Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-27 / 149. szám

4 Péntek, 1980. június 2*1. postaláda lanul zavarnak bennünket. De Ismerjük el már végre, hogy ennek mi vagyunk elsődlegesen az okai. és ne a gyerekeket hibáztassuk ezért. Hagyjuk őket legalább játszani, ha már a játszóteret elvettük tőlük." társszerzőnk az olvasó Egyikünk sem gondolta, hogy azok a tavasszal közölt levelek, melyekben a tiszta virágos környezetüket féltő, a játszó-hancurozó gyerekekre mutogattak, hetenként visszatérő, s egyre szenvedélyesebb hozzászólások elindítói lesznek. Jelen esetben sem lezárni, sem igazságosztással elboronálni nincs szándékunkban a mármár nemzedéki vitát. Megér annyit, hogy a kedves olvasok szerkesztői kézeníogás nélkül is gondolatokat cseréljenek egymással, (Vagyis egymás ellen?) Kiss Kálmán vasöntő. Tarján 807: „Végre akadt egy ember a sok kiszolgáltatott közül, aki szót mert emelni a beteg és nappal pihenni kényszerülő munkások érdekében. Én. is há'rom műszakban dolgozom — ezért nem úri passzióból, hanem mert muszáj — délelőtt, vagy délután szeretnék pihenni. De csak szeretnék, mert a labdázáa minden formáját ablakom alatt űzik a 6—18 éves korú fiafalok. És amikor a földreverőzés versenyében már 100-on felül járnak, úgy érzem, hogy az agyvelőm széthasad. Én is próbáltam szépen, keményen rászólni a parkosított területet rongálóki-a, pimaszul visszaszóltak. Csak arra kértem őket, hogy az úttest másik oldalán van több labdapálya, aszfaltozott és /füvesített iátszótér (mert Tarjánban más nincs), akkor meg oz anyjuk förmedt rám, hogy foglalkozzak a saját gyerekeimmel. Én foglalkozom ls •elük, mert két fiamat — 13—15 évesek — megtanítottam úszni, vízilabdázni és ha akad szabad Idejük a tanulás mellett, rohannak az uszodába. Állítom, hogy olyan stramm két kiegyensúlyozott fiam van, akiket (gy tucat üvöltöző, rakoncátlan gyerekért nem adnék oda. Kérdezném.' hogy miért kellett Tarjánba ezt a rengeteg játszóteret megépíteni, l a a játék az anyukák jelenléte és parancsa mellett csak a virágok és díszcserjék között esik jól? Én is voltam gyerek a felszabadulás után, igaz, labdánk nem volt. de tudtunk puska és egyéb tömegjátékok nélkül is szépen játszani a szomszédok zavarása nélkül. Ügy gondolom, hogy én Is a munkahelyemen, a vasöntésben megállom a helyemet, de ahhoz hogy hibátlan munkát végezhessek, pihenten kell munkába indulnom. Ügy hiszem, hogy sokan egyetértenek velem ebben a kérdésben és majd csak tesznek valamit a nehéz munkát végzők és belegelt, jöregek érdekében.'! Az örökzöld téma: autóbusz A Postaláda múlt heti szerkesztője Ismét közreadta szerkesztőségünk óhaját, miszerint a Postaládának irt levélnek legyen gazdája, azaz szerzője. Olyan kérést közölt, aminek teljesítése csak akkor lehetséges, ha a levél írója közli a címét nevét hogy a javíthatatlannak ítélt rezsóját feltámasztani vállalkozó szerelő megkeresse. Ügv látszik, ez most használt, ugyanis ezúttal egyetlen Anonymus sem jelentkezett. Viszont — örvendetesen — annál többen teljes névvel, címmel írtak, de hogv nem szerepel majd most sem mind. az az olvasó kérésére történik. S sebtében jelentkezett a kifoRásolt levél írója: „...A 20-i Délmagyarországban Önök szóvá tették, hogy előző levelemen nem szerepelt a címem, ezért kérem utólag közölni. Nekem nagyon fontos lenne a villanvrezsó megjavítása. Hátha még nem késő. és újra jelentkezik az a szakember... Tisztelettel Bodó Tamás né. Szeged. Zákány u. 52." Vita, folytatólagosan Szabó János. Szeged, Sárosi u. 7/A: „Előrebocsátom: inkább a fiatalok véleményével . értek egyet, bár egyáltalán nem tizen-, huszonéves vagyok már, sajnos. ötven évemmel talán még az is elhihető, hogy állásfoglalásom pártatlansága sem szenved csorbát, mert gyermekeim is túl vannak a játszótéri koron. Azt lehet-e kívánni egy egészséges, mozgékony gyerektől, hogy egy helyben ülve; naphosszat, de akár egy érát is dominózzon, mikor a nap süt, kellemes az idő, játékra alkalmas, merő képtelenség. Tessék csak elgondolni, amikor szép, napsütéses idő van, milyen szívesen ülünk mi felnőttek az irodában, vagy dolgozunk a gépek mellett? Azt lessük, mikor telik le a nyolc óra, s rohanunk, ki a strandra, kl a telekre, ki sétálni. Mennyivel inkább így van ezzel • a fiatal, mozgékony gyerek, hely nem fogja bent, csak kint érzi jól magát A mai gyerekeket beszorítottuk a betonskatulyák közé, a betonra. A gyerekek tehát jogosan vetik fel, ha mi felnőttek ezt tettük volna, mondhatnám, kihúztuk a lábuk alól a talajt, akkor viseljük türelemmel a játékukkal keletkező zajt, s egyéb problémákat Bór szerintem ez a zaj jobban elviselhető, mint amit épp felnőttek csapunk sokszor, autók túráztatásával, rádió, tv bömböl tetősével stb. Leszűkítettük a teret, melyet a gyerekek birtokba tudtak venni, így a megmaradt részeken, betonútokon, udvarokon, s azon az egykét — ugyancsak kibetonozott — Játszótéren próbálnak játszani, mozgásigényüket kielégíteni. (Csak azt tudnám, a beton játszóterek tervezője gyerekkorában hol játszott?) S ml a helyzet a sportegyesületekben, amit egyik .olvasótársam ugyancsak ajánl a gyerekeknek. Köztudott, s ehhez nem is keil jól tájékozottnak lenni, a sportegyesületek zöme <9 „térhiányban" szenved. s nemcsak Szegeden, de az ország legtöbb nagy városában. Régen sem a sportegyesületekben játszottak a gyerekek, hanem a grundokon, amelyeket szép csendben beépítettünk, mert kellett, s kell a lakás. Ez igaz is, tje közben arról megfeledkeztünk jószerivel hogy a lakásokban gyerekek fognak születni, azok nőnek majd. s mozgásigényük kielégítéséhez szabad térre van szükségük. ördögi kör ez, tudom, -de végső soron mi. felnőttek teremtettünk olyan helyzetet, hogy a gyerekek játékaikkal akarva-akaratMunkatársaimmal beszélgetve sok szó esett már arról, hogy vannak üzemek, vállalatok. intézmények, amelyek nem épp „lelkes olvasóink", azaz a Postaládában megjelent írásokra alig-alig válaszolnak, holott ez nem szívesség, vagy kedv kérdése... Mindez a legkevésbé sem illik a Volánra, amelynek személyforgalmi üzemigazgatója, Balogh Imre alighanem legszorgalmasabb levelezőink közé tartozik — s úgy tűnik, ezután is: az autóbusz örökzöld téma, mint azt mai postánx is mutatja. Először —, hogy mégse mindjárt a Volánnal kezdjük — a buszosügyeket Sasvári György észrevételét kö zöljük. Panaszolja, hogy a Hunyadi János sugárúton a tanárképző főiskola előtti megállóban február óta — szerinte — csőrepedésből származó víztócsa áll, amely azóta sem tűnt el, hogy közben az útra új aszfaltburkolatot borítottak, így aztán a várakozók olykor-olykor kényszerű lábzuhanyt kapnak a begördülő busztól, melynek vezetőjét a kevésbé megértők hasztalan szidják magukban. Nem tartja viszont magában észrevételét Kocsis János, aki bevezetőjében köszönettel és elismeréssel szól a közlekedési vállalatok dolgozóiról, ellenben az eljárását meglepőnek találta. „Június 19-én 20.15-kor az újszeged! 17-es járatra sokan várakoztunk. A GC 80-89es rendszámú autóbusz meg ls-érkezett. A kocsi annyira nem volt tele, hogy még ülőhely is akadt, éppen ezért keltett nagy felháborodást a jármű vezetőjének magatartása, hogy legalább 9 várakozó előtt becsukta az ajtókat. Megértjük azt is, hogy menetidő van. de azt már nem. hogy a jármű vezetője zárt ajtókkal még sokáig várakozott a megállóban. Az utasok, köztük egy kismama, egyik ajtótól a másikig futott kétségbeesetten, de' hiába ... Máskülönben az utána következő 71-es járat vezetőjéről csak a legjobbakat lehet elmondani." Molnár András né, az UNIVERSAL Isz dolgozója. 4 társával (Tarján, 108.) azt sérelmezi, hogy gyakoriak a járatkimaradások, s emiatt a Dorozsmai úti munkahelyükre háromnegyed órával korábban kell elindulniuk, ha biztosan ki akarnak érni munkakezdésre. Szemüvegügy Autók és a nyugalom Tizenkét aláírás erősíti gos nyugalmat, csendet és a meg L.-né Sebők Rózsa ész- pihenés lehetőségét, mely az revételét a felsővárosi gar- ott állandóan közlekedő auzonház lakód nyugalmának tők és motorkerékpároktól veszélyeztetésével kapcsolat- lehetetlen. Jelen pillanatban ban. Miután a levélírónk kö- csak a tűző nap, a zaj — szünetüket fejeszák ki. hogy a úgy nappal, mint éjjel — a ház elé virágtartókat kaptak, por, piszok a társuk, arról írnak, hogy a Csillag Kérjük, hogy az ijjetéketérre utólag épített két ma- ^ tegyék ki a Tilos! jelzőgasház és a garzon közötti táblát a garzonház mindkét oldalán, hogy kerüljék el a gépkocsik a ház homlokzati részét, és a tér valóban feleljen meg rendeltetésének, ne pedig autóparkoló legyen." Bizonyára a tizenkettőn kívül is sokan értenek a levélírókkal egyet arról a tájról, de vajon mit szólnak az autósok, akik pedig garázs híján, s nem bosszantás céljából kerültek, szorultak a parkolóterecsterecske átváltozott autóparkolóvá, s az ide álló gépkocsik zaja zavarjá a lakókat. A kölcsönös érdekek jegyében javaslattal jelentkeznek: „Kérésünk az lenne, hogy tolmácsolja a Postaláda az illetékesek felé, hogy a téren a garzonház előtti átjárást, megállást, parkolást szüntessék meg. Nagyon szeretnénk, ha mind a nyugdíjasok, mind a kisgyermekesek megtalál- szűkössé vált nák eaen a téren a biztonsá- kére? A Délmagyarország 1980. június 13-i Postaláda-rovatában a „szemüvegesek nevében" írott cikket részvéttel olvastam. Már körülbelül 15 éve viselek szemüveget, és mindig a Lenin körúti OFOTÉRT-ot kerestem fel. Nem volt említésre méltó panaszom korábban. Hogy most mi idézi elő ezt a problémát, nem tudom. 1979. áprilisától kezdve az első, tőlük vásárolt fémkeretből hetenként és négy alkalommal kiesett az üveg. Helyenként kisebb volt az üveg a keretnél, .ezért esett ki. Mindig ugyanezt rakták vissza, mondván, hogy szorítottak rajta. Végülis megállapították, hogy a keret gyári hibás, válasszak másikat. Én ragaszkodtam a fémkerethez és ezért két hónapig várakoztáttak, de sajnálattal közölték, fiogy nem kaptak olyan keretet, válasszak másikat. így egy másik fémkerejbe tették az üveget, egy újabba, de ennek az lett a hibája, hogy a jobb oldali orrnyeregtartó (az a billenős) rövid, pár perces használat után mélyen bevésődött és piros foltot hagyott az orromon., Ez fájt, és nem bírtam fgy dolgozni. Már azt is mondták, hogy talán elferdült az orrom; hogy régi már ez az ügy; elavult. Ráuntak, és persze, én sem szívesen jártam be az üzletbe. Érdeklődésemre sajnálattal közölték, hogy az üzletvezetőnő, aki ismeri az ügyet, -szülési szabadságon van. A helyettese látta a hibát, és magában bizonyára elismerte igazamat, így azt mondta, mit akarok, azt, hogy neki az állásába kerüljön? És „kidobált" néhány szemüvegkeretet, de zárás előtt 10 perccel, mert kb. 1 órája már ott voltam, többször felrakatták velem a szemüveget, várattak, másokkal foglalkoztak. Siettettek a választással, és fizettettek velem az üvegért 132 forintot, s műanyag keretet adtak. Még egyszer bementem a szemüveggel, ezzel a harmadikkal, bemutattam, hogy nagyon bő, lecsúszik a szememről és ferde. Azon lehet segíteni, mondták. Segítettek: most már valóban nem csúszott le, de úgy szorította a fejemet, mint egy abroncs. Azóta ezt használom. Beletörődtem. Próbáltam otthon meleg vízzel puhítani, és egy kissé lazítani a szorítását, de így meg állandóan lecsúszkál a szememen, különösen ezekben a meleg időszakokban, amikor az ember néha' még izzad is. , Mindezt, gondolom, egy kis megértéssel el lehetett volna kerülni, ha odafigyelnek a panaszra, és valóban nem csak húzni, tologatni akarnák, és azt, hogy majd csak ráun a kedves vevő, és megszabadulnak tőle. Bizonyára nem hiányzik nekik, ha máshová mennek az emberek, másik üzletbe, hiszen így is rengetegen vannak állandóan. Én ezt is megértem, de azt is feltételezem, hogy sok ember ilyen felületes ügyintézés miatt kénytelen gyakran látogatni az üzletet, amely az eladókat is izgatja, kapkodnak, s panaszkodnak, hogy nagy a strapa. Minden elmúlt, csak a panaszom maradt meg, két oldalt a fülem mögött már mély lyukat vájt magának a szemüveg szára, de emellett állandóan csúszkál az orromon, és én diktálás közben mindig a szemüvegemhez kapkodok, a végén még azt hiszik, hogy ideges vagyok. De, ha meggondolom, ez Igaz is. B. Gyuláné Kiskundorozsma val volt elfoglalva — ezért gyelembe venni A végállosajnos figyelmét az esemény sokon a járatoknak több-keelkerülte. A várost elhagyva vesebb tartózkodási ideje egy utas szólt, hogy kutya van. Gyakori, hogy a végálvan az autóbuszon. Ékkor a lomnásról nem az előzővel katonatiszt segitő szándékkal megegyező vonalon kell közelőrejött vele a kocsi elejére, lekednie az adott autóbuszAutóbuszvezetőnk érdeklődött, hogy kié a kutya, de gazdája nem volt. Többen jelentkeztek ekkor, hogy elvinnék haza. A 18 kilométer elnevezésű megállóhelyen leszálló utas volt, gépkocsivezetőnk a kutyát letette. Mun- perc kavállalónk az előírásoknak mány megfelelően járt el, az uta-H sokkal a nem mindennapi eseményt kénytelen volt tisztázni. A továbbiakban megnak, esetleg másik kocsi indul a kívánt úton. A díjszabás sem foglalja magába — bérlet esetén sem — a nem célirányos utazást. A végállomáson a gépkocsivezető rendelkezésére álló néhány alatt a menetokvezetése mellett további feladatai vannak, melyek végrehajtását általában akadályozzák a kocsiban tartózkodó utasok. Pár forint többlet Rohanunk naphosszat, sez plusz tétel van beütve a a lendületünk még akkor gépbe, amilyen árut nem is sem mindig csökken, ha épp vásároltam, és egy 9., valavásárolunk. Fizetünk, távo- mint egy 10 forintos tétel zunk, az árakat, pénzt ellen- hiányzott, ami számomra 40 őrizni sem mindig jut forint többletet jelentett. Tel- állapítottuk azt is — a tanú- Ilyen feladatai többek között eszünkbe — vagy egyszerű- jes volt a felháborodásom, vallomások alapján —, hogy " * -» ' tn csak megbízunk a tisztes- mert ebben az árudában az ebbel nem játszadozott, séges kereskedőkben. Gyaní- már máskor is pár forinttal az a valóságnak nem megfetom, ők vannak többen, s többet számoltak, de egy-két lelű állítás volt. E. I. szegedi nem azok. akiknek egyikéről forintért az ember még nem olvasó írását határozottan Pesti Lajosné, Újvárosi utcai szól..." visszautasítjuk, mert a törolvasónk ír: „1980. június 13- Lehet, hogy tudatos, lehet tériteket öncélúan, elferdítve, án » 31. számú árudéban a az is ami valószínűbb: gya- a nagyobb hatás érdekében, Kölcsey utca és a Kárász utca sarkán vásároltam és a pénztáros kartársnő (az egyik fekete volt) beszélgetett a pénztáron kívül, és a számolás. Ez még kiderülhet. Amit viszont érdemes kiemelni az az hogy egy-két forintért még nem szól az ember, másik pénztárnál egy másik De szóljon! Mégpedig időben, ott dolgozó hölgynek szóit, mert amíg . a helyszínen hogy üljön be a kasszába. Én nyújtja be a vevő panaszát, ahogy számoltam, kb. 120 fo- kötelessége az üzletvezetőrint körül gondoltam a vá- nek az érdekében intézkedni. a jegygépek állásának rögzítése, a kocsi utasterének átvizsgálása stb. Fentiek miatt a végállomásokon az utasoknak ki kell szállniuk. Természetes azonban, hogy méltányossági alapon a gépkocsikoríatlanságból eredt a félre- nem segítő szándékból kö- vezető engedélyezheti az auzöltette a nyilvánossággal." Ehhez még csak annyit, hogy a kutya gazdája egykori buszsofőr volt, aki a jószágot „rászoktatta" a járműre. Amikor a gazdi új munkahelyre ment dolgozni, a kutya minden nyitott buszajtóban őt kereste. Így szállt fel tóbuszban való maradást úgy, hogy azért felelősségrevonásban nem részesül." Teleki Ferenc a GELKAszolgáltatásról panaszkodott, mellyel kapcsolatban a vállalat megyei kirendeltsége írt levelet, s közlik, hogy a késedelmes javítás vétke alól mentes a szerviz, miután sárlást, de ő 170,90 forintot És ezt általános tanulságként a kérdéses járatra is közölt velem. Még gondoltam is megfogalmazhatjuk, mert mindeddig úgy látszik fgy n\4r 4 napja készen volt a i c* Krvrfar <„//,! a1- U/vrtt* /II t. 4 Á- /vl ( .„. _ _ _ _ m .. , * , . I . IV. . — ! 1 . — is, hogy szólok neki, hogy nem áll módunkban hitelt nem lehet ez ennyi, de elég érdemlően eldönteni, kinek sokan álltak mögöttem, és van igaza. Annál is Inkább, nem akartam ott feltartani a mert a bolt joggal védekezik várakozókat Ahogy haza- a kifüggesztett figyelmezteértem, mindjárt után- tésre hivatkozva: a pénztárnaszámoltam és megál- tói távozás után reklamációt lapítottam, hogy három néni vehetünk figyelembe! Válaszol az illetékes tűnt el. A tulajdonos édes- magnetofon, amikor a meganyja egyébként elmondta, rendelő jelentkezett érte. Arérdeklődésére durva vissza- ra a sérelmére is magyaráFelvettek egy farkaskutyát az autóbuszra, aztán Szegedtől 20 kilométernyire kitették, miközben ,Jót szórakoztak" vele. Ez a lényege E. I. egy hónapja írt sorainak. „Megállapítottuk. — és ezt tanúk is egyértelműen bizonyítják —, hogy a kutya Szeged.'Járási SZTK elnevezésű megállóhelyen jutott fel a jármű utasterébe. AutóbuszBalogh Imre, a Volán 10. vezetőnk egyszemélyben vég- tömegközlekedési eszközök számú Vállalat üzemigazga- zd a jegykezelői tevékenysé- menetrendjének tervezésekor tója válaszában közli, hogy get is — a megállóhelyen a a két végállomás közötti célkivizsgálták az ügyet. menetjegyek kiszolgáltatásé- irányos utasforgalmat kellfi: utasítást kapott az illetékes buszsofőrtől. Ezek után némi kétkedéssel fogadjuk E. 1. szigorú Volán-minősítését Sánta Erzsébet május 23án szóvá tette, hogy a végállomásra beérkező buszra az utolsó előtti megállóban felszállt, de a járattal visszafelé induló utasokat szerinte értelmetlenül kiszállították az amugyis rövidesen újra startoló buszból. A válaszban Balogh Imre közli: „A zatot kap olvasónk, hogy magnója>a javítás után is rosszul vesz fel. „Június 5én visszahozta az MK 27 magnetofont azzal, hogy rosszul vesz fel, ekkor levélben felkértük Teleki Ferencet kazettáinak behozására. Szervizünkben az ügyfél jelenlétében saját kazettáinkkal kipróbáltuk, mellyel kifogástalanul működött a készülék. Az ő kazettái erősen megnyúltak és kopottak. A készüléket átadtuk, és ügyfelünk elfogadó nyilatkozatot írt alá 1980. június 10összeállította: Igriczi Zsigmond '