Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

Elszánt fiában lelkesen a föld a rendet őrzi s tépi róla béklyók harag iát. hogv végül a kitárt égbolt vad háborúktól annyiszor gyötört Az űrbe föl mint zászlóját emelte fiát a bátor Gagarint a nép. Az idő márvánvoszlopán nevét a kommunizmus fényénél örökre Nagy gondolataink: az űrhajók, kozmoszt lebbentő óriás virágok. Dübörgő hidrogénDeroxld-lángot lövellve villantják föl századok Immár az ég hatalmas horizontját nagy gondolataink, az űrhajók, elözönlik, hogy lassan szóra bírják a táltos bolygókat, a láng napot s a csillagok közt megfejtsék s kimondják ó, emberiség boldog holnapod. Vasárnap. 1980. június 15. mélyéről az örökké lázadő töretlen emberi hilet s az álmot amit nem tudtak leigázni álnok, világokat zsákmányolt Fáraók. Megbújt a fény a kövek, tengerek lehunyt szemében, várta, hogy rohanják meg csupasz külvárosok az eget várta a gondolat szent forradalmát s hogy földjeit vasmellű tömegek elözönlik, hogy lassan szóra bírják. 11. Elözönlik, hogy lassan szóra bírják a végtelent az űrhajók. Merész világunk földárnyékában a kéz s a térbe falazott teremtés titkát & A hőst. ald a végtelenbe tört beláthatatlan csillagpuszták várják. Meteorok csatangoló hordáját riasztja meg a fényévek között az időből kibontja. Fényként ring át töprengő dimenziókon. Idéz teremthető, új arcú létezést s a teret szavaink: számok tapintják a mérhető sávú frekvenciákon. Utánunk a terméketlen, halott szigeteken vibráló foszfor-lábnyom s a roppant röntgensugarú mezők mélyén a szél ibolya-lángolását Utána korbácsos protonok rázzák tömör, magasfeszültségű esők marad s tündöklő narancs-áramok sodorják arcunkkal az óceánon a táltos bolygókat s a láng napot elektron-kőzetét a dús egekben. és száguldó, csóvás üstökösök lobbannak elé. hogy lilán derengjen az űrt magába rejtő köd, de ő kifürkész ösmindenség-lsmeretlen s hitében vallja kozmikus erőd. 12. A táltos bolygókat s a láng napot mint fénybozótos, sűrű dzsungel rejti magába még az űr. Leselkednek ki mélyéről vad. vérengző állatok: S. Hitében vallja kozmikus erőd az űrhajós: érinti tiszta homlok rejtőzködő világegyetem-bolygók szűz partjait és mágusl vesszőt a csillagrendszerek s a távolok. Itt majd a párduc holdat is elejti az értelem és kozmoszunk ezernyi trófeája az ég falán ragyog. ~ l A messziségek látomásait - ' képzeletünknek büszkén fölmutatják az égövek s dühöngve áttörik suhint föltárni majd a fényt a hői lélegző tengerek mögül kibomlott .sistergő, fémes ősanyag-cikiont hogf világoljon a tudomány előtt rakétáink a föld mágneses burkát, hogy égi trópusok ős-titkait a csillagok közt megfejtsék s kimondják. Az űrből szívverése kiragyog. Leszáll didergő, lázas földrészekre s közelebb húzódnak a csillagok a mérhetetlenből hozzá s egyszerre ajkára tolul gyönyörű dalod világodat formáló harcos eszme. 13. S a csillagok közt megfejtsék s kimondják a mindenség szikrázó lényegét: sörényes fotonrakéták ezért rohannak föl s létünk nyűgét, a korlát Időt s a pántos teret elsodorják. A kő homályos ágyékán az ég derengő évszakát, agancs-jegét szétroppantja a bolygókba fagyott láng. Világodat formáló harcos eszme legyen bár munkás, költő, űrhajós, aki hűséggel szolgál s mint a jós halvány jeleket lát az őssejtekre róva. naprendszered, hogv fölfedezze, elindul. Tudja, kezdettől adós neki a föld s amit majd visszahoz az kincse lesz. elindul érted messze és szorgos távolságokat kutat Segítsd, hogy törvényeid meglelje s belátható, kiküzdött szép utat építhessen a bejárt végtelenbe. ahol az ész. a gyémánt öntudat jS ez anyag forradalmát ünnepelje. K. Áz anyag forradalmát ünnepelje tudásunk a van Allen-öv alatt Mint pontos műszerek n szív. az agy érzékeny szputnyikként jelezzék egyre a gömb lonoszférán át testünkre csapódó záporát a hallgatag csillagrajbk. kozmikus sugarak .dühének, mig a szondák fémezüstje elolvasható színképekre bontja a galaktikát mozgató erőt Időben, térben eltűnt századokra i tatunk és minden egvre érthetőbb. Az eszmélés örök tavaszát óvja elszánt fiában lelkesen a föld. kékjében a hömpölygő levegőt meghódítsa. Fénylik az űrbe szétfolyt uránérc és lobog a fehér szél. hol évmilliárdokon át heverő higanyfoltos, nagy csillagok pihegtek. Kivirágzik a némaságba ölt konok, szép remény. Rázza a csendet a rög s a messziséget lengető kéz hősét idézi az ünnepeltet, új korszakával, alkit megjelölt. t Uj korszakával, akit megjelölt osztálya küzdő, forradalmi harca sorsát kiáltó szenvedéllyé ajza s hitében káprázatos vértet ölt. Sebezhetetlen. Fegyvere a zöld búzatáblák magasba kivont kardja és tudja, most ő a sokaság arca. Fölintegetnek hozzá háztetők. Viszi magával népének őrök szeretetét Hit és öröm fegyelme kiséri. amint csilló délkörök mellől lenéz a tűzvész tengerekre s hazájára, amely a fény között az űrbe föl mint zászlóját emelte. bevéste korszakának, hogy hirdesse felejthetetlen próbatételét egy alkotó és békés nemzedék nevében a világ új kontinense. Szavak, hagyjátok méltón zengenem küzdelmes korom Kolumbusz Kristófját aki a szfinx-arcélű végtelen határokon először száguldott át s fejünk fölött megjárta győztesen Immár az ég hatalmas horizontját 9. Immár az ég hatalmas horizontját Kopernikusz. Kepler s Galilei neve törvényként emlékezteti a mártírokra, kik lelkükben hordták az élő világ iszonytató poklát de szavuk nem tudták felejteni. Fölfénylenek Európa terei nevükre és jövőnket beragyogják. Tudósai a számoknak, szavaknak. akiket föl az atom avatott megoldjuk képletét a delel napnak s föltörjük bilincsét ujjongjatok, a szellemnek, miközben fölsuhannak nagy gondolataink, az űrhajók. Fölzeng velünk a mélység vallomása, kibomlanak az ívfény-hajnalok s a folyamatos nap-atomrobbanásba szívünk kötjük, a friss akaratot hogy messze sugárzó fényénél lássad ó. emberiség boldog holnapod. 14. ó, emberiség, boldog holnapod legszebb ígérete a gazdag béke, hol majd a súlytalanság gyönyörét, e jiáború mentes, tiszta korszakot termékeny századokkal folytatod s akik fölszárnyalnak az égi kékbe ' bölcs válaszért a föld üzenetére velük hárommilliárd dallamot emeli magasba s védd meg Almaid halálos igazát, hogy megnövessze a világ érö gyümölcsét a hit O, emberiség, óvja és ölelje kezed jövendő űrhajósaid s kísérje szárnyas Ikarusz győzelme. Mesterszonett Kísérje szárnyas Ikarusz győzelme a hőst. aki a végtelenbe tört s hitében vallja kozmikus erőd világodat formáló harcos eszme. Az anyag forradalmát ünnepelje elszánt fiában lelkesen a föld, új korszakával, akit megjelölt s az űrbe föl mint zászlóját emelte. Polner Zoltán és rój a fénygejzírű égbe kört söleld magadhoz fölzengő szavakban a hőst aki a végtelenbe tört Kísérje szárnyas Ikarusz győzelme az égbe robbanó, vad lendület huszadik századát a fellegek fölött honnan a föld izzó szerelme küldöttjét ünneplő, hangos terekre majd visszavárja, hogy naprendszerek ékes bolygóit az emlékezet kristály jegyével értőn megjelölje. Áldassál bátorság, lefoghatatlan hajlékony mozdulat él lüktető, forró kiáltás egyetlen alakban A jövendő űrhajósaihoz szonettkoszorú