Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

Csütörtök, 1980. május 8. 5 Emlékezés Ökrös Dezsőre Helyi munkásmozgalom­történet-írásunk megbecsü­léssel emlékezik Ökrös De­zsőre, aki szegény munkás­családban 1900. május 8-án született Szegeden. Tízen voltak testvérek. Édesapja asztalossegédként áldozatos, kemény, szorgos munkával, szerény keresetből tartotta Csepel Vasműben kapott munkát, de a válság mély­pontján, 1930-ban utcára tet­ték, s hét esztendeig nem talált állandó kenyérkerese­tet. 1937-től 1942-ig a Sze­gedi Kenderfonógyárban dolgozott, innen osztályhar­cos, megalkuvást nem isme­rő szakszervezeti tevékeny­ei népes családját, amelynek sége miatt elbocsátották. A minden tagját a többre ju­tás, jobbat akarás vágya fű­tötte. Ökrös Dezső, hogy is­kolába járhasson, majd szak­mát tanulhasson, s eközben szüleit, testvéreit anyagilag is támogathassa már kisko­rától rendszeresen vállalt nehéz fizikai különmunkát: vagonokat rakott, fűtőként, kifutófiúként dolgozott. 1916­ban, mint géplakatos szaba­dult fel, s még ugyanebben az esztendőben szervezett munkás lett, belépett a va­sasok szakszervezetébe. A keserves élettapasztala­tokat gyűjtött fiatalember előtt azonnal világossá vált, hogy az 1918—1919-es forra­dalmak, mindenekelőtt ter­mészetesen a proletár dikta­túra, arra a rendszerre akar­nak halálos csapást mérni, amely oly sok szenvedést, nélkülözést okozott neki és családjának, s egyidejűleg meg akarják teremteni a szebb, igazságosabb társa­dalmat is. 1918-ban a hadi­tengerészetnél, mint matrózt érte az őszirózsás forradalom híre. Üjjongó lelkesedése ha­mar aktív cselekvésbe for­dult A Katonai Matróztanács tagjává választották, s fon­tos agitációs és szervezési feladatokkal bízták meg. 1919 áprilisában belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába és az éppen szerve­ződő-erősödő Vörös Hadse­regbe is, amelynek VI. had­osztályában, a 46. gyalogez­redben szolgált. Részt vett Makó katonai kiürítésében. katonai behívó Csepelre, a Weiss Manfréd Repülőgép­gyárba szólt. A munkaszol­gálatból hazaszökve 1944­ben éppen akkor lett a Sze­gedi Hűtőház dolgozója, amikor neki és társainak azt az utasítást adták, hogy sze­reljék le a gépieket, mert Németországba akarják azo­kat szállítani. Életüket is kockáztatva megakadályoz­ták a parancs végrehajtását, s hőstettükkel hatalmas ér­tékeket mentettek meg. Ökrös Dezső 1944-ben, közvetlenül a felszabadulás után, azonnal belépett a Ma­gyar Kommunista Pártba. Népi államunk fontos fel­adatokat bízott rá. Vezető beosztásban dolgozott, töb­bek között a Szegedi Posta­igazgatóságon, á a városi ta­nács iparügyi osztályán, 1956-ban, az ellenforradal­mi lázadá3 idején azzal a szilárd következetességgel, elvhűséggel állt ki szocialis­ta rendünk mellett, amely egész életútját jellemezte. Forradalmi múltját kor­mányzatunk a Munkás-Pa­raszt Hatalomért kitüntetés­sel ismerte el. A kommunista vöröskato­nára, a Horthy-korszak ve­szélyeket nem ismerő szo­cialista harcosára, a népha­Mélyen egyetértett a Makó talom fáradhatatlan mun­és Csanád megye Intézőbi­zottsága által ez alkalomból 1919. április 27-én közzétett kiáltvánnyal, amely hangsú­lyozta: „Proletárok! Nekünk csak egy ellenségünk van, a burzsoázia, de össze kell törni, és vasöklünkkel ösz­sze fogjuk törni, csak egy kis kitartás, és jön a fel­szabadulás órája. ... Fel fog­juk használni az összes ren­delkezésre álló erőt, hogy felszabadítsuk a világ prole­tariátusát r* Makó elhagyását követően alakulatával a tiszai frontra került Szolnoknál, Karcag­nál és Kisújszállásnál ke­mény csatákban vett részt a magyar dolgozók forradalmi állama ellen törő imperia­lista román betolakodókkal szemben. A Tanácsköztársa­ság leverését kővetően Bu­dapestre, majd a Dunántúl­ra menekült Szekszárdon szerb fogságba esett, innen Técsre, a katonai parancs­nokságra szállították. 1919 novemberében toloneolták vissza Szegedre, ahol letar­tóztatták, s bírói ítélet nél­kül előbb Hajmáskérre, majd Zalaegerszegre szállították. Szabadulását követően — sok más magyar munkástár­sához hasonlóan — Török­országban és Ausztriában keresett menedéket. 1924-ben tért vissza szülővárosába. Itt azonnal kapcsolatba lé­pett az épftőmunkás- és a vasasszakszervezetekkel és részt vett sztrájkok előké­szítésében, szervezésében. PetőGtelepen illegális cso­portot hozott létre, amely egyik fő feladatának a moszkvai rádió magyar szerkesztőségével való kap­csolattartást tekintette. Az állandó rendőri meg-., figyelés és zaklatás miatt átmenetileg távoznia kellett Szegedről. Budapesten, a kásvezetőjére lékezünk. tisztelettel em­Dr. Hegyi András Osztály ülésekkel folytatódott az MTA közgyűlése A népgazdaság, a tudomá­nyos élet, a gyakorlati mun­ka és az elméleti kutatások időszerű kérdéseit elemző osztályülésekkel folytatódott szerdán a Magyar Tudomá­nyos Akadémia 140. közgyű­lése. A nyelv- és irodalomtudo­mányok, a filozófiai és tör­ténettudományok, illetőleg a gazdaság- és jogtudományok osztályának együttes ülésén — Pach Zsigmond Pálnak, az MTA alelnökének vezeté­sével — az 1970-es évtized magyar történelmét tették mérlegre. A matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus elnöki megnyi­tója után Tarján Imre aka­démikus, 06ztályelnök szá­molt be az utóbbi négy év­ben végzett tudományos munkáról. A biológiai tudományok osztályának — Jármy Tibor akadémikus elnökletével meg­tartott — nyilvárnos ülésén Tigyi József akadémikus a feladatokról szólva hangsú­lyozta: a kutatóhelyeknek ar­ra kell törekedniük, hogy eredményeik minél közvetle nebbül legyenek alkalmazha­tók, A kémiai tudományok osz tályának nyilvános ' ülésén. Beck Mihály akadémikus, osztályelnök a munkabizott­ságok sokrétű tevékenységét és a többi tudományággal, valamint a szaktárcákkal, kutatóintézetekkel kialakult kapcsolatokat méltatta. A közgyűlés csütörtökön — az osztályülések befejezése után -T- zárt üléssel folytató dik Magyar Tudományos Akadémia vári kongresszusi termében. (MTI) A művészeti szövetségek és műhelyek kapcsolatai Ülést tartott a művészeti tanácsadó testület Két napirendi pont szere­pelt a művészeti tanácsadó testület tegnap délutáni ülé­sén a Csongrád megyei ta­nács székházában. Dr. Ko­j vács Miklósné, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának csoportvezetője, a művészeti szövetségek és műhelyek együttműködésé­nek lehetőségeiről beszélt, majd Szávay fstván újság­író a legfiatalabb művésze­ti csoportnak, a fotóművé­szek szövetsége helyi cso­portjának tevékenységéről, terveiről. A testület ülésén, melyet Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyet­tese nyitott meg, ott volt Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője is. A művészeti szövetségek és műhelyek kapcsolatairól elhangzott bevezető referá­tum, melyet több hozzászó­lás gondolt tovább, jó né­hány aktuális kérdést vetett föí. Olyan biztató eredmé­Muzeológusok Szerdán tartotta első ülé­sét az újjászervezett Orszá­gos Múzeumi Tanács. Az ülésen Boros Sándor kultu­rális miniszterhelyettes fel­szólalásában hangsúlyozta: a minisztérium az eddiginél te vékenyebb munkára serkenti szakmai tanácsadó, vélemé­nyező testületét. A tanács tagjai — a magyar muzeoló­gia neves szakértői — nagy tapasztalatukkal, hozzáérte sükkel, érdemi javaslataik­kal, kezdeményezéseikkel já­ruljanak hozzá a magyar muzeológia fejlődéséhez. A tanács megvitatta há­roméves munkaprogramját és a múzeumok hatodik ötéves tervének előkészítéséhez ki kidolgozott irányelveket. A tanácson belül tevékenyke­dik majd a Szabadtéri Mú­zeumok Országos Tanácsa — amely ez ideig külön műkö­dött — és az újonnan meg­alakított technikatörténeti múzeumok szakbizottsága. (MTI) nyékről szólt, mint éppen ez a fórum, a művészeti ta­nácsadó testület, ahol a szö­vetségek titkárai és dele­gáltjai beszélhetnek saját és közös gondjaikról. Ez a tes­tület szorgalmazta a mű­vészklub létrehozását is, melynek működésében még legalább annyi a döccenő, mint az eredmény. Jó kez­deményezésként indult — a színháziak és a képzőművé­szek együttműködésével biz­tató — kísértét a Kisszínház előcsarnokában, ahol tárla­tot rendeztek, be, az éppen folyó előadás gondolatiságá­ra asszociálót — a folytatás egyelőre várat magára. Sze­rény eredmények születtek eddig az építészek és a kép­zőművészek együttműködé­sében, jóllehet a testület tegnapi vitáján a legtöbb hozzászóló éppen ezzel fog­lalkozott. Dr. Kovács Mik­lósné beszámolója taglalta a művészeti szövetségek he­lyi csoportjainak rendszeres vagy alkalomszerű kapcsola­tait más területi csoportok­kal, így szólt arról, hogy az itteni képzőművészek a pé­csiekkel és a kecskemétiek­kel, a zeneművészek példá­ul a miskolciakkal vannak kontaktusban. Hasonlóak hiánya érzékeny vesztesége színházi életünknek, az író­szövetségiek viszont több közös programot szerveztek, például a szabadkaiakkal. Gazdagabb és tartalmasabb együttműködés látszik a művészeti műhelyek között. Makón például megterem­tődtek a feltételek ahhoz, hogy kibontakozzék egy or­szágos jelentőségű grafikai műhely, a Csongrádon tö­mörülő fiatal festőművészek produktumai is mindinkább figyelmet keltenek. Hódme­zővásárhelyen bevált a fő­iskolások nyári tábora. s gyümölcsözően alakultak Szeged és Vásárhely külföl. dl kapcsolatai, kölcsönös ki­állítások, tanulmányutak formájában. A májusi Tiszatáj Hagyomány immár, hogy irodalmunk élő* klasszikusa, Illyés Gyula évek óta a Ti­szatájban publikálja legtöbb versét. A költő három új műve közül "a Zsilinszky emléke címűt emeljük ki. A kolozsvári Király László mellett verssel szerepel még a lap új számában Serfőző Simon, Kiss Dénes, Szepesi Attila. Dobai Péter és Nagy Gáspár. Kiváló költőnktől, Jékely Zoltántól most no­vellát olvashatunk. A nem­rég nagy sikerű regénnyel (a Cseréptöréssel) feltűnt Lengyel Péter Mellékszerep­lők című új munkájának befejező részét is közli a Tiszatáj. Bizonyára nagyon sokan gyönyörködnek majd azokban a költői ihletettsé­gű szövegekben, melyeket Marosi Júlia egy moldvai csángó asszony történeteiből állított össze. A Hazai Tükör rovatban Vekerdi László és Grezsa Ferenc szól hozzá Bakos Istvánnak a márciusi Tisza­tájban megjelent tanulmá­nyához (Társadalomtudomá­nyi kutatások — vidéken). Vekerdi László Több figyel­fnet az értéknek! című írá­sából idézünk: „Folyóiratot szerkeszteni nagyon nehéz, a jó szerkesztő sokkal rit­kább a jó szerzőnél. Ebben többé-kevésbé mindenki egyetért, annál kevésbé azonban abban, hogy ki ír­jon a folyóiratba? A helyi­ek. illetőleg a helyi szerzők egy része érthetően azt sze­retné, ha az „6" lapjukat ők tölthetnék meg. Az ottani költök. írók, az egyetem do­censei és tanszemélvzete. Csakhogy a folyóirat legyen kulturális vagy tudományos ... merőben más műfaj, mint az újság. Hiszen a helyi újság létértelmét ép­pen helyi érdekeltsége szab­ja meg... De a legkisebb egység, ami egy valamire­való folyóiratot eltarthat, az ország." Grezsa Ferenc pe­dig így teszi föl a kérdést: Hová lett a tudós tanár? Tóth Béla Tiszajárásának most Esze Tamás faluja, Tarpa a színhelye. Féja Géza Taurinus Ist­vánról szóló kiadatlan írá­sán kívül három tanulmány olvasható még a folvótrat májusi számában. Gergely András a naplóíró Széche­nyiről, Czine Mihály a nép­frontos Móriczról. Tamasi Mihály a falukutató írók parasztszemléletéről ír. A József Attila-évfordulóhoz kapcsolódik D. Molnár Ist­ván cikke, mely nagy köl­tőnk lengyelországi fogadta­tását tárgyalja. A 70-es évek vajdasági if­júsági irodalmát szemlézi Pintér Lajos a Kritika ro­vatban. A Műterem-látogatás so­rozatban Petri Ferenc Hem­mert János festőiművésszel beszélget. A Tiszatáj májusi számát is a Szegeden élő al­kotó kollázsképei illusztrál­ják. Földi űrutazás Színes, szinkronizált ame­rikai film. írta és rendez­te: Peter Hyams. Fényké­pezte: Bili Butler. Zene: Jerry Goldsmith. Főbb sze­replök: James Brolin, El­Iiot Gould, Ilal Holbrook. Telly Savalas. Aki sci-fit vár, keserűen csalódik. A dolog úgy indul, de már idejében elhangzik az egyébként nem ellen­szenves kijelentés: talán in­kább az ezen a sárgolyón lévő bajainkat kellene rend­be tenni, csak azután repül­ni az űrbe. Hiszen a Watergate-affér óta Amerikában minden megtörténhet, ugyebár. Még az is, hogy sci-fi helyett egy óriási állami (és filmes) blöffel találjuk szemközt magunkat: „megrendezik" az illetékesek a Mars-expedíci­ót, míg az imígyen kényel­metlenné vált és természete­sen hoppon (Földön) ma­radt három asztronautát el­teszik láb alól. Am ők nem hagyják egykönnyen raar gukat. Ettől a ponttól kezdve Peter Hyams rendező jobban szabadjára engedi fantáziá­ját, mint az amerikai űrku­tatási hivatal, a NASA dé­moni főnöke. A vadnyugati kösivatagban pedig minden, mi western rajongók szemé­nek-szájának ingere: kelle­metes szomjan halas, heli­kopteres üldözés (hiszen a Wlld West is civilizálódik, tudjuk), s ráadásul még egy irigylésre méltóan elszánt újságíró kolléga, aki tüzön­vízen, főszerkesztőn és ál­lambiztonsági szerveken át teszi a dolgát: megszimatol­ja a disznóságot, nyomoz, és végül győz. Csak sárgulha­tunk irigységünkben: hiába, Amerika elpusztíthatatlanul még mindig a korlátlan le­hetőségek hazája, e sze­rint még tollforgatóknak is. Egyáltalán: van ebben az igazi profimódra, Holly­wood-rengetöen elkészített filmben, amit csak akarunk: még egy meglehetősen jó étvággyal, közvetlenül agyon­veretése után elfogyasztott csörgőkígyó is, a tettes vaz üldözött űrhajós. Hozzátennünk csak any­nyit lehet, csörgökígyósan: eme jó néhány lélegzetelál­lító jelenettel, szupertechni­kával s még a jó öreg Ko­jak hadnaggyal is ízesített alkotás láttán azért (elég szkeptikusan) úgy véljük, még Amerikában, a NASA-t vezető urak között is nehéz elképzelni, hogy belemenje­nek egy csekély 20 milliárd dolláros álűrutazásba. Ez, ennyi — még ott is sok. Domonkos László Bevezetik az alapfokú nyelvvizsgát Várhatóan még CLZ idén megjelenik az alapfokú nyelvvizsga bevezetéséről intézkedő rendelkezés, az idegennyelv-oktatás tovább­fejlesztésére. Erről nyilat­kozott Hermán József egyetemi tanár, az Oktatá­si Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztáy Iának ve­zetője. A többi között el_ mondta: — A kormány mel­lett működő tudománypoli­tikai bizottság egy évvel ez­előtti határozata nyomán kezdték meg az állami nyelvvizsgák rendszerének felülvizsgálatát és korszerű­sítését. Az alapfokú nyelv­vizsga bevezetésével az ed­digieknél szélesebb rétegek igényét elégítik ki. Évről évre nagy számú munkás dolgozik például külföldi be­ruházásokon, vagy teljesít egyéb közvetlen exportmeg­bizást. Több ezren használ­ják nap nap után Itthon ís — például az idegenforga­lomban. a kereskedelemben nyelvtudásukat. Ök rendsze­rint nem irodalmi szinten művelik a nyelvet, fordítás­ra. tolmácsolásra, nyelvtaní­tásra sem kívánnak vállal­kozni, csupán a munkájuk­hoz szükséges mindennapi érintkezést teszi lehetővé az idegen nyelv ismerete, s igénylik is, mintegy tudá­suk igazolásaként az alap­fokú nyelvvizsga lehetősé­gét Bevezetésével ezért nem az a célunk, hogy flzetéski­egészítéshez jussanak az érintettek. Az alapfokú nyelvvizsga a gyakorlati cé­lú nyelvtudás bizonyítéka, a vállalatoknak, a hatóságok­nak pedig lehetővé teszi, hogy bizonyos munkakörök betöltését, a kiküldetés oda­ítélését fokozatosan alapfo­kú nyelvvizsgához kössék. — Bár a határozat hosz­szabb távra szabja meg a tennivalókat, az eltelt egy év alatt már számos más in­tézkedés t is kidolgozott az Oktatási Minisztérium. El­sődleges feladatunk az iskcu­lai nyelvoktatás eredménye­sebbé tétele, s ez csak ele­gendő számú, jól felkészült nyelvtanár közreműködésé­vel valósítható meg. Fel­mérve az iskolák igényeit, az idén felemeltük az egye­temek és a főiskolák nappa­li tagozataira felvehető ide­gennyelv-szakos hallgatók számát. Szeptembertől orosz szakon például a korábbi 520 helyett csaknem 700 el­sőéves kezdheti meg tanul­mányait. Érdemi változta­tást tervezünk a képzés tar­talmában ls: ez év szeptem­berétől a tudományegyete­meken ' megváltozik az ide­gennyelv-szakosok tanterve. Lényegük, hogy már a ta­nulmányok kezdetén külö­nösen nagy figyelmet fordí­tunk az idegen nyelv ala­pos, gyakorlati elsajátíttatá­sára. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents