Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

4 Kedd, 1980. május 20. Lelkesek és dacosak Égy kicsit mindenki ele­mében érzi magát, ha a fia­talok mozgalmi nevelése kerül szóba Az osztályveze­tőnek mégis elmegy a jó­kedve, mikor erről érdeklő­döm. — Alapvető hibákat is kö­vetünk el — játszik ce­ruzájával. — Hogy mást ne mondjak, közeit példára hi­vatkozom: a fiam nem le­hetett úttörő, mert nem ja­vasolták az iskolában. Per­sze. a magaviselete miatt. Valóban eleven a gyerek, mégsem kellene ilyesmivel kedvét szegni. Itt, a gyár­ban pedig még azt a fiatalt is váltig hivjuk a KISZ-be, akinek esze ágában sincs belépni. Két munkakönyve már betelt, és jószerivel ki­forrott egyéniség. Sajnos, attól, hogy KISZ-tag, se jobb munkás, se közösségibb ember nem lesz. Értem én. A szervezési elképzelésbe is csúszhat hiba. de akkor erre figyeljünk Jobban és ne a statisztikára. Igaza van annak, aki szeretné, hogy több munkásfiatal le­gyen KISZ-tag De próbálná meg ő növelni a szervezett­séget. Én ls tartok vitakö­röket A' nehezen összesze­dett tizenegy jelentkezőből nyolcan jöttek el az első foglalkozásra. A következőt már meg se tartottam. Nem fogok három embernek be­szélni. — Lehet, hogy többet kel­lett volna velük foglalkoz­ni?. Mikor? Két műszak­ban dolgoznak, ez nem gye­rekjáték. Vegyük számítás­ba, hogy nálunk főleg nők dolgoznak Akinek rendes kerékvágásban fut az éle­te, annak is többnyire a férjhezmenés, a gyerekneve­lés a fontos. Az egyedülállók pedig járják a maguk út­ját. Például, szórakoznak. A cipőgyár KISZ-titkára, Kudász Istvánná tudomást vesz a gondokról. Először mégis az eredményeket so­rolja: — Nemrég kezdtünk az ifjúsági klub építésébe. Es­te tízig dolgoztunk Töb­beknek másnap reggel 6 órakor kellett jelentkezni a gyárban. Mégsem sajnálták a fáradságot. Mert egy lé­péssel közelebb juthattak a régi álomhoz. — A klub hozza a megol­dást? — A pillanatnyit talán igen. A mi helyzetűn!.ben. a részcélok elérése a fontos. Növelik a lelkesedést, az irántunk való bizalmat Jobb kapcsolatot eredmé­nyeznek a párttal és a szak­szervezettel Az itteni fia­talok csekély szervezettsége miatt ugyanis eleget „ka­punk a fejünkre". Mit te­gyünk? A rábeszéléssel a meggyőzéssel kevésre lehet menni. Ha érdekes prog­ramok, látványos rendezvé­nyek lennének, biztosan jobban felkeltenék a kí­váncsiságot Rendezvény rendezvény hátán. — jellemzi egy má­sik KISZ-klub működését Móra Ferenc levelezéséből Közös vállalkozást)* ló­gott Lengyel András, a sae­gedi Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténésze és Kő­hegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum tudomá­nyos fő munka társa. Tetsze­tős kötetben, közel három­száz oldalon közreadták a Széchényi Könyvtár, az Akadémiai Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában föllelhető Jd óra-leveleket A köz­kinccsé tett, több mint két­száz episztola betekintést enged az író sokszínű éle­lébe. az egykori Fodor ut­cai kvártély ügyes-bajos dol­gaitői kezdve az utolsó he­tek szenvedéséig. A nagy­beteg Móra 1934. január 24­én — halála előtt két hét­tel — leírta — azt, amit csa­ládja előtt is titkolt: néha ... egész nap rágom a ván­kost. Kerek három évtizedet (1904—1934) fognak át Móra napvilágra hozott levelei. A j köteten végigível egy tő- I retten és ritka mélységű barátság szivárványa, a nép­rajztudós Kiss Iiijoshaz írt Móra-levelek ízes és meleg hangja. Fölbukkannak a ré­gi Szeged ismert és kevés­bé ismert alakjai: Szaláy József, a literátus főkapi­tány, Löw Immánuel, a tu­dós főrabbi. Vásárhelyi Jú­lia, az Író és hírlapíró, Tur­csányi Imre, a kedves em­lékű főorvos. Koós Elemér, az öreg Takarék igazgató­ja, és annyian mások. Móra hangvétele a 10-es évek leg­elején vált át a száraz le­vélstílusból a könnyedén és kedvesen folyó, a finom ön­iróniát sem mellőző szí­nes csevegésbe. Egy-egy le­vele ekkor már — lehet, hogy tudatosan? — szép­írói teljesítmény. A leveleket bő Jegyzet­anyag kíséri, biztos kézzel kalauzolva az olvasót har­minc év tovatűnt esemé­nyei és ködbe veszett alak­jai között. Néhány kritikus helyen viszont kendőzés nél­kül közli Kőhegyi és Len­gyel. hogy Móra ezeregy élete még jócskán kínál m titok'andó filológiai rej­lélyt. A gyűjteményt Móra-fény­képek sora zárja. Figyelme­sebb munkával elkerülhető lett volna néhány fölvétel fordított közlése. Az áldoza­tos munkával egybegyűjtött mltaofilológial apparátus a Móra-Irodalom újabb nye­resége. (Kecskemét, 1979.) A. P. az odajárogatók egyike. Va­lójában nincs ott semmi, ál­lítja. O bizony csak az elő­térig szokott eljutni. Ott ta­nyáznak a legjobban. ' Ez megint a régi nóta. A legkönnyebb kívül helyez­kedni. Persze, az előtérben beszélgetők közvetlenek szoktak lenni egymáshoz ... A varrógépen dolgozó lány viszont nem hajlandó bővebben kifejteni, hogy miért nem újítja meg a KISZ-tagságát. ' • — Csak, mert nem érde­kel — válaszolja dacosan. S ha így látja jónak, bizonyá­ra van némi igaza. — Az iskolában azért könnyebb a KISZ mellett agitálni, mert aki nem lép be, több mindenből kima­rad. Utána dolgozni megy, és csodálkozik, hogy a mun­kahelyen ez másként van. Segítene, ha a harmadéves szakmunkástanulók a gyári KISZ-szcrvezelnek lenné­nek tagjai. Később így erő­sedben kötődnének a mun­katársaikhoz, s a gyárhoz — magyarázza Joó Józsefné, aki az egyik gépteremben dolgozó fiatalokat patronál­ja. és készíti elő a KISZ­tagságra. Sok igazság van szavai­ban. A javaslata azonban nagyobbrészt megvalósulhat, akkor, ha a szakmunkáskép­ző Intézet jó kapcsolatot épít ki az üzemmel. Ilyenkor az iskolai KISZ-munka is job­ban alkalmazkodhat a gyá­rihoz. Persze, úgy látszik, ez sem elég. Még hasznosabb lenne, ha a több műszak­ban dolgozó, egymással rit­kán találkozó fiatalok 30— 40 tagú. túlméretezett • KISZ­alapszervezeteit kisebb cso­portok helyettesítenék. Ame­lyek öntevékenyebbek lé-' hetnének Ezeket a mini kö­zösségeket nehezebb felül­ről irányítani, ám a meg­növékedett rugalmasságuk ezt is megérné. S valószí-, nű, hogy az eddiginél ke­vesebb dacot, és több lel­kesedést váltana ki a mun­kásfiatalokból. Jámbor Ernő Kifizetődő-e a magyar szakmunkás? A 16 éves fiút szakmá­járól kérdezgetem, szereti-e, mi a jó számára benne. Jobbára csak a vállát vo­nogatja. S két-három év múlva, leendő munkahelyén, főnökei megállapítják majd: nem tudja megfelelően a választott szakmáját. És szidják az oktatókat, a kép­zési rendszert, a mai fia­talságot ... Fenti példa a Duna—Tisza táján egyáltalán nem ritka, sajnos. S mindehhez egyet­len, igen fontos illusztratív mondat az MSZMP XII. kongresszusának határoza­tából: „A középfokú okta­tás eredményesebben felel­jen meg a korszerű szak­munkás- és szakemberkép­zés Igényeinek." A szakmát tudni kéne A szegedi 624-es számú ipari szakmunkásképző in­tézet megbízott igazgatója, Rakonczay József, vala­mint az Igazgatóhelyettes, Ollé György ül mellettem. Előttünk három kiadvány is: a Szakrr.urkásnevelés cí­mű lap áprilisi száma, amely a február 22-én, Budapes­ten a szakmunkásképző in­tézetek igazgatóinak meg­rendezett országos értekez­let anyagát tartalmazza, az­után az értekezlet beszámo­lója és határozata. — Köztudomású — kez­di Rakonczay József —, hogv zömmel az általános is­kolák gyönge képességű ta­nulói kerülnek hozzánk De én most Trethon Ferenc munkaügyi miniszternek az értkezeieten elhangzott sza­vait idézném: hagyjuk már az általános iskolát! Ve­gyük tudomásul, hogy ők úgy és^gnoyit nevelnek, aho­gyan, és amennyit., tudnak és lehet. Kész, ez van. A pályaválasztással és a köz­gondolkodással van inkább baj. HÁZASSÁG Polyák János te Feltár ibolya. IClss Miklós József te Zamtoori Rozália. Bajusz Lajos te Bán Eva. Hevesi Viln»»s te Juhász Katalán, Vlrasakó Ferenc te Kar­ton* Teréz Margit, Révész József Lajos és Flórján Erzaebet, Rácz Mihály te Baumrics Margit, sánta Antal és Varga Eleonóra Mária, Tetezl látván és Llker llone Er­zsébet. Szabó László és Lukács Eva, Lukács László József és ChamUkt Aortás Borbála, MülCvr Béta te Rózsa Sva, Farkas Imre te Gond* Terézáa. Kakjusü Já­nos te Ozszág Rozália, Bcxló Alfréd te dr. Bános Zsuzsanna, Toflcó László és MnUr Zsuzsan­na. Varga Mihály te Födi Er­zsébet. Furák Zsolt te Lödi Eva Aortán, dr. Bor Zsolt te Horváth Etet háziasságot kötőitek. SZÜLETÉS PefcrovsEki Pálnak te Szpisjá* Máriának András, Szűcs Kál­mánnak és Bngl Erzsébetnek Hajnalka. Lippai István Antal­nak te Berkó Máriának Emese, Üjvárl Antalnak te Csányi Aran­kának Aranka, Grandpíere Er­nőnek te Domonkos Katalmnak Aletta. Herényi Zoltánnak te Orbán Ágnes Máriának Olga Sa­rolta. Rtpp Istvánnak te Zádori Korái-iának Szabolcs. Prágai György Miklósnak te Apró­Juhász riona Olgának Katalin Tünde. Ceizik Tibor Józsefinek te Tanner Juliannának Tibor Zoltán. Varga Józsefnek te Turi Rozália Máriának Edina, Ma­gyar Gyula Attilának te Harst Ibolyának Emese, Magyar At­tilának te Kovács Juliannának Bdiikó Renáta. Sztanojév János­maik te Tóth Katalinnak Viktó­ria. Almást Lászlónak te Kiss Tündének Anita, RechtenwaJd Kristófnak te Szeles Andreának Kristóf Árpád. Molnár Sándor Józsefnek te Terhes Bona Má­riának Tünde. Hágáimért Imré­nek te Király Editnek Henriett, Kiss Andrásnak te Szénám Ma­riának Mária Erzsébet, Dániel Józsefnek te Molnár Ilonának Airtur József. Hegedús Imrének te Tóth Piroska Zsuzsannának Taimás, Viass Józsefnek és Olt­ványt íremnek Adrienn. Tót Zoltánnak te Venasztó Márta Anikónak Zoltán Krisztián, Edeír Istvánnak • te Ottlik Erzsébet Mariának Barbara Julianna, Borbole Dezsőnek és Bofibás Irán Einliianaik Csaba Dezső, dr. Hályi Zoltán Csabának te dr. Dókány Évának Csaba, Róna Károly Gyulának te Hasfca Aram­ka Viktóriának Beáta. Takács Ferencnek ós Radics Magdolná­nak Csaba Ferenc, Szabó Fe­rencnek es Kovács Évának Ró­bert. Pölíie Lászlónak te Mol­nár Jankónak Latok* Lééteczi Családi események Tibornak és Bánki Rozáliának Tibor Adrián, Palkó József Pál­nak és Kordás Ibolyának Attila, Fejes Ferunc Mátyásnak és Tóth Mártának Adám, Kumnczl Ist­vánnak te Józan Magdolnának Péter, Kónya Antalnak és Mucsl Mária Magdolnának Orsolya Krisztina, Kis Lászlónak és Rácz Ágnesnek Csaba. Marosvári Gá­bor Mártonnak te Seres Évának Gábor. Langó Ferenc Andrásnak te Bőrösük Ilonának Gábor, Kollár Istvánnak te Németh Erasénetnek Edina. Péter József­nek és Gács Katalin Honának Katinka. Nagy Ferencnek te Tápod Éva Juliannának Andrea. Szabó Férencnok te Pap Irén Ibolyának Gabriella. Vaszjell Já­nosnak te PatocNkal Margitnak Tibor Akos, Padágy i Jánosnak te Szabó Gizella Juliannának Krisztina. Kaszai Pálnak és Ki­rály Ilonáinak Bdiinu, Király La­josnak ós Horváth-Czukor Er­zsébet Márgllna/k Mimika, Bö­röcz Jánosnak te Palatínus Er­zsébet Rozáliának Katalin, Rácz Gézának és Völgyi Gabriellának Ildikó. Mészáros Tibornak ós Frank Hónának Laura Ilona, Nagymáhály Ferencnek te Fekete Matildnak Roland, Grodlczkl Ist­vánnak és Tóth Máriának Gábor. Bezdámy István Józsefnek és Tihanyi Katalin Évának István, Császár Géza Ferencnek te Nogygyörgy Erzsébetnek Anikó, Herczeg Józsefnek és Kecskeméti Honának Melinda, Szalai Bélának te Szép Ilona Annának Zsuzsan­na. K.ida r-Nomet Istvánnak te Dudás Máriának Beáta. Hantos. Ádámnak és Tóth Györgyinek" Gyöngyi Tünde. Szabó Bélának te Révész Etelkának Zsuzsanna, Lajkó Vincének te Móra Jolán­nak Éva, Kiss Anlal Ádámnak és Mágori Anikó Máriának Attila Zsolt, Boday Péter Ká­rolynak te Temesvári Julianna Zsuzsannáinak Kludia. Gona Zol­tánnak és Reszelő Ágnesnek Zoltán, dr. Maros Zoltán nak és Várkonyi Andrienne Franciská­nak Tamás Zoltán. Kakuszi Fe­rencnek és Szabó Mária Mag­dolnának Attila, Rácz György Sándornak és György Aranká­nak György. Gyenes Bélának te Szekeres Katalinnak Katalin, Szirovicza Jenőnek te Juhász Zsuzsanna Annának Ferenc Lések* Fekete Lajos Rutioiiuak és .Toszenovlcs Matildnak Zóltán. Erdélyi Mihály Istvánnak te Szatmári Ilona Katalinnak Ist­ván Mihály, Bodré Istvánnak és Ball Etelkának Zoltán, Varga János Ferencnek te Kószó Ibo­lyának Szilvia. Csikós István Péternek és Topán Eszter Máriá­nak Gergely. Goda Józsefinek és Selmeczl Juliannának József Zol­tán. Kisapáti Péter Istvánnak te Ottilk Magdolna CizeBának Beáta. Paksi József Istvánnak és Pilisi Ibolya Piroskának Zsolt József. Körmendi Jánosnak te Gémies Gyöngyinek János, Vigh Ferencnek te Kispál Veroniká­nak Mai Irata. Nagy Sándornak és Miklós Juliannának Sándor, dr. Vass Ferenc Gézának te dr. Marosváry Mária Erzsébetnek Gergely, dr. Németh Péternek te dr. Morvay Márta Gizellának Péter Pál. dr. Kamarás Gábor­nak és Nyirák lloina Erzsébetnek Gabriella. Jóján Eleknek és Szűcs Máriának Anita, Hubtk Ferencnek és Dági Erzsébetnek Mónika. Bárkányi Józsefnek és Sutka Matildnak Tünde. Bozsó Ferenc Józsefnek te Dobó Ju­liannának Erika. Sós Józsefnek és Kollan Zsuzsannának Péter Tamá*, dr. Gena Lajosnak és Katona Edit Petronelláinak Zsó­fia Edit. Kovács Sándornak és Sorokat Margitnak Szilvia Ka­talin nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Motlkai Ferenc, Vizeli IstvAnmé Matulu Katalin, Pataki János, Tari Flóriánmé ördög Rozália, Báló Emil Antal. Kószó István. Kovács Sándor. Várost Dezső Ár­pád, Tápod Istvámné Ábrahám Mária. Veres Jpzseötá Ocskó Ikxnia. Borbély Józsefné IMte Erzsébet, Farkas Gézámé Hegyes Katalin. Lengyel A n tatáé Kis Hona, Majoros Sándor, Bakacsá József. Relytá Antal. Szegedd Andrásné Vankó Julianna, Hege­dűs Istvánná Kürti Mária. Szan­kai István, dx. Székely Andor Béla. Szugyinczki János, dr. Bérezi Kálmán, Ábrahám Fe­renc. Zsolnai Imréné Kis Erzsé­bet, Busch Námdormé Bakos Ilona Anna, Purgel Viktória, Korasz Ferencné Tisóczki Anna, ződi Arnold Isivármé Gergely Katalin, Szabó István, Sárkány Imre. Frank Erzsébet, Máté Jó­zsef. Szőke József, Openrnemm Józsefné Nagy Rozáűa, Bölcsök Jánosnié Forral Rozália. Bálint Kálmán. Tóth AnlaLmé Süli Má­ria. Mátikovios Antalmé Oostin Antónia. Rácz JAnosné Sárközi Aranka. Horváth László Má­tyásaié Weisz Edit, Frischmainn Sándorné Kiefer Magdolna, Tö­rök Mátyásné Szécsl Anna. Ve­rzelovszki György. Nfegy Ml­hályné Csontos Ilona, Demeter Janót* bziics Mária meghall — Nincs olyan presztí­zse a szakmunkásképzőnek, mint a gimnáziumoknak, vagy akár a szakközépisko­láknak — szói közbe Ollé György. — Pedig, ha a nép­gazdaság égetően aktuális szükségleteit vesszük... Az biztos, ha a szakmunkás­képzés olyan képességű fia­talokkal tudna dolgozni, mint, mondjuk a gimnáziu­mok: más lenne a hely­zet! — Általában a szülők vagy a tanúi ólt szakmavá­lasztása független a gyerek tanulmányi eredményeitől, gyakran még manuális ké­pességeitől is — folytatja az igazgató. — A tömegkom­munikációs eszközök, meg az üzemlátogatások ered­ménye érvényesül legke­vésbé. A divatszakmák meg a társadalmi előítéletek (például, hogy a szakmii ta­nulást nem tekintik tovább­tánulásnák) igen nagy ká­rokat okoznak. Pedig, má­ra a szakmunkásképzés már beilleszkedett a magyar kö­zépfokú oktatás rendszeré­be. Beszélnek, magyaráznak tovább, néha egymás sza­vaiba vágva. Elmondják a szakmunkásvizsgáról, hogy indokolatlanul, szinte értel­metlenül „liberális": a sza­bályzat szerint célja annak megállapítása, hogy a fiatal kezdő szakmunkásnak meg­felel-e. így a követelmények bizony meglehetősen ala­csonyak, ám egy gyönge elégséges eredményt elérőt a vizsgáztatóknak erkölcsi kötelességük szakmunkás­bizonyítványhoz juttatni. Ál­humánus és. álgazgdasógi jelszavak jegyében. Ami Szegedet illeti — mintha másutt a megyében, jobban mennének a dolgok. A nagyvárosban több a tanu­lási lehetőség s mondjuk, a szatymaz! baTacktermelő persze hogy azt mondja a lányának, menjen, tanuljon tovább, nincs messze a vá­ros, választhat középisko­lát eleget! „A vásárhelyi szakmunkástanulók például szinte mindig kiemelkedő eredményeket érnek el kü­lönböző országos versenye­ken. Nálunk? Igen rit­ka..." Aki segéd­munkásnak való... Idén 310-en kezdik meg tanulmányaikat a 624-esben. Közülük mindössze húsz érettségizett (rádió-tévé sze­relők, kozmetikusok), s a többiekkel is igen nagy gond a .kényszerpálya". A jövőben várhatóan még na­gyobb lesz a lemorzsoló­dás ... A népgazdaság álta­lában egyre inkább igyek­szik ügyelni arra, hogy egy gyerek három év alatt mi­be is kerül, a nevelési cé­lok egybe is epnek a tár­sadalmiakkal, mégis, ha így folytatódik, egyszerűen nem lesz kifizetődő a szakmun­kásképzés ... S ami az ál­taluk készített hazai ter­mékek minőségét illeti: többnyire azok sem, — A 624-esben mekkora a lemorzsolódás? — Első évben hét-nyolc százalék, másodikban, úgy három körül. Az utolsó év­ben természetesen minimá­lis. De átlagosan 4 száza­lékról van szó. Pályakor­rekció, kényszerpálya és egyéb bűvös szavak . .. — S ml a-helyzet a szak­munkásvizsga után? — Valamivel jobb. Tíz év alatt a végzettek 75—80 szá­zaléka maradt a helyén. Az elhelyezkedés után fél év­vel véleményt kérünk a vál­lalatoktól. üzemektől. Talán mégiscsak megéri, talán mégiscsak kifizetődő... len­ne. A nagy számok törvé­nye alapján. Még nagyobb baj a szelekció. Az, hogy aki segédmunkásnak való, az legyen segédmunkás, — Jó, hogy említi. Egy­szer azt hallottam egy pe­dagógus ismerősömtől, hogy az általános iskola ötös ta­nulóinak kellene gimná­ziumba menni, négyesetnek, maximum hármasoknak szakközépiskolába-szak- • munkásképzőbe, a kette­seknek szigorúan segédmun­kásnak. — Pontosan Így van. Közben beszélünk a se­gédmunkások (és bizonyos szakmák kezdő szakmunká­sainak) fizetéséről, az anyagiasságról, a cinizmus­ról. meg a szakma szere­tetéről. Lassan összeáll a kép. i • — wr A /ovo A vállalatok mégis máig szívesebben alkalmaznak szakmunkásképzőkben vég­zett fiatalokat. Ráadásul ezek az intézetek a tény­leges munkahelyi igényeltre alapozva működnek. A szak­középiskolák nem. így az­tán gyakori, hogy szakkö­zépiskolában végzett, ilyen­olyan oklevelekkel rendelke­ző ifjak csellengenek —nem eredeti szakképzettségüknek megfelelő munkahelyeken. Üjfent kényszerpálya, ki tudja, hányadszorra. Ama bizonyos február 22-i országos értkezeleten igen fontos határozatok születtek. Új tantárgyakról (például környezetvédelem, szakmai etika), új tantervekről, ösz­6zevont szákmákról (ettől az évtől kezdve az eddigi 190 helyett összesen 128 lesz), alapszakmai képzésről. Csök­kentik az alapszakmák szá­mát, több rokonszakmát összevonnak, az egyes szak­munkásképző intézeteknek profiljuknak megfelelőbb szakmai oktatást, magasab­ban képzett oktatókat Biz­tosítanak. A 624-es számú szegedi intézményben tíz éve még 92 szakmát oktat­tak, egyiket-másikat csak egy-két tanulónak. A jelen­legi szám: 22. — Az elkövetkezendő időkben itt is a minőség lesz a legfontosabb — mondja Ollé György. — Nő ugyan * az elméleti képzés, de ész­szerűen. Az első és a má­sodik évben az iskolai tan­műhelyekben dolgoznak a gyerekek, harmadévben „odakint" a termelésben. A Munkaügyi Minisztérium irányelvei álapján 1980. a határideje annak, hogy meg­szervezzék a tanulók cso­portos, tanműhelyekben tör­ténő oktatását. Azoknak is, akik maszekoknál, vagy kis ktsz-ekben dolgoznak. Az 1969-es szakmunkás­képzési törvény életbe lé­pése óta eltelt évtized igen nagy változásokat hozott. Az anyagi érdekeltségben, a személyi-tárgyi feltételek­ben, az oktatók tovább­képzésében — egyáltalán a hazai szakmunkásképzés te­rén: lépni kell. Éppen ide­je. (Csak egyetlen példa: a szakoktatók helyzete a 624­esben. A pedagógiai képe­sítést eddig kétéves tanulás után szerezték meg. E ta­nulási forma — főiskolai rangra emelkedik majd. Hi­szen a szakoktatók peda­gógiai felkészültsége igen­csak alulmaradt a szakmai­val szemben.) Mindent összevetve: a nagy változások kora előtt állunk a szakmunkásképzés­ben. Pontosabban: annak kezdetén. S ettől — a párt­kongresszus idézett monda­tának értelmében — joggal elvárható, hogy — minden szempontból — kifizetődő legyen a jövőben a magyar szakmunkás. Ám jó lesz nem megfeledkezni a reform kap­csán • arról sem, amit Illyés Gyula úgy fogalmazott meg: ..Reménytelen minden re­form, amíg nem azok sür­getik és készülnek fel vég­rehajtásra. akiknek szük­ségük van rá, akár a leve­gőre" Domonkos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents