Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

Pardi Anna Lev Tolsztoj 1910 volt. Parasztok eresztették a koporsót, a tömeg énekelte az Örök emlékezetet, s mindaz, amiért küzdeni érdemes, fatörzsekbe foglaltatott, futásba és göröngyökbe: a fekete keret felért az égig. a cár részvéttávirata a hófoltokig. a vasutak a forradalomig. 1910 volt a tömeg már mozdult az örök jövőbe, csak Ljovocska aludt és vele aludt a nyári fák alatt futó fehér inge egy kamasznak. meg a Háború és béke minden katonájának. akiket annyira szeretett hogy megálmodott K

ülön bejáratú, szigorúan egyszemélyes hétvégemet elcserélném bármi másra. Minden jobb, mint Itt ülnöm az ágy szélén, várva, hogy nekem ugrik a szombat-vasárnap. Ha nem lennék a helyemben, biz'isten nem cserélnék velem. Ülök az ágyam szélén, és vakarom a talpam. Tulajdonképp az egyetlen dolog, amit az emberekről biztosan tudok, az, bogy változnak. Így, talpvakarás közben jutnak eszembe az ilyen nagy gondolataim. Néha kapcsolatosak a talpvakarással, néha meg még bölcsebbek. Például, hogy jobb szépnek lenni, mint okosnak. De azért okosnak sokkal jobb lenni, mint jónak. Csak legalább ne lenne szabad szombat a gimnáziumban. A földszintről dögös zene szól, lebattyogok. Apa persze már megint nincs itthon, miért is lenne? A nagyszoba hatalmas tükre előtt a kishúgom áll, és önfeledten táncol. Rövid, fekete ha. ja van és kék szeme. Tizenöt éves, pici, de formás, kipirulva bámulja önmaga tükörképét. — Mi a reggeli? — krákogom. Oda se neki. Emeltebb hangon közlöm, hogy enni szeretnék. — Minek? — néz vissza a válla fölött. — Már tegnap is ettél. Eliszkol a tükör elől, de azért halálos biztonsággal fenéken billentem. Erre ő hozzám vágja a dfszpárnát. Megkezdjük a reggeli mutatványt: én kergetem, ő szalad és vihog, közben Ilyeneket ordít: — Emberek, • segítség, megjött a bátyám a sittről! A szomszédok — finom, elegáns emberek, mélyen felháborodva az időkön, s erkölcsökön — mindent hallanak, s alighanem ráncolják a szamöldjeiket. A húgom sarokba szorít, és felszólít, hogy mindenféle hülyének nevezzem magam. Hirtelen elpirul, tudom, hogy valami disznóságot akar kérdezni. — Csak nyugodtan! — biztatom. Kék szeme gyanúsan csillog: — Hát te hülye vagy! Nem ls akarok kérdezni. — Dehogynem! Mikor vörös vagy és bandzsítasz, mindig valami disznóság jut az eszedbe. Durcásan hátat fordít: — Csak azt akartam tudni... — Hogy?.. Rám néz, mintha mérlegelné, hány darab konyhakés fér el bennem — Mit hogy? — Hát amit kérdeztél! — Mit kérdeztem? — Kérdeztél egyáltalán valamit? Nevetünk, és újra bekapcsolja a lemezjátszót. — Egyébként Rólling Stones. Az a címe, hogy It's only rock'n'roll. Ez csak egy rock'n'-roll — Nagyon klassz ez az akkordbontás — bólintok — H, Cisz, D. — H. Cisz, D.. — néz Eszel bizonytalanul, azután kirobban belőle a nevetés — öregem, te olyan hülye vagy! És én még azt hittem, hogy ez csak egy rock'n'roll, közben pedig H, Cisz, D! Eltervezzük, hogy lecsót csináEz csak egy rock'nToll lünk ebédre, de rögtön az elején összeveszünk, mert szerintem szalonnával kell csinálni. Mind a ketten jobban értünk hozzá, mint általában az anyátlan kölykök. Szerintem kell szalonna, Eszti látszólag megnyugszik, azután az első adandó alkalommal rám keni a paradicsompürét. Rántottát ebédelünk. Délután Bélával találkozom. Mászunk, nézünk magunk elé, néha észreveszünk valakit, de inkább a csuda tudja, mit látunk. Ha szembejönne egy busz, és megemelné a kalapját, az talán érdekes lenne. Béla nyűtt pulóverjének gallérja a hasáig lóg. Olyan jóféle fekete ballonkabátja van, csaknem a földig ér. — Inni kéne — dünnyögi. Nem mintha szomjas lenne, ráadásul utálja az alkoholt, de mit tegyünk egy álmos őszi szombaton, ha okosabbat úgyse tudnánk? A presszóban uraságtól levetett arany tapéta, vedlett plilssfotel, bordó pincérnők. Ürlsten, és még ötvenszer úristen. Itt van András és Bict Í3. Tonikot iszunk, tejjel és citrommal, jól összekeverve. Gusztustalan egy lötty, az biztos, de mindenki undorodva nézi a szomszéd asztaloktól, ezért boldogan és jóízűen megiszom. A többiek is. Bici azon nyavalyog, hogy kettőből bukik. — Akkor meg miért nem tanulsz? — nyögi Béla, mert pokolian unja már Bici állandó panaszait. — öregem, ha az apám nem nyomott volna be a gimlbe, most már keresnék. — Még most ls elmehetsz dolgozni. — Röhögni fogsz, most már nem. Most már nem szeretek... Megpróbálom letörölni magamról a nevetést. Közben elképzeltem a mondatainkat, amint unottan másznak át apró legyekként a műmárvány asztallapon. A fene egye meg, fél éve már, és még mindig Erzsire gondolok. — Lehet, hogyha szeretünk valakot, akkor megváltozunk? — kérdezem, de szemlátomást nem értik. Megnyugtatnak, hogy hülye vagyok. Pedig Erzsit tényleg szeretem. Szeretném. Odalépek a telefonautomatához, hogy lássam a bejáratot. Persze miért is Jönne ide? Nem ls merem 6t tárcsázni, csak a klshúgomat. — A bátyádat keresem. — Nincs Itthon, nem tudom, mikor jön meg — hadarja egyszuszra. Mindig betojik a telefontól. Nevetni kezdek. Odaát hallgatás. — Nahát... Te hülye, te vagy áz? El se tudtam képzelni, hogy téged keres valaki. Apa telefonált: különmunka. Szóval megint egyedül vacsorázunk. Te! Ez a Jagger egy jó krapek! Behallatszik a Stones-zene A húgom hangján csak most érzem, hogy fel van dobva. — Ittál? Adja az ostobát: — Kl áll Itt? Tagadja, de persze hajtűvel kinyitotta a bárt... Este lépek be az ajtónkon. A kishúgom a tükör előtt, félia lecsúszva a fotelből. Alszik. Mellette feldőlve a palack, a szőnyeg csupa bor. Nézem, amint szuszog. Kicsi hullámokban a haja, mint a charleston-táncosoknak. Ha vala. ha egy krapek kitol vele, én úgy megverem azt a krapekot!... Viszont ahogy az emberiséget ismerem, nagyon sokszor kell majd verekednem. Hirtelen kinyitja a szemét. — Szia — nyöszörgl. Aztán csak . néz, le-lekoppan a feje, de már ébren van. — Jól beszívtunk mi? — Umm — felelem tömören. — De nem ciki, ugye? Belövöm a lemezjátszói" megint szól a dal. If jou really want to be my friend — ha valóban u barátom akarsz lenn). Pedig hát akarta a nyavalya. Régirégi dal. Csak ma még kicsit itt a szomorúság. Eszti nekem ugrik. Megragadja a kezem, és őrült gyors rockot járunk a nagyon lassű számra. — Te! — lihegi a fülembe —ez csak egy rock'n'-roll! — Ühüm! — felelem én, nem is tudja, milyen szomorúan. SZANTÖ PÉTEU A keszthelyi nemzetőr Százötven éve született Goldmark Károly „Sakuntala".,, „Falusi lakodalom" ... „Házi tücsök" ... Szlvbemarkolóan édes melódiák. Goldmark Károly remekművei, aki 1830. május 18-án született Keszthelyen- A zseniális zeneszerző, aki csak öregkorában élvezhette munkáinak gyümölcsét: forradalmár egyéniség volt. Neve kitörölhetetlenül szerepel a magyar nép szabadságharcában is. Az 1848-as forradalom muzsikusalakja mint nemzetőr vett részt a népjogokért vívott küzdelemben. Édesanyja huszonnégy gyermeknek adott életet. Betegség, járvány is pusztított akkortájt a vidéken, és a Goldmark gyerekeknek csak a fele maradt életben. A tizenkét csemete is elég gondot adott az apának. Németkeresztúr községbe költöztek át, onnan küldte az idős Goldmark Bécsbe Károly fiát, hogy tanuljon valamilyen hangszeren. Goldmark József, a legidősebb fiú akkor már a „császárvárosban" élt, és vegyésznek készült az egyetemen. Goldmark Károly tizennégy éves korában szakadt el a szülői háztól, és Bécsbe gyalogolt. Fivérénél lakott takarításért, kisebb házi munkák elvégzése fejében. Szabad Idejében Jansa hegedűművésznél tanult. Komponálgatott is. Apja minden hónapban elküldte a tandíjat. Egy napon azonban megírta: nőttek anyagi gondjai, nem tudja többé támogatni. Goldmark Károly úgy érezte, hogy a zenéről le kell mondania. Alkalmi munkákat vállalt, majd beiratkozott a bécsi technikai szakiskolába. Aztán elkövetkezett az 1848-as esztendő. Ekkor értek Bécsbe a párizsi forradalom hírei. Bécs lakossága gyűlölettel fordult Metternich kancellár kormányzata ellen. Az osztrák nép elégedetlenségéből nyílt forradalom lett, amely 1848. március 13-án tört ki. Goldmark Károly is ott volt a tüntető néptömegben, testvérbátyja, József pedig a forradalom tevékeny tagja lett. Néhány nappal később a Pestről érkező utasok elmesélték, hogy ott már megjelent a szabad sajtó első terméke. Goldmarkék boldog örömmel olvasták a Bécsbe csempészett Nemzeti dalt és a „Tizenkét pont"-ot Sajnos a császáriak Bécsben erősebbnek bizonyultak a forradalmároknál. Goldmark Józsefet körözni kezdték mint az egyetemi forradalmár csapat vezetőjét. Menekülnie kellett. Azt a tanácsot adta öccsének, hogy azonnal szökjék haza Németkeresztúrra, mert bajba keveredhet miatta. Goldmark Károly késő öregkorában „Emlékezések" címmel könyvet irt, s így idézte az említett időpontot: „Hazaértem szüleimhez. Néhány nap múlva már megtudtuk, hogy Bécsben a császáriak felmorzsolták a forradalom erőit. A csapatok a magyarországi forradalom leigázására indultak. Sopronból az a hír érkezett Németkeresztúrra, hogy minden fegyverforgató ember készülődjék, mert közeledik az ellenség, vagyis az osztrák katonaság. A soproni harangok elnémultak. Ha újból megszólalnak, mindenki szálljon harcba! Elküldték a fegyvereket is, a kapákat és kaszákat. Három napig vártuk a harangszót. Es a harmadik nap estéjén megszólaltak." ö is ott volt a csapatban, amely szétkergette Jellasics seregét. Égő falvak jelezték Jellasicsék menekülésének útját. Goldmark a csaták után leszerelt, és a soproni színházban lett hegedűs. A következő nyáron a társulat Győrbe utazott vendégszerepelni. Ott díszelőadást rendeztek a győzelem örömére. Ezen az előadáson játszott Goldmark szólistaként először pódiumon. Közben odahallatszott a távoli ágyúszó. 1849. június 28-án megkezdődött Győr mellett a csata. A császáriak szorongatni kezdték a várost, amelynek egy részét bevették. Az elfoglalt városrészben Schmidl evangélikus kántor lakásán tartózkodott éppen Goldmark Károly, akit mint rebellist őrizetbe vettek a neve miatt. Ugyanis személyében József fivérét, a bécsi forradalmárt vélték kézrekeríteni. A muzsikust egy Dehmuth nevű őrnagy engedte szabadon. mert maga is zenész volt „civilben". Goldmark ezután Budára költözött és a Várszínházban hegedült. A társulat olyan szegény volt, hogy csak ketten szolgáltatták a zenét. Nyomorúságos fizetést adtak. Goldmark éhezett és betegeskedett. Hét esztendeig tartott hihetetlen nyomora. De ezalatt már szorgalmasan komponált, összekuporgatta a gázsiját, hogy önálló hangversenyt rendezhessen. Kinyomtatta a falragaszokat, de a közreműködő muzsikusok nem mentek el, a koncertet le kellett mondania. Mérgében elégette valamennyi szerzeményét. Ezt szinte ugyanabban az időben tette Antonin Dvorzsák is Prágában: a részvétlenség és nemtörődömség miatt. Goldmark zongoraleckét adott krajcárokért. Kottát másolt, hegedült és tanított. A Duna-parton lakott egy nyomorúságos viskóban, a mai Parlament helyén. A magyar zenészek felfigyeltek a szerény, dolgos és nagyon tehetséges Goldmarkra. Volkmann Róbert, Mosonyi Mihály is kezdte emlegetni, végül tudomást vett róla Erkel Ferenc. Magához hívatta, meghallgatta szerzeményeit, további munkára biztatta, és rendelt tőle egy vonósnégyest. Erkel támogatásával 1859. április 13-án az Európa Szállodában végre megrendezhette első szerzői estjét. Ábrányi Kornél akkor azt írta róla. „zseniális zeneköltő". De közben a zeneköltőnek nem volt miből ebédelnie. Az erkölcsi siker így arra késztette, hogy Bécsben kísérletezzék. Az akkori Bécs mozgalmas zenei élete opera megkomponálására ösztönözte. Mennyi koplalás fűződik a Sába királynője partitúrájához! Ugyanis ezt a művét írta meg akkor. Száraz kenyeret evett és csak egy-két tanítványának szüleinél jutott olykor rendes ebédhez. Végre megtört a Jég — váratlan segítség érkezett. Erkel közbenjárására a magyar közoktatásügyi miniszter 800 forint segélyt utalt ki számára. Ha ezt nem kapja meg. akkor a szó szoros értelmében éhen hal, és sohasem születik meg a Sába királynője, az operairodalom egyik gyöngyszeme. Persze a küzdelemnek művészi vonalon nem volt vége. Bécs közismert kritikusa. Hanslick lekicsinyelte Goldmark művét. Kijelentette, hogy nevetséges szövegekre komponál. Goldmarknak azonban olyan erős támogatója alvadt, aki Bécsben minden nehézségen átsegítette: Liszt Ferenc. Az ő beavatkozására mégis bemutatták a Sába királynőjét, amely világsikert aratott. Goldmark elindult a siker utján. Kevés zeneszerzőnek adatott meg. hogy késő aggkoráig úgy megőrizhesse alkotó ereje teljességét, mint Goldmark. 1915. január 2-án hunyt el Bécsben. Remekműveket hagyott hátra. A mai magyar közönség az utóbbi hetekben felfigyelhetett arra. hogv a rádió műsorra tűzte leg.szebu .ompozicióit. KRISTÓF KAROLY