Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

70. évfolyam 101. szám 1980. május i. csütörtök Ara: 1,60 forint A munkáról és önmagunkról május elsejei (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS l-l JELSZAVAIBÓL.) VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! I

smét a munkát ünnepeljük. Május elseje tele a munka dicséretével, költői szimbólumaival. Alanya, a .dolgozó ember maga is jelképpé magasztosul. A munka verejtéke csillogó gyöngyökké nemesedik, az izmok kisimulnak, a lekintet öntudatot sugározva fürkészi a távolságot, és már-már találni kell egy rendetlen vonást, egy makacskodó aszBzimmetriát, hogy összetartsa a valóságot, a megálmodott ideállal. Makacskodhat bennünk is a gondolat, az ellenvetés: majd holnap — az ünnep után — újra megindul a hajnali-reggeli áradat hogy a ..névtelenek" álmos és fáradt tömegként elözönlik a nagy munkahely a társadalom számukra kijelölt terepét, hogy tegyék azt ami nélkül nincs hierarchia, nincs .státusz, nincs hatalom, nincs pozíció és nincs kultúra sem. Ördögi alku: egy napért majd háromszázat! Ám mégis: nincs az a kajánkodás, amely tagadhatná az ünnep jogosságát. Az alkotás öröme, a dolgok feletti uralom ^zabadsagérzete, s a nyomába szegődő tágabb öntudat amely alapján majd évszázada éppen a maga számára vívta ki a munkás a munka ünneplésének jogát az ünneplés önkéntessége — megannyi érv, hogy belássuk: a munkával a munka világa ünnepli, becsüli és emeli társadalmi érvényűvé önmagát. Ezt a tartalmat pedig nem lehet sem kivülröl ráerőszakolni, sem megtagadni tőle. Belülről nőtt ki, a munka elidegenedett társadalmi világából történelmileg is. „Alulról", hogy a társadalom úri és hatalmi világára rákényszerítse saját hatalmát és értékrendszerét Ezért nem tűri meg ma sem az ájtatoskodó, semlegesített, állapotokat konzerváló mechanikus vissza-visszatérés léleknélküliségét éskülsődlegességeit. Ünnepelni csak létező, valóságos eszmei és etikai tartalommal lehet, s ez alól a munka ünepe sem kivétel. De ugyanez az értékrendszer dacol azokkal az ellentmondásokkal is. amelyek mindmáig kisérik a munka társadalmi világát, és éles kontrasztokat képeznek a munka általános társadalmi és etikai tartalma, valamint konkrét formái kőzött. Hiszen nem felesel-e mindmáig egymással a „munka tette az embert emberré" elv a munkában megrokkantak szomorú látványával, egyes munkafajták butító monotóniájával? A megkövetelt intenzitás az emberformálás mértéket parancsoló visszafogottságával? A specializáltság a sokoldalúság és teljesség eszményével?. A „pénzből élünk"-elv nemcsak cinikus, de piacot, üzletet járó, vagy éppen családi házra várók hétköznapi igazságaként a „munkából élünk" egyenlőtlenségeivel? Vagy éppen a kisebb-nagyöbb ügyeskedők kérkedő tehetössége és kivételezettsége, kihívó pökhendisége a munkából elők lehetőségének behatároltságaval? Egyéni fegyelmezetlenségek, abnormális, „szabályt erősítő" elhajlások felnagyított, rossz hangulatot keltő vagy szándékoló kisiklásairól lenne csupán szó? A társadalomtudomány tagadja ezt. Kategóriái, amelyekből levezeti a valóság tarka jelenségvilágának e negatív oldalát, túl általánosak ahhoz, hogy az egészet a véletlenszerűségnek, vagy éppen a szubjektív rosszakarat szamlájára írhatnánk. Munkamegosztás a maga tagoló, hierarchiákat eredményező formáival; árutermelés, a maga külsődleges mércét és követelményt támasztó inértéktelenségével, „rossz végtelenjével", csak egyének és nemzetek vetélkedőjében győztesek és vesztesek, nyerőket és vésztőkét feltételez — ezek azok az alapkategóriák, a munka társadalmilag és történetileg létező objektív meghatározottságai, amelyekből kinő a társadalmi uralom és egyenlőtlenség minden modern disszonanciája. S amely a munka végleges felszabadítását még ott is egy hosszú és tudatosan végigviendő történelmi folyamattá oldja fel. ahol — mint a szocializmusban — e feladat közvetlen társadalmi célkitűzésként jelenik meg a politikai-tarsadalmi akarat szintjén. A munkamegosztást és az árutermelést nem lehet rendelettel eltüntetni, sem puszta lelkesedéssel túlhaladni. Ünnepeljünk hát és adjuk meg magunkat? Szocialista társadalmunknak aligha lehet ez a logikája. Igaz, a szocializmust mint a munka társadalmát ma már nem egyszerűen csak harmonikus és problémamentes valóságként idézzük meg a magunk számára, hanem a „munka társadalma" meghatározásba egyre inkább beleértjük a feladatok és követelmények bonyolult és korszakos jellegét is. Nem ígérhetjük a magunk számára, hogy feloldjuk a munka egyoldalú erőfeszítéseket teremtő, „mértéken felüli" jellegét; de azt igen, hogy ez az erőfeszítés és áldozat az élet minden területén megkapja, és egyre inkább meg kell kapnia a maga társadalmi- elismerését és felértékelődését. És ez korántsem kevés. Hiszen ez a munka nem szavakat igényel, hanem maradandó, eredményes — és sokszor a ma még nyerészkedők és privilegizáltak lenézését, olykor ellenállását kiváltó — tetteket. Bátorságot, demokratikus intézményrendszereket nyilvánosságot és társadalmi részvételt. A mindig újraformálódó társadalmi és történelmi körülményekhez mért társadalmi — politikai és közéleti — hozzáállást; közgazdasági számításokat, a munka társadalmi szervezetének állandó módosításait és a teljesítmény mindenkori, bürokráciamentes megbecsülését és a teliesítménynélküliség egyértelmű elutasítását Fejlett társadalmasult világunk bonyolult és szerteágazó rendszereiben a munka felszabadítása csak e bonyolult rendszerek közvetítőcsatornáin keresztül biztosítható. Ezeken keresztül őrizhetjük meg és teremthetjük újjá a' munka társadalmilag olyan fontos és nélkülönözhetetlen etikáját amely egyre kevésbé lehet ma már a közéletből kiszorult-kiszorított egyének életelve, mert egyre inkább e társadalmat magáénak valló, közéleti tudattal és öntudattal rendelkező egyének kötelességtudataként élhet csak tovább. X Tnnepeliük hát a munkát! MegidézÜJ ve teljesítményeit, s a teljesítményeiben megvalósult alkotó embert. De ünnepeljük kritikával és önkritikával is. A már teljesített és még teljesítetlen feladatainkról nem elfeledkezve. HÜLVELY ISTVÁN Á szegedi ünnepi program Reggel 6 és 7 óra között zeneszóval ébresztik ma, május elsején Szeged lakosságát. Három zenekar, a Munkásőr, a MÁV és az Egyesített Népizenekar járja a várost, hogy vidám dallamokkal köszöntse az ünneplöket. Délelőtt 9 órakor, a város két különböző helyén gyülekeznek az üzemek és az intézmények dolgozói. Ünnepi menetük a Széchenyi térre érkezik. Délelőtt 10 órakor — a felvonulás után — kezdődik a Széchenyi téren a nagygyűlés, melyen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságónak tagja, a Központi Bizottság titkára mond ünnepi beszédet. A nagygyűlést követően az üjszegedi ligetben Vidám, zenés majális címmel kulturális műsor várja az ünneplőket. Délután 3 órakor a néptáncegyüttesek találkozóját rendezik meg az újszegedi szabadtéri színpadon. MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA: MÁJUS A jó munka elismerése a munka ünnepe előtt Munkásgyűléseken, vállalati! üzemi ünnepségeken újabb gyárak, vállalatok, szövetkezetek kollektívái vették át múlt évi eredményeikért az elismeréseket Ujabb megemlékezéseket tartottak Szegeden, Csongrád megyében is. Á Kőolajkutató Vállalat szegedi üzeme A kőolajkutatók jelentős feladatokat látnak el hazánk déli részén. Több mint ezer dolgozójuk vallatja a föld mélyét, hogy újabb és újabb szénhidrogénvagyont tárjanak föl. A szegedi üzem dolgozói elnyerték az Élüzem címet, s e kitüntetésért szorgalmasan megdolgoztak. Űj fúrásaik mennyisége 12.5, rétegvizsgálataiké pedig 23 százalékkal volt több, mint amennyit előre elterveztek. Rekorder fúróberendezéseket is számon tartanak: a feltárásnál az RD—60-as 33 ezer 200 métert teljesített, az üllési 23-as fúrási ponton az RD—32-es 2900 méteres mélységre 72 nap alatt ért el, de majdnem megduplázta az elvárható teljesítményt a szegedi 20-as ponton dolgozó RD—51-es berendezés, amely 2880 méteres ferdefúrását 50 nap alatt végezte el. A kutatóüzem szegedi dolgozói tegnap délután ünnepséget tartottak, ahol Szabó Sándor üzemvezető mondott beszédet. Az Élüzem címet tanúsító oklevelet dr. Vándorfi Róbert, a vállalat igazgatója nyújtotta át a szegediek képviselőinek. A szocialista munkaversenyben is jeleskedtek a szegedi medence olajbányászai, hiszen 37 kollektíva tett külön vállalást a kongresszusi verseny során. Az üzem különben is kiemelkedően dolgozó brigádja, a Münnich Ferenc nevét viselő kollektíva ez alkalommal újból elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést, a brigádkitüntetés arany fokozatát négy kollektíva, az ezüstöt és a bronzot harminchat szocialista brigád vette át. Részt ve.tt az ünnepségen Pap p Gyula, a szegedi városi tanács elnöke, (Folytatás a ?. oldalon.)