Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

Wnfefc, 19S0. Spritis lí. 5 Emlékezés József Attilé Díszünnepség Budapesten Szállj A magyar ]{ra, a magyar szocialista költészet nemzetközi jelentőségű klasszikusa, József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából csütörtökön este díszünnepséget rendeztek a József Attila Színházban. A József Attila Emlékbizottság Onneni estjén részt vettek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. a József Attila Emlékbizottság elnöke. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos, az MSZMP budapesti bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Jelen voltak politikai, kulturális, tudományos életünk más Ismert személyiségei, köztük a József Attila Emlékbizottság tagjai. Részt vett a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A díszünnepséget Benjámin László Kossuth-díjas költő nyitotta meg. Ezt követően Aczél György mondott Ünnepi beszédet. A díszünnepség második részében ..Mert énvelem a hűség van jelen,.," címmel ünnepi műsor következett. József Attila alkotásait és a róla írt műveket neves előadóművészek tolmácsolták. Aczél György beszéde Költőre emlékezünk: nemzetünk világirodalmi rangú művészére. Elveinkben társunkra, aki most, 75 évesen itt ülhetne közöttünk. Nem a megszokás helyezi el koszorúját a költő szobránál. Másról, nagyobb ügyről van itt szó, ugyanarról, amit Petőfire, Adyra, Móriczra emlékezve képviseltünk. Ezekkel az ünnepeinkkel a bennünket gazdagító, jövőbe mutató, maradandó hagyományokat vállaljuk, mert el nem évülő ezerepük van népünk önismeretének alakulásában. József Attila történelmi igazát bizonyítja, ho© most itt, a város egykori peremén, a róla elnevezett színházban idézhetjük föl művészetét, emberi alakját S jelkép, hogy az ő születésnapja a költészet napja. Iskolák, egyetemek, városrészek, dalok őrzik emlékét, idézik alakját Fiatalok mondják verseit, szavalják a Mamát, szülők altatják ©ermekeiket az ő szavaival. Vallanak szerelmes verseivel, gyászolunk a Kései siratovaL Petőfi és Madách mellett pincs költőnk, akinek annyi sora vált volna szállóigévé. Ha ezek nem pótolhatjak is a költészet bensőséges ismeretét, bizonyítják, ho© szavai, gondolatai jelen vannak mindennapjainkban. Sokan éa sokféleképpen értelmezték és értelmezik ma is életmüvét S ez érthető: mert sokszólamú ei az örökség. Az utókor új meg új rétegeket tár fel műveibea Vannak azonban, akik kisajátítani vagy éppen megcsonkítani i©ekeznek alkotását, s ezáltal önmagukat is szegényitik. Az igazság az, hogy József Attilához fel kell nőnie a kornak, s fel kell nóni hozzá valamennyiünknek. Munkásságának értő birtokbavétele egyritmusú a szocializmus megharcolt önismeretével és forradalmi megújulásával. í© csak akkor válhatott igazán népszerűvé, amikor hibáinkkal leszámoltunk. a tragikus válságokon túljutottunk. Hosszú volt hát az út a költő igazi befogadásáig. Az örökséghez való viszonyban az utókor mindig megméri önmagát, hisz a Jelent csak az értheti meg, s az hozhatja közelebb a jövőt, aki érti történelmünket. A szocializmusnak van már keserű tapasztalata arról is, mennyit árt a torz ha©ománykultusz a műnek és az utókornak e©aránti Amikor azt mondjuk: „Petőfi — Ady —József Attila", nem rekesztjük ki Csokonait, Vörösmartyt, Aranyt, Babitsot, Kosztolányit, Kassákot és másokat, köztük azokat, akiktől ő is tanult A marxista gondolat éppen azzal mutatja fel a forradalmi magyar művészet termékeny folytonosságát ho© örökségéből nem sár ki semmilyen értéket József Attila egyetemes költészetét nem kisajátítani, hanem elsajátítani akarjuk, az egészet, a teljes életművet. Gyermekként élte át a századelő nyomorát, az I. világháborút, és proletárkamaszként emelte fel a fejét 1918—1919 forradalmas hónapjaiban. Az ellenforradalom minden értéket leromboló, népet országot eláruló éveiben aktív részese lett a forradalmi magyar munkásmozgalomnak. Kommunistaként élte át a nácizmus hatalomrajutását, a spanyol Guernica tragédiáját, a fasizálódó Magyarország sodródását az újabb világháború felé. Az embert iszonyatos próbáknak vetették alá ezek az évek. A kor kihívásai több na© tehetséget letérhettek a kommunista útról. 0 átélte a drámai konfliktusokat, de válaszaiban nem engedett sem a hazug útvesztőknek, sem a hamis látszatoknak. Félelmetes igazmondó volt; az igazat mondta, nemcsak a valódit. Egyéniség és közösség, személyes lét és a társadalmi ember e©másrautaltságát, egymást feltételező, egymásért kiáltó végleteiben e©ségét szólaltatta meg. A társhoz, szerelmeshez, családhoz, osztályhoz, nemzethez és emberiséghez tartozás minden erejét, gazdaságát mozgósította a kor fenyegetései, a magány ellen. Tudta, ho© „egymás nélkül sötétben vagyunk", hogy az egyénnek csak közösségben van esélye emberré lenni, embernek maradni. Amikor leginkább magáról beszél, akkor is mindannyiunk kifejezője; amikor pedig a munkásokról, a város pereméről, a szocializmusról, a hazáról, az emberi létről szól, akkor is legmélyebb önmagát vallja meg. Ezért írta jogosan, hogy ró gondol — szántván — a paraszt, hogy őt sejdíti a munkás teste két merev mozdulat között. Egész költészetén végigvonul a szerelem, a felszabadító egymásratalálós és e©beolvadós vágya. Nincs költő, akinél ennyire személyes életté • költészetté tisztult volna minden, amit megélt s megérzett korából; akinél oly magától értetődően fonódna össze a politikai és a szerelmi vallomás: „Ügy kellesz, mint [a parasztnak a föld, . A csendes eső és [a tiszta nap... Ügy kellesz, mint [a dolgos tömegnek Munka, szabadság, kenyér [s jószavak." Csak aki milliókkal él és érez e©ütt, tudja önmaga vágyait és szenvedéseit egyszerre belülről és kívülről la látni, értelmezni. Akinél a magánélet és közélet nem elválasztható, csak az tudja tragikus magányát a közös iránti hűséggel viselni. Csak az tud Adyhoz, Bartókhoz hasonlóan virrasztani. Verseiben ezerféleképpen jelent meg^a munka, amely számára egyszerre volt a kizsákmányolás színtere és az emberi gazdagság forrása. Tudta, hogy korában a munka milliók számára elnyomorodást jelent, de azt is hirdette, hogy csak a munka, maga az emberi alkotás hozhat fölszabadulást. Tudta, hogy a szabadság rend nélkül embertelen anarchia, a rend szabadság nélkül pedig lélektelen erőszak. Forradalmár volt. Nemcsak a meglevőt mutatta fel, és nemcsak Ígérte azt, ami majd eljön, hanem a múlt, a jelen és a jövő között a tudatos emberi cselekvéssel teremt történelmi folytonosságot. Atéll a veszedelmet, megérti az aggodalmakat, de ezekre világtörténelmi igazságának birtokában ad választ. \ A törvénykereső ész, a tündöklő gondolat forradalmára volt, aki a felülkerekedő embertelenségben azt kiáltotta: emberek, nem vadak, elmék vagyunk!" Nem szövetséget kötött a munkásokkal, egy volt velük. Nyoma sincs a költészetében a leereszkedésnek, ő nem helyettük — általuk, értük és velük alkotott Mert mindenekelőtt költője volt a munkásosztálynak. Az első, aki a munkásosztály életét, a XX. századi város peremének világát, az osztály elesettségét — erejét, hamis ábrándjait — igaz álmait, munkáját és gépeit, mozgalmának és ideológiájának kifejezéseit a legmagasabbrendü költészet világába vonta. ö a magyar költészet népiségét tette teljessé és korszerűvé azzal, hogy a művészetben vívta ki a munkásosztály számára azt a jelenlétet, amelyet az a nemzet életében máig betölt. Mégsem „munkásköltő", hanem a munkásosztály költője. Költészetének egyetemessége a munkásosztály történelmi hivatásából fakadt. Az utca és a föld fiának tudta magát, s költőként azt fejezte ki, amit ma nerfizeti egységnek, az internacionalizmust is magába foglaló szocialista hazafiságnak nevezünk. A 30-as évek Magyarországán mindenki másnál teljesebben és hitelesebben ő fogalmazta meg a nemzet valódi sorskérdéseit, s adott rájuk máig érvényes költői választ. Az antifasiszta küzdelem, a nemzeti felszabadulás, magyarság és Európa, nemzeti felelősségtudat és proletár internacionalizmus ügyének marxista szellemű egységében gondolkodott és alkotott. Kommunista volt, minden sérelme, tévedése ellenére is hú maradt világnézetéhez, s a forradalom ügyéhez. Művét korhoz kötöttsége emeli korokon átívelő klaszszikus értékké, hazához kötöttsége teszi mélyen internacionalistává. Nézzünk szembe önmagunkkal: vajon költészetének minden igazsága áthatja-e tetteinket? Ismerjük-e úgy őt és önmagunkat, ahogy ő ismerte korát és önmagát? S vajon mennyire öltött testet a gyakorlatban a marxista gondolat, ho© az e©es ember gazdagsága a másikból, a közösségből táplálkozik? S mennyit kell még tennünk azért, hogy mindenki megértse: „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat?" Milyen feladataink vannak a szabadság és rend harmóniájának megteremtésében? Hogyan kell küzdenünk a társadalmilag tudatosabb és tartalmasabb demokráciáért? Nem könnyed válaszokkal, nem felelős töprengéssel tartozunk önmagunknak. S elsősorban. ezzel va©unk hűek a költőhöz is. Fontos frissen tartani azt a gondolatát is, amelyet munkásoknak szóló szabadelőadásában fogalmazott meg: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers Írassék, különben meggörbülne a világ ©émánttengelye." A szocialista építés tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a művészet semmi mással nem pótolható forrása önismeretünknek, fejlődésünknek, hogy a kulturális forradalom kibontakozása elválaszthatatlan nagy céljaink elérésétől. Klasszikus értelemben „örök" ez az életmű, De körülményeink közt közvetlenül Időszerű a teljessége. Nem engedjük feldarabolni örökségét. Életében, halála után is annyit és annyiszor oktatták, a oktatják emberségből, ma©arságból, költészetből és marxizmusból, hogy itt az ideje már kimondanunk: nem vizsgáztató tanárai, hanem tanítványai akarunk lenni annak a költőnek, aki ma már valóban egész népét tanítja, s nem középiskolás fokon. költemény.. Születésnapot ünnepelünk ét a verset köszöntjük. József Attila 75. születésnapját, április 11-ét, mely hazánkban évek óta a költészet ünnepe. Lehet-e ezen a napon a versről, az emberiséget hitvesként kísérő művészetről és a poétáról, a faj kiválasztottjáról szebben szólni, mint ahogy szólt maga a költő és maga a vers?! Idézzük hát fel József Attila verselnek azon sorait, melyekben a vers erejéről, szépségéről és a költő hivatásáról szól. „Versem komor, félelmes bajtárs" — nevezte meg IS évesen különös kapcsolatát költeményeivel. A bajtársi kötődés, a függőségi viszony, az egymásra utaltság és az egy célra szövetkezetiek elhivatott vallomása ez a sor. A költemény, a versírás életformája, önmegvalósítási lehetősége volt. Az egyetlen. És szent. „Én gyönge legény verset vérrel nem áztatok" — írja egy helyütt, a Medinákban pedig így fogalmaz: „virág volt ez a vers, almavirág". Életének keserű pillanataiban- rója e sorokat: „A zúgó egek fenekén / lapulok most, e költemény / / szorongó lelkem buboréka." Aztán Azt mondják című versében így summázza költői hitvallását: „Mikor születtem, a kezemben kés volt — / azt mondják, ez költemény. / Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt; / embernek születtem én." Tudja, ő az, „kinek verséért a halál / öles kondérban főt babot Azzal is tisztában van, hogy a társadalmi töltésű költemény mozgósító erejű, agitatív feladatokat is betölt, s a legszemélyesebb, legbensőbb érzéseket kifejező „almavirág"költemény mellett politikai küldetése is van: „Vers, eredj, légy osztályharcos! a I tömeggel együtt majd feUzállsz!..." Gyakran idézi meg önmagát, a költőt, mint a társadalom elhivatott tagját, akinek különleges feladatai vannak. Ars poetica című költeményét kezdi ezzel a két sorral: „Költő vagyok — mit érdekelne / engem a költészet maga?" Nem ls a költészet érdekelte, hanem a körülötte zajló, ellentmondasokkal terhes élet. „S mondd, mit érlel annak a sorsa, / ki költő s fél és így dalol; / felesége a padlót mossa / 6 másolás után lohol; / neve, ha van, csak áruvédjegy / / mint akármely mosóporé, / / s elete, ha van élte még egy, / a proletár utókoré?r Másutt az ősöket vállalj* föl: „Verset írunk — ók fogják ceruzámat, / s én érzem őket és emlékezem." Kimondja a művészet legnagyobb igazságát a Thomas Aíannt üdvözlő költeményében: „Te jól tudod, a költő sose lódít: / az igazat mondd, ne csak a valódit." A fohász, a szép és jó szóért szorongató vágy is megfogalmazódik életművében: „Totyogjon, aki buksi medve, / láncon — nekem ezt nem szabad! / Költő vagyok — szólj ügyészedre, / ki ne tépje a tollamat" — majd így folytatja a Hazám egy későbbi strófájában: „Hadd írjak szépet, jót — nekem / add meg boldogabb énekem!" Nála pontosabban senki nem értette meg kora szavát. s abban a vészterhes korban a jövő képernyőjére vetítette a költészet feladatát: „A költő — ajkán csörömpöl a szó, I de ő (az adott világ / varázsainak mérnöke) / tudatos jövőbe lát / s megszerkeszt) magában, mint ti / majd kint, a harmóniát." „Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / tanítani" — jósolta tudatos biztossággal Születésnapomra című versében, de másutt azt is megfogalmazta, hogy „Csak az olvassa a versemet, / ki ismer engem és szeret „Szállj költemény, szólj költemény, / mindenkihez külön-külön" — bocsátotta útjára verseit József Attila, Születésének 75, évfordulóján már nemcsak hisszük, hanem mindinkább megbizonyosodunk arról, hogy a költemények mind szélesebb közönséghez szállnak és szálnak, mindinkább azok olvassák, akik ismerik és szeretik József Attilát. T. U Rendezvények Szegeden és Csongrád megyéken Koszorúzást ünnepség lesz ma, pénteken déli 12 órakor a Dóm téri nemzeti emiékcsarnokban József Attila szobránál. Ünnepi beszédet Tóth Béla József Attila-díjas író, a dél-ma©,arországi Írócsoport titkára mond. Költészetnapi Irodalmi estet rendeznek holnap, szombaton este 7 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban. Tolnai Gábor akadémikus bevezetőjét követően József Attila költeményeit és a róla szóló verseket tolmácsolja Berek Kati érdemes művész, Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész. ' József Attila közöttünk címmel nyílik dokumentumkiállítás a költő Csongrád megyei kapcsolatairól a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában április 13-án, vasárnap délelőtt 11 érakor. A múzeum és a Somo©i-könyvtár közös tárlatát Veress Miklós József Attila-díjas költő nyitja meg. Műfordítói tanácskozást rendeznek a JATE központi épületében az országos ünnepségek részeként hétfőn délután. Ifjúsági demonstráció és koszorúzást ünnepség lesz hétfőn délután léi 6-kor a Dugonics téren, József Attila szobra előtt a KISZ Csongrád megyei bizottságának és a JATE KISZ-bizottságának szervezésében. A megye ifjúságának képviseletében Czupi Gyula egyetemi hallgató mond emiékbeszédet. ma.id elhelyezik a tanulóifjúság, az ifjúmunkások, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok, az írószövetség és a Tiszatáj koszorúját a költő szobránál. irodalmi est lesz az egyetemek központi épületének aulájában hétfőn este 7 órakor. a Magyar Rádió rendezésében. Szabolcsi Miklós akadémikus bevezetője után művészi műsor idézi József Attila költészetét Ünnepi emlékülést rendeznek Makón, a vározt tanács dísztermében április 15-én, kedden délelőtt Minden, ami volt. van cimmel Szabolcsi Miklós tart előadást, melyhez négy korreferátum kapcsolódik. Szabóraratás lesz Makón, kedden délután 3 órakor az Espersit-ház udvarán, miután megnyitották az emlékhelyen az új József Attila dokumentumkiállítást. Fábián Zoltán, az írószövetség titkára leplezi le Varga Imre József Attilát ábrázoló szobrát. Emlékünnepélyt rendeznek a Juhász Gyuta Tanárképző Főiskolán kedden délután 4 Órakor. A tanárjelöltek előtt dr. Agárdi Péter irodalomtörténés/, az MSZMP KB munkatávsa idézi a költő alakját és munkásságát