Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

Ke'dd. 1980. április 29. Egy este - együtt Arcok, hangulatok tanácstagi jelölő gyűlésekről Nemcsak a belvárosi körzet lakói ültek a széksorokban, hanem azok a radnótista diákok is. akik érettségüket első választóként is bizonyítják az idén. S minthogy életükben először jártak jelölő gyűlésen, nem is ismerhették a velük szemben, az elnökségi asztalnál ülő, fekete ruhába öltözött férfit. Rajtuk kívül azonban aligha akadt valaki is a teremben, aki ne üdvözölte volna, ha csak egy kedves fejbólintással is Miska bácsit. Lacsán Mihályt, a városszerte tisztelt közéleti embert, azt, aki mintegy tíz esztendőn át képviselte a körzetben élők érdekeit. Természetes volt hát. hogy a munkáját más tisztségben fáradhatatlanul folytató Lacsán Mihály búcsúszóként útravalót nyújtott át a fiatalabbaknak. Emlékeztetőül fölidézte a régi időket, s azt. ami a padokban ülő fiúknak, lányoknak már történelem: az egykori szegedi törvényhatósági bizottsági választások körülményeit, légkörét Szólt arról, milyen kincs a szabadság, a mai létbiztonság. Kérte a fiatalokat: becsüljék és őrizzék ezt meg. Rajtuk is múlik, tettrekészségükön, odaadásukon. hogy milyen jövőt teremtenek maguknak. gyermekeiknek. Az idősebbeknek, különösen az iskolai katedrán vagy a közélet színterén nevelőknek pedig azt tanácsolta. hivatkozva gazdag tapasztalataira: soha se mondják az ifjúságnak, hogy itt földi kánaán van. Mert nincs, és igazán nem is lesz: az újabb és újabb kitűzött célokért küzdeni kell. semmi sem hullik magától elénk. S hogy milyen útravalót helyezett Miska bácsi az utód tarsolyába? ..Munkabírás. elszántság — enélkül nem megy a közéleti munka. S jól jegyezd meg, fiam — mondta az új jelöltnek, akit diákkora óta ismer —. ha jól akarsz dolgozni, a lakóbizottságokra támaszkodj A bizottsági tagok elmondják neked, mi a legnagyobb gond a környéken, persze, az apróbbakat se tagadják le. ne félj. Jut eszembe: nekem megígérték, hogy még az idén rendbe hozzák az Arany János utcát. Vasald be ezt az ígéretet! És legyen a szemed rajta, hogy a Radnóti gimnázium mindig kapja meg azt a segítséget, ami megilleti I" A fölszólalók sorra köszönetet mondtak volt tanácstagjuknak sok-sok fáradozásáért s búcsúként kezet fogtak vele. Amikor a gyűlés végeztével a kapu felé igyekeztünk. a sokféle hang közül kiszűrt egyet a fülem: „Tudod, úgy érzem, nyugodt lelkiismerettel adom át ezt a tisztet hisz végre sikerült a Gróf-palota mögötti belső udvart megszabadítani a szemétdombtól." * Ch. A. A zákányszéki 39. számú választókerületben nagyobb részt idős emberek gyülekeztek a jelölő gyűlésre. Messze van ez a terület a falutól, még a műúti bolthoz is hosszú, kanyargós földút vezet. Lakatos Bélóné tanácstitkár sorolta az eredményeket, emlegette a gondokat Nem esett sok szó arról, mit kaptak az alsó-zákányszékiek, akik úgy fizetik a községfejlesztési hozzájárulást, hogy maguknak igen kevés jut belőle. Fájdalmas gondja ez a tanyás községek tanácsainak, nem is marasztalhatók el érte. ha szűkös pénzeszközeiket inkább a belterület fejlesztésére fordítják. Nem panaszolták fel a 39. választókörzet lakói sem, meg is értik, hozzá is szoktak már talán. A tejbegyüjtőkkel és a postásokicai van inkább bajuk. Mióta átálltak a nyári időszámításra, kevesebb tejet adnak a tehenek. Nem hagyja a gazda aludni a jószágot, az állat szervezete is időre működik, de azt nem lehet előrébb-hátrább állítgatni. mint a csörgőórát Javaslataikat hogy vigyék később a tejet, vagy a reggeli fejést szállítsák el a következő nap. elutasították. Adjon inkább kevesebbet a tehén, az a pár liter nem számít a tejiparnak? Támogatja az állam a tehéntartást küldik évente a dotációt, de nem biztos, hogy meg is kapja a tanyai ember. Ha nem lesi naponta a támpontnál a postakocsit visszaküldik a pénzét Van olyan idős ember. akinek a kenyeret, sót házhoz viszi a szociális gondozó, mert alig bír járni, de a nyugdíjért ki kell botorkálnia a postaládához. Hóban-fagyban, vagy rekkenő hőségben egyaránt. Olyan is volt már, hogy nem jött a kocsi, tüdőgyulladást kapott valaki a várakozásban. Legalább bódét emelnének a postaládák mellé, vagy járassák a kocsit pontosan. Ha a tanyai embernek meghal az édesanyja, az erről szóló táviratot is a postaládába dobják. Előfordul, hogy el is temetik a halottat, mire a hír eljut hozzá. A tanács kérdésére azt válaszolta a posta, szabály van rá. hogy levélként is lehet a táviratot kézbesíteni. Csak azt furcsállják a tanyaiak, arra nincsen szabály, hogy a levélként kézbesített táviratra adják viszsza a feladási költség különbözetét? No, nem azért a 6—7 forintért, csak a tisztesség kedvéért! Tanácstagjelöltként ismét Lajtár Jánost választották, aki megérte már tanácstagi „ezüstlakodalmát": több mint 25 éve végzi ezt a munkát. Ha győzi egészséggel, energiával, az „aranylakodalomig" is bíznak 'benne választói. * T. L Ki vitatná, hogy ami közérdek, azt a tömött széksorok előtt a legérdemesebb felvetni? Ezzel a meggyőződéssel indult el Varga Ferencné is a Hold utcából, az alsóvárosi 105-ös választókörzet tanácstagjelölő gyűlésére. Meghallgatta Horváth Mihály szavait arról, hogy milyen rendkívül nagyot fejlődött a város. Néha még mosolygott is. Nem papírból beszélt a nyakkendős fiatalember. Némelyik mondatát pedig egyenesen a lelkesedés hevítette. Ügy igaz. hogy egyre szívet melengetőbb érzés látni az égre nyúló pompás házakat, a nyíló virágokat utcaszerte. A kerítések mögött sok csinos házikót építettek a fiatalok. Egyikük-másikuk késő estig keverte a habarcsot, rakta a téglát a saját kezével. Talán ezért sem volt idejük és türelmük, hogy jóízű beszélgetést kezdjenek az utca többi lakójával. Igy aztán csak a boltos az. aki szóval kínálja meg az embert Igen ám, de újabban már kenyérért, sóért sem könnyű eljutni. A minap is szörnyűséges habarék borította a gyalogjárdát ö észrevette — mert akinek szeme van. annak feltételezhetően feje is a gondolkodáshoz —, hogy nem magától folyt oda a víz. Könnyű volt megállapítania: a szomszéd építette salakgát miatt nem juthatott el az esővíz az árokig. Nosza, megzörgette az ablakot, és megkérdezte, mire volt jó ez? „Ha tele az árok, a pincémbe is befolyik a víz" — rikkantották oda neki a választ, és ő nem értette, sehogyan sem értette, miért kell ilyen hangot használni. Hiszen ő sem szokott krumplit tartani a lenti tocsogóban. Még ha az árok üres. száraz marad a pince is! Számára elképzelhetetlen az ilyen megoldás. A pincéjével ki-ki magának számol el. A járda viszont mindenkié. Most mit tegyen? Húzzon gumicsizmát, és abban menjen a szatócshoz, vagy bontsa ki a salákgátat? Lehet, hogy a szomszéd megint oda öntené a következő vödör tartalmát Persze, tudja ő, hogy a fedett csatorna lenne a mindenkinek tetsző megoldás. De a tanács embere azzal érvelt, nincsen arra pénz. Azért mégis elmeséli a gondját hadd hallja meg az az aranyos szőke fiatalasszony is, akit tanácstagnak jelölt a népfront Lám csak. meg is érti, bólogat Meg kell neki mondani, hogy ő tulajdonképpen nem is ebbe a körzetbe tartozik. Azért jött, mert a meghívója erre a gyűlésre szólt S amilyen jószándékúak az emberek, ezen sem mosolyognak, meghallgatják, ami a lelkét nyomja, hiszen ez is egyike a közös problémáknak. S ha már így alakult feltartja a kezét Szavaz, akárcsak a többiek. Arra. hogy Volenszki Imrénét jelöljék tanácstagnak. * J. E. Aki már három évtizede tanácstag, egyáltalán nem izgul a gyűlésen, hogy olyan kérdést kap jelölőitől, amire nem tud válaszolni. Harminc év tanácsi munka után már általában nem érheti meglepetés. Darázs József átélte a néhéz időket az ötvenes évek túlkapásait de mindig megtalálta a tisztességes helyét és a feladatot a közéletben. Becsülete, érdeklődése. szorgalma vezérelte munkájában. Tagja a sándorfalvi tanács végrehajtó bizottságának. ö mondja: manapság lényegesen jobb a tanácstag dolga, mint kezdetben volt, de azért találunk elfoglaltságot most is. Induljunk el a gondokkal, képzeletben szaladjunk át a falun. Volna pénz a célcsoportos lakásra, csak nincs, aki fölépítse. A tornaterem megújításra vár. nem tudjuk megoldani..., vagy ott a kastélykerti fiúiskola. Toldozzuk-foltozzuk. A tanárnő nehéz körülmények között tanít... De említhetném a bölcsődét, az alvégi óvodát is. Régi épületekből alakítottuk ki mind. eljárt felettük az idő... Na, persze, ezek csak kesergések, mert például az Alkotmány körútnak, az orvosi tanácsadónak, a belvíz elvezetésének mindnyájan örülünk, oda jobban kellett a pénz. Addig nyújtózkodhatunk. ameddig a takarónk ér... És sorolhatnánk tovább... Évente 60— 70 új lakás épül, exportra termel a HÖDGÉP gyáregysége, új helyre költözött a könyvtár, áthelyezték az autóbuszmegállót, járdákat köveztek ki, GELKA- és Patyolat-kirendeltség segít a lakosságon. Nemrégiben szép szolgáltatóházat adtak át. új kutat fúrtak. Homokpusztán tanyai klub épült. Fejlődik, formálódik Sárdorfalva. Ez a tanácstagok közreműködésének is köszönhető. Elsősorban az a dolgunk — mondotta Darázs József, akit ismét jelöltek az Aradi utcaiak —, hogy óvjuk, vigyázzuk a falut, úgy mint eddig. M. T. Munkára nevelni Dolgos életre fölkészíteni, munkára nevelni a fiatalokat — minden korban időszerű pedagógiai feladat volt, s ma is az. Arisztotelésztől Leninig alig akadt olyan nagy gondolkodó, aki ne foglalt volna állást az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Sokan állítják, hogy a munkára nevelés napjainkban százszor időszerűbb, mint eddig bármikor volt, mert a nagymérvű tudományos és technikai fejlődéssel együttjáró új gazdasági, termelési feltételek gyökeresen megváltoztatják a nevelés tartalmát. Mások, anélkül, hogy magyarázatát adnák a jelenségnek, csupán a nyugtalanító hétköznapi tünetekre figyelmeztetnek, hangoztatva: ifjúságunk munkához való viszonya napról napra romlik, már-már elfogadhatatlan ... m Közismert tudományos igazság, hogy a megfelelő természeti, biológiai feltételeken kívül a céltudatos munkavégzés játszotta a fő szerepet az emberré valásban. Tervszerű cselekvésre csak az ember képes, ezért nevezte a munkát Marx Károly emberi lényegnek. A munka kezdettől fogva meghatározó tényezője a társadalom életének: alapja a létnek, a gazdaságnak, a kultúrának, egész életünknek. Józan elmével vajon kinek jutna eszébe kétségöe vonni a munka társadalomteremtő és -fenntartó érejét? Ám amikor a beszéd helyett a munkán van a sor. az emberek mennyire eltérő módon viselkednek! Körülnézve környezetünkben, mit láthatunk? Vannak, nem is kevesen, akik nem tudnák meglenni munka nélkül, mások viszont húzódoznak tőle. minden módon, igyekeznek kibújni a munka alól. Miért van ez így? Miért nem látja be minden ember, hogy munka nélkül nem élhetünk? Talán, mert némelyiket testi-lelki öröklött tulajdonságok késztetnek ilyen magatartásra? Szó sincsen erről. A munkához való viszonyunk nevelés eredménye. Első fokon a család alakítja ki — szokásaival, példájával. Egy 'nagyüzemben dolgozó középkorú szerszámkészítőtől hallottam a minap, hogv ő még azok közé a munkások közé tartozik, akik reggelente fütyörészve mennek be a gyárba, és nem káromkodva: akik a kezdés előtt újra áttörlik a gépet. ős megsimogatják a szerszámok nyelét. — Mint annak idején öregapám a villa nyelét, mielőtt dolgozni kezdett volna — tette hozzá mintegy magyarázatául annak, honnan ered a munkaszeretete. berének. A munkát, a cselekvést már a családban el kell kezdenie a gyereknek, ha azt akarjuk, hogy íolgos, szorgalmas felnőtt váljék belőle. A szülők egy része mégsem találja meg a gyerekek helyes bekapcsolódásának módját a családi munkamegosztásba. A mindennapi iskolai tapasztalatok és kísérleti eredmények azt mutatják, hogy azok a tanulók, akiknek otthon rendszeres munkájuk van. és azt lelkiismeretesen elvégzik, tanulmányaikban is kitartóbbak, sőt társaik segítésére is jut erejük. A szocialista pedagógia azt vallja, hogy a közösségben végzett, értéket létrehozó munka, a hatékony nevelés semmi mással nem pótolható eszköze. Iskoláink többségében ezért ragadják meg rendszeresen az üzemek által kínált munkaalkalmakat: igyekeznek a diákság részvételét az őszi betakarításban, a nyári építőtáborokban szervesen beépíteni nevelési rendszerünkbe. Tanulóifjúságunk munkaszeretetének megalapozásában az iskolának égető szüksége van a társadalom segítségére. Hiábavaló a pedagógusok fáradozása, ha a diák a gyárban, vagy az iskolából hazafelé menet azt látja, hallja, hogy egyikmásik felnőtt egészen másképp vélekedik a munkáról, mint ahogy ezt nekik tanítják. A munkákerülés. a lógás, a hanyagság riasztó példái megingatják a fiatalok hitét a szocialista társadalmi eszmény és társadalmi valóság összhangjában. míg a felnőttek jó példájának, helyes magatartásának : óriási a nevelő ereje. P. Kovács Imre Lázár György ausztriai tárgyalásai Lázár György, a Minisztertanács elnöke dr. Brúna Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására a múlt hét végét Ausztriában töltötte. A nem hivatalos látogatás során Lázár György szívélyes légkörben beható véleménycserét folytatott az osztrák szövetségi kancellárral a magyar—osztrák kapcsolatokról, mindenekelőtt a gazdasági együttműködés fejlesztésének és szélesítésének lehetőségeiről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Lázár György és kísérete vasárnap délután hazaérkezett. (MTI) Finn küldöttség látogatása A SZOT meghívására hazánkban tartózkodó finn szakszervezeti küldöttség tegnap Szegedre látogatott. A küldöttség vezetője Jarl Sund, a Finn Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, tagja a küldöttségnek Seppo Bartinen, a Finn Szakszervezetek Országos Tanácsának munkatársa. A finn szakszervezeti tisztségviselők fölkeresték az ÉDOSZ Csongrád megyei bizottságát, ahol Csikós Mihály, a megyei bizottság titkára fogadta őket, és baráti eszmecserét folytattak a mo6t elkezdődött szakszervezeti választásokról. Dél után az ÉDOSZ vezetői nek kíséretében megtekintették a szegedi szalámigyárat. A késő délutáni órákban sétát tettek a városban, majd viszszautaztak Budapestre. H „Igen ám, de a kisárutermelő életforma családmodellje napjainkban már fölbomlott, vagy éppen fölbomlóban van — hallom az ellenvetést —, éppen eztrt a példa korszerűtlen, nem követhető. Ma már nincsen szükség a régi fajta csaiadi munkamegosztásra. nem kell munkára fogni otthon a gyerekeket; tanuljanak meg dolgozni majd a munkahelyükön! Éppen elég teher nekik a rengeteg tanulás. Különben is: dolgoztam én eleget ifjúkoromban, legalább nekik legyen könvnyebb soruk." Ugye. ismerős szavas.? Gyakran elhangzanak ott. ahol iskolás gyerekek vannak a családban. Legtöbbször mentegetőzésül, amiért elkényeztetik őket. Régi igazság, hogy munkára nevelni csak munkával lehet; ennél bölcsebb tanácsot a szocialista lyedagógia sem tud nyújtani a kor emEgyüttműködés! szerződés A József Attila Tudományegyetem vendégeiként Szegeden tartózkodnak a leningrádi Állami Herzen Pedagógiai Főiskola delegációjának tagjai: A. D. Boborykin, az intézmény rektora, és párttitkára. A. K. Zsarkov. Tegnap, nétfőn délelőtt fogadta a leningrádi vendégeket Török József, a városi pártbizottság első titkára. Délután a tudományegyetemen együttműködési szerződést írt alá a vendéglátó szegedi tudományegyetem rektora. dr. Antalffy György és A. D. Boborykin. A két intézmény között eddig is fennálló együttműködés lehetővé tette, hogy az oktatók, kutatók megismerkedjenek a szakemberképzés rendszerével, a tudományos kutatások alapvető irányzataival és megtalálják az oktatók együttműködésének eredményes formáit. Ezeknek a kapcsolatoknak a továbbfejlesztését és elmélyítését célozza a most aláírt, öt évre szóló szerződés, amelyben többek között megállapítják, hogy állandó tapasztalatcserét folytatnak a kutatómunxa szervezéséről és koordinációjáról, szorgalmazzák a közös tematika kialakítását és tanulmányok publikálását, cseréjét. Segítséget nyújtanak egymásnak az oktatók továbbképzésében, tanulmányutak biztosításával. Vendégoktatókat fogadnak, és megszervezi.* a hallgatói csoportok cserejót. Ezt az öt évre szóló keretszerződést távlati tervekben konkretizálják, és az együttműködést az évente összeállított munkatervekben szabályozzák majd. Pintér József felvétele A. D. Boborykin — balról — és dr. Antalffy György rektorok kicserélik az újabb, öt évre szóló együttműködés! szerződést c