Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

Csütörtök, 1980. április 24. 3 Győri Imre látogatása Tegnap délelőtt Szegedre zsef, Lehmann István, a vá­ferkezett Győri Imre, az sárhelyi városi tanács elnö­MSZMP Központi Bizottsá- kének általános helyettese, gának tagja, a KB osztály- és Keresztes Istvánné, a Ha­yezetője. A megyei pártbi- zafias Népfront városi bizott­zottság székházában Győri ságának titkára is. A gyár­Imrét dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára fogadta, és megbeszélést látogatás végén került sor az üzemben a Csongrád me­gyei 13. számú országgyűlé. folytattak az agitációs és si választókerület jelölő gyű­propagandamunka időszerű lésére, ahol a megjelentek kérdéseiről. Az eszmecserét Győri Imrét javasolták kép­követően Győri Imre és dr. viselőjelöltnek. A gyűlés után Győri Im­re dr. Koncz János társa­ságában ellátogatott a Tor­nyai János Múzeumba, ahol megtekintették a szentend­rei festők műveiből rende­zett tárlatot. Este az állatte­nyésztési főiskolai karon került sor képviselő-i'elölő Koncz János Hódmezővá­sárhelyre utaztak, ahol a városi pártbizottságon Do­bat József, a pártbizottság titkára üdvözölte a Közpon­ti Bizottság osztályvezetőjét Vásárhelyi programja so­rán Győri Imre találkozott Németh József festőmű­vésszel is, akit köszöntött gyűlésre. Ott is a Csongrád kiváló művész címmel tör- megyei 13. számú ország­tént kitüntetése alkalmából, gyűlési választókerület sza­Kora délután a Metripond vazópolgárainak népes cso­Mérleggyárban tett látoga- portja döntött úgy, hogy tást a Központi Bizottság Győri Imrét választják kép­osztályvezetője, akit erre az viselőjelöltnek. Az estébe útra elkísért dr. Koncz Já- nyúló gyűlést követően a nos, dr. Petrik István, a me­gyei tanács elnökének álta­lános helyettese. Dobai Jó­Központi Bizottság osztály­vezetője visszautazott Buda­pestre. A legfőbb ügyész Szegeden Szerdán délelőtt Szegedre beszélésükön részt vett dr. látogatott dr. Szíjártó Ká- Kereszty Béla, megyei fő­roly, a Népköztársaság leg- ügyész is. főbb ügyésze dr. Urbán Gé- Dr. Szíjártó Károly a dél­zának, az MSZMP Központi utáni órákban a Csongrád Bizottsága munkatársának megyei Főügyészségre láto­kíséretében. A legfőbb ügyész gatott, ahol aktuális jogpo­öélelött felkereste a megyei i,tikai kérdésekről folytatott pártbizottságot, ahol fogadta megbeszélést vezető beosz­őt dr. Komócsin Mihály, az , ügvészekke] maid az MSZMP Központi Bizottsá- „ , „ az gának tagja, a megyei párt- esti órakban elutazott Sze­bizottság első titkára. Meg- gedről. Május elsején Gazdag ünnepi program Idén is a proletár nemzet- tér, Kárász utca: Petőfi Sán­köziség és szolidaritás jegyé- dor sugárút, Dugonics tér, ben ünnepli Budapest la- Kárász utca; Április 4 útja, kossága május elsejét, a Kelemen utca; Roosevelt tér, munkásosztály nagy nem- Kállai' Ödön utca; Tanács­zetközi ünnepét — mondotta köztársaság útja, Vörösmarty Simon László, a szakszerve- utca. zetek budapésti tanácsának A Széchenyi téri nagygyű­titkóra, aki az ünnepi készü- lésen Havasi Ferenc, az lődésről tájékoztatta a MSZMP Politikai Bizottsá­MUOSZ székházában szer- gának tagja, a Központi Bi­dán az újságírókat. zottság titkára mond ün­Budapesten az idén is vár- népi beszédet, hatóan mintegy negyedmilli- A nagygyűlés után Üjsze­óan vonulnak föL A Hősök geden majálison szórakoz­terén — immár hagyomá- hatnak, pihenhetnek a sze­nyosan — úttörők százai kö­szöntik virággal a tribünö­kön helyet foglaló párt- és állami vezetőket, A televízió május elsején délelőtt helyszíni közvetítés­ben számol be az esemény­ről, A hagyományokhoz híven ismét zeneszóval ébresztik Szeged lakosságát május el­sején, reggel hat és hét óra között. A Munkásőr, a MAV és a Népi Zenekar a felső­városi pártháztól, a vasutas kultúrotthontól, illetve az új Hungária Szállodától indul­va, három útvonalon járja a várost. Az üzemek és az intézmé­nyek dolgozói hét különböző gyülekezési helyről indulnak el, hogy részt vegyenek a Széchenyi téren rendezendő, délelőtt 10 órakor kezdődő nagygyűlésen. A felvonulási útvonalak a következők: Kossuth Lajos sugárút, Atti­la utca, Nagy Jenő utca; Tolbuhin sugárút, Dugonics gedi dolgozók. Sajtótájékoztató a MÉM-ben Erősödik a tudomány és a gyakorlat kapcsolata A gazdaságos termelés és a minőségi áruk előállításá­nak követelményei csakis ak­kor érvényesülhetnek, ha a tudományos eredmények az eddiginél gyorsabban áram­lanak a gyakorlatba — hang­súlyozta Dénes Lajos mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdai sajtótájékoztatóján. A MÉM-hez tartozó ága­zatokban 1979-ben legalább 600 millió forint többlethasz­not hozott a tudományos eredmények bevezetése, há­romszor annyit, mint ameny­nyit a kutatásokra költöttek. A kimutatás azonban nem teljes, hiszen sok területen számszerűen egyelőre még nem mérhetők az eredmé­nyek, mert a kutatási prog­ramok gyakorlati átültetése nem fejeződött be. Amennyiben a továbbiak­ban az eddiginél nagyobb létjogosultságot kapnak a kutatók és a gyakorlati szak­emberek együttes vállalko­zásai, a közös anyagi érde­keltségen alapuló társulások, úgy várhatóan gyorsul a kutatási eredmények meg­honosítása. A növénytermesztők éven­te 50—60 uj fajtát és hibri­det vesznek használatba, kö­zöttük 10—15 rendszeresen külföldi eredetű. Azt, hogy érdemes foglalkozni az új­donságokkal. jelzi: ha csak egy százalékkal is több ter­mést ad egy őszi búzafajta, akkor 5 év alatt 100 millió forint többlethasznot hoz. Egy-egy fajta előállítása 7— 10 millió forintba kerül, ér­demes tehát gazdagítani a választékot. Már rendelkez­nek olyan íajtaval — ilyen például a GK Tiszatáj —, amely speciális igényeket elégít ki, mivel 1,5 .százalék­kal több fehérjét tartalmaz. A magyar búzák aránya 30 százalékot tesz ki jelenleg. A legjobb közülük a mar­tonvásári 4-es, amely hektá­ronként 5—7 tonnát terem. Négy év alatt 18 hazai és 7 külföldi kukoricafajta és hib­rid kapott állami elismerést, s ez a gazdag fajtaválaszték is hozzásegítette a termelő­ket ahhoz, hogy a termésát­lag tekintetében — az egy­millió hektár feletti terüle­ten termelő országok sorá­ban — hazánk a harmadik helyre kerüljön. A köztenyésztésben tartott 50 állatfajta és hibrid között 23 hazai nemesítésű. Újdon­ság az újabban külföldre is szállított fehérgyöngynyúl­hibrid. A baromfitartás-te­nyésztés növekvő költségeit részben ellensúlyozzák a „ta­karékos" takarmányok, ame­lyekkel egy év alatt akár több tízmillió forinttal lehet csökkenteni országosan a baromfiágazat kiadásait. Kiváló Vállalatok A nehézipari miniszter és a bányaipari, a vasas- és a vegyipari szakszervezet el­nöksége közös döntése alap­ján a Kiváló Vállalat lett a Tiszai Vegyi Kombinát, Komáromi Kőolajipari Vál­lalat, Borsodi Vegyi Kombi­nát, Bakonyi Bauxitbánya, Ajkai Timföldgyár és Alu­míniumkohó, Nitrokémia ipartelepek, Bioga! Gyógy­szergyár, Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat. Oroszlányi Szénbányák, Borsodi Szénbányák, Mátra­aljai Szénbányák, Észak­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat, Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat, Gagarin Hőerőmű és a Ko­márom megyei Távhőszol­gáltató Vállalat. Az OVH elnöke a MEDOSZ elnökségével egyetértésben a Kiváló Vállalat kitüntetést adományozta: a Tisza—Ma­ros-szögi Vízgazdálkodási Társulatnak, a Közép-tisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság­nak, a Vízügyi Építő Válla­latnak, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnak, a Dunamenti és kiskunsági Vízgazdálko­dási Társulatnak, a Közép­dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóságnak, a Vízgépészeti Vállalatnak, a Dunaújvárosi Vízi Társulatnak, a Felső­szabolcsi Vízgazdálkodási Társulatnak. Az OVH a HVDSZ elnök­ségével egyetértésben Kiváló Vállalat kitüntetéseket ado­mányozott: a Dunántúli Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalatnak, a Fővá­rosi Vízműveknek, a Deb­receni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalatnak. (MTI) Készül a töltőállomás Közelebb a termeléshez... Az elmúlt év májusában az MSZMP Makó városi párt-végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a Makói Hagymatermelési Rendszer gesztorságát mihamarabb termelő gazdaságnak kell ellátni. A gesztorváltásra tegnap Makón, a rendszer társulási igazgató tanácsának ülésén született végleges határozat, amelynek értelmében a gesztorságot ez év május 1-töl a makói Kossuth Ter­melőszövetkezet látja el a Csongrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat helyett. Az esemé­nyen jelen volt: Haskó Pál, a Csongrád megyei pártbi­zottság munkatársa, Saró Ferenc, a Makó városi párt­bizottság titkára. Szilágyi Ernő, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályának vezetője és Borsodi Sándor, a megyei TESZÖV főmunkatársa. A rendszertagoknak — ti­zennégy termelőüzem és három forgalmazó vállalat — nem lehet mindegy, hogy ebben az esztendőben mi­lyen minősítést kapnak majd a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumtól. Et­től függ ugyanis a rendszer léte, amelynek irányítása végre hozzáértő, jó kezekbe került! ÁFOR-töltőállomást épít Szegeden, a Csongrádi sugárút ve­gén a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Jelenleg a vállalat Kossuth Lajos szocialista brigádja dolgozik az építkezésen. A földmunkákkal, a leendő hét tartály helyé­nek kialakításával hamarosan végeznek. A talajt 5 méter I 30 centiméteres mélységig kell eltávolítaniuk. A munkát ál- | landó szivattyúzás mellett végezték; a talajvíz elvezetése érdekében 70, a földből szivárgó vizet elnyelő kutat ké- j szítettek 1 Sz igazságérzetnek megfelelően L ehet, hogy kevesebbet csókolódzunk ezután? A ká­belgyár egyik szocialista brigádjában hangzott el ez a meghökkentő kérdés, miután a pártkongresszus elénekelte az Internacionálét. Reagálás volt ez arra a tár­gyilagos első titkári fogalmazásra, mely szerint valószínű­leg nem lesz „össznépi" egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. A munkások jelesebbjei már korábban csóválták a fejüket, hogy, úgymond, „nem sok jó sül ki ebből a puszi-puszi szocializmusból", amely­ben a csellengők is ugyanolyan szép gyerekek, mint azok, akik előírás szerint húzósán dolgoznak munkaidő alatt Vagyis ez utóbbiaknak már régóta nem tetszik az egyen­lősdi, s az sem, hogy sokáig többet beszéltünk ellene, sem­mint cselekedtünk. De most már — ha élni akarunk, s elképzeléseink sze­rint boldogulni itt, Európa közepén — elég a nagy családi harmóniából, a rutinszerű termelgetésből, a kockázatmen­tesnek látszó kinek-kinek egyformán osztani szemléletből. Be kell látnunk, hogy a szocializmus alapelve — mindenki képességei szerint dolgozik és a végzett munka arányában fogyaszt — nemcsak nem érvényesül következetesen, ha­nem gyakran eltorzul; egyre-másra azok élnek jobban, akik rá se hederítenek a kánonra, s munkaidő alatt gyűj­tenek erőt a „nagy dohányt" hozó maszekoláshoz. Fogad­koznak is mindenütt, hogy most már megszüntetik az egyenlősdit, amely a kiválóbbakat nem teszi érdekeltté képességeik fokozottabb kifejtésében, sőt veszítenek igé­nyességükből, ambíciójukból. Csakhogy amikor a differen­ciált bérezést érvényesíteni kellene, felerősödik a régi nóta, hogy mi lesz, ha szembe kerülnek a munkatársak, s pláne [ a szocialista brigádtagok egy részével? B. J.-né húsipari munkás, kongresszusi küldött, nagyon odafigyelt a párt legfelsőbb fórumán elhangzottakra, s min­den probléma ellenére egyetértett az anyagi érdekeltség el­vének érvényesítésével. Amikor azonban a végrehajtás ke­rült szóba, aggodalmaskodott: elképzelni sem tudja, hogy megsértsék a brigád tagjainak egyharmadát. Arról van ugyanis szó, hogy négyen-öten szakmunkásként, jóval az átlag feletti képzettséggel és teljesítménnyel dolgoznak a kis együttesben, közel ugyanennyien vannak a jelentős pro­duktumokra képes betanított munkások, a többiek pedig segéderőként tevékenykednek. Igen ám, de ez utóbbiak már az üzemben dolgoznak 10—20 esztendeje, s bár fizi­kailag sem bírják úgy a tempót, mint a fiatalabbak, igyek­vők és nagyon rendes emberek. „Kinek lenne szive meg­bántani őket, hogyan vennénk le a keresetüket, éppen nyugdíjazásuk előtt?" — kérdezte B. J.-né. Legyünk csak őszinték, nem könnyű erre válaszolni. Annyit talán, hogy az egyenlősdi megváltoztatásában, az igazságosabb elosztás érvényesítésében a munkahelyi ve­zetőkre hárul jelentős feladat. Tőlük várható el, hogy a hozzájuk beosztott emberekkel értessék meg: aki többet produkál, annak többet is kell keresnie. Az effajta beszél­getés aligha zárul teljes egyetértéssel, de szükség van rá. Áz a műhelyfőnök, aki nem mer szembenézni azzal a ténnyel, hogy az emberek képessége, készsége, szorgalma különböző, az előbb-utóbb azoknak a bizalmát, támogatá­sát veszti el, akikre egy-egy nagyobb üzemi akció alkal­mával elsősorban számithat. Aki világosan látja a holnapot, annak fokozottabban kell anyagilag is megbecsülni a jó munkásokat, mert a közömbösség ezen a téren is jelentős népgazdasági károkat okozhat, s ronthatja a társadalom erkölcsi hangulatát. Egészen biztos, hogy azoknak egy része, akik a szocia­lizmus alapelveinek érvényesítése miatt keveseDbet kap­nak majd a borítékban, mint eredményesebb társaik, fel­teszik a magától értetődő kérdést: miért lett most egyszerre olyan sürgős a békesség háborgatása, s korábban miért hangoztattuk a szocialista brigádok nagy összeforrottságát Egyszerű a magyarázat. A világpiaci nehézségek a ml nyersanyagszegény országunkat fokozottan érintik. Ma több gonddal-bajjal gazdálkodunk, mint öt-hat évvel ez­előtt. Jelenleg 20 százalékkal kell több árut eladnunk kül­földön, mint 1973-ban. S az új helyzet új gazdaságpolitikai intézkedésekre kényszerített bennünket. Nem lehetünk me­revek, dogmatikusak, nemcsak az 1952-es értelemben, ha­nem mai fölfogásunk szerint sem. A világ fejlődik, válto­zik, s éppen ezért kell vigyáznunk arra. hogy ne ragasz­kodjunk minden áron a tizenöt évvel ezelőtti megítéléseink­hez. álláspontunkhoz, hanem vegyük figyelembe a megvál­tozott körülményeket. Lehet, hogy a szocialista brigádok korszerűsítése is szükségessé válik? Kétségtelen, a „mindenkinek egyformán" szemlélet folytán „túlfizetett" emberek jelentős része különösebb képzettséget nem igénylő, nehéz fizikai, úgynevezet „fogdmeg" munkát végez. Sokan mégis konzerválni szeretnék ezt a helyzetet, mert noha a népgazdaságnak kárára van, az itt alkalmazot­taknak anyagilag előnyös. Éppen ezért inkább az a megol­dás lenne üdvözítő, hogy az alacsony hatékonyságú, ke­vésbé jövedelmező munkafajtákat, például az anyagmozga­tást, gépesítik, s ezzel nemcsak könnyebbé teszik, humani­zálják a munkát, hanem csökkentik is a létszámot. A tech­nika fejlesztése természetesen nehéz pénzekbe kerül, ezért a vállalatok egy része képtelen korszerűsíteni. De éppen a rendkívül szükséges modernizálás, a sokkal nagyobb jöve­delmezőség végett muszáj mihamarabb kilábalnunk a gaz­dasági hullámvölgyből annak révén is, hogy szembetűnőb­ben megfizetjük a példásan, az átlagon felül teljesítőket, a kifogástalanul' dolgozóitat. Nem tartható, hogy a keresetek hasonlósága végső fokon a teljesítményeket is fékezze, ni­vellálja, s így kétségessé tegye céljaink elérését I gen, a kábelgyárban jól érezték meg, hogy ezután va­lószínűleg gyakoribbak lesznek a megélhetés körüli viták, s esetleg nem mindenütt lesz felhőtlen és ab­szolút családias a légkör. De- saját jól frifogott érdekünk­ben, a munkáserkölcsnek és igazságérzetnek megfelelően, vállalnunk kell, hogy az eltérő teljesítményeket nyújtó kö­zösségek és egyének keresete között az eddiginél számot­tevőbb legyen a különbség, mert ötszáz vagy nyolcszáz fo­rintos differencia aligha ösztönöz a képességek teljesebb „bedobására". Emellett magától értetődik, erkölcsileg is többet érdemelnek azok, akik vállalják és hibátlanul el is végzik a munka nehezét. F. N. L

Next

/
Thumbnails
Contents