Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-22 / 93. szám

Kedd, 1980. április 22. 5 Felújítják a vasutas művelődési házat A földszinten félhomály, nyirkosság, dohszag. A nagy­teremben porlik a parketta, a szürkéskékre mázolt fala­kon jókora hasadékok; a csöndes enyészet itt az úr. Talán nem sokáig. Május 4­én átadják az üres házat — az építőknek. Felújítják vég­re a vasutasok szegedi kultu­rális központját, ezt a Pe­tőfi Sándorról hivatalosan elnevezett de máig kitartó­an „Kapca"-ként tisztelt épületet. Lehet, hogy az épít­kezés után majd lekopik ró­la a sorozások, katona- és egyéb bálok után ráragadt név, és nem hirhedt, hanem híres hely lesz. De a név akár maradhat, az a lényeg, hogy előbb-utóbb elfelejtő­dik. miféle keresztségben kapta. Mert a tervek szerint nemcsak kivül-belül megszé­pül a ház, de falai között szép, emberi foglalatosságok­nak lesz majd hely. Nem mintha a mostani rossz állapotában Is másra használták volna; az utóbbi években a vasutasokon kívül sokan jártak oda a környé­ken lakók is, gyerekek, fel­nőttek egyaránt. Az amatőr művészeti csoportok foglal­kozásaira, irodalmi és szóra­koztató műsorokra, klubok­ba, szakkörökbe, könyvtárba — mint minden „rendes" művelődési házba. Minden­féle költözködés sok gonddal jár, egy meglehetős forgal­mú művelődési házé különös sen. Mindenesetre sikerült már elhelyezni a gyerekek néptánccsoportják, az irodal­mi szinpadosokat, van pró­baterme a fúvószenekarnak is, a nemrégiben jubileumot ülő, 90 éves MÁV Hazánk Munkáskórus tagjai pedig a szomszédos főiskolai gyakor­lóban kaptak egy tanter­met, hogy próbálhassanak. A könyvtár egy udvari kis kuckóba költözött, pontosab­ban annyi könyv, amennyi elfért ott a 14 ezres állo­mányból. Az emeleten asztal, törött tükör rajta, a székek hátán Képviselői és tanácstagi jelölő gyűlések Folytatódnak a képviselői és a tanácstagi jelölő gyűlé­sek, Az országgyűlési képvi­selői jelölő gyűlések helye és időpontja Szegeden: az 1. számú választókerü­letben a harmadik jejölő gyűlést április 23-án dél­után negyed 4-kor a Szege­di Szalámigyár és Húskom­binát Maros utcai kultúr­termében; a 2. számú vá­lasztókerület második ielölő gyűlését április 24-én dél­után 2 órakor a Mino Ci­pőgyár kultúrtermében: a 3. számú választókerület második jelölő gyűlését áp­rilis 23-án délután 5 óra­kor az Északi városrészben, az új iskolában; a 4. számú választókerületben a má­sodik jelölő gyűlést április 23-án délután fél 3 órakor e HÓDGÉP dorozsmai üze­mében; az 5. számú válasz­tókerületben a második je­lölő gyűlést április 23-án délután 3 órakor a mihály­teleki Új Élet Tsz-ben; a 7. számú választókerületben a harmadik jelölő gyűlést áp­rilis 23-án délután 5 órakor a röszkei művelődési ház­ban; a 8. számú választóke­rületben a harmadik jelölő gyűlést április 23-án dél­után 3 órakor a sándorfalvi művelődési házban: a 9. számú választókerületben a harmadik jelölő gyűlést áp­rilis 24-én délután 5-kor a pusztaszeri művelődési ház­ban tartják. A tanácstagi jelölő gyűlé­sek Szegeden: április 23-án délután 6 órakor (4-es vá­lasztókerület) a Technika 1 lazában; (22-es választóke­rület) Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában; (27-es választókerület) az odesszai II. számú általános iskolá­ban; (32-es választókerület) a Rózsa Ferenc sugárúti ál­talános iskolában; (44-es választókerület) az MSZMP felsővárosi székházában, a Római körút 31. szám alatt; (49-es választókerület) a Szirmai István általános is­kolában; (53-as választóke­rület) a petőfitelepi. Balato­ni utcai általános iskolában; (63-as választókerület) az al­győi ügyfélszolgálati irodá­ban: <69-es választókerület) a Gedói általános iskolában; (75-ös választókerület) a Csongrádi sugárüti Zalka Máté általános iskolában; (80-as választókerület) az élelmiszeripari főiskolán; (89-es választókerület) a kiskundorozsmai. Jernei ut­cai általános iskolában Április 24-én délután 6 érckor: (16-os választókerü­let) az élelmiszeripari főis­kola Mara (éri kollégiumá­ban; (6-os választókerület) a Ságvári Endre gyakorló általános iskolában; (13-as választókerület) a Béke ut­cai általános iskolában: (19­es választókerület) a Dugo­nics általános iskolában; (35-ös választókerület) a Hintaló csárdában; (42-es választókerület) a Szilléri sugárúti általános iskolában; (55-ös választókerület) a Gera Sándor általános isko­lában; (66-os választókerü­let) az algyői Rákóczi Tsz rákóczi telepi irodájában; (67-es választókerület) a Csongrádi sugárúti Zalka Máté általános iskolában; (70-es választókerület) a ke­reskedő- és vendéglátó szak­munkásképzőben a József Attila sugárúton; (76-os vá­lasztókerület) a városgaz­dálkodási vállalat Pacsirta utcai kultúrtermében; (83­as választókerület) a Móra Ferenc általános iskolában; (94-es választóikerület) a kis­kundorozsmai ügyfélszolgá­lati irodában; (99-es válasz­tókerület) a Gagarin általá­nös iskolában; (104-es vá­lasztókerület) az MSZMP alsóvárosi székházában. a Rákóczi utcában; (107-es választókerület) a Szabad­ság téri óvodában; (113-as választókerület) a gyálaréti általános iskolában; (62-es választókerület) az algyői Bartók Béla úti C barakk­ebédlőben; (114-es választó­kerület) a mihályteleki mű­velődési házban. Április 25-én délután 6 órakor: (l-es választókerü­let) a Radnóti Miklós gim­náziumban; (10-es választó­kerület) a Ságvári Endre gimnáziumban; (21-es vá­lasztókerület) a Dugonics általános iskolában; (26-os választókerület) a Mező Im­re általános iskolában; (45­ös választókerület) a Szil­ieri sugárúti általános isko­lában ; (50-es választókerü­let) a Szirmai István általá­nos iskolában; (51-es válasz­tókerület) a Révai József általános iskolában: (58-as választókerület) a Budai Nagy Antal általános isko­lában; (74-es választókerü­let) az Északi városrészben, az általános iskolában: (85­ös választókerület) a költ­ségvetési üzem Dorozsmai út 75. szám alatti kirendelt­ségén; (93-as választókerü­let) a kiskundorozsmai Fel­szabadulás utcai központi iskolában; (95-ös választó­kerület) a Gagarip általá­nos iskolában; (105-ös vá­lasztókerület) az MSZMP al­sóvárosi, Rákóczi utcai székházában. , a leszedett faliképek, szőnye­gek. Az igazgatónő, Benkö Andrásné mindössze öt hó­napja vezeti az intézményt vagy inkább: a költözködést. — Az építkezés ellenére is szeretnénk megvalósítani az éves terveinket, a házon kí­vül. A rendezvényeinket majd az igazgatóságon tart­juk, és ahol éppen helyet kapunk. Csak a környéken lakók rövidülnek meg, itt a közelben ugyanis sem­milyen más művelődési in­tézmény nincsen. Hogy mi­kor lesz készen? A szőregi ktsz a kivitelező, egyik kép­viselője csak mosolygott, amikor a hivatalos másfél éves építési idő került szóba közöttünk. Megértem, mert ki tudja milyen bajokra buk­kannak falbontáskor, de már fáj a fejem, ha a várható határidő-módosításokra gon­dolok. Pedig pénz ezúttal van. Hatmillió, a vasutas szak­szervezettől. Lett volna több is, korábban. A most meg­kezdett építkezés (már alá­szigetelték a falakat és ezt­azt megmozgattak az alvál­lalkozó, a Szegedi Építő Ktsz munkásai) ugyanis nem előzmények nélkül való. Leg­alábbis, ami a terveket illeti. Korábban készült egy terv, amely a ház melletti, már megvásárolt üres telek be­építéséről is szólt. Ezt a va­donatúj épületrészt átjáró­val kötötték volna a régihez, korszerű, művelődésre alkal­mas, sok klubszobás ház lett volna, a következő húsz év­re: elég. Csak az engedélyt nem sikeredett megkapni a terv valóra váltásához. Men­tek hát újra a tervezőkhöz, akik elkészítettek egy másik, a régi ház felújítására szóló tervet. Az üres telek megtelt szeméttel, aztán kerítést ka­pott és most építőanyagokat halmoznak rá. A megszépí­tendő földszinti nagyterem­hez (amelyben a város egyik legnagyobb, 74 négyzetméte­res színpada is megmarad), és az emeleten szintén egy nagyteremhez. Ez mozgatha­tó fallal kettéválasztható ugyan, de újfent hiányoznak majd a kisszobák, a szakkö­röknek és az egyforma ér­deklődésű emberek más kis­csoportjainak lakályos helyi­ségei. Mindazonáltal: szép lesz azért a vasutasok szege­di művelődési háza. Sulyok Erzsébet Vízbázis Tartalék vízbázisnak je­lölte ki az Országos Vízügyi Hivatal és a Szolnok megyei tanács a megyeszékhely ha­tárában levő alcsiszigeti Holt-Tiszát. A tervek sze­rint a holtágtól a Tisza jobb partján levő városi felszíni vízműig nyomóvezetéket építenek ki, szivattyútelepet létesítenek. Fiatalok sorozása flgromasexpo, Construma Katonaköteles fiatalok, az 1962-ben születettek sorozása kezdődött tegnap, hétfőn Szegeden, a Komócsin Zoltán téri Ifjúsági Házban. Szegedről és a szegedi járásból sorozzák a legényeket a Csongrád megyei területvédelmi és hadki­egészítő parancsnokság képviselői, a sorozó bizottság. A sor­kötelesek újabb gondos orvosi vizsgálaton vesznek részt, s a hadkiegészítő parancsnokság tisztjei is újból beszélgetnek a fiatalokkal. Képünkön: a serozóbizottság előtt a sor­köteles A Budapesti vásárközpont­ban hétfőn, tegnap Szabó János építésügyi és város­fejlesztési államtitkár meg­nyitotta a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket fel­! vonultató Agromaesexpo és a Construma építőipari nemzetközi kiállítást. A vásárközpontban hét­főn Heiczman János kohó­és gépipari miniszterhelyet­tes kiosztotta az érintett vállalatok képviselőinek az Agromasexpo nemzetközi ki-' leállítás díjait. Első díjas lett — a többi között — a hód­mezővásárhelyi MEZŐGÉP Vállalat újfajta paradicsom­kombájnja is. Színészek és filmek Az előbbiek közül Kőmi­ves Sándornak is, Tolnay Klárinak is volt egy-egy ju­talomjátéka a héten. Sajná­latos módon mindketten fe­lemás produkciókban, zava­ros tartalmú tévéfilmekben kaptak főszerepet. A Kertész Ákos novellájá­ból készült Kasparek cím­szerepét Kőmíves valóban színészi mindenttudással ját­szotta el. A film értékelése­kor mégis zavarban va­gyunk. Kasparek öregember, a társadalom peremén, al­kalmi munkából él, főként „szemetel", azaz lehordja a lakók szemetesvödreit a ku­kákba, néha bútort tologat, tüzelőt hord. A kutyasétál­tatás terén viszont valódi karriert fut be, ebből a tevé­kenységből származnak élete nagy bonyodalmai s egyszer­smind közmegbecsülése, nép­szerűsége. A filmben kitű­nően fotografált jeleneteket látunk (operatőrök: Bornyi Gyula és Halász Mihály) Kasparek hétköznapjairól, meghitt együttléteiről a ki­tűnően idomított kutyákkal. Zavarunk először akkor ke­letkezik, amikor az eleseit öregember arcával és hang­ján közbeszól egy öregúr: a mesélő vagy narrátor — szintén Kőmíves Sándor. És e kettős szerep magyaráza­táért hiába figyeljük a fil­met, hiába kutakodunk a formabontás, korszerűség címszavak mögött föllelhető ismereteink között. Kénytele­nek vagyunk konstatálni, hogy magyarázat nincs, és a tiszteletreméltó, feketekabá­tos, csokornyakkendős öreg­úr fölöslegesen „beszél bele" Kasparek történetébe. A má­sik baj is „beszédes" termé­szetű. a filmes elbeszélés módjában van. Legalábbis .stílushibának tekinthettük a film kifejezetten érzelgős je­leneteit — a realisták és a groteszk színezetűek között. Még egy pár belőlük, és Kas­parekből furcsa mesehős lesz, amolyan — civilizáció­tól eltorzult lelkületűek ál­tal — kiszorított természeti lény, aki egymagában őrzi az emberies vonásokat. Ta­nulság? Nem árt azért, ha a rendező rendez, s nem hi­szi el magának, mint Faze­kas Lajos (a műsorújságbeli nyilatkozatában): „nekem nem kellett rendeznem." Kanadai televíziós társa­sággal kooprodukcióban ké­szült a Drága kisfiam.', amelyben Tolnay Klári re­mekelt egy anyaszerepben. A fia disszidens, Kanadában él és állítólag akaratgyenge valamint megalkuvó. Az ajánlószöveg szerint a kana­dai életforma zártságát, fe­lületességét, szürkeségét is „közelről mutatja meg a fiú sorsa". A film azonban sokkal inkább megmutat'a az itthon élő anya sorsát, ha tetszik, magyarországi éle.­formájának zártságát, felüle­tességét, szürkeségét is. Kö­zelről, Tolnay arcáról „ol­vashattunk" mindezekről, aki játékával egészen kis tanul­mányt kerekítve az öregedő szépasszonyok lélektanához, abszolút főszereplővé léptet­te elő magát, s megváltoz­tatta a Makk Károly-rendez­te film föntebb jelzett témá­ját. S. E. Jártában-keltében rádiófigyelő Igen, jártában-keltében. Vagyis csak úgy, melléke­sen, érintőlegesen, ahogyan telnek-múlnak az emberrel a napok, hónapok és évek, az élet. Jártában-keltében az ember figyel, igyekszik nyi­tott szemmel járni, tapasz­talatait leszűrni, rendszerez­ni, értelmezni. Ennyi az egész. Zoltán Péter is járt-kélt, amint műsora cime — Jár­tamban-keltemben — is bi­zonyítja. S a Petőfi adó múlt héten csütörtökön este sugárzott adása — igazi es­Diáksikerek Hódmezővásárhelyen, a Bethlen Gábor Gimnázium­ban került sor a középfokú iskolák I—II. osztályai szá­mára rendezett Irinyi János kémiai verseny megyei dön­tőjére, 45 tanuló részvételé­vel. A diákok két kategóriá­ban versenyeztek. Az idei megyei döntő érdekessége volt: ez iskolai évben először vettek részt benne a szak­középiskolák tanulói. A ver­senyben kategóriánként az első öt helyen végzett tanu­lók — a helyezés sorrendjé­ben — a következők. Az I, osztályos tanulók kar tegóriája: Fazekas Zsuzsan­na (Radnóti gimnázium), Szécsi Mihály (hódmezővá­sárhelyi Bethlen Gábor Gim­názium), Tóth Simon, Mar­tinék Vilmos, Kárpáti Zol­tán (Radnóti gimnázium). A II. osztályos tanulók ka­tegóriája: Fazekas Gábor (Bethlen gimnázium), Otott K. István. Bitó Tamás (Ság­vári gimnázium). Révész Ká­roly (Radnóti gimnázium), Gaiser Tamás (Ságvári gim­názium). A verseny országos döntő­jére május hó elején, Győr­ben kerül sor. tére való rádiós csemege — csokrot nyújtott át ref­lexióiból. Kezdetben úgy tűnt, a pá­rizsi emlékképek nagyszerű miliőt fölmutató ihletettsége a költőiség felsőbb régióiba viszi el a járás-keiés tapasz­talatait. Azután a Négyszem­közt egy rongygyújtővel cí­mű interjú hirtelen-váratlan csalódást, stílustörést oko­zott: sokkal inkább kurió­zumkeresésnek, öncélú jópo­fáskodásnuk tűnt, mint va­lamit tényleg mondani aka­ró beszélgetésnek. A tanul­ságot ekkor csupán ennyivel is össze lehetett volna fog­lalni: „lám-lám, ilyen is van". Ez pedig önmagában akkora közhely, hogy az em­bernek jártában-keltében nem is kellhet nagyobb. Később viszont egyre vilá­gosabbá vált: az aggodal­mak, légyen szó stílusegy­ségről, tartalmasságról, ere­detiségről és főleg mélység­ről — mégiscsak fölöslege­sek. A nyugatnémet vendég­lőtulajdonos „gulyásbarátsá­ga", az öt nyelven elmon­dott Hamlet-nagvmonológ, a Riportúton a Balaton mel­lett Illyés Gyulával efmű betét, a ma "ivarul tudó mon­gol nő az ulánbátori ragy­pagodaban — már mind egy­egy lépés volt a végső tanul­ság íelé: amit jártunkban­keltünkben látunk, valaho­gyan így kell tálalnunk, köz­érdekűvé, fontossá' és érde­kessé tennünk. Az utolsókét műsorrészlet — egy Déry­interjú és egy jegyzet — pe­dig végleg eldöntötte a kér­dést: milyen irányban ha­ladhat az efféle esti rádiós vegyesfelvágott? Csakis a felszínességtől távoiódva, az érdemi mondandó mélyebb távlatai felé, válaszolhat­nánk. S mivel ráadásul a zene is mirtdig szinte akku­rátus szigorúsággal „vágott" az előbb elhangzottakhoz — á hatás, e mindent eldöntő és véglegesítő tényező, leg­alábbis megduplázódhatott. A befejező Friss, ropogós kenyér című jegyzet méltó koronája volt ennek a fejlő­dőképes másfél órának. Bi­zonyítva, hogv a könnyed­ség nem föltétlenül jelent halandzsázó, felszínes „szö­vegelést" (sajna, akad ilyes­mire is bőven példa a ha­sonló típusú műsorokban), a humor Dedig nem mindig a jőpofáskodás. hanem a frap­náns elegencia eszköze is le­het Teen. az ember lártábpn­k eltében figyel, igvekrn'k nyitott szemmel íárni, ta­pasztalatait leszűrni, rend­szerezni, értelmezni. Ennyi az egész. D. L.

Next

/
Thumbnails
Contents