Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

Kedd, 1980. március 11. 5 Vigardák TIGADÖ. A cím után némi magyarázkodás, kettős műfajmegjelölés is szükségesnek látszott. Alcímeként írták: Meditáció egy pesti épületről. Aztán: dokumentumfilm. Szavunk sem lehet, Horvát János, a műsorvezető-riporter meditált ís, dokumentált is. Nem ő lehet róla, hogy lehetetlen volt a Vigadóról valami tiszta műfajban beszélni. Árról sem tehet, hogy nézői a több mint egyórás műsoridő alatt — követve a különféle esztétikai műszavak és hétköznapi tevékenységmegjelölések keverésének azt a szisztémáját, nmellyel az alcímet és műfajt adók éltek — esetleg folytatták a sort. Imígyen: televíziós oratórium, filmetűd, riportázs, szociográfia, jeremiád, vicc, nosztalgia, szocialista realizmus, „csak ülök és mesélek", (össz)népi tánc, lírikus epilóg, komédia, dráma — és így tovább. Egy szó mint száz. fokféle formában, módon és olyan sok mindenről szó volt ebben a műsorban, hogy Horvát János is úgy találta, jobb ha megkérdi önmagától: miről ván szó? S válaszolt ls: a VigadóróL Pe ahogy ezt mondta ... Az a műsorvezetői és riporteri hangnem, az a sajátos stílus, amit Horvát a pénteki késői órákban produkált, alighanem csúcsteljesítmény. Mert ahogy kimondta, az egyetlen szóval és az egész műsorral — a Vigadóról, abból kénytelenek voltunk megérteni: mindannyiunkról. A műsor egy pesti épület ürügyén nem azt közvetítette (vádlón, a felsőbbrendű kívülálló ostobán fölényes, leleplező modorában), hogy íme, így építetek ti! Inkább azt: így építünk mi, így élünk mi, ez van. És pontosan olyan hangnemben mondta, ahogy az „ez van"-okat általában mi, valamermyien. Kicsit kesernyésen, a tehetetlenséget belátó, belenyugvó fintorral, de azért belső tartással, reménnyel, hogy megy majd jobban is. hiszen az „ez van" is valami, amit már elértünk. Bárha aránytalan (anyagi, szellemi s embermorzsoló idegi) erőfeszítések árán. de akkor is, így is! A Vigadóban hamarosan ünnepélyes nyitás lesz, legelőször az építőinek rendeznek benne műsoros estet, aztán meghívott vendégeknek koncertet. Az úiságok reprezentatív fotókat közölnek az épület reprezentatív helyiségeiről, gonddal válogatott szavakkal igyekeznek érzékeltetni a nemes épületanyagok látványélményét, és célzásokat kockáztatnak meg az elkészült mű jövőbeni funkcióiról. A televíziós „megemlékezés" pikáns „ez van"-jellegével kilóg a sorból. Horvát János példát szolgáltatott, hogyan kell egy műsort „megemelni", minőséget adni egy műfajegyvelegnek, s adalékokat a kialakulatlan televíziós esztétikán munkálkodóknak. „VAN EGY FANTASZTIKUS ÖTLETE?..." Az új, szórakoztató műsor címeként föltűnt kérdSmondat nem lóg ki abból a sorból, melyet a televízió szórakoztató osztályának gondjai alkotnak. Csak a legnagyobb gondot jelzi, azt ugyanis, hogy nincs televíziós, akinek lenne ötlete. Azaz: egy mégis volt, ki is pattant, és műsor lett belőle. Az ötletből, hogy adjanak ötleteket a nézők, vagyis szórakoztassák magukat, s vállalják ennek összes következményét. Ügymint: szidják a saját felmenőiket, fanyalogjanak a saját unalmasságuk miatt, gúnyolódjanak a saját szellemtelenségükön, sajnálják le magukat. Egyáltalán: kínlódjanak egy kicsit a nézők is attól, hogy semmi se jut eszükbe, holott muszáj, hogy eszükbe jusson valami. Hiszen sürgetik őket, türelmetlenül nógatják, százszor elmagyarázzák, mi az, amit várnak tőlük. Hogy mivé fajul ez az ideiglenes helycsere, még nem tudhatjuk, hisz a kéthavonkénti rendszerességűre tervezett sorozatból csak a nyitányt láttuk szombaton. Ebben a tévések előadták fent leírt ötletüket. Ha valóban az volt a szándékuk, hogy megkóstoltassák velünk az ötlettelenség kínjait — a sorozatnyitót sikeresnek kell nyilvánítanunk. Sulyok Erzsébet rádiófigyelő Fantázia téeszre és egyebekre A tavalyi rátóti humortesztivál óta látszólag nem tok minden változott. Itthon. Am, ha' a fesztiválon deklaralt politikaihumor-megfot almazóst vesszük alapul, t-kkor mindaz, amit világszerte politikának neveznek, szenvedett bizonyos változásokat. Azért szenvedett, mert sz 1980-as év eleje — mondjuk csak ki nyugodtan —, az aggodalom hangjait erősítette fel itt és Ott. A politikától pedig lehet félteni a humort, a humortól a politikát viszont nemigen. Így hát a rádió kabarérovatának Első hétfő című műsorát afféle próbatételként is lehetett várni a múlt hétfőn este, a Kossuth-adón. ..A Rádió Kabarészínháza baráti és nem baráti körének nehezen alakuló ülésére" invitált a meghívó a rédióújságbaa A napirenden pedig baráti és nem baráti tanácsok szerepeltek. Adták: Buda István államtitkártól a Hernádi Gyula— Jancsó Miklós ikerpáron át, Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettesig a kulturális és gazdasági élet exponált személyiségei. Mit mondhatunk tanácsaikról? Volt közöttük szellemes és kevésbé az, nagyjában-egészében azonban — ami a már említett felfokozott várakozást illeti — szokványosabb volt annál, mint amit a beharangozó alapján várni lehetett A meghívó szinte csak mellékesen említette meg, hogy a A Ülés szünetében kerül sorra a kabarészínház szokásos havi bemutatója, márciusban ezúttal Hajrá, Dózsa!... címmel a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezettől. (Élt a részt ismételték míg szombaton. Mint kiderült, Jó „Ofral" és arányérzékkel.) S a meghivóbell mellékes említés — mégis a politikai humor jelenlegi állapotáról adott olyan képet, amire a neves hozzászóló gárda a fennen meghirdetett új föadásban nem volt képes. A szóvivő, Bodrogi Gyula majdhogynem tapintatos volt, szinte visszafogott. Bizonyítva: nem föltétlenül ártalmas az ilyesmi egy kabaré műsorvezetőjénél. Mert így majdnem súgva mondott ki olyan „meredek" dolgokat a mezőgazdasággal kapcsolatban, mint például a kedves kis példázat a téesz földjéről: „Tudja, hogyan enyém a téesz földje?" — kérdezi egy tag. „Mintha levágnák a lábamat, aztán a kezembe adnák: na, Józsi, szaladgálj vele!" Marton Frigyes gárdája — fantáziát készített Dömsödön. Fantáziát egy téeszre, a melléküzemágakra, a vezetőkre, a Washington zárt ajtók mögött mintájára — a téeszelnök-választúsra. Sőt, az aktualitásnak is megadva ami jár: Kunta Kinte dömsödi eredetére is. Frappánsan minősítve is így egyben a Gyökereket Mindez szép, mondhatná az akadékoskodó, de hogyan is állunk a legelején kifejtett próbatétellel? Nos, az megtörtént. A változatlanság, a mozdíthatatlanság, olykor — különösen negatív külpolitikai széljárások idején — igencsak jó is lehet. Ez a hallgatott kísérlet eredménye. Mert lehet iráni válság, Carter-doktrína, Afganisztán és Zimbabwe, mondhatnak minderről akármit — de hogy a hazai élet egyik, fölöttébb sokakat érintő terrénumáról, a mezőgazdaság mai állapotairól egyetlen téeszfantázia révén mit és főleg hogyan mondanak — érhet annyit, mint néhány külpolitikai kommentár. Domonkos László Kabaré Musicalbemutató a Zenés Színházban Szünetben mondta egy Pestre „szakadt" kolléga, mélyet szippantva cigarettájából: „Valami átok ül ezen a szegedi színházon. Mióta szurkolok egy igazi, forró sikerért. Valahogy soha nem jön össze. Pedig sok jó ötlet, dicsérendő nekiveselkedés fürkészhető ki az utóbbi produkciókból, de valahogy mégsem az igazi..." A Kabaré New York-i bemutatóját és a filmadaptációt „csúcsszuper" jelzőkkel illették, Oscar-díjakkal halmozták el. Ám a mi optikánkon más a „csúcsszuper" jelentése. Amolyan háztáji. Ám még e „háztáji csúcsszuperben" is homályba vész a csúcs, s engedményeket szenved a szuper. A fiatal Hules Endre harmadik szegedi rendezése, s első zenés vállalkozása köztes megoldásokra kényszerül. Mert a Zenés Színház szűkös színpada, no és a sovány pénztárca nemigen engedi szabadjára a látványt igénylő és arra törekvő fantáziát (Máté Lajos díszlettervező számára a szükség nem válhatott erénnyé, bár színpadképe a lehetőségekhez képest jól funkcionáló, a különböző tereket frappánsan összekapcsoló, sőt a nézőtér előtti pallósorral ki is tágított — az már nem az ő hibája, hogy ez utóbbi aligalig funkcionál. A jelmezek — Vincze Béla munkája — sokszor szedett-vedettnek tűnnek. Talán csak Sally ruhái kellően változatosak, színesek, kacérak.). Nemigen hagyatkozhat Hules a musical leglényegesebb építőelemeire : — oz énekre (e műfaj esetében elkerülhetetlen az igazán kiváló és sokak által ismert dalok eléneklése. Itt pedig ezeket a nagyszerű slágereket — egy-két kivételtől eltekintve — „recsitálták") j — a zenére (a zenekar ugyan Pál Tamás vezényletével igazán kitett magáért, hatásosan tolmácsolták John Kander dallamalt, s éppen ezáltal oly mértékben fölerősödött a zenei hangzás, hogy teljesen elnyomta a bátortalan és bizonytalan énekesek mikrofonnal is segített hangját); — a táncra (ismét bebizonyosodott, hogy egy-két táncoslány lelkesedése nem elég ahhoz, hogy pótolja a tánckar felkészültségét, lendületét, magával ragadó tempóját, a kulturált közös munkát). De a rendező számára az egyszerűsítés, a visszafogottság, a gondolati-tartalmiideológiai háttér hangsúlyainak fölerősitése, az antifasiszta alaptónus erőteljesebb kibontása is csapdákat rejteget (a fasizálódó Németországban erősödnek a horogkeresztesek csoportjai, Wm l^^Kzmm^m \ •t J ^ jp^m •É f É wmm mHhr msmK&mR hmé py^HKál HMbi Somogyi Károlyné felvétele A Konferanszié (Király Levente) és Sally (Máriása Melinda) Idős emberek az áldozatok között Aligha mondhatták nyugodtnak a hót végét a szegedi tűzoltók, hiszen szombaton és vasárnap többszőr is riasztották őket. Szombaton, 8-án reggel negyed 7-kor Mórahalmon, a Szegedi utca 1. szám alatt lakó Prágai Béla 67 éves szociális gondozott szenvedett másod- és harmadfokú sérüléseket azért, mert az ágyban dohányzott A szerencsétlenül járt ember műszálas ágyneműje és hálóinge fogott tüzet, s a személyi sérülésen kívül 600 forint anyagi kár is keletkezett Hasonló baleset történt ugyanezen a napon fél 12kor Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút 82. szám alatt ahol a 77 éves Hágert Mihály dohányzott az ágybán, s a cigarettaparázstól keletkezett tűz első- és másodfokú égési sérüléseket okozott az idős embernek. Ugyancsak ebben az időben Szegeden, az Attila utca 11. szóm alatt lakó özv. Zsigmond Súndorné a fürdőszobai gázbojlert gyújtotta be, s eközben lángrakapott a ruhája. Az idős asszonyt harmadfokú égési sérülésekkel szállították kórházba. Az utóbbi időben gyakori eset az Idősebb, gondozásra szoruló emberek esnek a tűz áldozatául, s közülük sajnos, többen halálos kimenetelű sérüléseket szenvednek. Száznyolcvanötezer forint értékű tűzkár keletkezett annál a tűzesetnél, amely Röszkén történt március 8án reggel 8 óra 50 perckor, a Ifi. kerület 260. szám alatt. Egy 280 négyzetméteres libanevelő hőlégbefúvó fűtőberendezése meggyújtotta a fölötte levő födémet. A tűzben 2 ezer darab egyhónapos kisliba pusztult el, s az ott levő, ugyancsak melegítésre használt pébé-gazas hösugárzó radiátorok és infralámpúk is megrongálódtak. Az egyik gázkészülék palackja föl ls robbant: a helyszínre érkező tűzoltóknak két másik készülék robbanását sikerült megakadályozniuk. Március 9-én, vasárnap este öt perccel 9 óra előtte XI. számú AFIT Szeged, Vásárhelyi Pál utca 4. szám alatti irodaépületéhez riasztották a tűzoltókat.. Az autójavító központjában két irodahelyiség bútorzata égett' el. A tűz körülményeinek vizsgálatát a rendőrség és a tűzoltóság szakértők bevonásával azonnal megkezdte. ám mindennek hatásai csak a magánélet érzelmes felhangjaiban jelennek meg, no és az amerikai író magányos tiltakozásában. De ellenállás, szembehelyezkedés, felvilágosítás nincs. Csak kétely.). A karakter helyett maradt tehát a sokszor és jól bevált kompromisszum. Ráadásul az előadás ritmuszavarokkal küszködik, a pergő lendület, a váltások gyakran elnehezülnek, néhány jelenet tempótlanná sikeredett. Sally Bowles abszolút főszerep. A Kit-Kat Club „ezerszázalékos" csacska sztárja a Kabaré „villanytelepe". Máriáss Melinda láthatóan nagyon készült erre az alakításra. Érzi-tudja, Sally figurája nekivaló. Jól megfigyelte Llsa Minelli minden mozdulatát, fintorát, hangsúlyát. Ezért éreztük alakítását kissé duplumjellegűnek. Énokel (gyakran kiválóan, néha kissé eltorzult hangon, egyszeregyszer bizonytalankodva, tán legszebben a második felvonás végi ballada széles érzelmi skáláján); táncol (inkább belülről, indulatosan, mint koreográfiára, mindenesetre letáncolja a kart); szeret (maga sem hiszi el, félve, önfeledten, önmagával küszködve, s önmagát feladva); fél (önmagától, Clifftől, a klubtól, a világtól); naiv („Te írtad a Mein Kamfot?"; „Én különben sem szeretem Párizst"); kacér (két fellépés közül az asztali telefonnal hívatja meg magát egy pohár italra, felkínálja magát, ha kell közönséges) és játszik (alakításának legnagyobb erénye, hogy tudja: itt egyszerre lehet csúnya és szép, természetes és mesterkélt, gyerekes és kihívó, provokatív és ellenállhatatlan, egyszeri győztes és végzetesen vesztes — kicsit kívül is maradva a szerepen). Sallyjének gyengébb pontjait alakításának egésze feledteti. A Konferanszié a darab másik nagy szereplehetősége. A festett arc mögé rejtőzködő „arc nélküli" játékmester figurája, akinek nincs személyisége, aki minden korban és minden társadalomban arra hivatott, hogy elfeledtesse a valóság nehézségeit, a gondokat és töprengéseket. Hogy hazudja a szépet, hogy belénk injekciózza: „Az élet gyönyörű, a lányok gyönyörűek, még a zenekar ls gyönyörű." Király Levente Konferansziéja lehetne még groteszkebb, hátborzongatóbb, negédesebb, tenyérbemászóbb. Akkor alakításában feledtetné a táncos komikus néhány régi sablonját, és erősítené a figura kínálta lehetőség szarkasztikus vonásait, félelmes sejtelmességét. Clifft, az élménygyűjtésre érkező és szerelemre lobbanó amerikai írót, a bemutatón Nagy Zoltán formálta m?g. (Ezt a szerepet Molnár Mózessel váltva alakítják.) Nagy Zoltán rutinos alakítása kedves és megértő, magányos lázadása fölépített, az énekbetétekben halovány. Ernst: Csizmadia László, aki különösen az első felvonás fináléjában erőteljes, könyörtelen és félelmetes. Kost kisasszonyt Lőrinczy £va játszotta a premieren (később felváltva Szabó Máriával alak(tják). Honleányivá ideologizált prostituáltja hagyományos elemekből épül, ezért csak jelzésszerű. Schneider kisasszony — Egervári Klára (második szereposztásban Déry Mária) és Schultz úr — Marosi Károly kettőse érzelmekben gazdag, mély tükre az embert fájdalomnak. Valami van, de nem oz igazi — idézhetnénk sokadszor Rajkin szállóigévé vált mondását Ml lehet ennek a vissza-visszatérő kétkedésnek a magyarázata? Egyszerű beidegződések, a megkövesedett árnyékvetések, netalántán valamiféle előítélet?! Vajon a valós értékek és a meglevő hibák tárulnak fel, s a színház egészének gondjai szükségszerűen hagyják ujjlenyomatukat minden előadáson?! Ügy tűnik, igen. Talán ezért nem igazán jó a Kabaré szegedi előadása sem. Tandi Lajos Pedagógiai ankét A Magyar Pedagógiai Társaság vezetési szakosztálya, illetve Csongrád megyei és Szeged városi tagozata Kiss Gyulának, a szakosztály elnökének vezetésével kétnapos ankétot rendez Szegeden, a járási hivatal tanácskozótermében. Ma, kedden és holnap, szerdán a részt vevő pedagógusok három előadás kapcsán cserélhetik ki véleményüket. tapasztalataikat. Szeged művelődésügyi helyzetéről Csanádi Géza, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője; az Általános tanulmányi felügyelet tartalmi és szervezeti formája Szeged területén című témáról Tóth Ferenc igazgató, általános tanulmányi felügyelő; A vezetőképzés rendszere a tanárképzésben című kérdésről pedig dr. Gácser József tanszékvezető főiskolai tanár tart előadást A pedagógiai vezetéssel foglalkozó szakemben k holnap délután Csongrádra látogatnak, ahol a Széchenyi úti általános iskolában az iskola és a társadalom kapcsolatának lehetőségeiről folytatnak eszmecserét