Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

Vasárnap, 19SÖ. március 9. MAGAZIN C

saknem harminc hónapja — ugyané hasábokon — „Megtartó és elengedő" címmel megjelent egy. Szeged szellemi dolgozóinak közállapotáról és -hangulatáról szóló publicisztika (máig megőriztem; csaladommal együtt épp akkoriban költöztem Szegedre, s legelőször er. a cikk adott számomra néminemű áttekintést arról, hogy ebben a lakályos, emberi léptékű, szép városban kikkel és hogyan tudok majd együtt dolgozni és gondolkodni). Az emiitett írás — F. Nagy István műve — nyilvánvalóan vitaindító szándékkal készült, de mindazóta visszhangtalan maradt, s ezzel mintegy önmaga kesernyés igazát bizonyította: azt ugyanis, hogy ennek a — szellemi erők tekintetében különösen gazdag — városnak rpintha lusta leime a levegője, hasonlatosan az olyan kovácsműhelyhez, amelynek „troszkájában" tartósan és híven szunynyad. de sziporkázó lángolásról álmodik a parázs. Vajon mi lehet ennek az oka? A cikk egyfelől Mocsár Gábor írótársam évekkel korábbi véleményét idézte („ ... szerinte itt kevésbé örülnek az önálló gondolkodásnak, a különféle javaslatoknak. itt több az ingerült reagálás, mint a köszönet és bátorítás"). másfelől az egyes itteni munkahelyek, szellemi műhelyek kibírhatatlan, levegőiét, az ott uralkodó közömbösséget, , szakmai irigységet, esetleges hatalmi mániát hibáztatta, végül pedig hiányolta azt a helyet és alkalmat — például egy értelmiségi klubot —. ahol a szellemi dolg ozók minden különösebb kötöttség nélkül összejöhetnek egymással — vagy bárki alkotó emberrel — megismerkedhetnek, információkat kaphatnak mindártól, ami érdekli őket. Nincs szánalmasabb vélemény annál, amelyik így kezdődik: „csatlakozom az előttem szólóhoz"; az pedig végképp nem etikus. ha valaki vitatársa legázolt testéből próbál szónoki emelvényt csinálni magának. Ha mindeddig F. Nagy István írásából idéztem is. nem szqryilizmusból vagy pökhendiségből tettem hanem azért, mert ezáltal — úgy gyütt" ember létem ellenére — benyomásaimat és érzéseimét a város korábbi életére vissza vetítve is igazóltnak látom. másrészt viszont' a magammal hozott tapasztalatok is elégge elevenek még ahhoz, hogy egyben-másban ellentmondjak a város szellemi feipezsdítéséről írottaknak. Ami a — bármiféle: munkahelyi. városi, vagy annál is felelősségteljesebb poszton levő — vezetőembereket, egyéni vagy testületi értékeiket, "döntéseik következményeit illeti, semmiképp nem rugaszkodhatunk cl a valosagtói, büntetlenül nem kicsinyelhetjük le, de nem is túlozhatjuk el a szellemi életre gyakorolt. hatásukat: nélkülük — netán épp ellenükre — nyilván nem lehetne „irgalmas Szeged",. De épp ennyire igaz az is, hogy a vezetők minden jószánrieka sem elég kimozdítani a szellemi embereket — legjobb TEGY esetben: — hivatásuk magánzárkáikból. netán kényelmességükből, csigaházukból vagy sündisznoállásukból: s én most elsősorban ez utóbbi állapotot taglalnám. Hibás általánosítás volna az efféle fizikai vagy lelkiállapotot minden szellemi dolgozóra érvényesíteni, s az igazság megköveteli: éppen nem valamiféle sájátosan szegedi jelenségről van szó, ez a magatartás a kelleténél sokkal általánosabb, gyökerei mélybe nyúlnak. Épp elterjedtsége és a szocialista felfogással való antagonizmusa miatt régóta állandó elvi pergőtvíz célpontja, ez azonban szembetűnően nem sokat ártott neki. Ismerünk viszont kitűnő példákat. — Szegednél kisebb városokból is! —, ahol nemcsak fefmérésekkel, hanem kezdeményezésekkel és hatásos intézkedésekkel is felvették ellene a harcot. Itt nálunk — jómagam is ismerem az e tárgyban született testületi határozatokat — a szellemi emberek közéletiségenék allapota sehogyse akar változni. Sokan vállalnak .társadalmi feladatokat ' személyükben, de példájuk nem mozgósítja a többieket. A város különféle értelmiségi rétegei számos szervezetben és — az egyszerűség kedvéért nevezzük valamennyit igy: — klubban találkoznak . .. túlnyomórészt saját kollégáikkal, következésképpen: saját szakmai, munkahelyi gondjaikkal. Hanem akár a város, akár ország, világ, akár jelen és jövő ügyei!. vagy éppen egy másik, érdeklődő és érdeklődésre mélló szellemi partner, aki valami egészen mást csinál, s aki ..titokból és idegenségből" jóbaráttá. a szó legértékesebb értelmében vett szövetségessé válhat! mindehhez valami más kell. valami olyan vonzerő, amely kiszív a karosszékből. átüti a sövényt, t'elajzza a figyelmet, gondolatokat ébreszt és tettvágyat kelt! Ez. a ..valami" persze minden tisztességes állampolgár számára „első fokon": a nemzeti, a — szó teljes értelmében vett — emberi érdek. Am ezek az igazságok, politikai fogalmak köntösében, köztudottan és feltétlenül „velünk élnek", áthatják munkánkat, söt nagyrészt otthoni eletünket is; csakis ezek „tovabbragozása" kedvééit, a szórakozás vagy a pihenés rovására. közösseget keresni, szellemi kalandokba bocsátkozni ... ? Szinte hallom a választ: hol van az előírva, hogy a világnézeti kérdéseket csakis „töményen" lehet adagolni? 6 hogy a rétegpolitika már akkor bevált, amikor még „aprómunkának". hívtuk! s hogy itt dobol fülünkben g mindenkori vaiós viszonyokhoz történö alkalmazkodás törvénye! Mindezt nem vitatom; hiányolom • tehát a konkrét helyzet konkrét elemzését, vagy ha ez megtörtént, ennek az elemzésnek közkinccsé-válását: s addig is — mert a probléma régóta toglakoztat — gondólatmenetemet egy javaslattal zárom. Szeged — számomra, az íróember számára — nem csupán „a Tisza gyöngye", de nem is csak az egykori „szabad királyi", a „palotas" város, hanem (elsősorban) hazam egyik legkoncentráltabb szellemi gyújtópontja. ipari és mezőgazdasági tudományok, alap- és alkalmazott kutatások egyik centruma, nggyhirü. teljes és sokrétű oktatási vertikummal, kettős politikai és állam-apparátussal, értékes hagyományok fáklyáját emelő művészeti ágakkal; Szeged nekem a Tudás városa. De Szeged — számomra, egykori vasöntő számára — egyben a Munka városa is üzemeivel és termelőszövetkezeteivel, szolgáltatásaival, a Munkáé — vagy a Tudás oldaláról megközelítve: a Gyakorlaté, ahol az elmélet anyagi erővé válik. Ügy vélem, hogy. az a világméretű, immár hazánkban is öles léptekkel előrehaladó folyamat, melynek során a tudomány eredményei mind kézzelfoghatóbban tárgyiasulnak a termelésben, itt Szegeden könnyen és különös érzékletességgel tanulmányozható és elősegíthető: úgy vélem, hogy — közvetve vagy közvetlenül — Szeged minden szellemi (és fizikai) dolgozója érdekelt, következésképpen megszólítható és bevonható, tudás és gyakorlat érintkezési pontjainak felkutatásában, izmosításában. tudatosításában. hisz ez valamennyiünk munkáját korszerűbbé, társadalmasabbá teheti. presztízsünket. jövedelmünket növelheti. városunk hírét-nevét, arcu. latát előnyösen alakíthatja. Nem egyetlen írás és egyetlen ember feladata a tennivalók ága-bogát akár felvázolni „ is, egyébként se szégyen a kaptafa, csak jó cipő kerüljön le róla. Tudás és gyakorlat: e két fogalom kapcsolata nem több valamiféle megközelítési- módszernél, dc talán nem is kevesebb egy igaz érvnél, amellyel — főként manapság, politikus időkben — egymáshoz fordulhatunk, egy-két lepéssel közelebb kerülhetünk egymáshoz. „Tudás És Gyakorlat" kezdőbetűiből egybecseng az a rövidke szó, amely — a körülményektől függően — lehet kérés, vagy parancs, de mindenkinek és mindenképpen többet igér annál, ami van — Szegeden is, de nem csupán itt. Tudás és gyakorlat egymásrautaltsága : régóta létező, ható. távolról sem új és ismeretlen fogalom, eredményei közismertek — nem vadidegen terepen kel! új utakat vágni, hanem a már meglevőket korszerűsíteni, szaporítani. Ám első lépésként ez' se volna semmiség!. ,. Mi. szegedi tévések — s gondolom, kollégáim, akik e hasábokat gondolataimnak átengedték — készen állunk e lépések megörökítésére. FÜLÖP JÁNOS az "MTV főmunkatársa A Vigadó 24 429 hrsz. — E helyrajzi szám alatt találhatjuk fővárosunkban a neoklasszikus és a romantikus építészeti stílus két legnagyobb magyar mesterének remekét,, a Vigadót, a hajdani Redoutot.' Ismét pompázik, megnyitásra vár. A tavasz már a Vigadó estjeire küldi a meghívókat. az áprilisi hangversenyprogramok színhelyei közt már a Vigadó is szerepel. Ismét — mondjuk —, mert hányszor "is hullott alá, s hányszor kelt életre újra?! Pollack Mihály első kiemelkedő pesti alkotása. Gondolata a pozsonyi színház példájából született. 1808 tavaszán indultak meg az alapozási munkák: Pollack 1816-ban kapott megbízást a régi tervek átdolgozására. Munkája, kora egyetemes építészetéből is kimagaslik. 1833-ban készült el a pesti Redout. A vendégművészek sorút á bécsi valcerkirály vezette. Harmincegy muzsikusával, három estet adott a Rpdoutbart, majd Liszt Ferenc következett a pesti árvízkárosultak javára. 48-ban • a forradalmi országgyűlés ülésezett itt, 40-ben Heritzki osztrák tábornok a budai Várból esztelen ágyúzáséval rommá lövette. x A klasszicista Vigadó vagyis a Redout helyén. Feszi Frigyes kelti életre romantikus stílusban az új Vigadót. (Hildnek volt egy 'terve at újjáépítésre 1853-ban, jóvá is hagyták anyagiak hiányában...!) Romantikus építészetünk egyik jelentós alkotasa. az európai mezőnyben is az elsők közt a helye. „Az 1865-1 farsang fő eseménye a Redout termeinek megnyitása volt. Már hónapok óta éz képezte a kíváncsiság tárgyú", jobbára csak erről beszélgetett a pesti ember, s szerette elképzelni, hogy a hatalmas termekben. mily szépen fog hangzani a magyar zene. s mi ennél is édesebb. a magyar szó". Mai neve ekkor honosodott meg. „A jóízű Vigadó szót, mnt legmagyarabbat hihetőleg elfogadják. a bérlők által haszr.alatba vett Vigardát pedig majd elhagyják. Mert annál még jobb a Gondilla, vagy a Diszcsáida név is". A Bálház. Bújlak, Gyónyörde. Igénylő. Gondilla, fisza- ' virág-életű nevek maradt végén- ' vénvesen: Vigadó. 1045 ostroma romba dönti. Először az életveszély elhárítása volt a feladat... A városnak élni kellett, nem Vigadót építeni. De most ne a múltról beszéljünk. haoem az örömnek adjunk hangot: a Duna-partnak egy elsüllyedt palotája feltámadt, el! Napló Mindig is irigyeltem, akiknek ilyen hiabavaló dolgokra jut idejük. mint a naplóírás, és most lam csak. én is itt ülök a vacsora maradékaitól éppen hogy megtisztított asztalnál, az ablak előtt, egv kiterített tiszta papírlap fölé görnyedve, a kezembén toll... A lehetetlen apróságokkal teli idő zsákjába túrva először elámulok eszembe idézve ezt-azt. nocsak, mi meg nem történt velem, mivel nem töltöttem az időmet, mire nem pazaroltam a mai napot, és hitetlenkedve gondolok rá, hogy a többi tó csaknem így múlt el, így kellett, elmúlnia, s igy kell majd az ezután jövőknek is, igy hagyok kicsúszni a kezem közül. tgy hagyok elveszni mindent. Pedig de sokan vagyunk, akik nem készíthetünk különb leltárt, de velük most nem gondolok. Bárki leülhet ugyanígy a papír elé bármelyik napja végeztével, ha igazan őszintén akar számot vetni magával, bármit cselekedett, jelentőset, vagy jelentéktelent. be kell ismernie, a céduláján hasonlóan kicsinyes rendben sorakoznak a tennivalók: fölhívni ezt. elmenni ahhoz, megbeszélni amazt, bevásárolni, tej, kenyér, cukor. olaj. alma, hagyma, krumpli, és igy tovább. Lássuk csak! Szinte akaratom ellenére árudnak felém most már vissza az elmarasztalt percek, pillanatok. Reggel' Janival az iskolába, aztan Kati, Matyi az óvodába. Vissza, haza. Erzsi néni jött meszelni az előszobát, gletteld le csak úgy kutyafuttába, mert tegnap éjjel nem volt hozzá kedved Most meg kevés rá az idő. meglátszik majd. Be kell nézned a nagymamához, üzent. Olajos kóccal eltömítem a WC-tartály elzáró csapját, csöpögött. Posta. Föladom a levelet Katinak. Ezt írtam tegnap este a glettelés helyett. Űiabb adalék az írás hiábavalóságához. Meglep, hogy még ilyen személyes esetekben is így van. Tovább! Lúdtalpbetétet javítani. Kell! A kínzó derékfáiás miatt már nem halaszthattam tovább. Aztán az óvodás rajz- és egvéb eszközök, a tisztaságcsomagok bevásárlása. A fele nincs, de ami van, az is kétszáz forint. Néhány buktát veszek útközben, egy padon ülve meg is eszem őket. Micsoda visszataszító mohóság. Nincs időm szégyenkezni miatta. Anitán egy autnalkátrész-kereskeclés. Itt ebédszünet van. Egy maszek a Moszkva téren. Itt kapok. r, ' •» Haza' Megérkezem. Jani meg nincs, pedig itt kéne lennie. Gyerünk keresni! A Dombos, utcán jön velem szembe. Énekkaron volt., csak én elfeledtem. Föllélegeztem. Ebédet készítek, késő vah. eszünk. S már menned kell' az óvodába a kicsikért. Pedig egv kávét még megittam ' volna. Sorba állok az. ebédbefizetésnél. Tejet. kenyeret, ezt-ezt veszek a boltban. Mire fölérünk ' az. meredeken. már indulnom kellene, de a nagymama még sehol. Aztán mégis megérkezik És én megye]-, edzést tartani. Észre sem vesz- m és ennek is vége van. Sietve, hogy a nagymamát fölváltsam mennék haza. de az egyik gyereket. most látom csal;, a szériáiból kijövet, félájultan viszik a folyosón az öltöző fele. Föllökték, rádobtak két szőnyeget, es ugy ugráltak rajta. És most a két bűnös viszi. Mentők, kórház, ertesi. teni. á szülőket. Aztán haza.' Fel tizenegy. Vacsorázom, meglocsolom a betont, mesetetem a kutyát. aztán leülök, hogv• mindezt leírjam. ' miközben előtolakszik vádlón minden, ámj m„„ a ke- ( V.emre -Vár j Amikor aztán átolviisoni ezekéi á sietve rótt följegyzéseket, holnap vagy holnapután, rá kell döbbennem, hogy nem volt érdemes. Minden mondat rr>' " ---/er megíratlan hiánya á-ót ' megfrnám. azok mögőt' •• <T- , ••. ezer meg ezer asítana S ckkoi m e/rá 11 n toll a kezemben. OLÁH JÁNOS