Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-04 / 53. szám

Kedd, 1980. március 4. Történelmi kalandozások Hetvenöt éves a Tornyai János Múzeum I Jubileumi kiállítások Vásárhelyen EZER ÉV. Karinthy Ferenc darabjának tévés feldolgozása — Zsurzs Éva rendezésében — úgy hatott' a képernyőn, mint kor- és irodalomtörténeti dokumentum. Amikor keletkezett, az ország is (irodalmi, művészeti élete is), meg az író is válságos, zűrzavaros helyzetben volt. 1954-ben jelent meg Karinthy riportkötete, a Hasai tudósítások, benne az Ezer év, amelyből hamarosan drámát is irt Akkor tehát, amikor az ország közéletében még mindig (az 1953-as párthatározat ellenére) a személyi kultusz, a dogmatizmus élt, s a művészeti életben is hiába volt nyilvánvaló a sematizmus bukása; aki megjárta ezt a kelepcét, azt kísértette még. (Karinthy Ferenc is volt „jó fiú", 6 is elérkezett „a szürrealizmus útvesztőiből a szocialista realizmus felé", bár nagyon rövid ideig, de „a párt iránymutató tanácsainak követésével", írt egykét „nevelő erejű" fércművet, melyekben mindazonáltal talált elég hibát a korabeli kritika, a „burzsoá frivolság" maradványait) Ilyenformán bőven merészségnek, „tett"-nek számított, hogy az Ezer év a valóságnak olyan szögletébe kalauzolt. amelynek létéről tilos volt tudomást szerezni, vagy legalábbis hallgatni kellett róla. A külvárosi házban, a dráma helyszínén ugyanis munkások és lumpenek élnek sötét tudatlanságban, ezeréves szellemi, erkölcsi (és anyagi) nyomorúság terheivel. Megölnek egy újszülöttet Karinthy szigorú valósághűséggel, dokumentarista eszközökkel megírja a gyilkosság történetét, s elmondatja a vizsgálóbíróval azokat a mondatokat melyek akkoriban bombaként robbantak: „Él nálunk egy tekintélyes dolgozóréteg, amelyhez még nem jutott el a szavunk ... Nyilván a mi szavunk sem volt elég hangzó .. ." Mitithogy azóta eltelt néhány tanulságos év, ezek a mondatok ma nem robbannak. Közben megszületett a szociográfiák tömege, a dokumentarista művek garmada, s nemcsak arra szoktunk rá, hogy homályos üvegű pápaszem nélkül járjunk, hanem arra is, hogy igyekezzünk kimondani, amit nyitott szemmel észreveszünk. Azért irodalomtörténeti dokumentum az Ezer év; mert Karinthy ezzel kezdte a valóságlátást és a szókimondást. Mindez pedig azt jelenti, hogy a drámatörténeti sorozatban bemutatott tévéjáték nem annyira művészi, inkább történeti értékeivel hatott. A dráma történései és figurái olyannyira korhozkötöttségükben jelentek meg a képernyőn, hogy nagyon nehéz átérezni a tragédiájukat Bár az írói és színészi tehetség összegeződésével néhány jól egyénített karakteres szereplőt láttunk (Pásztor Erzsi Bencsiknéje, Szabó Gyula „népi ülnöke" hatott leghitelesebbnek), a dráma ebben a színdarabhű feldolgozásban mégsem jöhetett át a képernyőn. Persze, a dokumentum is egyfajta érték A PÁRBAJ. Tévédrámát, történelmit forgatott megint Hajdufy Miklós. Sándor Iván írta, aki nyilatkozata szerint fölhasználta Anderle Ádám szegedi történész kutatásait is. A helyszín ugyanis: a kubai partok, néhány évvel az 1849-es bukás után, a szereplők pedig: a tengeren túlra emigrált magyar szabadságharcosok. S megint a jellegzetes valami-után-helyzet, mint annyi magyar történelmi tárgyú filmben, benne a tragikomédia lehetősége, mint annyiszor. De Hajdufy drámát rendezett. Talán igaza van, talán nem. A tévéjátékban fölfedezhető mindkét út lehetősége. Hajdufy, mert drámát rendezett, kiemelt egy tragikus figurát, s róla szólt a történet. Prágay János huszárezredesről, aki Klapka törzstisztjeként ott volt Komárom védői között, s az emigrációban a többiek szellemi vezére. Könyvet ír arról, miként kell kikerülni a történelmi kelepcéket, mi mindennel kell számolni azért, nehogy egy nép történelmi kudarcai megismétlődjenek, milyen hibákat kell elkerülni, hogy jó ügyek szolgálói ne kényszerüljenek folytonosan fegyverletételre. Prágay tragikus alak, hiszen az elvei szerinti megfontoltság ellenére is pusztulásba, sikertelen kubai expedícióba vezérli tiszttársait. Hite szerint mindennel számolt a döntés előtt. Két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Anglia képviselőinek egyetlen kurta megbeszélése kudarcra ítélte a vállalkozást. Annyi idő elég volt nekik a huszáregyenruhás, Kossuth-zászlót őrző, katonásdit játszó magyar század sorsáról dönteni, míg az aprócska kristálypoharak tartalmát jóízűen kihörpintették. Tragédia? Komédia, ha Hajdufy (vagy Sándor Iván) a poharazgató államtitkárra és az angol nagykövetre jobban koncentrál. A tragédiában erőegyensúly van a küzdő felek között. Tragikus hős lehet Prágay ezredes is, mert hitte, hogy ér annyit, tett annyit, amennyi győzelméhez szükséges. De nekünk, története nézőinek, talán nem ártott volna erőteljesebb vonalakkal aláhúzni: tragikomikus módon megint a meghatározó erők számbavétele mulasztatott el, pedig a legtudatosabb gondolkodó mérlegelt Sulyok Erzsébet Tornyai János festőművész és Kiss Lajos néprajztudós neve fémjelzi a hódmezővásárhelyi múzeumalapítás bölcsőhelye körül bábáskodókat. Elsősorban kettejük munkájának eredményeként született meg az a gyűjtemény és azok a kiállitások, amelyek bizonyították a város múzeumának létjogosultságát. Ennek nyomán alapította a városi tanács előterjesztésére a Törvényhatósági Bizottság közgyűlése 1905. február 15-én a Városi Néprajzi Múzeumot. Ennek a közelmúltban volt hetvenöt éve. A háromnegyed század első felében meglehetősen mostoha sorsa volt az intézménynek. A felszabadulás után viszont — 1946-ban lett önálló intézmény és öt évvel később felvette Tornyai János nevét — a jelentős eredményeket felmutató vidéki múzeumok közé nőtt föl. Kialakult máig érvényes három fő tevékenységi iránya: o régészet, a képzőművészet és a néprajz. A hetvenöt éves évfordulóra emlékezve a Tornyai Szabó G. László megnyitja a jubileumi kiállításokat János Múzeum jubileumi kiállításokat rendezett. Tablókon, fotók, eredeti dokumentumok, plakátok és kiadványok segítségével vázolják fel az intézmény történetének fontos állomásait; bemutatják azokat az új képzőművészeti szerzeményeket, melyek az utóbbi négy évben vásárlások, ajándékozások során gyarapították a múzeum gyűjteményét; kiállították legfontosabb régészeti munkájuknak, a székkutasi avar kori temetőnek legszebb leleteit. A kiállításokat ünnepélyes keretek között vasárnap délben nyitotta meg Szabó G. László, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese. A Dunánál S ezredszer és tizezredszer újra a Dunánál: mindaz, ami ezen a tájékon évszázadok óta kavarog. Hanák Péter műsora, amely József Attila versének címét viseli, ugyan „csak" századszor jelentkezett a múlt héten csütörtökön este a Kossuth adón, ám az aktuális történelmi vitaműsor centenáriuma ugyanazt sugallta, mint eddigi 99 jelentkezése: a Kárpát-medence népeinek közös nagy kérdéseit nem lehet elégszer megtárgyalni. A nem ezen a vidékpn élő európaiak azt a tényt is nehezen értik meg, amit a kérdezőből ezúttal válaszolóvá változott műsorvezető így fogalmazott meg: nekünk a Duna nemcsak földrajzi fogalom. Szimbólum, amely összeköt Európával, B — Ady szavaival —• „ami e szerencsétlen kis országokat összefűzi". Lehet-e tisztességesebb szándék, mintegy műsor, a közös diskurzusok sorával „közös dolgainkról"? Hajdú Tibor és Szász Zoltán történészek a századik adásban az eddigi tapasztalatokról beszélgettek Hanák Péterrel. A mostanáig tárgyalt kérdések nagyjából egyenlő arányban oszlottak meg a középkelet-európai, a magyar és az általános elméleti témák között. Jelentős visszhangja volt jó néhány műsornak — elég, ha a Gőrgeyröl szőlőt vagy a kiegyezés korát tárgyalót említjük. A feladat mindenkoron azonos volt: a tisztázás igénye. Ügy, hogy egyben • a mai történelemszemlélet két véglete ellen is hadakozzanak: a mitizáló romanticizmus és az ellen a törekvés ellen egyaránt, amely ki akar lúgozni a köztudat múltképéből min. dent — ami nemzett. Szintén károkat okoz időnként a történelem szigorú értelemben vett szakmai, s ezzel párhuzamosan (hagyományként) „irodalmias" vizsgálata. Ám a centenáriumi beszélgetésből kiderült: a Dunánál — változatlanul nem a fentiek a legfőbb gondok. Akár ha csak elméleti-történelmi párbeszédkísérleteket veszünk szemügyre. Mert nem elégedett a történelmi figyelő „Hétköznapi centenáriuma" a dialógusok minőségével. Joggal. Túl diplomatikusak, túl finomak gyakran a beszélgetések. „Mintha diplomáciai, avagy hagyatéki, netán válóperi tárgyaláson ülnénk." Tisztázni pedig — a szó igazi értelmében — csak közösen-kíméletlenül lehet. Az 1849-es abrudbányai vérengzésről szőlő tavalyi műsor utáni némelyik reakció vagy az egyes népek eredetmítoszát tárgyaló adás után a visszhang itt-ott — hogyan is mondjuk? — finoman fogalmazva, nem teljesen felelt Ineg a közös- tisztázás tárgyilagos eszméinek. A rádióújságban " Kerekes István a történelmi figyelő indulásának aggályairól szólva arról írt, hogy a szerkesztők úgy gondolták; az sem baj, sőt az lesz a jó, ha olykor netán „darázsfészekbe" nyúlnak. Hiszen álláspontunk egyértelmű, világos. Nagyobb „baj" nem történhet, mint hogy Ilyenkor megismerkedhetünk a „darazsak" fullánkjaival is. Megismerkedtek. Hiszen A Dunánál századszor, ezredszer is — a Dunánál hangzik el. S csak hangozzék el minél többször. Domonkos László Á nemzetiségi iskolák új otthonai Megvalósulóban a nemzetiségi oktatás fejlesztésének progtamja , Az elkövetkező években fiatalt képeznek. A követke- a megyei szervekkel együtt új épületet kap a budapesti zö években előreláthatóan megvizsgálta azt is, hogy szerb-horvát és a szlovák elsősorban a meglevő isko- mennyi képzett pedagógus tannyelvű általános iskola, Iák helyiségeit, felszerelését szükséges a német, szlovák, gimnázium, valamint diák- korszerűsítik, ellátottságát szerb-horvát, román tangazdagítják. nyelvű és nyelvoktató iskoLehetővé teszik, hogy Iákban, s rövidesen elkészíti anyanyelven oktassanak mi- a pedagógusok rendszeres nél több általános iskolában utánpótlásának tervét. A fel— ahol ma még csak a mérés tanúsága szerint jenyelvet tanítják —, a szakotthona, kollégiuma. A sátoraljaújhelyi szlovák általános iskola és kollégium új otthonát már építik, s előreláthatólag a következő tanév kezdetéig befejezik. Épül a gyulai román tannyelvű ál- munkásképzö intézetekben, talános iskola és gimnázium, s a diákotthon, kollégium új épülete is, az átadásra 1981. pzeptember l-e előtt kerül sor. Rendre megvalósul a nemzetiségi oktatás fejlesztésének tízéves programja, amelyet két évvel ezelőtt készített az Oktatási Minisztérium. Stark Ferenc, a nemzetiségi oktatási bizottság titkára elmondta: a minisztérium és a tanácsi szervek gondoskodnak arról, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben fejlesszék a nemzetségi oktatás feltételeit, az oktatásnevelés színvonalát Nemrég számba vették az igényeket és a lehetőségeket. Jelenleg 22 német, szlovák, szerbhorvát és román tannyelvű általános iskolában mintegy kétezer, a több mint 280 nyelvoktató iskolában csaknem 30 ezer nemzetiségi gyermek tanul. Hét gimnáziumban csaknem 700 tanulót oktatnak a nemzetiségek nyelvén, az óvónői szakközépiskolában mintegy 70 szakközépiskolákban is. Az aprófalvakbeli gyermekek a körzetközpontokban levő iskolákban tanulhatnak anyanyelvükön. Gondoskodnak arról, hogy a diákotthonok az eddigieknél több gyermeket fogadjanak be. Az óvodákban napjainkban hétezer nemzetiségi gyermek gyakorolja anyanyelvét. A következőkben arra törekednek az oktatási szervek, hogy minden helységben, ahol anyanyelven tanítanak, az óvodákban is foglalkozzanak anyanyelven a nemzetiségi gyerekekkel. Az Oktatási Minisztérium lenleg mintegy 250 óvónő, 770 tanító és tanár oktatja s nemzetiségi tanulókat. Számuk rövidesen gyarapszik az idén végző pedagógusjelöltekkel, s nem sokkal lesz kevesebb a szükségesnél. Főleg a német nyelven oktató pedagógus kevés: tízzel több állást hirdettek, mint amenynyi hallgató végez. A többi nemzetiségi iskolákban csaknem azonos a betöltetlen állások és az idén végző hallgatók száma. Az államközi kulturális együttműködésele révén a nemzetiségi pedagógusjelöltek fél évig a megfelelő nyelvű országban tanulhatnak ösztöndíjjal. A gyakorlatot segítő kötetek A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó terveiről Az idén 381 ezer 900 pél- Igyekeznek csökkenteni az dányban látnak napvilágot a átlagosan 8—12 hónapos Közgazdasági és Jogi Könyv- nyomdai átfutási időt is. kiadó közgazdasági, szocioló- Mint ahogy az új közgazdagjai és jogi könyvújdonságaí sági szabályozókról szóló is— jelentette be Cotel Kor- meretanyag megjelentetésénél, a kiadó irodalmi veze- nél már sikerült; a Gazdatője. A Vörösmarty téri kul- sági szabályozók 1980. cimű túrpalotában tartott hétfői munka a januári életbelépéssajtótájékoztatón elmondot- sel párhuzamosan került a ta: a müvek válogatásában boltokba. Ebben az évben arra törekedtek, hogy első- mintegy 30-féle könyvet adsorban a gyakorlati munkát nak közre. Többségüket az segítő köteteket kínálják a államigazgatásban, a közigaz, ... , . gatás külónbozo területein kozgazdasagi, a gazdasagpo- tevékenykedők használhatják littka iránt érdeklődőknek. majd. Megkezdődött a Daciák új sorszámainak kiadása A Merkúr tájékoztatója A személygépkocsik árá- delések feldolgozását. Els&> nak és a megrendelés félté- ként a Dacia-típusnál fejezteleinek változása nyomán a ték be a munkát, s megkezdmúlt évben mintegy 190 ez- ték az új sorszámok kiküldéren vonták vissza gépkocsi- sét. A számítógépes feldolgomegrendelésüket; a legtöb- zás, a megrendelők újrasoroben a Lada 1500-as és 1600- lása — amelynél természeas típusnál álltak el a vásár- tesen a lemondásokat is ftlási szándéktól. gyelembe véve, az eredeti A Merkúr az előleg rende- megrendelési sorrend érvézéséről — kiegészítéséről —, nyesül —, a többi típusnál Is illetve a lemondásokról az folyik. OTP-től január 15-ig kapta A Merkúr kéri a vásárlók , , , megérteset és türelmet az uj meg az értesítéseket, s ezek sorszámközlő levél kézhezvéalapján kezdték a megren- teléig. (MTI) Lesz elég Ámo-Azur Lekerül a hiánycikkek listájáról az Amo-Azur pipereszappan. A növényolajipari és mosószergyártó vállalat az első félévben négymillió darabot ad át a kereskedelemnek a vásárlók körében igen népszerű, de kert aratott} jelenleg hiába keresett termékből. A külföldi illatanyagot tartalmazó szapnant decemberben jelentette meg a vállalat a hazai boltokban és a termék nem várt ai_