Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Vasárnap, 1980. március 30. 11 Fejek AZ UQtNTLZO M

ondjuk is, miért jöttünk — feszengtek a vendégek. A háziak is tudták, tiz év után nemcsak beszélgetni jöttek. — A nyugdíj miatt — mondta a férfi. — Hát. hogy eljár az idő. Aztán össze kellene szedni a nyugdíjéveket. hálha kapnánk valamit — folytatta a felesége. — Van ez a rendelet. Hogv aki máshoz járt dolgozni, és tudja bizonyítani, annak beszámítják a nyugdíjba. — Mi meg gondoltuk, hogy ide is jártunk valamikor. — Es ha a tanácsnál elismernétek ... — De hát ide nem úgy jártatok. Hogy mi kizsákmányoljunk ... — mondta a háziasszony. — Nem is az kell. Csak hegy jártunk. Semmi az egész. Alá kell írni. annyi. — Aztán meg majd fizethetünk. visszamenőleg. — Kifizeti az állam. Csak valaki tanúsítsa, hogy dolgoztunk. — Mi is dolgoztunk — mondta a házigazda. — Amennyit csak bírtunk. Most is annak a baját húzzuk. — Csakhogy ti a sajátotokban — magvarázta a vendég. — Arra nem jár. — Az nem munka? — kérdezte a gazda. — Nem én csinálom a rendeletet — szabadkozott a vendég. A háziasszony kiment a konyhába. Pár perc múlva a gazda is a hóna alá csaptá a borosüveget, otthagyta a vendégeket. — Ha nem írjuk alá. megharagszanak. Ha aláírjuk. lehet, hogy az is a mi bajunk lesz. — Neked sem ír alá senki. Háromszor annyit dolgoztunk, mint ők. Ha nekünk nem lesz. nekik se legyen. — Csak egy aláírásba kerül. Ne irigyeld tőlük! — Miért ne irigyeljem? Csak akkor mentek dolgozni, ha már sehonnan sem kaptak kölcsön. — Akkor se! — Teletöltötte az üveget, visszament Szép új vilá CT — Szóval, aláírjátok? — kérdezte nagy lélegzettel a vendég. — Alá — mondta a házigazda. A feszültség megenyhült. A vendégek felszabadultan kortyolgatták a bort. — Hogy van a fiatok? — kérdezte a férfi. — Államvizsgázott. — Ajha — csettintettek. — Mi lett belőle? — Gimnáziumi tanár. — Az igen! És mennyit keres? — Kétezer-négyszázat. Könyvtárban dolgozik. — Hát az nem valami sok. Annyiból nem lehet ma megélni. Hány évig is tanult érte? — Tizenhétig. — .Tószagú úristen! Én megzavarodnék annyi tanulásban. — Hát nálatok? A gyerekek? — Van lakásuk, dolgoznak. A lány szövőnő. Háromezren fölül kap. már régóta. Most megint emelték a fizetését. Azt mondta, ott hagyja őket, ha nem emelik. Úgy könyörgött neki az üzemvezető, hogv menjen vissza. A házigazda újra teletöltötte az üveget. A vendégek nem siettek, kifényesedett szemmel meséltek. — A fiunk meg az építőknél dolgozik. Gépkezelő. Négy-, ötezret keres, azt' dolgozni sem nagyon kell neki — magyarázták. — Most jön nekik a kocsi. A vállalatnál még a nyolcadik osztályt; is befejezhette, hogy kapjon jogosítványt. — Harminc éve elképzelni sem tudtuk volna, hogy így alakul a világ. Soha rosszabb ne legyen — mondta akadozó nyelvvel a férfi, és a berosüveg felé pislogott. — Hogyhogy itt maradtak a tanyavilág közepén? — érdeklődött a látogató. — Hát maga hogyhogy idejött, a tanyavilág közepére? — kérdezett vissza a gazda. — Az más. Nekem ott a lakásom a városban. Ez csak hobbi, ez a tanya. Ráérek itt szöszmötölni nyáron. Betelepítem az udvart. Ebben jó helyen van a pénz. Tízezerrel máris többért, tudnám eladni, mint ahogy vettem. — Hol dolgozik? — Nyugdíjas vagyok. — Fiatalabbnak látszik. — Nem is törtem össze magam a munkában. Vízvezeték-szerelő a szakmám, A feleséRem meg fodrász. Megéltünk a borravalóból, a fizetést félretettük, úgy. ahogy volt. Most is eljárok még. ha hívnak. Megvannak a kapcsolataim, hozzájutok mindenhez, úgy mint korábban. Éppen csak a munkahelyre nem kell bejárni. — Nem sok az adó? — A látogató elnevette magát. — Nem kértem én iparengedélyt. Csak úgy dolgozok. Nem kell nekem cégtábla, aki meg van szorulva, úgyis megtalál. — Mi a csudát akarhat? — gondolta az asszony. — Biztos ihatnék. Azért tartja szóval az urát, hogy hozzon bort. Adnia kellett volna a jószágnak, darálni, abrakot keverni. A kíváncsiság azonban visszatartotta. — Van a faluban másik házuk? — kérdezte a látogató. — Nincs minekünk. — Akkor telkük. — Az sincs. — Hány esztendős maga. bátyám? — Hatvan múltam. Mint maga. — Többnek néztem. — A munka, az sokat rongál az emberen. Ha lenne nyugdíj, most kaptam volna először. — Nincsen? — Nekünk nem is lesz — Hogyhogy? — Szakszövetkezeti tagnak nem jár. Csak ha tíz évig fizeti a járulékot. Ki tudja, mi történik még addig. — Mi lesz magukkal? — Dolgozunk, meg bírunk. Aztán meg fölfordulunk. — Család van? — Van e^y fiunk, — Diplomás — szólalt, meg először az asszony —, jelesen áliamvizsgázótt. — Nem segíti magukat? — Miből segítene? Neki sincs pénze, Állása sincs rendes. — Mi a foglalkozása? — Tanár. — Nem is dolgozik? — Dc. Csak nem a szakmájában. — Nem lehetett volna valamit intézni ? — Azt mondja, nem Túl sok az értelmiségi a városban. — Mindent el lehet intézni. Az én fiam is diplomás. Pesten dolgozik. a minisztériumban. Állami kocsin jön le ide a megyébe. Ezek az itteniek a lerdéig sem érnek neki. Mindent el lehet intézni. csak ismerni kell a módját — A háziak összenéztek. — Hozok mái- egv kis bort — indult el a gazda. — Az biztos — eredt meg a nyelve az asszonynak —, mesélte a fiunk, hogy a professzornak meg nőgyógyásznak a gyerekei mind kaptak állást, mert azok tudtak segíteni a gyereküknek. De hat mi bula parasztok vagyunk. mi még az adot se tudjuk elintézni, hogy ne kellien fizetni. Csak mindig mondta a rádió, hogy így a fizikai dolgozok tehetséges gyerekei, úgy. elhittük, most meg nesze semmi, fogd meg jól. Nevettek is a szomszédok, azt mondták, beteg ügy az. Megérkezett a gazda az üveggel. A vendégnek kétdeeis pohárba töltötte a bort. Meg az asszony is koccintott, pedig sohasem szokott. — Ügyesebbnek kellett volna lenni — mondta a látogató, es föiemelle a kétdeeis poharat — Mondom, aki ebben a világban nem boldogul, az nem is érdemli meg. hogy boldoguljon. TANÁCS ISTVÁN M

iklós bácsi, az anyaghiány miatti rendszeres pihenő' jét tartó, Kőmives Kelemen építőipari brigád legidősebb tagja megpödörte a bajuszát, s belekezdett legújabb. igaznak mondott, feltehetően frissiben kitalált történetébe. — Ti még olyan szép kislányt nem láttatok, amilyen gzabó Mari volt annak idején, úgy fél évszázaddal ezelőtt. Talán még Kudlik Julinál is mutatósabb volt — tette hozzá. (S ez nagy szó ám az öregtől, mert amióta rászokott a Deltára. Kudlik Juliba alighanem belészerelmesedett.) A brigádot egyébként hivatalosan Táncsics Mihályról nevezték el. ök azonban egymásközt hűségesen kitartottak eredeti javaslatuk mellett, amelyet egyébként megvétózott a véeszbé. A Táncsics Mihály szocialista brigád név egyébként egészséges kompromiszum eredménye volt. A hivatalos szervek nem emeltek ellene kifogást, a brigádnak pedig kifejezetten tetszett. Persze, nemcsak azért mert Táncsics Mihály. ahogy ők is, falusi és paraszti származék volt. majd munkás. illetve munkáspárti lett. dolgos és a maga módján bohém ember, hanem azért is. mert öreg-, vagyis tapasztalt korára elveszítette szeme világát. A brigád bölcsei, vagyis, egy ember kivételével valamennyien azt vallották, hogv néha ió. ha az ember ügy. tesz. mintha nem látna, s akkor többet észrevehet... A most elkezdett tanmese előzménye pedig, hogv rájuk erőltették Bakos Lajos darust. Bakos Lajos ugyanis folyton bez/.egelő. kétszínű alak. Szerencsére ritkán találkoznak vele, mivel ideje egy ré?"ét kénytelen a daru fülkédében tölteni. De ha tat''koztf':. annak senki sem örült. Ha n i volt sem kis. sem nagyobb főnök a lathatáron, akkor Bakos Lajos a munka és a fizetés, a helyi és az országos gazdaság-, bel- és a nadrágszíj! külpolitika ellen bezzegelt. Ha valamelyik főnök füle is hallhatta. akkor a megrendelőket, a tervezőket. a beruházókat és a lógósokat szidta. És mindig minden gyűlésen felszólalt, és egyetértéséről biztosította a vezetőséget. — Szóval, ezért a világszép Máriáért, altit csak később, az ura után neveztek el Szabó Máriának. ieánykorában hét falu legényei versengtek és vérték be egymás fejét a bálokban — folytatta a történetet Miklós bácsi. — A nők szíve és tettei azonban halandó férfiember számára fölfoghatatlanok. Mari ugyanis a kezét és a hozományba kapott hat kataszteri hold földjét Szabó Janinak. a falu talán legcsendesebb, legbékésebb természetű legényének adta. Előbb-utóbb ebbe mindenki belenyugodott. s az ifjú hazasok pedig turbékolással könnyítve a keserves paraszti életen, boldogan éllek. Egészen addig, amig ki nem tört a háború, és Janit be nem hívták katonának. Mári ekkor már áldott állapotban volt. s négy hónapon belül meg is szülte gyönyőrűszép. szőke. göndör hajú kisfiúkat. Most ő a falunkban a tée.szelnök. Mári szorgalmasan végezte a dolgát, otthon is. a földeken is. Csak akkor esett kétségbe, amikor a postás meghozta fériura ele-' őrő! a hivata'ot érter-ítőit... Sokáig per ze nem gvázo'iatta, mert. a kis nu;a enni Kért. a földet megmunkálni, az állatokat etetni kellett. Nem akaróén sokáig húzni a szót. mert hátha valami csoda folytán a szokásosnál előbb kapunk anyagot, s nem marad időnk. Szó. ami szó. Mariból kemény. megkeseredett özvegyasszony lett. Szépségét és nagy munkabírását azonban megőrizte, így aztán sorra kopogtattak az ajtaján a kérők. Végül egyet, a lőcsös Vargát befogadta. Csak amolyan kisegítőként, mert hogy az oltár elé nem állt vele. De rövid életű lett ám ez az élettársi viszony! Mári ugyanis mindenben a háborúban veszett urához mérte a lőcsös Vargát. S Mári szemében Szabó Jani már csodalény volt. Szabó Jani lett a legnagyszerűbb férfi, a legokosabb, a legerősebb, a legszebb és így tovább. Napjában többször elmondta. hogy bezzeg, a Jani így, bezzeg, a Jani úgv. Bezzeg, a lőcsös Varga nem bú-ta sokáig cs továbbállt. Mit ad isten, a haboru utan két vagy három évvel beállított Szabó Jani. Még csak le sem fogyott, s pénzt is hozott magával. Azt mondta, hogy hadifogoly volt és dolgozott. Nagy öröm. majd a dolgos hétköznapok következték. De sajnos Mári maradt olyan, mint volt. Most meg Janinak bezzegelt. Hogy bezzeg, amikor összeházasodtak. akkor erősebb. ügyesebb, szorgalmasabb volt. Mondta, annak ellenére, hogy Jani a javára változott a nehéz évek alatt. Mettontoliabb. homo'vabb. békésebb térni' . I Mári meg c:ak mondta: — Bezzeg régen, akkor jobb volt. Minden másképpen volt. Bezzeg nem voltál ilyen máleszajú. ilyen tutyi-mutyi ... Addig, addig mondta, amig Jani elhitte. (Vagy úgy tett.', mintha elhitte volna.) S elhatározta, hógr ha már Mári úgy kívánja, akkor nem lesz. tutyi-mutyi... — Hát ha neked az. hiányzvk, akkor majd megmutatom — mondta csendesen, s aztán leoldotta a katonáskodásból és a hadifogságból hazamentett derékszíját. És azzal alaposan elnáspángolta Marit. Az asszony sápítozott, átkozódott. maid duzzogott, aztán megbékélt. Es megváltozott: az. urát többé nem egzecírozó. az új világot elfogadó asszonyember lett belőle. Ha pedig nagy néha rnegis ok nélküi elborult a tekintete, s félő volt. hogy bezzegelésen jár sz esze. akkor Jani csak az. a.itófélfa mellé akasztott nadrágszíjra nézett, félreérthetetlenül... S még most is élnek, boldog öregségben, békességben, a takarékosan mért léesznyugdíjal kiegészítve a háztájiból származó jövedelemmel — fejezte be Miklós bácsi. Rövid hallgatás után még hozzátette: — Tudom én, hogy ma már illetlenség az aszszonyt elnáspángolni. Nagyot változott a világ. De változzék bármekkorát, bezzeg akkor is móresre kell tanítani a folyamatosan mindenért bezzegelőket... Bakos Lajos, a darus is kivételesen türelmesen végighallgatta Miklós bácsi történetét. De nem biztos, hogy föl is fogta konrwty tanulságát. — Bezzeg magának is esafc a nőkön jár az esze... — fűzte hozzá a véleményét. S még akkor is csak értetlenül nézett, amikor Miklós bácsi szólt a brigácbreaetőnek. — Te, Péter, utalj ki nekem egy kis pénzt a brigádkasszábóL — ^r—lm? kérdezte a brigadéros. — Hát csak annyit, amennyit egy széles bőr nadrágszíjért a boltban elkérnek . . SZENTE PÁL ALÁklGESZ AZ ÖNEMÉSZTŐ R£t&Z ANTAL RAJZAI