Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

30 Vasárnap, 1980. március 23. mum ~nma ÜL DM N

em hiszem, hogy van a vP lagon valaki — éljen bárhol, beszéljen bárhogy, élvezze a kultúra áldásait, vagy távol a világmozgásoktól magában és környezetében őrizze az ősi útlapotokat —, akinek az életében legalább egyszer fel nem vetődött volna a kérdés, hogy ml és honnan ered az a két határkő ltözé zárt, formájában és megjelenésében változó, de hosszúnak nemigen mondható folyamat, amit életnek nevezünk. Az emberi élet a maga rettenetes bonyolultságával, gyéren Jelentkező örömeivel, mérhetetlen gondjaival és szörnyűséges szenvedéseivel, nemigen szokott időt engedni arra, hogy a kezdet, és a vég gyötrő kérdéseiről elgondolkozva az okok és okozatok sokaságára magyarázatot keressünk, annyit azonban megenged, sőt azt is mondhatnók, megparancsol, hogy a felvetődő kérdésekre, ahogy ezt a természettudomány eredményei lehetővé teszik, magunk és mások számára elfogadható vagy legalább jobbal nem pótolható választ adjunk. A problémakör, amely az élettel kapcsolatosan felvetődik, a magyarázatot három irányból várja. Az egyik az, hogy mi maga az élet, a másik arra vár feleletet, hogy honnan ered ez a minden Idők és minden emberek legnagyobb csodája. A harmadik pedig arról szeretne tájékozódást nyújtani, hogy mai szemmel nézve van-e lehetőség vagy legalább kilátás arra, hogy az életet mesterségesen elő lehessen állítani. A kérdéssorozat nem új és aazal a magas fejlettségű élólénynyel kezdődik, amely a fejlődés folyamán gondolkodó agyvelőt és ember nevet kapott A koponyában székeld agyvelő mindmáig áttekinthetetlen labirintusából Indult el a kérdések és tűnődések áradata, amely a földet meghódította éa az ég egy részét ls birtokába kerítette. Az agyvelőben vetődtek fel a mi, a honnan és a hová sokat vitatott de mind ez ideig elfogadható formában meg nem válaszolt gyötrő kérdését Itt születtek a gondolatok, amelyek a fenti kérdésekre választ próbáltak adni. A válaszok magától értetődően csak attól az időtől fogva állnak rendelkezésünkre, amióta a gondolatot kőben, fában, jelben és ábrázolásban az utókornak tudomására lehetett hoznt Arra a kérdésre, hogy ml az élet, mind a természettudomány, mind a filozófia művelői közül sokan próbálkoztak feleletet adni, de meg kell mondanunk, hegy mind ez ideig a legkisebb siker nélküL A környezet, a szemlélet, a félelem és az elmúlás önmagában nem volt elegendő arra, hogy a mi, a honnan és a hová kérdései felvetődjenek és az emberi agyvelőben általában megőrzésre találjanak. Ehhez olyan emberekDr. Ábrahám Ambrus Kérdések, tűnődések re volt szükség, akik a látottaknak, a hallottaKnak és a tapasztaltaknak az okaira is felfigyeltek, és a tapasztalatokat az utókorra próbálták örökbe hagyni. Első helyen áll ezek között Arisztotelész. a nagy görög filozofus és természettudós, aki sokoldalú és maradandó munkásságáért a természettudományok atyja megtisztelő ei-uemezest kapta. Ű azt tanította, hogy az élet, a táplálkozás, a növekedés és az elmúlás, melynek oka, önmagában — vagyis magában az életben van. Kant, a skót eredetű német filozófus azt tartotta, hogy az élet a hatások belső princípiuma. Lamarck, a kitűnő francia biológus szerint az élet a tárgyaknak amaz állapota, melyben ingerhatás alatt szerves mozgás lehetőséges. Bich&t meghatározása szerint az élet azon működések együttese, amelyek a halálnak ellenállának. Clauda Bemard szériát az élet a legegyszerűbb fokán független minden sajátos formától. Egy összetétele, nem pedig alakja által meghatározott szubsztanciában, a protoplasmában székeL Bcux Vilmos, a kiváló elméleti biológus 1914-ben a Hallei Természettudományi Akadémián tartott előadásában a következőket mondotta: az élőlények olyan testek, amelyek Idegen anyagokat vesznek magukba, ezeket önmagukhoz hasonló anyaggá alakítják. rajtuk kívül fekvő okokból megváltoznak, mindamellett kiválasztás és a kiválasztott anyagoknak a pótlása által egészen vagy majdnem egészen változatlanok maradnak, az elhasznált anyagoknak a túlkompenzálása által növekednek, főleg magukban rejlő okokból mozognak, szaporodnak és tulajdonságaikat az utódaikra örökítik át Rudolf Höbor, az élettan elismert kutatója szerint: „Az élet egy kémiai természetében determinált szubsztanciához kapcsolódik, ez pedig a protopIsfma", a sejt fó alkotó eleme. „Az élet fogalma szabadosan nem határozható meg, csak az élőlények életjelenségeinek összegségéből fogható fel és különböztethető meg az élettelen anyagtól és s halott természettől" — írja Huzella Tivadar, a jeles magyar biológus. Messzire tekintő és gondolatkeltő a Pavlov-féle meghatározás, amely a következőképpen hangzik: „Az egész élet, a legegyszerűbb organizmusoktól a legbonyolultabbakig, beleértve természetesen az embert ts, a külső környezettel való egyensúlyozások fokozatosan rendkívül bonyolulttá váló hosszú sora. Eljön az idó — ha távol is még — mikor a matematikai analízis, a természettudományi analízisre támaszkodva, egyenletek fenséges formuláiba foglalja ezeket az egyensúlyozásokat, egyenletbe foglalva együtt önmagát is." A filozófiai és biológiai meghatározás mellett különösen ma sokat foglalkoznak az élet kémiai meghatározásával, kiindulva abból, hogy az életet jelző folyamatok a táplálkozás, a mozgás, a kiválasztás, az ingerlékenység és a szaporodás vegyi átváltozásoknak a következményéi és azok a vegyi folyamatok, amelyek az életjelenségeket kísérik, az élő szervezeten kívül ls megindíthatok. Nehezen megválaszolható kérdés az élet eredete. Erre sem a múltban, sem a jelenben megfigyelésünk és tapasztalatunk nincs, éppen ezért ebben a tekintetben kizárólagosan a feltevésekhez kell folyamodnunk. Az eredet kérdését az elméleti biológia háromféle úton próbálja megválaszolni. Az első felfogás szerint valamikor az egész világegyetem élő volt és a holt anyag csak később jelent meg a világűrben. A második megoldással való próbálkozás az ösnemződés tana, amely szerint élő szervezetek akkor keletkeztek a földön, amikor már erra meg voltak a kedvező feltételek. Az élő anyag közvetlenül vagy közvetve magából a holt anyagból keletkezett A harmadik magyarázat szerint az élet öröktől való, csak a Földünkre jutott el később. Az első elmélet Preyer nevéhez fűződik. Ennek értelmében valamikor az egész mindenség egységes élő organizmus volt amely csak később választotta le magáról a holt anyagokat. Különös és magányosan álló felfogás, amely a rendes gondolkozásnak és tapasztalatnak teljesen az ellenkezője. Az ösnemződés tanával, amelynek értelmében az élőlények élettelen testekből keletkeztek, már az ókorban találkozunk. Arisztotelész tanította, hogy a férgek, a rovarok, sőt még az angolna ls, az iszapból jöhet létre, bár arról ls tudomása volt, hogy sok állat tojásból keletkezik, mások eleveneket szülnek. Az ösnemződés tanát a középkorban cáfolták meg és bizonyították be, hogy minden élő, növény és állat élőből, rendesen pedig a petesejtnek és a hím csírasejtnek az egyesüléséből keletkező megtermékenyített petesejtből jön létre. Ezekre a tanokra támaszkodik Harvey (1651), a vérkeringés felfedezője, amikor kimondja az azóta szállóigévé vált tételt: „minden élő tojásból". A Harvey-féle tannak az igazságát Redi (1668) és Svammerdam (1737) igazolta be a rovarokra vonatkozolag. Spallanzani (1736) mutatta kJ, hogy a felfőzött és teljesen elzárt edényben tartott folyadékokban nincsenek öntelékállatkák. Ennek dacára a Természet világa című nagy képeskönyvben, amely löüő-ben íródott, azt olvassuk, hogy az öntelékállatkák (ma használatos nevükön papucsállatkák), amelyeket csak mikroszkóp alatt lehet látni, „születnek és a világra jönnek, ahányszor a növények, a csiriz, vagy az öreg kovász vízben áztatva megromlik, vagy a régi sör megece.esedik". Pasteur (1868) mondja kl, hogy a baktériumok is baktériumokból keletkeznek. A fentiekre támaszkodva Preyer (1888) úgy formulázta a Harwey-féle tételt, hogy „minden élő élőből" keletkezik. Az elmondottak Ismeretében hirdeti Llebig és Helmholtz, hogy ha élő csak élőből keletkezik, akkor örök az élet, és örök az anyag. A harmadik elmélet szerint, mivel Földünk valamikor izzó állapotban volt • ezért élet nem lehetett rajta, a világűrből jutott el hozzánk az élet. Ezen teória szerint a világűrben igen apró csírák vannak, amelyek Swante Arhenlus szerint sugárnyomásra meteorokkal, vagy valami más úton-módon kerültek a Földre, ahol fejlődésnek indultak. Ez az elmélet nem állja meg a helyét,, éspedig először azért, mert eddig még senki sem találta meg ezeket az állítólagos apró csírákat, másodszor azért, mert nem tudjuk elképzelni, hogy ha csakugyan volnának ilyenek, hogyan, főleg pedig miből önének a világűrben. Az egész feltevés nem más, mint a kérdésnek az elodázása. Ezek után nem keH csodálkoznunk azon, hogy a biológusok Jó része jobb magyarázat hiányában az ősnemződéshez fordul és Nügeli azt vallja, hogy az ősnemzódést tagadni annyi, mint csodát hirdetni Az elmondottak után felvethetjük a kérdési hogy van-e előrelépés a fent körvonalazott problémák megvilágításában. Közelebb vagyunk-e nagy talányok megértéséhez és megmagyarázásához, vagy maradt minden, ahogy akkor voli amikor a fenti elméletek elhangzottak. Nem tudhatom. Egyet azonban tudok, és ez az, hogy azok az eredmények, amelyeket a mind Jobban Izmosodó és a lényeget érintő kémiai és elméleti biológiai vizsgálatok területén látok, előremutatóak, de jelenleg nem meggyőzőek. A kísérletek sánták, a vizsgálatok a legégetőbb kérdéseknek a megválaszolásától nagyon messze vannak. Azok az anyagok, amelyekből az életet hordozó szervek és szervrendredszerek felépülnek, amiket önmaguk és az egész szervezet fenntartására felhasználnak, Ismeretesek, mesterségesen előállíthatók, de ha eggyűvé kerülnek, az élet;jelenségekről erősen hallgatnak. Az automatákat mérhetetlen űr választja el a szív mozgásaitól. Egyetlen idegsejtnek a szerkezete és működése még gondolatban sem hasonlítható össze a legkomplikáltabb és a legfinomabb gépi alkotmánnyal. Nehéz kimondani, de több mint 65 esztendőre visszatekintő tudományos munkásságomra támaszkodva nem tudnék mást mondani, mint azt, hogy a kérdések közül, amelyeket a fentiek során felvetettünk, . ma még egyikre sincs olyan felelet, amely a gondolkozó ember számára világosságot és megnyugvást jelentene. Az életről ma sem mondhatok egyebei, mint azt, amit hoszszú esztendőkkel ezelőtt irtamés mondottam, hogy az élet jelenségek összessége, sem biológiailag, sem filozófiailag meg nem határozható, eredete ismeretlen, mesterségesen elő nem állítható. Ez azonban semmiképpen sem Jelent pesszimizmust és nem jelent lemondást A laboratóriumokban és az agyvelő jórészét alkotó idegsejtek elképzelhetetlen tömegében szorgos, folyamatos, következetes és kitartó munka folyik. Lesz-e valahol valaha valaW, a kl felfedi a titkot és mesterségesen megindítja az élet kerekeit — nem tudjuk. Az emberi csírasejtek a kémcsövekben is egymásra találtak. Világszerte szaporodnak a kémcsőbébik. a mesterséges megtermékenyítésből születő gyermekek. Az újságok szerint nőnek és egészségesek. Hódít a családszervezés. Az embersorsok kezdenek elviselhetőbbek lenni. Az idegrendszer működésének a törvényszerűségei az érthetőség határaihoz közel kerültek, A korszerű biológiai kutatások a sejtmag örökítő anyagaival csodákat művelnek. Kétségtelenül sok az eredmény és ezek között olyanok is vannak, amelyek meglepetéseket rejtegetnek, azonban jöjjön bármi és legyen bárhogy, sem a laboratóriumban, sem az íróasztal mellett senkinek sem lehet és nem szabad megfeledkeznlie azokról • szavakról amelyeket Seneca, a nugy római bölcs a leveleiben hagyott hátra mindenki számára, aki másoknak és másokért dolgozik: „Sokat tettek azok akik előttünk voltak de nem végeztek. Sok még a munka és sok lesz a jövőben is. Évszázadok ezrei után is mégvan és megmarad a szükségessége annak hogy ehhez hozzá keljen és hozzá lehessen adni". Amerikai fiatalok Újra lázadnak? Ohiói diákok a hadkötelezettség bevezetése ellen tüntetnek T

izenhét évesek. Amerikai fiatalok: a Los Angeles-i Roosevelt Főiskola érettségire készülő tanulói. Tanítójuk így kesereg: „Mélységesen megdöbbent az amerikai poLitikával szemben tanúsított cinizmusuk, egykedvűsétgük és bizalmatlanságuk. Látni kellene, milyen pofákat vágnak, amikor a nemzett biztonságot* vagy .életfontosságú érdekeket' említi az ember". Arra a kérdésre, miért nem akarnak katonáskodni, szinte egyhangú volt a felelet. „Nem akarunk meghalni". „És a nemzeti becsület, a hazafiság, a hagyomány, a büszkeség?" A kérdésre az egyik lány Így válaszol: „Ugyan kérem, Itt pénzről és olajról van szó. Az olaj fontosabb. mint az ember. A nemzeti becsület emlegetése csupán a leleplezésre szolgál." Egy ifjú hozzáteszi: „Az amerikai becsület nem más, mint kapzsiság". Az iskolai újság szerkesztője megerősíti: „Vietnam felnyitotta a szemünket. Hittünk a hazánkban, és mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy itthon milyen viszszaélések történtek. Indokínában pedig a kormány megtagadta eszményeinket —, felismertük a valóságot". Nem kevésbé elutasító a tanulók véleménye az Afganisztánnal kapcsolatos amerikai lépésekről. Egyikük így vélekedik: „Amikor ml Vietnamot megtámadtuk, senki sem avatkozott be, miért kellene nekünk beavatkoznunk?" Minderről a nagy példányszámú „Los Angeles Times" számol be „Cinikus diákok támadják a kötelező katonai szolgálatot" című cikkében. A fiatalok többsége nem tudja megmagyarázni Carter pálfordulását. Azét a Carterét, aki a béke. a társadalmi haladás ée az enyhülés programjával lett elnök, s aki most hirtelen a hideg-, sőt az esetleges melegháború hirdetőjévé vált. A jelek azt mutatják, hogy nő a vietnami háború idejéből ismert engedetlenségi mozgalom híveinek száma. A támadások zöme most az energiapolitikát célozza meg. „Autózgassunk inkább kevesebbet, semmint, hogy az olajért háborúba menjünk!" „Húzd szorosabbra a nadrágszíjat és ne a töltényövet!" Ilyen és hasonló, valamint az olajtársaságok csillagászati profitját támadó jelszavak a leggyakoribbak. A fiatalok mozgalmát olyan erők támogatják, mint a nőmozgalom, a környezetvédők, az atomellenzők és baloldali szervezetek, amelyek a 60-as évek gyakorlatából már nagy tapasztalattal rendelkeznek. A háborúellenes kampány az egyetemek, főiskolák területéről kiterjed a nagyvárosok utcáira. Több«mint 150 társadalmi és vallási szervezet „Koalíció az összeírás és a kötelező katonai szolgálat bevezetése ellen" néven szóvetkezett, hogy alkotmányos eszközökkel akadályozzák meg a carteri katonai tervek megvalósítását. Megszólaltak a vietnami veteránok is. Ron Kovic tengerésztiszt, aki megbénult a vietnami háborúban, egy tvinterjúban óva intett a háborús hisztériától: „Fiataljaink válasza hatalmas elutasító mozgalom kell, hogy legyen! Hány amerikait kell még távoli földrészekről koporsóban. vagy tolókocsiban hazaszállítani, hogy megtanuljuk a történelem leckéjét?" Az új tiltakozó mozgalom még csak most van kibontakozóban, de máris jelentős eredményeket ért el. A legfrissebb egyetemi közvéleménykutatások szerint a két hónappal korábbi 5Í százalékkal szemben a fiataloknak ma már csupán 31 százaléka jelentette ki, hogy hallandó bevonulni, ha háború iörne ki a Perzsa-öbölben. A diákok fele kereken úgy döntött, hogy megtagadná a katonai szolgálatot. Néhány hónapja úgy látszott, hogy a teheráni túszügy hazafias esységbe egyesíti az amerikai nép többségét. A világpolitikai feszültség növekedésének hatására ez az egység töredezőben van —, az ifjúság körében mindenesetre. Hogy az ellenállás országos méretű tömegmozgalommá vállk-e. az az elkövetkező idók eseményeitől függ. GÁTI ISTVÁN