Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

Vasárnap, 1980. március 2. 5 egységekben működő kutató-fejlesztő részlegek tevékenységének jobb öszszehangolása; — a gazdasági együttműködés további bővítése a testvérmegyékkel. A gazdasági szerkezet átalakítása Mérséklődött a megye gazdasági szerkezetének átalakulása, ami összefügg azzal, hogy a szénhidrogén-bányászatban 1980-ra elértük a csúcsot. Ezért az ágazatok közötti arányváltozás lelassult. A struktúraváltozás jórészt leszűkült az ágazatokon belüli kisebb változásokra (Pl. az iparban a könnyűipar részarányának csökkenése, a húsipar dinamikus fejlődése. valamint a mezőgazdaságon belül az állattenyésztés átlagot meghaladó növekedése stb.) A fejlesztések struktúrájában jelentős arányeltolódás következett be a nem termelő beruházások javára, ami eltér az országos tendenciától. Az 1975-ös pártértekezlet óta felhasznált fejlesztési forrásokból az ipar részesedése 2, az építőiparé 0,7, a mezőgazdaságé mintegy 2 százalékponttal mérséklődött. A fejlesztések eredményeként tovább emelkedett több fontos termékből a megye részesedése. Kőolajtermelésünk az országosnak 76 százalékát, a földgáz 63, a szalámi 75, a fűszerpaprika-őrlemény 45 százalékát adja. Az elektronikus mérleg 95 százalékát, a szaniter- és edényáru 96, a tiloltkender 43, a kenderfonal 60, a töltötterű kábel 100, valamint a primőr zöldség 35 százalékát megyénk adja a népgazdaságnak. Feladatként határozta meg a beszámoló a gazdaság ágazati szerkezetének továbbfejlesztését, a termelési struktúra korszerűsítésével összefüggő követelmények érvényesítésével, a szűk keresztmetszetek feloldásával (pl. a konzervipar), és bizonyos új kapacitások (sörgyár, hűtőipar, malom, téglagyár stb.) létrehozásával. Az ipar területi elhelyezésében az intenzív követelmények érvényesítése miatt jelentősebb változásokat az eltelt 5 évben nem tudtunk végrehajtani. Szerényebb mennyiségi fejlesztéseket Makón, Kisteleken és részben Szegeden valósítottunk meg. A kisebb települések iparosítását is folytattuk. Mindszenten, Eperjesen, Tömörkényben, Nagyéren létesült új ipartelep A gazdaság területi elhelyezkedésében a • városok szerepét fokoztuk. Ezt szervezeti változásokkal is alátámasztottuk (a makói járás megszüntetése, Szentes és Csongrád város közigazgatási területének növelése. egyesült szövetkezetek városhoz kapcsolása stb.). A városiasodás tovább folytatódott. A beszámoló hangsúlyozta: — a gazdaság területi elhelyezkedésének feladatait továbbra is alapve# tőén a szelektív iparfejlesztési politika követelményeit figyelembe véve határozzák meg; — az iparfejlesztésben kiemelt területként kell kezelni Szentest, Kisteleket és Mindszentet, az építőanyag-iparnál Hódmezővásárhelyt, Szegedet és Makót, a mezőgazdaságnál a gazdaságföldrajzi adottságokra épülő tájés mikrokörzeteket. A hatékonyság növelése munkánk egyik súlypontja volt. Ez képezte az egyes ágazatokban a gazdasági cselekvés alapját, a gazdaságszervező és ellenőrző munka fő irányát. Fontos irányelvként jelölte meg a jelentés, hogy a pártszervek és szervezetek gazdaságpolitikai tevékenységükben tekintsék alapvető szempontnak a munka hatékonyságának növelését minden területen (termelésben, gazdálkodásban, irányításban stb.) Az ipari termelés az országossal közel azonosan, mintegy 20 százalékkal bővült, a növekedés üteme azonban mérséklődött. Ebben szerepet játszott a gazdaságos értékesítési lehetőségek szűkülése, a fokozott minőségi követelmények jelentkezése, melynek egyes vállalataink nem tudtak minden esetben megfelelni. A folyamatos termeléshez szükséges eszközök beszerzése, a felhasználó és szállító szervek kooperációja is akadozott Legdinamikusabban a nehézipar fejlődött. Kiugróan nótt az energiaszolgáltatás, a gép- és vegyipari termelés. A kőolaj- és földgázkitermelésben 60 százalékos felfutást értünk el. A könnyűiparban a termelés növelésére a csökkenő létszám, valamint az adott iparági szerkezet mellett nem volt lehetőség. Az élelmiszeripar az alapanyagellátás ingadozásai miatt az ipari átlagnál mérsékeltebben fejlődött, a hús- és , tejfeldolgozás kivételével. A termelésnél gyorsabb ütemben — évente 12 százalékkal — emelkedett a külkereskedelmi értékesítés. Az összes kivitelen belül gyorsabban növekedett a nem rubelelszámolású export. A beruházási tevékenység Az iparban foglalkoztatottak száma közel 2 ezer Jövel csökkent, ami a textiliparban volt a legérezhetőbb. Céljainknak megfelelően a gépiparban több mint 6 százalékos létszámemelkedés következett be. A fizikai foglalkozásúak között továbbra is magas a szakképzetlen és a betanított dolgozók aránya. A közép- és felsőfokú végzettségű szakemberek számának növekedése is elmarad a szükségletektől. Az aktív beruházási tevékenység elősegítette a termelőeszközök az országosnál gyorsabb ütemű bővítését és rekonstrukcióját. Az állóeszközök között nőtt a gépek, berendezések aránya. A fizikai dolgozóknak ma már közel 55 százaléka dolgozik gépek mellett. Az előirányzott kapacitásfejlesztések többsége megvalósult, illetve folyamatban van. A nehézipar területén befejeződött a szénhidrogén-bányászat egyedi nagyberuházása. Üj telephelyekkel gazdagodott a gumiipar. Korszerűsödtek és bővültek a gép- és építőanyag-ipari kapacitások. Az országos nagyvállalatok részére átadott telephelyeken gyorsabban javultak a technikai feltételek. A könnyű-, elsősorban a textiliparban az előző tervidőszakhoz képest mérsékeltebb ütemű, döntően rekonstrukciós jellegű fejlesztésekre került sor. Elkezdődött a Szegedi Nyomda új üzemházának építése. Nem valósult meg azonban a cipőipar rekonstrukciója. Az élelmiszeriparban határidőre elkészült a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát fejlesztése. A gabona- és zöldségfeldolgozó, illetve tárolókapacitások bővítésével alig mérséklődött a mezőgazdasági alapanyagtermelés és a feldolgozó kapacitás közötti feszültség. A konzerviparban kisebb rekonstrukciókra került sor, Szegeden és Hódmezővásárhelyen új kenyérgyárak épültek. A szövetkezeti iparban a beruházási források szűkülése miatt a középüzemesítés lassú volt. Több vállalatnál és szövetkezetnél növelték a gazdaságos termékek arányát, a korszerűség követelményeit kielégítő gyártmánycsaládokat honosítottak meg. Az ipari szövetkezetékben előtérbe helyezték az állami vállalatok által gazdaságosan nem termelhető termékek gyártásának átvételét, valamint a helyi árualapok bővítését. Az ipari szervezetek többsége az elmúlt években eredményesen gazdálkodott. A nem versenyképes termelés azonban az indokoltnál lassabban csökkent. Gondot jelent, hogy egyes területeken nőtt a profilon kívüli tevékenység, és magas az importszükséglet a hazai háttéripar hiánya miatt. Az exportgazdaságosság javítása érdekében a vállalatok rugalmasabban változtatták aZ exportszerkezetet, szélesítették a kivitelhez kapcsolódó szolgáltatásokat. Sokirányú intézkedés történt az anyagokkal és az energiával való takarékosabb gazdálkodás érdekében. Fontos feladat a jövőben: — az iparfejlesztési célkitűzéseinket alapvetően az eddig elért eredményekre, valamint adottságaink intenzívebb hasznosítására alapozzuk. A társadalmi tiszta jövedelemhez való hozzájárulás, az exportképesség, a minőség és a hatékonyság fokozása; — a beruházási tevékenység súlypontja a termékszerkezet korszerűsítése legyen. Kapacitásbővítésre elsősorban a hosszú távon is exportképes termékcsoportok esetében kerüljön sor; — a műszaki fejlesztés szolgálja a termékek korszerűségét, az energiatakarékosságot, a hulladékok és melléktermékek hasznosítását. « Az építőipari munka eredményei Az építőiparban a pártértekezlet feladatul szabta a területfejlesztési célok megalapozása érdekében — a korszerű kapacitások kihasználása melletí — a könnyűszerkezetes építési mód kifejlesztését, valamint karbantartási igényeket kielégítő hagyományos tevékenység bővítését. Az építőipari kivitelező szervezetek összességében eredményesen segítették a területfejlesztéssel járó építési igények kielégítését. Építésszerelési teljesítményük négy év alatt — az országossal egyezően — mintegy 20 százalékkal bővült. A foglalkoztatottak száma nem változott. Néhány szakmában nem volt elegendő szakember. A munkaerő jobb hasznosítását szolgálta a minőségi bérezés bevezetése, a termeié1?-szervezés fejlesztése. A többlettermelést teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte, melynek gyorsabb növekedését fékezte a laza munkafegyelem és a munkaerő indokolatlanul nagy mozgása. Az építőiparban a célkitűzésnél szerényebb technikai előrehaladás történt. A kis- és középgépesítés került előtérbe. Megkezdődött a szegedi házgyári rekonstrukció. A szövetkezetekben a termelés körülményei továbbra is elmaradottak. A szükségesnél kisebb mértékű előrelépés volt a technológia fejlesztésében. A könynyűszerkezetes építési mód alkalmazására — a magas költségek miatt — alig került sor. A tervezettnél szűkebb körben vált lehetővé a házgyári elemek közösségi létesítményekre történő felhasználása. A tervezettől elmaradt a fenntartási tevékenység kapacitáshátterének növelése. A kivitelezés szétszórtsága miatt indokolatlanul magas a befejezetlen építkezések száma. Sok panasz volt a végzett munka minőségére, a hiánypótlások és a garanciális kötelezettségek elhúzódására. A termelő ágazatok átlagánál gyorsabban nőtt a nyereség. A tervező szervezetek az igények kielé' gítését javuló színvonalon, végezték. A feladatokról szólva a beszámoló kiemelte: — a kivitelező építőiparral szemben alapvető követelmény a beruházási igények jó minőségben és határidőre történő gazdaságos kielégítése; — a fokozódó épületfenntartási igényeknek megfelelően bővíteni kell a kapacitásokat, mindenekelőtt a tanácsi és szövetkezeti • építőszervezeteknél; — szorgalmazni kell a házgyári rekonstrukció megvalósításához a feltételek megteremtését; — a kapacitások szerkezetében meglevő feszültségek mérséklésére meg kell szervezni a technológiai szakosítást, bővíteni a szak- és szerelőipart. A korszerű könnyűszerkezetes építési mód alkalmazását szélesíteni szükséges; — gondoskodni kell a dolgozók át-, illetve továbbképzéséről, a műszaki dolgozók szakmai és politikai képzettségének fejlesztéséről; — a hatékonyság emelése, a kivitelezési idő rövidítése és a nagymérvű dekoncentráció csökkentése megköveteli a számítógépes programozás alkalmazását; — a tervező szervezetek teljesítményét differenciáltan növeljük. Az átlagosnál gyorsabb fejlesztést szükséges biztosítani a mezőgazdasági beruházások és az épületfenntartási munkák tervezésénél. Az alternatívtervezést és a gazdaságossági követelmények érvényesítését fokozottan érvényesítsük. Á mezőgazdaság fejlődése A mezőgazdaság területén a pártértekezlet feladatként határozta meg a hatékonyság, a minőség javítását, a termelési rendszerek jelentős továbbfejlesztését, a szőlő- és gyümölcstelepítések nagyobb ütemű folytatását és rekonstrukcióját, a feldolgozás és tárolás feszültségeinek mérséklését, az állattenyésztés korszerű bázison történő továbbfejlesztését, valamint a gyenge termőhelyi adottságú szövetkezetek megerősítését. A mezőgazdasági célkitűzéseket a gyakori kedvezőtlen időjárás ellehére többségében teljesítettük. A termelés 13 százalékos növekedési üteme megegyezik az országossal, az egyes 'évek között azonban nagy eltérések voltak. A termelés növekedése kisebb földterületen valósult meg. Mérséklődött a termőföld kivonása és számottevően csökkent a vetetlen terület. Meggyorsítottuk a mezőgazdasági termelés céljára visszaadott, valamint a lebontott romos tanyák területének művelésbe vételét. A termőképességet szakszerű kémiai vizsgálatokra alapozott tápanyag-utánpótlással és gyorsuló ütemű meliorációval is fokoztuk. Mezőgazdasági beruházásokra mintegy 5 milliárd forintot fordítottunk, 30 százalékkal többet, mint az előző időszakban. A területegységre jutó színvonal — az intenzív kertészeti fejlesztések és meliorációs munkák hatására — magasabb az országosnál. Oj, szakosított tehenészeti telep építésével, valamint a sertéstelepek kapacitásbővítő rekonstrukciójával emelkedett az állattartási férőhelyek száma. A növényházépítések 1980 végéig 19 hektáron fejeződtek be. Erőfeszítéseink ellenére az előirányzott gyümölcstelepítésnek mintegy fele nem valósult meg, a szőlőtelepítéseknél is van kisebb lemaradás. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma több mint ötezer fővel csökkent. Számottevően javult a dolgozók szakképzettsége, emelkedett a felsőfokú végzettségűek száma. Ma már a fizikai dolgozók egyharmada szakmunkás és több mint fele betanított munkás. Továbbra sem kielégítő viszont a szakember-ellátottság a kedvezőilen adottságú termelőszövetkezetekben. A vetésszerkezet a népgazdasági igényeknek megfelelően változott. A gabonaés a zöldségfélék, valamint a kender- és a napraforgó-terület bővítésével az ipari növények aránya emelkedett. Az állattenyésztés fejlődése tervszerű volt, részaránya (1979-ben 50 százalékra) növekedett. Legdinamikusabban a sertésés baromfihús (közel 30 százalékkal), valamint a tejtermelés emelkedett. A sertéshúsnak még mindig nagy részarányát (50—60 százalékát) a kisgazdaságok állítják elő. A szarvasmarha-létszám a nagyüzemekben a számottevő selejtezés és az elégtelen anyagi érdekeltség miatt csak mérsékelten emelkedett, de ellensúlyozta a kisüzemekben bekövetkezett csökkenést. A juhászat az erőteljes fejlődés ellenére még mindig alacsony részarányt képvisel az állattenyésztésben. A nagyüzemek kiegészítő tevékenysége fejlődött: bővült a zöldségfélék előfeldolgozása, a táptakarmány-előállítás. A termékértékesítés volumene mintegy 20 százalékkal múlta felül az előző tervidőszak átlagát. Jelentős eredmény a vágóállat- és állatitermék-értékesítés évi 4— 5 százalékos növekedése és az exportalt termékek részarányának emelkedése. A zöldség- és gyümölcsforgalmazásban nem kielégítő a szerződéses fegyelem, a termelők és forgalmazók együttműködése. A termelő és a biológiai alapok jobb kihasználásával emelkedtek a hozamok. A búzatermesztésben 18 százalékos, a kukoricatermesztésben 30 százalékos termésátlag-növekedést értünk el. Az állattenyésztésben a tervezett mértékben emelkedtek a fajlagos hozamok. Az egy tehénre jutó tejtermelés elérte a 3400 litert. Megyei központtal létréhoztunk kender-, szőlő-, paprikatermelési rendszert, valamint burgonya, juhtenyésztési és húsmarhatartási társulást. Tovább fejlődött a szentesi koraizöldség-termelési rendszer. Az élelmiszeripari vállalatok feldolgozó berendezések bázisgazdaságokba való kihelyezésére és közös szőlőtelepítésekre törekedtek. A jelentés a továbbiakban a feladatokat összegezte: — a mezőgazdaság továbbfejlesztését megyénkben változatlanul a nagyüzemekre kell alapozni. Emellett szorgalmazni kell a háztáji és kisgazdaságokban rejlő lehetőségek kihasználását; — a mezőgazdaságban is a hatékonyság növelését kell előtérbe allítarn. Ennek tartalékai elsősorban az élőmunka termelékenységének növelésében, az önköltségcsökkentésben, a termelési szerkezet további korszerűsítésében, a nagyobb szervezettségben, a forgalmazás ellentmondásainak felszámolásában és a termékek minőségének javításában rejlenek; — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a termőföld védelmére és még jobb hasznosítására; — a termelés struktúrájának változtatását a népgazdasági igényekhez kell igazítani, figyelembe véve és hasznosítva a tájkörzetek adottságait; — az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésével részarányát az 1979ben elért 50 százalékon kell stabilizálni. Minden területen nélkülözhetetlen a tenyésztői munka színvonalának javítása, a férőhelyek döntően rekonstrukcióval történő bővítése, megfelelő kihasználása; — nagyobb figyelmet kell fordítani • gépesítésre, a javítóbázisok — együttműködés útján történő — fejlesztésére; — segíteni a vezetési színvonal, a szakképzettség növelését és — különösen a gyenge adottságú — termelőszövetkezetek szakember-ellátottsái gát; — törekedni az indokolatlan differenciáltság mérséklésére, az adottsagoknak megfelelő szakosodásra es alaptevékenységük jövedelmezőbb üzemágakkal való bővítésére: — a kedvezőtlen adottsagú termelőszövetkezeteket továbbra is sokoldalúan segíteni kell. Megyénkben sajátos feladatot jelent a vízgazdálkodás, ezen belül is a komplex meliorációs program időarányos megvalósítása, valamint az árvízvédelem biztonságának fokozása. Erőfeszítéseink eredményeként javultak az ár- és belvízvédelem feltételei: az előző tervidőszakhoz képest megkétszereződött a mezőgazdasági vízrendezés, meggyorsult a védvonalak rekonstrukciója: Szegeden, Makón, Hódmezővásárhelyen, valamint 10 községben jelentős belterületi vízrendezésre is sor került. Az ország természetes melegvíz-készletének közel 30 százaléka megyénkben van, ezért mind fokozottabb figyelmet fordítunk hasznosítására. Jelenleg 82 darab termálkút üzemel, melyből 50 a hajtatott zöldségtermesztést, a többi egyéb mezőgazdasági és kommunális fűtési célokat szolgál. Az ország hajtatott zöldségtermelő területének közel 40 százaléka megyénkben van. Megkezdtük az olajra meddő kutak hasznosítását is 61 ilyen kút mintegy 10 százaléka fűtésre, ivóvíznyerésre alkalmazható. A fennmaradó hányad zöme a felhasználás helyétől távol van. illetve a víz .minősége nem megfelelő. A beszámoló kiemelt több jövőben megoldásra váró feladatot: — a vízgazdálkodásban továbbra is a komplex vízrendezési terv megvalósítását kell szorgalmazni. Folytatni kell a komplex meliorációt. Társadalmi összefogásra is szükség van a belterületi vízrendezés továbbfolytatásához; — az öntözési feltételek (csatornahálózat, berendezések) javításával aa adottságok jobb hasznosítását kell elérni; — fel kell készülni a Csongrádi Vízlépcső megépülésével kialakuló lehetőségek hasynosításága; . — a természetes melegvíz-készleteink intenzivebb és teljesebb körű kiaknázására továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani. El kell készíteni a hasznosítás komplex programjait, melynek fő iránya a hajtatott zöldségtermesztés továbbfejlesztése. <i széles körű kommunális igénybevétel lehetőségeinek megteremtése, a gyógyászati célú felhasználás legyen. Közlekedés, hírközlés, kereskedelem A közlekedésre és hírközlésre vonatkozóan a pártértekezlet által megjelölt feladatok többségét teljesítettük. A kiemelt létesítmények között felépüli az új szegedi Tisza-híd, és némi késéssel elkészül a Csongrád—Szentes közötti közúti Tisza-híd is. Növekedett az utak áteresztőképessége, a főúthálózat városi átkelési szakaszai megújultak, a települések közötti utak nagy hányada szélesítésre és megerősítésre került. Az indokoltnál lassúbb volt a tanácsi utak korszerűsítése. Sor került a közúti járműpark és a rakodógépi kapacitás bővítésére és korszerűsítésére Jelentős volt a vasútioálvakorszerűsítés, a forgalmi kiszolgáló létesítmények rekonstrukciója. Előreléptünk az eszközök jobb kihasználásában. Szege(Folytatás a 6. oldalon.) 1 1