Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

» MAGAZIN J Vasárnap. 1980. február 10. 9 Áz egymásrautaltság jegyében Beszélgetés a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatairól Az kézenfekvő, hogy az élelmiszeripar nem lehet meg mezőgazdaság nélkül, hlazen nyeraanyakaiban alapvetően rá van utalva. Az már azonban talán kevésbé nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság is egyre inkább rá van szorulva az élelmiszeriparra. Részint azért, mert az élelmiszeripar nagymértékben hozzájárulhat a mezőgazdaság stabil fejlődéséhez, hiszen felveszi és feldolgozza a megtermett „felesleget" is, ezzel pedig bizonyos mértékben mentesítheti a mezőgazdaságot a kereslet-kínálat nagymértékű ingadozásaiból adódó káros következmények alól. réazlnt pedig új piaci lehetőségeket biztosíthat a mezőgazdaság termékeinek, s ezzel elősegítheti további fejlődését. Az is nyilvánvaló, hogy minél fejlettebb egy ország mezőgazdasága, annál inkább rá van szorulva a fejlett élelmiszeripari háttérre, főként akkor. ha olyan nyílt gazdaságú országról van szó. mint Magyarország, Exportérdekeink. • a mezőgazdaság fejlődésének stabilitása egyaránt megkövetelik, hogy az élelmiszeripar és a mezőgazdaság minél szorosabb kapcsolatokat alakítson kl. főként akkor, ha — mint Magyarország esetében is — többé-kevésbé jelentős különbségek találhatók a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlettsége között. Hogy valamelyest átfogó képet kaphassunk az egymásra utaltság jegyében fejlődő kapcsolatok Csongrád megyei állapotáról, beazélgetésre hívtuk meg szerkesztőségünkbe Papái Jözie/et, sz MSZMP Csongrád megyei bizottságának gazdaságpolitikai osztályveztőjét, Tóth Imrét, a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezést osztályának helyettes vezetőjét, Ábrahám Vincét, a TESZÖV titkárát, Csápenszki Istvánt, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat Igazgatóját. Dudás Lászlót a Dél-alföldi Pincegazdaság műszaki igazgatóját. Marsi Mihályt a ZÖLDÉRT főosztályvezetőjét. Szikszói Miklóst a paprikafeldolgozó vállalat főkönyvelőjét és Varga Mihályt, a konzervgyár osztályvezetőjét — Hogyan lehetne Jellemes- termékek minősége elmarad ni a mcsőgasdsság és se ételszeripar kapcsolatainak mai helyzetét? Milyen érvek szólnak e kapcsolatok továbbfejlesztése mellett? ÁBRAHÁM VINCE: — Többek között as eltérő feltételek következtében ágazatonként ls jelentős eltérések vannak áz élelmiszeripar és s meaőgasdeSág kapcsolataiban. A bún esntében például nincs ellentmondás. A húsipar én a termelő kőzött az áru folyamatos átadása és átvételé s a feldolgozás Jól szervezett körülmények kőzött általában biztosított. Ez azoknak a nagyberuházásoknak is köszönhető, amelyeket efceti a területéin az évek során megvalósítottak. A paprikáip&rral fennálló kapcsolatokban már bizonyos feszültségek tapasztalhatók a feldolgozó kapacitás és a termelés összhangja között. A teljes árumennyiség a vállalathoz kerül, mivel más módon értékesíteni nem lehet, ám a paprikafeldolgozó felszerelése korszerűtlen, kapacitáséban messze elmaradt a mezőgazdasági fejlődés üteme mögött. Ezért a félkész termékek előkészítése fokozatosan, közös beruházások révén átkerül a termelő üzemekhez. Folyamatosan épülnek ezek a szárítók, ám a gazdaságok közt is kiéleződtek az ellentmondások: hogyan osztozkodjanak a képződő nyereségen. Ezeket a gondokat immár sikerült rendesni, s tavaly nagyobb veszteségek nélkül meg tudtak birkózni az átlagos termés feldolgozásával. A konzervipar korszerűsítése ls vontatottan halad, csért például nagy paradicsomtermés esetén több ezer tonnás eltérés ls lehet a gyár kapacitása és s termés között A vállalat olyankor képtelen megfelelő ütemben fogadni a gyorsan romló árut. A szövetkezetekben már működő, kihelyezett íévonalak azonban már valamelyest javítottak a helyzeten. Az ls gondokat okoz, hogy egyes gyümölcsökből (meggy, cseresznye) nagyon kevés terem. Ez az érdekeltség hiányára, az alacsony konzervipari árakra vezethető visezá, A legtöbb gond a ZÖLDBRT-tef van, amely nem képes eléggé gyorsan alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz, így a termelők olyan értékesítést lehetőségekét keresnek, ahol a legtöbbet kapják. Pedig a ZÖLDÉRT rendelkezik a nagy mennyiségek fölvásárlásához szükséges kapacitásokkal, ám ezek többnyire nem teljesen kihasználtak. A szövetkezetek biztonságérzetén múlik, tttsnuk-s kockázatot vállalni, mennyire élnek a többcsatornás értóktoftés lehetőséget vei. TÓTH IMRE: — A mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyre inkább egymásra van utalva. Mindenképpen finomítani, lavitant kell közöttük az együttműködést, SMÜOI M Élelmiszeripari követelmények mögött A minőség javításában csakúgy, mint a feldolgozottság! fok növelésében nagy szerepe lehet az együttműködésnek, valamint abban is, hogy legalább részben segítsen feloldani a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti fejlettségi, színvonalbeli ellentmondásokat. Az együttműködés fejlesztésében sok eredményt hozott ez az ötéves terv. A vállalatok és a szövetkezetek között több éves szerződések jöttek létre. E szorosabb kapcsolatok Jegyében a tej-, a borormfi- és a paprikaipar alapanyagait Immár teljes egészében több éves szerződések alanlán biztosítja. Ugyanez az arány • pincegazdaságnál 90. a gabonaiparnál 40 százalék, a konzerviparnál pedig • nyersanyagok kétharmada. PAPDI JÓZSEF: — A mezőgazdaság egyre inkább rá van utalva az élelmiszeriparra, s a népgazdaság la egyre inkább rá van utalva ezekre az ágazatok, ra. A mezőgazdaság és az élsLmi szeripar állítja elő ugyanis a népgazdaság exportjának mintegy egyharmadát, s tőkés pia. cukra ebből az exportból mintegy 40 százalék kerül. A magyar gazdaság adottságaiban a termőföld és a kllmatlkai viszonyok Jelentős tényezők, s a megye élelmiszer-termelésének Jelentősége — Intenzív agrárterület lévén — Jóval nagyobb területi nagyságánál. Ezeknek az adottságoknak maradéktalan kihasználásában perdöntő kérdés az együttműködés javítása. A jövő szempontjából az együttműködési készség és az egymás iránti bizalom alapvető kérdés. A kialakult együttműködési formák bizonyítják, hogy csak azok révén lehet korszerű technológiákat meghonosítani az egyen területeken. s a területek adottságait megfelelően hasznosítani. Az ország gazdasági helyzete, a világgazdaság tendenciái alapvetően fontos kérdésekké teszik a kapacitások kihasználását, a fejlesztési célok nagyon Jó kijelölését. a tártálékok föltárását, Márpedig ehhez is nélkülözhetetlen az ipar és a mezőgazdaság javuló együttműködése. — Ügy tűnik, mintha „félúton" járnánk. Vagyis: hasenoa. jo folyamatok indultak útjukra sok területen. Talán érdemes lenne néhányat konkrétan ls sorra venni,.. MARSI MIHÁLY: — A ZÖLDÉRT célja ls a kapcsolatok további javltdoa, finomítása. Jó példa a vállalatnak a szentesi KZr aöMségtermeeztésí wmdsaerrél kialakított kapcsolata, ahol aa árut közösen dolgozzák fal, s a hasson Jó részét a ZÖLDÉRT visszatéríti a KZR gazdaságainak. Szükség szerint munkaerővel ls kölcsönösen kisegítjük egymást. Megegyeztünk a rendszer gazdaságaival, hogy a budapesti Xo&yasztoi ár 75 százalékáért mindenkor adnak a lakosság ellátására primőrárut a vállalatnak. A balástyai Móra Ts z-nek félmillió forint fejlesztési alapot engedtünk át technológiai fejlesztésre. Hosszú távú szerződésünk van a forráskúti Haladás Tsz-szel, hogy árujuk 70 százalékát mindig a ZÖLDÉRT-nél értékesítik, 30 százalékot pedig egyéb csatornákon. CSÁPENSZKI ISTVÁN: — A tejipar és a termelő gazdaságok között nagyon jók a kapcsolatok. A siker nagyrészt annak tudható be, hogy a vállalat rugalmasan igazodott a napi problémákhoz is, s ez jó hatással volt a kapcsolatokra. Évente több millió liter tejet kell felvásárolni, s ez tíz éve zavartalanul megy. Igaz, a vállalat is megérti a gazdaságok nehézségeit, s ha szükséges, segít a gondok megoldásában. Ha üzemzavar tornád a hűtőberendezésben, onnan soron kívül szállítjuk be a tejet, beszerezzük a gazdaságoknak a szükséges hűtőberendezéseket vagy tisztítószereket, A zavartalan kapcsolatokat természetesen az is segíti, hogy a vállalat feldolgozó kapacitása is lépést tartott a termelés növekedésével. Takarmány tejporból például kétszer annyit tudunk előállítani, mint amennyi a megyében szükséges. DUDÁS LÁSZLÓ: — Jelenleg 88 különböző típusú szerződés van a szövetkezetek és a pincegazdaság között E szerződések 5188 hektár szőlőterületet fognak át, amelyen évente átlagosan 220 ezer mázsa szőlő terem. Tízéves szerződésekben a gazdaságok a termés 70—100 százalékának átadására kötelezik magukat, s erre felárat kapnak. A 19, rendszerbe belépett gazdasággal szorosabbak a kapcsolatok. Velük a hasznot is megosztja a pincegazdaság. Emellett tíz szerződés van érvényben közős szőlőtelepítésekre. 1973 óta a tervezett 1447 hektárból 888 hetkár telepítése készült el, amelyből 320 hektár mór termőre is fordult Erre c célra eddig 68 millió forint fejlesztési alapot engedett át a pincegazdaság, hogy áz elöregedett, kipusztult területeken exportképes, jó minőségű borokat adó szőlőket telepítsenek. Ez nyilván kölcsönös érdek, hiszen a jó minőséggel elérhető magasabb ár. egyáltalán, a piacképesség a termelőknek és a pincegazdaságnak ls hasznára válik. VAROA MIHÁLY: — A konzervgyárnak valóban sok gondot okoznak a technológiai hiányosságok é3 a kapacitások elégtelensége. ám a legégetőbb gondok egy részére — éppen az együttműködési lehetőségek révén — már megoldás született. Úgy tűnik, hogy az Idén a tervezett 3600 vagon paradicsomtermés füldolgozását már zökkenőmentesen el tudja végezni a vállalat a gazdaságokban működő 3 paradicsomlé-vonal és a belső fejlesztések eredményeképpen. Ehhez hozzájárul a korai fajták 30—40 százalékban történő felhasználása, amellyel megnyújtható a szezon. s csökkenthetők a várható csúcsok. A zöldségfeldolgozásban általában azonban megmarad a kapacitások elégtelensége. A gyümölcshiányban azonban nemcsak a konzervipar alacsony árai voltak ludasak, hanem a termőterületek csökkenése ls. Emiatt például őszi- és kajszibarackból, meggyből a nagy piaci kereslet és a kis kínálat volt a jellemző, amely magasan tartotta az árakat ÜJ telepítésekkel, nagyüzemi módszerek alkalmazásával változhat a helyzet Ezért, a konzervgyár hosszú távú telepítési szerződéseket kötött például balástyai. kisteleki, mindszenti szövetkezetekkel. A konzervgyár a szükséges műszaki berendezések (például belakarítógép) beszerzését is finanszírozza, az. ár felével. További előfeldolgozó állomások létesítéséről is tárgyal a gyár szövetkezetekkel. A mórahulmi Homokkultúrával például felezőgépek beállításáról, a szatymazi Finn-Magyar Barátság Tsz-szel pedig az őszibarack és a paradicsompaprika eépl előfel dolgozásának megoldáséról. Mindezek következtében az Idén ősszel illetve Jövőre már sokat Javul a helyzet. Ap előrelépést azonban a gyár anvael helyzete nehezíti. SZiKSZAt MIKLÓS: — A paprikafeldolgozó kapacitása nem változott, de a termés nagymértékben megnőtt a nagyüzemi hatnának. X vállalat eszközei ugyanis korlátozottak. Márpedig a termelés és a feldolgozás között összhangot kell teremteni a minőség megőrzése és a veszteségek elkerülése érdekében. Ez érdeke a vállalatnak és a gazdaságoknak is. hiszen piacon csak Jó minőségű termékekkel maradhatunk. — Érdekeltség, biztonság, tervmerfiség, együttműködési készség, bizalom — úg.v látszik, mindez szükséges a továbblépéshez. Mennyire múlik mindez az embereken, s mennyire ez objektív követelményeken? ABRAHAM VINCE: — Immár el kell ismerni, hogy az élelmiezeripar mostoha helyzete a termelőket is dilemmák elé állítja a fejlesztésben. Alapvetően fontos a meglevő keretek telje, sebb kihasználása, a szervezettség, a bonyolítás tisztasága, az üzleti partnerség ée korrektség. Hiszen például van hely az országban, ^ahol a tejipart marasztalják el a termelők, nálunk pedig éppen ezzel nincs gond. Mindenesetre: a termelők gyors, rugalmas döntéseket várnának el a vállalatoktól, amelyek viszont sokszor a tröszti kötöttségek miatt nem képesek erre. DUDÁS LÁSZLÓ: — Az érdekeltségeket a kooperációik megkötése előtt egyértelműen tisztázni kell, hogy az együttműködések hosszú távú tervek alapjaivá válhassanak. A pincegazdaság ls hosszú távon tervez, alakítja kl koncepcióit. Ez viszont csak az együttműködés keretében lehetséges. Például a szőlőtermesztésben a nagyüzemi területnagyságok kialakítása. Az érdekeltség Jegyében a befektetett tőke arányában osztozunk a hasznon a gazdaságokkal. PAPDI JÓZSEF: — Az természetes. ha az érdekeltség kérdése vitákat vált kl, az viszont már baj, ha emögött gyanú, vagy a feltételek tisztázásának elmulasztása húzódik meg. Előre és pontosan kell tisztázni az együttműködés feltételeit, nagyvonalúbban, előrelátóbban kell dolgozni. Döntő, hogy, az együttműködést komplexen kezeljék, beleértve a munkaerő-gazdálkodást, vagy a tudományos kapacitások Jobb felhasználását. — Összegezve: hogyan lehetne tehát elére lépni? Hogyan lehetne megfogalmazni a lényeget? ABRAHAM VINCE: — A mezőgazdaság és az élelmiszeripar konjunkturális ágazat. Mennyiségben és minőségben is többet kell produkálnia, mert a piac szinte korlátlan lehetőségeket biztosít Ezt a többletet pedig csak az együttműködés javítása, a termelés és a feldolgozás közötti kapcsolatok finomítása, bővítése hozhatja meg. PAPDI JÓZSEF: — Annak a felismerése kell, hogy áthassa a mezőgazdaság és az ipar minden területét, hogy a modern technikák és nagyságrendek keretein belül objektív szükségszerűség az együttműködés, amit kikerülni nem lehet. Tovább kell Javítani a részvétel módozatalt és eszközeit. Alapvető kérdés például a meglevő kapacitások kihasználása, a célok jobb megválasztása. Ehhez szemléletváltozásra van szükség. Nagyon fontos az együttműködésben rejlő tartalékok kihasználása, hiszen külpiaci szempontból a mezőgazdasági termékek számára szinte csak a minőség szab határt. míg a népgazdaság más területein nehezebb a helyzet. Joggal vagyunk büszkék mezőgazdaságunkra, amely sok tekintetben a világ élvonalába tartozik. Ha azonban az összefüggéseket tágabban is megvizsgáljuk, belátjuk, nagyon sokVnég a teendőnk a hatékonyság Javításában, a költségek csökkentésében, a minőség, a feldolgozottság és a piacképesség, valamint a rugalmasság Javításában. A szűkre szabott fejlesztési lehetőségek közepette elsősorban meglevő eszközeinkkel kell Jobban, eredményesebben gazdálkodnunk. Ehhez pedig megvannak tartalékaink is. amelyek jórészt éppen az együttműködés. az élelmiszeripar és a mezőgazdaság közötti kooperáció javításübön rejlenek. Ehhez persze a termelésre koncentráló szemléletnek az eddiginél Jobban kl kellene egészülnie n piaci-kereskedelmi szemlélettel ls. s a mezőgazdaságnak is inkább fel kellene Ismernie, hogy alapvető érdekei fűződnek termékeik feldolgozottságának növeléséhez. amely sok tekintetben egyet Jelent a biztonsággal, a fellődés stabilitásúval. Mint ahogyan a* élelmiszeriparnak is egyre inkább be kell látnia, hogy a kezdeményezés elsősorban ax ő faladata, csakúgy, mint a kooperációk megszervezése is. még akkor is, he ehhez csak szűkösen állnak anyagi eszkö-ök a rendelkezésükre. AUJon mindkét fél előtt az agráripari egyesülések péld .ja. amelyek már nagyon kedvezd tapasztalatokat, szolgáltattak. Bebizonyosodott, hogv a vertikális együttműködés meggyorsítja a fejlődést, csökkenti a színvonalkülönbségeket javítja n nyereségességet. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar jelenleg ls nagymértékben egymásra van utalva. Méi nkább íev lesz azonban a Jövőben. 6ZAVAX ISTVÁN módszerek elterjedésével. Régebben a paprika 40 százaléka érkezett nyersen a vállalathoz. 60 százaléka szárítva. A nagyüzemekben azonban már nem szárították a paprikát. Ezért a vállalat három év alatt mintegy 40 millió forintot biztosított a gazdaságoknak. közös szárítók létrehozására. A működő négy szárítóközpont mintegy 140 milliós értékkel elősegítette, hogy a feldolgozó kapacitás megbirkózzon a terméssel hogy abból minél kevesebb Vesszen kárba. -7 Igencsak változó tehát a kép. Van. ahol az együttműködésnek már nagy hagyományai vannak, tekintélyes eredményekkel. van, ahol csak a kezdeti lépéseknél tartanak. Egy azonban leszűrhető az eddigiekből: azokon a területeken van a legkevesebb gond. ahol aa együttműködésnek már Jól kialakult, olajozottan működő formát vannak. Érdemes és szükséges tehát fejleszteni a termelők és a feldolgozóipar közötti kooperációt. Milyen lehetőségek vannak erre, s milyen nehézségekkel kell megküzdeni? MARSI MIHÁLY: — A ZÖLDÉRT-nél a legtöbb gond az árak kialakításában adódik. A vállalat 24—48 órás különbséggel képes követni az árak változásalt. míg a maszek a pillanatnyi árakhoz igazodva sokszor többet képes kínálni. Ráadásul a minőséghez is ragaszkodnunk kell. mert csak a szép árut lehet eladni. A jövőben mindenképpen növelni kellene a kikészített áruk mennyiségét. Ezt szorgalmazzék a belföldi és az exportigények is. De a gépesítés nagvon nehezen halad. TÓTH IMRE: — A zöldség és a gyümölcs esetében van a legtöbb gond. hiszen a technikai feltételek a forgalmazásra itt vannak meg a legkevésbé és nagyok a termésingadozások ls. Mindenképpen előre kellene lépni a feldolgozásban, hogv a termékek minősége ne romolják, s nagy termés esetén se menjen tönkre semmi. Ehhez pedig á gazdaságok, a konzervipar ée a ZÖLDÉRT között Jobb együttműködésre van szükség. Precíz előrejelzések kellenek a várható termésről, a terméslngadozások miatt pedig tartalékkapacitásokra lenne szükség a feldolgozóiparban és a szövetkezeteknél ls. Temészetesen a mezőgazdaságnak is nagyobb mértékben részt kellene vállalnia a termékek kikészítéséből és feldolgozásából, csomagolásából, osztályozásából, A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek Például melléktevékenységként élelmiszeripari feldolgozással is foglalkozhatnának, az Ipar segítségével. Mindezzel Jelentősen csökkenteni lehetne a minőségromlást és a veszteségeket. DUDÁS LÁSZLÓ: — Előtérbe került az együttműködések tartalmi oldala. A pincegazdaság sem dicsekedhet korszerű berendezésekkel, de egyre Inkább kényszerítő erő. hogy az Ipar anvagt eszközökkel ls segítse a Jobb kooperációt. A Jelenlegi gazdasági helyzetben az Ipar és a mezőgazdaság egyaránt nehezebben képes fejleszteni. De az iparnak így ls áldoznia kell a kapcsolatok kiteljesítésére, még ha a vállalaton belüli fejlesztések ezt meg is sínyli k. SZTKSZAI MIKLÓS: — Haasnos lenne, ha a jövőben építendő szárítók nem csupán a paprikafeldolgozó és egy gazdaság, hanem több szövetkezet anyagi közreműködésével Jöhetnének léire, s mikrokörzetben dolgoz-