Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

Vasárnap, 1980. február 10; DIVSZ­békefelhívás Magyar felszólalás Koppenhágában % Koppenhága (MTI) A béke és a leszerelés té­makörének szentelt rendkí­vüli ülést tartott pénteken este Koppenhágában a De­mokratikus Ifjúsági Világ­szövetség végrehajtó bizott­sági ülésén részvevő mint­egy százhatvan küldött, va­lamint a meghívott nemzet­közi szervezetek képviselői — összesen a világ több mint hatvan országából ér­kezett csaknem kétszáz fia­tal. Az ülésen felhívást fogad­tak el, amely a DÍVSZ va­lamennyi tagszervezetet. a baráti ifjúsági szervezeteket sürgeti, hogy különleges kez­deményezésekkel járuljanak hozzá az 19S1. januárjában, Helsinkiben tartandó lesze­relési ifjúsági világfórum előkészítéséhez. Az ülés szónoka. Ernesto Ottone Fernandez. a DÍVSZ elnöke volt. Ottone aggodalommal ál­lapította meg. hogy a het­venes évek végére a fegy­verkezési verseny távolról sem állt, meg, sót újabb te­rületekre terjedt át A késő éjszakába nyúló ülés közel húsz felszólalója elítélte az enyhülés ellenfe­lének legutóbbi mesterkedé­set és támogatásáról biztosí­totta a helsinki leszerelési ifjúsági világfórum megren­dezését A Kommunista Ifjúsági Szövetség a magyar Ifjúsági nemzeti érdekeiből kiindul­va határozottan szorgalmaz­za az enyhülési folyamat folytatásában, a társadalmi haladás ügyének szolgálatá­ban érdekelt erők összefogá­sát. Ehhez a viták nézetkü­lönbségek ellenére is, vál­tozatlanul adottak a szüksé­ges politikai feltételek — jelentette ki Kovács Jenő, a KISZ KB titkára a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség végrehajtó bizottságá­nak ülésén szombaton el­hangzott felszólalásában. A világpolitikai fejlemé­nyeket elemezve a KISZ KB titkára megállapította, hogy a nemzetközi helyzetet je­lenleg az enyhülési folyamat határozott megtorpanása jel­lemzi. A magyar delegáció veze­tője aggodalommal állapítot­ta meg, hogy a béke meg­őrzése szempontjából meg­határozó jelentőségű szovjet —amerikai kapcsolatokban is megmutatkoznak a nemzet­közi helyzet kedvezőtlen tendenciái. Rámutatott, hogy az ezekben a kapcsolatokban bekövetkezett törésért az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Washington, a közelmúlt történelmi tapasz­talatait figyelmen kívül hagyva, ismét a stratégiai egyensúly megbontására tö­rekszik, és az erőegyensúly megszüntetésére irányuló terveinek megvalósításába mind erőszakosabb eszkö­zökkel próbálja Nyugat­Európát is bevonni. Afganisztánról szólva Ko­vács Jenő hangsúlyozta, hogy az 1978-as áprilisi for­radalom óta magyar részről minden segítséget megadtak az afganisztáni nép és az if­júság országépítő munkájá­,hoz. A magyar delegáció veze­tője a fejlett tőkés országok­ban nehéz feltételek között küzdő haladó ifjúsági szer­vezeteket a magyar fiatalok szolidaritásáról biztosította a monopóliumok uralma és a gyökeres társadalmi vál­tozásokért vívott küzdelmük­ben. Román—jugoszláv megbeszélések # Bukarest (MTI) Románia és Jugoszlávia megerősítette elhatározását, hogy mind szorosabban együttműködik külpolitikai téren, s hozzájárul az eny­hülés, a biztonság és az együttműködés légkörének megteremtéséhez — állapít­la meg egyebek között az a Bukarestben közzétett köz­lemény, amelyet Dusán Dra­goszavacnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnök­sége titkárának pénteken es­te befejeződött romániai lá­togatásáról adtak ki. Drago­szavac páltküldöttség élén érkezett Bukarestbe a Ro­mán Kommun^pta Párt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására. A pártközi tárgyalá­sokon a román delegációt Nicolae Ceausescu főtitkár vezette. Hétfőn kezdődik a LEMP­kongresszus • Varsó (MTI) Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotajában hét­főn megkezdi munkáját a Lengyel Egyesült Munkás­párt VIII. kongresszusa. A tanácskozáson a több mint 3 millió párttag képvisele­tében 1847 választott küldött vesz részt Jelen lesz számos testvérpárt küldöttsége, köz­tük a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja delegá­ciója. Az ötnaposra tervezett ta­nácskozás folyamán Piotr Jaroszevicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök tart előadó beszédet a következő, 1981—85-re szóló lengyel öt­éves tervről. Lengyelország kongresszus előtt (2.) Magángazdaságok—Műemlékek A legérdekesebb élmény, maga 30 hektár nagyságú mely a kongresszusra ké- földterületén, amely korsze szülő Lengyelországban a többszőr szakosodnak a me­zőgazdasági termelés vala. rűségével. magyar újságírót érdekel- ,„, . hette, természetesen az, ho- allítla e15 a huscsirkét, (kb. gyan működik egy ilyen 1 kiló 40—70 deka takar­arutermelő magángazdaság, mányt használnak fel 1 kiló hogyan illeszkedik bele az hús előállítására) ország szociálist* termelésé­be. A lublini gazdasegban • levő Jaroszevicz faluban él Wojtovicz Stanislav, aki két társával együtt egy olyan versanvkéoesen melyik a&ára ** ** alaP°* versmyicepesen ^ megtanulják_ Ugyanebben a vajdaság­_ _ öan Matczyn faluban él rnodVm csirkefarmot hozott* Jerzy gazdái­Lengyelország műemlékvé­delmi nagyhatalom. Az or­szág épületkultúrája, s ezzel együtt épületfenntartási kul­túrája sokkal magasabb szín­vonalú, mint a mienk. A len­gyel közhivatalok egy-két „modern" épülettől eltekint­létre, amely évente mintegy J®*6 «J^Lh^ ve gyönyörű, műemlék palo­50 ezer csirkét szállít az ^jj^^Mgezkt ^ találhatók. Aho^ymi dett be. és mintegy 100-120 magyarok ™ndanank, a len állami felvásárló vállalatnak. A modern berendezés meg- ^mn 0 ~ vonatkozásban so árlására másfél millió majaeot h.zlal. <5 * lénye­Üdvözlő távirat # Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ruhollamoszavi Khomeini ajatollahot. vala­mint Abol Hasszan Ba_ niszadrot, az iráni iszlám forradalom győzelmének el­ső évfordulója alkalmából. vásárlá—„„x.xv, .. WZ^&SJS^ ^S-r,: Hagyományaikat, történelmi millió zlotyt ér) es azon * <^hű- fEvl£ túl, hogy saját munkatevé- előállítást az ilyen magán- sok műemlek terei, a csodt kenységuket maguk szerve- gazdasagokban egységes ter- latos és jól karbantartott pa­rik meg — egész életük melési rendbe szervezi. Ha I<*ák nem számítónak ritka­zSasáí mtU'szSk mHs keU- állományfeljavitó "ff** valamennyi zogazaasagi renoszernek. Ha . „ .. faluban, kisvárosban, Len­nyugdijba mennek a nyűg- x l l' ^ország minden vidékén díj összegét az általuk le- tápot es termeszetesen biz- megtólalhatók. A tórnobrzo­szállított áru értéke ható- toeítva van árujának felvá- gi vajdaságban, mely a kén­í^raüí6?- vbÍZ" óriása. Nagyon sokat dol- termelés központja (egy új tonsaguk hosszú távú, hiszen , „gvanakkor iól él vajdasag, a 75. júniusi köz­a felvásárló szerv nemcsak *°znak- éU igazgatós! szervezés eredmé­megveszi az árut, de napos- r.ek az ezekben a gazdasa- nyeWnt jött létr<t) 424 mű. csibéről, takarmányról és az gokban dolgozó emberek és emléket tartónak számon S Ifíl, srjikséges anyagokról már nem nevezhetők paraszt- ezek között olyan csodálato­tóZ^'Z;, TI T * hagyományos értelem- vannak, mint Sandomi­gondoskodik. Tehát ez a há- 7 erz, ez a hangulatos kisvá­rcm ember Jaroszevicz tó- Ilyen árutermelő gaz- melynek a f6tere a xnl. luhan Wojtovicz Stanislav daságokban dolgozók szakis- szaza{ji községháza köré vezetésével egy olyan ároter- merete is szükségszerűen épült, s amely azóta (termé­melő, esirketermeló szak- magasabb lesz a paraszti szetesen többször újjáépítve szövetkezetet hozott létre, a gazdálkodónál, hiszen leg­Választási nagygyűlések a Szovjetunióban # Moszkva (MTI) Milliók részvéteiével foly­nak a választási nagygyűlé­sek a Szovjetunióban: min­den jelölt találkozik válasz­tóival, s mivel a február 24-én sorra kerülő szavazá­son a köztársaságok legfel­sőbb tanácsainak tagjai mel­lett a helyi szovjeteket is újraválasztják, a jelöltek száma is meghaladja a két­milliót. A legnagyobb érdeklődés ezen a héten a párt- és az állam vezetőinek megnyi­latkozásait kísérte: a válasz­tási kampány befejező sza­kaszúban az S2KP KB Po­litikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a KB titkárai is találkoznak azokkal, akik képviselőnek jelölték őket. Bár számos fontos beszéd — így Leonyid Brezsnyev talál­kozója Moszkva Bauman ke­rületének választóival — még hátra van, a már el­hangzott beszédek is nagy figyelmet keltettek, azokról részletesen beszámolt a köz­ponti és a helyi sajtó, bő kivonatban adott róluk köz­vetítést a rádió és a televí­zió. A választásokig hátralevő ket hétben rr.ég több nagy­fontosságú megnyilatkozásra kerül sor. A választási kam­pány befejező szakaszában találkozik a többi között vá­lasztóival Dmilrij Usztyinov. Andrej Gromiko, Mihail Szuszlov. Leonyid Brezsnyev beszéde zárja majd a vá­lasztásokat megelőző talál­kozók sorozatát. Tanácskozik az AESZ • Addisz Abeba (ADN) A tervek szerint ma. va­sárnap folyamán határozat elfogadásával ér véget az Afrikai Egységszervezet mi­niszteri tanácsának Addisz Abebai ülészaka — közölték szombaton a konferencia szervezői. Peter Onu. az AESZ szóvivője a nemzet­közi sajtó képviselőinek el­mondta: a tagállamok mi­niszterei között zajló nem­hivatalos eszmecseréken egyértelműen megfogalma­zódott az a nézet, hogy Nagy-Britannia egy újabb rhodesiai bábkormányt akar hatalomra segíteni, ismét M uzorewa püspökkel az élen. Az AESZ Edem Kodio fő­titkár vezetésével megfigye­lő küldöttséget kíván me­neszteni Rhodesiába, hogy a választásokról közvetlen ta­pasztalatokat szerezzen. és rekonstruálva) csodálato­san őrzi a változó, s nyomot hagyó korok emlékeit. Mint mindenütt Lengyel­országban, itt is van magyar vonatkozású emlék; a város­ka híres régi vendégfogadó­ja, egy magyar borkereskedő család épülete volt valami­kor a XIV. században, és azóta is magyar kocsmának hívják a gyönyörű kora re­neszánsz épületet. A lengyel műemlékkultúra hagyományos és magas szín­vonalú szakiskolarendszerre épül, s különböző szakosított egyetemi képzésformák mel­lett, több lengyel városban olyan szakközépiskola mű­ködik, (a legnagyobb Krak­kóban), amely a műemlék­védelem technikus szintű szakkádereit képzi. Hatalmas energiát, időt és pénzt emészt fel a műemlékvédelem, melynek nyomán egy sajátos arcú országkép kel életre, mely puszta látványával kuU turáltsúgot, hagyománytiszte­letet sugall, és amelyet mi, egy műemlékben oly sze­gény ország fiai csak irigyel­ni tudunk. Szalontay Mihály Perui a 6 Már rátelepül a kör­• nyékre a félhomály, amikor megrohanjuk a mú­zeum tőszomszédságában üze­melő ajándékboltot. Csak né­hány lépés odáig — de mint­ha nemcsak méterben ten­nénk meg az utat, hanem időben is, a perui népek múlt­jától napjainkig —, és már tanúi is lehetünk, hogyan kommerclalizálódik egy cso­dálatos kultúra, mihelyt ér­tékei rákerülnek az idegen­forgalmi ajándéktárgygyár­tás futószalagjára. A máso­latokban elvesznek az ere­deti arányok, (többnyire) mértéktelenül fölerősödnek a kiinduló színek, elhomályo­sodnak vagy túlhangsúlyo­zódnak a részletek. Az egye­dülálló művészi-archeológiai értékű ritkaságból is óhatat­lanul bóvli lesz. Mégis egy­mást lökdösve-tiporva vesz­gzük (veszem) mind. Dolgo­zik bennünk — tudásunk, jóizlésünk, mértéktartásunk vastagabb-vékonyabb máza alatt — a megfogható tár­gyak birtoklása Iránti von­zódás, mely olykor a leg­nagyszerűbb szellemi él­ményt is félrelöki egy ta­pintható anyagiságú vacak kedvéért. Tárgy miatt, amit később elraktározunk és hör­csög módjára őrizgetünk, bí­rásának tényétől egészen el­bódulva, néha még azt is engedve, hogy ami korábban annyira szivünkhöz nőtt — az érzelmi-értelmi élmény emléke —, elhalványodjék bennünk. Mire végzünk az ajándék­tárgy-harácsolással, lassan a múzeum fényei is kihunynak. A kecses, földszintes épület sziluettje kezd beleolvadni a sötétségbe, mintha valami okból szeretne eggyé válni vele. Következő nap, kora reg­gel: újra a Plaza de Armas, már hosszabb séta után. Las­san, nehezen világosodik. A püspöki palota veretesen fa­ragott fabalkonjai még szin­te félhomályba burkolóznak. Pizarro egykori palotájá­nak tetején óceán felől fúvó szél lobogtatja a piros-fehér­piros perui lobogót Itthon tartózkodik tehát a Perui Köztársaság elflöke, e viha­ros múltú, barokkcikornyás, arányaiban ellenben igen nyugodt, méltóságteljes épü­let jelenlegi lakója. Ébredezik az adminisztrá­ció is. Az elnöki palota őr­állói kissé álmosan téblábol­nak elő a palota belsejéből. Egyenruhájuk furcsán túldí­szített (az egyszerűséghez szokott szemnek): piros for­gós, tükörezüst fényű, csú­csos sisak, a sötét zubbo­nyon hatalmas vörös váll­bojtok (mintha szakalla nőtt volna válluknak). Bal oldal­ról több soros zsinórív lan­dol, egészen a gombozatig, hogy aztán az egyik díszgom­bon megkapaszkodjék. Nad­rágjuk is piros, a térd fölé kúszó csizma pedig korom­fekete. örtálláskor kezük a lelógó zsinórbojtba kapasz­kodik. Egyelőre azonban az eme­letnyi magasságú kovácsolt­vas-rácsos diszkaput próbál­ják kinyitni. A kapuszárny — régi jó szokás szerint — kö­vezetbe süllyesztett sínen fut kitáruláskor. Most azon­ban sehogy se akar nekiin­dulni. Pedig hárman — mindhárman — nekiveselked­nek. Ám csak néhány cen­timéternyit sikerült hátrébb tolni. Leeresztem a fényképező­gépet. Láthatják, nem egy sikertelen erőfeszítés hivat­lan tanújául tolakodom. A járdáig érve lepakolok. Föld­re a kis táskával, a hordoz­ható rádióval, a fényképező­géppel. Biztató pillantásra várok. S csak néhány másodperc, már én is ott állok közöttük. Nem szólunk egymáshoz, ne­kilódulunk újra. Majd még egyszer. Harmadszorra a ne­héz vasalkotmány lassan megindul előre és mind si­mábban fut kijelölt helyén. Együtt könnyebb — mond­ja a pillantásuk. Együtt könnyebb, mondja az enyém is. összemosolygunk. Intenek, jöjjek csak be nyugodtan a kerítés övezte előudvarba. Tudom, olyan irodalmi, olyan csinált, olyan mesterkélt ez az egész, mégis átitat a meg­illetődöttség. Pizarro lábnyo­mába lépek, míg elbaktatok a főbejáratig. Búcsú Limától: ködszi tá­lasban. Ilyenkor szomorú a város, a végeláthatatlan sor­ban nyüzsgő utcai árusok sorsa csak még kilátástala­nabb (a külső, a tényeknek csupán a felszínével érintke­ző szemlélőnek). Itt-ott pá­rából hirtelen kibontakozó spanyol barokk: magashá­zak közé fullasztott cirádás templom, magánpaloto, szú­ette fabalkonja mintha men­ten le akarna zuhanni- Fe­ketére pácolta az idő (és a nedvesség) fáját, díszei, fa­ragásai szinte felszívódnak ebben a felületi mélysötét­ben. Lovasszobrok és mell­szobrok, csapzottan lógó hir­detések, csatornanyílások fe­lé hömpölygő bűzös szenny­lé, zöldséget szállító furgo­nok, teherautók áradata. Ki­rakatokban tornyosuló kom­merszkultúra: Bee Gees­nagylemezek, John Travolta „Szombat esti láz"-a. Harold Robbins angol nyelvű re­génytucatjai, horror- és szexkönyvek, Playboyok — s az a feléjük meredő sok-sok érdeklődő indián arc. A te­kintetekben csupa-csupa jó­szándék, gyanútlanság, ve­szélyfölnemismerés, dolgokra való rácsodálkozás. Elindulunk a repülőtér felé. * Cuzco: Magasfennsik az Andok végtelen vonulatában, körös-körül négy-öt ezer mé­ter magas, szürkésfeketén sötétlő csúcsok. E mélyedést valaha a „Világ Köldökének" nevezték az Indián őslakók, és Cuzcót, az inka birodalom fővárosát szent városnak. Spirál alakban köröz a re­pülőgép — DC—8-es —, s a spirál torka egyre szűkül, miközben a magasság csök­ken. Igy találunk utót a környező magashegyek csú­csai között és tudunk leeresz­kedni a helyi repülőtéren. Kora délelőtt A levegő kristálytiszta, vakító napsü­tés. Itt nincs útlevélvizsgálat, pillanatokon belül kikever­gődzünk a főépületből, teli várakozással, az út izgalmai­ból és élményeiből — végig az Andok fölött repültünk, havas csúcsokra és elfeledett völgyekre pillantva le —, amikor megrohannak ben­nünket az indián árusok. Gyerekek. felnőttek, nők, férfiak fürtökben szakadnak ránk, orrunk elé dugdossak áruikat: színes prospektusok, lámákkal, kecsuafejekkel, in­ka motívumokkal díszített alpakkagyapjú és műszálas pulóverek, nádszárból össze­ácsolt pánsípok, sárgaréz ót­vüsmunka-leletutánzatok vil­lódznak szemünk előtt. Nem erőszakosak, nem is tolako­dók, csak lerázhatatlanul szí­vósak, mozdulataikban a megalázottságnak és az el­szántságnak furcsa keveréke. Az elkövetkezendő napokban majd még számtalanszor ta­lálkozom velük. Egymás után vonulnak el előttem külön­böző típusaik, mintha illuszt­rációul akarnának szolgálni egy szociológiai tanmeséhez, amely a mai indiár«orsról szól. Papp Zoltán (Folytatjuk.) I } I

Next

/
Thumbnails
Contents