Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

2 v'' Szombat, 1980. február 9. Irán Növekvő ellentétek # Teherán, Washington IÚFP) A jelek szerint egyre na­gyobb hatalom összpontosul Abol Hasszán Baniszadr ke­zében. Teheránban bejelen­tették, hogy az ország ha­talmas többséggel megvá­lasztott első elnöke — im­már Khomeini ajatollah jó­váhagyásával — az Iszlám Forradalmi Tanács vezetője lett, egyidejűleg pedig a ta­náccsal párhuzamosan mű­ködő, végrehajtói jogkörrel rendelkező kormány élére is ő került. Ily módon — mint azt a tanács szóvivője, Hasz­szán Habibi közölte — Banl­szadrnak lehetősége van ar­ra, hogy ha szükségesnek . I n<» i'Smm ítéli, változtatásokat hajtson végre a kabinetben. Ugyan­akkor a tanács azt is elha­tározta, hogy a március 7-re kitűzött parlamenti válasz­tások előtt már nem alakíta­nak új, ideiglenes kormányt és nem oszlatja fel sajátma­gát. A testület mindaddig folytatja tevékenységét, míg meg nem alakul az iszlám nemzetgyűlés élén nz ország elnökével — nyilatkozott Habibl. Baniszadr kinevezését rö­viddel azután jelentették be, hogy az ország elnöke újabb, rendkívüli éles hangú táma­dást intézett a túszokat fog­va tartó és a politikusokat támadó „iszlám diákok" el­. ígiinM RÁDIÓJELEK mm ' ÜDVÖZI.Ö TÁVIRAT Losonczi Pál, az elnöki Ta­rács elnöke táviratban üd­vözölte Mathieu Kérékout, a Benln Népi Köztársaság el­nökévé történt megválasztá­sa alkalmából. MAGYAR—DÁN MEGBESZÉLÉSEK Február 4-e és 8-a között Budapesten tartotta kilence­dik ülését a magyar—dán gazdasági és kooperációs ve­gyes bizottság. A két delegá­ciót Geist Róbert, a Külke­reskedelmi Minisztérium osz­tályvezetője, illetve Aage Lommer, a dán gazdasági és ipari együttműködési bizott­ság elnöke vezette. ELUTAZOTT A VIETNAMI KÜLDÖTTSÉG Dlnh r TÜirt TJertl' ktlll!f$­miniszter-helyettes, a hindi —vietnami kprmányközi tár­gyalásokon részt vévÓ viet­nami küldöttség vezetője pénteken délelőtt hazauta­zott Pekingből. A vietnami küldöttség vezetőjének elu­tazására azután került sor, hogy a kínai fél tudtul adta: tekintettel „a nemzetközi helyzetalakulására", a jelen­legi körülményeket nem tartja alkalmasnak a tárgya­lások folytatására. SORKÖTELESEK A NÖK IS Carter amerikai elnök pén­teken bejelentette, hogy az Egyesült Államokban a sor­kötelesek összeírását a nőkre is kiterjesztik. Az elnök a közelmúltban Afganisztánnal kapcsolatos, hidegháborús ih­letésű tervei között említet­te, hogy Ismét elő kell készí­teni a kötelező katonai szol­gálatot. Már a terv felvetése heves ellenállásra talált az érintetteknél: az amerikai egyetemeken, főiskolákon tömegtüntetések zajlottak le az elmúlt hetekben. ÜJABB MERÉNYLET Pénteken reggel újabb po­litikai merénylet történt Sallsburyban: több benzines palackot hajítottak Róbert Mugabe, a ZANU vezetője egyik munkatársának házá­ra. Az otthon tartózkodó fér­fi és felesége, valamint gyer­mekük súlyos sérülést szen­vedett. len, a forradalmi tanácsnak pedig a diákokkal szembeni, korábbi „tehetetlenségét" ve­tette szemére. Mindez azon­ban mitsem változtat a nagy­követség megszállóinak ma­gatartásán. Szóvivőjük ismét leszögezte: csak akkor haj­landók' szabadon bocsátani a túszokat, ha a megbuktatott sahot Teheránban látják vi­szont. Pedig — megfigyelők szerint — bizonyos jelek ar­ra vallanak, hogy a diákok nem számíthatnak többé az általuk egyetlen tekintély­nek elismert Khomeini aja­tollah teljes támogatására. Ilyen jelként ítélhetők, hogy Baniszadr Khomeini jóváha­gyásával emelkedik a hatal­mi ranglétrán, és hogy a diákok „vereséget" szenved­tek a Minacsl-ügvben. Mint emlékezetes, a tájékoztatási minisztert az általuk felho­zott vádak alapján letartóz­tatták, a forradalmi tanács rendeletére azonban később szabadon bocsátották. * Carter amerikai elnök kö­zölte: mindennap imádkozik Khomeini ajatollahért, a Te­heránban fogva tartott ötven amerikai túszért és őrzőikért. Az elnök „Imareggelin" vett részt egy nagy washing­toni szállodában. Társaságá­ban volt a kongresszus sok tagja és még mintegy há­romezer személy. „Nehéz Imádkozni azokért, akik csa­lódást okoznak nekünk" — mondotta Carter. — „Néha kényszerítenem kell magam, hogy őket ls imáimba fog­laljam, mivel nehezen foga­dom el, hogy az Illetők mél­tók lehetnek szeretetemre." Mogyar kitüntetés szovjet veteránnak # Moszkva (MTI) Baráti hangulatú ünnepsé­gen nyújtotta át tegnap, pén­teken Moszkvában Halász Antal katonai attasé Ivan Kuc nyugalmazott vezérőr­nagynak 80. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköz­társaság honvédelmi minisz­terének bronz Emlékplakett­ját Ivan Kue, aki hadtestpa­rancsnokként vett részt ha­zánk felszabadításában, s nyugdíjba vonulása óta is aktívan tevékenykedik a szovjet—magyar barátság ér­dekében — tagja a baráti társaság elnökségének és a Nagy Honvédő Háború vete­ránjai „magyar" csoportjá­nak vezetője — hat évtized­del ezelőtt alakította ki e kapcsolatait A pénteki ünnepségen a magyar nagykövetség mun­katársain kívül jelen voltak Kuc vezérőrnagy tanítvá­nyai, tisztelői, valamint munkatársai a Szovjet— Magyar Baráti Társa­ságban. A születésna­pi köszöntők felelevenítet­ték a gazdag életpályát az internacionalista harc Szov­jetunión belüli és külföldi állomásalt, és további jó egészséget kívántak Kuc ve­zérőrnagynak. Lengyelország kongresszus előtt (I.) Eredmények és tennivalók Lengyelország nagyság­rendben Európa hetedik, a világ hatvankettedik orszá­ga, területe 312 677 négyzet­kilométer, háromszor na­gyobb hazánknál. Közigaz­gatásilag 1975 óta 49 vajda­ságra oszlik, lakossága 35 millió. Lengyelország ha­zánkkal ellentétben gazdag nyersanyagforrásokkal ren­delkezik, a világ első kén­termelő országa, de szénbá­nyászatban és réztermelés­ben is az elsők közé tarto­zik. Talán csak mezőgazda­ságilag van rosszabb hely­zetben hazánknál, miután az átlagos hőmérséklet alacso­nyabb, a napsütéses órák száma jóval kevesebb, mint nálunk, ezért sok olyan me­zőgazdasági terméket. me­lyet mi elő tudunk állítani, a lengyelek importálni kény­telenek. A szocialista fejlő­dés az ország egészének iparosításával együtt egy urbanlzálódásí folyamatot is jelentett, s így 1946—1977 között a városok lélekszáma duplájára növekedett. Jelen­'eg Lengyelország 803 váro­sában — ezek közül 17-et több mint 200 ezren laknak — Európa erősen urbanizált országaihoz tartozik. A leg­utolsó adatok szerint a fel­nőtt lakosságnak még mint­egy 32 százaléka a mezőgaz­daságban és az erdőgazda­ságban dolgozik. Lengyelország a Len­gyel Egyesült Munkás­párt kongresszusára ké­szül. Szocializmust építő lengyel barátaink az or- « szág, az élet minden problémáját igyekeztek megfogalmazni abban a hatalmas dokumentum­ban, melyet a Lengyel Egyesült Munkáspárt XVI. plenáris ülésén fo­gadtak el, mint a most kezdődő, VIII. kongresz­szus Irányelveit. tovább kell tökéletesíteni a' gazdaságpolitikai munkát, a tervfegyelmet, s mindenek­előtt a termékek minőségét A beruházások csökkentése, az exporttevékenység fej­lesztése, a piaci egyensúly és a folyamatos ehergiater­melés, a szűk szállítási ka­pacitás bővítése, mind az' eredmények megtartásának feltétele. emiatt éppúgv. mint Magyarországon. 1981 —1985 között a fejlődési ütem lassabb lesz, mint volt' a hetvenes évek első felé­ben. Aránytalanság tapasz­talható a lakosság vásáriő­se a társadalom növekvő erejének gyors fejlődése és igényeinek kielégítése, a a piaci lehetőségek között. Sok a pénz, és a vásárló a gazdaságpolitikai vonat- nem mindig találja meg az kozásal voltak a legjelentő- igényének megfelelő minő­lengyel nép jólétének bizto­sítása. Ennek a stratégának sebbek, és ennek eredmé­nyeként a lengyeleknek si­került előrelépni, sikerült megteremteni a fejlődés feltételeit. séget Éppen úgy, mint ná­lunk. Lengyelországban további 'zinte mindennap szóba ke­rül a húshiány. Az ellátási problémák közül valóban ez a legsúlyosabb. A lengyelek Az egyik legjelentősebb hagyományosan sokkal ke­problema a demográfiai vesebb tésztát esznek, mint felszabadulás utáni legnépe- 3 magyarok. hullám, eredményeképpen a abad sebb nemzedéknek a mun- ______ kába lépése volt; 1971—1979 között 6 millió fiatalnak Ez persze elsősorban vá­kellett munkahelyet terem- rosi probléma. A falu a ma. teni. Ilyen arányú növeke- ga sajátos árutermelő szer­désre egyetlen európai or- kezetével Jól ellátja önma­Természetesen Lengyelor­szágban is állami tulajdon az ország minden természe­ti kincse. De hazánkéval el­lentétben az ország mező­gazdaságra alkalmas föld­féWlléténék mintegy ~30 szá­zaléka magántulajdonban van. Köztudomású, hogy az állam támogatja a magán­gazdaságok fejlődését, hite. lekkel segíti felszereltségük korszerűsítését; mindent el­követ, hogy olyan, a mező­gazdasági árutermelésre al­kalmas kisgazdaságokat hozzon létre, amelyek a nem Is olyan távoli jövóben már meg tudják termelni Len­gyelország szükségleteit. A VI. kongresszuson 1971 de­cemberében elfogadott poli­tikának megfelelően olyan gazdasági és belpolitikai stratégiát dolgoztak ki, amely ma is érvényben van, amelynek legfőbb célkitűzé­gát. A mezőgazdaság a het­venes évek elején 6 százá­ul, bonyolult lékos növekedési ütemet ért folyamatokat el. Ez világviszonylatban ls terem- jelentős, de a növekedési ütem az utóbbi években le­fékeződött. 1976—1980 között 600 milliárd zlotyt fordítot­Ebben a tízéves periódus- tak a mezőgazdaság fejlesz­tésére. Ezt a hatalmas ősz­szeget traktorgyártásra, nrie­szágban sem volt példa. A lengyel népgazdaság 2 mil­lió 400 ezer technológiai végző munkahelyet tett, és ezek többsége ma. gas képzettséget igényel. Ebben a tízéves peri ód ban (a LEMP VIII. kong­resszusának irányelvei az zőgazdasági kisgépekre, ta­utolsó tíz évet mérik föl, karmányprogramra, a rossz tehát a* 1971-től — kezdődő' rniöőségff. földek megiavítá­időszakót napjainkig), a sára használták föl. a ebből az összegből támogatták a nemzeti jövedelem 85 szá- kb 31 millj6 mas,iiy,azda_ zalékkal, a reáljövedelem 75 ságot is. A magángazdasá­gon kívül a mezőgazdasági szövetkezetek és állami , , , , . ,, , gazdaságok mellett (amelyek mezőgazdasági termelesi pe- kb a mezőgazdasági haszon­dig 30 százalékkal nóveke- területek 20 százalékán gaz­dett. Természetesen az ár- dálkodnak) léteznek még az százalékkal emelkedett, termelés 2,3 szorosára. a a robbanás a hetvenes évek ún. mezőgazdasági körök. ^S^^^flff ^^^^ Ezek a magángazdálkodók második feleben jelentkező önkéntes társuláMl. hjWKm. világgazdasági változások, a területek közös művelésére. lengyel népgazdaság helyze- korszerű állattenyésztés ki­tét is megnehezítették. Je- alakítására, munkagépek lentkeztek belső nehézségek kölcsönzésére, vagy a ná­lunk ís Ismert szakszövetke­is; kedvezőtlen időjárás, be- zeti közbs tevékenység ki­ruházási aránytalanságok alakítására. stb. leküzdésének érdekében Szalontay Mihály Perui anziksz 5 A közvélemény még az • ismeretterjesztés meg­megújuló rohamai ellenére is hajlamos Paru múltját az inka birodalom tündöklésé­vel és hanyatlásával azonosí­tani. Pedig az csupán né­hány századnyi epizód. Az inka uralom megjelenése, megszilárdulása előtt évezre­deken át vándorló népek so­kasága váltotta egymást ezen a vidéken, mely minden zordsága és kletlenségc elle­nére mindig mágnesként vonzotta az embert Cajamarcllla védett völgy­ben rejtőzik. Szárított ngyag­téglából építették, hol ma­gasra emelve a falakat, hol mély gödrök labirintusát vájva a viszonylag szilárd, ám jól megmunkálható föld­be. Kik, mikor, milyen cél­ból? Az amerikai földrészen — Észak-, Közép- és Dél­Amerikában — számtalan­szor elhang-.lk ez a kérdés. Am annak idején a barbár­ság középső fokán álló biro­dalmakat — újra Spenglert jdézve — lefejezték, akár a napraforgókat. A történetileg nyomon követhető múltnak csak nagyon csekély marad­ványa élte túl a pusztítást. Meg aztán: sok minden ere­detét már az ide érkező spa­nyolok se nyomozhatták vol­na ki, lévén, hogy már an­nak idején nyomtalanul fe­ledésbe merült az őseredet A kolumbuszl kor indiánja is csupán a fejét rázhatta ta­nácstalanul, amikor a Caja­marcilla-i titokzatos romokat vette szemügyre. Egy alapos eső órák alatt ragacsos agyagmasszává vál­toztatná ezt a városnak tűnő nagyságú labirintust. De hat itt ekkora esőre századokon át nincs példa. S ki tudja, vajon e romok hány évszá­zada dacolnak az Idővel? Az ásatások tanúsága szerint mindenesetre már akkor el­hagyatottak voltak, amikor az inka birodalom virágzott. A spanyolok se találtak ben­nük semmi érdekességet, így aztán lerombolásukkal se fá­radoztak. Csupán az „idő vasfoga" dolgozott százado­kon át errefelé. E völgy jól védhető, idő­járása kellemes. Itt mintha a patak is szélesebb lenne, a lágy esésű lankán pedig ter­mékenyebbek az errefelé ho­nos átlagnál. Akik egykor mindezt létre­hozták, lám, nem tűntek el nyomtalanul az "időben. Egy rejtélyt hagytak örökül az utókorra. A turista ellátogat ide, mély üregekbe kukkant be, agyagmeredélyeken pró­bál felkapaszkodni, s miköz­ben a sárgásfehér agyagpor belepi cipőjét, ámuldozik: hogy mik vannak!? A tudó­sok pedig ... Nos, a tudósok — ki-ki vérmérséklete sze­rint — sorra gyártják elmé­leteiket, melyek tartópillérei közül sajnálatosan többet al­kotott a fantázia a,tárgyi, tényekkel aládúcolt realitás­nál. Cajamarcilla után Pacha­camac romváros a Csendes­óceán partján. Pachacamac szemmel láthatólag monu­mentálisabb Cajamareillá­nál, (feltehetőleg) vallásibb­szertartásibb jellege is szem­betűnőbb. A parti rész slva­tagosan sivár, mintha egy hatalmas kéz leborotválta és végleg száműzte volna Innen a növényzetet. Itt sincs so­ha eső — csak a pára csa­pódik ki a levegőből hajna­lonként —, a szárított agyag-. téglából épült, hatalmas te­rületet (lankákat, és homok­dombhátakat) elfoglaló épü­letromok így meglehetősen épségben maradtak. Kis betonbódé őrzi az ar­cheológiai területe). Bekerí­tett udvarában lámák, viku­nyák, alpakkák nyújtogatják nyakukat. Selymes szőrzetük­be időnként belekap a szél: ilyenkor mintha enyhén hul­lámoznék testfelületük. E preinka romok esetében is — jobbára — találgatá­sokra vagyunk utalva. A szakembereknek természete­sen átengedjük a teóriagyár­tás Jogát, nekünk — nekem — marad a fantázia szabad játéka. A képzeleté, mely megpróbálja élettel benépe­síteni a rég elhagyatott, ám jellegzetességeit megőrzött agyag romhalmazt A környék eléggé nyo­masztó lehetett ahhoz, hogy elterelje az itt élők figyel­mét az élet apróbb-nagyobb örömeiről. Energiájuk jó ré­szét nyilván felemészthette a puszta létért vívott küzde­lem. Ami ambíció maradt, azt talán a vallás szívta fel. Ha Időről időre felszakado­zott a zárt felhőzet, próbál­ták imádni a Napot. A csil­lagok járásából következte­téseket vontak le, amelyek árnyékét aztán olykor — sokszor — egészen az irreali­tásig meghosszabbították. A tenger elláthatta őket hallal. Vizet, növényi élelmiszert azonban a sivatagos parti sáv mögött elterülő termé­keny völgyekből kellett ide­szállítanl. Nyilván ott tart­hattak-nevelhették háziálla­talkat és kezdetleges iparuk is e helyen funkcionált. (Vagy e hely csak később pusztult volna sivatagossá?) Ezek szerint — ha Pacha­camac szertartási központ volt — a papok serege népe­sítette volna be e titokzatos létesítményeket? Némelyik épületmaradvány elhelyezke­déséből kl lehet hüvelyezni a csillagászati funkciót, ám ez minden, ami tény. A töb­bi csupán feltételezés. Tehát annyi, mintha valaki — a közhelyhasonlat szerint — a tengervíz egyetlen cseppjé­ből szeretné a Csendes­óceánt megítélni, beleértve e megítélés teljességébe a víz­mélységet csakúgy, akár a vihart. Hátra van még — a nap koronájaként — a félreeső helyen, egy takaros kis, vi­dékies tér tengelyében talál­ható régészeti múzeum. Ará­nyos, földszintes épület, va­rázslatosan szép árkádos bel­ső udvarokkal, melyeket pál­mák. agavékaktuszok, dúsan burjánzó tüzlillomok díszíte­nek. A perui aranymüvesség re­mekeit már láthattam Pes­ten, a Nemzeti Múzeum fél országot megmozgató kiállí­tásán. A múmiák se izgattak nagyon. A limai régészeti múzeum igazi meglepetése a kerámiagyüjtemény. Az egy­kori perui gölöncsérek mes­terremekeit még napjainkban is ezrével ontja a helyi föld. Használatiság, szerelem, sze­xualitás, játék, vallási hie­delem, divat: e gazdag kol­lekció mindenre felsorakoz­tat sok-sok nagyszerű pél­dát. Realitás, merész stilizá­ció, szimbolika iránti fejlett érzék, színharmónia igénye, nagyvonalúság a kompozí­cióban, elmerülés (ahol kell, ahol szükséges) a részletek művészi kidolgozásában. Vágy, életöröm, hasznosság­elv, szépségigény: minden kerámiatárgy erről tanúsko­dik. Ha nem maradt volna fönn egyetlen épület sem, ha a spanyolok az ötvösmű­vesség minden remekét el­hurcolják és beolvasztják, ha nem kerülnek elő a földből a múmiák, a használati tár­gyak ezrei — nos, ezek a ke­rámiák önmagukban is meg­győzően bizonyítanák: évez­redeken át törekvő, szépér­zékkel megáldott, életüket gazdagítani akaró ós tudó értékes emberek egymást kö­vető nemzedékei lakták ezt a földet Papp Zoltán (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents