Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

8 Csütörtök, 1980. február 7. Csak a KISZ égisze alatt ? Hagyományok Tápén Fiatalok-magukban — Vonzó-e a mezőgazdaság a fiataloknak? — kérdezem dr. Bodó Istvánt, a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet elnökét. — Tavalyelőtt körülbelül 65-en mentek el, és ugyanennyien jöttek — válaszolja. A múlt évben pedig ennek a kétszeresére nőtt a Jjjiktuáció. okL — Csak fiatalok vándor ol"tak el? — A 30 évesnél idősebbek is. Rájuk is vonatkozik ez a szám. — Ok nélkül kevesen változtatnak tjiunkahelyet, — Az okot azonban nehéz meghatározni. A belépők nagy része nem találja meg a számítását, esetleg rosszul tájékoztatják a munkatársai. Nemrégiben például fölvettünk egy fiatal sofőrt. A tehergépkocsi volánjánál kevesebbet lehet keresni a téli hónapokban. Elképzelhető az is, hogy a dörzsöltebb kollégái nem osztották meg vele a legjövedelmezőbb fuvarokat. Tény, hogy egy hét múlva visszakérte a munkakönyvét. Pedig dolgos gyereknek látszott. — Ezek szerint a közvetlen főnökei sem ismertették meg a lehetőségekkel. — Valószínűnek tartora. — összesen hány 30 éven aluli dolgozója van a szövetkezetnek? — 131 a négyszáz aktív tagból. Kevés az alkalmazottunk. Persze jobb is így, mert a tagok egy kicsit a gazda szemével figyelik a termelőszövetkezetet Háztájit is kapnak, ami a keresetük szempontjából nem közömbös. — Működik a téeszben KISZ-alapsservezet ? — Huszonkét KISZ-tagunk van. Szerencsére rájuk nem jellemző, hogy elmennének tőlünk. Közülük hármat nemrégen vettünk fel. Az alapszervezeti titkár részt vesz a vezetőségi üléseken, csak az a baj, hogy ritkán szol hozzá. Nekem, személy szerint nincs kifogásom ellene, bár egy évvel korábban azt szerettem volna, ha mást választanak meg helyette. A téesz többi vezetője viszont panaszkodik amiatt, hogy a KISZ-titkár nem hajlandó beleszólni a vitákba. Ketten állnak az esztergapad mellett. Egyikük elmegy, Szommer László marad. — 1978-ban a MAHART tápéi hajójavító üzeméből jöttem át a téesz műhelyébe — mondja. — Az előző munkahelyemen is KISZ-vezetőségi tag voltam. Itt rögtön megbízott alapszervezeti titkár lettem, mert a korábbi titkár elment. Már az első hetekben meglepett az érdektelenség s az, hogy milyen kevés a KISZ-tag. Ügy láttam. hogy engem sem vesznek komolyan. A gazdasági vezetők közül jóformán csak az elnökkel tudtam szót érteni. Hamarosan megválasztottak. Nem irányíthattam kemény kézzel, hiszen a fiatalokat inkább bátorítani kellett, mint visszafogni. — Rendszeres résztvevője rogy a vezetőségi tanácskozásoknak. Hallathattad volna a szavadat... — Ott sem hallgatnak rám. Egyszer kiálltam az egyik KISZ-tag érdekében, mert méltatlanul keveset emeltek az órabérén. Ebben a vitában is alul maradtam. * Négy csésze kávé kerül az ebédlő asztalára. Török Sándor. az „egyszerű" KISZ-tag viszi a szót — öt évvel ezelőtt sokkal jobban összetartottak a fiatalok. Többen voltak a rendezvényeken, s a KISZ-tagok találkozása nem szűkült le a taggyűlésekre. Most is gyökeresen más lenne a helyzet, ha lenne egy klubunk. E;zért tartjuk a kapcsolatot a községi KlSZ-szervezetekkel. A háziipari szövetkezetnek például jól berendezett klubja van. Azt mi is használhatnánk. Egy labdarúgó kispályát is elkezdtünk építeni közösen, de abbamaradt. — Együttműködni csak úgy érdemes, ha1 ml is adunk valamit — szól közbe Márki Zoltán, a pártalapszervezet ifjúsági felelőse. — Ehhez viszont megbízható irányítás kell. Mindössze ketten voltak a legutóbbi KlSZ-vezetőségi megbeszélésen. Egyikük akkor is ki- be járkált. — Nekem sem könnyű munkaidőben eljönni a gép mellől — hozza fel Szommer László. — Az egyetlen esztergályos vagyok az egész műhelyben. Kora reggeltől késő délutánig dolgozom. Utána szinte senkit sem találok a helyén. Így lehetetlen a rendezvényeket előkészíteni. — Azelőtt névadókra, vetélkedőkre, kirándulásokra jártunk. — mondja Török Sándor. — Most meg a társadalmi munkát sem nézik jó szemmel — folytatja Márki Zoltán. — Volt egy újításunk, amellyel könnyebben meg lehet emelni a gépkocsikat, hogy hozzáférhető legyen az alváz. Az anyagigény minimális volt mégsem fogadták el. Azzal érveltek, hogy jó a régi akácfadeszka isi Zatykő István, a téesz műszaki főágazatvezetője mélyet szív cigarettájából. Ez a műhely is hozzátartozik. — A téesz vezetősége nem értékeli kedvezően a KISZalapszervezet munkáját Ez részben a KISZ-titkár, rézben a tagok hibája. — Itt a műhelyben támaszkodhat-e a KISZ-es fiatalokra? — Lehet rájuk számítani. de többet is várok tőlük. Elismerem, hogy az anyagi ösztönzésen lehetne még javítani, ám egyúttal a munkaidő kihasználtságán is. — Mit tud a KISZ alapszervezet tevékenységéről? — Szervező titkár vagyok. Az a tapasztalatom, hogy jobban is dolgozhatnánk, ha a termelőszövetkezet vezetői következetesebben foglalkoznának a fiatalok problémáival. Én a korom és a munkám miatt már nem sokat tehetek, ezért nem is vállalok feladatot a következő akcióévben. Elmondja, hogy szerinte Szommer László szorosabb időbeosztással többet is elérhetett volna, de mégsem csupán rajta múlt, hogy az egy év alatt a korábbihoz képest nem javult számottevően a KlSZ-munka, s a téeszben dolgozó fiatalokat sem tudták összefogni. • Délután elered az eső. Nem is lenne Tápé, ha az a néhányé milliméter csapadék nem verné sárosra az utat A termelőszövetkezeti központból hazaindulnak az emberek. Szegedről megérkezik a busz. Egy kisfiú száll le, játékosan megpörgeti a megálló korlátjának láncait. Egy idősebb nő hangosan rárivall. Ahelyett hogy jószándékúan szólna a gyerekre, aki az iskolából jövet talán épp e láncpörgetéssel, a kövek rugdosásával oldja fel feszülteégét. Hiába, az ifjúság nevelésén helyen^ ként még lenne mit javítani ... Erről Jut eszembe, hogy vajon a Tiszatáj Termelőszövetkezetben, ha már megértették, hogy nemcsak a KISZ égisze alatt lehet fogi lalkozni a fiatalokkal, miért nem tesznek ennek érdekében többet? Jámbor Ernő „Légi bányászat" A Német Demokratikus Köztársaság hatalmas külszíni barnaszénfejtései felett megszokott látvány az alacsonylan köröző, pontosan meghatározott útvonalon szálló repülőgép. A légi fényképek alapján rajzológépek készítik el a szénmezők elhelyezkedésének pontos térképét, és így a „légből kapott" információk felhasználásával sok pénzt, időt és energiát takarítanak meg. A szénmezők elhelyezkedésének pontos meghatározása segít a fej tógépek optimális mozgásának kijelölésében, a szénszállító futószalagok helyének meghatározásában, a termelés hatékonyságának növelésében. Ez pedig az egyik fő szempont, hiszen a hatékonyság, a gazdaságosság növelése, a modern technika eszköztárának segítségével napjaink egyik legfontosabb feladata. „Már a középkorban is a zajos mulatságok, lakodalmak ideje a farsang, ami a Vízkereszt napjától Hamvazószerdaig tartott". E két jeles napnál is érdemes elidőzni, amelyek közé beékelődött ez a szilajsággal, játékkal és sajátos szokásanyagával megáldott néhány hét. Vízkeresztkor a pap dézsaszámra szentelte meg a vizet a tápai templomkertben, ahonnan mindenki vitt haza egy üveggel. Megszentelték vele a házat — kívül is, belül is. Öntöttek az ásottkútba is, hogy ne pusztuljon a jószág. Ami víz megmaradt, azt eltették, és a kamlóéleszto készítésénél fölhasználták. Hamvazószerda a nagyböjt első napja. A zsíros bödönre ezentúl rá se néztek. Olajjal, módosabbak vajjal főztek húsvétvasárnap délig. Ugyanazon ideig hús nem került az asztalra, csak a hal, ami böjtön eledelnek számított. (Pedig annak is van zsírja.) A télvégi farsangot nagyfarsangnak nevezték. Más tájakon téltemetést, bőgőtemetést rendeznek. ősszel van a kisfátsang, ami szent Mihálytól (szept. 29.) Katalin-nap (nov. 25.) előtti vasárnapig tart és szintén a lakodalmazás ideje Tápén. Ez a szokás itt ma is élő. A farsanghoz a karácsonyi ünnepkor után a legtöbb hagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, maskarás öltözetű, különböző helyi szokásokkal tűzdelt alakoskodás, múkázás. Ám íarsangvasárnapig egész sor olyan jeles nap van, amelyek mindegyikéhez tartozott egy csomó hiedelem is. A gyertyaszentelőkor szentelt gyertya megvédte a házat és a bennelakókat a gonoszoktól, távol tartotta a jégverést meg a villámcsapást és mindenféle gonosz ártalmát. A szentelt gyertya sok idős családnál ma is a falon lóg, amit majd a ravatalánál éget el a család. Ami marad, azt vele temetik. A régi tápaiak szigorúan tartották,* hogy Üszögös szent Pétör napján azért nem érdemes liba-, kacsa- és tyúkültetéssel bajlódni, mert „úgyis üszögös lösz mind". A farsangvasárnap előtti csütörtökön „egész nap csak öttünk — hasfájásig". A tápaiak ezt a napot zabálócsütörtök néven tartották számon. Ettek-lttak, mert a rávaló vasárnapnak a húshagyó neve is szigorú mértékletességre kötelezte őket, vagyis „mögbűjtőltünk". Hétfőn és kedden aztán ismét ehettek kedvükre. Egy kis szobortörténef" 1930 január végén valamennyi szegedi napilap hírül adta, hogy a Kultuszminisztérium két bronzszobrot* ajándékozott a városnak. A Budapesten járt polgármester Pásztor János szobrász műtermében meg ts tekintette az ajándékot: egyik a romboló, másik az áldást hozó víz jelképe. A Délmagyarország a következőket írja: „A két szoborcsoport a vizet allegorizálja, az egyik a romboló vizet, a másik az áldásthozót A romboló víz bronzban volt a műteremben. A szobor másfélszeres életnagyságú, egy marcona férfialak a főalakja, amely egy halon nyargal. Az áldásthozó vizet allegorizáló szoborcsoportozat főalakja egy halon ülő eszményien szép nőalak, két mellékalakkal." Közölte a cikk azt is, hogy ez utóbbi még csak gipszmintában volt meg. A cikk további része az elhelyezés problémájával fog-_ lalkozik. Érdekes, hogy elsősorban a Tisza-part jött számításba, mégpedig a vár előtti szabad terület, a sétány. Másik megoldás: az akkori Tisza Lajos körút két vége lett volna, tehát elválasztva a két csoport Szó volt még az akkoriban újdonságnak számító melegvíz-forrás, a későbbi Annakút helyéről is. Végül, de szinte mellesleg is utolsósorban megemlítik a városháza előtti parktükröt, ahol annak idején a korzó felőli sarkon egy bodészerű építményben barométer és hőmérő állt. Felveti a Délmagyarország, hogy ha a városháza elé helyeznék a csoportozatot, medencét kellene építeni, mégpedig a meleg víz odavezetésével, és ebbe az akváriumszerű medencébe halakat is lehetne telepíteni, különböző egzotikus vízinövényekkel. De már a cikk is letargikusan jegyzi meg, hogy ez drága lenne, mert a medence is sokba kerülne, és főként a meleg víz odavezetése, mert nagyon drága a cementcső. Közli valamennyi lap, hogy a minisztérium csak a szobEz a három nap szolgál egyébként a féktelen mulatozásokra is. Farsang (húshagyó) vasárnap és kedden a lányok, legények bálázták. Hétfőn meg az öregek, a házasemberek mulattak. Húshagyókedden csak tízóráig bálázták, aztán „iszkiri" hazafelé. Mégegyszer bezabáltunk". Néhány katonaviselt és a katonai sor alól kimaradt öreglegény fölfogadta á muzsikusokat, hogy kísérjék őket, amint másnap tőkét húznak gyékénykötelekkel. Dalolva haladtak lányosháztól lányosházig. Egy közülük papnak öltözve hamvazta a Lányokat. A lányok borral kínálták a legényeket, akik kimaradtak a farsangból, vagyis eleddig még nem házasodtak meg. A szokás az első világháború után elmaradt. IfJ. Lele József rot ajándékozza, a megfelelő alapzatot a városnak kell hozzá terveztetni és elkészíttetni, és erre Rerrich Béla művészete látszik a legalkalmasabbnak. A Délmagyarország kivételével a többi lapok már első alkalommal romboló és áldást hozó TISZÁNAK nevezik a két szobrot. . 1971-ben, Pásztor János születésének kilencvenedik évfordulóján (Gyoma 1881. január 29.) még keletkezeti egy kis vita a szobor eredete körül. Ennek lényege az volt, hogy erdetileg a Balaton mellé szánták a Széchenyi tér Tisza-szobrait, és az a Balatont szimbolizálja. Volt aztán még egy másik vita is, nevezetesen, hogy „ilyen halak, mint amelyek a szobron vannak, nem is voltak a Tiszában". Szinte a szobor felállításával és éppen a halakkal kapcsolatban terjedt el akkor egy egészen egyéni kitétel: „Ajándék szobornak ne nézd a halacskáját." Magyar ka Ferenc Változó éghajlat A múltszázad meteorológusai az éghajlatot állandó jellegű természeti adottságnak tekintették, amely legfeljebb csak igen lassan (évezredek folyamán) változik meg. Ma tudjuk, hogy a/, éghajlatváltozások ennél sokkal gyorsabb ütemben játszódnak le, éspedig kétféle irányban. Először is létezik egy természetes éghajlatingadozás. amely kb. 40 évenként felváltva lehűlést és melegedést idéz elő. Másodszor pedig folyik az éghajlatnak az ember okozta átalakulása, amelyet az emberiség ipari tevékenysége okoz. A természetes éghajlatingadozás már a század közepe óta a lehűlés irányába halad. Az emberi tevékenység ellenben széndioxidot és aerozolokat juttat a levegőbe, ezáltal a Föld éghajlatának felmelegedését idézi elő. Hétköznapok Pro... Harmadosztályú vendéglő. Voltaképpen semmi sem különbözteti meg sok társától. Hiszen erre végképp alkalmatlanok lennének az alumínium evőeszközök, az igénytelen és jellegtelen berendezés. Mégis, gyanús egy kocsma ez. Gyanúmat már meglehetősen régen felkeltette, hogy többnyire tiszták az abroszok, s a felszolgálók nemcsak hogy udvariasak tudnak lenni, hanem időnként határozottan kedvesek, sőt, uram bocsa, még jókedvűek is. Ilyet, munka közben...! Szóval: gyanús egy hely. É» képzeljék, mi történt a múltkor. A vendég — csak a forma kedvéért — föltette a szokásos kérdést: — Milyen sörük van? És az elképesztő válasz: mm m — Van Kőbányai, Kinizsi, Steffl és lengyel ... Melyiket hozhatom ? Hát kérem, ez mégiscsak abszurdum. Itt választásra kényszerítik az embert, aki vendégként már elsőosztályű helyeken is hozzászokott a tökéletes kényelemhez, mármint ahhoz, hogy többnyire egyetlen fajta sört tartanak. Ami éppen van. Szóval ahelyett. hogy tartanák magukat a vendéglátóipar immár hagyománnyá lett, a vendég tökéletes kényelmét, a választás kínjait kiküszöbölő szokásaihoz, itt választékot biztosítanak. Meg is érdemli az ilyen étterem, hogy nyilvánosságra hozzuk a nevét. Igen, a Liget vendéglőről van szó... kontra A dohányosok népes (és nem túl okos) tábora régtől fogva tudja, milyen megbízható és szolid cég a Magyar Dohányipar. Cigarettái régtói fogva világhírűek, amiről annak idején Wajda is bizonyságot tett a Hamu és gyémántban, amikor a főhős a lengyel feketepiacon (természetesen közvetlenül a háború után) az amerikai és a magyar cigaretta közül természetesen a magyart választotta, mondván, valami tisztességeset és erősetszeretne. Nos, dohányiparunk azóta is ragaszkodik hagyományaihoz, még újításaiban is. Talán még emlékszik rá a tisztelt olvasó. hogy egykoron a Fecske is celofánburokban került piacra. Aztán a celofán — nagy mentegetőzések közepette, hogy később majd visszakerül — elmaradt. Ügy látszik. beválhatott az újítás. Mert tessék. Most már a Sopianae, sőt például a Helikon is celofán nélkül kerül a boltokba. Ugyanazért az árért, termeszetesen. Sokan — mert hát örök elégedetlenkedők mindig vannak — morgolódnak: kiszárad a cigaretta, a dohány kü. lönböző szagokat vesz föl környezetéből, büdös lesz... És így tovább. De kérem! Gondoljunk csak szívhatatlanul keményre tömött, kissé nedves dohánytól kőkemény cigarettáinkra! Ugye, jót tesz nekik a száradás? Úgyhogy mindenképpen jól jártunk a celofán elhagyásával. S bár igaz, hogy nálunk fixárasak a cigaretták, ám a termék minőségének ilyetén Javításáért úgy öt fillérrel talán az árakat is lehetne emelni. És aki mégis celofánburkot, szívhatóra tömött, jó minőségű cigarettákat szeretne? Az vessen magára. Mert — hála a Magyar Dohányiparnak — az nálunk ki van zárva, hogy az egyes gyárak netán versenyezzenek ls egymással, s valódi választékkal a választás nehéz feladata elé állítsák a szerencsétlen vásárlót. Ettől szerencsére megkímélnek bennünket.. / Sz. L T