Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

Kedd, 1980. február 5. i 5 Magyar gyógyítók utazlak Kambodzsába öttagú gyógyító csoportot küldött a Magyar Vöröskereszt a Kambodzsai Népköztársaságba A két magyar orvos és három ápolónő — a lakosság gyógyító-megelőző ellátásának javításához — nyújt segítséget- A csoport várhatóan — négy hónapig dolgozik Kambodzsában. Egészségügyi szakembereink munkája része lesz a Nemzetközi Vöröskereszt segélyprogramjának. Egyidejűleg úton van Kambodzsába a Magyar Vöröskereszt segélyszállítmánya amely az ottani igények szerinti legszükségesebb élelmiszereket és ruházatot tartalmazza (MTI) Ősszel: középiskolás énekkarok fesztiválja Készülődés a Bartók-cenfenáriumra Már idei programjukat is a Bartók-centenáriumra való készülődés jegyében áhították össze amatőr zenei együtteseink. A Kórusok Országos Tanácsának felhívására az év 6orán különböző rendezvényeken, találkozókon részt vevő énekkarok minden fellépésükkor legalább egy Bartók-művet, illetve a mester rendkívül gazdag népdalgyűjtéséből, -feldolgozásából válogatott összeállítást tűznek műsorukra. ősszel ismét megszervezik a középiskolás énekkarok országos fesztiválját, s az itt legkiválóbbnak bizonyult kórusok novemberben díszhangversenyt adnak a Zeneakadémia nagytermében. Valamennyi megyében önállóan is megemlékeznek Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról. Igy idén és jövőre országszerte ünnepi előadásokon szerepelnek a helyi amatőr együttesek, a vidéken élő hivatásos előadóművészekkel, illetve zenekarokkal együtt. Különösen azokon a vidékeinken. ahol Bartók népdalokat gyűjtött, ösztönözni kívánják a helyi pávaköröket, együtteseket arra, hogy e szinte kiapadhatatlan folklórkincsből minél többet sajátítsanak el és illesszenek repertoárjukba. Pénzt Marijának A megelőző heti „saját gyártmánydömping" után (mikor is három televíziós játékot láthattunk két műsornapon), az elmúlt hétre mindössze egy jutott Lengyel György rendezte Valentyin Raszputyin színművéből a Pénzt Marijának című tévéjátékot. A műnek regényváltozata is van, most jelent meg magyarul így talán megbocsáttatik: még nem olvastam. Pedig lehet, jól jártam volna, ha a tévéjátékot a regény ismeretében nézem; biztosan lett volna mit hozzágondolni a látottakhoz, s kellemesebben, szórakoztatóbban telik az idő. Így azonban, ez a „meghúzott", tévésre leegyszerűsített színdarab meglehetősen érdektelenségben hagyott. Leginkább ez zavart; hogy ugyanis színielőadás-szerű maradt a játék, csakhogy a színházi varázs, a jelenlétélmény nélkül 6okkal hatástalanabb, mint lehetne. Ezúttal még a színészek sem segítettek a rendezőnek, mint már annyiszor hasonló esetekben, amikor'a kidolgozott, kiváló alakítások, a színészarcok közelképei mentették a színháziasra sikeredett televíziós előadásokat. Ügy tűnt, a darab világa távol maradt a közreműködőktől — csoda-e, ha ilyenformán a nézőktől is? A címszereplő, Marija, jó indulatúan és tudatlanul boltvezetést vállalt egy eldugott kis faluban, hamarosan mutatkozó leltárhiányát, ezer rubelt, a férjének kellett három nap alatt összeszedni Ezer rubel nagy pénz, Kuzma megjárja érte a kiszolgáltatottak kálváriáját, megalázkodik és megalázzák. De nem eléggé. Nem eléggé ahhoz,- hogy mi, nézők is átérezzük gyötrelmeit Szerepében Horesnyi László sem tett eleget ezért de túl nagy lehetőségei nem is voltak. Hiszen a játék, úgy az első harmada után, „átment arcképcsarnokba", a pénzt adók vagy a pénzt nem adók típusait sorakoztatta. Bár nem minden tanulság nélkül, de hót a jó lelkűeket a segítőkészeket, a zsugoriakat a jókodókat a vagány nagyvonalúakat, a működőképes igazságérzettel megáldottakat, a képmutató sajnálkozókat, az őnzőeket és önzetleneket és a többit — amúgy is ismerjük, ők vonultak a játékban, hol élénkebb menetben, hol fáradt vánszorgásban, s ezek az ismerős portrévázlatok • eltakarták a konfliktust S. E. A Gondolat Tiszatája, a Tiszatáj gondolata Szegedi vendége volt a múlt héten szerdán este a Kossuth-adón a Gondolainak, a Rádió irodalmi lapjának: a Tiszatáj volt a főszereplő háromnegyed órán át. Az adás egyébként annak az 1979. október 30-án, a budapesti Kossuth-klubban rendezett Tiszatáj-estnek sajátos szempontok szerint rögzített hangfelvétele volt amelyről annak idején lapunkban is beszámoltunk. A házigazda. Bata Imre irodalomtörténész a mai magyar irodalom első számú kitűnőségét, Illyés Gyulát kérdezte meg a folyóiratról, aki arról a rokonszenves törekvésről beszélt, amely már Ilia Mihály főszerkesztői működésekor jellemezte elsősorban a Tiszatájt. A baloldaliság és a nemzeti érzés összekapcsolása sajátos szintézisben, úgy, hogy a Dunamedence népeinek sorsközösségét a határokon • túli magyar irodalmak bemutatása révén igyekezzen felmutatni, a szomszéd népek irodalmával kölcsönhatásban, így megismertetve az olvasókkal a jugoszláv, a cseh, a szlovák és a román Irodalmat is. Csak akkor lehet életképes egy folyóirat, ha folytat és egyben hagyományokat teremt, mondta Vörös László főszerkesztő. Az elmúlt tíz évben megizmosodott, kiteljesedett Tisza táj-profil a közép-kelet-európai kitekintést, az országos és a helyi irodalom legjobbjainak bemutatását jelenti, hármas egységben. Érdekes és fölöttébb elgondolkodtató volt a főszerkesztő ama véleménye, amely a helybéli és az országos irodalom viszonyát tükrözte; „ma vidéken nem szerkeszthető úgy jó folyóirat, ha nincsenek jelen a lapban a hely szellemiségét képviselő alkotók; ugyanakkor az sem tekinthető megoldásnak, ha csakis rájuk támaszkodnak, engedményeket téve így a provincializmus kísértésének." A Kárpát-medence egymásra utalt népeinek, a közös gondok sorának egyik illusztrátora egész munkásságával a műsorban megszólaltatott Kányádi Sándor költő, a romániai magyar irodalom egyik reprezentánsa. ö fogalmazta meg a Tiszátáj egyik legszebb hitvallását: ezen a tájon mindnyájan kettős kötöttségben élünk — s ennek megfelelően kell tevékenykednünk. A TIT budapesti irodalmi szakosztályának és a Magyar írók Szövetségének estjén r.eves színműyészek — Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Csernus Mariann — csupa olyan művet tolmácsoltak, amely nyomtatásban először Szeged folyóiratában látott napvilágot. A rádiófelvétel szerkesztő-rendezőjét, Dorogi Zsigmondot , dicséri, hogy az írók, költők, szerkesztők által kifejtett gondolatokat harmonikusan illesztette az elhangzott művekhez, s igy ez a 45 perc keretet, különlegesen meg-1 szerkesztett, koncentrált ké- • pet adó arculatot kapott, egyetlen Cél; egy folyóirat mtnél teljesebb, minél ótfo- ] póbb bemutatása érdekében. Bár Bata Imre joggal állapította meg, hogy a betegsége miatt az esten meg nem jelenhetett a a Tiszatajtól elválaszthatatlan Mocsár Gibort mindenképpen megkell említeni, ha a folyóirat prózarovatáról beszélünk, azért mégis szót kapott az adásban szegedi prózaíró is: Tóth Béla. Az az (ró, aki „Bálint Sándor után talán a legszögedibb szegedi", aki irodalmi szociográfiát ír az imádott Tiszáról, s aki „vissza tud köszönni Tömörkénynek és Mikszáthnak". Igen jó dolog, hogy helyet kapott ebben a háromnegyed órára faragott műsorban, hiszen nélküle semmiképpen sem lehetne teljes az, ami Szeged irodalmáról, szellemiségéről szól. Mindent összegezve: a közvetlen., országos érdekű informatív értékeken túl is nagyon fontos, sokatmondó tanulságokat tolmácsolt a Gondolat Tiszatája: a Tiszatáj gondolatait, elveit, eszméit, amelyeknek nem mindennapi helyük van napjaink közgondolkodásában. D. L. rehabilitáció Az lenne ideális állapot, ha minden ember jó erőben és egészségben vonulhatna nyugdíjba hatvanéves korában, vagy ha kedve tartja, később. Az élet azonban nem mindig teljesíti vágyainkat, sok ember kényszerül jóval hatvanéves kora előtt nyugdíjba, kény felen abbahagyni a munkát, mert egészségi állapota megromlott A legkülönfélébb betegségek mellett az üzemi balesetek és egészséget károsító foglalkozási ártalmak következtében mind többen válnak ki a munkából a szegedi és a környékbeli vállalatoknál szövetkezeteknél, intézményeknél is. A megyében tavaly nyolcezer munkaképes korban levő rokkantnyugdíjast és járadékost tartottak nyilván. Az utóbbi esztendőkben már évente 1900—1200 dolgozó került rokkantnyugdíjba, s ez a szám ma már kiteszi az év folyamán nyugdíjba vonulók közel egynegyedét. Az ágazatok jellegéből következően az iparban legmagasabb az arány, mintegy harminc százalék a nyugdíjkorhatár előtt rokkantan nyugdíjazottak száma. legalábbis nem mondható látványosnak a csökkent munkaképességűek rehabilitációját szolgáló egészségügyi és foglalkoztatási tevékenység. 2. 1. Tagadhatatlanul súlyos csapás minden embernek, ha baleset éri vagy megbetegszik. A fájdalom és a szomorúság mellett kihat a család életére, anyagi körülményeire is a változás. De az is köztudott, hogy a balesetet szenvedett vagy betegség következtében egészségükben károsodott dolgozók többségének számos olyan fizikai és szelle. mi képessége marad, melyek megfelelően választott munkakörben, illetve munkakörülmények között lehetővé teszik a teljes értékű munkavégzést, az egészség további romlása nélkül A csökkent munkaképességű emberek rehabilitálása, munkába vonása fontos társadalmi érdek; egyrészt mérsékli az érintett ember fogyatékosságérzetét, másrészt a jelenlegi munkaerőhelyzet is megkívánja mind munkahelyi mind népgazdasági szempontból a foglalkoztatásúkat. Ez idáig rendben is volna, hiszen aligha van ellentét a társadalmi és az egyéni érdek között. A rokkant ember mit tehet azért, hogy rehabilitálják, hogy továbbra is munkát végezzen? Kevés a lehetősége, de nem is neki kellene rehabilitációja érdekében cselekednie. hanem a vállalatának. Rende. let szabályozza, hogy vállalati kötelesség a foglalkoztatási rehabilitáció, a vállalatokat. pedig a tanácsok ellenőrzik, segítik ebben a munkában. A rendelet legfontosabb célkitűzései azonban csak kevéssé valósultak meg a szegedi vállalatoknál. Élőbb azt mondtuk, hogv nincs érdekellentét az égvén és a vállalat kőzött, látszólag. „elvileg"' nincs is. de a gyakorlatban nem oly egyértelmű a helyzet. Eddig Az anyagi oldalt nézve a csökkent munkaképességű dolgozók általában nem érdekeltek abban, hogy kiutat keressenek, mivel a társadalombiztosítási és rehabilitációs rendszerünk az anyagi biztonságot elsősorban a rokkantnyugdíjon keresztül garantálja, ami a nyugdíjasként történő munkavállalással általában nagyobb jövedelmet biztosít, mint a rehabilitáció. Ezt a szegedi adatok is alátámasztják, mivel a foglalkoztatott nyugdíjasoknak körülbelül 20 százaléka rokkantnyugdíjas. Elmarasztaló megállapítás: a vállalati rehabilitációs bizottságok munkája jórészt formális." Való igaz, hogy a vállalatok a szűkös munkaerőhelyzet ellenére sem törődnek sokat a sérüli de még munkaképes dolgozóik megtartásával Ez irányú tevékenységük inkább szociálpolitikai, mint munkaerőcentrikus. Rehabilitációs tevékenységük kimerül abban, hogy igyekeznek gyorsan előkészíteni a balesetet szenvedett vagy megbetegedett dolgozójuk rokkantnyugdíjazását. Rosszmájúan mondhatnánk azt ls, hogy igyekeznek mielőbb megszabadulni a csökkent munkaképességű emberektől. Valószínűleg mindenki tisztában van azzal hogy igen nehéz az említett rendeletet végrehajtani, amely úgy fogalmaz, hogy elsősorban és lehetőleg az eredeti munkakörben és szakmában kell foglalkoztatni a rehabilitált dolgozót. A vállalatok általában az áthelyezéshez folyamodnak, s hogy valakit esetleg átképezzenek más szakmára, feladatkörre, az már ritka, mint a fehér holló. Természetesen az is gátolja a hatékonyabb rehabilitációt, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt munkahelyek többsége kisegítő jellegű; portás, telefonkezelő, öltözőőr, motozó és ezekhez hasonló, s mint ilven alacsony keresetet is biztosit 3. Csongrád megye városaiban tavaly 4352 csökkent munkaképességű foglalkoztatására kijelölt munkahely volt. de mivel a vállalati rehabilitációs tevékenység gyönge lábakon áll ezeken a munkahelyeken — legalábbis egy részükben — nem csökkent munkaképességűek dolgoznak. Van még egy speciális vállalat is Szegeden, a fonalfeldolgozó, melynek az lenne a fő feladata, hogy kizárólag, illetve zömében csökkent munkaképességű embereket alkalmazzon. Ennél a vállalatnál összesen 786 embert foglalkoztatnak, 729 a fizikai dolgozó. A leszázalékolt emberek száma 422. a többiek közül körülbelül százan csökkent munkaképességűek, 253 alkalmazott pedig teljes munkaképességű. A vállalatnál az egyszerű betanított munka dominál, tehát a nagy számú és a szakképzettséggel rendelkező. de. csökkent munkaképességűeknek nem is tudnának elfoglaltságot nyújtani. Egyébként is alkalmatlan • számukra, hiszen ott már eleve olyanokat alkalmaznak, akik értelmileg, testileg fogyatékosak, vakok. mozgássérülteik. Arról már nem is szólva, hogy a fonalfeldolgozóból a bérszínvonal igen alacsony, a fizikai dolgozóknak közel fele még kétezer forintot sem keres havonta. Azt mondják, hogy a rehabilitáció is gyógyításra szorulna, éppen úgy, mint a sérült emberek. Persze akad néhány vállalat, ahol dicséretesebb módon foglalkoznak a rehabilitációval Például a zajos üzemek sorába tartozó Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál a műszaki intézkedések. az egyéni hallásvédő eszközök alkalmazása ellenére is komoly gondot jelent a dolgozók halláskárosodása. A gyárakban rendszeresen tartanak szűrővizsgálatokat, és a gyógykezelésen túl javaslatokat tesznek az üzemi orvosok, hogy az arra rászoruló munkást helyezzék egészségi állapotának megfelelő helyre. Az orvosok tanácsát, javaslatait a gazdasági vezetők példásan 'végre-hajtják. A sérült, rokkant, munkaképességüket részben elvesztő dolgozókkal még akkor is többet kellene foglalkozni, ha erre nem hoztak volna törvényerejű rendeletet. Az emberiesség nevében ls kötelességünk ez. Soha nem lehet olv fontos gazdasági tennivalónk, hogy keresztülnézzünk az emberen. különösen azokon, akik elvesztették erejük, egészségük egy részét. Gazdagh István Megkezdődött a játékfilmszemle Pécs ismét a magyar film városa lett: öt napon ét a baranyai megyeszékhely a házigazdája a filmszakma és a közönség hagyományos találkozójának. Hétfőn, tegnap a Petőfi filmszínházban Rózsa János „Vasárnapi szülők" cimü alkotásának díszelőadásával megkezdődött a XII, magyar játékfilmszemle. A megnyitóünnepélyen részt vett Pozsgay Imre kulturális miniszter is. A rendező szervek nevében Bernics Ferenc, a szemle igazgatója köszöntötte a jelenlevő csaknem félezer filmszakembert, köztük a tizenhárom külföldi országból érkezett újságírókat, kritikusokat, rendezőkel A szemle során stúdióvitákat szerveznek arról a kérdésről: milyenek legyenek a nyolcvanas évek magyar filmjel? A pécsi találkozón 22 játékfilmet, valamint több televíziós és információs filmet vetítenek. Továbbtanulás Várhatóan sokan pályáznak az Államigazgatási Főiskolára Ezekben a hetekben döntenek a továbbtanulásról az idén érettségizők — és a korábban végzettek —, a jelentkezési lapokat március 31-ig kell eljuttatniuk a megjelölt egyetemre, főiskolára. Várhatóan ismét sokan pályáznak majd az Államigazgatási Főiskolára. — Az Idén jelentkezhet, nek harmadszor az ország legfiatalabb oktatási intézményébe. az Államigazgatási Főiskolára a fiatalok — mondotta Kelemen Ferenc főigazgató —, s a leendő elsőévesek búcsúztatják majd az elkövetkező tanév végén a főiskola első végzett szakembereit diplomásait — A jelentkezők magyar nyelv és irodalombél valamint történelemből vizsgáznak, ám a történelem helyett. az igazgatási ismeretek című tárgyat is választhatják azok, akik azt a középIskolában tanulták. A sikeres vizsgázók közül 150-en a hároméves nappali 300-a% pedig a négyéves esti és levelező tagozaton kezdhetik meg tanulmányaikat. — Lényegében a tananyagból is következik, hogy elsősorban a városi, községi, járási és megyei tanácsolt munkaerőpótlását vagyunk hivatottak megoldani, de szakembereinket minden bizonnyal szívesen látják az államigazgatás legkülönböbőbb területein. Jogelődünk a Tanácsakadémia volt a nagy múltú Intézményből .„nőtte ki magát" az Államigazgatási Főiskola. (MTI) ilfl etrö Folyamatosan tart a budapesti metró Moszkva téri mozgólépcsőjének főjavítása. A munkát előreláthatóan február 22-re fejezik be. «