Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

Szerda, 1980. február 27. Magyar filmhét Kubában Hazaérkezett Kubából a magyar filmdelegáció, amely részt vett a baráti országban első ízben megrendezett magyar filmhéten. A küldöttség tagja, RÓZÍO János filmrendező — akinek „A trombitás" című filmjét ls vetítették — elmondta az MTI munkatársának: — A kubai magyar filmhét eseménysorozatát hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulója tiszteletére rendezték meg. Az ünnepélyes megnyitón, Havanna egyik, mintegy 1500 személyt befogadó filmszínházában Jancsó Miklós „Magyar rapszódia" című alkotását mutatták be, nagy sikerrel. A filmhéten többek között az Allegro barbarót, valamint a Rossz emberek, a 80 huszár, a Keménykalap és Krumpliorr, Az erőd, a Dóra jelenti, az Olyan mint otthon című filmeket láthatta a közönség. — A magyar filmművészet iránti érdeklődést jelzi, hogy a kubai televízió folyamatosan tájékoztatta nézőit a filmhét legfontosabb eseményeiről. József Atliiaeslek Az idén József Attila költészetének jegyében rendezik meg — április 18-án Győrött — a harmadik előadóművész-fesztivált. Kialakult a fesztivál mezőnye: az idén is a legnevesebb színészek és előadóművészek neveztek a versenyre, József Attila alkotásainak legjavát, valamint mai magyar költök alkotásait fogják tolmácsolni. E nagyszabású rendezvényt a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti. Jelen lesz a rádió április 11-én Salgótarjánban is. a költőről elnevezett művelődési házból ugyancsak egyenes adásban sugározza a József Attila-est programJát. (MTI) Aki nem szignálja műveit r Értéket az értéktelenből Gyűjtsük a hasznosítható hulladékokat! Olvastam egy amerikai ma-' sináról. Növényi hulladékot eszik az egyik végén, és érteke*, üzemanyaggá alakítható alkoholt ad ki a másikon. Bolond lenne bárki is szemétbe dobni az ehetetlen krumplit, répát, salátalevelet, amikor a szeme láttára „pénzt" csinál belőle a gép. Elképzeltem, ml lenne, ha nálunk itt. Szegeden, Tarjánban fölállítanának egy olyan szerkentyűt, amely gombnyomásra falná be a lyukas zoknikat, a divatjamúlt, porrongynak se alkalmas ruhaneműket és közben méterszám tekergőzne ki belőle a frissen szót kelme. Nem tudom, ki állná meg, hogy ne ezt a masinát táplálja a szeméttelepet „gazdagító" kuka helyett Pedig ugyanez a folyamat jatszódhat le a gazdasági élet gépezetében is, csaklussabban, kerüiőutakkal, kevésbé látványos módon: üvegdarabokból, papírhulladékból, hasznavehetetlen fémekből csakúgy készíthetnek értéke® anyagot mint a rongyból. Készíthetnek, ha van miből. 1978-ban ugyanis Magyarországon körülbelül 9 millió köbméter szemetet kellett megsemmisíteni: elégetni, elásni, ártalmatlanná tenni. A fővárosban egy tonna mennyiséggel ezt 400 forinttért teszik. Az új szemétégetőmú több mint 2 milliárd forintbakerül. Ilyen hatalmas összegeket öjünk bele abba, hogy az egészséget, környezetet károsító, sok helyett foglaló szeméttől megszabaduljunk, és e közben nem teszünk különbséget értékes és értéktelen hulladék között. Holott, okos szortírozással elérhetnénk: az újrahasznosítás révén csökkenne az igény az elsődleges nyersanyagok íránt kevesebb energiával lehetne belőlük új terméket gyártani, és megtakaríthatnánk az elpusztításukra fordított energiát is. Azt hinné az ember, mindezt tudva, mi sem lenne természetesebb: a családok, az üzletek, a téeszek, az ipari üzemek termelte hulladékból külön választjuk az értékeset, a kidobni, valótól, gek máról holnapra egyszeAmerikában külön konté- rűen eltűnnek, a papírzsánerbe rakja a háziasszony a kok pedig a szemétledobóba rongyot, a papírt, a műanyag kerülnek. Akad lakó, aki a flakont, az üveget, a növényi házfelügyelőtől sajnálja a hulladékot, és szinte alig pénzt, amiért megdolgozik, marad valóba'n kidobásra azért ágál ellene — és az ítélhető szemét. De nem kéli akció ellen. Pedig — mint ilyen messzire tekintenünk az IKV igazgatója is ela j(4 példáért: az NDK nagy- mondta, ezen a tanácskozávérosaiban élő ember is be- son — bárki maga is elvigyakorlottmozdulattal dobja heti a MÉH-be magagyűja kijelölt helyre a különbö- tötte hulladékát, és nem kell zó hulladékokat. Tulajdonképpen, ha jól belegondolunk, nincs is ebben semmi rendkívüli: ki riválisnak tekinteni a becsöngető gyerekeket sem. Hiszen valamennyi papír és rongy gazdaságunk hasznára ki a saját és az ország jói ** • felfogott érdeke szerint cselekszik. Az ész diktálta kéz be. És;ez a lényeg: az újraföldolgozis útjára kerüljenek mozdulat ott már szokássá adé^artások haszno$ hullavált. És hálunk? Hát ez ügy- . Az „ABC -n tuljutva azonben van még tanulni valónk. £an. eredményekről ts Mint ismeretes, 1979. no vem- mar ,szamol"L E,d' ber 1-től közös hulladék- n 2 f™ ífíLít avűitési akciót indított a Io"ramm PaPtrí gyűjtöttek Déí-ma' roSzki möh ösmc 0 bániak. Ebből 613 vflla^Tés aflKV, kísérti®" J^IZ ^gpapfr. 676 jelleggel, egyelőre csak Tar-" kll°8r?™m, 8,zines ujsag es 1 jánban. A „tanítást" a hul- ezer( 30° kilogramm vegyer ladékgyüjtés ABC-jénél kezd- PaP'rhulladék. A gyűjtőkedv tek. Minden, állami lakás- nara %% mértékű, ha a ban élő család nyomtatott rongyoktól kell megválniuk cédulát talált a levétazekré- a • °^'n°knak: edii° nyében, melvből megtudta, ™™dbsszc 330'5 kilogramm mi az ő teendője. Az IKV 301 ossze1 ezer 500 papírzsákot jut- A tapasztalat szerint ott tátott el nyolcvan háztömb- tanulékonyabbak, öntudatobe. hogy legyen mibe külön- sabbak a lakók, ahol eddig válogatni a hasznos anyago- is jó emberi kapcsolatuk volt kat. Ezzel a munkával egyéb- a házfelügyelővel. Kiemelkeként a házfelügyelöket bíz- dó eredményt értek el a háták meg, megfelelő honorá- romszázas épületek bérlői, a rium ellenében. A MÉH gép- 418., a 419., az 522., az 523., kocsija havonta egy alka- a 602., 603. és a 804-es házlommal gyűjti össze a föl- ban élő családok, halmozott hulladékot, s „ ..... , „ , , ilyenkor cserélik ki a zsá- . ^T kokat is n ' ov • iassan is, de egyszer megtanulja nemcsak Az első három hónap el- minden tarjáni, hanem mintcltével összegyűltek a ház- den magyar ember az okos felügyelők, a MÉH, az IKV, takarékoskodás ÁBC-jét Ha a Városgazdálkodási Vállalat „„„ . ,, . és a népfront képviselői, maeáto1 nem-hat a kiront hogy megbeszéljék az eddigi .kissé aktívabb közremúködétapasztalatokat. Sok minden- sével- H°Sy az ország haszre fény derült ezen az érte- nára- ml is Pénzt „varákezleten. -Egyes házfelügye- «°líunk" a hulladékokból, lók panaszkodtak a lakókra: nem tudnak zöldágra vergődni velük, kevés bennük a segítő szándék. Sokan továbbra is a kukába öntik az újságpapírt is. Arra is van bőven példa, hogy a gondosan szétválogatott papírköteChikán Ágnes T. Knotik Márta, a szegedi Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora textilekkel foglalkozik. Ismerője a régi sírokban talált textilmaradványoknak, csakúgy, mint egykori céhzászlóknak,, középkori miseruháknak, népviseleteknek. Tudja, hogyan kell különböző anyagokat megtisztítani, ismeri a textilfestés rejtelmeit, a legkülönbözőbb festési technikákat, tud szőni, szabni, varrni, hímezni, az öltések módjáról, a díszítések milyenségéről megállapítja, mikor készült a munka, s vajon kié lehetett? Emellett ismeri a művészettörténetet, a viseletek változásait, állandó önképzéssel nő föl a mind bonyolultabb feladatokhoz. Mindig aláveti magát a helyreállítandó műalkotás egyedi világának, stílusának. Állandóan a háttérben marad, nagyfokú alázat, szerénység, precizitás és türelem jellemzi tevékenységét. Az elmúlt év végén a múzeum munkatársai is csodájára jártak egy újjávarázsolt, mohazöld színű, gyönyörű festett ábrákkal díszített hatalmas zászlónak: Heves megye 1715-ben készített zászlajának. Az egri vár új állandó kiállítására készítették Szűcs Árpád festőrestaurátorral közösen/ Fejenként 5—600 órájukba telt, amíg a foszlányokból helyreállították a zászlót, s eredeti szépségében restaurálták a nagy értékű műkincs festett motívumait. — A restaurátori munka szépsége, hogy mindig új és speciális problémákkal kerülünk szembe. Nincs két gyforma darab, nem lehet sablonos megoldásokkal dolgozni. Az utóbbi másfél évtized minden évére jutott egy-egy zászló, de mindegyik más-más feladatot jelentett. Az egri lobogó sajátossága abban rejlett, hogy a textilanyag két oldalán különböző helyeken más-más ábrázolás volt. Az évszámot, Heves megye címerét, a kétalakos festett feszületet és a szórt arany ornamentikát a textillap kjét oldalán sikerült várakozáson felül újraalkotni. Kizárólag természetes anyagokkal dolgozhatunk, mert az eredeti textilek is természetes alapanyagűak, és fontos, hogy az .egymás mellé kerülő anyagok hasonló, vagy jobb esetben közel azonos tulajdenságúak legyenek. Ám mind nehezebb hozzájutni a jó alapanyagokhoz, s a finom minőségű varrótűkhöz. — Az eredeti textilt és a restaurált részt hangsúlyozottan elkülöníti, mint azt egyes restaurátorok teszik, vagy igyekszik a lehető legpontosabb rekonstrukciót végezni? — Külön nem törekszem arra, hogy megkülönböztethető legyen az eredeti és a restaurált rész. Hiszen ha megfeszülök sem lehet tökéletes a munka, az évtizedes kopást, a napszítta színeket lehetetlen mesterségesen •előállítani. Bár külön nem törekszem rá, mégis egyértelműen látható minden darabon, melyik a régi, eredeti rész és melyik a restaurált. Kiegészítéseket minimálisan alkalmazok és. csakis azért, hogy a díszítés folytonosságában, fő vonalvezetésében ne legyen törés, visszaálljon a teljesség illúziója. Célom, a lehető legjobban megőrizni a régit béléssel, alátámasztással, hogy minden darab eredeti szépségében bontakozzon ki. — A huszonöt esztendő bizonyára sok szép, különleges és emlékezetes feladatot hozott. Kérem, említsen ezek közül néhányat. — A múzeum Vasvirágok című kiállításán látható a szegedi céhes ipar virágzásának idejéből két zászló: a lakatosok céhének 1795-ből való és a kovácsok 1852-ben készített zászlaja. Ezek Igen régen a múzeum tulajdonéban vannak, de már a korabeli leltárkönyvbe is bejegyezték meglehetősen rossz állapotukat. Akkor, hogy ne rongálódjanak tovább, elvégezték a legszükségesebb „tűzoltómunkát". É zászlók különlegessége, hogy a textillap két oldilán a díszítések ugyanarra a helyre esnek. Mire hozzáfogtunk a restaurálásukhoz, az anyag olyannyira elhanyagolt volt, hogy csak az egyik oldalt tudtuk eredeti szépségében helyreállítani. A nem látható oldalon csak a szakemberek számára maradtak meg festett részek. A másik emlékezetes munkámat két évvel ezelőtt készítettem. Tizenötödik századból származó, reneszánsz megfogalmazású miseruhákat restauráltam az Iparművészeti Múzeumnak. Ehhez teljesen szét kellett bontani az anyagot. - — Milyen feladatok illnaji a szegedi múzeum resíaurátorai előtt a közeljövőben? — Múzeumunk hatalmas leletanyagához képest kevesen vagyunk. Égetően szükség lenne egy farestaurátorra, s reményünk van, hogy meg tudjuk teremteni a papirrestauralás feltételeit. Az elképzelések szerint az iparművészeti restauráló csoport átköltözik a múzeum új épületébe, a Fekete-házba, ott kialakíthatók egy olyan restaurátorműhely feltételei, ahol az országban elsőként nagyméretű textíliák, elsősorban zászlók helyreállításával foglalkozhatnánk. Mód lenne arra is, hogy a múzeum új- és legújabb kori történeti osztályának különleges értékeit, az egyleti és munkásmozgalmi zászlókat fölújítsuk. Megteremtődhetne egy olyan műhely, ahol tapasztalataimat átadhatnám fiatal és lelkes kollégáimnak. Az idei múzeumi hónapot a restaurálás jegyében rendezik meg októberben. Ebből az alkalomból a budapesti restaurátorok a fővárosban rendeznek kiállítást, a vidéklek Miskolcon mutatkoznak be. Mivel egy-egy ilyen bemutatón mindig kész munkákat állítanak ki. úgy gondolom, hogy Miskolcra egy olyan félig restaurált női felsőruhát küldők, melynek darabjain a közönség végigkövetheti a textilrestaurálási munka több fázisát, az eredeti emléktől a tisztításon és alábélelésen át a pótlásokig. Ugyanakkor szeretnénk bemutatni a szegedi lakatosok kétszáz éves céhzászlaját is. Azon a tárlaton — kivételesen —, ott lesz a bemutatott darabok alatt a restaurátorok neve. T. Knotik Mártáé is. Tandi Lajos Kerámiák exportra Háromszorosára növelte nyugati exportját a magyarszombatfiai kerámiagyár azzal, hogy a futószalagszerűen öntött, sajtolt kerámiagyártástól visszatért a sima korongozáshoz. A régi technológiához való ..megtérés" Itt kivételesen teljes sikert hozott. A régi őrségi fazekasok gyári utódai jó érzékkel felismer lek, hogy hagyományos használati fazekasedények ma újból divatosak, jól eladhatók. Ráadásul ugyanabból az olcsó helyi agyagból előállíthatók, amiből hosszú időn át csak virágcserepet és csibeitatót gyártottak. ,A szerencsés váltást több évig tartó, jórészt saját erőből megvalósított rekonstrukcióval készítették elő. A rémület dokumentuma 4> Eszperantó könyvritkaságok Szegeden Hukunaga-isao idős japán békeharcos, akit hosszabb ideje kórházban ápolnak, nagy formátumú, 344 oldalas könyvet küldött ajándékba a Somogyi-könyvtár eszperantó különgyűjteményének. A modern, ízléses köntösű anyagból Európa csak 250 darabot kapott. Akár a rémület könyvének is nevezhetnénk a modern könyvkötészet és könyvnyomdászat e szép termékét, a címe ugyanis Hirosima, Nagasaki atombombázásának képes dokumentuma. A vaskos dokumentumgyűjtemény az atombombázás 35. évfordulójára Jelent meg a japán békeharcosok népes táborának áldozatkészségéből, s több mint 6 ezer fotóból. valamint a túlélők festményeiből, rajzaiból válogat. Első kiadása 1978 végén jelent meg japánul. A könyvet rövidebb időre kölcsönadja a Somogyi-könyvtár az érdeklődőknek. Hétköznapok Vonalak Vannak parkolóhelyeink. (Aki nem hiszi, járjon utána. Látni fogja, hogy új városrészeinkben már meglehetősen sok helyet biztosítunk az autóknak, méghozzá drága pénzen.) Vannak autóink. (Aki nem hiszi, nézzen körül az utcán, vagy próbáljon nem fizető parkolóhelyet találni hétköznap a Belvárosban. Az. ellentétben a kocsira várókkal, máris úgy fogja érezni: sok i6 nálunk az autó.) Autók és parkolóhelyek tehát — . ha városrészek szerint nem is — nagyjából kiegyenlített számban vannak jelen Szegeden. Ebből az következik, hogy átlagos (és szerencsés) esetben egv-egv környéken éppen annvi parkolóhely van, amennyi autó. Ez mindenesetre szerencsés dolog, főként akkor, ha az eeves parkolóhelyek vonalakkal vannak elválasztva egymástól. Űi lakónegyedeinkben viszont gyakorta hiányoznak ezek a vonalak, s így gvakori (és elkeserítő) látvány, hogv sók helyen négy kocsi foglalja el öt helyét és így tovább. Mit tehet a kiszorult tulaj? Átkozódik, s esetleg olyan helyen hagyja kocsiját, ahol az a forgalmat is zavarja. Igaz, apellálhatnánk az emberi jóérzésre, figyelmességrfe: miért nem állnak be pontosabban az emberek a parkolóhelyekre. Hát, vonalak híján ez sok helyen igencsak ne. héz, szinte lehetetlen. Főleg kezdő vezetők számára. akik még nemigen képesek fölmérni, egv-egv helyen hány kocsi fér el és hogyan. És ha segítenénk nek'k? Akkor olcsó, tátéko7.*ató vonalak segítségével alighanem legalább tíz százalékkal gvarapíthatnánk való-áaos parkolóhelyeink s-'ámát. Talán lehelne annyi parkolóhelyünk is. amennyi papíron van ... — Két deci bort kérek és egy ásványvizet — rendel a vendég, aki énpen nem Inna fröccsöt. de a bor mellé szívesen látna némi vizet is, vagy éppen a saját ízlése szerint akarja hígítani italát. Hamarosan eléje tesznek egv ió fo-májú kis kan—,ó' a bor. ral, mellé a vizet és a poharat. — Két deci bort kérek és egy ásvánwizet — rendel a vendég, mint fönt. Hamarosan eléie tesznek egy kétdecis poharat borral töltve és egy üveg ásványvizet Aztán törheti a fejét: most mit kezdjen a vízzel, ha higítani akarja a bort. Vagy kér meg egy poharat, s egyik Dohárból a másikba töltöget (közben egy része melléj megv). vasrv kortyol, hígít,J ko-tvol. hígl s a z'a| bo-'ól '"i v eljutnál a ,Ji- ; ... A<,•/, . küj - ...,• » .,•-. . . hánv orsz'iban ••* csak nálunk rr •-• sodik is ió néh ín j ban divatos. Sainos. n lünk 1®... 8z. I 1 *