Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

4 Szerda, 1980. január 16. ÉSmény és fantázia Néha hosszú évekig alig hallunk valamit egy-egy jelentős alkotóról. Aztán egyszeriben újra feltűnik, reflektorfénybe kerül, s van úgy, hogy hirtelenjében át se tudjuk fogni az egymást követő eseményeket. Így tőrtént ez az utóbbi hónapokban Borsos Miklósán l. A kiváló szobrászról először megjelent egy szép kiállítású, igényes album a Corvina Kiadó gondozásában — László Gyula értő tolmácsolásával. Nem sokkal később megnyitotta kapuit a győri „Borsos-ház", ahol az életmű jelentős része állandó kiállítási fórumot kapott S jóformán ugyanebben az Időben forgalomba került a szobrászművész esszé- és tanulmánykötete. a Toronyból című kiadvány. Aligha kétséges: művész !s. közönség is elsősorban az állandó kiállítás megvalósulását értékelte igazán. Nem mintha lebecsülnénk az írott szó vagy a reprodukált alkotás erejét, de hát a plasztikák lételeme a háromdimenziós tér. Más kérdés, hogy mennyit és mit értünk meg e térbeli alkotásokból, miként gondolkodunk a művészet kérdéseiről. az emberi létezés alternatíváiról. Nos. ebből a szemszögből Borsos vallomáskötetének már jelentősége van, miként a kultúrtörténet kiemelkedő egyéniségei személyes hitvallásainak. Mert akarva, akaratlanul bepillanthatunk egy sokszínűen gazdag alkotói pálya kulisszái mögé, kitapinthatjuk a meghatározó erővonalakat, amikből egy művészgeneráció sajátságos élet- és művészetszemlélete is kibontakozik. Ne gondoljunk persze látványos nyilatkozatokra vagy érzelgős elmélkedésekre. Borsos Miklós szemérmes és puritán ember, távol áll tőle a romantikus mértéktelenség. Nem kapaszkodik publicisztikai leleményekbe, stiláris mintákba, mert íróként sem akar kilépni gondolkodói, szobrászi önmagából. Nála a rózsadombi torony is elsősorban a kemény, rendszeres munka színhelye. egyszersmind személyes és szakmai távlatokat Jelentő momentum. A szebeni bástyák például a szülőföldet idézik, az olasz és francia városok tornyai pedig a szellemi orientálódás irányát És az utazások, a plasztikák hátterében „Művek, mesterek, találkozások", emberi kapcsolatok, „Portrék" sorakoznak, amelyekhez végül is rövidebb „Vallomások" s kevésbé rövid „Beszélgetések", riportok társulnak. Igaz. először csodálkoztam az utóbbi műfaj jelenlétén, hisz ebben a közegben vesz. tenek személyességükből a Hétköznapok Hideg, barátságtalan, ködös este. Felhajtott gallérú szótlan utasok a megállóban. Egymásról tudomást sem véve szfinxmozdulatlanságban várják az utolsó járatot Begördül a troli, mormogva nyílik az ajtó, megtelik a kocsi az álmos, fáradt kifejezéstelen arcú emberekkel. Közömbösség, idegenség, tüntető zárkózottság, hangsúlyozott begubózás. élettelen mozdulatok, fagyott állóvíz-hangulat A régebben trollzők ösztönös mozdulattal nyúlnak kapaszkodó után. a gyakorlatlanok dühös szisszenése az indulási döccenő után csak fokozza a dermedt hangulatot Mintha az utasok napi bosszúságaikat őriznék rezzenéstelen arcuk mögött, közönyük jegyébe fagyva. Szirénázó hangjával pihenő vadkacsákat riasztva végigszáguld a troli az éjszakai hídon, majd megcsihadva fékez a megállóban. — Kedves utasaim, mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kívánok. Viszontlátásra! A szemüveges trollvezető mesterkéltség nélküli, vidámságot érzékeltető hangja mint valami megkésett eltévedt napsugár világít a sötétbe borult lelkekbe. Megtört a jég. Az Iménti fagyott arcokon rianásként futnak végig az érdeklődés jelei. Valami történt Valami szokatlan, amit mindjárt meg is lehet beszélni a mellettünk állóval, akit — micsoda véletlen! — egyszeriben ismerünk is. S hitetlenkedve bele lehet nézni az utastérbe irányított visszapillantó tükörbe is, meggyőződni, valóban „valaki", egy ember ül a volánnál. Az a szemüveges, aki visszahunyorít és még egyszer elköszön. Aki mától ismerősünk... Honvágy — Hát maga? Nincs a pult mögött? — Szabin vagyok. — Itt lakik Újszegeden? — Az Északiban, a fene vinné eL — Nem szereti? — Mit szeressek rajta? Nagy építmény, ház, ház mindenütt Bolt meg egy se. Mármint ilyen, mint a mienk, ez az ábécé. Az odesszai. Van ott háromnégy kóceréj, az háromnégy sorban állás. Inkább nem vásárolok. — Itt a maga boltja. — Már ez kicsi, épp ideje, hogy bővítsék. Ráfér. Rengeteg a vevó. Sok vásárló, sok meló. — Mégis mindig mosolyog. — Muszáj. • — Láttam én már mogorva eladókat is. — Nem hivatalból muszáj. Csak úgy. Belülről!A kedves vevő érezze, hogy tényleg kedves vevő. legyen az embernek mindenkihez jó szava, ne csak „tessék", meg „mit kér". Általában Jólesik nekik, ha nemcsak hivataloskodlk az ember. De nekem is. Van azért vevő, aki akármit csinálok, meg nem szólal azon kívül, hogy „tíz deka párizsit". Ilyenkor elszomorodok. Nem bírom, ha keresztülnéznek rajtam. — Magának a szakma szereplés? — Hát? Tán nem az? — Szereti. — Persze. — Mióta eladó? — öt éve. öreg csaj vagyok már én! — Az Észak! városrészben lakik, mégis itt Van , .szabin", a munkahelyétől ötven méterre...» — Senki nem ismer ott.... senkit Itt más ... Közeledik egy fiatalember. a közeli garzonház lakója, „amúgy" kedves vevő. — Rrta. — Szia. Sokatmondó pillantás: nem ér ennyit az egész Északi! Igriczi Zsigmond televízióban, folyóiratokban közölt párbeszédek. Mintha Czigány György, Gách Ma. rianne stb. tapintatosan okos kérdésein keresztül irányt akarnánk mutatni az alkotónak: merre. milyen mezsgyén haladjon gondol, kodása. Aztán rájövünk,' egészében véve mégiscsak igaza volt a szerkesztőnek. A raumbergi kamarazenei élmény leírását ugyanis szerencsésen kiegészíti, kitágítja a Házimuzsika beszélgetése. ugyanakkor a színházi, díszlét tervezői témák nélkül pontatlanabb lenne Borsos Miklós emberi, művészi arculata. Szóval természetes, logikus szervezettségű egészet alkotnak a kötet írásai, amelyékben Firenze és Tihany, Michelangelo, Leonardo, Rembrandt s Henry Moor neve szerepel a leggyakrabban. Nem véletlen tehát, hogy éppen a képzőművészeti témájú munkák szerzik a legtöbb örömet az olvasónak. Eleven, tanulságos és szellemes leírást kapunk Egry József egyéniségéről, s hasonló értékei vannak a Rembrandt-elemzésnek vagy a művészi éremről szóló dolgozatnak. Borsos Miklós alkotói gondolkodásában az élmény és a fantázia a meghatározó. Akár a klasszikus, akár a kortárs művészet jelenségeit vizsgálja, a jelentős produktumok létrejötténél minduntalan felfedezi ezeket. Rembrandt például ki sem mozdult Amszterdamból, de festői világával egyetemes távlatokat tudott megidézni. Mert az élménv és a képzelet egymásból táplálkozik — vallja Borsos, az előbbi háttere nélkül a fantázia csupán .... a semmiben kapálódzik". Ezen az alapon beszél azután művészeti életünk egy-egy fonákságáról, esztétikai gondolkodásunk valós konvencióiról. Furcsállja, hogy még mindig nemes anyagokat emlegetünk, holott a nemtelenség csak az alkotó és az alkotás sajátja lehet. A kisebb méretek lebecsülése, az éremművészet periférikussága is ide tartozik, noha „...a szellem kis helyen is elfér, sót mintha jobban érezné magát" Érdemes hát olvasgatni, nézegetni Borsos Miklós esszé- és tanulmánykötetét, hiszen változatos, tanulságos gondolatokat és grafikákat kínál. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.) Szuromi Pál Rendezettebb kapcsolatok, szigorúbb követelmények A Volán elképzelései a személyforgalom helyzetének javítására „A személyforgalmi dolgozók kulturált megjelenésre, udvarias magatartásra, az autóbuszok külső és belső tisztaságának megőrzésére is tettek vállalást. A volános szakma megbecsülését hátráltatja, hogy a kötelező egyenruhaviselés előírásnainak nem mindenki tesz eleget. Az 1979-es év első 11 hónapjában 216 utaspanasz érkezett vállalatunkhoz. ez meghaladja az előző éviek számát. A közúti ellenőri osztály november elejéig megtartott ellenőrzései tanúsága szerint 140 esetben mulasztották el a mikrofon használatát, hetven hibás perselyt találtak. 11-en várakoztak autóbusszal tilosban. A feavelmi vétségek száma sajnálatosan megnövekedett, vállalatunknál 1978-ban 549 fecvelmi határozat született, 1979-ben november közepéig 604 fegyelemsértést derítettünk fel. Gondolom, itt nincs mit magyaráznunk, a számok önmagukért beszélnek." Dr. Kardos Jánosnak, a Volán 10. számú Vállalata igazgatójának a szocialista brigádvezetők tanácskozásán elhangzott beszédéből való az idézet A kiragadott részlet persze ne tévesszen meg senkit: az értékelőelemző beszámoló az eredményekről is szólt Hogy mégis a kritikai észrevételeket fűztük m.ost egy csokorba. annak oka van: észrevehető szemléletváltozás következett be ugyanis az elmúlt esztendőben; a Volán vezetőinek körében egyre gyakrabban hallottuk, hogy radikális intézkedések sorozatával szeretnék megszilárdítani a fegyelmet, csökkenteni a járatklmaradásokat. kötelezővé tenni a menetrend és a gépi prozram megszabta napi Járatterv betartását oldani azt a feszültséget amely az utazóközönség és az autóbuszok személyzete között érezhető Mindenekelőtt a személyforgalmi üzemegységben tekinthetők e tennivalók Időszerűnek. talán ezért is szervezték mez a Volán vezetői az utóbbi évek legnagyobb szabású ellenőrzési akcióját. 1979. november 22-én. röviddel az úi menetrend bevezetése után, s röviddel azelőtt, hogy a személyforgalmi üzemegység élére új vezetők kerültek. Balogh Imre, a személyforgalmi üzemegység 820 dolgozójának új vezetője, üzemigazgatója azt a feladatot kapta a Volán gazdasági és társadalmi vezetőitől, hogy munkatársaival dolgozza ki a szegedi helyi járatok ügyét rendbehozó programot. Felhasználva a november elején bevezetett új menetrend tapasztalatait, akár kísérleti elgondolások megvalósításával is teremtsen rendet a késlekedésekkel, járatkimaradásokkal „szeplős§é" vált szegedi autóbuszközlekedésben. — Ügy véljük, legfőképpen tudati lépésváltásra lesz szükség. A gépi program bevezetésével elértük a kocsipark ésszerű kihasználtságát, de azzal, hogy X. autóbuszvezető a 11-es kocsi vezetőjeként ér a végállomásra. és két perc múlva mondjuk, a 14-es jelzésű vonalra indul, megfosztottuk a kocsivezetőt attól, hogy gazdája, gondnoka legyen egy-egy járatnak, személyes ismerője a rendszeres utasoknak. Kevésbé érzik most a felelősséget a buszvezetők, mert lazábbá vált kapcsolatuk az utasokkal. A menetrendkészítéshez nélkülözhetetlen adatszolgáltatásra sem kérhetjük Így a gépkocsivezetőket, pedig legjobban ők tudnák megmondani. melyik vonalon, mely időszakok az erősen zsúfoltak. hol lenre szükség sűrűbben a csuklós kocsikra, mikor maradnak üregen még a szóló kocsik ls. (Ilyen információkat, adatokat eddig csak az Időszakos utasszámlálások szolgáltattak.) Elképzelésünk szerint hamarosan bevezetnénk egy kísérletet; ezt vonalcsoportos brtgádvezénylésnek nevezzük magunk között. Ennek lényege, hogy az egy-egy vonalcsoportban dolgozó brigádjaink meghatározott számú autóbuszukhoz kapnának egy tartalékkocsit, s a például műszaki hiba miatt leállt autóbuszt brigádon belül. rugalmasabb szervezéssel pótolhatnák. • Hamarosan megváltozik a jératkimaradások ellenőrzési rendszere is. Eddig esetenként egy jelentés készült, s az előidéző okokat sem vizsgálták kellő alapossággal. Január 14-étől a kocsivezető, a forgalmista, a szolgálattevő. a vonaltiszt is köteles írásos jelentést készíteni, s ha szükséges, még a vezénylőtisztet is" beszámoltatják: mit tett a hiba gyors megszüntetéséért, szerinte ki a felelős, stb. • Megszigorítják az egyenruha-viselést is: hazaküldik, s Igazolatlanul mulasztónak tekintik azt a gépkocsivezetőt. aki civil ruhában ül az autóbusz volánja mögé. Fegyelmi vétségnek tekintik ezentúl, ha az autóbusz vezetője otthon hagyja, vagy nem használja mikrofonját. A forgalmi szolgálattevők naponta ellenőrzik majd, van-e a kocsin mikrofon, működőképes-e, s bemondJa-e a vezető a következő megálló nevét. (Az egyetlen mentség, ha a Javítókönyvbe bejegyezték a mikrofon vagy a hangosítórendszer hibáját.) A novemberi menetrend óta eltelt időben, jó néhány javaslat érkezett az utasoktól. az ellenőröktől, s maguktól a gépkocsivezetőktől ls. Ezek felhasználásával már megkezdték az új, számítógén készítette napi Járatbeosztást. P. K. Műemlékvédelem A szovjet műemlékvédelem áz első átfogó állami rendszer. Feladatalt megkönnyíti az a körülmény, hogy a Szovjetunióban a föld és azon található emlékek össznépi tulajdont képeznek. A szovjethatalom már első napjaitól kezdve Jár-e betegségi segély az új belépőitek? Az idén Január első napjaiban lépett a termelőszövetkezetbe M. A. szegedi olvasónk. A termelőszövetkezeti tagok Jogairól, és kötelezettségeiről vitája van a brigádvezetőjével. Kéri, adjunk tájékoztatást arról, hogy az új bejépőtag a belépés évében, ha megbetegszik, jogosuit-e betegségi segélyre, S ha igen, milyen feltételekkel? A régebbi rendelkezések szerint a betegségi segély a termelőszövetkezettől annak a tagnak járt, aki orvosilag igazolt betegségé miatt munkáját ellátni nem tudja, és a keresőképtelenné válását a közvetlenül megelőző naptári évben a részére megállapított munkát vagy annál kevesebbet, de férfitag legalább évi 1500, nőtag pedig évi 1000 munkaórát teljesített 1979. július l-e előtti rendelkezések szerint a belépés évében valóban nem tette kötelezővé a keresőképtelenné vált tag részére a betegségi segély folyósítását A módosítás szerint jár betegségi segély a tagsági viszony első évében is annak, aki tagsági viszony létrejöttétől a keresőképtelenné válásig rendszeresen részt vesz a közös munkában. E szerint a belépés évében nincs munkaórák szerint meghatározott kötelező munkateljesítmény, de követelmény a rendszeres munkavégzés. A munkavégzés lehet rendszeres akkor is, ha például a tag engedéllyel vagy igazoltan nem vesz részt a közös munkában. • A betegségi segélyt a kesőképtelefiségnek' a körzeti, illetőleg a felülvizsgáló orvos által igazolt tartamára, legfeljebb azonban annyi napra kell fizetni, ahány napig a tag keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző tizenkét hónapban, gümőkóros megbetegedés esetén huszonnégy hónapban tagsági viszonya vagy munkaviszonya alapján munkát végzett. A segély időtartamának folyósításánál — hasonlóan, mint a táppénznél — nemcsak a termelőszövetkezetben eltöltött időt veszik figyelembe, hanem a belépés előtti munkaviszonyban töltött időt is. Olvasónk nem kérdezte, de megemlítjük, hogy kedvező új rendelkezés az is, hogy az előzetes munkavégzés tartamé re tekintet nélkül folyósítani keli a betegségi segélyt a tagsági viszony első évében annak a közös munkában rendszeresen résztvevő tavnak, aki ÍR éves kora előtt- válik keresőképtelenné, és annak is. aki Iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül tagsági viszonyt létesített. Dr. V. M. nagy energiát fordított a kulturális értékek megvédésére az egész országban. A Szovjetunióban a történelem, az építészet, a monumentális művészet több mint 190 ezer emlékét tartják számon. A restaurálásukra, megőrzésükre fordított állami költségvetés állandóan növekszik. Az Orosz Föderációban például ez az őszszeg a háború utáni korszakban majdnem egymilliárd rubeL Állandóan bővül a restaurátorműhelyek és üzemek hálózata is. Az országban bevezették az építészeti emlékek bérbeadásának gyakorlatát Ezekben az épületekben múzeumok, kiállítótermek, könyvtárak, szanatóriumok, egyetemek, néha gazdasági szervezetek kapnak helyet Ez a módszer lehetővé teszi, hogy jelentős kiegészítő összegeget fordítsanak a restaurálási munkákra. A bérlő intézmény védelmi díjat özet, ami lehetővé teszi az emlékek állapotának mintaszerű megőrzését Ha a bérlők megszegik a használati szerződést (ami nagyon ritkán fordul elő), büntetést fizetnek. Ismétlődő szabálysértés esetén a műemléket másnak ad iák át. A műemlékvédelem nemcsak az állami szervek feladata. Mind a 15 szövetségi köztársaságban működik önkéntes műemlékvédelmi társaság. Az állami szervekkel együtt, vétójoggal vizsgálják meg a városépítési és -rendezési terveket, azokban az esetekben, amelyekben mű- ' emlékekről is szó van. (APN)