Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

Pcntck, 1980. január 11; Munkahelyi olimpia Falak és kettősség óir ol ca rt'in i'itol m ét a morrc/nn J-oí ííilr fciluitncrte Osztályozó Az SZVSE férfi kosárlabdacsapata miután veretlenül megnyerte a megyei bajnokságot, osztályozót játszik az NB II-bc jutasért. Ellenfele a Békés megyei győztes, éspedig Szeghalom csapata. Az első mérkőzésre ma, január U-én, pénteken kerül sor iflegenben. A visszavágó 12-én, szombaton lesz Szegeden 16 órakor, a Ságvári gimn zium tornatermében. Az év elsó hapjától más „kiírás" kezdődött a munkahelyek sportmozgalmában, merőben új rendszerű tömegsportmozgalmat hívott életre az SZMT, az OTSH és a KISZ KB. A munkahelyi olimpia elnevezésű „akcióról" Kozmanovics Endre, az OTSH főosztályvezetője és Bihari László, a SZOT Sportosztályának munkatársa, tartott sajtótájékoztatót csütörtökön. — A munkahelyi szparlakiádokat azért szüntettük meg, s hoztuk létre az „olimpiát", mert az előbbi rendszerben elsősorban a versenyzés került előtérbe, s nem a hivatalok, gyárak dolgozóinak egész éves, rendszeres testedzése — mondta Kozmanovics Endre. — A munkahelyeken kell megteremteni azokat a feltételeket, amelyek alapján célunkat elérhetjük, fokozatosan megszüntetjük a íeljutásos rendszerű tömegsportmozgalmakat, ez alól egy ideig csak a falusi szpartakiád lesz kivétel. ' A nyári olimpiái játékok éveiben az ágazati szakszervezetek rendeznek megyénként „olimpiai napokat", míg az olimpiák közötti páros esztendőkben a megyei TSH-k szervezik meg a , sokakat megmozgató . sportnapokat. Az qjimpiák közötti páratlan években pedig a munkahelyek rendeznek hasonló eseményeket. — Arra törekszünk — mondta Bihari László —, hogy minden részvevő felkészültségének. egészségi állapotának és szabad idejének megfelelő sportolási lehetőséget kapjon, s szeretnénk, ha a versenyekre történő felkészülés és a mindennapi mozgás megfelelő arányban szerepelne a munkahelyeken. Ai utánpótlás-nevelés gátló körülményei Tenisz Király Kupa Győzelem a Szovjetunió ellen Az új esztendő első hazai jelentő- nemzetközi sport • reményét rendezték meg tegnap, csütörtökön a Fáv uicai Sportcsarnokban: a masvar teniszválogatott Király Kupa mérkőzésen a szovjet csapatot fogadta. Vlagyimir Boriszov—Benyilc János 6:0. 6:4. Taróczy Balázs—Tejmuraz 2:1. Végeredmény: Magyarország—Szovjetunió Kakulija 6:1. 6:2. Párosmérkőzés: Taróczy. Szőke—Boriszov. A Király Kupában a magyar teniszválogatottnak legközelebb — vasárnap délKakulifa 7:6 (a rövidítésben után — Győrött Franciaor7:3) 6:7 (3:7). 6:4. szág lesz az ellenfele. II Az eszemre kellett a hallgatnom... Ismét az NB l-ben a SZEOL AK férfi kosarasai Sikerekben gazdag. de ugyanakkor kudarcoktól sem mentes kilencéves edzői munka végére került pont azzal a döntéssel, hogy a jövőben nem dr. Faragó József Irányítja a SZEOL AK NB l-es férfi kosárlabdacsapatát. Közel évtizedes tény. kedése során ő és fiai azzal vívták ki a tetszést, hogy most. kerültek negyedszerre a legmagasabb osztályba. Sajnálatos azonban, hogy a feljutást követően szándékuk — tartósan az NB I-ben szerepelni — mindhárom alkalommal meghiúsult, a bajnokság végén búcsúzniuk kellett. Mielőtt rátérnék a megszokottól eltérő értékelő beszélgetésünkre, a „mindentudóknak", a „jól értesülteknek" csalódást kell okoznom: az edzöcserére nem az említettek miatt került sor. A Magyar Kosárlabda Szövetség hathatósai). komoly formában foglalkozik azzal, hogy a sportág mielőbb újból helyet követelhessen magának az európai élvonalban. Ezért fokozott követelményeket támaszt a csapatokkal, ós az azokkal foglalkozó szakemberekkel szemben. Ezeknek az élvonalban mellékfoglalkozásban dolgozó edzők aligha tudnak ' eleget tenni, teljes embert kivannak a tennivalók. — Bizonyos idő eltelte után az ésszerűség is azt kívánja, változtatni muszáj — mered maga elé a megbántottsag legapróbb jele nélkül dr. Faragó József. — Amikor volt edzőmtől, dr. Kovács Imrétől átvettem a stafétabotot, tudtam. egyszer nekem is tovább kell adnom. A múlt tapasztalataiból indulva, már korá'bl>an jeleztem a szakosztály vezetésének, keressen főfoglalkozású edzőt, mert a kosárlabdázással járó rengeteg elfoglaltságot lehetetlen egyeztetni munkámmá!. Igazán nem panaszkodhatom munkahelyemre, nagyon sok segítséget, megértést ' kaptam, de erre épiteni a végtelenségig nem lehet. Hazudnék, ha azt mondanám, könnyű szívvel mondtam le a vezető edzői tisztről, de mpst nem a szivemre, az eszemre kellett hallgatnom. Ez persze nem jelent szakítást sem az egyesülettel, sem az edzői hivatással. Több mint harminc éve kezdtem játszani. 1965-ben fejeztem be az aktív játékot, azóta edzősködöm. Kapcsolatom nem szakadt meg a csapattal, az új szakvezető, Gouth Iván kérte, az első hónapokl>an segítsem munkáját. Tagja maradtam a szakosztálynak, a jövőben fiatalokkal foglalkozom. Az életben soha semmi nem sikerül egészen úgy, ahogy akarjuk, ahogy reméljük. Valamivel mindig kevesebbet kapunk annál, amit megérdemlőnk. Valahogy így van ezzel dr. Faragó József, az edző is. Gondolok itt a csapat „páternoszter" , szerepére. — Számtalanszor felvetődött bennem álmatlan éjszakákon, mi volt az oka, hogy képtelenek voltunk megkapaszkodni az NB I-ben? Tehetsegben soha nem volt hiány, mást ne mondjak. Láng, Faragó István, dr. Kisteleki, dr. Zöllei. Hézsö, Kecskeméti, Schmidt. Wirth is játszott edzősködésem alatt az első osztályban A nagymértékű hullámzásról sem feledkezhetünk meg. legalább húszra tehető azoknak a száma, akik időközben jöttek, maid távoztak. Sikerült fiatalokkal pótolni őket. de a csapatba építésük időbe telt. s közben vagy az NB 11-es bajnokság megnyerése, vagy áz NB I-ben való megkapaszkodás volt a cél. Az előbbi mindig sikerült, az utóbbi egyszer sem ... Tartós sikerben nem volt részünk. Az ember sohasem — vagy legalábbis ritkán — engedheti meg magának, hogy belső hajlamai szerint éljen. Dr. Faragó József, az edző megpróbálta ... Először mosolyodik el beszélgetésünkkor, érti mire gondolok. — Nincs mit tagadnom, nagyon jól megvoltam a fiúkkal. — Talán túlzottan is — szakítom félbe. — Köztudott, az emelt hanghordozás, a szigor egyéniségének nem jellemzői. Olykor elnéző, s ezzel bizony nemegyszer visszaéltek játékosai. Nem folytatja azonnal a félbemaradt gondolatsort, keze a feketéscsészét, a kanalat matatja. / — A bőrömből én sem tudok kibújni — sóhajt később megadóan. — Közös sikerünkért jóval többet tehettek volna, ezt elmondtam nekik is. Az NB II-ben azért arattuk sorozatban győzelmeinket. mert többet dolgoztunk ellenfeleinknél. Egy osztállyal feljebb, edzésidőben, már nem tudtuk elvégezni az eredményességhez szükséges munkát. Maradt az oly' sokat emlegetett önképzés. az egyéni kondicionálás. Ezekről azonban ..elfeledkeztek'^ játékosaim. Ma mar látom, hiányzott belőlük a fanatizmus, pedig enélkül most sem iutnak messzire. Okulva ^ történtekből. ezután bizonyára másként csinálják. Amikor 1971-ben átvette a csapat irányítását. lehetséges. maga sem hitte, menynyi ősz hajszállal, vívódással jár az edzői pálya. Tavaly gond nélkül telt a bainoki év. ismét az NB I következik. — Kár lenne túlértékelni az első helyet — hívja fel a figyelmet a sportág második osztályának színvonalára. — Együtt maradt a rutinos gárda, felkészülésünk megfelelő volt, a iátékosok bizonyították — ez nem mond ellent -előbbi állításomnak —. alkalmasak komolyabb feladatok megoldására. Ha képesek lesznek áldozatvállalásra, lemondásra, keményen dolgoznak, véleményem szerint bent maradnak az NB I-ben! Hogy ez így legyen, szívből kívánom, ha óhajtják, teszek is érte. Gyürki Ernő Sokat beszéltünk az utóbbi időben a sport utánpótlásánál-: neveléséről. Egészen a kezdettől, a testnevelő tanárok munkájától, a sport megszere/tetesén keresztül, a kiválasztás gyermeteg, kezdetleges módszerein túl a szülök, a serdülő- és ifjúsági edzők felelősségéig, a sportorvosiás gyengeségéig. Ledönthetellen falak meredeznek. kettősség, a jelen eredményeit lerontó következő fokozat. És sajnos, csak akkor kezdünk el gondolkodni, amikor a tegnap még dicsőséges győzelmeket arató sportág máról holnapra elkezd romlani, a kilátástalanság útvesztőjében vegetálni. Kimerülnek a tartalékok, megreked az edzettségi szint további fokozhatósága. Múlnak az évek. a korábbi válogatott szintű sportolók messze a csúcseredmények alatti produktummal is évekig a legjobbak tudnak maradni, mert nincs fiatalabb korosztály, mely helyet követelne magának. Aztán ha néhány játékos megsérül, vagy abbahagyja az aktív sportolást, elkezdünk kapkodni. Ilyenkor jelentjük ki, hogy rossz az utánpótlás-nevelés. De nem gondoljuk végig. hogy miért. Sikerek éveiben ki figyel oda, hogy az ifjúsági edző milyen szinten végezte a munkáját? Vagy milyen kiválasztás lehetett abban a sportiskolában, ahol a 120 centiméteres srác kosárlabdaedzésre járt, a 130 centiméteres pedig súlyt emelt? Vagy a labdarúgó-szakosztály vezetésében "tevékenykedő édesapa fiacskája annak ellenére labdarúgónak készült, hogy két év' alatt egy jóízűt nem tudott a labdába rúgni. A szülők felelőssége De kezdjük az elején, mégpedig a szülők felelősségével. Tudjuk, milyen óriási megterhelést jelent a ma gyerekeinek az iskolai oktatás. Tudjuk, mennyi lekötöttséggel járfiak a különórák (zene, nyelv, balett...). Mikor marad idő a sportolásra? Persze. gyerekeink készülnek az ÉLET-re! Valamennyien orvosnak, mérnöknek, kutatónak, külkereskedőnek stb. (Szép ruhában jávnak-kelnek, lakkcipőben menetelnek.) Futball, tornacipő helyett LEGO, elektromos távirányítású, víz alatt is menetelő holdkomp, elemekkel működtethető autócsodák kerülnek karácsonykor is a fenyőfa alá. A sportot pedig egyszerűen elfelejtették a szülők! .Igaz. nem kell már válogatottnak, bajnoknak lennie egy fiatalnak, hogy világot • lásson. Csak egy példa: kislányom a téli szünetben egyedül maradt. A barátnők (9— 10 évesek) természetcsen •olaszban, svédben, törökben, görögben — mint mondják — töltötték- a szünidőt! A sport szele tehát éppen akkor kerüli el ölcet, amikor arra a legfogékonyabbak lennének! Aztán jön az általános iskola. A gyerek kitúnö tanuló ugyan (persze ez sem mellékes), de a testnevelő tanár tépheti a hajat. Eltelik rajtuk nyolc év úgy, hogy nem tudnak belerúgni a labdába, nem tudják megfogni a kézilabdát. Nincs általános iskolai bajnokság, nincsenek iskolák közötti izzó hangulatu mérkőzések. De nincsenek a sportágakban olyan szakemberek sem, akik felderítenék, arra érdemes egyesületbe irányítanák a sport csiszolatlan gyémántjait. A középiskolában már néhány sportág (kosárlabda, atlétika) versenyeztetése megoldott. Nincs viszont továbbra sem megfelelő szintű es rendszeres labdarúgás, s ami a legszembetűnőbb, kézilabda. Pedig éppen a kézitabdasport profitált a legtöbbet a középiskolákból. Régén a testnevelő tanárok nevelték ki legalább NB Il-es szintre tanulóikat, ma már inkább az egyesületek (ha nevelnek) és innen járnak vissza rendszertelen, gyenge színvonalú középiskolai mérkőzéseikre! A kiválasztás Alkalmam volt tapasztalatokat. szerezni, hogyan történik a sportiskolái kiválasztás a Szovjetunióban. Kezdődik a megfigyeléssel. Aztán kísérleti csoportba kerülnek a tehetségesek, majd különböző méréseredmények, antropológiai vizsgalatok után egy év elteltévél üjabb rosta következik. A terhelést, a izervtezet.reagációját állandó sportorvosi ellenőrzés tartja számon. Mégis a két legfontosabb alapja a sikernek, hogy állandó, bajnoki mérkőzések szerepelnek az éves programban és a legképzettebb edzők foglalkoznak az utánpótlás nevelésével! S hogy miért tartunk mi itt? A magyar egyesülelek elsőcsapal-centrikusak. Az edzők pillanatnyi sikerekre törnek (éppen azért, mert egy-két éves szerződésük alatt mivel is törődhetnének mással, minthogy az clso csapat eredményesen szerepeljen). A testnevelő tanárok nem érdekeltek abban, hogy megtanítsák a gyerekeket a sportág alapjaira, nincs szervezett és megfelelő színvonalú iskolai, ifjúsági bajnokság. (A Volán SC ifjúsági kézilabdázói a felnőtt megyei clsö osztályban sierépelnek, ahol negyedik helyezést értele el. Az OIK megyei döntőjéről nyolc év óta szinte akadalytalanul jutnak a teriileli versenyekre. Egy héttel czclólt a felnőttek mezőnyében nyerték el a ZÖLDÉRT Kupát . . .!) • A kiválasztás többnyire abból áll, hogy a jelentkezetteket megkérdezik, milyen sportágat választanak. Sportorvosi ellenőrzésük kimerül a vérnyomás mérésében. A helyes étrend (úszóknál, súlyemelőknél. labdarúgóknál, birkózóknál, más-más kellene hogy legyen) kialakítása, a terhelés meghatározása már elmarad. Az úttörő, serdülő és ifjúsági versenyzőkkel pedig nem a legképzettebb (ha kcpcsitésülc egyáltalán van) edzók foglalkoznak! Megelőzni a bajt! A sportiskolák, néhány kivétellel (KS1, Dunaújvaros, Békéscsaba. Debrecen ...) nem töltik be azt a szerepüket, melyet elvár tőlük 8 sporttársadalom. Korábbi sikersportágaink közül töleg labdarúgásban és kézilabdábar/ van nagy lemaradás. Hogy labdarúgásunk a jelenlegi színvonalon áll, abban az utánpótlás-nevelés elhanyagolása játssza a főszerepet. De ez a visszaesés várható rövidesen kézilabdában is. Éppen ezért még meg lehetne előzni a bajt. Komoly sportiskolái képzéssel, korosztályos, folyamatos versenyeztetéssel és hozzáértő szakemberek, pedagógiai erényekkel felvértezett edzők irányításával! Bagamcry László r Magyar atléták Uj-Zélandon A hét végén nagyszabású nemzetközi atlétikai versenysorozat kezdődik Üj-Zélandon, amelynek első állomása szombaton Whangarei. Rajthoz állnak a tengerentúlra utazott magyar sportolók is, így Németh Miklós, Paragi Ferenc, Papp Margit és Fejér Géza, s valószínűleg Szekeres Ferenc is. 'Új-Zéland vendége a kenyai Henry Rono, aki itt szeretné bebiztosítani a 10 kilométeres távon is olimpiai részvételét, miután az 5 kilométeren már jogosult az indulásra. Vízilabda utánpótláskupa Az elmúlt év őszén tárgyalta a Magyar Űszó Szövetség a Csongrád megyei vízilabda-szakosztályok helyzetét. Előbb a Szentesi Vízmű majd a SZEOL AK munkája került az elnökség tárgyalóasztalára. A beszámoló' alkalmából a pozitívumok mellett szóba kerültek olyan nia még fennálló problémák, amelyek a további fejlődésnek lehetnek gátjai. Ezen a téren is a legfontosabb a két OB l-es vízilabda-szakosztály utánpótlás-nevelésének helyzete, mégpedig a versenyeztetés oldaláról. Ugyanis nemcsak a szentesi és szegedi fiatalok, hanem a vásárhelyi OB Il-es csapat utánpótlását jelentő együttesek is a fővárosban megrendezett versenven vehetnek részt. Ez nemcsak plusz költséget ró a sportklubokra, hanem a gyerekektől rengeteg időt. • fáradtságot követel. Ezt megértette a szövetség elnöksége. s nem is váratott sokáig a változtatás egyik lehetőségére. Tegnap az MTSH szegedi székházában Dunai Pál, a Csongrád megyei Üsző Szövetség elnökhelyettese és Takács János, az MTSH főelőadója tájékoztatta a sajtó képviselőit arról az új lehetőségről, amelyet a szövetség ajánlott fel a Csongrád megyei utánpótlás versenyeztetésének javítására. — A Magyar Űszó Szövetség engedélyezte megyénknek, hogy az utánpótlás korcsoportban egy-kétnapcw tornát rendezzünk. Az ifjúsági csapatok részére a Csongrád Kupáért január 20-án Szegeden vetélkednek az együttesek. míg az úttörők augusztus 30. és 31-én, valamint szeptember 6—7-én Vásárhelyen mérik össze tudásúkat, míg december 14-én Szentesen. a serdülők tornájára kerül sor. A sportklubok részére semmiféle megkötöttség nincs, annyi csapatot neveznek. amennyit csak akarnak. A három tornára a Magyar Űszó Szövetseg nemcsak erkölcsi támogatást — tiszteletdíjat — nyújt, hanem harmincezer forintot biztosit rendezési költségként. A magyar válogatott például a Görögországban Hotel Krisztina címmel meghirdetett versenyen elnyert kupáját ajánlotta fel a győztes csapatnak — mondotta Dunai Pál. 3átékvezetői tanfolyam A Szeged városi Labdarúgó-szövetség labdarúgó-játékvezetői tanfolyamot szervez Szegeden. Kérjük az érdeklődők jelentkezését postai levelezőlapon a név és a postai irányítószámmal ellátott pontos lakcím feltüntetésével 1980. január 20-ig elküldeni a városi labdarúgó-szövetség címére (6745 Szeged, Széchenyi tér 11.'Postafiók: 47 J) címére. A tanfolyam január 22-én kezdődik. i