Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

I Kedd, 1980. Január 8. Sok néMő KoronamérEeg Éppen két esztendeje: 1978. Január 6-án hozták haza a magyar koronát, a koronázá­si ékszereket, amelyeket a Nemzeti Múzeum dísztermé­ben állítottak ki. Mennyien tekintették meg legnagyobb és leghíresebb történelmi erek­lyénket, kik érdeklődnek Iránta? Ezt kérdeztük dr. Fü­lep Ferenctől, a múzeum fő­Igazgatójától. — A korona és a koroná­zási ékszerek nagy érdeklő­dést váltottak kl az emberek­ből — közölte, te- Augusztus 20-án például, mindkét év­ben naponta 10 ezer ember tekintette meg a kiállított tárgyakat Vidékről főleg a hét végeken érkeztek és ér­keznek, nem ritkán bérelt autóbuszokkal, s a külföld-' ről hazánkba' látogatóknak ls program lett a korona meg­tekintése. Leggyakrabban az iskolák tanulói jönnek. A két év mérlege: eddig 1 millió 417 ezer ember gyönyörköd­hetett benne. „Trópusi" uborka Megkezdődött a téli ubor­kaszezon a szegvári Puskin Tsz fűtött üvegházaiban. A közös gazdaság kertészei az idén tizenötezer négyzetmé­ternyi területen termelik a trópusi uborkát, amelyet ér­dekes, hosszúkás formájuk miatt kígyóuborkának is neveznek. Az általában negy­ven-ötven dekás termések között akadnak különlegesen nagy példányok is. A hagyományostól eltérő­en nem a talaj felszínén szétterülve termesztik a tró­pusi uborkát, hanem az üvegház tetejére erősített zsi­negekre futtatják feL m kiperityü Milyen a nök magánya? Maróti Lajos írta, Léner Péter rendezte... Nem, ezút­tal nem a Szegedi Nemzeti Színház előadásáról van szó. Itteni bemutatók (az Egy válás története és a Közéletrajz) után most a te­levízióban dolgozott együtt ez író és a rendező. A vén­asszonyok nyara című tévé­játék a heti műsor egyik legszórakoztatóbb programja volt. Félve használjuk a szót, szórakoztató, mert — elég szerencsétlen módon — ro«z felhangokat, pejoratív értel­met kapott, különösen tévé­műsorok jelzőjeként A Ma­róti-tévéjátékon szórakozhat, tunk, mert a témája min­dennapjainkból való. Együtt élő magányosok, három nő nagymama, már nyugdí­jas mama és vénlánykorú unoka — élethelyzetei pe­regtek előttünk. S amint a szépen berendezett panelházi lakásban, szolid jólétben, ki­ég vensúlvozottrak tűnő egvütt.­tesben élő nők önfegyelmét kikezdte a melegfront, a foj­togató kánikula, kiderült: a nyugalmas felszín alatt for­tyog a mély. Az egymás iránti megértő türelem és gondoskodás csak látszat, kényszerű hazugtíág; valójá­ban könnyen szakadó lepel ez a valódi érzéseken, az el­• viselhetetlen türelmetlensé­gen, a vlsszaszorfthatatlan, kíméletlen gyűlöleten. Per­sze nem a szokásos családi szeretetlenség tragédiéjá-" ról van szó. Hanem a nők magányának természe­téről, amely az író szerint — és alighanem igaza van — nem ugyanolyan, mint a férfiaké. Hogy milyen? Amint a groteszk, a kifeie­zetten komikus, a torokszo­rítóan tragikomikus és a vér­fagyasztó hisztériákkal ter­hes jelenetek peregtek — nemcsak az író véleményét ismerhettük meg e tárgyról. A színészekét is, és a ma­gunkét, mert a frappáns, erőteljes hatású szituációk és a kitűnő, életteli alakítások föltétlenül gondolkodásra, ál­lásfoglalásra késztettek. Azt például bizonyosnak mutatta a tévéjáték, hogy a nők, él­jenek együtt akárhogyan, másnemű párjuk nélkül: magányosak. (Következés­képpen: a férfiak nem föl­tétlenül.) A Maróti—Léner darab mindezekért is szórakoztató volt Légióként talán még­is azért, mert Bulla Elma, Temessy Hédi, Gyöngyössy Katalin, Csákányi László és Sztankay István élménysze­rű játékkal ajándékozott meg. Bulla persze nem meg­lepetés, he csak a .tévés" öregasszonyaira gondolunk elámulunk: mennyire sokfé­lék és egytől-egyig milyen hitelesek! Most is, ahogy hármuk közül a legíegyel­mezettebbet, a legönzetle­nebbet, pedig a leginkább kilátástalan sorsút, az igazán tragikus alakot „fölöltöztet­te", ahogy ellátta »az öreges fürgeség jellegzetes gesztu­saival, megfáradtság test­tartásával, a lélek mély se­"beit és az öregek fertelmes irigységeit eláruló és eltit­koló pillantásokkal — le­nyűgözött. Temessy Hédinek is sok mondanivalója volt a mama figurájáról. Meggyö­tört, tágra nyüt 6zemével, rebbenő, bizonytalan mozdu­latú, finom ujjaival, megher­vadt szépségének tudatával a sokunknak ismerős asz­szony típusát állította elénk. Akiről soha senki se tudja biztosan, önmaga sem: hol rontotta el? Mert persze — s ez a té­véjáték igazságai közül talán az egyetlen közhelyes — mindig a nők rontják el; hol? hogyan? Kitudja... Talán emiatt, e cseppnyi ka­jánság miatt, mely mindvé­gig színezte azért a Játékot — ezért is jól szórakoztunk a nők magányán. A máso­kén .... , 8. E. Az asszony ingatag rgjn rádiófigyelő Divat a szecesszió. Plaká­ton, ruhákban, miliőben. Haj. dani párizsi szalon-hangula­tok kísértenek, társaságbeli urakkal, hölgyekkel, herceg­nők és bárók csevegnek, ro­mantikus-zsurmandos szerel­mek szövődnek, fülledt háló­szoba-világ, kis színésznők, ..midinettek", sötét harisnyás kán-kán táncosnők, kilovag­lások az erdőbe — könnyen körvonalazható sajátosan eredeti univerzum. Távol, el­érhetetlen messzeségben sok mindentől. A „durva és kö­zönséges" valóságtól legin­kább. Fő attrakció a társaság. S a „társasági történet", kö­zéppontban — természetesen — a nővel. Ilyet írt Prosper Mérimée is jó néhányat, s közülük Az etruszk váza címűt tartotta alkalmasnak a rádió a múlt héten pénte­ken este a Kossuth-adón ar­ra, hogy a hallgatóság elé tárja a gáláns francia múlt század tanulságos szeletké­jét. Az elbeszélést rádióra al­kalmazó Mary György annyit tett, amif efféle művel lehet: jól és tradicionálisan drama­tizálta, narrátorral és dialó­gusokkal, továbbá közbeszúrt, atmoszférikus zenei betétek­kel. Dobni Vilmos rendező­nek sem lehetett túl nehéz dolga: rutinos, jó színészek — többek között Tordy Géza. T ontanék Nándor. Andai Györgyi, Láng József — köl­csönözték hangjukat s per­gett, olykor csordogált a sztori. Ahogyan az jól nevelt (francia) térsasági nagy­könyvekben irva vagyon. S persze forgott, pörgött is a cselekmény — az imá­dott hölgy körül. Adatott még mindehhez egy félté­keny gavallér, aki szerelmese etruszk vázáját kissé pszicho­pata módon a nő hűtlenség! bizonyítékának érzi, majd párbajba keveredik és meg­hal. Az asszony, akiről köz­tudott, mennyire ingatag, persze tagad, majd bánatá­ban utánahal. A nagy hűhó persze né­mileg érthető. A narrátor szerint „a fiatalemberek két dolgot becsülnek legtöbbre ezen a világon: elsősorban a szép lovat, másodsorban a csinos szeretőt." Mivel a fia­talemberek valamelyes isme­retében manapság az előbbit nyugodtan elhanyagolhatjuk, kettőzött hangsúllyal érthető az utóbb!, ha még ilyen fi­noman is. Igaz, említett fia­talemberek az elbeszélésben egymás között ls oly átszel­lemülten beszélnek az inga­tag nőkről, hogy választékos finomságuk több mint irigy­lésre méltó. (Ah, illedelmes 19. század!) A nő persze mindent ta­gad ... Am mivel nem derül ki, jogos volt-e a vád, s tényleg történt-e valamilyen hálószobai akció az etruszk váza körül, legalább utólag megsúghatjuk a szalonok rtcsúrjainak: hát bizony... nem csodálkozhatnánk, ha a hölgy jót mosolygott volna a dolgon, szép kezel között. (Mai nyelvhasználatra for­dítva: jót röhögött volna a markában.) Hiszen tudjuk, sőt a dal is valamikor ekkor­tájt keletkezhetett: az asz­szony Ingatag. D. L. Gazdálkodj okosan Idei közművelődési tervek Fő a fejünk — mondják a művelődés házaiban; az esz­tendő első napjai itt is a tervezéssel telnek, s az idén különös gonddal kell össze­állítani az évre szóló prog­ramokat A szempontok annyifélék, alig győzni min­det figyelemmel, de kettőt közülük mindenképpen meg­határozónak kell tekinteni. Egyfelől a közönség igénye­szükséglete kér fokozott fi­gyelmet másfelől az ennek kielégítésére fordítható pénz határoz: mi kerüljön a mű­velődési házak éves tervei­be. Még pontosítják, különfé­le fórumokon jóváhagyják vagy módosítják ezeket, de az új közművelődési évad fő vonásai, jellegzetességei és néhány nagyobb eseménye már kivehető. A művelődési Intézmények is részt vállalnak az év nagy jelentőségű politikai eseményeinek és ünnepségei­nek előkészítésében, a poli­tikai, világnézeti nevelőmun­kában. A Bartók Béla Műve­lődési Központban „Kong­resszusi lórum" megtartását tervezik, amelyen a párt­kongresszus munkájától kap­hatnak részletes tájékoztató­kat a ház látogatói. Másfajta fórumaikon Szeged épiíésé­ről-fejlesztésérál lesz szó, az új tervidőszakban elvégzen­dő dolgainkról. Hagyomá­nyosan a Bartók gondozza a városi évfordulós ünnepsé­geket és szervezi kulturális életünk ünnepi eseményeit (a költészet napja, ünnepi könyvhét stb.). Az ismeret­terjesztés alkalmait a ház­oan működő kiscsoportok igényei szerint tervezik (a Kertbarátoknak, a kis csilla­gászoknak), szélesebb közön­ségre számítanak * az új pszichológiai tanácsadó soro­zat előadásain. Tanfolyamo­kat szeretnének indítani azoknak, akik közhasznú is­mereteket (szabás-varrás, síkkötés, kozmetika, öltözkö­dés, lakberendezés) kíván­nak elsajátítani. A háznak, az utóbbi szolgáltatásai, új­donságnak számítanak. Helyesen gondolkodnak, akik az irodalom és a szín­házművészet értékeinek köz­vetítését nem sorolják a művelődési központ felada­tai közé. Ezek a közvetítő fórumok ugyanis léteznek (színház, televízió stb.), itt legföljebb „hiánypótlásokról" lehet szó. Ilyen meggondo­lásból folytatják az idén is az Irodalmi folyóiratok be­mutatását, a Tiszatá), a Nagyvilág és a Művészet cí­mű folyóirat kap fórumot. Néhány irodalmi estet, pó­diumműsort is terveztek, fő­ként a Szegeden mindeddig hiányzó humoros műfajok­nak, kabaré-összeállításoknak igyekeznek pódiumot bizto­sítani. A kiállítási terv az idén is nagyon gazdag, hiva­tásos és amatőr alkqfok egyaránt vannak a meghí­vottak között (a tervezett tárlatokról már beszámol­tunk ezeken a hasábokon, akárcsak a Tábor utcai kép­zőművészeti műhely újdon­ságairól.) Hagyományos ze­nei rendezvényeiket is foly­tatják, de kiegészítik — a tavalyi „Humor a zenében" című nagy sikerű est mintá­jára — úgynevezett tema­tikus zenei estekkel (példá­ul Természet a zenében, Szerelem a zenében). Ezután vasárnaponként tartják a gyferekíoglalkozásokat, az időpontokat összehangolják az Ifjúsági Házzal és a Ju­hász Gyula Művelődési Köz­ponttal. Szórakoztató és ze­nei rendezvényeiket szeret­nék az idén az újszegedisza­badtéri színpadon, illetve a Sportcsarnokban megtartani, a nyári időszakra pedig új, hangulatos, eddig kihaszná­latlan „szabadtereket" (a központ udvara, a múzeum­kert) keresnek. Az Ifjúsági Ház tervezett programja rendkívül gazdag. A nyitott teret maximálisan szeretnék kihasználni, szak­tanácsadást is igényelhetnek itt az amatőr fotósok, lak­berendezők, konyhaművé­szek, bőrdíszművesek, sza­bók-varrók. A kiscsoportok „honfoglalása" az új évad egyik legfontosabb program­ja; a fotósokat, színjátszókat, amatőrfilmeseket is Jó lenne fölzárkóztatni a már jól mű­ködő klubokhoz (díszítőmű­vészek, tiniklub, fiatal szü­lők klubja). A baletten kívül önvédelmi tanfolyam . is in­dul, valamint a gyermekru­hák készítésének fortélyalt is megtanulhatják az érdeklő­dök (a divatos öltözködés hí­veinek a különféle varrás­tanfolyamokon kívül a DÉL­TEX segítségével ruhabemu­tatókat is rendeznek). A ház sikeres programjai voltak tavaly az Irodalmi kávéház estjei, havonta két alkalommal várják az idén is a vendégeket neves mű­vészek. Néhány újdonságrol: minthogy a ház a városi if­júsági klubokat is összefog­ja, a programba, iktatták ezek találkozóját; a régisé­gek gyűjtőit örvendeztetik meg egy vásárral; a gyere­keknek új tánccsoportot szerveznek, amelyben a kö­zépkori muzsikával és tán­cokkal ismerkedhetnek. A fiatalok zenés-táncos rendez­vényein több műfaj kap pó­diumot: a Fonográf, a Loco­motiv GT, Koncz Zsuzsa, Szűcs Judit, a Skorpió ven­dégeskedik a beat-koncerte- /• ken, havonta kétszer tánc­házban szórakozhatnak a néptánc hívei és diszkó is le6Z vasárnap esténként, mű­sorral és kulturált körülmé­nyek között — az Irodalmi kávéház helyyiségeiben. Két komoly zenei koncert, ba­lettestek és dzsessznapok te­szik teljessé a szórakoztatás tervét. Folytatódnak a nagy sikerű gyermekprogramok (Donald-sorozat), az Északi városrészben pedig a könyv­tárakkal és iskolákkal együttműködve megpróbál­ják biztosítani a kulturális alapellátást A készülő tervekből csak Ízelítőt adtunk. Talán eny­nyiből is nyilvánvaló: a művelődésre» tartalmas szó­rakozásra bőven kínálnak al­kalmat a művelődési házak; csak aztán használni kelle­ne majd mindazt amit na­gyobb munkával, okosabb gazdálkodással, jobb szerve­zéssel, egymás közötti na­gyobb együttműködéssel si­kerül „fölszolgálniuk" ne­künk, Stilyak Erzsébet Mecseki muzsika Zenés esték a Mecsekalján címmel zenetörténeti doku­mentumkötet jelent meg Pé­csett, szerzője: dr. Nádor Ta­más, a pécsi rádió zenei szer­kesztője. Mint újságíró har­minc éven át „emberközel­ből" kísérte figyelemmel a kiemelkedően gazdag zene­kultúrájú város eseményeit: hangversenyeket, operabe­mutatókat, kórustalálkozó­kat, zenei táborokat, neves előadóművészek vendégsze­replését. A különböző napila­pokban és folyóiratokban megjelent, illetve a rádióban elhangzott Írásainak váloga­tósát adta közre a (pécsi üze­mek és vállalatok (ámogátá­sával a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat. A me­cénások anyagi hozzájárulá­fkezdeményezés Gyárak és üdülők összefogása suk arányában részesültek a kötet példányaiból, amelye­ket szétosztottak a zeneked­velő, koncert- és operaláto­gató dolgozóik között. A ko­rabeli fotókkal illusztrált 174 oldalas mű hiteles képet ad Pécs ének-zenei életének fej­lődéséről a felszabadulás utá­ni évektől napjainkig. A kö­tetben megelevenednek a nagy zenei események: a pé­csi dalárda centenáriuma, a nemzetközi zenei tábor, az országos kamarakórus-feszti­vél, a Kodály Zoltán Gyer­mekkórus-találkozó megszü­letése. A szerző érdekes port­rét rajzolt a Mecsekalján élt és élő művészekről, s külön fejezetet szentelt Kodály Zol­tánnak, aki gyakori vendege volt Pécsnek. Ipari és mezőgazdasági üzemekkel szövetkeztek a szakszervezeti üdülők: a soproni a helybeli ruhagyár­ral és a szőnyeggyárral, az alföldiek a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet­tel, az Orosházi Üveggyár­ral, a Debreceni Ruhagyár­ral. E szövetkezésnek az üdü­lők művelődési és sportlehe­tőségeinek a bővítése a cél­ja. Követésre méltó kezdemé­nyezés — hangsúlyozták az Országos Közművelődési Ta­nács legutóbbi elnökségi ülé­sén, a SZOT-üdülők kultu­rális tevékenységének elem­zésekor. Javasolták: a többi üdülő is vegye igénybe a gazdasági, kulturális • szerve­zetek, főleg a művelődési in­tézmények segítségét. A szakszervezeti üdülők­ben évről évre több dolgozó pihen családjával, gyerme­keivel, tavaly például csak­nem 340 ezer felnőtt és gyermek üdült, mintegy 70 ezerrel több, mint 1978-ban. Az egyes üdülőknek a siófoki, a debreceni művelő­dési központtal, a fővárosi, a gyöngyösi, a mátrafüredi művelődési házakkal régeb­ben kialakított együttműködé­se gyömölcsöző — mondot­ták az ülésen. Követendő a Zeneművészeti Főiskola hall­gatóinak példája is. A jö­vendő művészek, pedagógu­sok rendszeresen hangverse­nyeznek az ország SZOT­üdülőiben; egy év alatt több mint 400 koncertet tartottak a7 üdülők és a maguk örö­mére. Néhány szakszervezeti amatőr együttes tavaly már vendégszerepelt az üdülők­ben, rendszeresíteni kellens ezt a gyakorlatot is. Többet tehetne a MOKÉP is, az üdülőhelyeken, főleg a Ba­laton partján levő mozik műsorai ugyanis hagynak kívánnivalót. örvendetes, hogy az isme­retterjesztés — a művelődés egyik népszerű formája —• meghonosodott az üdülők­ben. A TIT előadók csak­úgy, mint a szanatóriumok, gyógyüdülők orvosai, a me­gyei egészségnevelési csopor­tok tagjai, áz idegenvezetők, szívesen tartanak előadáso­kat. Gond a szülőkkel együtt üdülő gyermekek foglalkoz­tatása, ezért mindenekelőtt a nagycsaládos üdülőkben indokolt lenne szakképzett pedagógusok alkalmazása — hangsúlyozták az ülésen. Tanfolyam Az UNIDO (az ENSZ ipar­fejlesztési szervezete), a Tes­co nemzetközi műszaki-tudo­mányos együttműködési iro­da, a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyar Mű­szeripari Egyesülés szervezé­sében 5. alkalommal szervez­nek tanfolyamot, amelynek témája az orvosi műszerek karbantartása és javítása. A hétfőn kezdődött tízhe­tes program során a Buda' pesti Műszaki Egyetem, a Medicor Művek, a Magyar Optikai Művek, a Gamma Művek ás a Laboratóriumi Műszeripari Müvek munka­társai oktatják a 15 fejlődő országból érkező hallgatókat. /

Next

/
Thumbnails
Contents