Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

5 A kongresszusi irányelvek olvasása közben Megvédeni és megszilárdítani A

jólét — nem ajándék. A család sorsa nem az otthon négy fala között dől el. hanem elválaszthatatlan a nagyobb közösség, az ország, a tarsadalom fejlődésétől. A családjáért felelősséget érző, , .lózanul, reálisan gondolkodó ember egy percre sem zárkózhat el et thonaban az ország feszítő gondjai elől; nem rekesztheti kívül a (jelképesen szólva) most egy kissc szigorúbbra fordult időjárást. Nemrég, egy vidéki kommunista közösség taggyűlésén érzékletes hasonlatot hallottam mai körülmenyeinknek és tennivalóinknak a megvilágítására. Nem tudom. traklorista vagy esetleg agronómus lehetett, akinek eszébe jutott; tény, hogy közvetlenül a földekről érkezett a tanácskozásra. amúgy gumicsizmában és vatlakabátosan; egy GAZ gépkocsi volanja mellől szállt ki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából a következőket mondta: felszólalásában: — Most nehéz terepszakaszon járunk, göröngyösbuckás talajon. Ilyen körülmények között a kisebb sebességhez is nagyobb erő kell. Be kell kapcsolni a terepfokozatot, a negykerék-meghajtást. és hát ügyesebben kell manőverezni is. De a lenyeg az, hogy jó irányba, a kitűzött cél felé menjünk. Saját gazdaságának helyi feladataira értette, de bátran értelmezhetjük ugyanezt az ország dolgaira is. Mert a lényeg valóban az, hogy jó irányban, kitűzött céljaink felé haladjunk. Mindenki tudja, miféle „göröngyös terepszakaszról" van szó. Népgazdaságunk lendületes, intenzív fejlődésére kedvezőtlenül hatottak és hatnak azok a világgazdasági folyamatok, amelyek az 1973—74-es energia- és nyersanyag-árrobbanással indultak el és folytatódna]? azóta is. Ezek a folyamatok nálunk gazdaságilag sokkal erősebb. vezető tőkés országokra sem maradtak • hatástalanul, sőt, egyikben-másikban nyomban igen drasztikus következményeket vontak maguk után, — munkanélküliséget, inflációt, az áraknak a béreknél gyorsabb növekedését. Mi e hatásokat fékezni, évekig késleltetni tudtuk, meg tudtuk védeni pusztításuktól vállalatainkat és népünk életszínvonalának megszokott növekedési ütemét is. E kedvezőtlen körülmények közepette azonban markánsabban kezdtek kiütközni saját gazdasági építőmunkánk gyengeségei is: termelési és termékszerkezetünk nem eléggé korszerű volta; a nem eléggé hatékony munka; a világgazdasági változásokra nem eléggé rugalmas reagálóképesség; az export-import mérlegén sok esetben gazdaságtalannak bizonyuló termelés; a vezetés és irányítás sokhelyütt tapasztalható gyengesége, bürokratikus nehézkessége; a kooperációs és 6zállitási fegyelem lazasága; a nem kielégítő minőség és versenyképesség; a sokfelé látható szervezetlenség és nyomában a munkafegyelem hiánya ... — és így tovább. Az is nyilvánvaló, hogy államunk a kedvezőtlen világgazdasági hatások késleltetését nem foíj-taihatja a végtelenségig, említett gyengeségeinket nem fedezheti saját költségvetésből, mert ez bizonyos ponton túl veszélyes egyensúlyi zavarokhoz vezet. Most tehát és az elkövetkező időszakban jónéhány évig be kell érnünk az eddiginél szerényebb mértékű termelésbővítéssel, mert csak így tudjuk megoldani említett gazdasági problémáinkat. Nemzeti jövedelmünk évi növekedé-ét szerényebbre kell terveznünk; ennek megfelelően kevesebbet fordíthatunk közös felhalmozásra, beruházásokra és csak kis mertékben növekedhet életszínvonalunk is. Mindez korántsem jelent valamiféle visszaesest. vagy megtorpanás? Hanem azt. hogy most az erőgyűjtés időszaka következik: hogy meg kell szilárdítanunk azokat az eredményeinket, amelyeket a gazdaság fejlesztésében és az életkörülmények javításában. a szocialista építés eddigi évtizedeiben elértünk, és ezzel megteremtenünk a későbbi továbbjutás feltéleleit, biztos támasztékát. Tulajdonképpen ez napja-ink közös tennivalóinak tömör summája; ezt hangsúlyozta a budapesti kommunisták szeptemberi aktívaertekezletén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának a XII. pártkongresszusra kidolgozott irányelvein is, ameiyeket a közelmúltban hoztak nyilvánosságra, bocsátottak országos vitára. Az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt több mint két évtized óta következetesen folytat — jó irányvonal. helyes út, kiállta a gyakorlat próbáját. Szilárd néphatalom, a párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a munkás-paraszt szövetségen alapuló, széles és erősödő szocialista nemzeti egység — ez pártunk politikájának a lényege. Ezt a politikát megértve és cselekvően támogatva, történelmi jelentőségű tetteket hajtott végre dolgozó népünk. Éppen ezert minderi bizonnyal mély egyetértésével találkozik az, amit az irányelvekben a Központi Bizottság javasol a XII. kongresszusnak, hogy „erősítse meg a párt eddigi fő politikai irányvonalát, és a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlet! szocialista társadalom építésének további feladatait". A korábbi években megoldott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolultabb tennivalóidat követel tőlünk a kor, a fejlődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a termelés- és termékszerkezet korszerűsítésének szerteágazó, folyamatos, nagyhorderejű, de alapvető fontosságú munkájára gondolunk. Vagy például a munkaerőnek a kevesbe gazdaságos munkahelyekről a gazdaságosabb — és termelékenyebb területekre történő, tervszerű — a gyárkapun belüli, vagy azon kívüli — átcsoportosítására, amely komoly áldozatvállalást igényel az érintett dolgozóktól és családjuktól. Vagy egy harmadik, -ugyancsak lényegbevágó féladat, amelyet az irányelv így fogalmaz meg: „A bér és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. Mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekében a jelenleginél szélesebb körben kell alkalmazni a teljesítménybérezést ... Csökkenteni kell a végzett munkával nern arányos jövedelmeket, további- intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek viszszaszorítására". Amennyire mélységesen egyetért minden becsületes dolgozó ezekkel a célokkal, annyira nem lesz könnyű mindenütt a helyi gyakorlatban megvalósítani őket. Bármilyen nehezek is azonban az itt épp csak felvillantott, előttünk álló népgazdasági és helyi feladatok csakis ezek teljesítésével, ezen az ütőn haladva tudjuk megvedeni. vívmányainkat, megszilárdítani eddig elért eredmenyeinket. Pedig ezek az eredménye): egyáltalán nern csekélyek! Az utóbbi húsz evben — es ne feledjük: ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongrassnui ota eltelt ot esztendő is! — .városon és falun, munkásosztályunk, parasztságunk, értclmiségür—egész dolgozó népünk életkörülményei gyökeresen átalakultak. A reálbérek és reáljövedelmek megkétszereződlek. Minden harmadik magyar csalad új, korszerű otthonba költözhetett. Állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás ; messzemenően gondoskodunk a gyermekekről, a dolgozó anyákról. Évente százezrek utaznak külföldre. Megsokszorozódott a magángépkocsik száma, sokat szidott tömegközlekedésünk nemcsak sokkal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számtalan európai tőkés országban. A háztartások gépesítettségéről, az ' öltözködésről és az — olykor • mar az egészséges mérték, hatarát súroló — táplálkozásról felesleges is szólni Az idei karácsony előtti vásárlási iáz mindennél ékesebben árukodott nemcsak a természetes •árubőségröl. hanem egyáltalán — jólétünkről. Van tehát mit megvédenünk, megszilárdítanunk! És eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nem életszínvonalunk tényei a legfontosabbak. Olyan világban élhetünk, amely legmesszebbmenőkig biztosítja az emberi méltóságot, a képességek kibontakozását: olyan világban, ahol ismeretlen fogalom a kizsákmányolás. az ember megalázása. ahol magától értetődő a demokratizmus, a' nyílt politikai légkör, a biztonságérzet és a holnapba vetett bizalom. Olyan világban, amelyben még az átmeneti kor ellentmondásaiból adódó hibák, magatartásbeli torzulások is azért ütköznek ki oly élesen. mert a szocialista elvek tükrében látjuk őket. Szocialista viszonyok közt élhetünk és egy fejlett szocialista társadalom megteremtésén fáradozhatunk együtt, politikai egyetértésben kommunisták és pártonkivüliek, materialisták és hívők, idős.ek. középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az anyagiaknál is becsesebb, történelmi vívmányunk, megvédenivaíóíhk. Végül még valiami. A mai Magyarország népességének nagy része — a 35 évesnél fiatalabb generáció — soha nem látott háborút. Uven hosszú, békés, szabad. független korszak ritkaságnak számít történelmünkben. Minden erőfeszítésünk, testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal a világ összes békeszerető, antiimoerialista, a függetlenségért és a demokráciáért küzdő erőivel arra irányul, hogv ezt a békét megóvjuk. hogv az enyhülés uralkodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvédjük. hogy megakadályozzuk egy újabb, pusztító nukleáris világháború kirobbanását. Hogv gyermekeink tekintetében a iövöben is a béke szelíd, szép fényéi tükröződjenek. KONCZ ISTVÁN Bezzeg lános Szabálytalan szonett őszi háttérrel ahogy a hajnali lény hintál arcodon ahogy a csillagok hozzák a lázat útrakel bennem boldog alázat testedhez amíg elérek asszonyom s 'merülök édes örvénylő kútba — bárha a tengert mások bérlik együtt csillaglunk akár az égig és világol melled holdja ezt. a háborút csak ezt a ringátást tűzvésztől izzó fáradt hallgatást míg békésen szikrázik Európa — gesztenye-sortűz kivégző század ész könnyezted a fákat — míg álmunk az ébrenlét befonja Lépésváltás Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk egy korábbi számában olvastam a Lépésváltás című cikket. Szeretném ' ezúton . is közölni, hogy az írás szerzője, Fejes Sarolta nem azonos velem, bár en is Fejes Sarolta vagyok. Dédnagvanyám gróf Vállveregety birtokán szolgált, s ükapám két házasságából én lettem a nagyobb fejes. Igen hasznosnak tartanám, ha az ilyen Fejes Sarolták a jövőben a várható névazonosságra való tekintettel, már születésükkor megváltoztatnak a nevüket. Egy olvasójuk, Fejes Sarolta Kedves. Szerkesztőség! Elhűlve olvastam levelezési rovatuk legutóbbi ""Számában Fejes Sarolta hozzászólását az egész ügyhöz, s annak menetéhez. Minthogy az egészhez vajmi keveset értek, Fejes Sarolta hozzászólásának egyéb részeihez kívánok néhány megjégyzést fűzni. Nem vagyok azonos a Fejes Sarolta levelében említett egyik Fejes Saroltával sem, bár engem is így hívnak. Az én apai nagyanyám már csak azért sem lehetett azonos a Lépésváltás című írás szerzőjének sógornőjével, mert ez utóbbit — aki egyébként nő létére hentes volt és liberális érzelmű — egy feldühödött bika megölte,, mielőtt még ősöm kést ranthatott volna. Bárcsak elne, most megmutatná! Lapjukat egyébként jónak tartom, kisebb Botár Attila Tótól tavakig érő Fáj ez a fekvés a levegőben — csigolya-csikorditó. Aknával álmodom játékait, haját, virágbaborult testét, fölverő csöndjét. Gyermek céruzarajza ilyén örjöngő-pontos tétovázás, ilyen rákapás az elhúzódó végtelenre. Ceruzarajz a vízen s megáll a fölkapott sirályszin a levegőben és fáj ' ez a fekvés, tótól tavakig érő fehértűz. akárha kendővel integetne • viszontlátást, viszontszeretést viszonthalált — pedig csak egvetlén- nyaram egyetlen napján ég az-ég. LÜJ helyesírási, stilisztikai és politikai pontatlanságoktól oltckintve élvezetesnek. Üdvözlettel Fejes Sarolta Drága Szerkesztő Urak! Mint nyugdíjas figyelemmel kiserem a Lépésváltás című írás nyomán kialakult vitát, mely úgy látom, kezd kibontakozni. Nagynénémet — nyugodjék békebea — szintén Fejes Saroltának hívták. s közlöm önökkel: nem azonos sem a Lépésváltás című iras szerzőjével, sem a többi Fejes Saroltával. Nagyon sajnálnám, ha hozzászólásom nem kapna helyet az önök lapjában, mert nem szeretek bírósághoz fordulni. A cikket egyébként jónak tartóm, bár szerintem a szerzőnek jobban ki kellett volna fejtenie, hogy mit ért lépésváltás alatt. (Én ertem, de nem biztos, hogy a többi Fejes Sarolta is fel bírja fogni.) Fejes Sarolta Tisztelt Üjság! Nagyon jónak tartom a T. Újságot, de őszintén szólva nem ertem, hogyan kerülhetett be színvonalas lapjukba a Lépésváltás című írás. Ez a cikk — amellett, hogy magyartalan — tele van szakmai szempontból is tamadható megállapításokkal. Mint egykori katonatiszt — nem mondhatom meg, hogy melyik nyugatalföldi helyőrségnél szolgáltam — bízvást ki merem jelenten^ hogy értek valamit a lépésváltás hoz. (E-cgy-ketö, e-egy-kető. stbl Nem akarnám húzni az időt, d« ha a T. Újságot érdekli, a szolgálati szabályzat hivatkozott, s egyúttal vonatkozó cikkelyét helyesbítés céljaira szívesen rendelkezésükre bocsátom. Mindezekért persze nem ragadtam volna tollat fegyverforgatáshoz szokott kezembe, ám úgy érzem nem tarthatom tovább titoxban a széles olvasóközönség és tábor előtt, miszerint nagyobbik fiam kisebbik lánya — bár neki is ez a neve — nem azonos a többi Fejes Saroltával. Ezt most nem kívánom hosszasan bizonygatni, de szívesen vendégül látom a T. Újságot — jó búrom van — s örömmel megmutatom családunk faját. Erot. egészségét Fejes ny. ales. Tisztelt Szerkesztőség, én ler.ni nagv örömmel olvasni Önöknek cikk. Lépésváltás címmel amit utak. ötven, éve élek itt Jueszé.i. s az akkor vásárolt angol—magyar szótáramban nem találni meg kifejezés: lépésváltás. Kérem, írják meg Hozzámnak, mit jelent ez a szó, vagy — ha ez egyszerűbbnek lenni — küldjenek nekem egy újabb kiadású szótár egy pcldun ya. Őszinte tisztelet Sarah. Fcycs (USA) FÜLŰ 5. PÉTER