Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

4 Csütörtök, 1980. január 17; Legnagyobb piacunk Alighanem a gyerekek is fújják már a magyar népgazdaság egyik alapvető jellemző vonását: kis ország vagyunk, nyersanyagokban szerény lehetőségekkel. Viszont tudunk jó néhány olyan terméket készíteni, amelyek versenyképesek bárhol a világon, s a mezőgazdaságunk ls szépen fejlődött, élelmiszereink bőven fedezik a hazai szükségleteket, s mgrad belőlük más népek számára is. Közismert az is, hogy nemzeti jövedelmünknek körülbelül a felét éppen külpiacokon realizáljuk. A belső piac nem alkalmas minden terméknél nagy felvevőképességre, ezért, ha gazdaságosan akarunk valamit előállítani, keresni kell a Vásárlókat határainkon kívül, de ez érvényes fordítva is, nekünk is vásárolnunk kell sok mindent, elsősorban olyan cikkeket, anyagokat, amelyekkel mi nem rendelkezünk. Érdekes és kényes feladat mindez, s aki nem figyeli alaposan a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi életet, könnyen tehet megalapozatlan megjegyzést. Néha kérdeznek az emberek, miért éppen onnan vásárolunk és nem mástői, miért éppen oda adunk el és nem máshova. Gyakran kételkednek is, kapunk-e annyi értéket termékeinkért, amennyi a reális ár? Néha igen, néha nem, s ez is igaz fordítva is. A piacokon a kereslet és a kínálat tőrvényei mellett mesterségesen létrehozott és ható szabályok is uralkodnak. Lehet nyerni, de lehet veszíteni is, s nem is mindig az ügyes nyer csupán. A külpiacokon nincs sportszerűség, — mondta a múltkor egy szegedi gyár külkereskedelmi szakembere. A rádió egyik közgazdasági műsorában hallottam, hogy a Közös Piac titkársága igen alacsony kvantumot engedélyezett néhány magyar termék számára, ezért az említett kötöttárugyár kénytelen volt nyugati cégektől bérmunkát vállalni, s így szabad kelmekészítő kapacitása maradt, arról nem is beszélve, hogy exportja mindössze a munkaerő tevékenységére korlátozódott — érdemes megjegyezni, hogy ez a formáció sokkal nyereségesebb, mint az anyaggal együttes exportjuk —, de a diszkrimináció kézenfekvő. Hiba volna azonban a nemzetközi piacokat véres arénáknak tekinteni. A kölcsönös előnyök, a barátság és együttműködés legalább annyira jelen van a nemzetközi gazdasági élet mindennapjaiban. Különösen érvényes ez a szocialista országokra, a KGST tagállamaira. Örömünkre gazdasági külkapcsolatainkat ez utóbbi jellemzők mozgatják határozzák meg, legalábbis jó fele arányban és a nagyon lényeges területeken. A szocialista piacok közül is legnagyobb méretű forgalmat a Szovjetunióval bonyolítjuk le, s ezeket a kapcsolatokat államközi szerződések, közép- és hosszabb időre érvényes megállapodások szabályozzák. Mit adunk mi el a legnagyobb piacokon, s mit vásárolunk onnan? Mindent fölsorolni aligha lehetséges egy cikk keretében, de egykét villanást mégis érdemes közzétenni. A tavalyi esz tendőnék a végén a keres kedelmi szerződéseket is áttekintették, összeadtak, kivontak és megállapították a mérleget A Szovjetunióval az 1979-cs évre közel 5 milliárdos drucsereforgalmi jegyzőkönyvet irtak alá. Az Idei kontingens 6em lesz ennél kevesebb. Lássuk sorjában melyek azok a nagyobb és jelentőség teljesebb termékek, amelyet exportálunk, majd azokat, amelyeket behozunk. Az 197!). évi magyar-szovjet rubelelszámolású exportunkban közel hatvan százalékkal részesednek a gépek 93 berendezések. Ezek között legnagyobb mennyiséggel a közúti és vasúti járművek, a híradásteciinikai berendezések, a különféle műszerek, a számítógépek és azok alkatrészei szerepelnek. Így például „megélhet" az európai méretekben is nagynak számító autóbuszgyártásunk, mivel a szovjet megrendelésekre tavaly 6050 darab különféle típusú Ikarus buszt adtunk el, ezen kívül 410 ezer gépkocsi-kompletté ló részegységet, 19 millió rubel értékű trolibusz- és autóbuszhátsóhidat, 66 millió rubel értékű híradástechnikai, illetve számítógépet és komplettáló részegységet, közel 138 millió rubel értékű kész híradástechnikai terméket vásárolt tőlünk a Szovjetunió. Ezek az adatok arra is fényt derítenek, hogy miként tudunk a hazai lehetőségeknek megfelelő mennyiségű személygépkocsit biztosítani anélkül, hogy ilyen gyárakat vagy összeszerelő üzemeket kellene létesítenünk. Így van nekünk is közvetve személygépkocsi gyártásunk- Ezeken kívül a szovjet vásárlók részére konfekcióból és kötöttárukból 127 millió rubel, különféle méteráruból 40 millió méter, lábbeliből 13,1 millió millió pár, vágott baromfiból 17 ezer, húskonzervből és -készitményekböl 7,6 ezer zöldség- és gyümölcskonzervekből 241 ezer, friss gyümölcsből 290 ezer tonna az amit a Szovjetunió hazánkból vásárol. Gyógyszeriparunk 120 millió rubel értékben szállított tavaly szovjet piacra. A vásárlásainkban, annak áruösszetételében kétharmad részt az energia, az energiahordozó, a nyersanyag és a féltermék szerepel. 1979-ben is 7,3 millió tonna kőolajat, közel 1,1 millió tonna kőszenet és kokszot hoztunk be a Szovjetunióból. Hat milliárd kWó villamos energiát, 650 ezer tonna hengerelt árut, 37 ezer tonna színesfémet, 1,1 millió köbméter ipari fát, 850 ezer köbméter fenyőfűrészárut vásároltunk. Tavaly kezdődtek meg az orenburgi gázszállítások is, s ezzel 1979-ben a földgázszállítások . volumene 2,6 milliárd köbméter lett. A behozatalunk mintegy egyharmada gép és berendezés. Csak néhány dolgot felsorolásképpen: húsz metrómotorkocsi, 25 trolibusz (közülük néhány a szegedi vonalon fut) áll rendelkezésünkre. Több mint 6000 különféle tehergépkocsi, harminc mentőautó, 40 ezer darab Lada személygépkocsi, ezer Zaporozsec és ötszáz Moszkvics személygépkocsi került a magyar fogyasztókhoz. Légiközlekedésünk bővítését, korszerűsítését segítette elő a 2 darab TU—154 típusú repülőgép is, amelyet a múlt évben vásároltunk a Szovjetuniótól. A nagy és a kölcsönös előnyökön alapuló piac minden kis nemzet számára óriási jelentőségű. S az sem mellékes, hogy a közelség mily előnyös, mérsékli a szállítási költségeket, egyszerűbbé és könnyebbé te6zi a személyes kapcsolatok mindennapjait A biztos piac megnyugvással töltheti el a termelőt, hiszen kapacitását hosszú időre leköti, biztonságot, megnyugvást is jelent. E gyümölcsöző és megnyugtató gazdaságig kereskedelmi kapcsolatok azonban nem jelenthetnek langyos megelégedettséget, mert ha nem is uralkodnak a szocialista piacon a tőkés viszonyokra jellemző kereskedelmi „szokások" , a termékek minőségét, a pontosságot és az árakat itt sem lehet a mai általános világszínvonal alatt elképzelni, a gyönge ezen a terepen is csak bukdácsolni képes, előnyöket szerezni aligha. Gazdagh István Messze van-e Tiszafföldvár? Erzsi pék Szegeden. Megsodor hat hosszú hurkát, összecsípi a felső végén, majd villámgyors mozdulatokkal — jobb kéz alul keresztezi a balt, egyik szálat emelem, másikat az ellenkező oldalra átvetem, aztán csere — pillanatok alatt szépen domborodó fonatok*ká. kelésre, sütésre váró kaláccsá bűvöli az illatos, sima tapintású tésztát. Üjabb hat szál, újabb kalács, tíz, húsz, ötven, kezei, ujjai önállósulva járnak a sokszor gyakorolt program szerint. Mozog a szája, nem hallani a gyúrógép monoton duruzsolásától, mit mond, csak mikor az újabb mázsás tésztafolyam ömlik a kádnyi keverőüstből, s pihen a motor, akkor csendül a hangja. A többi pék csupán szemmozdulattal nyugtázza, igen, ,,ő ilyen éneklős". Ismerik már. Belefeledkezik. De hadd tegye, szép az, nem? — Szoktam néha kornyikálni — mondja ő túlméretezett szerénységgel, s indul az öltözőbe. Pár perc múlva rohan, hogy elérje a buszt. A zákányszékit. Nem oda megy, onnan jön, telv~ utassal, de neki, s még egy maroknyi várakozónak van benne hely. Ha máshol nem, hát oótszéken. Puffokon, mert ebben a buszban az is engedélyezett, nem szól érte a kalauz. Nincs is. Csak főnök van: Szabó István tanár úr, a kórnstítkár. A buszon felirat: Envetértés Szakszövetkezet Zákányszék. — Az utasok? — A zákányszéki Parasztkórus. — Üticél? — Szolnok megye. TiszaA szabályozók fogadtatása Korai lenne jósolni A rúzsai Népszabadság Tsz homokon gazdálkodik. Gabonát, zöldséget termesztenek főleg, 350-es létszámú növendék- és hízómarha-állományuk van. Árbevételük nagyobb része a növénytermesztésből származik, az ánjéltozások az állattenyésztés számára kedvezőbbek. — Hogyan érinti a termelői árak változása a Népszabadság Tsz-t? Gyuris Dezső, a gazdaság elnöke válaszolt: — A területünk nagy részén gabona terem: fülheggyel már korábban is lehetett hallani, hogy a kalászosokat jobban támogatják. Ezért a kukorica rovására 100 hektárral emeltük az őszi kalászosok vetésterületét. Nem lehet esak azt nézni, mit, mennviért tudunk eladni: legalább ilyen lényeges, mennviért tudjuk előállítani. A műtrágya áremelkedését csak százalékban határozták meg. Mintegy 2—2,5 millió forint eredménycsökkenésre számítunk, az önköltség ennyivel emelkedik iobban a felvásárlási áraknál. — Az állattenyésztéssel nem tudják ezt ellensúlyozni? — Valamennyit ott is romlottak a mutatók: a 20 százalékos árkiegészítést 16 százalékra csökkentették. A takarmányáraknál sokat veszítünk. — Ráfizetéses az állattenyésztés? — Eddig nem volt az. Ezután még nagyobb szükség lesz rá a szerves trágva miatt. Itt. a homokon rendkívül fontos a talaj szervesanyag-tartalmának utánpótlása: erre pedig a szarvasmarhatrágya a legalkalmasabb. Vásárolni már nem lehet a közelben, meszszebbről pedig egyre többe kerül a szállítása. Arról nem is beszélve, hogy lassan nem is lesz hol megvenni, mim denütt felhasználják helyben. — Tudják fejleszteni az állattenyésztést? — A pénz hiányzik hozzá. A meglevő férőhelyeket kihasználjuk, újak létesítése sokba kerülne, a forgóalapot is növelni kellene: A beruházási lehetőségeink csökkennek. — A gépek ára is emelkedett. — Ez várható volt. Tavaly több mint 4 millió forintot költöttünk gépekre. A mikrokörzeten belül a nusztamérgesi Rizling Tsz-szel együtt vásárolunk Bábolna típusú szárítöberondezést. — Hogyan alakulnak az adók? — Közeoes eredménv esetén nagviából változatlanok maradnak. — Mennyit keresnek a tagjai1- a közösben? — Évente 34 ezer forint körül . .. — Tudják emelni a fizetésüket? — 1978-ban 4 százalékkal, tavalv 6 százalékkal emeltük. Idén várhatóan nem tudiuk a munkadtt"fnvonalat jelentősen emelni. — Nem okoz ez maid munkaerő-indoka*? — A zöldséget részerművelésbe ediuk kl. az árváltozások ott a tagokat is érintik.» Mégsem hiszem, hogy ott gondunk lenne, inkább az állandó dolgozóink körében okozhat feszültséget * — Melléküzemágakkal tudnak javítani a pénzügyi helyzetükön? — Takarmáavkeverőnk van, de csak saját szüxségletünkre dolgozik. A bérkeverés jelenlegi, feltételei nem is ösztönzőek. nem érné meg bővíteni ezt a tevékenységet. Az Ipari munkának pedig nincs hagyománya. Tárgyaltunk a kéziszerszámgyárral, de végül azok a" tagok is visszatáncoltak, akik korábban ígérték, hogy eljönnének egy kihelyezett • részlegbe dolgozni. — Az átlagbér 2500 forint körül van. Nyilván nemcsak ebből élnek a tagok. A háztáji termékei után a téesz árkiegészítést kap. ha a közösön keresztül értékesíti*. — Személyenként, családonként változik, ki menynyit keres a háztáli munkával. Allatokat, tetet, fűszerpaprikát értékesítenek a I té°sz szerződésére. Igyekszünk ls a háztáiit különféle kedvezmén-ekkél támogatni. Füvet kaszálnak a téesz généi, hazaszállíriák a tápot, szántanak. vegysze-, reznek. Ezt nem a nyereség | miatt csináliuk, hanem a j termelési kedv megtartása érdekében, a tagoknak csak az önköltséget számítjuk fel. — Milyennek tartja az új szabá^-ozők-t? — Takarékosabb és jövedelmezőbb gazdálkodásra kényszerítenek, apa, hogv ne a termelési érték hayr z gazdaságosság növeked iék. — Plérl ezt a céliát az vmező gazdasági szabályozé rendszer? — Korai tenn" iósolni Tanács István földvár. Kórustalálkozó a földváriakkal, meg lesznek szolnoki dalosok is. Parasztkórus? Az meg mi? Három kapás a kocsmapultnál ... No nem, félre a rosszmájúsággal, még ha nem is nagyon szoktat hozzá a való élet, hogy ilyen névvel pódiumképes együttesek léteznek. Márpedig ez olyasmi, ha egyszer.,. — A tiszaföldvári férfikórussal régi barátság köt bennünket. Amikor a legutóbbi, tavalyi országos szövetkezeti dalostalálkozón, Szolnokon szerepeltünk, a tiszaföldvári együttes volt a házigazdánk, vendéglátónk. Adtunk közös műsort is a községben. Nemrégiben eljött Zákányszékre a karnagy, Jordán Antal, s meghívott bennünket. Ezt viszont már a kórus vezetője, Monoki Lajos karnagy, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezetője mondja, aki tíz éve jár ki a Szesed környéki község kórusához. — Az egyszólamú néndalénekléssel kezdtük, s fokozatosan jutottunk el az igényesebb ktasszikus művek meeismeréséig. Odafordulok egy jól öltözött fiatal lányhoz. — Nem sértő ez az elnevezés? Parasztkórus? — Miért lenne? Azok vagyunk. Parasztok. Legtöbben maszekok, vagyis félmaszekok, szóval szakszövetkezeti tagok. Én is. Fóliázok, zöldséget, gyümölcsöt termelünk odahaza, disznót nevelünk... hajjaj! Van meló. de van ám! — Hogyan fér meg az énekTés... — Ezzel? Miért ne férne? Csoda dolog ez! Olyankor más lesz az ember... Vagy, ho«v mondiam? Kis Idő múlva ismét beszélgetni akarok vele. folytatom. ahol abbahagytuk, da nem érti. Néz rám idegenül. mint aki mindent elfelejtett. A mteWo felcsattanó nevetés telzi, n hasonmásával beszéltem. A nővére. — Ketten is kórustagok a családból? — Nem, négyen. — Ez igen. — Az semmi. Az Erzsiék hatan. Már Szegeden laknak. de kijárnak kórusoróbára. Van közöttünk pék, boltos, de tanár is. diák is. Középkorú házasoár fóliacsomagolású sós süteményt majszol. — Csemege? — A, ebéd! Nem volt arra idő. Hainalban kezd'ünk. én a disznókkal bajlódtam, az uram a trágyát hordta a földre, úgyhogy, már csak az indulásnál találkoztunk. Ott maradt a ház is, mind-m ..szalad". de esve meg a fene, megvár. Nem mi vagyunk érte! — Miért énekel? — Mert szeretem .. mert ke'l, hogy legyen az embernek értelmes .,. nemes szórakozása ne cs^k a gürcölés. Beláttuk mi már az egész országot a kórussal. Még Jugoszláviában is szerepelttink. A férj veszi át. a szót. — Ez itt nemcsak dalárda. Olyan, mint- egv csa'ád... Nem, tán attól iobb. Közösség, amit az ének fog össze. A zene szeretete. — Melyik szálamban .., — Én egyikben sem. Citerázok. Az is van itt, citerazenekar Olvan is kl'elik a ákányszéktekből. Mondja már — kérdez vissza — ocssze van "ttszaföldvár Zá' ényszékhe-? Megérkezés a téesz székházába. fogadóbizottság, beéneklés. átöltözés üdvözlő beszéd az állami díjas téeszelnöktől, köszönt és köszön, hogy a tiszaföldváriakhoz a városiak, a MÁV Járműjavító férfiakar és a 7. számú Volán Vásárhelyi Zoltán kórusa, valamint a Zákányszéki Parasztkórus elhozták a más tájegységek dalait. Monoki tanár úr mosolyog (Mozart Noeturne Zákányszékről !) aztán elkomolyodik: a gesztus fontos, a 'jóhiszemű támogatás. A kórus elnöke Papp István, megjegyzi a községi járási vezetők láttán: — Haj, ha minket ls enynyire komolyan vennének odahaza! ö viszont nem hallotta ezt: — Szolnokról? — Igen. — Milyen minőségben? — Mint megyei művelődési központ igazgatóhelyettese. — Szakmai tapasztalatszerzés? — Nekem?? Nem sokat tud az ilyen adni... De a műsor után birkapörkölt lesz.,. • Jordán Antal, a házigazda kiadja az estre érvényes jelszót: egymásnak, egymás közt. Értsd: egy kórus'műsorát három másik hallgatja végig —, s mint percek alatt kiderül, a legnagyobb lelkesedéssel. Zsűri nincs, megszűnt a rivalizálás a címekért, rangokért, de a szereplők most is értő, dalszerető közönségnek énekelnek. Tiszta szívből. A közönség pedig „szurkol." A Földvár melletti Bátorszőlő asszonykórusa még bátortalan népdalcsokrának, a szolnoki vasutaskórus fojtott indulattal előadott mozgalmi Indulóinak, vastaps csattan aa alig egyéves zsenge Volán vegyeskar máris érett reneszánsz dalfüzérét záró akkordok nyomán, ráadást ad Zákányszék a felszabadult jókedvvel előadott clterakíséretes népdalfeldolgozásból, s megdermed a levegő a házigazdák hátborzongató feszültséget sugáhzó ..Buchenwaldi riadója" közben, hogy annál nagvobb erővel sztnte feldüböröglön a dalostársak elismerése a széksorokból. öt évszázad zenéle hullámzott át a lelkeken kimosva a rejtett zugokból a megbújt napi szorongásokat a munkában, a hé'kürnaoi lótás-futásból lerakódott hossrúsáshordalékokat. Tiszta, örömet sugárzó nvugodt tekintetek a teremben. Vacsora, tánc. „Hol van az a Zákányszék?" .Szegedtől húsz kilométerre" .Hol dolgozol?" Mattfűn„Ott ml van?" .rfoőgvár" Hatezer dolgozó." ,.T<?az, hogy nálatok nincs ttesz?" ^zaks'öve'kezet van. Az más . " „Te huszkriauz vagy?" Óvónő." ,,Az is van a Volán-kórusban 1" Mint pék a parasztkórusban ..." Búcsúzkodás az éjszakában. integetnek a ttszaföldváriak. indulnak a buszok "szolnokra. Zákányszékre. A ta'dvátt. hangulatot mindenki hozza magával. végigéneklik az utat kétszólamban, nécvszólamban, és csak ú"v'.' mutatósán, Omnibusztól az Akácos útig -s vissza. A eiterás férj'imm kórustarot mepszégvenf'ő Ir—ekezettel zQngi p daiok't mi szusszanás közt mgrrlr — Messze van-e Tiszaföldvár? Teli torokból rázendít, a csak a feiével mutatja! nem. Most már közelebb.., Igriczi Zsigmond