Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

Csfftflrtok, 1979. december 13. 5 II megyei közművelődési bizottság ülése Ölést tartott tegnap a mas, színvonalas művelődé- egy éve működő Ifjúsági Ház Csongrád megyei tanács közművelődési bizottsága. Azesernenyen megjelent dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság oszályvezetöje is. Szabó G. Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitója után Barna László, a művelődésügyi osztály helyettes vezetője számolt be a közoktatási és a közművelődési intézmények kapcsolatáról a megyében. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat nyomán előtérbe került az iskolán kívüli nevelés kérdés*. Mind több pedagógus viszi tanítványait színházba, tárlatra, hangversenyre. különböző ismeretterjesztő előadásokra. Szükségszerűen javult tehát az oktatási és művelődési intézmények között a kooperáció, jóllehet elsősorban az iskoláknak kell alkalmazkodniuk a programokhoz, örvendetesen nőtt a művelődési házakban a különféle szakkörök száma. Érdekes kísérlet: néhány községben összevonták az iskolai és a közművelődési könyvtárakat. Akad viszont bőven javítanivaló a színházzal való együttműködésben, főleg ami a színház műsorpolitikáiát illeti. A felnőttoktatás területén a középiskolákban fejlődés. az általános iskolákban viszont visszaesés tapasztalható. Igen jelentős segítséget nyújt a TIT: sok előadást, tanfolyamot szervez. A Juhász Gyula Művelődési Központ nyári programjaival segíti elő az Iskolások tartalsét, szórakozását. Az intézményben a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjainak létesített ifjúsági klub különösen szép példája az igényes együttes munkának. Sajnos, a művelődési otthonok többsége formálisan vonja be rendezvényeibe a középiskolásokat: jövőben a propagandájukon javítani kell. Igen hasznosnak, jelentősnek minősíthető — s egyben példaképnek is — a K6rösy József szakközépiskola és a November 7 Művelődési Ház együttműködése. A középfokú oktatási Intézmények nem használják ki kellőképpen az. idestova által nyújtott lehetőségeket. A szegedinél szerényebb lehetőségekkel rendelkező szentesi, makói és hódmezővásárhelyi intézmények részéről pedig elég egyoldalú a törekvés, hogy fogékonyabbá tegyék tanulóikat a színházkultúra iránt. Nem megfelelő a felsőoktatási intézmények és a kulturális intézmények kapcsolata sem. A lövő egyik legfontosabb feladata lesz. hogy korszerű művelődéspolitikai szemléletet igyekezzenek elsajátítani az illetékesek — olyat, amely elsősorban a kölcsönösségen, a valós közös munkálkodáson alapul Színházak és írók alkotói kapcsolata Folytatódik a színházak és darabírók alkotói együttműködése, amelyet a Kulturális Minisztérium. a Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Színházi Intézet kezdeményezett az előző évadban. Az idén. kijenc írót hívtak meg a színházak, hogy ismerjék meg művészi törekvéseiket, produkcióik születésének folyamatát, s írjanak számukra színdarabokat. Az írók — a Magyar írók Szövetsége, fiatal drámaírók csoportjának tagjai — már megcsillantották tehetségüket, s többük darabjait már előadták a színházak. A közvetlen kapcsolat a színházi élettel, a színművészettel várhatóan az új évadban is serkenti maid a fiatal szerzők drámaírói ambícióit, amelyet a Kulturális Minisztérium tíz hónapon át, havi 3000 forint szerzői díjjal is ösztönöz. Mérlegen az amatőrmozgalom III. A keresztszemes hímzéstől a környezetformálásig A hóhér drámája Beszélgetés az Egyszemélyes színházról Meglepetést tartogatott év végére a szegedi színház. Osztrák szerzöpár, Gerhard Dorjer és Anton Zettel monodrámáját, a Josef Lang cs. cs kir. hóhért Kovács János crdemes művész viszi színre — a tervektől eltérően csak december 28-án, este 8-tól, a Ki sszinház előcsarnokában, A rendező, díszlet- és jelmeztervező: Jachinek Rudolf. Szokatlan tehát a színhely, a forma, újszerű, legalábbis a helyi színházi gyakorlatban. Ezen a ponton inazóta tudjuk, nem ls akármilyen következmények nélkül, miért ne sikerülne Szegeden is. Az igény tudniillik nálunk sem kisebb. Mellesleg, az Egyszemélyes színház nem a legpontosabb kifejezés; stúdió, kísérleti műhely, sok egyéb fogalom belefér. Jachinek Rudolf: Pillanatnyilag úgy tűnik, a következő állomás Mrozek Emigránsok-ja és Mocsár Gábor Széchenyi monodrámája lesz. Kovács János: Az osztrák szerzőpár darabjára a SzínmLkkeeflBCté'Ünk " érin~ házt'udo^ryl Intézetnél hívJachinek Rudolf: Nemcsak felettes szerveinknek, de a közönség inspirációjának is engedve igyekszünk újat adni. őszintén szólva az évad kötött számú bemutatói mellett és anyagi lehetőségeink határain belül tájékozódva. Olyan kísérletekbe fogunk, melyek egyfelől költségkihatásukkal sem okoznak különösebb megrázkódtatást a színháznak, másfelől pedig könnyen mozdítható, bárhol, bármikor előadható produkciók. Megfelelnek bizonyos rétegigényeknek, ugyanakkor valamilyen oknál fogva kiszorulnak a nagyszínpadról. Az Egyszemélyes színházat, kérésre, szívesen elvisszük üzemekbe, vállalati klubokba, művelődési házakba. Kovács János: Kezdeményezője voltam, méghozzá kaposvári példa nyomán. A dunántúli társulatnál azokban az években töltöttem hosszabb időt, amikor a pezsgés megindult. Láttam Zsámbéki Gábor, Timár Éva, Koltai Robi, Csikós Gabi és mások milyen izgalmas dolgokkal kísérleteznek, s tanúja voltam, miként fordult feléjük egycsapásra az érdeklődés, nemcsak a városban, de Budapestről, az ország más tájairól is. Párszemélyes darabok, nem kifejezetten színpadra való produkciók voltak ezek, s ha nekik sikerült ták föl a figyelmünket, az anyag magyar nyelven nem jelent meg sehol, fordítóját, Hunyadi Józsefet, Jachinek Rudolf kereste föl. A monodráma Josef Langnak, az utolsó nyugdíjazott hóhérnak naplója, vagy amint a szerzők írják, „egy becsületes polgár életének és munkásságának története, mely a vesztöhely és a központi teszínésznek, legjobb önmegvalósítása legyen. Ehhez kell pusztán a szövegből írói instrukciók nélkül helyzeteket, képeket kitalálni. Magam eddig több gyermekdarabot rendeztem, s az idei évadtól színész-rendező státusban dolgozom a színháznál. Ami azt is jelenti, hogy rendezőként szeretnék megmaradni színészcentrikusnak, amiképpen példaképeim Várkonyl Zoltán, Horvai István, Egri István — közülük kettejükkel sohasem találkoztam, viszont a pályámon Egri indított el Kovács János: A darabról még csak annyit, rengeteg álmatlan éjszakámba kerül. Van úgy, hogy fölriadok tőle, s valóságosan kezdenek nyomasztani ennek a figurának tettei, viselt dolgai. Vagyis fizikailag sem kímél meg Josef Lang. A december 28-1 premiert követően januárban, előremető között zajlott le az egy- ,áthatóan> öt-hat alkalommal kori császárt és királyi székesfővárosban, Bécsben". Jachinek Rudolf: Ügy érezzük, illik a politizáló színház profiljába, hiszen nem közvetlenül politizál, a nézőre bízza, ki-ki milyen konzekvenciát von le belőle. Nekünk arról szól, hogy a rosszul értelmezett lojalitás, ha az a hatalom osztályjellegű, nemcsak az egyes ember jellemét torzíthatja el, de a tömegét is. Kovács János: A polgári humanizmus zsákutcája. Hálás szerepnek ígérkezik, viszont a figura gyűlöletes, olyan ember, aki mindent elkövet azért, hogy szimpatikussá váljék, mégis árad belőle a szadizmus, a deformáltság. A műfajt még nem kóstoltam, csak önálló estjeim voltak, de az más. Az anyag 112 oldal, vagyis komplett színpadi dráma. Jachinek Rudolf: Vagyis két óra játékidő, egy szünettel. A rendező dolga, hogy az láthatja az előadást a szegedi közönség. N. I. Az elmúlt néhány esztendőben érdekes és figyelemre méltó jelenség zajlott le az amatőrmozgalom képzőművészeti szárnyában. Míg a kifejezetten képzőművészeti jellegű szakkörök és műhelyek száma stagnál, addig erőteljesen növekedett a díszítőművészeti körök száma. Ebből egyértelműen következik, hogy mindinkább kitágul a vizuális kultúra iránti érdeklődés, s a hagyományos táblaképfestő szakkörök új műfajokkal, új lehetőségekkel gazdagodnak. így kerül be ebbe a „csomagba" a népi díszítőművészet, mely sokkal tágabban értendő, mint csupán szorgos hímzőasszonyok heti találkozója. Mert beletartozik az eredeti motívumok gyűjtése és újfajta alkalmazása, de idesorolható a népi fafaragás, játékkészítés és sok más, még kiaknázatlan lehetőség. * S immár az amatőr művészet magába foglalja a műfajok sokféleségét: a grafikát, a festészetet, plasztikát csali úgy, mint az iparművészet sok ágát. a környezetformálást, a fotót, a kerámiát, hímzést stb. Ám ez a heterogenitás az összetételt is jellemzi. Hisz amatőr alkotónak számít a diplomás rajzpedagógus, a naiv festő, a szakkörben önmagát képező autodidakta és a hobbiból vasárnaponként a Tisza-partra kiülő festegető ember. Ebből következően a minőség, a színvonal is meglehetősen változó. Az amatőr képzőművészet első vonala a gyakran magasabb művészi színvonalat produkál, mint a „hivatásos művészet". De ugyanakkor ide tartoznak az önjelölt dilettánsok és a teljesen sajátos világot képviselő naiv művészek is. Az csak tetézi a mozgalom gondjait, hogy a szakkörök meglehetősen elszigetelten dolgoznak, nincs közöttük kapcsolat, véleménycsere, túlságosan nagy mértékben befolyásolja tevékenységüket az Irányító művész felkészültsége, alapállása. Néhány példa az előbbiek illusztrálására. Szekfü János közel négy évtizede aktív festő. A Vasutas Képzőművészeti Körben dolgozik kitartó szorgalommal, erőt, energiát nem kímélve. A fiatal Gyovai Mihályné is bekopogott ide egyszer, de sehogyan sem tudta megoldani a stúdfumfeladatokat, és az ismeretek, a kötöttségek gátat emeltek belső monda nvalójának kivetítése előtt. Kénytelen volt otthagyni ezt a szakkört, s azóta csak a saját törvényei szerint dolgozik. Január 6_án nyílik önálló kiállítása Kecskeméten, a Naiv Múzeumban. Tudnivaló. hogy egy rendelet értelmében amatőr alkotók csak hármasban mutatkozhatnak be. Ennek sokféle torzképével találkoztunk, de hogy igazi gyümölcse is lehet, azt három fiatal rajztanár bizonyította : Bakacti Lajos, Pataj Miklós és Sinkó János négy esztendeje alkotóközösséget hoztak létre, s Jó néhány sikeres kiállítás áll már mögöttük. Tény, hogy legtöbb amatőr kiállításon festmények, az utóbbi időben intarziák sorakoznak a falakon. Ezért is volt öröm és figyelemre méltó jelentkezés a Sajtóház Művész, klubjában szeptemberben Tóthné Polyák Katalin művészi ihletésű makraméinak és Mészáros Szilveszter dekoratív fa-fémplasztikáinak bemutatója. * A gondok, problémák, tisztázatlan kérdések fölvetődtek a nemrégiben lezajlott megyei amatőr parlament képzőművészeti szekciójában is. Fontos s mindinkább sürgető feladat a fogalmi tisztázás. Az ugyanis, hogy mi tartozik az amatőr mogalomnak eme ágába. A szűken vett képzőművészet, a tágabb tárgyformálás, vagy az összefoglaló vizuális kultúra minden ága? Melyik felel-e meg a mai igényeknek? Annak ugyanis, hogy a szemléleti, műfaji és szervezési zűrzavarban hol vannak a biztos fogódzók; elkészülnek-e ezen a területen is a minősítések (minden egyes zsűrizés tulajdonképpen egy-egy alkotó munkájának minősítése, ám a bírálati munka Olyannyira szubjektív és zavaros, hogy alkalmatlan az eligazodásra); sikerül-e az iparművészet-tárgyformálás (báb. kerámia, textil, alkalmazott grafika stb.) áttörése; egységes mederbe terelhető-e a kiállítások kuszasága; föltérképezhető-e a kiállítóhelyek dzsungele; megtervezhető-e a kiállítási rend — mindennek óriási fontossága van a mozgalom továbblépése szempontjából. * A képzőművészeti-tárgyformálási tevékenység az. amely mindenképpen egyéni teljesítményt kíván, még akkor is. ha egy szakkör, egy alkotó kollektíva közösségi munkájába ágyazódik. A jelentkezéskor, a bemutatkozáskor mindig a szubjektum megnyilatkozásaival állunk szemben. Ezért nehezebb itt mérni, minősíteni, összevetni. Ezért kiemelten fontos az ízlésnevelő mozzanat, a személyiség megvalósításának attitűdje. a minél teljesebb emberi életre való inspirálás. Tervek, elképzelések, ötletek és javaslatok szép számmal öszszegyűltek. Az országos parlament, majd az új testűletek minden bizonnyal meghányják-vetik ezeket, s munkájuk nyomán a mozgalom lendületét megtartva szervezetileg tisztázódik, tartalmilag gazdagodik, műfajilag színesedik. Tandi Lajos kézjegyével — évenként gi magazinnal aullámokat kavarniuk, mint előadás Kovács Jánosnak, a [két-két közös magyar nyel- mindkét rádid A Magyar és az Újvidéki Rádió együttműködése Közös magyar nyelvű iro- vű Irodalmi estet szervezdalmi estek rendezése, a nek Magyarországon és a kabarészínháznak vendég- Vajdaságban, s rendszeresen szereplése, szórakoztató mű- és kölcsönösen megrendezik sorok és zenei felvételek a fiatal magyar, illetve tűcseréje szerepel abban a két goszláv költők két nyelvű évre szóló együttműködési estjét. A tervek szerint jötervben, amelyet a Magyar vőre vendég lesz az ÜjvidéRádió és az Üjvidéki Rádió ki Rádió kabarészinháza. s vezetői szerdán, tegnap ír- 1981-ben a Magyar Rádió tak alá a Magyar Rádió székházában. A dokumentum szerint — amelyet Kiss Kálmán, a rádió elnökhelyettese és Vladimír Juhas, az Üjvidéki Rádió igazgatója látott el kabarészínpada szerepel újvidéken. A két rádió szórakoztató műsorainak szerkesztősége folytatja a humoros, szatirikus műsorszövegek cseréjét. A jövő év első felében közös ifjúsájelentkezik Félidőben a légikikötő rekonstrukciója A Ferihegyi repülőtér forgalmát az Idén már néhányszor megbénította a köd, a légikikötő rekonstrukcióján dolgozóknak azonban — az esős napok kivételével — kedvezett az enyhe idő. Még most is nagy erőkkel dolgoznak a hátralevő földmunkákon, a vízelvezető csatornák cpítésén. A Ferihegyi repülőtér rekonstrukciójának helyzetéről Herter György, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság főosztályvezetője elmondta, hogy az 1977. évi késedelmes indítást pótolván a Minisztertanács határozatában előírt ütemnél valamivel gyorsabban haladva, eredményesen zárták azévet, s egyben az újjáépítés, a korszerűsítés első ütemének félidejét is az építők. A munkálatokra az idén mintegy 840 millió forintot fordítottak. Befejeződött a 3,7 kilométer hosszú, 60 méter széles leszállópálya, a guruló-, valamint az összesen több mint 5,3 kilométeres bekötő- és kitérő úthálózat alapozása. Az állatok Színes magyar természetfilm. Irta: KoIIányt Ágoston. Fényképezte: Vancsa Lajos, zene: Hidas Frigyes. Tudományos szaktanácsadó: dr. Csányi Vilmos. Rendezte: Kollányi Ágoston. Mintha már-már feledésbe merült volta — mondjuk Homoki Nagy István neve, gyermekkorunk egyik kedves ihletőjéé, a Cimborák, a Hegyen-völgyön, a Vadvizország alkotójáé. Azután a közelmúltban a tévé újra felfedezte, s a régi filmeket láthatjuk ismét. Talán ezért, talán másért, egyre megy: a hagyományokat folytató új magyar természetfilmet nézhetünk meg mo6t, Kollányi Ágoston jóvoltából. Ugyan ki nem gondolkodott még el egy-egy akár a ház körül, akár az állatkertben alaposabban megszemlét állat valamelyik hirtelenváratlan tettén? Hogy felvetődjenek az „ennyire okos lenne?", „akár az' ember, nem?" és hasonló kérdések. A természetes emberi érdeklődés és a tudományos kutatás izgalmát ötvözte eggyé Az állatok válaszolnak: a „beprogramozott" cselekedeSi új f ilm tek, az ösztönös reakciók 62inte-szinte hihetetlennek tűnő példáit sorakoztatta füzérbe egymás után. Magyarországon, Afrikában, a tengermélyén, mindenütt más és más fajoknál. Más és más csodák; a tojást kővel feltörő kedélyű, a magnős bögésre „nem beugró" szarvasbika, a rejtőzködő lepényhal és a többiek pedig valóban válaszoltak. Feleleteket adtak a2 emberi kísérletek kérdőjeleire. a maguk módján. Csodaszép felvételek, tájak, bravúrosan elkapott mozzanatok (a tiszavirág-nász költöiségében az egyik hangulati csúcsot jelentette), új vonások felmutatása a természet univerzumában, az álla tok világában. S „mellékesen": lehetséges. hogy a már-már elfeledett néoszerű tudomány os-ismeret terjesztés reneszánszának nyitódarabja is. a L.