Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

Csütörtök, 1979. december 6. A felfuvalkodott tökfej A Szabadkai Népszínház szegedi vendégjátéka Volt kérem tányértörés, toftahab a költő-zseni arcán, fenékbe • rúgás, pajzán csin­talankodás, kukorieacsuhé és tolleső. Mindez a Szabad­kai Népszínház legutóbbi vendégjátékán a szegedi Kis­színházban, mikor is a múlt századi szerb író, Jovan Ste­rija Popovic A felfuvalkodott tökfej című vígjátékát mu­tatták be a szegedi közönség­nek. Az frő (1808—56) az első eredeti szerb vígjátékok szer­zőjeként a kispolgári erköl­csöket állította pellengérre, leplezte le kapzsiságukat, út­hatnámságukat. Nem vélet­lenül választotta mesterének Moliere-t, s nem véletlenül ötlik fel bennünk e vígjáték kapcsán a nagy francia szín­padi szerzőnek Az Úrhatnám polgár című darabja. Á francia Jourdain űr Stenja Popovic darabjában egy gazdag szerb papucsos özve­gye, Ferrta lesz. Ám éppoly ostobán feltörekvő, korlátol­tan felfuvalkodott, úrhat­námségában komikus, reak­cióiban, magatartásában, vi­selkedésében nevetséges, mint elődje, Jourdain úr. Vajon véletlen-e, hogy Moliere da­rabja a nemzeti színházban arat estéről estére sikert, s a szabadkaiak jóvoltából a szegedi közönség is ráérzett az ostobán feltörekvő, egy más társadalmi réteget maj­mold-mímelő, s közben saját csapdáját készítő magatar­tásforma mai utórezgéseire?! Szabó István, a darab ren­dezője a vásári játék stílu­sához közelítette a komédiát, sőt pantomimes betétekkel, némajátékokkal valóságos karnevált varázsolt a szín­padra. A rendezés nagy eré­nye, hőgy a legapróbb rész­letekig kidolgozott, a sovány­ka cselekményt sok eredeti ée szellemes ötlettel dúsította, lehetőségét téfemtéttajó lztí, á népi humor vaskosságától sem Mentes játéknak. Egy­szerré Igyekezett klaknázhl a verbális humor lehetőségeit, és a mozgások sokféleségét, kezdve a grimaszokká tor­zuló arcjátéktól a stilizált mozgásokon át a pantomi­mig. Nem az ő hibája, hogy a színészek többsége nem Volt képes fölnőni a rende­zésnek ehhez a nagyvonalú, egyszersmind az apró részle­tekre is figyelő gondosságá­hoz. A főszereplő Karna Margit vállára túlságosan sok teher nehezedett, Az egykor bőrö­ket cserző papucso6né férje halála Után egyszerre az urak felé kezd kacsintgatni, beszédmódját, öltözködését, társasági életét hozzájuk igyekszik igazítani. Csakhogy annyira beleivódtak a termé­szetes szavak, gesztusok, any­nylra ostoba és korlátolt, hogy képtelen átlépni a bű­vös küszöböt. Nem ismeri az áhított világ játékszabályait, fontoskodásában, akarnoksá­gábán válik mulatságossá! Hisz rhindenki kineveti, be­csapja, csőbe húzza, mígnem teljesen megsemmisül. Karna Margit jórészt győzi erővel, i színnel, eszközökkel ezt a j nagy színészi feladatot, Tu- i lajdonképpen az ő jutalom­játéka ez a darab, mellette I igazi leHetöséget csak a vad | költő-Zseni szerepében Albert \ János kap, Játéka, mozgása kidolgozott, pontos, kár, hogy néha dikciója mesterkélt. A felfuvalkodott tökfej-papu­csosné lányaként Szűcs Haj' nalka természetes, egyszerű és kedves, JoVart, az inasból előlépett komornyik (Szél Péter) földhökfagadtságát gyakran kiabálásokkal igye­kezett bizonyítani. A többi szerepekben Szabó Ferencet, Kerekes Valériát, Albert Má­riát, Kovács Frigyest, Süve­ges Etát és Sebestyén Tibóft láthattuk. A jelzésszerű díszleteket (a tereket lehatároló fémleme­zekét kicsit idegeit anyagnak éreztem) ée a jelmezeket Szakács György tervezte. AZ előadás azt bizonyította, hogy a szabadkai színészek képesek megtalálni azt é da­rabot, azt a hangot, azt a vi­lágot, melyek sajátos lehető­ségeik között a legoptimáli­sabbak. T. L. Csehszlovák szakszervezeti küldöttség látogatása Szerdán Csongrád megyé­be érkezett az ÉDOSZ Köz­ponti Vezetősége vendége­ként, a hazánkban tartózko­dó csehszlovák szakszerve­zeti küldöttség. A delegációt, amelynek vezetője Pavol Bőreik, a Szlovák Élelme­zéslpari Szakszervezet Köz­ponti Elnökségének titkára. Csikós Mihály, az ÉDOSZ megyei titkára fogadta az SZMT székházában, és tájé­koztatta őket a szakszerve­zeti munka időszerű kérdé­seiről. A csehszlovák szakszerve­zeti tisztségviselők tegnap, a Dél-alföldi Pincegazdaság­ban végzett szakszervezeti munkával ismerkedtek. Ma a szegedi szalámigyárba lá­togatnak. Gyúrmekkönyvhét Pályázatok, vetélkedők Szegedi népfront­utazik Szabadkára A Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Sza­badka községi választmánya meghívására a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának delegációja há­romnapos látogatásra Sza­badkára Utazik ma, csütör­tökön. A találkozás célja a testvérvárosi kapcsolatok erősítésé, a testvérszervezét tevékenységének tanulmá­nyozása. Különösen a vá­lasztmány közoktatási, köz­művelődési, gazdaságpoltfl­kai és rétegpolltikái mun­kája iránt, érdeklődik a sze­gedi delegáció, melynek ve­zetője dr. Diós József, a népfront Városi bizottságá­nak alelnöké, tagjai: Deák Ágnes, a városi bizottság al­elnöke és Öozóki István, a városi bizottság tagja. Ajándék ez a nap Szinés magyar riim. Zim­fe Péter novellájából irtat Gothár Péter. Fényképeztél holtat t,«tos, zene: Seime­czi György. Kendeztél Gothár Péter, Ffíhtí szerep­lők: fesztergályos Cecília, Metényi Pál, Pogány jufllt, Szabó Lajos, Derzsi János. Füstös kocsmákban és töb­bé-kevésbé elegáns éttermek­ben állandóan, isznak. Reg­gel, délben, este, hétközna­pokon és karácsonykor. Né­ha fégl dalokat énekel egy züllött zongorista, vagy ép­pen Hevesi, az alkoholista építési szakember: „Az em­ber egy léha, egy könnyelmű senki...", vagy: „Tűzpiros virág..." S közben rettene­tesen zsúfolt lakásokat jár sorra kölcsönért kunyerálva Irin, az óvónő, körülvéve reá éhes férfiakkal. De főleg — lakásgondokkal. Azt nem lehet mondani, hogy Gothár Péter filmje túlzottan eredeti temat igye­kezne körbejárni. A lakás­ínségnek és az ezzel össze­függő pénzszűkének emberi kapcsolatokat rontó hatása — nagyjából fgy összegezhe­tő a társadalomkritikai re­gisztráló szándék. Tidikus, >agy annak vélt helyzetek és szeméiyeis a divatos döku­mentarizmtis többnyire íunh­eiőtlan rtötürálizmusmázával nyakon öntve, nem valami élénk tnesészövés, és jó szí­nészek, akik Szemmel lát­hatóan nem tudnak mit kez­deni karaktereikkel — még ennyi tehetO hozzá az össze­gezéshez. Továbbá egy régi igazság: a különösség fflég mindig esztétikai kategória, amit nem ártana felfrissíte­ni olykor egynémely filmké­szítőknek. Tulajdonképpen végig nem tudni; gondolkodó, felelős, felnőtt, érett állampolgárok sureghék-forognak-e a nem is túl jellemző lakásügyek­ben (ugyan melyik magányos óvónő káp manapság több­szobás hegyoldali csodakég­lit — szeretőjének pallér­haverja jóvoltából?), vagy valami misztikus szociális végzet játékszeréi ők Csu­pán? Akik rengeteget isznak, szeretkeznék, S — a főhősnő szeretőjének feleségével el­töltött, envhén leszbikus han­gulata végéjszakájávfl] bete­tőzve — az „élj a mattak" nem túl szimpatikus felszó­lítása jegyében valiják-indo­kolják a címet: ajándék ez a nap? A film nem az. Domonkos László A nemzetközi gyermekév egyik legrangosabb eseménye a hétfőn kezdődött gyermek­könyvhét. Csongrád megyei és szegedi programjában olyan rendezvények is szere­pelnek, melyek a gyermekév zárásaként is fölfoghatók, a tapasztalatokat és az ered­ményeket is összegzik. Tegnap, szerdán a megye könyvtárosainak szakmai ta­nácskozását rendezték meg a Móra Ferenc Múzeum dísz­termében. A tanácsi, a szak­szervezeti és iskoolai könyv­tálak munkatársainak a dél­előtti továbbképzésén Békés Tamás, a Magyar Televízió főosztályvezetője „Irodalom a televízióban" címmel tar­tott előadást, Gyuris György, a Somogyi-könyvtár osztály­vezetője pedig a könyvállo­mány gyarapításának és fel­dolgozásának szakmai kérdé­seit elemezte. A gyermek­könyvtárosoknak dr. Károlyi Ágnes, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa a könyvtárak te­vékenységének gyermekévi, országos tapasztalatairól szá­molt be. A könyvtárosok sokat tet­tek azért, hogy ebben az év­ben különösen szép élménye­ket kaphassanak a legkiseb­bek — a könyvek között, a könyvtárakban. Sár a tava­lyihoz képest kétszer annyi Volt a rendezvények száma, minden megyében azon vol­tak a gyermekkörtyvtárosok, hogy a kampányjelleg mel­lett, vagy ellenére is. a mun­ka tervszerűsége, folyama­tossága érvényesüljön, s a későbbiekben is haszna le­gyen. A gyermekévi kam­pány egyértelműen hasznos abból a szempontból, hogy a szokásosnál nagyobb figye­lem fordult a gyermekkönyv­tárakra, megszaporodott a szolgáltatásaikat igénylők ssáma. Csongrád megye könyvtá­rainak gyermekrészlegei, és a városi gy értn ek kön vv I a ra k is forgalmasabbak voltak az idén, A megyei könyvtár szakreferense, Sára Altiláné arról la beszámolt a tegnapi tanácskozáson, hogy ebben az évben sikerült szorosabb kapcsolatokat teremteni az iskolákkal, n ez együttmű­ködés remélhetően tartós lesz. A gyermekévi akciók közül kiemelkedik a megyei olvasómozgalom. Több ezer gyerek nevezett a versenybe, mely nemcsak olvasásra, könyvtárhasználatra nevel, hanem más művészetekkel (zene, képzőművészet) való ismerkedésre ie. Nagy sikere volt a „Mit olvastak régen a gyerekek?" című vándor­kiállításnak, melyet a Somo­gyi-könyvtár nagy értékű ritkaságaiból állítottak össze Az év első felében szegeden, később a megye községeiben a bemutatták, A megyei könyvtár szakemberei össze­A nemz&tlsógl tatásról A nemzetiségi nyelvokta­tásról kezdődött kétnapos konferencia szerdán a Szom­bathelyi Tanárképző Főisko­Ián. A tanácskozásait, ame­lyet abból az alkalomból rendeztek, hogy az- intézet Í6 éVa működik együtt a jugoszláviai maribori peda­gógiai akadémiával a nem­zetiségi pedagógusképzésbért. a Rába-vidéki szlovén és a Mura-vidéki magyar nemze­tiség anyanyelvi kultúrájá­ért sikeresen munkálkodó határ menti felsőoktatási in­tézmények vezetői számöl­nak be eredményeikről, ta­pasztalataikról. A konferencia nyitónapján felszólalt dr, Gararhvőlgyi Károly oktatási miniszter­helyettes és Majda Polj'an­sek sztóvén oktatási minisz­ter. Jelen volt a tanácskozá­son Mándics Mihály, a Ma­gyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének főtitkára, valamint Martbör Várős és a Mura-Vidék több társadalmi vezetőié, A résztvevők megkoszo­rúzták Pavel Ágoston, a magyar és a szlovén nép Kultúrájáért egyaránt rtökat tett néprajztudós egykori szombathelyi lakóházán levő emléktáblát. (MTI) állították és elküldték az is­kolákba a könyvtárhasznála­tán tanfolyamok tematiká­ját, ennek alapjárt számos községben és a városokban megtanították a gyerekeket e hasznos tudnivalókra, Ebben az évben több új gyerrrtek­könyvtári részleget alakítot­tak kl többek között Bor. dányban, Forráskúton, Apát­falván. A könyvtárak a gyermek­évi rendezvényeiket, a megyei és a Városi tanács támogatá­sával bonyolították le. Így például azt az ötletpályáza­tot, melyet azért hirdettek, hogy a könyvtárosokat minél színvonalasabb és hatéko­nyabb gyerekfoglalkozások tervezésére és lebonyolításá­ra ösztönözzék. A pályázat eredményeit tegnap hirdette ki dr. Kovács Miklósné. a megyei tanács vb művelődési osztályának csoportvezetője. Első díjas Arnóczky Mária (Hódmezővásárhely, városi könyvtár) munkája, melynek témája „A didergő király". Ugyancsak ő készítette el az egyik második díjáS pálya­művet is, Óvodások a könyv­tárban címmel. Még ketten kaptak második díjat: Szer­dahelyi Petemé (a Somogyi­könyvtár, Odessza városrészi fiókkönyvtára) és ' Tetnai Antatné (Szentesi gyermek­könyvtár). A harmadik díja­sok: Varga Andrdsné (móra­városi könyvtár), Simon Albertné (székkutasi könyv­tár), Nagy Lászlóné (Béke utcai Általános Iskola), Kiss Ernöné (makói Kun Béla Al­talános Iskola). Hatan dicsé­retet, tizenegyen könyvjutal­mat kaptak pályamunká­jukért. A Móra-centenárum alkal­mából nagyszabású verse­nyeket hirdettek a megyé­ben, melyek egyúttal a leg. rangosabb gyeritlekévl ese­mények is. A Móra Ferenc prózamondó verseny megvei döntőjét ma, csütörtökön dél­előtt 10 órától bonyolítják le a Bartók Béla Művelődési Központban; a Ki mit tud Móra Ferencről? vetélkedő megyei döntője pedig holnap, pénteken ugyanott, szintén 10 órakor kezdődik. A gyer­mekkönyvhét további ese­ményei: ma, csütörtökön dél­után 5 órakor Móra-mesp bábfeldolgokását. a Csalavá­ri Csalavéri láthatják a ki­csik a bábszínházban; ugyanebben az időpontban a gyermekkönyvtárban Teszáry Oóbor és Torma László Iro­dalmi műsorát hallgathatják meg. Holnap, pénteken dél­után 3 órakor a Béke utcai iskolában Takács Tiborra' találkozhatnak olvasói. Á Tiszatáj decemberi száma Keresztúry Dezső klasszi­kus veretű versei állnak a decemberi Tiszatáj szépiro­dalmi anyagának élén. A három vers közül a Fe­renczy Béni emlékére írt Alvilági utat emeljük ki. A humánumot, a művészet erejét dicsérő költeméhVbeh olvashatjuk: „.,. a tiszta formák / néma hátaim^, meg­oldja / a kővémeredt vilá­gol", Akkor sem pesszimiz­musról van szó, ha a mű­vész, — az átélt, megrázkód­tatások hatására — elkomo­rul, Csoóri Sándor Amazo­nok fekete húga dimü verse is a „tavasz, jön" bizakodá­sát, a „csakdzértls" élet­igenlését tükrözi. A fiatal költőnemMűék élvonalát képviselő Baka István, Aezél Géza, Bari Károly, Sárándi József és Zelel Miklós ül al­kotásait is megtalálhattuk a folyóiratban. — Két izgal­mas esszére hívjuk föl a fi­gyelmet! Tamás Gáspár Miklós és Pintér Lijöt írá­sára. (Mindkettő kapcsoló­dik a decemberi szám súly­pontját jelentő, különböző rovatokban vissza-visszatérő nemzeti-nemzetiségi proble­matikához,) Ebben az évben már má­sMcisznr jelenikez.lk a Tlszn­táj sok elismerést kivívott rovata, a Mmt-Punte-Hld. Az áprilisi szlovák összeál­lítás után most a mai észt irodalomból kapunk váloga­tást. Bereczki Gábor iria be­vezetőjében: „Az észt iro­dalom sajátos helyzetben van az európai irodalmak között, mert aligha van még egy népe a földrésznek, ahol a hők olyan kiemelkedő he­lyet foglalnának el, mint ná­luk.'.' A tíz költő, Marié Un. dér, Betti Alver. Mnia Vee­tamm, Alra Kaal. Kefsti MerlVias. Debóra Vaamndi, Mlnrii Nurme, Ellen Niit, kente Hatnsalu és Viiui Tmik bemutatása az észt irod&icrm egészéré érvényes lellemző vonások megismertetését is szotgálja, A fordttók (Kénes Géza, Tandóri Dezső, Kiss Dénes és Bab Zsuzsa.) kiváló munkát végeztek. A verse­ket Bereczkiné Kiisk Mai válogatta. A Tanulmány rovatban jelent meg Vastag h Pál Nemzetiségi jogok hazánk­ban című munkája. A szer­ző a nemzetiségi jogok két csoportját („egyenjőgúságöt biztosító" és „sajátos nem­zetiségi jogok") vizsgálja a felszabadulás utáni magyar jogfejlődésben. Mikó Imre pályájáról irt (talán első­ként) összegző tanulmányt Csorba Csaba. Mikó 21 éves korában adta ki fontos könyvét Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés címmel. „Fő tevékenysége a harmin­cas években a nemzetközi, illetve a nemzetiségi jogi kérdések tanulmányozása, a romániai magyar kisebbség jogainak védelme volt." Nemzetiségi kérdés a nvu­gat-európai „vendégmunká­sok" ügye is. Karsai László Illúziók és valóság című ta­nulmányának második része a fejlett kanitailsta társadal­mak osZtálVhaFCalnak egyik legfontosabb lelenségét. a bevándorolt munkások hely­zetét elemzi. Az 1849, június 8-i nagy­szebeni piagyar—román bé­kítési tanácskozásról közöl eddig ismeretlen dokumen­tumot. Kállioki Kis Tamás, A húsz „román ajkú pap" éa öt világi értelmiségi gyűlé­se a jegyzőkönyv tanúsága szérint „vitatkozás és meg­fontolás Utáh hozott határo­zatában leszögezte, hogy a román nép józanabb. na­gyobb része soha hem osz­totta azok nézetét, akik a bujtogatok ingerlései és a ..pokoli ámítások" hatása alatt, a magyar nemzet füg­getlensége ellen intéztek tá­madásokat", A Kritika rovatban Gö. rOmbei András Balnak Ed­gár Szolgá'atban című em­lékiratáról (r. Gsanoin Mik­lót Jordáky Lajos Józoa Bé­la-könyvét ismerteti, A töb­Jti írás a Tankönyvkiadó nemzetiségi kindvánvalt mu­tatja be. — A Műterem­látogatás legújabb darabja Tanát Lajos beszélgetése Vinkler László festőművész­szel. / v »

Next

/
Thumbnails
Contents