Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

3 Szerda, 1979. december 5.' Á nemzetközi I Számításhatárforgalomról Magyar—jugoszláv vasúti tárgyalás A magyar—jugoszláv vasúti állandó munkacsoport XIV. ülése tegnap, kedden kezdődött meg Szegeden, a MÁV Igazgatóság épületében. A december 4—7. közötti határforgalmi megbeszélésen a MÁV Vezérigazgatóság, a szegedi és pécsi vasútigazgatóság, 'valamint a belgrádi vezérigazgatóság, a zágrábi és újvidéki .vasútigazgatóságok képviselői vesznek részt Egri Istvánnak, a MÁV forgalmi szakosztályvezetőjének és Zivojin Goticnak, a jugoszláv vasutak forgalmi igazgatójának vezetésével. A tanácskozás napirendjén a két vasút közötti zavartalan forgalom lebonyolításának feltételei, a közös határállomások munkájának összehangolása és a soron levő feladatok megbeszélése szerepel. Az ezzel kapcsolatos műszaki fejlesztésről is szó esik. A mostani tanácskozáson különös súlyt kap a villamosítással összefüggő feladatok megvitatása. A közeli napokban átadják a Budapest —Kelebia villamosított vasútvonalat, s a jugoszláv vasutak is villamosítják a Belgrád—Üjvidék—Szabadka vasútvonalat így a két vasút tevékenységében egyre nagyobb szerepet kap Szabadka közös határállomás munkája A négynapos tanácskozás nagymértékben hozzájárul a két szomszédos vasút hatékony és gazdaságos munkaviteléhez technikai kongresszus Ma, szerdán a Technika Házában és az Ifjúsági Házban folytatja munkáját a Neumann János Számitógéptudományi Társaság I. Országos Kongresszusa. Az ,-A" szekció ülésein a Technika Házában tizennégy előadás hangzik el a számítástechnika ipari, építőipari alkalmazásáról, az információfeldolgozási módszerekről, az információs rendszerekről este fél 8-tól pedig vitafórumot tartanak a számítástechnika oktatásáról. A „B" szekcióban tíz referátumot hallgatnak meg a résztvevők a számítástechnika alkalmazásainak általános kérdéseiről, a számítástudomány matematikai alapjairól. a terminálok, perifériák témakörébőL és a számítóközpontok üzemeltetésének tapasztalatairól. A köz vei Piac, igények és a kon Fülembe cseng még a korábbi reklámszöveg: legyen mindig jól öltözött, szólítottak föl és tanácsolták, vásároljak konfekciót. Megfogadtam az ajánlatot, de nehezen sikerült megfelelő öltönyt találnom a szegedi áruházakban. A konfekcióüzemek, a ruhagyárak vezetői nem értik, miért van ez így. A Szegcdi Ruhagyárban érdeklődtem. A szabászatra invitálták, majd a varrodába, később a készáruk raktárába. Rámiiézett a szakember és szólt a raktárosnak. kérek, egy negyvennyolcast az A-méret.ből. Fölr vettem, s úgy állt rajtam, mintha egy kisiparos műhelyéből léptem volna ki ezernyolcszáz forinttal könnyebben. mivel mellénye is volt az öltönynek. Valóban, hogy is van ez? A gyári raktárban akad mindenfajta méret, az áruházban meg nem. A választ ma már bármelyik gyerek fújja: ipar mondja, nem rendel a kereskedelem, kereskedelem mondja, nem gyárt az ipar. Kész, slussz, passz, nincs tovább, a kör bezárult. Csakhogy ezt a választ legfeljebb a gyerekek hiszik eb ha egyáltalán elhiszik. A ruhagyár vezérigazgatója. Juhász Géza nem talál kifogást a hazai gyártmányú szövetekben sem. A magyar textilgyárak mindig is tudtak kiváló kelmét készíteni. A magyar szabómesterek sem felejtették el tudományukat Bevezették a széles skálájú mérettáblázat szerinti variaciókat a konfekcióiparban. Az igaz. hogy nem vagyunk egyformák, de a férfiak ma már 54-féle méretet találhatnak. a kamaszok 17. a kisebb fiúk 18 és még az úgynevezett bébik is 10-féle variáció közül válogathatnak, legalábbis a mérettáblazat szerint Hasonló nagyságrendet találhatnak a nők is. Ettől függetlenül nem találják a rájuk illőt A magyar kereskedelemnek nincs tőkéje, illetve van. de az kevés az ideális árukínálathoz. Elvileg — s persze gyakorlatilag is — az áruházba egyszerre betérhet mind az 54 mérettablázat szerinti vevő. s ha ideális- állapotokat kíván, mind az ötvennégy méretből legalább húszféle színben válogathatna. illetve szeretne válogatni. Az ilyen bőség természetesen hiú ábránd, s nem csupán nálunk, hanem a fejlettebb és gazdagabb országokban is. S ha tovább boncolgatjuk a várható keresletet. akkor könnyű belátni, hogy nincs is roham minden méretre. A szakember azt mondja, hogy a Gaus-görbe érvényesül a méretes holmik keresleténél is. De a megnyugtató és elfogadható kínálathoz sokkal nagyobb készlettel kellene rendelkezniük az áruházaknak, ami viszont nagy befektetéssel és állandó pénzkészlettel jár együtt. A magyar kereskedelem messze ..szegényebb". mint a tőkés kereskedelem. s ezen egyelőre lényegesen aligha tudnak változtatni. Bár valamit tudnának, oly módon, hogy az ne kössön le a jelenleginél nagyobb pénzmennyiséget. Ezt pedig a rugalmasság. a vásárlói igények és ízlések gyorsabb felismerése és követése segíthetné elő. Távol áll tőlem, hogy csak a kereskedelemre mutogassak, de mintha áz utó]>bi időben valami'megváltoziott volna az iparban. A gyári szakemberek egyre inkább a saját bőrükön érzik az egy helyben topogás hátrányait. Az exportcentrikusabb szemlélet rákényszeritette őket arra, hogy ne százezres és milliós szortimentekben gondolkodjanak. hanem a vevő igényeit elégítsék ki minőségben és mennyiségben egyaránt. A Szegedi Ruhagyárban mondták el. hogy r.áluk a hazai üzletek részére legfeljebb 5000—6000 darab férfiöltönyt készítenek, de exportra, tőkés vásárlóknak 130 ezer öltönyt, s azt is 150-féle változatban. Nincsenek óriási szériák, de vannak apró eltérések és változatok. amelyet a vevő szívesen megfizet, magasabbra értékel, mintha „egyenruházatot" gyártanának és kínálnának részére. A ruhagyár vezérigazgatójától megkérdeztem, talpon tudnak-e maradni ebben az erős versenyben. Van-e hely számukra a tőkés piacon. Azt válaszolta, hogy talpon lehet maradni, sőt tisztes hasznot szerezni, de nem tömegcikkekkel. A szegedi gyárat elég rugalmasnak tartja, mert náluk a vevő- igényének megfelelően gyorsan kiszabják, mintázzák az öltönyöket, s akkor is vállalják a feladatot. ha csupán néhány száz darab a rendelés. Így meg lehet élni a mai nehezebb körülmények között is. A szegedi vállalat rendezte sorait, azaz. a gyártóvonalait is, most kívánják kicserélni gépparkjuk 30 százalékát, közel 600 darab speciális varrógépet és szabászati gépet vásárolnak, hogy technikájukkal is kövessék a legmodernebb és méglévő színvonalát. Minden bizonnyal talpon marad a szegfedi konfekcióipar a világpiaci versenyben, amit a jelenlegi „dollárkihozataluk" ekesen bizonyít, hiszen ők már ott járnak az arányokkal. ahol a magyar népgazdaság öt év múlva szeretne tartani. Mindezekből természetesen következik a konklúzió: ha ilyen rugalmasak a tőkés Diacon a szegedi konfekcióipar üzemei, akkor miért nem érezzük ezt a hazai áruházakban is? Erre már nehezebben válaszolnak a szakemberek. Olykor az a benyomása az embernek, mintha ők sem értenék az egészet, s leginkább arra hivatkoznak, hogy a kereskedelem tőkehiánya fékezi az egész konfekcióvonal kiszélesedését, az áruválaszték bővítését. S itt újra bezárul a kör. Tágítani, nyitni kellene, ha másként nem. legalább rugalmasabban fölhasználni a nyugati kereskedők által rendelt és diktált mpdelleket. szövetféleségeket. s ne akkor szabjuk, varrjuk, amikor már másutt lefutott. Nem szabad állni, haladni kell! G. I. K

eskeny út vezet át á párkon. Nem is út, inkább csapás. Tavasszal alig látszott, most már szélesebb két lábfejnél, de még így is, ha ketten szémbe találkoznak, egyik ki kell. hogv térjen. Miközben agyamon átvillan a gondolat, kutató szemem pásztázza a körnvéket, hol is lehet az a gyalogösvény, ahol békén megfér két ember egymás, mellett, s már látom, hogy jó százlépésnyire innen húzódik. természetesen éop ellenkező iránvba haladva, amerre majd a legközelebbi megálló felé igyekeznék. Kilépek hát a december eleji hideggel dacoló zöld fűre az Utacska mellé: hogy elengedi era a szembejövőt. Tíz lépés" Után ismét, aztán helyettem más tapos a pázsitga. s aznap újabb és újabb rohamaink nyomán szélesedik az üt. fűtipró cipősarkaink elvégezvén mindazt, amit a lassan közeledő tél i csak módjával képes. Jövőre emberék jönnek ásóval, gereblyével. felássák, bevetik, begyógyítják a park távasz óta egyre mélyülő sebét, s szidják a felelőtlen jövő-menőket, .akik nem becsülik mások munkáját, azok pedig meghallván a városépítési költségvetés számadatait, szidják a szépítőket. miszerint hiába költenek többet, mégsem látszik meg. És bandukolnak duzzogva a jövőre is frissen bevetett'pázsiton, ásványt, utat taposva, cserjét, fát tördelve, a közeli megálló fejé. . • Ha most a közeledő szemüveges úrhoz lépnék, s azt mondanám, legven szíves, fizessen be a köz javára öt forintot, mert ennyi jut rá a közös rongálásából, kikérné .magának, miként én is. ha ő teiiné ugyanezt. elvégre is, nem én kezdtem (nem ő kezdte), nem vagyok felelős semmiért, s különben is. ez az enyém is, azt teszek vele, amit akarok. Szóval, valahogy így. lesz a közös vagyon a kollektív felelőtlenség áldozata. Mert hiszen mennyivel kényelmesebb felmentést keresve okoskodni, mint csavarosabb eszű barátomnak az igazságot közelítve: ha .ez, közvagyon, akkor az enyém is, így az én pénzem is benne van. s minél rosszabb állapotban van. annál többe kerül a kipofozása. márpedig az én zsebemből ne húzza ki senki a forintot!" De kihúzza, és cserébe én is a máséból. Szép csendben, közösségi cinkossággal, jól kibabrálunk egymással, s meg sem fordul a fejünkben, hogy leparancsoljuk, a máslkat. róla, még kevésbé, hogy példát mutatva elkerüljük, vargabetűt írva célunk felé. De hát miért kell tekeregnünk, miért csak ..lóugrásban" tovaengedö utakat terveznek. s miért nem olvat. amiivet (közösen kitaposva, egybehangzóan bizonyítottuk) magunk tartunk ésszerűnek? Ki tudja, ki kérdi? Csak dúl a csendes háború, melyben a közpénzen telepített városszépítő növények az áldozatok. Ami a közösé, az az envém is. mondjuk, s ami a büntetőjogilag aligha minősíthető szabálytalanságra jó magyarázat, jó a nagyobbakra is. A fusizó szakember, akinek mindig „akad" egyébként be nem szerezhető anyaga, a közös munkából maszek megrendelésre munkaidőben átirányított, vagy elengedett ál társadalmi munkások, a rendészeknek munkát adó táskás pititolvajoktól a nagyvonalú ügyeskedőkig, mindig ezt a jelszót érvényesítik, Egyhelyütt hulladékok címén értékes anyagot visznek ki a kapun át. másutt a kerítésnél vár elszállításra a csempészáru. A vétkeseket lefülelték, mit kell erről beszélni? Csakhogy ugyanabban a gyárban állapították meg. hogy a közvagyon elleni vétségek rovataban azért szerepel nagyobb szám a korábbi évekénél, mert javult a rendészeti munka, magyarán: több szarkát'csíptek el. Értsd tehát úgy is. nem biztos, hogy régebben kevesebbet loptak. Ügy emlegetjük néha ezt a cselekvést, mintha bocsanatos bün lenne, kihangsúlyozva természetesen a megbocsátást. Mintha magunk is ügyednek, s nem tolvajnak tartanánk a közös tulajdon kisajátítóját, s mintha ném tudnánk, vagv még inkább nem akarnánk észrevenni, hogv a hamis elismeréssel kitüntetett ügyeskedő a mi zsebünkből veszi ki a pénzt. De emlegetjük az igazi jelentésének megfelelően értelmezve a szót, amikor az igazságszolgáltatás adja tudtunkra az ítéletét. Amikor már késő. P

edig mindnyájunk vagyonának védelme nem csupán a'- arra kijelölt hivatott szakemberek munkaköri kötelessége. Mindnyájunk erkölcsi felelőssége is, de fogalmazhatnánk másképp: a kollektív önzés is felülkerekedhetne egyszer „szélesebb tömegbázisú" nemtörődömségünk felett. Ha egyszer igaz. hogy a nemzeti vagyon része szűkebb környezetünk. munkahelyünk minden értékkel mérhető tárgya, igaz ez mindenütt az országban. akkor az is engem (minket) károsít, aki másutt lop. rongál, pazarol, tapossa a füvet, a köz vagyonát — velem eg'Vütt. Hej. ha valaki tudná már, hogyan kell minket észretéríteni! Ha, mondjuk, kapnánk egy csekket, mert a köz vagyonát nem kíméltük. Ügv. mint J„ aki az autópályán műanyag zsákba gyömöszölt szemetet ..elvesztve", hagyta ott• a .névjegyét, méghozzá szó szerint. Az ellenőrök ugyanis a zsákot nem röstellték ló bontani, s a tettes levélborítékjáról megtudva a címet, tekintélyes büntetésbénzről szóló űrlapot küldtek neki. Nevelésnek nem rossz, csupán az a baj. hogy a köztulajdon tiszteletére, védelmére figyelmeztető akció egy olyan országban történt, ahol még „messze vannak" a közösségi társadalom építésétől — sőt. a magántulajdon szentsége az állam létalapja. Fejreállt igazság ez. s rajtunk múlik, meddig tartja magát... Igriczi Zsigmond <gzz€BGigBBisfi€B ba-igcidok cs s^n^rszogcsaecBcsssdgbcsn A mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádok feladata. hogy sajátos mozgalmi eszközökkel segítsék elő az üzemek előtt álló gazdasági. szövetkezet- és társadalompolitikai feladatok minél eredményesebb megvalósítását. A konkrét tevékeny| ségi formákat mindig az I adott időszák aktuális gaznapi unnepseg n Hatvanegy esztendővel ezelőtt jelent meg az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Űjság. Az évforduló alkalmából, amely a magyar sajtó napja, tegnap, kedden ünnepséget tartottak Szegeden a sajtó dolgozói. Délelőtt Rózsa Ferencnek, az illegális Szabad Nép mártírhalált halt szerkesztőjének, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának újszegedi emléktáblájánál koszorúzásl ünnepséget rendeztek. A megemlékezés és a kegyelet virágait a Délmagyarország, a Csongrád megyei Hírlap, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat és a többi sajtóorgánum helyi képviselői helyezték el az emléktáblánál. Délután a Sajtóházban rendeztek ünnepi megemlékezést. Az eseményen részt vett dr. Konc? János. az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, dr. Székely Sándor. a szegedi városi pártbizottság titkára, dr. Szalontai József, a vásárhelyi pártbizottság első titkára, dr. Szucsán Sándor, a szentesi járási partbizottság első titkára, Labádi Sándor, a Szentes városi pártbizottság első titkára, Papp Gyula, a Szeged megyei városi tanács elnöke, Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője. Dobó József, a Szegedi Nyomda igazgatója, valamint Csongrád megye és Szeged politikai. társadalmi életének több más képviselője. A megyei és a városi pártbizottság nevében dr. Székely Sándor köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a sajtó dolgozóit. újságírókat, nyomdászokat, lapterjesztőket. • Beszédében megemlékezett a sajtó, a ma újságíróinak elkötelezett föladatairól, orientáló szerepéről. Szántó Jenő, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének országos elnökségi tagja, a Hírlapkiadó Vállalat főosztályvezető-helyettese a Népsza badság emlékplákettet adta át az eredményes terjesztésért. E kitüntetésben részesült Laskai Imre, Csongrád város pártbizottságának osztályvezetője. dr. Ban Ferencné, a Szegedi Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője. Molnár László. a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz partytkára. és Epres József, a tápéi postahivatal vezetője. dasági és politikai feladatai határozzák meg. 1978-ban 723 szocialista brigád tevékenykedett Csongrád megyében 10 ezer 540 taggal. Megyei átlagban a dolgozó téesztagok egyharmada végzi szocialista brigádban a munkáját. A legtöbb brigád — 159 — a melléküzemágakban működik. A brigád tagok közül • 1749 fő rendelkezik Termelőszövetkezet kiváló dolgozója címmel vagy magasabb kitüntetéssel. összesen öt olyan termelőszövetkezet van a megyében, ahol nincs még szocialista brigád. A politikai, szakmai és általános művelődés élvonalában járnak a brigádközössegek. Tagjaik növekvő számban vesznek részt a Munka és műveltség versenyben. Az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottsága mellett működő operatív bizottság iránymutató, segítő tevékenvsévet folytat a megyei célkitűzések megvalósítása érdekében. Aktívan 'támogat iák a brigád mozgalmat a területileg illetékes pártvégrehaitóbizottsások. Jó munkakancsolat alak"'t ki a megyei és iér^si KTCkZ-bizottsával. Utóbbi önállóan is kezdeményez versenveket. A Csongrád mezvej. tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a díjazásra felterie«z.tett pálvázatok értékelésében. elbírálásában működik közre, anya°i elismerésükhöz is hozzájárul. A szocialista munkaverseny- és brigádmozsalom operatív, és minden feladatára felügyelő testületi szerve a tsz-szövetség szövetkezetpolitikai és munkaügyi bizottsága. Elvi útmutatásokat ad. értékel, versenyformákat kezdeményez, Tanfolvamot rendeztek versenyfelelósök és szocialista brigádvezetők részére. am elven mintegy 240en vettek részt. A zárszámadó közgyűléseken a termelőszövetkezetek vezetői a szocialista brigádmozgalom alakulásáról is beszámolnak. Évente 4—5 alkalommal. értékelik a verseny eredményeit, egy alkalommal pedig a jutalmakról döntenek. Egyre jobban érvényesül az a párt és állami előírás, hogy a munkaversenyért a munkahely első számú vezetője a felelős. Verseny folvik a Kiváló Szövetkezet cím elnyeréséért 1979-től ezt a címet minőségi, mutatók alapién tehe' elnyerni. Külön értékelik t kedvezőtlen termőhelvj adottságú téeszeket. Jutalompontokat jelent a versenvben Í rendszerszervező-tevékenység. a gyepterületek ésszen" felhasználása, a színvonala: szociálpolitikai munka, a jubileumi vállalások eredményes megvalósítása. A most folyó kongresszusi munkaversenybe 50 termelőszövetkezet kapcsolódott be.