Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

4 Vasárnap, 1979. dccemfccr 30. A legkisebb fiú Mi várt hajdanában a szegényember legkisebb fiára? Nyilván a szegényebbnél is szegényebb sors, hiszen néki juthatott jussként a semmi. De ha a csak a semmi fölött rendelkező szegénységet el is fogadhatta az élet, a valóság vérszegény dramaturgiája, ezt semmiképpen sem tehette volna a népmese — hiszen akkor mitől Is lett volna mese? —, így azután a legkisebb fiút javak helyett tulajdonságokkal ruházta fel. Ésszel, ügyességgel, vállalkozó kedvvel, jósággal, • ami a fö, némi talpraesett, jóindulatú szemtelenséggel. Azután érdekes módon — mint a mesében — ezek a tulajdonságok javakat ls szültek, netán a király lányát hozományával, a fél országgal. Pozitív hős volt az ügyes, értelmes, mozgékony, egészséges észjárású legkisebb fiú a mesékben. Aztán jött egy időszak, amikor egészen másféle hősökhöz szoktunk. Illetve hozzájuk szoktatott az irodalom. Ezek a hősök már semmiképpen sem királylányban és fél országban gondolkodtak, sokkal inkább százalékokban, s legföljebb a szomszéd téeszcsé fejőlányában, aki még csak tehénszemű sem volt, mint valaha a nagy Homérosznál Héra... S mit tesz isten. Illetve az irodalmi divat (vagy normatív kényszer), ezek a hősök még csak túlontúl értelmesek, ügyesek, mozgékonyak sem voltak, a talpraesett. Jóindulatú szemtelenségről már nem ls beszélve. Inkább talán kissé bárgyún függesztették lelki szemeiket az ezerszázalékokat mutató grafikonra, hogy a végén jutalmul elnyerjék a fejőlány kézéiből) Sztahanov illusztrált életrajzát. Nos, azóta változtak az idők, nem is keveset. Többek között rájöttünk, hogy a? ezer százalékokkal ma már nem megyünk sokra, mert olykor még a száz is sok, s abból is lefelé kellene faragnunk, mert hiszen éppen ráfizetéses az adott termék. 6 időközben alaposan megváltozott a szomszéd téeszben a fejőgépeket kezelő, irhabundában és kis-Poslkival járó szakmunkáslány is, aki ugyan most sem tehénszemű a szemfesték alatt, ám az ezerszázatékokért semmi hajlapdósága kezét adni, inkább a szombati diszkóban szeretne találkozni szíve választottjával, akiről már teljes joggal elvárja, hogy hasonlítson valamelyest arra a mesebéli legkisebb fiúra. Vagyis legyen ügyes, talpraesett, s rendelkezzen vállalkozó kedvvel és jóindulatú szemtelenséggel. Ha megfigyeljük e modernebb fejónó igényrendszerét, mindenképpen fölfedezzük Lenne Éva anyánkat, aki fölismervén az idők szavát, a • mulya Ádámot a kígyó segítségével rábírta, hogy — az ördögért! — egyen már a tudás fájáról, mert divat, diszkó és autó, no meg egyéb jovak nélkül fölöttébb unalmas a legjobban berendezett paradicsom is. Éváról tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy fölöttébb haladó gondolkodású nőszemély volt, aki lényegében úgy viselkedett, mintha rendszeres olvasója lett volna a legújabb gazdasági szabályzóknak. Hiszen lényegében éppen e legújabb szabályzók tételezik föl, s várják el egyben a népmesei legkisebb fiú tulajdonságait vezetőktől, emberektől, bár republikánus korunkban egészen másfajta jutalmakat ígérnek, mint a történeti tapasztalatok alapjan fölöttébb kétes haszonnal járó fél királyság. Egyelőre sajnos azonban még mindig csak Irigyelhetjük Éva anyánk rugalmasságét és a népmesei legkis. sebb fiú vállalkozó kedvét és talpraesettségét Ezek a tulajdonságok sajnos még korántsem váltak általánossá. Talán ennek ls következménye az, hogy a szabályzókon rágódva sokszor fölpanaszoljuk azok korlátozó intézkedéseit, s már kevésbé vesszük észre az újonnan nyújtott lehetőségek lehetséges erényeit Jó példaként kínálkozik Ide a fejlesztés. A legtöbb helyen immár rájöttek arra, hogy valóban jó minőséget clcsón, rugalmasan, a piaci követelmények szerinti mozgékonysággal előállítani csak kellő fokú gépesítettséggel lehet. Igen ám, de az új szabályozók az ország jelenlegi, nehéz gazdasági helyzetéből kiindulva, jó néhány iparágban alaposan behatárolják a fejlesztési lehetőségeket. Olyannyira, hogy azokból még a „szintentartásra" is nehezen futja. Ilyenkor azután csak győzze hallgatni az ember a panaszokat: mi lesz a vállalattal, a gyárral, hogyan tudnak ők majd helytállni az egyre nagyobb követelmények közepette? Pedig a szabályozók nyújtanak új lehetőségeket ls, például azzal, hogy megszüntették az eszközlekötés után fizetendő tekintélyes összegekre rúgó kiadásokat, amelyek lassanként valódi gátjává váltak a fejlődésnek. — Sokra megyünk vele! — mondják sok helyen —* hiszen közben nem maradt lehetőségünk a fejlesztésekre ... Valóban nem maradt volna? Az utóbbi időben egyre több helyen találkoztam egy jelenséggel, amely sajnos, csak futó, átmeneti megoldásnak, amolyan tiszavirágéletű ésszerűségnek bizonyult. Sok vállalatnál dicsekedtek el ugyanis mostanában azzal, hogy a piacon csak nagyon drágán, esetleg csak dollárért beszerezhető gépeket, géprendszereket tizedáron állítottak elő saját maguk, befogva erre a munkára a téemkát. Dicsekedtek vele, mert mint mondták, kiválóan beváltak ezek a speciális rendszerek, amelyek öt-hatszázezer forintért ugyanazt tudják, mint az öthatmilliós géprendszerek. Olyannyira sikeresek voltak a legtöbb helyen e próbálkozások, amelyek vállalati újítások eredményei, hogy sok hasonló profilú vállalattól már nemcsak elismerő és csodáló vélemények, hanem megrendelések is érkeztek. Ám sajnos többnyire ebben az időszakban érkeztek el az adott vállalatok is arra a pontra, amikor elhatározták: tovább ilyesmivel nem foglalkoznak. Mert hát ez nem az 6 profiljuk, nekik sem idejük, sem energiájuk nincs arra, holy ilyesmivel foglalkozzanak. Pedig de szép is lenne — gondolja az ember J—, ha a hasonló profilú vállalatok kisegítenék egymást, s kölcsönösen készítenének egymásnak a piacon csak megvehetetlenül drágán és többnyire csak dollárért beszerezhető berendezések munkáját elvégző géprendszereket. Hiszen megszűnt az eszközlekötés is, amely eddig sokszor behatárolta a fejlesztéseket, s az új szabályozók között az jár jól, aki a rendelkezésére álló kevés pénzből a legtöbbet tudja kihozni. Hiszen ez a népgazdaság érdeke is. Hát akkor vajon miért éppen most álltak le ezzel az értelmes kezdeményezéssel sok helyen? Mondják: nincs rá ember, nincs rá kapacitás, energia. Pedig lehetne. Mert vajon hány helyen kalkulálják be azt is, hogy régi jó szakmunkásokat, nyugdíjasokat is be lehetne vonni ebbe a munkába. Ha ugyanis nyugdíjasok újítások adaptálásán, alkalmazásán dolgoznak, számukra mindenféle korlátozástól mentesen ki lehet fizetni a teljes összegű munkabért úgy, hogy nyugdíjukat is megkaphatják. S hány olyan idős, jó szaki van ebben az országban, aki nem tud mit kezdeni otthon, s szívesen dolgozna, ha nyugdíja mellett meg is fizethetnék. Hát íme, megfizethetnék. S micsoda haszonnal járna a népgazdaságnak és a vállalatoknak is, ha a hasonló proffiú gyárak elláthatnák egymást sok fontos, ám beszerezhetetlenül drága, de éppen a minőségi munkát, az exportképességet segítő berendezéssel — tizedáron?! Szóval sok legkisebb fiúra van szükség mostanában, amint azt ez a példa is bizonyítja. Reménykedjünk ab. ban, hogy ezek a legkisebb fiúk már megszülettek, s eddig csak Illedelmesen vártak a sorukra. De most már — föl fiúk! Rajtatok a sor! Szávay István Emlékezés Szávai Ernőre Szeged a hazai lapokban 1979/51 tt.T.YgS. Gyula: FawweU to István Bibó. 1911-1979. The New Hungárián Qusrterly, 79. szánt. [Gyászbeszéd.) KLARAFALVI [Aladár]: SS éves á szegedi repülőiclub Repülés " Ejtőernyőzés, december. Portré egy klubtitkárról. Repülés - Ejtőernyőzés, december. [Süveges Ernő. á szegedi MHSZ repülőklub titkára. Fényképpel.) BREUER János: Zenei krónika. Népszabadság, dec. t». (Kritika a Pál Tamás vezette Szegedi Szimfonikus Zenekar Nemzeti Galéria-belí vendégszerepléséről is.) Primőrök decemberben. Esti Hírlap, dec. 22. [Megyénk kertészetel bői. 1 (TÖRÖK Katalin! (Török): Félmillió önzetlen ember. Nők Lapja, dec. 22. [Beszélgetés dr. Gál Tt (tornai, a szegedi véradó központ vezetőjével. Fényképekkel.) Tizennyolcadik éve közöljük folyamatosan a Délmagyarország szerkesztősége és a Somogyi-könyvtár együttműködésének eredményeképp a magyarországi lapokban éa folyóiratokban megjelent szegedi tárgyú cikkek jegyzékét. Az Idén ls hetenként tettük közzé összeállításainkat, melyeket minden vasárnapi számban megtalál az olvasó. Kivétel ez alól a 17. közlemény, mely április 29-e helyett 30-án jelent meg az ünnep miatt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jegyzékeink hasznosak, megfelelően tájékoztatják az olvasókat, kutatókat egyaránt. Közlésüket 1980-ban Is folytatjuk. Repertóriumunkat a Somogyi-könyvtárba Járó periodikák alapján állítjuk össze. Előfordulhat, hogy az Ide nem Járó folyóiratokban megjelent szegedi tárgyú cikkekről nem szerzünk tudomást. Kérjük olvasóinkat, a hiányzó írásokra bívják föl figyelmünket, hogy azt a következő összeállításban pótolhassuk. A kiegészítéseket a Somogyi-könyvtár (Szeged a hazai lapokban) Szeged, Pf. 441. C70L címre kérjük küldeni. Hetvenöt évvel ezelőtt. 1904. december 31-én született Szávai Ernő, aki munkásmozgalmunk jelentős egyénisége volt. A Szolnoki Cukorgyár géplakatosaként 22 évesen kapcsolódott be a szocialista mozgalomba. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártban, a legális lehetőségeket felhasználva, az illegális kommunista párttal meg-megújuló kapcsolatot tartva, tevékenykedett a háború küszöbéig. A Tanácsköztársaság megdöntése után illegalitásba kényszerített kommunista mozgalom a 20-as évek közepén az MSZMPszervezkedés révén Szolnokon is sikereket ért el. A sejtszerű szervezetek létrehozása és tevékenysége az MSZMP hatósági üldöztetése ellenére is folytatódott. A szolnoki és a Szolnok megyei kommunista szervezkedés szálait Tóth Ferenc építgette és fogta össze. Tőle kapta Szávai Ernő 1927-ben a megbízást, hogy építsen ki kommunista sejtet a cukorgyárban. 1929— 1930-ban már erős cukorgyári pártsejt sztráikszervező tevékenységéről tanúskodnak a források, kiemelve Szávai Ernő mellett Ragó József, Papp László, Keskeny János, lisza József, Lambert Ernő, Ragó Antal szerepét. Az 1930 nyarán történt sorozatos lebukások után, amely a szolnoki mozgalmat is érzékenyen érintette, 1932-től egy újabb sejtszervezkedés szálait lehet kitapintani. Ennek közvetlen irányítója Sebestvén János pénzügyi tisztviselő volt, akit az illegális tevékenységben való részvétele miatt állásából elmozdítottak. Szávai Ernő mindaddig kapcsolatban volt Sebestvén Jánossal, amíg az önkéntesként Spanyolországba távozott. A sejt tagjai rendszeresen terjesztették a Kommunisták Magyarországi Pártja sajtótermékeit (Sarló és Kalapács, 100%, Ifjú Proletár. Űj Március, Kommunista). Röpiratterjesztési akcióikkal közvetve számos aratósztrájk előkészítésében vettek részt. Szávai Ernő a Vörös Segély-vonal kiépítésének felelőseként közvetlenül járult hozzá a munkásmozgalmi tevékenységért üldözöttek megsegítéséhez. A 30-as évek végén, a háború előestéjén a Moszkvai Rádió híradásainak hallgatásával és a hallottak agitatív terjesztésével szolgálta a béke megőrzésének ügyét. A hatóságok éberségét kijátszva elvtársaival Tiszaparti összejöveteleken elemezték, vitatták meg a Szovjetunióból futár útján érkező anyagokat, és a náborúellenes harc kibontakoztatása érdekében próbáltak felvilágosító munkát végezni. Hazánk a háború sodrából a társadalmi haladás útjára térés lehetőségéveL a népi demokratikus Magyarország ígéretével került ki. * Az űj történelmi helyzetben a kommunisták feladatai megsokasodtak és megnőttek. Szávai Ernő 1945 februárjában lépett be az Immár legális Magyar Kommunista Pártba. A cukorgyár! alapszervezet vezetőségi tagja, majd titkára lett. További életútján új és nehéz feladatokkal kellett birkóznia, a párt gazdaságvezetői teendőket jelölt kl számára. 1949-ben osztályvezetőnek nevezték kl a Cukoripari Központba, majd az ellenőrzési csoport élén végzett felelősségteljes munkái 1950 decemberétől, .a Mezőhegyest Cukorgyár igazgatói teendőit látta el. Az ellenforradalom idején mindvégig a gondjaira bízott gyárban tartózkodott, s az elsők között vett részt 1956 végén a párt újjászervezésében, a községi ideiglenes pártbizottság megalakításában. Nyugdíjba vonulását követően telepedett le Szegeden, s haláláig aktív munkása volt területi MSZMP-alapszervezetének. Példamutató helytállásáért több magas kitüntetéssel, köztük a Szocialista Ha. záért Érdemrenddel tüntették ki. Földvári Lászlóné A Mindenféléket Intéző Bizottság legutóbbi állófogadással egybekötött ülésén úgy döntött, hogy a frenetikus sikerű Szegedi Ünnepi Hetek rendezvénysorozatát kiterjeszti az év valamennyi hónapjára, melynek a korábbi rövidítés megtartásával fi SZÜH elnevezést adja: Szegedi Ünnepi Havak. Egész évben garantált szórakozás, jókedv a napfény. Itt a napfényes órák száma eléri, sőt meghaladja. A hőmérő higanyszála pedig anyagából következően fényesen bizonyítja. Ügy hogy jöjjön hozzánk, szívesen látjuk. (Lássunk mi is valami jót). A múlt évben kísérleti jelleggel bevezettük, s most ismertetjük tapasztalatainkat Januári programunkban a lakótelepi hőközpontok irodalmi színpadainak országos találkozóját rendeztük. A fődíjat a jászberényi Lehel együttes nyerte el a Megfagyott gyermek élethű előadásáért. A assüri a főszereplőt külön kiemelte — ámde nem sikerült, mert az úgy odakeményedett a radiátorhoz, hogy az első tavaszi napsütésig mozdíthatatlan volt Mindezt a MIB sikerként könyvelte el, és rögvest megszervezte a februári jelenkori paleontológia! heteket, melynek tudományos szenzációja az irodalmi kategóriában már díjazott Ötödik Emelet Négyes Jancsika volt, amint illedelmesen üldögélt tizenegy négyzetméteres szönyegpadlós kis jégkockájában. A hazai szakemberek büszkén emlegették: ez a lelet importanyagok felhasználása nélkül készült, így mindenben megfelel a hazai előírásoknak. A megállapítás egyben megadta az ötletet is a következő hónapban sorra került eseménysorozat témájának: Mindennapi közgazdaság címmel szellemi vetélkedőt rendeztek vállalati bérelszámolóknak. A legfogÓ6abb kérdés az volt, hogyan adjuk át a borítékot a nyereségrészesedéskor, ha a vállalat veszteséges? Válaszok: a) Majd csak otthon tessék felbontani: b) Itt a meglepetés! Maga hogv meg fog lepődni! c) Tíz fillér! (Nyújtja a kezét.) Az első díjat és az igazgatót nem adták ki. Nemzetközi Füllentő Biennálé. Ezzel a címmel indították útjára az április elseje tiszteletére szervezett kétévenkénti nagyotmondó bajnokságot, ahol már a selejtezők után világossá vált. hogy a papírforma felborult. Egy Münnchausen nevű német ajkú földbirtokost diszkvalifikáltak, színvonalhoz méltatlan ágyúgolyó meséje miatt, míg egy H. János tartalékos tiszthelyettest figyelmeztetésben részesítettek túl hihető meséje okán. melyben bizony06 király legyőzésével hozakodott elő. A verseny győztese egy magát megnevezni nem akaró benzinkutas lett, aki parádés ötlettel verekedte magát az élre: ezért a pénzért decemberben is teleöntöm a tankodat. Május az avatóünnepségeket rendező irodák fesztiválja volt A megnyitó vendégei avatópálinkát és vumot ittak. Ez alkalomból nagyszabású bemutatót tartott a FÉLSZER vállalat egy CSÉZSÉCSÉHA technológiával készült csúszózsalus épület átadásával. Az újítás lényege, hogy a csúszózsalukhoz hozzáépítik a határidőt Az aláfestőzenét az örökzöld sláger dallamai szolgáltatták: Avatlak akkor is, ha nem akarod. Az ünnepi beszédet a vezérigazgató tartotta, a födémet csak a jóisten. A vendégeket a vállalat saját halottjának tekinti. Június közlekedési hónap volt Az országban és a világon egyaránt, a fejlett tőkés országokat is megelőzve Szegeden vezették be a kontinens első szegedi troliját Még májusban. A közlekedési vállalat igazgatója egy-emberként örült, s meghirdette az elektromos folklór- és komoly zenei napokat. A legnagyobb közönségsisikert a több műfajban jeleskedő Sofőr Jenő aratta eredeti ötleteivel. A játék kategóriában a „Hátulsó száz előre fuss" című mutatványával egyben a díszítőművész szekció győztese is lett. Amikor ugyanis előadta Játék fékpedálra és kormánykerékre című kompozícióját, az utasok a vezetőfülkéig meg sem állva feltapadtak a szélvédőre, valósághű ornamentikájú matricát alkotva. A mentőorvos nem győzött csodálkozni: De szép! Mintha élne. Július—augusztusban, mint az időjárás is mutatta, sikerrel rendeztük a Szegedi Szabadtéri Játékokat, melyet a meteorológiai helyzetből következően a Tiszán éB Magyarországon levonuló „árhullám" kísért. Es egy újabbnak a szelleme azóta is minden éjjel. Szeptember a Fesztivál utáni Fesztivál jegyében zajlott — a csendtől. Később filmesek vették át a terepet: a városi vendéglőkben forgatták az „Elment a sáskahad" című növényvédelmi játékfilmet, amelynek készítése belenyúlt októberbe és az államkasszába. Néptáncverseny volt októberben a Szeged környéki községek részvételével. Az Algyői elfojtott című olajbányász produkció ötezer forintos különdíjat kapott, a „Röszkei megugrós" pedig hat hónapot, jogerősen. Hátaslovon kísérte Kiváló Mihály határőr tizedes és Blöff nevű kutyája a jugoszláv jelzőkarótól vissza. Novemberben leszálltak az első ködök, és a főkönyvelők a magas lóról, mert az év végi mérlegről érezték: közeledik a zárás. Érvnek megfelelően ez volt az egyetlen hónap, amikor fanfárlaik nem hívtak ide senkit — van bajuk odahaza is elég, de nem úgy a december, amelyben pedig meghirdeti a Mindenféléket Intéző Bizottság, hogy megnyitja a Szegedi Ünnepi Havak egész éven át tartó rendezvénysorozatát. Jelszó: Jöjjön egész évben Szegedre, szállodát hozzon magával. Emelem poharam — azaz legalább én ne emeljem. Hátha már megtette Az Anyag- és Árhivatal. Igriczi Zsigmond