Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Szerda, 1979. november 7. 9 Harmincegy éves akadémikus Lovász László 1948-ban Budapesten született. SzŰKeob szakterülete: kombinatorika. Doktori fokozatát 1977-ben szerezte. A József Attila Tudományegyetem Bolyai íntézeténeK tanszékvezető egyetemi tanára. (Üszócsemeték, tinédzser tornászlányok állnak a dobogók legmagasabb fokára. Tizenéves zongoristák kápráztatják el a publikumot és huszonéves költők teljes életműveket mondhatnak magukénak. A tudományban ez a szellemi akceleráció szinte elképzelhetetlen. Vagy talán mégis? A matematikában akad a legtöbb Jehér holló".) — A matematika történetében nem ritkaság, ,hogy egészen fiatalemberek produkálnak viiagra szokj/.eredményeket. Gaus 17—18 évesen oldotta meg a. matematika egyik sarkalatos problémáját, a sokszögek szerkeszthetőségének kérdését. De hazai példa is akad, Rényi Alfréd harmincéves kora körül professzor volt és akadémikus. Hogy ez miért van igy? Talán azért, mert a matematika olyan tudomány, amelyhez nem * kellenek költséges kísérleti eszközök, nincs szükség kísérleti rutinra, nem feltételezi egy egész csoport, hosszú időn keresztül végzett közös munkálkodását. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a matematikusnak nem kell elsajátítania tudományágának legfontosabb ismereteit. Viszont tény, hogy jelentós eredményeket érhet el altkor is, ha csak a saját fejét használja A matematikai tehetségek kiválasztásónak hazánkban nagyszerű hagyományai vannak. Már a múlt század végén elkezdődött a középiskolákban a matematikai versenyek máig tartó sorozata, és sokan ennek tulajdonítják, hogy az ország lakosságát tekintve matematikai nagyhatalom vagyunk. Mindebben nagy -szerepe van a matematikai műveltség rangjának, a középiskolai szakköröknek, a feladatmegoldó versenyeknek, az országos és nemzetközi előfelmérésekrek. a matematikai lapoknak. (Nekem nem volt szerencsém a matematikával. Diákkoromban sokszor verejtékeztem egy-egy feladat megoldásakor, kínlódtam az összetettebb példákkal farkasszemet nézve. Az osztályban mi voltunk többségben, s leplezetlen irigységgel csodáltuk azt a kéthárom társunkat, aki örömét lelte egy-egy bonyolultabb matematikai feladat megoldásában. Azoknak a táborához tartozom, akik ma is értetlenül állnak az élő matematika igazi kérdései előtt, akiknek ez a tudományág csak a számtant jelenti. S hogy ez így van, ebben a saját hibám mellett ott van minden bizonnyal matematika-oktatásunk sok negatívuma, a pedagógusok munkájának hiányossága, az a tény, hogy kisiskolás korunkban, azt kellett tapasztalnunk, hogy a matematikát csak tudni lehet, szeretni nem.) — Az általános lsko'n nyolcadik osztályában Bellay László szakkörében ízleltem meg a matematika szépségét ö beszélt rá, hogy az országban elsőként induló matematika tagozatos osztályába iratkozzam be a Fazekas gimnáziumba. Az osztályban egészséges versenyszellem alakult ki, igazi, jó barátságok kötődtek, távol állt tőlünk az egészségtelen rivalizálás. Az egyik osztálytársam, Pósa Lajos már általános iskolás korában kapcsolatba került az élő matematikával, tételeket bizonyított, cikkeket írt, nemzetközi lapokban publikált. Két kiváló matematikus, Erdős Pál és Gallai Tibor foglalkozott vele. Erdős Pál akadémikus rengeteget járt külföldre, tarsolya mindig tele volt friss problémákkal, az élő matematika új meg uj kérdéseivel. Pósa Lajos ezeket a kérdéeelcettovábbádta nekünk. Az egyiket sikerült megoldanom, így bemutatott Erdősnek és Gallainak. Attól kezdve rendszeresen jártam hozzájuk, különösen Erdős Pálhoz. Négy-öt érdeklődő fiatallal tajálkozott hol a matematikai intézetben, hol a lakásán, hol egy vendéglői asztalnál. Körülültük ő felvetett egy-egy problémát, kommentárokat fűzött hozzá, elmondta, szerinte miért nehéz, miért érdekes. Pár nap múlva újra találkoztunk, mérlegre tettük, ki mire jutott. A jó megoldásokat támogatta, segítette a publikálást, s a fiatalok nevét külföldön is ismertté tette. — A matematikatanítás reformjához nagy reményeket fűzök, bízom benne, hogy csökken az éles szakadék a matematikát értő és nem értő emberek között. Az emberek többsége a különböző ismeretterjesztő előadások révén találkozott a legújabb csillagászati, biológiai, fizikai, kémiai tudományos eredményekkel, de az élő matematika problémáival nem. Részint azért, mert ezekhez az eredményekhez és problémákhoz nehezebb hozzá, férkőzni, ám az is igaz, hogy nem törekedtünk kellően erre. Ennek a szakadéknak a fölszámolása nehéz, hosszú ideig tart és sokak számára fájdalmas lehet. A reform hatása 15—20 év múlva érik be, s akkor minden bizonnyal egy egész társadalomra kiható szemléletváltozás tanúi lehetünk... (Szegeden világhírű matematikai iskola alakult ki az elmúlt évtizedekben. Olyan műhely, mely a tudományág karakteres területeit művelve, kiváló tudósokat nevelt. Ilyen helyzetben került még huszonévesen Lovász László a Bolyai Intézet élére.) — Az én szűkebb szakterületemmel, a kombinatorikával elöltem Szegeden nemigen foglalkoztak. Jónéhány évnek el kell telnie addig, amíg nemcsak fölkeltem e részterület iránt az érdeklődést. de idegyűjtöm a tehetséges hallgatókat, akik új eredményekre is képesek. A szegedi matematikai iskolától igen sokat tanultam, a matematika olyan területeire nyertem bepillantást, amelyekkel Budapesten nem foglalkoztak. A matematika hatalmas tudomány. Az egészet megismerni reménytelen vállalkozás. De m<n«si nagyobb részét kell birtokba venni. (Részlet az MTA matematikai és fizikai tudományok osztályának akadémiai tagajánlásából: „Lovász László olyan kivételes tehetségű matematikus, amelyekből, szerencsés országokban is kevés születik. Amit eddig alkotott, máris életmű. A kombinatorika, melynek világviszonylatban is egyik vezető szakértője, az utóbbi tíz-tizenöt évben — nem kis részben a gyakorlatnak a diszkrét matematikával szemben támasztott igényei hatására — viharos fejlődésen ment keresztül. Hatásos, módszerek alakultak ki, és Lovász azon nagyon kevesek közé tartozik, akik számos ilyen módszert teremtettek".) — Az én szűkebb kutatási területem, a kombinatorika, amely a véges halmazok vizsgálatával foglalkozik. A kombinatorikus optimalizáció érdekel, annak vizsgálata, hogy a lehetőségek közül hogyan lehet kiválasztani a legjobbat, 6 ezt hogyan, milyen módon lehet mérni. A klasszikus matematikában ezt az optimumot lehetőségek egy folytonce tartományából választották ki. Én azt vizsgálom, hogy nem folytonos tartományokban milyen módon lehet a legoptimálisabb lehetőséget kiválasztani. A lehetőségek sora ugyan véges, de olyan nagy. hogy az összes eset nem vizsgálható végig, ezért más módszere, ket kell alkalmazni. Olyan vizsgálati módszereket, melyek a lehetőségek struktúráját jobban figyelembe veszi. — Tudományos kutatás és oktatás mellett több külföldi szaklapnak vagyok szerkesztő bizottsági tagja és főszerkesztője a Combinatorlca című nemzetközi folyóiratnak. Ezeknek az előnye, hogy benne lehetünk az Információáramlás fő sodrásában. a nemzetközi matematika vérkeringésében. — Az akadémiai levelező tagság jótékony inspiráló hatását még nem érzem, de tudom, hogy ez komoly feladatokat ró rám és elvárja a tudományos közéletben vaió aktív részvételeimet. Ettől nem idegenkedem, de a tudományos munkámra is szeretnék megfelelő időt és energiát szánni. Soha nem úgy ültem le dolgozni, hogy mo6t disszertációt írok, vagy cikket fogalmazok. Mindig a matematika szépsége, megoldatlan problémái ösztönöztek. Remélem, ez a belső inspiráció mindig megmarad... Lovász Lászlót a Magyar Tudományos Akadémia 1979. évi közgyűlése megválasztotta levelező tagjává. Lovász László hazánk legfiatalabb akadémikusa. TANDI LAJOS A változás kulcsa Üjságlifr: „A szarvasmarha-trnyésztís fejlesztését** az utóbbi években számos kormanyhatarozat és más intézkedés született, Itatásukra gyors ütemben növekedett a tejtermelés, elsősorban a hozamok 30 százalékos növekedése révén. A jelenlegi 3 ezer ISO literes tehenenkentt tejtermelés a hazai szarvasmarha-tenyésztésben rekordnak szánni..." Zsombón keseregnek a gazdák, évről évre nehezebben tartiák a teheneket. Kómár Józsefék a Bába-dűlöben laknak, két tehéntől hordják a tejet reggelente. — Akciós mind a kettő — mondja az asszony. — Kaptunk rájuk pénzt szépen, az egyikre két és félezret, a másikra ötöt Volt nekünk három is, de nem győztük. Rám jut a fejés, úgy vagyunk vele. elég volt. Tovább nem tartjuk. Az ember erősíti, hogy megérte és titokban most is az a terv, hogy ..kihúzzák" a következő évet is. Szépek a jószágok, 18—20 liter körül adnak naponta. Az üszőket az állatforgalminak, a bikákat a vásárban adták el. Zádori Lajos még most is az adót okolja, amiért abbahagyta a tehéntartást. A zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezet majorjában arról panaszkodik: úgy érzi. megbüntették, amiért iparkodott. Hatvanhárom évesen már nem változtatja meg a véleményét Zádori Dávidnak azelőtt három tehén is volt az istállójában, most mór csak egyet gondoz. Az alól is a borjú szedi el a tejet. Nincs hozzá erő. hiába vett fejőgépet. — A család nem segít? — Más fajták, nem szeretik az állatot. Másból könnyebben megélnek. — És a felesége? — Nem nagyon bír segíteni ő sem, ötször operálták. — Akkor mi lesz a tehénnel? — Egyelőre még nem dobom el. Hátha át tudom adni a fiataloknak. Akármennyire ís számoltuk, kerestük az „utánpótlást": Zsombón a tehenes gazdák jóval fölül járnak az ötvenen. A változás széfjének a kulcsa a gazdaságok kezében van. Milliókat adott már eddig is az állam a hatalmas Istállókra, tejházakra. Ha ezeket nem rendeltetésüknek megfelelően használják? A kevesebb tehén is csak fogy. mint ahogy azt a Falurádióban is hangoztatták a szakemberek. A környékünkön jobban kihasználják a férőhelyeket, mint eddig, de még hírül sem tartunk ott, ahol kellene. Az egvik célunk, hogy tele legyenek az isBanos János Mutatvány Nagyon kéne örülni a karácsonynak nagyon a diófának hogy a buldózer még nem ért ide s a diókat a zsákban venni vállamra a rokkant hóembert s nem az ambulanciára — a fenyők tábornokaihoz vinni kihallgatásra nagyon kéne már az az ág is a rügyekkel vérző virággal kötöző nagyon ez ónosesőben az arcomra hegedt tenyér Mert fgy csak nyárfa-mulatta mutatvány kiradírozható tintapaca a — különben — eminensek füzetében Nagyon kéne hogy ki masírozzanak a vágóhídról-lovak az elektromosszigonnyal de áramszünetben még valameddig Katona ludlt Temetőkertben Gyertyáink égnek. Mélyebb az éjek árka. a csigák útja hosszú színezüst. Szétrongyo't agyú bíbor dáliákra dérgöröngy hullik s hamuszín esők. Hány éve már! Fejem lehajtva várok, talán mögém lépsz anyám nesztelen. Mi fönn már fázunk. Mi véd ott lent? Virágod s vállkendödet lábadhoz teszem. tállók; a másik meg: jól tejeljenek a tehenek. Kübekházán, a Tisza—Marosszög Tsz majorjában a Rózsa Ferenc szocialista brigád tagjai tehenészek. Arra tettek ígéretet, hogy évente 4 ezer liter tejet fejnek egy tehéntől a mostani. 3 ezer 600 helyett. Bihari Lajosné nemcsak a szocialista kollektívában brigádvezető. —• Egy ember 26—30 tehenet gondoz. Hajnali fél négyre Járnak a tehenészek. kilenc-tízre végeznek. A délutánosok kettőre járnak, közben a takarmányosok ügyelnek. Általában 90—100 tehéntől 2 ezer liter tejet fejünk naponta. A szocialista brigádot 26-an alakították, három éve. Rutai István meg Nyekita György kikötötték, hogy ha csak lehet, őket a kulturális dolgokból hagyják ki, mert van nekik elég bajuk anélkül is. De aztán mégiscsak „behúzták" a két öreg tehenészt a ki mit tudra. Elkerülhetetlen ilyenkor, hogy szó ne essék a keresetről. — Mitől vastagszik a gondozó pénztárcája? • — A tejtől! — Hogy-hogy? — Arra fizetnek, ahogy tejel a tehén, úgy kapjuk mi is a pénzt Az volna jó nekik, ha minél jobban abrakolhalnák az állatokat. De nem lehet, mert szigorúan előírták a normát. Ettől függetlenül a 1ó tehenész Ismeri már annyira az állatokat, hogy tudja, melyiktől lehet „elcsapni", és melyiknek kell megtoldani az abrakot. Rutai István 17 esztendeje tehenész Egy-két vizsgán már átesett, ennyi eidő alatt. Otthon nem tart tehenet; mondván, fejt ő már eleget életében. Amikor még nem volt fejőgép. 12 téhén volt a napi normája. Azt meséli, most már olyan az ő keze is, mint szegény Szűcs Antal bácsié volt. Aki annak idején azt mondta, hogy 90 kilós zsákot elvisz a hátán, de a markát nem tudja becsukni. — Elégedett? — Ezelőtt jó pár éve negyven forintot kaptunk a gondozásért, most se sokkal többet Az árak meg emelkedtek. — A munkája könnyebb lett? — Az istállóból nem mi hordjuk el a tejet Trájer Lászlóné talán a leghangosabb asszony a kilenc nő közül. A dologtól se fél. Tíz éve dolgozik a telepen. Most a tejházban. előtte a tehenészetben — A kötelesség nem vállalás, az számít, ha valaki a munkája után is végez valamit. — Maga például mit csinált? — Kimeszeltük hárman a hidroforházat. Most foRunk a tejházhoz. mihelyt a legyek elülnek. Voltam vetélkedőn, kiránduláson. közös brigádvacsorán. Megyek majd az iskolához is gereblyézni. Bihari Lajosné hozzáteszi: — Varrtunk az óvodásoknak 60 szoknyát, három néninek hordtuk az ebédet. A tehenészetről számokat még nem tudunk mondani, mert később lesz értékelés. Smajda Antal traktoros már hallotta félfüllel, hogy az új tehenek az „efegyesek" jobban tejelnek, minta magyar tarkék. és a 24 hízóbikát is jónak minősítették az átadás után. Amikor az került szóba, milyen is valóiéban a brigád, veszekszenek. marakodnak-e. egyértelműen rázzák a fejüket. Sőt még olyan se fordult elő. hogy valakire rá kellett volna szólni, hogy rendesen dolgozzon, összetart a csapat. Edit — aki különben Silóczky Anna és most már Babilai Istvánné — lakodalmán mindenki nem tudott ott lenni, a vacsorára azért csak elszaladtak Ha sok ilven brigád lenne, bizonyára a zsombói gazdák is nyugodtabban válnának meg a tehenektől. MAJOROS TIBOR Y