Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

8 i Kedd, 1979. november 6. Politikai könyvnapok Lenin-kötet és más újdonságok A sorrendben Immár 18. alkalommal megnyílt politi­kai könyvnapokra megjelent Lenin összes műveinek 28. kötete, „Füzetek az imperia­lizmusról" címmel. A ben­ne található négy fakszimile Lenin kutatómunkájának műhelytitkait, az anyag ta­nulmányozásában. a statisz­tikai adatok rendszerezésé­ben alkalmazott módszerét tükrözi, s a jegyzetekből, a vázlatokból az is kitűnik, miképpen született e műve az első fogalmazványoktól az egyes fejezetek tartalmá­nak részletes tervéig. A mű különben „Az Imperializmus, mint a kapitalizmus legfel­sőbb foka" című, 1910-ban írt tanulmányának előkészí­tő anyagait foglalja össze. A politikai könwsereg­szemlére több, napjaink Idő­szerű kérdéseire válaszoló könyvvel is jelentkezett a Koesuth Könyvkiadó, Az NDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából je­lentette meg „A Német De­mokratikus Köztársaság a szocializmus útján" című ki* adványt, amely a testvéri szocialista ország gazdasági, politikai fejlődését ismerte­ti. A nagy érdeklődés tette szükségessé, hogy a „Mit kell tudni a Szovjetunióról?" című, a korábbi kiadásokban rövid idő alatt elfogyott könyvet ötödször is megje­lentessék, ezúttal jelentősen bővített, s az utóbbi évek gazdasági, társadalmi fejlő­dését is tükröző formában. Az „Olimpia Moszkvában" című könyvecskéből a sport­események színhelyeivel, a létesítményekkel ismerked­het meg az olvasó, s közlik a főbb idegenforgalmi tud­nivalókat ls. A népszerű Kézikönyv­sorozat legújabb kötete a la­kásbérlők jogalt és köteles­ségeit ismerteti az olvasók­kai. Ugyancsak haszonnal forgatható az immár nyolca­dik esztendeje megjelenő „Évfordulók" című kötet, amely ez alkalommal a iövö év kerek évfordulóiról, az irodalom, a művészet, a tu­domány sok kiemelkedő alakjának munkásságáról emlékezik meg, mintegy 50 írásban. A Tanácsköztársatág gazdaságpolitikusa Száz éve született Varga Jenő Vasérc Jakutföldön Hatalmas vasérclelőhelyet tártak fel a geológusok Ja­kutia déli részén, a Bajkál— Amur vasútvonal mentén. Az új csáró—tokklnl ércle­lőhely tartalékait több mil­liárd tonnára becsülik. Ez a feltárás igen nagy jelentősé­gű a környék termelőerői­nek fejlesztése szempontjá­ból, a fejtések hamarosan beindulnak. Á rajztanár presztízse Elveszett-e egyáltalán? . Volt-e valaha? A pedagógiá­ban éppen az a szép és iz­galmas, hogy a társadalmi fejlődéssel együtt a pedagó­gusnak folyamatosan, a kor igényeihez Igazodva ki kell vívnia tekintélyét, becsüle­tét. Az elmúlt évtizedek rajztanárképzése eljutott ar­ra a fokra, hogy szinte min­den iskolában képzett peda­gógusok tanítják ezt a tár­gyat. Ez azért nem egyszerű és természetes, mert volt idő, amikor a rajzot, éne­ket, testnevelést melléktan­tárgyként fogták fel és am­biciózus tanítók, képesítés nélküli nevelők, vállalkozó szellemű vagy éppen köny­nyebb munkát remélő más szakos pedagógusok oktatták ezeket a tárgyakat. Nem vé­letlen, hogy eluralkodott a „kifestő"-szemlélet, a „kép­regény-ábrázolásmód", a fan­táziát nemhogy kinyitó, az alkotómunkára nemhogy ser­kentő, de azt éppen gúzsba kötő rajzpedagógiai szemlé­let Az utóbbi időben tért hó­dít a komplex vizuális ne­velés — egyelőre még nem precízen kidolgozott mód­szertannal, sokkal Inkább mind sikeresebb kísérletek­kel, bizonyító erejű tapasz­talatokkal. Ezt csak jól fel­készült, elméletileg és szak­mailag egyaránt képzett pe­dagógusok végezhetik. Egy­egy rajzóra már sokkal töb­bet jelent mint a valóság egy-egy darabjának egyetlen szempontú leképezését Az órákon megjelennek a leg­különbözőbb , anyagok, a technikák gazdag skálája, a megközelítések sokszínű le­hetősége. S hadd Idézzem Vinkler László festőművész, nyugalmazott főiskolai tanár néhány mondalát Annál is inkább, hiszen három évti­zeden át nevelte a rajztaná­rokat : „A művészetoktatás nagy lehetősége, hogy nem­csak szaktudást közvetít, ha­nem az ember egészével fog­lalkozik, élni tanít. Arra tö­rekedtem' a rajzoktatásban, hogy a valóságot minél több nézőpontból, egymást kiegé­szítő szemléletmóddal dol­gozhassam fel. A világnak ez a sokoldalú megközelítése te­szi kratívvá az embert, ez alakítja személyiségét sza­baddá." Napjaink nevelő eszmény­képe az alkotó pedagógus. Ez nz Idea éppen a rajztaná­roknál valósulhat meg leg­érzékletesebben. Olyan ket­tős arcú, de szorosan össze­fonódó tevékenységet felté­telez, mely ötvözi a pedagó­giai alkotómunka, a gyer­meknevelés mozzanatát és az önállóan végzett alkotótevé­kenységet, önmaga megvaló­sításának lehetőségét é« ké­pességét. Nem véletlenül mondta nemrégiben a me­gyei pedagógus képzőművé­szek makói kiállításán Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese: „Nincs könnyű dolguk a kiállítók­nak, mert kettős szorításban élnek. Nap mint nap becsü­letesen végezni a vizuális nevelést, aztán a kevéske szabad időben ecsetet, rajz­tollat ragadni,, fokozatosan előrehaladni az alkotómun­kában — igen nehéz fel­adat. S mégis azt kell mon­dani, hogy a legtöbbször ka­matoson megtérül az ilyen életforma...»Nem újdonság a nevelésben, hogy minden­ki csak úgy, olyan módon taníthat, ahogyan maga is tanul, lát és tevékenykedik." A kiállító, ambiciózus rajztanárok, a pedagógus képzőművészek státusza máig tisztázatlan művészeti közéletünkben. Mivel nem tagjai a Művészeti Alapnak, nem szerepelhetnek kiállítá­sokon, csak amatőrként. Azt viszont joggal sérelmezik, hogy négy évig főiskolán ta­nultak, elsajátították a mű­vészet alapjait, mégis egy kalap alá veszik őket a kez­dő amatőrökkel, az autodi­daktákkal, a naivokkal A kétévenként megrendezett megyei pedagógus képzőmű­vészeti kiállítás bizonyítja, hogy érdemes lenne foglal­kozni helyzetükkel, hasznos volna bemutatni az így ösz­szegyült anyagot a megye más városaiban — bizonyá­ra elősegítené az alkotó rajz­tanárok tekintélyének nép­szerűsítését, erősítését. Mindezek a gondolatok egy kellően nem méltányol­ható ötlet első eseményén jutottak eszembe — a rajz­tanárok megyei klubjának alakuló ülésén. A megyei továbbképzési és módszerta­ni intézet, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Pedagógusok Szakszervezeté­nek megyei bizottsága ka­rolta föl a régi óhajt. Hogy szándék valóságos igények­ből táplálkozik. bízonyftja, hogy mintegy félszázán vet­tek részt az első összejöve­telen, itt voltak a megye legtávolabbi csücskéből és legkisebb helységéből is. A megyei rajztanárok klubja alkotóműhely és fórum sze­retne lenni, a vizuális neve­lés fontos bázisa. Céljuk kettős: a gyerekek nevelésé­nek kiteljesítése és a peda­gógusok alkotómunkájának kibontakoztatása. Ugyanak­kor újszerű továbbképzési forma is, mely tartalommal tölti meg az alkotó pedagó­gus ideáját. Havonta egyszer klubfoglalkozáson találkoz­nak, ahol az előadás és a vita méllett műhelykiállitá­son mutatják be alkotásai­kat a klub tagjai. A tevé­kenység másik formája a stúdiómunka — lehetőséget teremtenek a pedagógusok­nak arra, hogy a kollektív műteremben szakmai irányí­tás mellett grafikával, festé­szettel, plasztikával foglal­kozzanak, alakrajzstúdiumo­kon vehessenek részt, eset­leg megismerjék a fotózás műhelytitkait. A klubtagok elfogadták az első év programját, melyben többek között előadások sze­repelnek a XX. század kép­zőművészeti törekvéseiről, a modern építészetről, az ama­tőrmozgalom problémáiról, találkoznak szegedi képző-, művészekkel, ellátogatnak Szentendrére, végül kollek­tív stúdióKlállításon mutat­ják be az éves munka ter­mését. A megyei kiállítás, a rajztanárok nemrég alakult klubja azon az úton hasznos lépés, mely elvezethet a végső célhoz, a gyerekek vi­zuális nevelésének kiteljesí­téséhez, személyiségük ki­bontakoztatásához, ugyanak­kor az alkotó rajztanár esz­ményének megvalósulásához is. Tandi Lajos Budapest ' huszonkettedik kerületének szép központi te­re viseli nevét Varga Jenő­nek, aki hosszú utat tett meg a nagytétényi szegény tanító — édesapja — házá­tól a világhírig, az akadémiai tagságig, a Lenin-rendekig­díjakig. Nyolcan voltak testvérek, ő a legfiatalabb. Apja nem tudta taníttatni gyermekeit, így ők korán, gyerekfejjel megismerték a kenyérkereset kemény munkáját Alig volt tízéves, amikor egy gazdálko­dóhoz adták dolgozni. Fel­nőttként 32 éves korában a napi munka mellett, és ki­tartó szorgalommal, rendit­hetetlen akarással középis­kolai tanári történelem— földrajz szakos diplomát szerzett. Tanári munkája mellett közgazdasági tanulmányokat folytatott, és maga ís cikke­ket, tanulmányokat írt a Népszavába, a- Szocializmus­ba és mis lapokba. A szoci­áldemokrata párt tagjaként a Népszava szerkesztőjeként hamarosan a baloldal egyik jelentős alakja lett. Egyben a kor értelmiségének repre­zentáns szervezeteiben, a Galilei-körben és • a Társa­dalomtudományi Társaság­ban is szerepet vállalt. Köz­gazdasági munkásságának első klasszikussá vált mű­vét 1912-ben adtak ki: „A magyar kartellek" címmel. A forradalmak korában mar országosan ismert gaz­dasági szaktekintély, a pol­gári demokratikus forrada­lom győzelme után egyetemi tanári katedrát kapott a Bu­dapesti Tudományegyete­men. Ekkor lett tagja az MSZDP pártvezetőségének is. Tanulmányai, cikkei sor­ra jelentek meg. Egyik is­mert munkája 1918-ból: „A •péne: • uralma a békében, bukása a háborúban". A la­káshelyzettel, a munkanél­küliséggel, a nemzetiségi kérdéssel vagy az adórend­szerrel, államosítással fog­lalkozó írásai mind-mind égetően időszerű kérdéseket tárgyaltak, és a hatalmas adattömeg statisztikai, szo­ciológiai, társadalompolitikai vizsgálódásainak eredményét tükrözi. Varga Jenő a Tanácsköz­társaság Idején először pénz­ügyi népbiztos, majd a szo­ciális termelés népbiztosa lett. A Forradalmi Kor­mányzótanács júliusban ki­nevezte a proletárállam gaz­dasági szervének élére, a Legfelsőbb Népgazdasági Ta­nács elnökének. A proletárdiktatúra leve­rését követően ausztriai fog­ságában vetette papírra a Tanácsköztársaság gazdaság­politikájának elemzését „A proletárdiktatúra gazdaság­politikájának problémái" címmel. A tizenhárom feje­zetből álló tanulmány össze­foglalásában olvasható: „Marx tanítását a tőkés ter­melési mód elkerülhetetlen pusztulásáról és a szocializ­mus eljövetelének gazdasági megalapozottságáról helyte­lenül értelmezték úgy, hogy a kapitalizmus pusztulása automatikusan, a proletariá­tus forradalmi küzdelme nélkül bekövetkezhet. Ez végzetes hiba. A kapitaliz­mus bukását előidéző ténye­zők között Marx első helyre a forradalmi proletariátust tette, önmagában sem a ter­melési anachia, sem a vál­ságok, sem a profitráta süly­lyedése, sem a tömegek el­nyomorodása nem eredmé­nyeznék a tőkés társadalom bukását. Ezt csak a mun­kásosztály tudatos forradal­mi harca hozhatja meg... A Tanácsköztársaság hibái el­lenére dicsőséges fejezetet jelent a világforradalom győzelméért vívott harc tör­ténetében." Emigrációs évelt is, ame­lyeket Ausztriában, Német­országban, majd a Szovjet­unióban töltött, szintén a szüntelen tanulás, Önképzés jellemezte. Máig a példa erejével hatnak a berlini éveiben szerkesztett negyed­éves világgazdasági elemzé­sei, értékelései, amelyeket több nyelven is kiadtak. Részt vett a Kommunista Internacionálé munkájában, mint a végrehajtó bizottság tagja, ahol elismert gazda­sági szakértőként tartották számon. Húsz évig állt a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miája Világgazdasági és Vi­lágpolitikai Intézetének élén. Ezt a tudományos Intéz­ményt egyébként 6 szervez­te meg. Szovjetunióbeli munkásságát a szovjet kor­mány több más kitüntetés mellett a legmagasabb elis­meréssel jutalmazta: 1959­HAZASSAG Mészáros Ferenc és Terhes Gi­zella, Kemmer Péter Ferenc és Sípos Ilona, Cupai-a Nlkola és Hunya Edit Ildikó, Molnár Tibor és Hegedűs Anna Viktória. Ba­barczi Árpád Sándor és Gyenes Rózsa. Király István és Katona Piroska, Cscrnák Sándor és Szeg­vári Mária, Király László József és Slnkó Magdolna. Pokorny Viktor és Zsótér Marta. Bors Miklós és Horváth Ágnes Pi­roska. Varga Antal és Sáringer Aranka Ilona, Szilágyi Ferenc es Klein Eva Julianna. Szilagyi Mózes Ferenc és Loval Valéria, Bénák István és Kosa Eszter, Ménesi Ferenc és Kókai Klára Ibolya, Horváth Ferenc és Gruics Nlcllca, Nyári István és Nagv Ágnes, Szemenyel Albert László és Lele Zsuzsanna. Kroosek Zoltán és Husztl Ildikó, Csűri Vilmos és Héger Irén, Sauli Ernő és Nagy Ágota Katalin. Kocis Vince és Joó Mária. Vlczán Sán­dor József és Benkö Ilona, Var­ga Tibor és Czóvek Ibolya, Do­valovszki Miliály és Balazs Ág­nes házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Kovács Antalnak és Cséfíal Irén­nek Annamária, dr. Besenyi Sándornak és Papp Teréziának Sándor. Hutterer Tamásnak és Lehotay ndikó Katalinnak Aliz Kolompár Jánosnak és Balázs Máriának János Sindor. Aradi Ferencriek és Pethö Klára Ilo­nának Szilvia, Császár György­nek és Kakuszi Ágnesnek Fru­zsina, Nyári Tibor Istvánnak és Bak Juliannának Tibor. Kárpáti Péternek es Papp Ilonának Ro­land Zoltán, Tekeres Andrásnak és Nagy Ágnes Mariannának Anna. Tari Antalnak és Tóth Juliannának Szilvia, Füri Mik­lósnak és Pósa Eva Ilonának Eva. Tatai Gyula Zoltának és Balázs Annának Gyula, Török Miklósnak és Koszó Julianna Mártának Judit. Tóth Lászlónak és Batthyány Erzsébetnek Lász­ló, dr. Berta Laszlónak és Tarr Erzsébetnek Judit Hajnalka, Ba­gi Bélának és Buzási Rozáliának Hajnalka, Varga Sándornak és Családi események Szemerédi Klárának Krisztina, Arány Istvánnak és Juhász Etel­kának István, Duda Gyulának és Kiss Etelkának Erika Szilvia, Varga Istvánnak és Truth Györ­gyinek István, Kispál Dezsőnek es Gyuris Máriának László, Tóth Gézának és Kurucsai Ho­nának Ildikó. Kokovecz László Andrásnak és Fehér Kataiin Má­riának Zita Beáta, Nyári Károly Ferencnek és Tajtl Annának Zi­ta, Vigh Józsefnek és Baka Lenke Etelkának Lenke Barbara, Koczkás Józsefnek és Ökrös Er­zsébet Gizellának András Gábor, Jóvári Lászlónak és Csótl Ro­záliának Attila, Kovács Sándor­nak es Bozóki Margit Erzsébet­nek Elizs Barbara. Tóth Mihály­nak és Papp Erzsébetnek Gab­riella. Kovács Béla Károlynak és Szél Magdolnának Zsolt Béla, Czékus Józsefnek és Nagy Er­zsébetnek Gabriella, Pusztai Györgynek és Andó n.ona Ka­talinnak Ilona. Szanka Józsefnek és Nyári Juliannának Tímea, Mihály Lászlónak és Szakács Évának László, Papp Zoltánnak és Ludvig Rozálianak Andrea, Nagy Lajosnak és Iványi Máriá­nak Gabriella. Futaki Imrének és Asztalos Ildikó Irénnek Roxá­na, llovai Józsefnek és Asztalos Zsuzsannának Gábor, Török Jó­zsefnek és Pataki Margitnak Rita, Vörös Istvánnak és Admo­vlcs Borbála Margitnak Gábor Zoltán. Dánlel Bélának és Er­délyi Edit Piroskának Zita Bérezi Alajosnak és Herceg Er­zsébet Margitnak Balázs Attila. Mucsal Istvánnak és Szekvenczl Irénnek István. Rákos Sándor­nak és Kispál Máriá Magdolná­nak ' Mária, Lenar Imrének ée Gorzsás Piroskának Róbert, Szé­nást Róbertnek és Kócsó Rozá­liának Katalin Izabella. Fazekas István Jánosnak és Pap Eszter­nek Eszter. Farkas Béláriak és Kozák Erzsébetnek Gábor Béla. Bódi Ferencnek és Kis Sarának Mariann, Kiss Lászlónak ét Rácz Irén Matildnak Péter, Vlncze Gyulának és Terhes Viktóriának Zoltán, Goda Tibor Jánosnak és Kovács Ágnesnek Attila Tibor, Szabó Jánosnak és Vlszmeg Zsu­zsanna Katalinnak Tamás. Ka­tona Lászlónak és Kálty Julian­nának Gábor. Pölös Nándornak és Bozóki Annának Gábor. Engt László Józsefnek és Oltványi Irénnek Tamas, Seres Istvánnak és Kucsor3 Rozália Erzsébetnek Attila, Krajnyák Józsefnek és Kiss Eva Máriának Éva Ibolya, Soós Istvánnak és Gyuris Kata­linnak Katalin nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Csikós János, Dcánaházl Antalné Schniidt Gizella, Vágvölgyi Já­nos, Susula Sándorné Szemerédi Margit. Kovács Jénosné Mészá­ros Julianna. Bartucz Anrirásné Sejben Rozália, Sebők Józseíné Kálmán Etelka, Dinnyés Jenő Károly, Nagy Jánosné Balog Ilona. Szabó Mátyásné Szécai noná, Csótl Andrásné Dlbó Ilo­na, Almádi Istvánné Borsó Er­zsébet. Kttcsora Istvánné Elekes Franciska, Csányi László, dr. Pronafalvy Kálmánná Lukács Julianna. Papp József. Spjettzer Jánosné Friedmann Katalin, Pa­taki János. Tóth Józsefné Pap Eszter. Szabó Ferencné Blaho­vics Terézia. Tóth Lajosné Ju­hász Mésij. Simon József. Tisza Jánosné Major Mária, Báló já­nosné Dé'cány nona, dr. Papp Béla. Kothenez József. Faragó Ferenc, Halász László. Csányl Ferencné Timár Etelka. Barta István, Bányai, Istvánné Farkas Etelka. Mandják Andrásné Dé«ti Mária. Faragó István Muesi Pál­né Sárközi Lidia. Pokomy Gyu­la. Gombos István. Kálvii Gyula Endre. Halász Istvánné Horváth i Etel. Jáborcslk Béla Lajosné So­mod Hona. Gál Ferenc meghált. I ben Lenin-rendet, 1063-ban Lenin-dijat kapott. Moszkvából is állandóan figyelemmel kísérte a hazai eseményeket. A felszabadu­lást követően azonnal eleget tett a párt meghívásának, hogy vegyen részt a bonyo­lult gazdasági feladatok meg­oldásának segítésében. 1945. október 1-én a párt Politikai Bizottságának ülésén el­mondta véleményét a gaz­dasági élet problémáiról és a tennivalókról. 1946 nyarán ismét Budapesten tartózko­dott. Részt vett és felszólalt a Politikai Bizottság és a Titkárság ülésein. Cikkeket írt a pártsajtóba, előadója volt a szakszervezeti veze­tők és az üzemi bizottságok képviselőinek augusztus 15-4 értekezletén. Visszatérve a Szovjetunió­ba, továbbra is figyelemmel kísérte a fiatal magyar népi demokrácia sorsát. A jó fo­rint megteremtéséhez ő is hozzájárult, és féltőn óvta azt a távolból is. d948-ban megjegyzéseket fűzött az ' ötéves terv első vázlatához. Napjainkhoz is szól akkori észrevétele: „Föl akarnám hívni a figyelmet a tervezett beruházások üte­mének a kérdésére: attól tartok, hogy az ötéves terv első évében túl sok befekte­tést kezdenek meg egyszer­re, amelyek mind csak az ötéves terv végén nyernek befejezést. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti termelésnek egy igen nagy része egyelő­re improduktív formában le lesz kötve, és nem ad áru­többletet, ami inflációs ár. emelkedést okozhat. A rész­letesebb kidolgozásnál erre tekintettel kell lenni: oko­sabb kevesebb befektetést kezdeni, és ezeket gyorsabb tempóban befejezni és üzem­be hozni, mint sokat kezde­ni és valamennyit az ötévee terv végén befejezni." Szemlélete és elemzési módszere kortársaira rend­kívüli hatást gyakorolt. Szá­mos országban tanulmányoz­ták állásfoglalásait, és a konkrét helyzet konkrét elemzésére i rányúló tudo­mányos eljárását, ö vi­lágított rá először az állam szerepére korunk monopol­kapitalizmusában és a mo­dern kapitalizmus új jelen­ségeire. Az általa felismert igazságokat következetesen védte a dogmatikusokkal szemben, amiért számos esetben volt éles viták és tá­madások célpontja is. Nyolcvanadik születésnap­ján a sok ezer távirat kö­zött volt egy, amelyet 24 ja­pán egyetemi tanár írt alá, hitet téve arról, hogy Var­ga Jenőtől tanulták meg a japán valóság mélyebb ta­nulmányozásának módszere­it. Közel 500 tanulmányt, cikket és 75 könyvet, brosú­rát írt. A szovjet és a ma­gyar tudományos akadémia is tagjává választotta. 1964. október 8-án halt meg Moszkvában 85 éves korá­ban. Vlda Sándor Varga Jenő, a kiváló marxista közgazdász születé­sének 100. évfordulója alkat­inából tudományos üléssza­kot tartottak tegnap, hétfőn a Magyar Tudományos Aka­démián az MTA, az MSZMP KB Párttöriéneti Intézete és a Magyar Közgazdasági Tár­saság rendezésében. A tudo­mányos emlékülésen részt vett Varga Mária, a kiváló marxista tudós lánya. Jelen volt a magyar közgazdaság­tudomány több neves képvi­selője, s a Szovjetunióból ér­kezett két jeles közgazdász: Valentyina Vasziljevna Lju­bimova és Jakov Alekszand­rovics Pevzner, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Vi­lággazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének tu­dományos főmunkatársai, a közgazdaságtudományok dok­torai.

Next

/
Thumbnails
Contents