Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

6 Péntek, 1979. november 116: postaláda társszerzőnk az olvasó helyzetre hivatkozva. Leve- vezetőjének, a panasz részlüket elküldtük „örök" be- letes ismertetésére a válasz szélgetőtársunknak, a Volán megérkezésekor térünk viszszemély forgalmi főosztálya sza. Véleményünk szerint Levelezési rovatunknak ezen a helyén, emlékezetünk szerint, címmagyarázatot még nem közöltünk. Most ezt is megértük. El kell ugyanis mondanunk, hogy a néhány héttel ezelőtti. Közlekedés közkívánatra című panaszcsokorra miért térünk ma ismét vissza Postaládánkban, igaz, kissé módosítva: Közlekedés, közmegelégedésre címmel. Egyrészt reeretnénk rögtön az elején pontosítani: a közkívánatra szóval nem azt kívánta jelezni — pláne nem ösztönözni — a rovat akkor soros szerkesztője, hogy járjanak Szegeden arrafelé és olyan gyakorisággal a trolik, villamosok, autóbuszok. amint azt levélíróink kedvük szerint megkívánnák. Csupán annyi volt a cím mögött, amennyit a mai is takar: a közmegelégedés volna tán az a kívánatosan tág keret, amelybe az utasok többsége befér, s amelyből esetenként csupán kisebb csoportok maradnak ki, vagy legalábbis hátrányos helyzetbe kerülnek. Azért is érdemes e módosított címmel bevezetett mai csokrot olvasóink figyelmébe ajánlani. mert szeretnénk az olvasói gondokhoz, javaslatokhoz, panaszokhoz fűzött kommentárokban röviden érzékeltetni: a rovatszerkesztőnek akkor is, ha más a véleménye, az olvasó gondolatalt híven kell tolmácsolnia, legfeljebb a többi olvasó kalauzává szegődhet, s igy esetleg ki is foghatja a szelet a vitorlából... Harmadik oka is van e hosszúra nyúlt bevezető főtéma választásának: a múlt héten utaltunk cgy. a közlekedésszervezés és -tervezés sokrétű folyamatát érzékeltető levélre, melyet akkor csak röviden ismertettünk. Most ebbe is beleolvashatnak tegnapi, ma) és leendő társszerzőink. Vagyis érdeklődő, s megértő olvasóink nézzék meg. mit válaszol az illetékes. Közlekedés, közmegelégedésre Véleményünk szerint — legalábbis a levelek olvastán — igazuk van azoknak az olvasóinknak, akiknek írásaiból most nyújtunk át egy csokorravalót. Savanya Balázsné (Ságváritelep, Zombori u. 25.) azt teszi szóvá, hogy még mindig sokan szélnek eresztik kutyájukat, s ezek halálra rémisztik a gyerekeket. „Nem kísérgethetjük mindennap gyermekeinket az iskolába és haza. Más útja-módja is van a kutya elhelyezésének, mint az, hogy kicsapják az utcára." „Sok pénzt fordít a város parkosításra, fásításra — érthetetlen, hogy sokan nem becsülik az igyekezetet" — írja Mihaleczki Mátyás, a Csongrádi sugárút 102-ből. S kérdez is: az Északi városrész egyik házának földszinti helyiségében nem lehetne-e nyugdíjasklubot, afféle társalgót berendezni. Véleményünk szerint lehetne, ha a társadalmi szervezeték erős akarattal összefognak, s az ő közreműködésükkel szervezett klub tagjai gondoskodnak a rendről, tisztaságról, az ügyeletről stb. A helyiség megszerzése érdekében persze a városi tanács illetékes osztályaival kell felvenniük a kapcsolatot, a klubalakítás feltételeiről — ez ugyanis korántsem egyszerű —, bizonyára készséggel adnak felvilágosítást. Igaza lehet Drinóczki Szilveszternek (Csantavéri u. 5.). aki utcájuk csatornájában három és fél kiló rongyot talált egy csomagban: hogy örült volna egy kisiskolás, ha megbízzák, vigye el a MÉH-be, s a kapott pénzért vehet csokoládét ... Így meg csak szemét maradt a rongy. Marczis György (Csengele, Felszabadulás utca 21.) leveléhez nem is kell hozzátennünk semmit: „A Marx téri pályaudvar nem kifejezetten szép környezet. Ezt próbálják ellensúlyozni betonból készült virágtartókkal, amelyekből az 5-ös megállóhoz ls került három. Mivel ott nincs az utasok számára pad, ezért ők néha vagy leülnek ezek szélére, vagy a lábukat teszik fel oda. Most a virágtartók peremére olyan vaspántokat szereltek, amelyekből 15 centiméter hosszú, lándzsahegynek is mondható hegyek állnak ki, igen sűrűn. Tény, most már oda senki nem tud leülni, de arra gondoltak-e a készíttetők, akik nem sajnáltak időt és pénzt erre a munkára, hogy ott valaki meg is botolhat? Arra nem is jó gondolni, hogyha ott baleset történne, ráesne valaki e szegekre..." Pénzbeszedés, számlázás, postaköltség A Városgazdálkodási Vállalat válasza Sóhajok és óhajok Ügy volna Jó. mindenki, vagy legalábbis a többség kedvébe járva szervezni a tömegközlekedést, ez a természetes kívánalma az utasok táborának, s a hivatásos felelősök mindegyikének is. Higgyék el, legalábbis a ..fófelelősök" nem örülnek annak, ha üresen járnak a kocsik, ha tele mindig panaszos levelekkel a postás táskája... S nem ez az érdekük azoknak sem, akik ötven-száz emberrel a hátuk mögött tekerik a kormányt, az indítókart. Csak talán még nem „tükrözi" ezt elégKe az a bizonyos boríték, amelybe nem levelet szoktak tenni... Abban a levélben, amelyet Beloval Antalné tett borítékba, azt olvastuk, hogy november 20-án este fél fl-kor megbüntette őt a 1 l-es buszra felszálló ellenőr. Levélírónk bedobta ugyan a kétforintost. de nem „kapott" jegyet ax automatától, s ezért egy ismeretlen utastársat kért fel tanúskodásra, ha jönne az ellenőr. Jött, s nem hitt a tanúnak. mondván. összebeszéltek. Az utasnak fizetnie kellett Hasonló helyzetben e sorok írója ugyan az autóbuszvezetőnek szólt volna, de ez zsúfolt buszon nem mindig lehetséges azonnal. Ezért nem értjük. miért nem fogadta el az ellenőr az utastárs tanúskodását! (Mert, amikor ő próbálta kl a masinát, már működött? Láttunk már ilyen csodát!) Levélírónk címe megtalálható szerkesztőségünkben, készséggel megmondjuk, hova utalják neki a pénzt, ha az ellenőrnő szabály- vagy szokásellenesen járt el. Ügy látszik, nemhiába kértük olvasóinkat: rendszám. járatszám és pontos dátum megjelölésével küldjék el panaszalkat, mert ez megkönnyíti — egyáltalán: lehetővé teszi — a vizsgálatot. Nos. három Ilyen pontos levél következzék most. November 23-án 15 óra 55 perc és 16.36 között nem érkezett 21-es jelzésű autóbusz a postagarázsnál levő megállóba, a Tarján felé vivő irányba. „Végül a 16.36kor érkező 73-asra kapaszkodtam fel. A később -s utánunk — érkező járatról már a Marx téren lemaradt a családom, ők 17.20-ra értek a telepre. Ennyi idő alatt Makón túlra el lehet jutni!" — írja Almást István (Szepesi u. 10/B). Ironikus Javaslatain (szűnjön meg az egyvonalas bérlet, vagy bélyegezzenek 21-es bérletet, és takarékossági okból szüntessék meg a 21es járatot, valamint a New Yorkban bérelt MALÉVszámítógéppel terveztessék meg a kimaradások rendlét) legszívesebben mosolyognánk, de nem szeretnénk bántani senkit. Legkevésbé bosszankodó olvasónkat. Szécsi Gézáné (Dom&szék 154.) Szegedre jár dolgozni. November 16-án a GC 78-09 rendszámú mórahalmi busz 6.49-kor érkezve a domaszéki bekötő úthoz, a megálló előtt állt meg. s igy levélírónk lemaradt. Lévén ez nem az első ilyen eset. olvasónk telefonon többször panaszt tett a Volánnál — a kedves ígéretek be nem váltott ígéretek maradtak. Körösi Tiborné (Retek u. 12/B) november 9-én a Víztorony téren a 8.50-kor Induló 14-es buszt várta. Az Irányító is elismerte: a járat kimaradt. Am 8.55-kor beállt egy 14-es. de az csak 9.10-kor ment, a gépkocsivezető a nála levő ..fordára", a rá érvényes útirendre hivatkozott. Olvasónk több rugalmasságot várna az irányítók tóL S még röviden három levélről: Kazi Gézáné panaszát — hogy a 71-es járaton a reggeli csuklós- és szólóbusz váltásokat meg kellene fordítani — a Volán vezetői ls jogosnak találták november 22-1 ellenőrzésükkor. Intézkedést ígértek. Ugyancsak ezen a napon mérték meg, túlzsúfolt-e a 35-ös járat a reggeli munkába induláskor. Telt buszt láttak, lemaradó utast nem. Ez a panasz további vizsgálódást igényel hát — csak ennyit tudathatunk most Lovai Ferenccel (Szélmalom u. 20 ). HoL. esik István a 62-es autóbusz Ladvánszky. illetve Diadal utcai megállóinak áthelyezését sérelmezi, 25 utastársával együtt, a szerintük kialakult balesetveszélyes Felsőhajthatott november 14-i Vas a vízben című cikkünk olvastán Kálmán Gáborné (Tábor u. 5. II. 7.): „Szegeden egyes csövekben vas és víz is van? A mi házunkban nincs." Gondoljuk, inkább a vizet hiányolja levélírónk. Tóth Mihály Csongrádi sugárút 106. szám alatt lakó olvasónk óhaja teljesülhet: találkozhat a szolgáltatóvállalat Igazgatójával, a hivatalos — és rendszeres — ügyfélfogadási Időben. Mert — már ne is haragudjon — a Postaláda nem üzenőfüzet, amelybe — 15 forintos lakbérhátralék ügyében, melyről nem áll módunkban eldönteni, jogos-e a követelés vagy sem — kioktató szavakat lehet tetszés szerint beleírni. Egy óhaj és egy sóhaj kíséretében adjuk tovább Hegedűs László (Sárosi utca 3/A) kérdését. Melyik írás az igaz: lapunk november 11-i számában a Városgazdálkodási Vállalat hirdetése, miszerint az Északi városrészben 5 napnyi pótfűtési díjat kell fizetni, vagy a 15.315.106.16. számú számla, amely 9 napért fizettetett? Óhajunk, hogy a lap hirdetése legyen az igaz. sóhajunk pedig az ilyen tévedések elkerüléséért fohászkodik. Pugner Bálintné (Röszke, Dózsa György út 72.) óhajtását megértjük: mindenki csak azért fogadjon el pénzt, amiért meg is dolgozott 1 Azt azonban mi nem tudjuk eldönteni. foltosán kapta-e vissza levélírónk a férfizakót a Patyolattól, vagy sem. Az üzlet vezetőjénél, vagv a vállalat központjában kellett volna reklamálnia. (Az egyhónapos késedelmet egyébként mi ls soknak találtuk.) Kóczán Károlyné kérését az IKV ügyintézői visszautasították: a Teleki utcai ház udvarán álló fát nem engedték kivágatni, még ha a levélíró ablakai előtt takarja ls a fa a napfényt. De hát a fa él — s a lakás talán nem is 'az árnyéktól vizes ... S a többi lakó sem járult hozzá a kivágásához. Olvasónk most — e sorok olvastán — bizonyára felsóhajt: hát már a Postaláda sem segít. De kérjük, gondolja meg: ha az ágak ritkítása is elegendő, minek kipusztítani azt a fát!? A Délmagyarország 1979. november 10-i számának 8. oldalán és öt forint postaköltséget..." című írásra a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat az alábbiakat közli: „Népgazdasági szinten több millió forint azon kintlevőségek összege, amelyek olyan szolgáltatások térítési díjainak meg nem fizetéséből származnak, amelyeknél a fogyasztók nem zárhatók ki a szolgáltatás köréből. Ezek között a lakbérek és a távhő-szolgáltatási díjak képezik a legnagyobb tételt. A hivatkozott írás szerzője olyan vállalatokat említ — DEGAZ. DÉMASZ, posta — amelyek szolgáltatásuk tekintetében nem hasonlíthatók vállalatunkhoz, ugyanis ha az említett vállalatok szolgáltatási díját a fogyasztó nem egyenlíti ki, akkor kizárják őt szolgáltatásuk köréből, s az újbóli bekapcsolás feltétele jogos követelésük kiegyenlítése. Nem beszélve arról, hogy az újbóli bekapcsolás költségeit is a fogyasztó viseli. Téves az írás azon állítása. hogy vállalatunk 1979. márciustól novemberig nem végzett számlázási tevékenységet. A távhő-szolgáltatási számlák lyukszalagrendszerű gépekkel készülnek, s ez biztosíték arra, hogy a szolgáltatást igénybe vevők sorából nem maradhatnak ki az egyes fogyasztók. Folyamatos számlázási munkánkat ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szerző által hivatkozott időszakra eső távhőszolgáltatási díjakat a közel 16 ezer fogyasztó több mint 90 százaléka időben és pontosan fizette be. Mindezek ellenére nem kívánjuk vitatni azt. hogy a cikk szerzője az értesítést és a befizetési csekket az általa irt időszakban nem kapta meg. a vállalat részéről ismeretlen okok miatt. A távhőszolgáltatásról szóló rendelet szelleme és betűje értelmében a fogyasztónak kötelessége: a díjat .a szolgáltatás igénybevételének hónapjában egy összegben, előre megfizetni.' Az 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet 27. § (1) bekezdése szerint pedig .a végrehajtás költségei az adóst terhelik.' Talán nem túlzás, azon fogyasztói magatartás elvárása sem. hogy. ha az írás ban említett hosszú időn keresztül nem kap a fogyasztó számlát, akkor ö kezdeményezzen a szolgáltató vállalatnál a számlák elmaradása miatt, éppen annak érdekében, hogy az .arányos és folyamatos fize tési lehetőséget' megkapja. Éppen a lakosság érdekeit szolgálja vállalatunknak az a gyakorlata — hasonlóan más vállalatokéhoz —, hogy pénzbeszedői útján juttatja el — az OTP átutalási rend szerébe be nem kapcsolódott — fogyasztói részére szolgáltatási számláit. Amennyiben a pénzbeszedő a fogyasztót nem találja otthon. akkor értesítőt és csekket hagy a helyszínen. Az értesítő tartalmazza a pénzbeszedői fogadóórák helyét és idejét ls. a fogyasatók kényelmesebb fizetésének elősegítése érde kében. A távhő-szolgáltatási számlák befizetésével kapcsolat ban a szerző részéről felvetett javaslat a vállalaton kívül álló okok miatt ma még nem valósítható meg A teljesség igénye nélkül csak néhány áthidalhatatlan körülményre utalunk: év közi bérlőváltozás, mely jelenleg is sok gondot okozy munkáltató által fűtési díj kedvezményben részesülök munkahely-változtatása. Vitathatatlan tény, hogy bármilyen jellegű termelő, vagy szolgáltató tevékenység közben előfordulhatnak hibák, mulasztások. Ilyen esetekben az építő jellegű kritika segítséget nyújthat, mint ahogy azt tette nem egy esetben a Délmagyarország című li napilap ls. Nemegyszer vállalaftjnk segítségére volt az említett lap, amikor problémáinkról nehézségeinkről írt. vagy éppen egyes tevékenységeinket meghatározó jogszabályok ismertetésével foglalkozott hasábjain. Ezek az írások segítették vállalatunknak ezrek és tízezrek érdekében végzett tevékenységét. s ezért köszönetet is mondunk." Válaszol az illetékes „Egy város életében a közlekedés fejlesztése igen átfogó és széles körű tevékenységi rendszert foglal magában, amelynek csúcspontjai a menetrend-változásoknál jelentkeznek. Ezek a jelentős változások természetszerűen az utazóközönségből — pozitív és negatív irányba — véleményeket váltanak ki. Különösen jelentősek a változások, ha egyidőben a városi közlekedési rendszer nagymértékű módosulása is jelentkezik, mint nemrégiben, az új híd belépésével. A történelmi városközpont tehermentesítésének tendenciája és az egyre növekvő lakótelepi lélekszám, valamint az iparosodó körzetek utazási éhségének fokozódása mlott a most életbelépett menetrendnek is magába kell foglalnia mind a lakossági észrevételeket, mind pedig a városi közlekedésfejlesztési elképzelések nagy területeit. Köszönettel vettük a Délmagyarország november 9-1 számában megjelent észrevételeket is, szükségesnek tartjuk azonban kinyilvánítani azon állásfoglalásunkat, miszerint az új közlekedési rendszerrel kapcsolatos véleményt csak néhány napos tapasztalat után lehet összegezni. Így történetesen a 117 tiszántúli lakos által fölvetett panasz, miután 1979. november 2-án íródott, eleve nem tükrözheti a valós állapotokat, mint ahogyan azt az utazóközönség már bizonyára tapasztalhatta is. Különös tekintettel nem lehet elfogadni azon véleményt — csak fenntartással —, amely a valóság talajától elrugaszkodva, eltorzított adatokkal ecseteli a még nem is működő rendszert. (Gondolunk itt egyrészt a 3—3,5 kilométeres többletút valótlanságára, valamint az ugyancsak valótlanul ecsetelt megnyúlt eljutásl időre). Minden közlekedési vállalat alapvető feladata — így a Voláné is —, hogy olyan vonalhálózatot alakítson kí, amelyik megfelel a fő utasáramlatoknak, biztosítja az eljutási lehetőséget az alárendelt irányokba is, és a gazdaságosság minimális követelményének megfelelő közlekedési üzemet működtet. A tiszántúli járatok vonalmódosítása előtt 1978 decemberében és' 1979 májusában végeztünk utasszámlálást csúcsidőben. Azt állapítottuk meg, hogy a Múzeum elnevezésű megállóhelyet az utasok 32,9 százaléka vette igénybe. Tisztában voltunk tehát azzal, hogy az eljutási lehetősége jelentős számú utasnak rosszabbodni fog. A hálózat módosítását azonban a városszerkezet, a forgalmi rend módosulása, a Belváros tehermentesítése mindenképpen indokolja. A szakemberek véleménye. szerint Szeged város növekedése elérte azt a pontot, hogy a Belváros tehermentesítésére intézkedéseket kell tenni. Véleményünk az, hogy a belvárosi f: nkciók egészen a Marx térig terjednek. A Nagykörút vonalában minden sugárútitól jó átszállási lehetőség van, az eljutás tehát megoldott. Kifogásolták az utazási költségek növekedését is. Ez egyes viszonylatokban igaz akkor, ha eddig semmiféle helyi bérletjeggyel nem rendelkeztek. A Volán helyi forgalmában természetesen az érintett átszállóhelyeknél közlekedő Járművei kapacitását megnövelte. Az átszállóhelyeken fedett megállóhelyek kiépítésére a tanács egyelőre kellő fedezet hiányában nem vállalkozhat. A cikknek a 22-es számú vonalra vonatkozó kérdéseire azt válaszolhatjuk: a tervezés időszakában tisztázódott, hogy a Kereszttöltés utca vonzáskörzetében 1979ben és 1980-ban 1250 lakás átadására kerül sor. Ez mintegy 4 ezer utas utazási igényének kielégítését jelenti A felsővárosi útvonalak és lehetséges nyomvonal-vizsgálatok azt mutatták, hogy csak a petőfitelepi vagy tápéi vonalak átvezetése jöhet számításba. A tápéi vonalat az elmúlt években több ízben módosítottuk, a. vonal utasáramlatai olyanok, hogy nem tudná felvenni csúcsidőben a Belváros irányába a Kereszttöltés utca utasait, így csak a 22-es vonal jöhetett számításba. A vonal módosítása két meglevő megállóhely 22-esként való működésének megszüntetését eredményezte. Erre vonatkozóan több alkalommal utasszámlálásokat végeztünk, és megállapítottuk, hogy azok utasforgalmát a 73-as számú vonal kocsijai át tudják venni. Legutóbbi számlálásunk szerint például az ATIVIZIG gépüzemébe reggel 5— 8 között 114 dolgozó lépett be, akik közül 72-en érkeztek autóbusszal, legtöbben egy járaton, 34-en. Így a gépüzemhez kifelé utazó utasainkat zsúfoltság nélkül tudjuk kiszállítani. Egyedüli hátrány e térségben az, hogy a belvárosi közvetlen eljutási lehetőség megszűnt. Ennek nagyságára pontos számadattal nem rendelkezünk, de teljes biztonsággal állítjuk, hogy össze sem hasonlítható a Kereszttöltés utca Igényével. Javaslatunk a megfelelő átszállási lehetőség megismerése és kihasználása" — olvastuk Tölgyesi Béla és Sebők Imre, vagyis a városi tanács vb építési és közieke. désl osztályvezetője és a Volán személyforgalmi főosztályvezetője válaszlevelében. összeállította: Pálfy Katalin I