Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

6 Péntek, 1979. november 116: postaláda társszerzőnk az olvasó helyzetre hivatkozva. Leve- vezetőjének, a panasz rész­lüket elküldtük „örök" be- letes ismertetésére a válasz szélgetőtársunknak, a Volán megérkezésekor térünk visz­személy forgalmi főosztálya sza. Véleményünk szerint Levelezési rovatunknak ezen a helyén, emlékezetünk szerint, címmagyarázatot még nem közöltünk. Most ezt is megértük. El kell ugyanis mondanunk, hogy a néhány hét­tel ezelőtti. Közlekedés közkívánatra című panaszcsokorra miért térünk ma ismét vissza Postaládánkban, igaz, kissé módosítva: Közlekedés, közmegelégedésre címmel. Egyrészt reeretnénk rögtön az elején pontosítani: a közkívánatra szó­val nem azt kívánta jelezni — pláne nem ösztönözni — a rovat akkor soros szerkesztője, hogy járjanak Szegeden ar­rafelé és olyan gyakorisággal a trolik, villamosok, autóbu­szok. amint azt levélíróink kedvük szerint megkívánnák. Csupán annyi volt a cím mögött, amennyit a mai is takar: a közmegelégedés volna tán az a kívánatosan tág keret, amelybe az utasok többsége befér, s amelyből esetenként csupán kisebb csoportok maradnak ki, vagy legalábbis hát­rányos helyzetbe kerülnek. Azért is érdemes e módosított címmel bevezetett mai csokrot olvasóink figyelmébe aján­lani. mert szeretnénk az olvasói gondokhoz, javaslatokhoz, panaszokhoz fűzött kommentárokban röviden érzékeltetni: a rovatszerkesztőnek akkor is, ha más a véleménye, az ol­vasó gondolatalt híven kell tolmácsolnia, legfeljebb a többi olvasó kalauzává szegődhet, s igy esetleg ki is foghatja a szelet a vitorlából... Harmadik oka is van e hosszúra nyúlt bevezető főtéma választásának: a múlt héten utaltunk cgy. a közlekedésszervezés és -tervezés sokrétű folyamatát érzékeltető levélre, melyet akkor csak röviden ismertet­tünk. Most ebbe is beleolvashatnak tegnapi, ma) és leendő társszerzőink. Vagyis érdeklődő, s megértő olvasóink néz­zék meg. mit válaszol az illetékes. Közlekedés, közmegelégedésre Véleményünk szerint — legalábbis a levelek olvas­tán — igazuk van azoknak az olvasóinknak, akiknek írásaiból most nyújtunk át egy csokorravalót. Savanya Balázsné (Ságváritelep, Zombori u. 25.) azt teszi szóvá, hogy még mindig so­kan szélnek eresztik kutyá­jukat, s ezek halálra rémisz­tik a gyerekeket. „Nem kí­sérgethetjük mindennap gyermekeinket az iskolába és haza. Más útja-módja is van a kutya elhelyezésének, mint az, hogy kicsapják az utcára." „Sok pénzt fordít a város parkosításra, fásításra — érthetetlen, hogy sokan nem becsülik az igyekezetet" — írja Mihaleczki Mátyás, a Csongrádi sugárút 102-ből. S kérdez is: az Északi város­rész egyik házának földszin­ti helyiségében nem lehet­ne-e nyugdíjasklubot, affé­le társalgót berendezni. Vé­leményünk szerint lehetne, ha a társadalmi szervezeték erős akarattal összefognak, s az ő közreműködésükkel szervezett klub tagjai gon­doskodnak a rendről, tiszta­ságról, az ügyeletről stb. A helyiség megszerzése érde­kében persze a városi tanács illetékes osztályaival kell felvenniük a kapcsolatot, a klubalakítás feltételeiről — ez ugyanis korántsem egy­szerű —, bizonyára készség­gel adnak felvilágosítást. Igaza lehet Drinóczki Szilveszternek (Csantavéri u. 5.). aki utcájuk csatorná­jában három és fél kiló rongyot talált egy csomag­ban: hogy örült volna egy kisiskolás, ha megbízzák, vi­gye el a MÉH-be, s a ka­pott pénzért vehet csokolá­dét ... Így meg csak sze­mét maradt a rongy. Marczis György (Csengele, Felszabadulás utca 21.) le­veléhez nem is kell hozzá­tennünk semmit: „A Marx téri pályaudvar nem kifeje­zetten szép környezet. Ezt próbálják ellensúlyozni be­tonból készült virágtartók­kal, amelyekből az 5-ös megállóhoz ls került három. Mivel ott nincs az utasok számára pad, ezért ők néha vagy leülnek ezek szélére, vagy a lábukat teszik fel oda. Most a virágtartók pe­remére olyan vaspántokat szereltek, amelyekből 15 centiméter hosszú, lándzsa­hegynek is mondható he­gyek állnak ki, igen sűrűn. Tény, most már oda senki nem tud leülni, de arra gondoltak-e a készíttetők, akik nem sajnáltak időt és pénzt erre a munkára, hogy ott valaki meg is botolhat? Arra nem is jó gondolni, hogyha ott baleset történne, ráesne valaki e szegekre..." Pénzbeszedés, számlázás, postaköltség A Városgazdálkodási Vállalat válasza Sóhajok és óhajok Ügy volna Jó. mindenki, vagy legalábbis a többség kedvébe járva szervezni a tömegközlekedést, ez a ter­mészetes kívánalma az uta­sok táborának, s a hivatá­sos felelősök mindegyikének is. Higgyék el, legalábbis a ..fófelelősök" nem örülnek annak, ha üresen járnak a kocsik, ha tele mindig pana­szos levelekkel a postás tás­kája... S nem ez az érde­kük azoknak sem, akik öt­ven-száz emberrel a hátuk mögött tekerik a kormányt, az indítókart. Csak talán még nem „tükrözi" ezt elég­Ke az a bizonyos boríték, amelybe nem levelet szok­tak tenni... Abban a levélben, ame­lyet Beloval Antalné tett borítékba, azt olvastuk, hogy november 20-án este fél fl-kor megbüntette őt a 1 l-es buszra felszálló ellen­őr. Levélírónk bedobta ugyan a kétforintost. de nem „kapott" jegyet ax au­tomatától, s ezért egy isme­retlen utastársat kért fel ta­núskodásra, ha jönne az el­lenőr. Jött, s nem hitt a ta­núnak. mondván. összebe­széltek. Az utasnak fizetnie kellett Hasonló helyzetben e sorok írója ugyan az au­tóbuszvezetőnek szólt volna, de ez zsúfolt buszon nem mindig lehetséges azonnal. Ezért nem értjük. miért nem fogadta el az ellenőr az utastárs tanúskodását! (Mert, amikor ő próbálta kl a masinát, már működött? Láttunk már ilyen csodát!) Levélírónk címe megtalál­ható szerkesztőségünkben, készséggel megmondjuk, ho­va utalják neki a pénzt, ha az ellenőrnő szabály- vagy szokásellenesen járt el. Ügy látszik, nemhiába kértük olvasóinkat: rend­szám. járatszám és pontos dátum megjelölésével küld­jék el panaszalkat, mert ez megkönnyíti — egyáltalán: lehetővé teszi — a vizsgála­tot. Nos. három Ilyen pon­tos levél következzék most. November 23-án 15 óra 55 perc és 16.36 között nem ér­kezett 21-es jelzésű autó­busz a postagarázsnál levő megállóba, a Tarján felé vivő irányba. „Végül a 16.36­kor érkező 73-asra kapasz­kodtam fel. A később -s utánunk — érkező járatról már a Marx téren lemaradt a családom, ők 17.20-ra ér­tek a telepre. Ennyi idő alatt Makón túlra el lehet jutni!" — írja Almást Ist­ván (Szepesi u. 10/B). Iro­nikus Javaslatain (szűnjön meg az egyvonalas bérlet, vagy bélyegezzenek 21-es bérletet, és takarékossági okból szüntessék meg a 21­es járatot, valamint a New Yorkban bérelt MALÉV­számítógéppel terveztessék meg a kimaradások rendlét) legszívesebben mosolyog­nánk, de nem szeretnénk bántani senkit. Legkevésbé bosszankodó olvasónkat. Szécsi Gézáné (Dom&szék 154.) Szegedre jár dolgozni. November 16-án a GC 78-09 rendszámú mórahalmi busz 6.49-kor érkezve a domaszé­ki bekötő úthoz, a megálló előtt állt meg. s igy levél­írónk lemaradt. Lévén ez nem az első ilyen eset. olva­sónk telefonon többször pa­naszt tett a Volánnál — a kedves ígéretek be nem vál­tott ígéretek maradtak. Körösi Tiborné (Retek u. 12/B) november 9-én a Víz­torony téren a 8.50-kor In­duló 14-es buszt várta. Az Irányító is elismerte: a já­rat kimaradt. Am 8.55-kor beállt egy 14-es. de az csak 9.10-kor ment, a gépkocsi­vezető a nála levő ..fordá­ra", a rá érvényes útirendre hivatkozott. Olvasónk több rugalmasságot várna az irá­nyítók tóL S még röviden három le­vélről: Kazi Gézáné panaszát — hogy a 71-es járaton a reggeli csuklós- és szólóbusz váltásokat meg kellene for­dítani — a Volán vezetői ls jogosnak találták november 22-1 ellenőrzésükkor. Intéz­kedést ígértek. Ugyancsak ezen a napon mérték meg, túlzsúfolt-e a 35-ös járat a reggeli munkába induláskor. Telt buszt láttak, lemaradó utast nem. Ez a panasz to­vábbi vizsgálódást igényel hát — csak ennyit tudat­hatunk most Lovai Ferenc­cel (Szélmalom u. 20 ). HoL. esik István a 62-es autóbusz Ladvánszky. illetve Diadal utcai megállóinak áthelye­zését sérelmezi, 25 utastár­sával együtt, a szerintük ki­alakult balesetveszélyes Felsőhajthatott november 14-i Vas a vízben című cik­künk olvastán Kálmán Gá­borné (Tábor u. 5. II. 7.): „Szegeden egyes csövekben vas és víz is van? A mi há­zunkban nincs." Gondoljuk, inkább a vizet hiányolja le­vélírónk. Tóth Mihály Csongrádi sugárút 106. szám alatt lakó olvasónk óhaja teljesülhet: találkozhat a szolgáltatóvál­lalat Igazgatójával, a hiva­talos — és rendszeres — ügyfélfogadási Időben. Mert — már ne is haragudjon — a Postaláda nem üzenőfüzet, amelybe — 15 forintos lak­bérhátralék ügyében, mely­ről nem áll módunkban el­dönteni, jogos-e a követe­lés vagy sem — kioktató szavakat lehet tetszés szerint beleírni. Egy óhaj és egy sóhaj kí­séretében adjuk tovább He­gedűs László (Sárosi utca 3/A) kérdését. Melyik írás az igaz: lapunk november 11-i számában a Városgaz­dálkodási Vállalat hirdetése, miszerint az Északi város­részben 5 napnyi pótfűtési díjat kell fizetni, vagy a 15.315.106.16. számú számla, amely 9 napért fizettetett? Óhajunk, hogy a lap hirde­tése legyen az igaz. sóha­junk pedig az ilyen tévedé­sek elkerüléséért fohászko­dik. Pugner Bálintné (Röszke, Dózsa György út 72.) óhaj­tását megértjük: mindenki csak azért fogadjon el pénzt, amiért meg is dolgozott 1 Azt azonban mi nem tudjuk el­dönteni. foltosán kapta-e vissza levélírónk a férfiza­kót a Patyolattól, vagy sem. Az üzlet vezetőjénél, vagv a vállalat központjában kellett volna reklamálnia. (Az egy­hónapos késedelmet egyéb­ként mi ls soknak találtuk.) Kóczán Károlyné kérését az IKV ügyintézői vissza­utasították: a Teleki utcai ház udvarán álló fát nem engedték kivágatni, még ha a levélíró ablakai előtt ta­karja ls a fa a napfényt. De hát a fa él — s a lakás ta­lán nem is 'az árnyéktól vi­zes ... S a többi lakó sem járult hozzá a kivágásához. Olvasónk most — e sorok olvastán — bizonyára fel­sóhajt: hát már a Postalá­da sem segít. De kérjük, gondolja meg: ha az ágak ritkítása is elegendő, minek kipusztítani azt a fát!? A Délmagyarország 1979. november 10-i számának 8. oldalán és öt forint postaköltséget..." című írásra a Szegedi Városgaz­dálkodási Vállalat az aláb­biakat közli: „Népgazdasági szinten több millió forint azon kint­levőségek összege, amelyek olyan szolgáltatások téríté­si díjainak meg nem fizeté­séből származnak, amelyek­nél a fogyasztók nem zár­hatók ki a szolgáltatás kö­réből. Ezek között a lakbé­rek és a távhő-szolgáltatási díjak képezik a legnagyobb tételt. A hivatkozott írás szerzője olyan vállalatokat említ — DEGAZ. DÉMASZ, posta — amelyek szolgálta­tásuk tekintetében nem ha­sonlíthatók vállalatunkhoz, ugyanis ha az említett vál­lalatok szolgáltatási díját a fogyasztó nem egyenlíti ki, akkor kizárják őt szolgálta­tásuk köréből, s az újbóli bekapcsolás feltétele jogos követelésük kiegyenlítése. Nem beszélve arról, hogy az újbóli bekapcsolás költsé­geit is a fogyasztó viseli. Téves az írás azon állí­tása. hogy vállalatunk 1979. márciustól novemberig nem végzett számlázási tevé­kenységet. A távhő-szolgál­tatási számlák lyukszalag­rendszerű gépekkel készül­nek, s ez biztosíték arra, hogy a szolgáltatást igény­be vevők sorából nem ma­radhatnak ki az egyes fo­gyasztók. Folyamatos szám­lázási munkánkat ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szerző által hivat­kozott időszakra eső távhő­szolgáltatási díjakat a kö­zel 16 ezer fogyasztó több mint 90 százaléka időben és pontosan fizette be. Mindezek ellenére nem kívánjuk vitatni azt. hogy a cikk szerzője az értesítést és a befizetési csekket az általa irt időszakban nem kapta meg. a vállalat ré­széről ismeretlen okok miatt. A távhőszolgáltatásról szóló rendelet szelleme és betűje értelmében a fo­gyasztónak kötelessége: a díjat .a szolgáltatás igény­bevételének hónapjában egy összegben, előre megfizetni.' Az 1955. évi 21. számú tör­vényerejű rendelet 27. § (1) bekezdése szerint pedig .a végrehajtás költségei az adóst terhelik.' Talán nem túlzás, azon fogyasztói magatartás elvá­rása sem. hogy. ha az írás ban említett hosszú időn keresztül nem kap a fo­gyasztó számlát, akkor ö kezdeményezzen a szolgál­tató vállalatnál a számlák elmaradása miatt, éppen annak érdekében, hogy az .arányos és folyamatos fize tési lehetőséget' megkapja. Éppen a lakosság érdekeit szolgálja vállalatunknak az a gyakorlata — hasonlóan más vállalatokéhoz —, hogy pénzbeszedői útján juttatja el — az OTP átutalási rend szerébe be nem kapcsoló­dott — fogyasztói részére szolgáltatási számláit. Amennyiben a pénzbeszedő a fogyasztót nem találja ott­hon. akkor értesítőt és csekket hagy a helyszínen. Az értesítő tartalmazza a pénzbeszedői fogadóórák helyét és idejét ls. a fo­gyasatók kényelmesebb fi­zetésének elősegítése érde kében. A távhő-szolgáltatási szám­lák befizetésével kapcsolat ban a szerző részéről felve­tett javaslat a vállalaton kívül álló okok miatt ma még nem valósítható meg A teljesség igénye nélkül csak néhány áthidalhatat­lan körülményre utalunk: év közi bérlőváltozás, mely jelenleg is sok gondot okozy munkáltató által fűtési díj kedvezményben részesülök munkahely-változtatása. Vitathatatlan tény, hogy bármilyen jellegű termelő, vagy szolgáltató tevékeny­ség közben előfordulhatnak hibák, mulasztások. Ilyen esetekben az építő jellegű kritika segítséget nyújthat, mint ahogy azt tette nem egy esetben a Délmagyar­ország című li napilap ls. Nemegyszer vállalaftjnk se­gítségére volt az említett lap, amikor problémáinkról nehézségeinkről írt. vagy éppen egyes tevékenysé­geinket meghatározó jog­szabályok ismertetésével foglalkozott hasábjain. Ezek az írások segítették vállala­tunknak ezrek és tízezrek érdekében végzett tevé­kenységét. s ezért köszöne­tet is mondunk." Válaszol az illetékes „Egy város életében a köz­lekedés fejlesztése igen átfo­gó és széles körű tevékenysé­gi rendszert foglal magában, amelynek csúcspontjai a me­netrend-változásoknál jelent­keznek. Ezek a jelentős vál­tozások természetszerűen az utazóközönségből — pozitív és negatív irányba — véle­ményeket váltanak ki. Külö­nösen jelentősek a változá­sok, ha egyidőben a városi közlekedési rendszer nagy­mértékű módosulása is je­lentkezik, mint nemrégiben, az új híd belépésével. A történelmi városközpont tehermentesítésének tenden­ciája és az egyre növekvő la­kótelepi lélekszám, valamint az iparosodó körzetek utazá­si éhségének fokozódása ml­ott a most életbelépett me­netrendnek is magába kell foglalnia mind a lakossági észrevételeket, mind pedig a városi közlekedésfejlesztési elképzelések nagy területeit. Köszönettel vettük a Dél­magyarország november 9-1 számában megjelent észrevé­teleket is, szükségesnek tart­juk azonban kinyilvánítani azon állásfoglalásunkat, mi­szerint az új közlekedési rendszerrel kapcsolatos véle­ményt csak néhány napos ta­pasztalat után lehet össze­gezni. Így történetesen a 117 tiszántúli lakos által fölve­tett panasz, miután 1979. no­vember 2-án íródott, eleve nem tükrözheti a valós álla­potokat, mint ahogyan azt az utazóközönség már bizonyára tapasztalhatta is. Különös te­kintettel nem lehet elfogad­ni azon véleményt — csak fenntartással —, amely a valóság talajától elrugasz­kodva, eltorzított adatokkal ecseteli a még nem is műkö­dő rendszert. (Gondolunk itt egyrészt a 3—3,5 kilométe­res többletút valótlanságára, valamint az ugyancsak valótlanul ecsetelt megnyúlt eljutásl időre). Minden közlekedési válla­lat alapvető feladata — így a Voláné is —, hogy olyan vo­nalhálózatot alakítson kí, amelyik megfelel a fő utas­áramlatoknak, biztosítja az eljutási lehetőséget az alá­rendelt irányokba is, és a gazdaságosság minimális kö­vetelményének megfelelő közlekedési üzemet működ­tet. A tiszántúli járatok vo­nalmódosítása előtt 1978 de­cemberében és' 1979 májusá­ban végeztünk utasszámlá­lást csúcsidőben. Azt állapí­tottuk meg, hogy a Múzeum elnevezésű megállóhelyet az utasok 32,9 százaléka vette igénybe. Tisztában voltunk tehát azzal, hogy az eljutási lehetősége jelentős számú utasnak rosszabbodni fog. A hálózat módosítását azonban a városszerkezet, a forgalmi rend módosulása, a Belváros tehermentesítése mindenképpen indokolja. A szakemberek véleménye. sze­rint Szeged város növekedé­se elérte azt a pontot, hogy a Belváros teher­mentesítésére intézkedé­seket kell tenni. Vélemé­nyünk az, hogy a belvárosi f: nkciók egészen a Marx térig terjednek. A Nagykörút vonalában minden sugárút­itól jó átszállási lehetőség van, az eljutás tehát megol­dott. Kifogásolták az utazási költségek növekedését is. Ez egyes viszonylatokban igaz akkor, ha eddig semmiféle helyi bérletjeggyel nem ren­delkeztek. A Volán helyi for­galmában természetesen az érintett átszállóhelyeknél közlekedő Járművei kapaci­tását megnövelte. Az át­szállóhelyeken fedett meg­állóhelyek kiépítésére a ta­nács egyelőre kellő fedezet hiányában nem vállalkozhat. A cikknek a 22-es számú vonalra vonatkozó kérdései­re azt válaszolhatjuk: a ter­vezés időszakában tisztázó­dott, hogy a Kereszttöltés ut­ca vonzáskörzetében 1979­ben és 1980-ban 1250 lakás átadására kerül sor. Ez mint­egy 4 ezer utas utazási igé­nyének kielégítését jelenti A felsővárosi útvonalak és le­hetséges nyomvonal-vizsgá­latok azt mutatták, hogy csak a petőfitelepi vagy tá­péi vonalak átvezetése jöhet számításba. A tápéi vonalat az elmúlt években több íz­ben módosítottuk, a. vonal utasáramlatai olyanok, hogy nem tudná felvenni csúcs­időben a Belváros irányába a Kereszttöltés utca utasait, így csak a 22-es vonal jöhe­tett számításba. A vonal mó­dosítása két meglevő meg­állóhely 22-esként való mű­ködésének megszüntetését eredményezte. Erre vonatko­zóan több alkalommal utas­számlálásokat végeztünk, és megállapítottuk, hogy azok utasforgalmát a 73-as számú vonal kocsijai át tudják ven­ni. Legutóbbi számlálásunk szerint például az ATIVI­ZIG gépüzemébe reggel 5— 8 között 114 dolgozó lépett be, akik közül 72-en érkez­tek autóbusszal, legtöbben egy járaton, 34-en. Így a gép­üzemhez kifelé utazó utasa­inkat zsúfoltság nélkül tud­juk kiszállítani. Egyedüli hátrány e térségben az, hogy a belvárosi közvetlen eljutá­si lehetőség megszűnt. Ennek nagyságára pontos számadat­tal nem rendelkezünk, de teljes biztonsággal állítjuk, hogy össze sem hasonlítható a Kereszttöltés utca Igényé­vel. Javaslatunk a megfelelő átszállási lehetőség megis­merése és kihasználása" — olvastuk Tölgyesi Béla és Sebők Imre, vagyis a városi tanács vb építési és közieke. désl osztályvezetője és a Vo­lán személyforgalmi főosz­tályvezetője válaszlevelében. összeállította: Pálfy Katalin I

Next

/
Thumbnails
Contents