Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

( 8 Szerda, 1979. november 2ÍI Számítógép az építőiparban Csoda-e. ha 24 óra alatt felépül egy 10 emeletes Irodaház? Első hallásra hihetetlennek tűnhet, pedig az USAban egy építőipari cég véghezvitte ezt a bravúrt. A siker titka: az építkezést megelőző Időszakban minden várható körülményt feltérképezve olyan tervet készítettek. amelyben még a szerelók mozdulatait is meghatározták. Az épületet alkotó dobozszerű elemekbe a bútorokat is elhelyezték. A helyszínen nem volt más feladat „csak" az elemek egymáshoz illesztése, hegesztés., csavaro* Ez a példa egy í sok közül, hiszen az utóbbi 10—15 évben a fejlett ipari országokban az építőipar számtalanszor produkált nem mindennapi dolgokat. Ezeknek az építkezéseknek a közös jellemzője: a boszorkányos gyorsaság. Az Ilyen építkezések azonban nem mindig gazdaságosak. Ugyanis a fennakadások elkerülése végett óriási menyn.viségű tartalékokat kell felsorakoztatni a háttérben: anyagot, energiát, gépet sőt munkaerőt is. Ez alaposan megdrágítja a munkát Ezek a kísérleti építkezések elsősorban nem la ilyen jellegű tanulságokkal akarnak szolgálni. A cél annak bizonyítása. hogy milyen megoldásokkal lehet minimálisra szorítani a kivitelezési Időt Erre egyetlen módszer kínálkozik: az építést megelőző előkészítő szakaszban olyan tervezőt szervezői tevékenység, hogy a későbbiekben a véletlennek szemernyi esélye sem legyen. Ez számi tógép alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. Hisz gondoljuk csak meg: egy kórház tervezésekor több mint ötezer szempontot kell figyelembe venni, hogy a létesítmény zavartalanul funkcionál ion. S akkor még nem számoltunk az egyéb tényezőkkel. Például: milyen anyag mennyibe kerül, honnan szerezlietó be és más effélékkel. A számítógépes tervezésnek — az úgynevezett rendszerszemléletű tervezésnek — vannak hazai úttörőt de kevesen. S aki el is ér valamilyen figyelemre méltó eredményt e területen, sokra nem megy vele A szakma alig figyel fel rá. Így ezek a jeles szakemberek jobbára — és főként külföldi szaklapokban — publikációkkal próbálják bizonyítani elképzelésük helyességét. Hangsúlyozni kelt nem arról van szó. hogy építeszeink az alkotás egyes szakaszaiban nem élnek a számítógép kínálta előnyökkeL Ez azonban kevési Arra van szükség, hogy a tervezés egésze történjék számítógéppel. Csak így érhető eh hogy a rajzasztalokon hibátlan tervek készüljenek. Mert könynyen belátható, hogy az utólagos tervmódosítások a legtökéletesebb szervezést is felborítják. S azt nem kell különösebben bizonygatni, hogy a kivitelezés időszakában történő egy-egy változtatás miijen káoszt okoz a jelenlegi szervezésben, dacára annak, hogy egyre több építőipari vállalatnál használják a számítógépet. Persze ez önmagában nem üdvözít; nélkülözhetetlenek a magas fokon képzett szakemberek is. Való igaz. képzett mérnökeink és matematikusaink vannak. De fehér hollónak számit az a szakember, aki egyformán beszéli a műszaki nyelvet, a számítógép nyelvét. Az Ilyen szakembertípus hiányának oka elsősorban az oktatásban keresendő. A fejlett ipari országokban már az ötvenes évek végén megkezdődött a felsőfokú iskolákban p szervezési és számítástechnikai ismeretek tanítása Ttz év múlva a középiskolákban, a hetvenes évek kezdetétől pedig az általános iskolákban ls oktatják az alapfokú számítástechnikai ismereteket. Az egyetemeken Ilyen képzési rendszerben tanuló leendő szakembereknek természetes munkaeszköz a számítógép. Hogy van ez a honi gyakorlatban? A mérnök nem tudja „beszélni" a számítógép nyelvét Ezért szüksége van a lordítóra, a matematikusra, aki kiválóan ismeri a gépet Ketten együtt tudják szóra bírni a számítógépet. Baj akkor van, ha a gép nem ért valamit vagyis téves adatokat közölnek vele. Ilyenkor a matematikus nem tudja korrigálni a hibát — ha az műszaki jellegű —. mivel nem ismeri az építészet nyelvét S kezdődik minden elölrőL A számítógépes kultúra hiánya csak egy a sok olyan tényező közül, amely növeli a szervezetlenséget A vállalatok zöme egyelőre még az adatok utólagos feldolgozásánát Illetve az ügyviteli munka könnyebbé tételénél tart Pedig a számitógép gyorsaságát igazán az építkezés előkészítő szakaszában lehet és kell kamatoztatni. Egy példa: az egyik frankfurti építőipari vállalat hűtőtornyok építésére specializálta magát Olyan számítógépes programot dolgoztak ki. amely alapján három óra alatt ki tudják számolni, hogy adott helyen mikorra és mennyiért készül el a létesítmény. Ez a módszer nálunk eddig két okból nem valósult meg. Az egyik közismert: nincs egyensúlyban a kereslet és kínálat; többet kellene építeni. mint amennyi az építőipari vállalatok kapacitása. így tehát a kivitelezők előnyösebb helyzetben vannak, nincsenek rákényszerítve a gyorsaságra. A másik ok: a fentebb említett esetben a beruházó a kivitelezővel köt szerződést! A hazai gyakorlat viszont más. Az építtető megbízást ad a tervezőnek, s csak akkor keresi meg a kivitelezőt. ha elkészültek a 4ervek. Ebben az esetben az építőipari cég kész tények elé van állítva, már szó sem lehet az építést megelőző időszakban történő alapos, minden szempontot figyelembe vevő szervező munkáról. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kivitelező vállalatok sokszor későn kapják meg a terveket, akkor még nyilvánvalóbb: nemcsak az építők okolhatók a tervszerűtlen munkáért A jelenlegi helyzet tarthatatlanságát már sokan felismerték. Ezért törekszünk az úgynevezett fővállalkozói rendszer meghonosítására. Ennek lényege: a fővállalkozó a beruházás, a tervezés és a kivitelezés minden szakaszában részt vesz a munkában. Megyénkben is van már ilyen kezdeményezés. A DÉLÉP. a DÉLTERV, a város és a megye beruházási vállalatának szakemberei megegyeztek, hogy a jövőben együtt készítik a költségvetéseket. közös adatbank alapján. így az árkalkuláció is egyszerűbbé válik. De ami a legfontosabb: a kivitelező részt vesz az előkészítő munkában. A DÉLÉP és a DÉLTERV között olyan megállapodás is született, hogy az ú! típusú épületek terveit egy közös tervezőiroda alkotja meg. Az épitővállalat más területen is próbálkozik a fővállalkozó szerepének a betöltésére. Céljaik között szerepel, hogy magánépíttetőknek csináljanak családi házakat, panelből. Vagyis: a megrendelő (beruházó) igénybejelentése után a cég végez mindenféle munkát, egészen a kulcsátadásig. Ha a kivitelező részt vesz a beruházói és a tervezői munkában is. akkor az többféleképpen kamatozik. Például megszűnik az az áldatlan állapot, amikor tervező és kivitelező egymásra hárítja a felelősséget, ha valamilyen rendellenes dolog adódik. Az ok világos: a cég csak önmagát okolhatja, ha hibázik. Ez arra is ösztönzi az építőket, hogy az eddiginél lelkiismeretesebben dolgozzanak. A kivitelező munkája az előkészítő szakaszban csak akkor lehet eredményes, ha a vállalat rendkívül gyorsan tud reagálni a megrendelők Igényeire. Vagyis rendelkezik olyan adatbankkal és műszaki háttérrel, amely lehetővé teszi, hogy kezdeményezőként léphessen feL Ez a sokágú tevékenység a számítógép kínálta előnyök kihasználása nélkül nem lehet eredményes. Horváth István Településfejlesztés társadalmi munkában Nyitott kapukat dönget a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, amikor felhívja az ország lakosságát, tanácsait és társadalmi szerveit, hogy indítsanak településfejlesztési társadalmimunka-mozgalmat az ország városaiban és községeiben. Maga a Népfront is érzi ezt, nem véletlen, hogy a szeptember 2-án keltezett felhívás már utal a lakosság korábbi felajánlásaira, amelyekkel hozzá kívánnak járulni lakóhelyük fejlesztéséhez, csatlakozva a XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozó munka versenyhez. m Nálunk már hagyománya van a településfejlesztési társada Imi munka-mozgalomnak. Évek hosszú során át száz és százezrek segítették önkéntesen és díjazás nélkül a településfejlesztési tervekben szereplő közérdekű célok megvalósítását, járultak hozzá a lakosság életkörülményeinek, ellátottságának javításához, a környezet védelméhez. A bölcsődék, óvodák, iskolák, napközi otthonok, játszóterek és sportpályák építése és fenntartása, a járda-, út-, vízvezeték- és csatornaépítés , a fásítás, parkosítás, öregek napközi otthonának létesítése és támogatása nem tartozik a rendhagyó események közé. Még az önmagában nem túl szívderítő, úgynevezett „lesz agitáclónak" is a legrokonszenvesebb formája, amikor a különböző települések lakóinak, szocialista brigádoknak a felajánlásairól érkeznek hírek, mert valamennyien megszoktuk, hogy az ilyen természetű vállalások rendre teljesülnek is. Igen, kétségtelenül átment a köztudatba, milyen nagy segítséget nyújthat a társadalmi munka a települések fejlesztésében, egész előrehaladásunkban, az arányok első hallásra mégis sokakat érthetően meghökkentenek. Mert a statisztika azt mutatja, hogy a társadalmi munkában megtestesült érték országosan is meghaladja a tanácsi fejlesztési alapok 10 százalékát, például Baranya megyében 28,5 százalékkal növelte a lakóhelyek fejlesztésére fordítható összeget, és létezik olyan település is, ahol a fejlesztések 80 százaléka társadalmi munkából származik. Az abszolút számok is megérdemlik a figyelmet. A társadalmi munka értéke országosan 1976-ban 2,6 milliárd forint, 1977-ben 3,2 milliárd, tavaly már 3,8 milliárd forint volt, s az idén ennél ls jóval többre számíthatunk. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy a településfejlesztést szolgáló társadalmi munkának a negyedik ötéves tervben teljesített 7,4 milliárd forintos értéke a most folyó ötéves tervben megduplázódik. Aki szeret olvasni a sorok között, az eddigiekre támaszkodva több fontos kérdést fogalmazhatott meg magának. Beszéljünk ezekről nyíltan, amiként nagyon őszintén vitatkbztak ugyanezekről a kérdésekről a közelmúltban a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának közös ankétjén is. Az egyik ilyen, nem ls teljesen Indokolatlan aggály, hogy meddig fokozható még a társadalmi munka. Jelenlegi gazdasági helyzetünk, amelyre mostanában más alkalmas érv híján könnyen hivatkozhatunk, ebben az esetben is kínálja magát. Hiszen. ha településeink' egy része — jelentős része — csak a saját szűkös bevételi forrásaira van utalva, B ugyanezeken a településeken a lakosság jogos igényei várnak kielégítésre. nem sok szó férhet a válasz igazságához: ha azt akarjuk, hogy legyen, csinálni kell, vagyis tovább kell növelni a társadalmi munka részarányát. mert nincs más választásunk. példát erre: Ha a már elvégzett társadalmi munkát mindenütt pontosan tartanák nyilván, és számolnák el, az derülne kl, hogy országosan 10—15 százalékkel nagyobb értéket hozunk létre jelenleg is, mint amennyiről a hiányos adatok tanúskodnak., Könnyű belátni, hogy a teljesítményt híven tükröző, pontos nyilvántartás tovább növelné a részvételi kedvet és ezen keresztül a produktumok értékét is. A másik, teljesen kézen-' fekvő észrevétel, hogy miképpen adódhatnak annyira nagy különbségek a társadalmi munka részarányát tekintve település és település között? (Az egy lakosra jutó társadalmi munka tavaly a megyékben 437 forint, Budapesten 36 forint volt, és hasonló aránytalanságok mutatkoznak, ha egy-egy megyeszékhelyet a kisebb községekkel vetünk össze.) Ismert. hogy a fejlesztések finanszírozásának jelenlegi gyakorlata a központi támogatás elosztásakor a nagyobb településeket, a nagyvárosokat részesíti előnyben. E megoldás mellett szól a pénzeszközök hatékonyabb felhasználása, ellene viszont az az egyáltalán nem kívánatos következmény, hogy ilyen módon a települések közötti aránytalanságok tovább növekszenek. m 2. Szerencsére e kényszer szülte érvnél azért többet is tudunk mondani. Már a mai gyakorlat is Igazolja, hogy a településfejlesztés társadalmi segítésében, az új létesítmények építése mellett, mind nagyobb szerephez jutnak a karbantartó. fenntartó jellegű munkák, s a jövőben — elsősorban a városokban — e területeken, sőt, még a lakóház-fenntartásoknál is fokozódhat a társadalmi közreműködés. S a szakemberek szerint a településfejlesztési társadalmi munkában még jó néhány más területen is jelentős kihasználatlan tartalékokkal rendelkezünk. Csak egy jellegzetes A lakosság mindenesetre érzékeli ezt a különös gyakorlatot. és a társadalmimunka-kedv — fordított arányban — ehhez igazodik. Egyszerűbben szólva, az adatok azt mutatják, hogy azokon a településeken a legkisebb a társadalmi munka részaránya, ahol a legnagyobb a központi támogatás. E helyzeten mielőbb változtatni közös érdek, ezt kívánja településeink arányos fejlesztése és a társadalom igazságérzete egyaránt Azt csak ráadásnak teú klnthetjük, hogy ennek révén tovább nő majd a lakosság aktivitása, a településfejlesztést szolgáló társadalmi munkában való részvétele. Kéri Tamás Á fuvai miniatűr A Szovjetunió délkeleti határvidékén található a Tuvai ASZSZK. Az itt élők ősi foglalkozása az állatteÜzemegészségügy A felvilágosító és megelőző munka eredményeit, a színvonalas. Jó orvosi ellátást bizonyítja, hogy amíg 1965-ben 85 millió alkalommal keresték fel az emberek a Német Demokratikus Köztársaság orvosi rendelőit 1977-ben már 153 milliónyian. Ezekben a számokban benne szerepel az idejekorán megszervezett és jól működő üzem-egészségügyi hálózat munkája is. Az NDK dolgozoinak 65 százalékát látják el üzemegészségügyi intézmények, legyen szó balesetről, betegségről, munka-egészségügyi előírásokról vagy utógondozásról. A fejlődést jól érzékeltetik a következő adatok: a 4000 dolgozónál többet foglalkoztató üzemekben 1965Lcn, 89, löTO^eft 94, 1977; ben pedig már 113 poliklinika működött A 2000— 4000 dolgozót foglalkoztató üzemekben járóbeteg-rendelő intézetek működnek, számuk 1965-ben 223 volt, ám 1977-re már 315-re gyarapodott. A kisebb üzemekben — 500— 2000 fő — üzemorvosi rendelő, illetve a még kisebbekben — 200—500 fő — ápolónői szolgálat működik. Az orvosi helyek száma az elmúlt 12 évben 1866-rol 2063-ra nőtt az ápolónői szolgálaté azonban az üzemek méretének növekedésével párhuzamosan — némileg csökkent. A mezőgazdasági és ipari kis- és középüzemek dolgozói vagy a nagyüzemek egészségügyi intézményeit vehetik igénybe, vagy a helyi egészségügyi intézményekben kapnak ellátást. Á téeszfagok munkakönyvéről B. I.-né szegedi olvasónk leányát, aki eddig a mezőgazdasági termelőszövetkezetben, mint családtag dolgozott, felvették tagnak. A felvétel után közölték lányával, hogy váltson munkakönyvet, és adja le a téeszben. Olvasónk nem érti, hogy miért van erre szükség, eddig a termelőszövetkezeti tagoktól a munkakönyvet nem igényeltek. Kéri: Ismertessük, mit mond ezzel kapcsolatosan a jogszabály? Olvasónk tájékozódása nem egészen pontos. Valóban, 1979. július 12-ig a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépő tagoktól, nem minden esetben követelték a munkakönyv leadását. A mezőgazdasági tagok egyes munkaügyi kérdéseiről szóló 8/1979. (VII. 12.) MüM—MÉM számú együttes rendelet szabályozta a termelőszövetkezeti tagok munkakönyvvel történő ellátását, kezelését A mezőgazdasági szövetkezeti tagok munkavégzésével kapcsolatos tagsági jogok és kötelezettségek egységes nyilvántartása és továbbfejlesztése érdekében azoknak, akik 1979. július 12én, vagy azután léptek valamelyik termelőszövetkezetbe munkakönyvet kell váltaniuk. E határidő után a termelőszövetkezet írásbeli munkamegállapodást csak azzal köthet, akinek munkakönyve van. A munkakönyv megfelelő rovatába mindjárt a belépéskor be kell jegyezni a tagsági viszony keletkezésének napját, és a tag személyi alapmunkadíját. Egyébként a munkakönyv kiállításánál a munkakönyvbe történő bejegyzéseknél a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes jogszabályokat kell alkalmazni. További tájékoztatásként megemlítjük, hogy munkakönyvvel kell ellátni azokat a munkakönyvvel még nen: rendelkező tagokat is, akik a mezőgazdasági szövetkezette! e rendelet hatályba lépése előtt kötöttek munkamegállapodást, vagy a közös munkában részt vesznek. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtását 1980. január 1-én kell elkezdeni és 1981. december 31-ig be kell fejezni. A munkakönyvhöz szükséges nyomtatványokat és a munkakönyvet a szövetkezetnek kell kiállítani. Nem kell e rendelkezést alkalmazni azokra, akik már elérték, vagy 1981. december 31-ig elérik a nyugdíjkorhatárt. Dr, V. M. nyésztés, ami világosan tül*» röződik a tuvaiak népművészetében is. Széles körben elterjedt itt a díszített bőrből való eszközkészítés: edényeket, lószerszámokat, tás. kákát csinálnak belőle. A csont-, fa- és kőfaragás min. táit szokás szerint Tuva ál. lat világa szolgáltatja, A leginkább figyelemre méltó a kőfaragás. Az Altáji előhegységben nagy számban található a faragáshoz csodálatos alapanyag: az agálmatolit. A tuvaiak ezt a2 ásványt napkőnek nevezik. Számos meleg színű árnyalata van: rózsaszín, lágysár. ga, szürkésbarna. A meste. rek, mielőtt faragáshoz kezdenének, a követ néhány napra vastag, nyers szövetbe csomagolják. Ettől lágyabb, eiasztikusabb lesz a kő, könnyebben megmunkálható. A mesterek egyszerű eszközökkel formázzák a figurát, A legnépszerűbb kőalkotások, a 10 centiméternél nem nagyobb szoborminiatűrök, 'egtöbbször állatfigurák. A kőfaragók népművészek, akiknek eredeti foglalkozásuk a mezőgazdaság. Nincs művészi képzettségük. A mesterség hagyományait nemzedékről nemzedékre örökítik. (APN)