Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

32 Vasárnap, 1979. november 18. Mi lenne, ha... ;;; mindenki olyan mereven tartaná magát az utasításhoz, mint azt ön tette, tisztelt örtálló. Felvigyázó, Rendezd? Azok kedvéért, akik természetesen nem érthetik, miről van szó, hadd meséljem el, ki is Ön, s mit is őriz olyan szigorúan, ön, ugyebár, lehet önkentes, vagy hivatásos, lehet egy alkalomra megbízott, esetleg meghatározott Időre felkért, s általában az a dolga, hogy valamire, valakire, a rendre, egy esemény zavartalan menetére, a közreműködőkre, a szereplőkre vigyázzon. ön lehet karszalagos, lehet anélküli, lehet igazolvánnyal „hitelesített", s lehet, hogy csak térbéli helyzete jelzi dramaturgiai funkciójáL Szóval ön az, aki ünnepségeken, meghívóval látogatható rendezvényeken, tömegeket vonzó megmozdulásokon azon a helyen áll, ahol a meghívókat, igazolványokat, belépőket, engedelveket fel kell mutatni. Persze előfordulhatnak olyan esetek is, amikor nem őrömteli esemény miatt állítják önt arra a bizonyos helyre, ön felügyelhet. természeti katasztrófák, rendkívüli események helyszínén is, amikor az elzárt terület vedelme a feladata. Félreértés ne essék, én most nem a rendnek a magyar nyelv szabályai szerint egyetlen összetett szóval kifejezhető őrére gondolok, hanem önre, akiről nem látja már messziről az. óvodás gyerek ls, hogy a rend őre. Sokszor találkoztunk már, sokan találkozhatnak önneL Találkozott például egy alkalommal az OKGT vezérigazgatója, akit ön sehogy sem akart beengedni az emlékezetesgázkitörés elzárt területére Nem volt belépési engedélye, ez kétségtelen, de talán mégsem kellett volna őt kíváncsiskodó civilnek néznie, miután megmondta a nevét és a beosztását... Volt önnek vitája a Kossuth-díjas színművésszel is, aki hiába állította, nélküle nem tarthatják meg a szabadtéri aznapi próbáját. Igaz, a közreműködők számára rendszeresített belépőjét nem mutatta rögtön föl. De hót abban az esetben ön igazán nem védekezhetett azzal, hogy nem kötelessége mindenkit ismerni... Mondhatnék persze közelebbi példákat is: ön azt hiszi,a televízió emblémájával díszített személygépkocsit — csomagtartója tele kábellel, lámpával, kamerával, akkumulátorral — csak azért akarja vezetője bevinni a vendégek kocsijai számára fenntartott parkolóhelyre, mert nem szeret gyalogolni? Vagy ha megengedne még egy kérdést: a2 eseményről lapját tudósító újságírót azért nem engedte fői az új híd avatásakor a meghívott vendégek számára fenntartott helyre, mert önnek azt mondták: érdeklődők azon a lépcsőn ne közlekedjenek? Mint hallottam, ön nem csupán az újságíró igazolványát felmutató tudósítóval volt szigorú, hanem az ünnepségen e'nöklő tanácsi vezetővel is. Persze, mindketten Időben elfoglaltak azért a helyüket, de ez nem önón múlott ám! Summázatra tán nincs is mar önnek szüksépo. Talán ennyiből is érti, miért gondolom, hogy nem lenne jó, ba minaenki olyan mereven tari taná magát az utasításhoz, mint azt ön tette, tisztelt örtálló, Felvigyázó, Rendező... Folytassam esetleg mégis a példák sorát? PALFY KATALIN M' eztelen fenekű kisgyerekek f • g f -u • . f fm Ott állnak a falapátos üregudvara. Almát rágcsáló i T 711 l^l^tl O K /Yf* / asszonyok. Az a dolguk, hegy a kislányok udvara. Kötő- B V 1_S fV F .' 1 ^fjR. S O X. - krumplifolyamot tereljék, nyükben egrest hozó kislányok J VVA mm* Romok, faldarabok kupacai, udvara. Gumilabdával fejelgető elkorhadt gerendák egymásra fiúk udvara. Piaci kosarat cipelő \f A -r Isrt a na i rrAI dobálva, meszesgödör, szikrázó, fiúk udvara. Háztetőkön, forró V QZIQl Cgy UOVOírOl nedves, sárga homokdomb fopléhlemezeken mászkáló fiúk gad az udvaron. Süt a nap, a udvara. Pinceajtó mögött pisilő Ennyi volt a játék. Hamarosan dörmögő hangok lakások ablakai az udvarra tárkislányok udvara. Udvar. '„Gyerekek, ez a Tyúkpiac tér hallatszották ki a szobából, az- va villognak az őszies fényben. Bolygas őszirózsák, muskátli, 2.?" tán az ideges vihogás az utcá- Hogy az öreg lépcsőházat el_ kínjukban sárgult kései paradi- És a néma csend után. mindig ról, az ablakon át Beljebb ha- robbantották, anyám leveléből csomok az udvarra néző abla- újra és újra a visító, bolond fé- jóit, pongyoláján ugráltak a vi- tudtam meg. Amint a mellékutkokban. kezhetetlen jókedv, és „Most én, rágok. cáról nyitott új bejáraton az udA pince előtt a földbe verve" most én, hadd legyek az ember." A nő vihogott, papucsos egyik varra lépek, önkéntelenül is vékaró. Elég magas. Teljesen ért- Halottat is játszottunk. lábát térdben behajlítva fel- gigfut a szemem az udvar kohetetlen — rajta egy pohár víz Lisztesládát árult valaki a ka- emelte. Pusmogtak, aztán kijött rabbi határvonalán. Az ecetfa van. Azt süti a nap. Árnyékoso- pu alatt. Olyan magas volt, az öreglegény. Jól megölelte a itt volt jobbra, most csak az oldik. mint egy söröspult. Felhajtható szekéren a lucernát, amit még dali kis ágak látszanak, talán Egyszer görögdinnyét hozták fedele tárta föl, hogy belül há- hajnalban vágott, amikor a köztük, a levelek és vékony ágak az udvarba. Nyugodt, lassú moz- rom rekesz van. Ezzel a kicsik szántásból hazajött. Megindult mögé elbújva a tönk, a kapudulatokkal gúlákba rakták. Ül- jól jártak, mert majdnem el vele a kapu felé. Az öregasszony aljat befalazták, abból üzlethedögélt az éjjeliőr. Pipázott, fel- tudtak feküdni egy-egy rekesz- a botját rázva kiáltozott utánuk, lyiség lesz az utca felé. A pin~ áljt, körüljárt. ben, és nagyon jól megfelellek Ment az öreglegény, könyöké- celejáratok megmaradtak. EgyeMásnap reggelre a dinnyék halottnak. vei kilökte a kiskaput, vitte a lőre a rozsdás nagy ajtók is, szétgurultak. Valahány volt, Amikor a lisztesládát megvet- lucernát. amelyek mögött a hosszú lépcsőszerteszét az udvaron Ezek a ték és elvitték székéren. a ki- A másik meg vihogott. sor elvezet egészen az alsó színdinnyék — éltek. Párosával, hár- esik nagyon sajnálták. A ház, mintha nagy, nyitott tig, a város alatt húzódó zegmasával-négyesével, összedugott Aki a bányában dolgozott, an- fülekkel hallgatózna. És a kiál- zugos borpincékbe, fejjel, összeesküvő daccal ta- nak nemcsak a ruhája, hanem tozó éjfél előkerül vallatásra Mintha én lennék idegen ittnyáztak itt is, ott ls, még az ud- a kerékpárja is piros lett. A másnap, fényben is. hon, annyit változott az udvar, var távoli sarkában is. Nevették vendéglő talponállójában nem Ilyeneket hall az udvar: „Nem Itt most is megtalálnék minaz asszonyok az éjjeliőrt. Köpe- itta a sört pohárból, csak üveg- rólam tépték le, ugye, éjszaka a den helyet csukott szemmel, éjnyén feküdt, ébredezett. Kezében bői. fehér inget a halápi erdőn?" szaka is ahol gyerekek voltunk a kihűlt pipa. összekapaszkodtak. Egymás Ilyeneket: „Ott feküdt maga, és játszottunk, a történetek megA tisztára mosott arcú, konty- vállát fogták, másik kezükben jól tudja, arccal a nagy te- elevenednek. Kifelé is lehet ba fogott hajú asszonyok a piac- tartva a sörösüveget, azzal figu- hénsz,.. ban, amikor a pince— azért figyelni ról jöttek, a nevetősek. ráztak, énekeltek, táncra is moz- szerre hívták!" Ilyeneket hall: Az árnyékban eligazítást tart Tyúkpiac tér 2. dúltak. „Hej, de siratni fogod te még a brigádvezető. Csendesen beMi, gyerekek, így tudtuk meg. Kétszer nem ütöttek meg sen- azt a fényes, holdvilágos estét!" szél a falat támasztó, deszkáhogy régen ez volt a neve: egy kit. A földön fekvőnek senki Néha még az asszony lánykori kon, ládákon üldögélő emberekhegyi ember bejött az udvarra, nem rúgott az arcába, nem ta- nevét is beletoldva: „Hej, de si- hez, megbeszélik a munkát Megkérdezte: „Gyerekek, ez a posott a hátára, nem hajolt le ratni fogod te, la-la, la-la (két- Mellettük a jószagú fenyődesztéI 2?n « , , . h1gy .yjra me«üsse- ,Aki a két srótag) ..." és tovább. kákról legöndörödött forgácsban Csodálkozó pillantások fogad- földre került, annak el kellett Az indulat hatására egész játszik három gyerek Kettő a ták. Az öreg. lehet, hogy talán onnan mennie. megformált mondatok szaladnak friss sárga homokban ugrál Az már tíz éve sem járt a városban. Egyszer egy fiú egymás után elő. udvar hosszában kifeszített dróMost hát keresi, de ezen a ne- hármat is a földre tett.. Nem Mintha már máskor is próbál- ton piros hajszalagot lenget a vén. Talán akkor éreztük meg egyszerre támadtak rá, kivárta ták volna, vagy talán ezek az szél egy kislány kisteknőben először, hogy egy történetben mindegyik a sorát. Szemből. indulatos mondatok hosszú időn mossa a babája rulxáit élünk, aminek nem tudjuk a De amikor nagy kört fizetett, át formálódtál: ki? A nyitott ablakon át főzés , „ a bányászok elmentek. Nem vet- ... előbb csak a zörej hallat- közben, mintha fél fültel minTyukpiac tér 2. tok el a sört. mert nem ugy ve- szik a kapualjból. Nagy, gumi- denki ide hallgatózna, mit beAmikor az öregember elment, rekedett, ahogyan ok. Nem mel- kerekű kocsik, van három is. szél a brigádvezetó Hogyan hacsikókedvű, viháncoló játék tel fogta föl a támadást, erővel. Erős lovak húzzák. Hidegvérű iádnak tovább a munkával kezdődött az udvaron. hanem fogásai voltak. igások. Fordulnak, tolatnak. , „ . , . El tehetett játszani az embert A nő az utcáról bekönyökölt A lovakat igazítják míg a ko- Közelebb jonek a gyerekek is. Egészen az utcáig kimenni, las- az ablakon. Kezét szeme magas- esi hátsó része egy vonalba kt S.Lf .r6 8 san, öregesen döcögni be az ud- ságába emelte, hogy belásson a rüi a pincebe vezető deszka- ,g , . nyugodtan, varra, hogy a fal mellett kupor- földes szobaba. A ház, egyike a csúsztatóvaL alaposan elmagyarázza a mungó kislányok szeme egészen mellékutcában álló. félig már a Közben a lányok egyszerre kamf"etet' A gyerekek figyelik, nagyra nyíljék, amikor aztán járda szintje alá süllyedt há- ugrálnak te a földre Ott ültek ?.°.ndol°"1 ma«a^ba,n- h°£y meg tehet állni előttük és meg- zacskának, elég megviselt. Az a krumplival megrakott kocsi- J < a íelnőttekkérdezni: „Gyerekek, ez a Tyúk- öregasszony, kinn az udvaron a kon. Visítoznak Van amelyik MI Ienne- ha megkérdezném a piac tér 2 ?" tyúkok után járkált ilyenkor, nyers krumplit rágcsál Férfika- gyerekeket: „Mondjátok, ez a Aztán az értetlen pislogások benn a szobában pedig egyedül rok nyúlnak értük. Csipkedik, TyukPiac tér 2 ?" változatai. Hang nélkül. feküdt az öreglegény, a fia. ölelik a lányokat. KONCZEK JÓZSEF A

z asszony az egész gyárat bejárta, de egyetlen karbantartó munkással sem találkozott Végül a H-épület púv céjében talált két embert. — Mit óhajt, fiatalasszony? ,— Nem tudom, jó helyen járok-e? (Soha nem tudjuk, hogy jó helyen járunk-e? Ha nem bántanák, ha sikerül elintézni azt, amiért oda igyekeztünk, akkor jó hely az, ahol járunk.) — Kellene nekem valaki, aki csempézni tud. — A legjobb helven jár. kézcsókom. Én mindenhez értek, de a csempészés, akarom mondani a csempézés a szakmám. Igaz, Zsuzsu? — Igaz, mester, arany a maga keze — Mit kellene csempézni? — A konyhát, a fürdőszobát és a wc-t És mennyiért, csinálják? — Meg fogunk, egyezni.. Aliig kérek va.la.mit, imádok olyan helyen doLgozni, ahol ilyen szép menyecske a háziasszony, biztosan jol főz? — összeget mondjon. Különben anyám főz, én. tanulcik. — Kézcsókom, nem baj. a mama biztosan még jobban főz, mi nagyon szeretjük a házi kaját, igaz, Zsuzsu? Vidékiek vagyunk. — Igaz, mester — elcsöppervni készüíó orrát jobb könyökén a munkásruhához dörzsöli. Nedves folt marad a helyén. — Nősül a gyerek, azért fustzok egy keveset, bogy hadd keressen. , — Értem — mondta az aszszony, és undorát alig bírta leplezni — Kiszállnánk terepszemlére a hét végén. Ha anyag van, el is kezdenénk. — De hát azt sem tudom, hogy miből mennyi kell. — Minél több, annál jobb. Anti A mester marad, legfeljebb beszámítjuk Ubrravalókésnt A mester úgy gondolta, hogy ebéd előtt mar nem kezdenek új munkához. Egyre azon töprengett, hoigy mi történne, ha bitumiranal ragasztanák fel a csempéket. Még soha nem csempezett, de annyit értett az építőanyagokhoz, hogy hidegre-melegre melyik. hogyan reagál Eilkepzelie Zsuzsut amit taknya-nyála egybefolyik, a fejebúbjaig fekete, kezéhez ragadt csempékkel rohangál a finom házban. És elképzelte a szép lakashan dühöngő fiatalasszonyt, amint eppen főz a konyhában (meg ha nem is szokott főzni, most; valamilyen okból eppen ő főz a szépen csempézett konyhaban), elindulnak. a csempék, és folyik lefelé hosszú csíkokban a bit.umin. Elnevette magát hangosan. A mester betanított mindenes a. gyarbam, szakmája nincs, komolyan nem is ért. semmihez, többnyire toldoz-foltoz. A buszmegállótól még jócskán gyatogolni kelleti A mester és Zsuzsu sietősen lépkedtek a megadott cím felé. — Zsuzsu, csempéztél már? — Nem, mester. — Én sem, de megcsináljuk. — Megcsináljuk, mester. — Büdös a lábad? — Büdös, mester, — A zofcnid is ki van szakadva? — KI van, mester. Annyira, hogy föl se húztam. Nagy baj ez, mester? — Nem baj. Túl finom helyre jöttünk, lehet, hogy te kell vetni a cipőt. Idős asszony nyit ajtót. — Jaj, végié. Már nagyon vártam ám magukat. Jöjjenek gyorsan. Mit esznek? — Kézcsókom. nem eszünk ml semmit, reggel csak inni szoktunk. Pár kupicával megiszunk, aztán bírjuk ebédig. Igaz, Zsuzsu? — Igaz. — Zsuzsu, folyik az ész. — Igen, mester. — Nincs zsebkendőd? — Volt. de elhasználtuk, amikor a lapját nyelét csináltuk. — A tömítés, az a koszos rongy volt a zsebkendőd ? Hát hiába nevellek? — Ne bántsa már szegényt, hozok mindjárt zsebkendőt, addig menjenek be a konyhába. — Te tökkelütött hülye — ilyenkor komolyan haragudott Zsuzsura —, most miattad el fog feledkezni a reggeliről a nyanya. — Majd szólok neki. — Bolond, ez nem tanya itt... — Tessék a zsebkendő. Hoztam egy kis pálinkát, fogyasszák egesze — Kedves egészségére — emeli az üveget, a saájához a. mester —, a p»harakat viaszaadom, kár lenne értük, ha véletlen öszszietörnének. Meg nekünk így jobban is esik. A mester maltert, kevert Sehogy nem akart sikerülni, hol híg volt, hol nagyon sűrű. A csempék a világiért sem akartak a falon maradni. De. a mesteren ilyen apróságok nem foghatnak ki. A pincében fellelhető összes deszkát, lécet felhordatta Zsuzsuvaü, majd keretet szögelt, úgy, hogy mindegyik sorhoz jutott léc. A csempék szép>en sorakoztak egymás után. Zsuzsu csodálattal barnulta mesterét, megint elismerte magában, hogy a világ legokosabb embere. A mester elindult, hogy az anyagiakat elintézze a háziakkal. Zsuzsut megbízta, hogy a léceket, kereteket, szedje el a faltóL, fenn kell, hogy maradjanak a csemptek. És valóban, amikor a házinéni beleszámolta a mester kezébe a kétezer forintot. Zsuzsu akkor szaladt be a szobába mocskos bakancsában, nagy. mészfoltos nyomokat hagyva a szép szőnyegeken. — Mester, mester' Fönnmaradt, nem esik le... — Ugyan, fiaim. Menj, mosakodjál meg. Így a buszra sem engednek föl. A léceket vidd te a pincébe, a szerszámokat mosd el előbb. — Sok baja lehet, ezzel a fiúval... — Jó gyerek ez. Csak valami baj van az orrával, mert mindig folyik. Én már megszoktam. — Miért nem küldik orvoshoz? — Küldtük, három napig fektették, aztán mintha mi sem történt volna... — Ha valami probléma van, a kedves lánya megtalál a gyárban. — Remélem nem lesz semmi, rengetegbe került — Tetszik tudni, eaek a mai anyagok... — Hát nagyon drága. volt És még a maradékot ls elviszik? — A meszet nem visszük A mester fáradtan, de i jd végzett munka örömévei ballagott lefelé a hegyről Mögötte haladt néhány léptessél Zsuzsu, mint a málhás szamár. De nem, törődött semmivel, mert a mester száz forintot adott néki. FARKAS ILONA