Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

29 Vasárnap, 1979. november 18. Gyermekfolyóirat Tanácselnök munkaruhában ÉVEK. Milyen a szülő? „Nekem nem lehetett, hadd adjak a gyerekemnek." Kárpótoljuk magunkat. A legtöbben még mindig játékot, sok. drága, esetleg haszontalan játékot adnak, mások mindenáron „taníttatnak", megint mások ruháznak, csokoládéval tömnek. Magam könyveket veszek, halomra, parttalanul, önkontrollvesztetten. És ahányszor belépek egy-egy lakótelepi kiskönyvtárba, jóérzésem, józan örömöm alatt még mindig lapul egy csipetnyi irigység: ezekben a könyvtárakban nyüzsögnek a gyerekek. Folyóirat? A reálgimnáziumban valahogy senkinek sem tűnt föl, hogy a mai magyar irodalomra összesen két tanóra jutott — már érettségi láz idején. Pár hét múlva a felvételin Juhász Ferenc verset kellett elemezni... (Mas téma. hogy később egy intézményi szavalóversenyen a magyar tanszék két oktatója is tanácstalan volt: kl az a Nemes Nagy Ágnes'!) Rágondolni is rossz, micsoda szédítő bakugrasokra kényszerültünk! Évekkel ezelőtt szempillantás alatt megértettem hát Hegedűs Andrásnak, a Kincskereső című gyermekfolyóirat alapítójának és szerkesztőjének indokait Hiszen szépen is mondta, hittel. Benedek Elekről. Móráról („a keresztapa"), révükön a gyermeki lélek csodáinak felnőtt tiszteletéről úgy tudott beszélni, hogy percekre meg_ fényesedett tőle a világ. Idestova nyolc éve, hogy megjelentette a Kincskeresőt: a szegedi tanárképző főiskola kiadványából öt évvel ezelőtt országos folyóirat lett Ünnep van hát. évfordulója, s általános szokásaink szerint mikor máskor beszélnénk róla? TÉNYEK. Ez az esztendő a Kincskereső szempontjából amúgy is ünnepes. fordulós. Hiszen — alcíme is deklarálja — irodalmi folyóirat. ofttni^pfcckíiek. Mármost Móricz és wrorá centenáriumát természetesen- megülte a maga módján és eszközeivel, és itt van még a nemzetközi gyermekév. Ha akarjuk, gyermekévi vállalkozó© sainak tekintjük a következőket: Kincses rajzok címmel kiállítást rendeztek szeptember elején a folyóirat illusztrációiból és gyermekrajzokból; a szeptemberi számot kizarólag gyerekek illusztrálták; decemberben „abszolút gyermekszám" lát napvilágot, melyben minden betű és vonal. írás és rajz a gyerekek alkotása. De: gyermekév vagy sem, úgy vélem, azért mérföldkójellegüek az ötéves országos lap eme vállalkozásai, mert pregnánsan bizonyítják, hogy jó, okos célokért sikerrel dolgozik. Az elkoptatott szavak után a közhelyes megállapítás is kívánkozik: ez nem kevés: és a kényszerérzet, hogy a hitelüket vesztett kifejezések igazát immár csak sok szóval bizonyíthatjuk. Tehát: a Kincskereső szerkesztősége az eltelt évek alatt arra törekedett, hogy irodalmi alkotások révén, azokhoz kapcsolódva. komplex művészetszemléletre nevelje az ország 10—14 éveseit. Ennek érdekében meghatározott arányok szerint, egyre tökéletesedő szerkezetben és szerkesztéssel adott át műveket a gyerekeknek. és arra késztette őket. hogy e műveket ne egyszerűen elfogadják, hanem teremtő módon fogadják, velük, általuk alakítsák önmagukat És miért nem kevés, miért lehetett nehéz, hogy az előbb emlegetett gyermekszámokon, a kiállításon kívül az országszerte lélegző Kincskereső-klubokkal. számtalan pályázati eredménnyel a nyári táborozásokkal, az ezerféle modon megnyilatkozó olvasoi érdeklődéssel immár dokumentálni lehet: a közönségét valóban aktivizalni. mozgósítani, irányítani. tettre késztetni tudta ez a lap? Csak ami hirtelenjében eszembe jut: először ls nem volt elődje mindebben, a Kincskereső úttörő, hisz az úttörők intézményes művészeti nevelése a lap megindulása kizárólag az iskolára hárult. Amely — és ez lehetett a dolog másik nehézsége — számtalan egyéb feladata mellett soksok helyen sehogyan, de korszerűen általában sem tudott művé. szetre nevelni. Nem itélet ez az iskolai tanításról-nevelesről, pusztán arról van szó, hogy a kettőnek, iskolának és folyóiratnak más-más a természete is. a dolga is. Éppenhogy egymást kiegészítve, egymás produktumait jol hasznalva érnek valamit — és itt a harmadik probléma: minthogy nem volt gyermekfolyóirat, iskolai használatának nem alakulhattak hagyományai. Most? A lap szerkesztői naphosszat tudnak beszelni arról, hogyan használják a Kincskeresőt a rajz, a történelem, a földrajz, az ének-zene tanításában. a bábszakkörben, a színjátszó csoportban, az úttörő-foglalkozáson, a napköziben, a családi körben és elsősorban a magyar nyelv és irodalom tanítási óráin. Nem mondhatjuk még persze, hogy minden lehetséges módon, a legoptimálisabban fölhasználják! A Kincskereső teljes. minden igényt kielégítő használhatóságáról sem .beszélhetünk. De az öt év alatt eljutottak például a Zala megyei .JCincsker eső-hét"-hez, amely nem más, mint alkalom és példa; lássuk, milyen az, ha egész tájegység pedagógustársadalma, ifjúsági vezetői, felső tagozatosai, a szüleik, meg ki tudja még. mennyién, ifjúsági irodalmi folyóiratra és a gyermekolvasás ügyeire figyelnek. Roppant akadálynak látszott a soroltakon kívül, hogy nem volt. vagy kevés volt az irodalom, amely napjainkban született, mai gyerekeknek. A lap igénye tiszteletreméltó: nem ifjúsági irodalmat kér; „az" irodalomból válogat az ország és a nagyvilág alkotóinak eddigi és újonnan születő művei közül azokat amelyeket a gyerekek meg tudnak közelíteni. Hiába tűnik végtelennek ez a tenger, hiába számtalan a cseppje, a mű. ami tartalma, esztétikus formája, embert alakító értéke révén a szerkesztői szűrő közbeiktatásaval a lapokra jut: hiányzott. a 10—14 éveseknek szóló kispróza. Az ötödik évben már tagadhatatlan, hogy a szerkesztőség: műhely. Léteved. közlési lehetőségeivel úgyszólván kikényszerítette a műfajt, sok fiatal író a Kincskeresőnek írt gyermekekhez szóló novellákat. És nemcsak ez a spontán inspiráció működik. Kisprózapályázatot hirdetett a szerkesztőség, fiatal alkotóknak, mai gyerekek életét tükröző írásokra. hasonlót ezután is terveznek és az új tehetségek menedzselését folyamatos feladatuknak tartják. KÉTELYEK, TERVEK. Hozzáértők mondják, a 10—14 éveseké — kulcskorszak. Mert . ez a világgal való ismerkedésnek, az egyéniség kialakulásának korszaka. Vagyis roppant fontosak az élményeik. az őket ért hatások, a tevékenységeik jellege és minősége. Idézet egy értékelő jelentésből: „A Kincskereső szerkesztőségéé az érdem, hogy teljesíti évek óta vállalt feladatát: olyan szépirodalmat. újságot juttat a gyerekeknek. amely olvasásra, müértésre. elmélyedésre nevel, amely felébreszti a társadalmi, nemzeti öntudatot, amely nemes erkölcsöt sugall s még sok más fontos pedagógiai célt szolgál." Hogyan? Következhetne itt egy végehossza nincs felsorolás, mi érték és kié látott már napvilágot a lapban. Ismertethetnénk részletesen a folyóirat szerkezetet, indok, lássál, szerkesztői meggondolások, kai. az évek során véghez vitt változtatásokkal, újításokkal és jótékony állandóságokkal. És leírhatnánk néhányat a különféle természetű konfliktusokból, amelyek az ötéves lapot ugyanúgy kísérték, mint az eredmények. Csak két kérdés és a válaszok — a Kincskereső főszerkesztőjével. Deme Lászlóval folytatott beszélgetés részlete: — Igaznak érzi-e a megállapítást. miszerint a Kincskereső irodalmi anyagának megválasztásában óvatoskodó, konzervatív szerkesztői szemlélet is megnyilvánul? — Ha eddigi gyakorlatunkat a konzervativizmus vádja éri — vállaljuk. Más kérdés, hogy ki milyen jelentést tulajdonít ennek a szónak. Az bizonyos, hogy túl merész, még kiérleletlen, le nem tisztult út- és iránykereséseket nem szólaltatunk meg. A gyerekeket eligazítani kell a világban, hogy később szilárd ízléssel maguk ítéljenek. Mondjam. hogy később is ráérnek megzavarni őket? Vagy: modern az. ami elég régi. hogy már mindenki elfelejtse. — Nagy vívmánynak találom, hogy minden számot más-más képzőművész illusztrál, így az öt év alatt körülbelül ötven grafikus látásmódjával ismerkedhettek meg olvasóink. Arra törekszünk, hogy a Kincskereső képzőművészeti élményeket is adjon, ilyen szempontból is minél gazdagabb, színesebb. változatosabb legyen. De ragaszkodunk az irodalmi anyag tartalmát kifejező illusztrációhoz, mert figyelembe kell vennünk az életkori sajátosságokat — Arról beszélünk, okkal, hogy a Kincskeresőt tömeges érdeklődés övezi. Az utóbbi hónapokban majdnem húszezerrel csökkent a példányszáma... — Még mindig több. mint az ország egyéb irodalmi folyóiratainuk csszpéldányszáma. Mindenesetre való igaz. hogy sok előfizető lemondta a lapot, sok korábbi vásárlója most nem veszi meg a pavilonban. Mert megdrágult. Különféle terjesztési problémákkal is küszködünk. Mindazonáltal úgy látjuk, nem olvasói értékítélet fejeződik ki a példányszám csökkenésében. Ugyanakkor megpróbálunk mindent megtenni azért hogy a kevesebb jobb legyen, hogy egvre színvonalasabb lapot csinálhassunk. És minden rendelkezésünkre álló eszközzel új módszerrel igyekszünk bővíteni olvasókapcsolatainkat es fejleszteni propagandánkat. SULYOK ERZSÉBET N

em volt nehéz kalauzt találnom. Bárkit kérdeztem, mindenki tudta, merre lakik a tanácselnök. Murányi György. A nyitott kapun át egy. kettőre a tágas kertben találom magam. Az alsó épületnél mesterember- szorgoskodik egy körfűrészgéppel. Körülötte mindent hamvasra szürkítő fűrészpor jelzi, régóta dolgozik. — Jó munkát! — Köszönöm, van. Nűtolok. — Tessék? — A deszkákat készítem eló a garázsajtóhoz. így lehet majd egymásba csúsztatni. No jó. asztalost már látok. de... — Én az elnököt keresem. A tanácselnököt. — Az vagyok... — Ez a munkaruha ... — Miért, csak nyakkendőben tud elképzelni? Különben, szabadságon vagyok. Szeretem a fizikai munkát, így aztán, ha csak ' tehetem, dolgozom mindennap. Nyáron már reggel négykor talpon vagyok, s mielőtt a hivatalba, á. dehogy hivatalba, szóval, ide a szomszédba, a tanácshoz átmegyek. itthon végeztem valamit a ház körül. — Mit? — Mikor mit! Barkácsolok. Nézzen szét. van itt mindenféle szerszám, kisgép. Kevés szakmunka van, amit én nem magam végzek. — Eredeti foglalkozása? — Géplakatos. — Most asztaloskodik. — Most De voltam már itt. a háznál. kőműves. szobafestő, padlóburkoló, , mj minden még? r A kert végében fóliaágy tartovasai sorjáznak, megakad rajta a tekintetem. — És kertész? — Az is, mint majd mindenki Mórahalmon. Dolgos népség lakik itt s előttük csak a munkának van becsülete. A kétkezi munkának. Nem azért csinálom, azaz, nem tudatosan azért, de úgy érzem, ez is hozzájárult, hogy befogadtak. — Idegen? — Mondhatnám. Domoszlóról származom. Egyszer apám meglátogatott, megdicserte a kertet, a szőlőt, aztán azt mondta: „Tudod, fiam, szép. amit Itt csináltál, még nekem is lenne kedvem itt lakni, csak legalább a ház mögött ott lenne a Matra!" Ez így van. öreg fát nem lehet átültetni, de a csemete, meg a suháng még megfogja az idegen helyen — a homokon is. * A sors erre a. homokvidékre hozta. Asotthalmon volt katona 1953-tól 1956-ig, megnősült, maradi legalábbis a környéken: Szegeden, a vízügynél állt a munkapad mellé, három év múlva pedig szólította a mozgalmi munka: a pártbizottság a teeszszervezés irányítására küldte Ásotthalomra. Községi párttitkárként 1970-ig ott maradi s ezután lett tanácselnök Mórahalmon. Kapott szolgálati lakást, de telket vett, épített. Cifrát, szépet, emeletes l — Lakhattam volna nyugdíjig az ingyen házban, de nem kellett. Ez az enyém, s űgv építettem, mint a többi mórahalmi. Rengeteget dolgoztam rajta. Falat is raktam, betonoztam ... Haj. erről jut eszembe! Csináltam egy betonkeverő gépel aztán, mikor nekem nem kelleti ( odaadogattam másoknak. Egyszer — ekkor már reg kész volt a ház — egy cimbora hozza vissza. Leteszi, megköszöni. elmegy, de nemsokára visszajön. Beállít egy demizson borral, aszondja. ezt azért hozza, mert pénzt nem kértem a keverőerl Jól van, mondom, akkor gyerünk a pincébe. Megkóstoljuk az övéi hát. mit mondjak, olvao guggolós bor volt! Ha valakit megkínálnak vele. guggolva megy el legközelebb az ablak alatt, hogy be ne hívják újabb pohárra Adok neki az én boromból ízlik? ízlik. Erre kiöntöm az ő borát teletöltöm az enyémmel, és kezébe nyomom a tele demizsont No. hát ezt meg én adom. Elment. azóta nem járt nálam. Megszégyelite magát. * Leállítja a fűrészgépéi kezet mos az udvari csapnál. Lassan szivárog el a lecsorgó víz. — Hetvenkettőben avattuk a vízművel hétéves törlesztésre kaptunk hozzá hitell Már a miénk a vízmű. Kiépült a vízvezeték-rendszer. s megnézheti, alig van ház fürdőszoba nelküL Igényelik is a mórahalmiak. Ez jó. de pontosan ebből van a gondunk: hová tegyük a szennyvizet.? Mély fekvesű terület, rengeteg a gondunk a tavaszi belvizekkel is. hogyan győzzük hát a szennyvizet szikkasztassal eltüntetni? Csatornázni kell A vízraűtársulatot átszervezzük, és szennyvizcsatorna-hálozatot fogunk építtetni. Mar kész a tanulmányterv is. Nemcsak városi gond a csatornázás, vagy. ha annak is nevezik, itt űgy Igaz, hogv a nagyközség városias gondokkal küzd. Kisgyermeket vezet az utcán egy asszony. Az elnök követi a tekintetével — Óvoda! Az is a fejünket fájdítja Van miből, van kivel de nincs mivel vagyis pénz volt, munkaerő is. de leálltunk az óvodaépítéssel, mert egyszerűen nem lehetett kapni betongerendái Visszaadtunk a megyének 2,7 millió forint fejlesztést, s ink'ább jövőre kérjük a befejezéshez szükséges összegei Remélem, jövő szeptemberre elkészül az óvoda A lakosság is segíl sok munkát ajánlottak fel szülők, kisiparosok, de hát anyag kell! — Betongerenda? — Nemcsak az. Födémpanel téglablokk. — Az óvodához? — A lakásokhoz. — ??? — Célcsoportos támogatassa! húsz lakást építünk, azaz1 mindenképpen szeretnénk, ha építhetnénk, mert pénz ugyan erre is lett volna... — De visszaadták a fejlesztési összeghez való jogot... — Igen. és szeretnénk visszakapni jövőre. A CSOM.IÉP ugyanis elvállalta az építési ha mi megszerezzük a két fó éoítóanvagol Hat megszerezzük. Na. elbeszéltük az idői nekem pedig át kell mennem ma még nem voltam bent a tanácsnál Meg-j bocsásson, átöltözöm. De mire is kíváncsi maga tulajdonképpen? — Talán arra. mit csinál egy tanácselnök, ha szabadságon van? — Szabadságon? Idehaza? IGBICZI ZSIGMOND Herceg Árpád Kinek ember vala szép neve Ügy jöttem ide mint aki csodákat akar játszani égig nőni a prés alatt kócolni lecsonkolt lombokat Mert szeretni — azt is kellene kinek ember vala szép neve hozzákocódni tömegben althoz ki örök-szeretetlen S ahogy vándor halad levervén százados falat virágok uralmát hagyva hátr" belékötnék sumák halálba Ezért ls jöttem mint aki csodákat is tud játszani cipelve magammal Földem — reménynek napszámosa — foga-törten FERY ANTAL METSZETE