Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

4 Szombat, 1979. november 17. fiatalokról mmmmm—mm—mmmm—mmm fiataloknak V Éva és hatszáz fiú Sosem jöttem még el üres radt nálunk, de most két kézzel (pontosabban üres évre behívták katonának, jegyzetfüzettel) a 600. sz. Mó- Egyik vesszőparipájaként i a Ferenc Ipari Szakmunkás- tartottuk számon az iskolai képző Intézetből, ha véletle- és az üzemi KlSZ-szdrveze­rül is akadt ott dolgom, tek kapcsolatának Javításét. KlSZ-körökben tudják, a Ebben követni akarom őt, 600-asban mindig történik Illetve az általa megkezdett valami, mindig lehet érdekes utat. Másként . nem tudunk Döntős öntők Egy szakma két arc Egy lap emléke témát találni, hiszen élénk mozgalmi munka folyik eb­ben az iskolában. Ezúttal mégsem egy úf kezdeménye­zésről vagy egy figyelemre­méltó KISZ-es akcióról sze­Horváth Sándor Molnár Mihály retnék beszámolni. Arról közéletiségre nevelése. eredményeket felmutatni az ifjúsági szövetség tömegbe­folyásának növelésében, nogy . . . . ... , . , . . , , , , több munkásfiatal legyen Azbesztruha, talpig érő nem ért veget a verseny. A munkadarabot kaptam, tagja a KISZ-nek. Az én bo- b6rkötény, védőszemüveg, politikánál is javíthattam, lami furcsa csőidomot, garam egyébként a tanulók eTnberrnaSaS vasrúd, mellyel Érdekes feladat volt példá- da tudja, mi ls az ikaptam ugyanis hírt, hogy októberben tltkárválasztás volt: Dobák Éva személyé­ben új ember került az in­tézmény KISZ-bizottságának élére. — Mindenekelőtt meg­kérlek, mutasd be magad! — Harmadikos vagyok, — Mit takar ez az elkép­zelés? tartogassa az óraközi szü- rül Valahogy így képzeljük nétekre. Merje kimondani el a vasöntőket, nagyvona­azt is, ami nem tetszik ne- lúan egybemosva kohász és •if^ 820 8 ? öntő fogalmakat, s ha netán amint végzek, címfestő szak- Í^JkSTsatót "2SS® tUdjUk '%fh0ííy a nagyjábfl munkás-hlzonvítvánvt szer- ye/.eraKroi. oajax eseiemro azaTlos uniformisban izzadó mungás bizonyítványt szer tudom mmdenre találni munkások más-más termé­megoldást. Annak idejen. vek. Decemberben töltöm be a 17. életévemet, tanulmányi eredményem jeles. A Gu­tenberg utcai általános Is­kolába jártam. Igazság sze­rint fodrász szerettem volna lenni. A színek keverésén és az ecsetfocgatásan kivül a versrnondásfoan lelem örömö­met fgy figyeltek föl rám, mindjárt az elején, a kultu­rális rendezvényeken. Első­A századforduló éveiben kezdett bontakozni a ma­gyar ifjúmunkás-mozgalom. 1899-ben a szervezkedő ta­noncok már lapot is kiad­tak. A havonta megjelenő újság az Előre, majd később a Munkásifjúsáig címet vi­selte. Az Előre már pontos programot fogalmaz meg a fiatal munkások és a tanon­cok számára: „Küzdjünk, mert nincs mit vesztenünk, nem veszthetünk ostobaság­bál és megaláztatásnál egye­bet, de nyerhetünk egy szebb jövőt, melyben a becsületes munka valóban nemesít." A munkásmozgalom éle­tében egyre fontosabb szere­pet kaptak az úgynevezett réteglapok — ezek elsősorban a munkásifjúság és mun­kásnők megnyerését, szerve­zését voltak hivatottak el­érni. A már említett Előre után — melyet Migray Jó­zsef 17 éves kőművestanonc szerkesztett — némileg jobb előkészítéssel, hetvenöt éve, 1904. november elsején je­lent meg a tanoncok moz­galmának új lapja: Az Ifjú­munkás. Szerkesztői . - y**01^ Ufy letteTn- volt többek között a halói­vá inHhh , Zw^ó}"" "^^ Atégatáson meg- dali ellen7jéki szociál,demok­vagy inkább a szakmarói... tetszett, jelentkeztem, föl- , Alnári Gvula a romanti­na jó, ne válasszuk Ketté, vettek. Szeretem én ezt, csak Zf^orüJÍIft FS^XO Harmincöt éves vagyok, ne kéne bejárnom. Kistelek- pT a k'rán etóunvt Bar­1961-ben lettem vasöntő rőL ingázom naponta. Fel- ' a oran emunyt Bar szakmunkás. A bátyámtól kelek hajnali négykor, bu­cso» ponto­a maga alkotta vulkán ul, hogy egy magnófelvétel- san. szóval az jobban is si­gyomrálban vájkál, megin- ről fel kellett ismerni Ko- kerülhetett volna. Az öntés­ei ult lávafolyam, tűzíkígyó, mócsin Zoltán hangját. Olyan nél salakos lett... hajtott a »_f t, tnr , üstökből csorgatott izzó jellegzetes beszédmódja volt, normaidő, én pedig mégis­Azt, nogy egyix gyaren vas torokszorító, szemet hogy nekem nem tellett sok- csak kezdő vagyok. 2J222 le » T"??^*1'ne könnyeztető füst alakja kö- ba. — Valamit a barátnőmmel együtt kértük, helyezzenek át bennünket egy másik részlegbe, mert ahol voltunk, szakmailag nem fejlődtünk szinte sem­mit. E téren persze nemcsak a KISZ felelősségét kell ke­resni. Sok múlik az okta­tók lelkiismeretén. Lehet, hogy némelyikük a kényel­mesebb módszert választja: hallottam a szakmáról, mert szozok, dolgozom hattól fél na Gyula, valamint Wojticz­ky Gyula. ket állítanak elő. az öntőről " fT2^: ™™ A havonta nyolc oldalon alkotott kép valahogy Ilyen: £ *am te £ ^tó iik" otlC ^Neh^ J? S megjelenő újság a tanoncok egy ember áll az üst. mel- SgSLtaslSi m-ban A ^ \ ? T érdekvédelmét képviselte, lett és vasat önt. Mit is te- ^vetkező évbL Pestrekér- ^ efflr k€dvmc szórakozá- síkraszállt politikai jogai­hetne mást, hisz vasöntő... tem ^^ & Gábor Aron 80m: 02 érmeim. Édesapám kért. így követelte szervez­— Ez igaz is, meg nem is vas- és fémöntödébe, a har- egyszer adott három negy- kedésl szabadságukat is. — mondja Zsofimyecz Imre, madlk évemet pedig már itt vennyolcas érmet, azóta a Ganz-MÁVAG soroksári töltöttem a szegedi öntödé- gyűjtő vagyok Most vasöntödéjének Igazgatója, ben. Itt is szabadultam, s — A folyékonyra izzított kézi formázó lettem. ben osztály-titkárnak válasz- megmutat egy fogást és az vas mit sem érne, ha nem lenne hozzá szakszerűen el­láttak, másodikban lettem egy évig azt csinálja készített öntőforma. Az öntő­KISZ-tag, ugyanekkor alap- Pedig a cél az, hogy a ke­szervezeti titkár. Azután az zük alól kikerülő szalunim­mtézeti KISZ-bizottságba ke- kás mindent megtanuljon a 3-ültem, ahol a kultúrfelelősi szakma rejtelmeiről, tisztséget bízták rám. _ olyan „kólában válasz­— Új seprű, jól seper — Te, hogy szakma lelke a formázás és a magkészítés. Nekem el­hiheti, tizenhárom évig vol­tam öntő, 30 éve vagyok ve­zető ... majd megpróbálkozom mással ls: P . , . nemcsak gyűjteni, önteni is — A formázás a legszebb 1 ... . , Alkotás. Azt mondanám, jár- lehet érmet- l*»z?Sport­ték, ha gyermekek homo- Plakettet akarok önteni — kozójához hasonló elemeire pályázatra... t-,,^ rr„ u^r tottak KISZ-titkáreak, ahol ' ^ majdnem minden diáktár­vagy ezzel? _ . ... — A világot természetesen 630 lm" nem akarom, nem is tudom — f®". a KISZ-ben te megviUtani. Nagyon sok okos hatszázan vannak a fiúk. Ez ötletet. hasznos tanácsot egyáltalán nem zavar, kóny­laaptam az elődömtől. Kéri hyen szót értek veliik. Jóskától, aki az iskola saját Ugyanahhoz a korosztályhoz nevelésű, hivatásos KISZ-tit- tartozunk, közösek az örö­kára volt. Tanulmányai el- meink és a gondjaink, végzése után fő állásban mer R. I. Törzshelyük: arorszóg — És ml Járatban Szegeden? Magyi A visszatapsolást a szegedi ez ettertünk hangolja a né­Juhász Gyula Művelődési zőtéren ülőket. A közönség „cikizése" nem tartozik formánkhoz. — És mit szólnak a tánc­dalénekesek? — Nem sértődnek meg, vagy ha mégis, akkor sem mutatják. Korda Györggyel, Zoránnal jó viszonyban va­— Nem, nem mindig elég gyünk. Bizonyos dolgokról — válaszolja Rácz Mihály, a ugyan másképp gmdolko­szakáll nélküli Gúnya-tag — dunk. de ebből nem szár­Sokszor érezzük, hogy több mazik harag A paródiának műsorszám kellene. Ehhez különben az ls célja, hogy Központban sem kerülhette el a Gúnya együttes. Kl mit tud szereplésük és a tavalyt szilveszter! műsoruk részle­teivel megnevettették és láz­ba hozták a közönséget. — Ennyi mindig elég a si­kerhez? — Zsűritagként az versenyének országos dön­tőjén. Meg akarja ismerni a szakmát? Figyeljen! Huszonhét versenyző, az ország legkülönbözőbb ré­szeiből Szegedre jutott, kö­zépdöntőt nyert fiatal bir­kózik az öntödei csarnok le­választott „versenyplaccán" a méteres vaskerettel, a forma­szekrénnyel, mely a fából készült minta és a fekete no­mok segítségével alkotott ön­tőformát veszi majd körül. A versenyzők még egyenlő eséllyel rajtolnak az ország legjobb öntője címért, mi­közben a formázok lázasan dolgoznak, egy másik zsűri­tag, Pallós Endre, a Kohó­és Gépipari Minisztérium iparfejlesztési osztályának képviselője az iparág hely­zetéről ad áttekintést, s alig jutott tovább annál, hogy a jövő útja a gépi formázás arányának növelése, de azért gondolok, de bizony az nem­csak ennyi: férfias, erőt igénylő munka. Ez a leg­fontosabb. Ehhez Igazítja az van ember az öntési technológiát, gondolkodást, ügyességet kö­őittck vetei a formázási helyzet megválasztása, a helyes osz­tósík kiképzése, a mimtalkd­vétel és a magberakás. Vál­tozatos munka az öntőé. I. Zs. Az 1911 végén — a szak­szervezeti tanács segítségé­vel — megindított Ifjúmun­kás már új lapként jelent meg Első szerkesztője So­mogyi Béla volt, s ebben a lapban jelent meg — Ré­vész Mihály tollából — az első munkásmozgalom-törté­neti cikksorozat. Diszkó és aluljáró A Jeles pophíresség nyilat- megkérdőjelezte, hogy egya!­kozatot adott egy irodalmi talán léteznék-e olyan nagy lapnak. A nyilatkozat stílusa számban. Hét léteznek. Majd üdén csacska, mondanivaló­* ja már-már ostoba volt. A Csak az a baj," hogy kevesen szavak lényege szerint a dal" doleoznak után- nokn6 eSyáltalán nem akar aolgoznak hatni közönségére, sőt, ő ma­gára se hatnak azok a da­lok, amelyeket elénekel. Mi­nek az Ilyesmiben tartalmat, mondanivalót keresni, mi­kor a lényeg a szépség, a azokat. — Mikor láthatunk Gúnya-műsort? űj azonban tapasztalatokra len­ne még szükségünk. — ötletekben nincs hi­ány — veszi át a szót a sza­kállas Lehr Ferenc. — Ki­dolgozásuk azonban sok időt _ szilveszterkar, a tévé­kiván. Rengeteget pakoro- w Mar járunk a felvéte­lünk, mielőtt egy új poént lekpe jy^j^ _ ez lesz a színpadra viszünk. műsor címe. Mondanom sem Van-e Gúnyáéknak kell, hogy a témát honnan. törzshelye? vettük. Régóta készülünk rá, , ,, , reméljük, sikere lesz. — Magyarország. Évente több százszor adunk műsort — További tervek? a vidéki klubokban, a kul- _ Folytíl.tnl s^^énk ezt tűi-hazakban. Ez sem köny- a müfajt D© felelőwéggel és nyebb, mint a budapesti sze- gondos, precíz munkával — replés. A szegedi közönség mondja Rácz Mihály. — például kifejezetten fogé- Úgy érzem, csak a kezdet kony, megérzi, mit akarunk kezdetén tartunk, még sok mondani. Klünösen a fiata- dologhoz nem szóltunk hoz­labbak állnak kö2el a műfa- zá a magunk módján. Azért junkhoz. s hozzánk is. Attól is járjuk az országot, hogy .nem félünk, hogy a gúnyt és minél több témát gyűjtsünk, a szatírát túlzásba visszük, s J. Iá. a jó kézi formázókra még felhívja a figyelmet a hi- szükség lesz. Hirtelen félbe- «abadultam. szóval, bákra. s nevetségessé tegye szakítja a mondókáját, elő- csak Pályakezdőnek ismerik, csökken az pótlás. — Ezért örültem, amikar a szegedi öntöde kezdeménye­zésére itt, a 600-as ipari szakmunkásképzőben meg­kezdték az öntők oktatását. A vállalatnál korszerű tan­műhely is épült. No, és hadd áruljam el, hogy 1975-ben én lettem a szakoktató. Azóta az utánpótlás nevelésével foglalkozom. És, hogy mi­ért örülök most? Figyelje az eredményhirdetést. A tanít­ványom következik: Har­madik: Molnár Mihály, Sze­ged. — Azt hiszem, én vagyok itt a legfiatalabb, merthogy még csak hárem hónapja igen­számí­elmondta, hogy a „csöves ze­nekarok" közül a Piramissal a M. Mobillal .tárgyalnak", a Beatricével nem hajlandók érintkezni. Végül is így egyszerűbb. Márpedig ha valaki, akkor épp a cég foglalkozhatna a Beatricéhez hasonló „csöves fiatalság, a ruganyos lábak, a zenekarokkal". Most mind­diszkó sejtelmes fényei és a többi... Az Igazat megvall­va, nagyon veszélyes okos­egy, hogy elkötelezett vagy zsebbéli érdekek miatt áll­nak ezek a bandák ott, ahol; kodás ez: mindenfajta fele- a lényeg, hogy értelmes, em­1 ősséget, gondot elhárít, hisz berl beszéddel biztosan szót aki csak énekel, az csak éne- lehet érteni velük, mint kel. Értelemszerűen ő is tud- ahogy ők ls megtalálják a ja, hogy közhelyek halmaza közös hangot a hallgatósá­az, amit dalszöveg ürügyén «fkkal­előad. Ráadásul az említett tlle­A diszkóstílus napsugaras tékes ^Vú politikai, sőt ml boldogsága, hollywoodias jel- több: szocialista művészet­legű műcsillogása, jóllakott P°litikai elvekből utasította dagadt macskára emlékezte- el ezeket a zenekarokat, tő gondtalansága épp olyve­kapja a pontozólapot, s jaj neked versenyző!... — Na, itt egy baki! A versenyző Izgatottan re­peráligatja a kettéválasztott forma letört darabját. Eltelt egy nap, s a gya­korlott szakmunkások me­zőnyében eredményt hirdet­tek. Ebben a kategóriában azflye"'. mint a mű" és igazi lettem harmadik, örülök en<­ugyanakkor a cégnek a kép­viselője, amelyik elvi, poli­nek, már csalk azért is, mert nem gondoltam, hogy elju- ságát hirdető ~ náluk «Fak csövesek magányosságát, kl- tikal> művészetpolitikai gát­taszítottságát, kilátástalan- lások nélkül ontja a sláger­tok idáig. Amikor a vállalati ran húsz évvel idösebb. más versenyt rendezték. utolsó stílusokból _ kikopott, kiöre előtti lettem, úgy jutottam a Mohácson rendezett terü­leti középdöntőbe. Ott meg második helyen végeztem, tek: Második: Horváth Sán- pedig az nehezebb volt, mint gyalogolunk ki a társada­dar, Szeged. a vállalati! Hát továbbküld- lomból, a diszkóklubba-e, — Hű, ez jólesett! Amikor tek ide. Izgultain, de erre avagy az aluljáróba. Legfel­a gyakorlati vizsgán az osz- külön nem készültem, mert Jebb az előbbi többe kerül, tásnál a formarész szaki- már korábban az iskolában tehát csak bizonyos jövede- egyáltalán nem akar közön­tott, egy pillanat alatt leiz- és Itt az öntödében is sokan lem felettiek engedhetik meg ségére hatni és reméli: nem zadtam. Igaz, nem az én segítettek az elméleti és a maguknak. is veszik komolyan, bűnöm egészen, mert viz politikai kérdésekben ellga- A Hanglemezgyártó Válla- Bizony, hogy komolyan ve­került a formába, mégiscsak aodrü- lat metékesét hallgattam a s2*k- Nézzen egyszer körül rossz volt, no és mégis csal: — A gyakorlati vizsga ne- minap a rádióban. A „csöve- abban a dlszkóklubban! pontveszteség. De hát ezzel kem nehéz volt Bonyolult sekről" beszélt. Először is Szántó Péter gyárosok gyomorforditó disz­kónótéját, amelyek épp úgy az exodust, a társadalomból kivonulást hirdetik, mint a Beatrice dalai. Csak kissé konszolidáltan, diszkréten, Mindegy, melyik Irányban Jólnevelten- Pénzes fiatalok számára. Nagyon egyszerű, de túlsá­gosan látszatérvelés ehhez képest, hogy a dalénekesnő gedett, az ő „ügyüket" jobb híján fölvállaló — popzené­szek, énekesek világa.

Next

/
Thumbnails
Contents