Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-15 / 267. szám

4 Csütörtök, 1979. november 15: Szeged vasmüvessége A Somogyi-könyvtár újabb kiadványa Hint • Délmagyarország korábbi évfolyamaiból Is­meretes, ez a kiadvány az­zal kezdődött, hogy a ko­vácsolt vasmunkák szerel­mese, Tipity János hatalmas munkába kezdett: felkutatta éc méretarányosan lerajzol­tatta a szegedi lakatos- és kov ácsmesterek legszebb munkáit, betétrácsokat, fe­lülvilágítókat, lépcső-, te­1 asz- és erkélykorlátokat, ablakrácsokat, zászlótartó­kat, cégéreket, rácskapukat, kilincsekot, sírkerítéseket, kulcsokat öt éven keresztül dolgozott a rajzok elkészíté­sén, s most egybegyűjtve lát­hatjuk 265 rajzán a szegedi kovács- és lukatosipar jele­seinek díszítő munkáit. Gyö­nyörűséggel fedezzük fe! hunte mindazt, ami mellett esetleg naponta sietősen el­megyünk, vagy amiről nem is tudunk. Tipity Jánosnak ez a szép vállalkozása szerencsésen találkozott a Somogyi­könyvtár kiadói programjá­val, melyben egymás után jelennek meg helytörtóne­uink érdekes fejezetei és bibliográfiai ritkaságok; to­vábbá Tóth Béla Írónak a város múltja iránti szenve­délyes érdeklődésével és Tápai Antal szobrászmű­vésznek a vasmunkák iránti olthatatlan szeretetével E négy mozzanat együt­tes eredménye a Szeged vas­müvessége című, szemre igen mutatós, tartalmilag igen gazdag és érdekes könyv, amely egyrészt el­igazítja az olvasót a szakma történetében, bemutatja ki­emelkedő korszakait és egyé­niségeit, másrészt rendszer­be foglalja művészeti irány zatait és műfajait Szegeden Európa-hírű vas­munkások is dolgoztak. A párizsi világkiállításról ezüst- és bronzérmet hozott haza 1900-ban Kónya György, & bronzérmet nyert Ben­kóczy Pál is. Kónya György ezüstérmes kapuja ma Is teljes pompájában látható a Közművelődési Palotában. A mesterek nevei közül ki­fényesedett még Fekete Pálé, Kiss Jánosé, Bllle Já­nosé, Fejős Ferencé, Bene­dek Antalé, Kecskeméti Antalé, Kovács Imréé, Ker­tész Izidoré, Kovács Fe­rencé, Mészáros Józsefé, Szeles Józsefé, Temesvári Istváné. Újhegyi Mihályé, Váry Eleké, Verebély Kor­nélé, Strell Józsefé. Nagy öröm és gyönyörű­ség kézbevenni ezt a testes, szép könyvet. Egy letűnt ipar művészei üzennek benne. Sz. S. L Hagyományok Tápén f» ff Az elmúlt napokban sok legényt* háznál kopogott a postás a behívóparanccsal, legényeink annak rendje­módja szerint bevonulnak katonának. Be azok, s —ahogy Tápon mondanák — reguták he voltak. Sokuk azt sem tudja, hogy mi ls az. A hajdani Időkben a fiúk legénnyé érése egyértelműen azt jelentette, ha a katonai összeíráson az stső viiUáei­on megfeleltek. Szegeden a Kapca névre elkeresztelt al­sóvárosi kultúrházban bo­nyolították évtizedeken át ezeket a vizsgálatokat. A megidézett legények délelőtt átestek az orvosi viziten, dél­után meg szélnek eresztették őket. A szel meg vitte-vitte őket — a kocsmákba. Aki nem felelt meg, arra azt mondták, „fináncnak még filmötletet". Hatalmas dalo­lást, mutatást csaptak Ilyen­kor a reguták az itthon ma­radt cimborákkal. Ugyanez időtől fogva minden valami­re való kocsmában — később a különböző tánchely leégek, ben — megrendezték vasár­naponként a regutabált. Hi­vatalos volt oda az egész fa­lu. Tápén nagyon azép szo­kás volt, hogy aki legény már udvarolt, annak a lány három egymást követő bálra csinált regutavirágot vett Akkor tűzte a kalapjához, amikor érte Jött. hogy szü­leitől illő tisztelettel elkérje az esti bálra. Egyúttal azt is tudatta, hogy szeretné, ha „mögvárná a lány". A lány­tól kapott virágceokrocskák a legszebb szavak helyett je­lentették azt., hogy megvár­ja. s ha kitelik az idő, majd hozznmegy feleségül. Ez a foendalom szánt, volt, n lány ettől kezdve nem járt bálba A bevonulás napja valósá. goa faluzi ünnepély volt még az ötvenes évek derekán is. Már az előeö estén megtör­tónt a búcsúzkodás, szerető­tő', rokonoktól, jó barátok­tól. Akkor beezélték meg azt ls kl kinek a kocsiján vonul be. A nagy nap hajnalán szinte minden tápai utcából kigördült 1—2 parasztkocsi, amelyek lovastól együtt olyan szépen föl voltak pánt­likázva, hogy öröm volt rá­juk nézni. Ülés alá kerültek a katonaládák, a legények meg a föltett féderes ülések­re ülve daloltak. Ez időre a legszebb sötét szfnfl ruhát vetta föl mind, kalapjukat meg a lányok ékesítették a kedvestől kapott csinált virá­gokkal, meg a sokszínű se­lyemszalagokkal. Némelyik legénynek annyi szalagja volt, hogy fátyolként úszott utána a nyargaló kocsin. Va­lamennyi kocsi reggel hót órakor találkoaott a község­háza előtt. Onnan már együtt hajtottak Szögedébe. Leghá­tul — a harmincas évektől — a rezesbandát vivő kocsi gurult ahol fúlták a katona­dalokat Szegedre érve aztán elcsendesedtek. Nem illett itt már danoláaznl. Ittasan megjelenni- meg egyenesen bűn volt. Megkezdődött az eloazt-áe. Csoportokba verőd­ve találgatták a kapun kívül didergő rokonok, vnlon hova kerül a fiuk? A azázad ele­jén nem volt ritka az idegen onszágba Jutó sem. Estére Járt a« Idő, mire „bevagonl­roztak". A nagvállnmáslg ka­tonazenekar kísérte a bevo­nulókat meg a töretlenül ki­tartó édesanyák, testvérek és kedvesek. A mai legényeknek ezek­ből a szokásokból már csak annyi maradt hogy bevonul­nak csendben, mindenféle nótás hírverés, regulaszala­gos kalap nélkül. A katona­élet Hzonban nékik ls tarto­gat eok — egyszer maid em­lékké érő — meeleoetéet. IfJ. Lele József Madárvonulás Kis csapat pólimadár húz a magasban, tilinkozó kiáltá­suk messze száll a fóvilág felett. A latyakos tófgnéken hosszú szárú gumicsizmás emberek tapossák a sarat, hálót húznak. Néhol azinte „forr" a vlz a megrekedt ha­laktól. Jó falatok csábítják közelre a dankasirályok tö­megét, de a karbidágyú meg­álljt parancsol valamenyiük­nek. A tavon az apró mada­rak tarkabarka sokasága lát­ható. A bíbicek és cankók százas csapatokban táplál­koznak, a récék Inkább pi­henni járnak a vízre. A be­nyúló szárazabb földnyelveit ezüstsirályok csapata álldo­gált. Időnként ez ujjas lile hívja fel magára a figyel­met. Szép azémmal jöttek guli­pánok is. Kisebb csapatban 185-öt is számláltunk. Az itt összegyűlő madárvilág az őszt táj megragadó szépségé­vel felejthetetlen élménye­kot nyújt, ősszel egyre In­kább elveszti zöld színét a nád, sárgulnak a falevelek, és nagy a madárforgalom. A vadllba hangja össze­forr az ősz hangulatával, a lecsapolt tó látványával, Örömünkre október elején megjöttek, és azóta a Fehér­tó felett százas csapatokban szelik a levegőt. (Sajnos, csak százas csapatok, Jóval kevesebben vannak, mint ahogy ez Idő tájt tavaly vol­tak.) FJmaradtak a nagy hajnali kihúzások, és nap­közban is kevés liba száll Inni. Időben érkeztek viszont a darvak előőrsei. Hét repült ét a Fehér-tó felett, s tartott délnek — október elején. Azóta rendszeroson éjszakáz­nak a tavakon. A csongrádi és a békési puszták darujai­nak töredéke jár be a Fe­hér-tóra, de a kétszázas csa­patnak is nagyon örülünk. Néha napközben Is járnak a tóra — alacsonyan érkeznek. Rövid ideig kis sirályok ls vendégeskedtek a rezervá­tumban. A dankák közé ve­gyülten szálldostak a vfz fe­lett. Sajnos, nemegyszer talál­kozunk beteg vízimadarsk­kal. A napokban dankasi­rályra bukkantam. Koráb­ban, július-augusztusban sok más madár, például tő­kés- és csörgőréce, azüstsi­rály hullott al, Mivel labora­tóriumi vizsgálat nem tör­tént, így nem tudni, hogy ezek a madaruk mitől pusz­tultak eL A tömörkényi Csaj-tavon több lilefaj (kis­és parti lile)), továbbá paj­zsoscankó és a helyi megfi­gyelők szerint egy ritkaság­nak számító sarki partfutó Is elhullott (A Fehér-tón parti madarak között elhullást nem észleltem.) A beteg vízimadarak nem tengődtek sokéig a tavakon, mert megérkeztek a réti sa­sok (korábban pedig a bar­na réti héják). Az egyre zor­dabbra forduló időjárás vár­hatóan továbbvonulásra készteti az itt állomásozó ví­zimadarakat Széli Antal Utasok útlevél nélifll „MÉM Állategészségügyi ó» Élelmeszerhlglénlai Főosz­tály. TERIMPEX Külkereske­delmi Vállalat. Kérelmére engedélyt adok Jugoszláviából őshonos te­nyészállatok: 5 darab szür­ke bika, 5 darab szőke és iecskehnsú mangalica kan behozatalára Röszke közúti határállomáson keresztül, és az állatoknak az Országos Takarmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség szalk­szervtmártoni teljesítmény­vizsgáló állomásán történő elhelyezésére. Gondoskodjék arról, hogy a állatokat a... közölt rendelkezésemben meghatározott feltételeket tartalmazó, jugoszláv állami állatorvos által kiállított bi­zonyítvány kisérje, Engedé­lyemről egyúttal értesítem Röszke határállomást az ál­latok bebocsátása végett,,," * — Ez a szabályos eljárás. Ahogy a nagy könyvben meg van írva — mondja dr. Te­mesvári Vilmos, n röszkei Állategészségügyi Határállo­más vezető állatorvosa. — Ilyen egy „állatútievél"? — Nem. Ezzel még nem engedhetjük át. Ha az enge­dély második felében írt ha­tósági bizonyítványokat fel­mutatja, a szállító, akkor szabad az út. Az átutazó ál­lat mellé még a fogadó or­szág igazolása ls kell, hogy beengedi. — Miről kap az állat bi­zonyítványt? — Arról, hogy egészséges, és a származási területén fertőző betegség nem volt a szállítás Idejében. — Ha a papír rendben, mehet? — Megvizsgáljuk az álla­tokat ls. Csak akkor. — Volt már jó bizonyít­vánnyal beteg állat? — Nem. — Akkor ez egy örök­nyugalmat, pecsétnyomó munkahely. — Nem egészen. Éjjel­nappal szolgálat, és mennyi esemény... * Oroszlánüvöltés verte fel» környék csendjét, trombitál­tak az elefántok, rekedten ordítottak a medvék, nyüszí­tettek, ugattak a kutyák, rágták a ketrecek rácsalt. Nem csoda, hisz másfél nap­ja, etetés nélkül úton voltak Bariból Szegedre. Várta a közönség, várta a eirkusz ki­küldötte, de jó fél napot még így ts vesztegelniük kel­lett a határon. A cirkuszos elfelejtette az engedélyt megszerezni, s míg telefon­és telexüzenetváltás után meg nem érkezett, a kiéhe­zett, állatok előtt zárva volt a sorompó. A két évvel ez­előtti eset Hódmezővásárhe­lyen is emléket hagyott; a fehérje-feldolgozóban végez­te földi pályafutását a né­hány nap múlva megdöglött elefánt. Egy ponyvás kamion érke­zett Törökországból. A hátul szabadon hagyott, lebegő ta­karó jelzi a határőrnek, vám­tisztnek, hogy üres, nem visz árut a teherautó, mehet nyu­godtan tovább. Egészen Munkára fogják a Napot Mongóliában évente 3600 —3400 órán ét ragyogóan süt a nap. A termelésben és a mindennapi életben egy­aránt mind aktívabban fel­használják s napenergiát. \z egyik eszköz erre a hello­berendezés, amely 65 fokra tudja felmelegíteni a vizet. Ebből kétféle — hordozható és helyhez kötött — változat készült, a ezt többek között eredményesen alkalmazzák a juhászok a rideg állattar­tásra alkalmas területeken, a brigádok mezei szállásain. A Közép-Góbi ajmakban levő „Szumhuh" szanató­riumban üdülök körében is népszerű a napenergiával működő napfürdő. Sikeresen kísérletesnek e melegházak napenergiáé hóellátásával. A számítások szerint minden napenergiá­val fűtött melegházzal éven­te több mint 800 tonna sze­net takarítanak meg. A mongol tudósok bővítik ku­tatásaik területét. ÜjBbban napenergiával „fűtött" la­kóházak tervein dolgoznék. (BUDAPRESS — APN) Röszkélg. A magynr határ­állomáson uz egyik vizsgáló bekémlelt a ponyva sötétjé­be. A kamion platóján ille­delmes csendességben kupor­gott négy kisázsiai „disszi­dens". — Doktor úr, Kecskék! Az állatorvos kérte a ha­tósági engedélyeket, haszta­lan. A sofőr magyarázta, ha eddig nem kellett, ml a fe­nének követelik most. Ért­sék meg, ő ezt csak ajándék­ba viszi az NSZK-ba a fő­nök gyerekelnek. Ajéndék, nem ajándék, itt csak kecske pélkül mehet át. Forduljon vissza — csináljon u kecs­kékkel, amit akar... Nem derült ki, mit tett, de a jó­szágokat eltüntette, s mikor visszajött, dühét feledve, megadóan nyújtotta át útle­velét: Insallah! Allah így akarta. * — Miért ez a szőrősszfvű­ség? — A kívülálló könnyen ránk sütheti, hogy kukaco­lunk itt a határon, hogy le­gyen dolgunk, pedig mi az ország állatállományát véd­jük. — Mitől? — Járványoktól. — Ahhoz, hogy Lajosml­zsén orbáneot kapnak-e a disznók, ml köze a határál­lomás állatorvosának? — Ahhoz éppen semmi, mert bár Igaz, hogy az ls fer­tőző betegség, annak kitörését a helyi körülmények, az állat egyedi ellenaUóképességének csökkenése és más külső té­nyezők okozhatják. Az Ilyen járványok kórokozóit fakul­tatív kórokozóknak nevezzük, s ellenük helyben védeke­zünk. Van azonban más, mi úgy nevezzük, obligát kór­okozó, mint a száj- és köröm­fájás vagy a sertéspestis ví­rusa, amely függetlenül a kö­rülményektől, megbetegíti az állatot, ha szervezetébe jut. — Milyen gazdasági kö­vetkezményekkel jár egy Járvány? — Aligha kell bizonygatni mit Jelenthet egy tömegesei­hullás. Ugyanakkor növelt a kért, hogy annak az ország­nak, ahol kitört egv ilyen Járvány, szünetel az élelmi­szerexportja. — Magyarországnak nem szünetel. — A határállomásokon- (és nemcsak Röszkén) a MÉM­hez és a megyei Állategész­ségügyi Állomáshoz tartozó szolgálat az ország évek óta meglevő Járvírnymenteaségét őrzi. Hát ezért van a „sző­rösszívűség".. — Behoznak egy állatot, hatósági Igazolás, helyszíni vizsgálat bizonyítja, hogy semmi baja: mehet a többi közé. — Dehogy mehet! Előírá­sok szabályozzák az elkülö­nítés idejét, hátha kitör raj­ta egy addig lappangó beteg­ség. Karanténba kerül.., A kórokozók behurcolásá­ért nemcsak az élő állat le­het a vétkes. Holtában sincs nyugta a hivatalos megmé­retéstől. Minden állati erede­tű élelmiszer-szállítmányt szigorú orvosi minősítés kí­séj. Enélkül se ki, se be... — A turistacsomag nem tartozik a hatáskörünkbe, de vannak kivételes esetek, amikor ml ls beleszólunk n kivitelbe. Valahonnan Délről vendégmunkások igyekeztek az NSZK-ba, a kocsiban egy hónapra való hazaival. Az egyiknél negyven kiló túró volt. Beletöltve egy birka bőrébe. Semmi közünk a gusztusukhoz, nem is ezért küldtük vissza, de honnan tudjuk, mit hurcol be a bi­zonytalan eredetű élelmi­szerrel. Nem lehetünk elné­zőek, most ii terjedőben van egy betegség. — Ml az? — Afrikai sertéspestis — Spanyolországban, Olaszor­szágban tizedeli a sertésállo­mányt Igricei Zsigmond Titkok ismerői voltak Milyen a jó kézbesítő? Pontos, derű* és közlékeny. De csak egy bizonyos hatá­rig, hiszen fontos titkokat ls bíznak rá. Levelet és érték­küldeményt visz az embe­reknek. Bernáth Imre és Szűcs Lajos évekig hordta a pos­tát a szegedi házakhoz. Most mind a' ketten nyugdíjba mennek. — Ezerkilencszáznegyven­hatban kezdtem — mondja Bernáth Imre. — Évek múl­va kerültem Szegedre, táv­irat-kézbesítőként. Egy fiatal fiút adtak mellém, hogy ka­lauzoljon az utcákon. Kó­aőbb a térkép aegített. A hi­vatalvezetőnek hamarosan föltűnt, hogy gyorsan vég­zek. Kérte, mutassam meg a táskámat. Meglepődött, mikor látta, hogy nincs ben­ne semmi. Én minden kül­deményt eljuttattam a cím­zetthez. Legutóbb Rókuson volt a körzetem. A régi há­zakban, az ütöttkopott lép. csőkön aok öregember várta a nyugdíját, „Postás bácsi, hányszor mondjam még, hogy az utolsó húszas a magáé." Egyszer aztán for­dult a kocka. Az idős néni hónap elején mindig félre­tette a pénzt a számlákra. A megélhetésre nem sok maradt. Oyakran panaszko­dott Mennyi kellene — kér­deztem. Egy százas — vála­szolta. Kettőt adtam, s utá­na nem győzött hálálkodni. — Volt haragosom la. Föl­jelentett. pedig nem volt iga­za. Később aztán, egyik nap­ról a másikra szemlátomást szívélyesebb lett „Ne hara­gudjon rám, és ha ezentúl levél Jön, a világért se mu­tassu meg a férjemnek." Ügy tettem, ahogy kívánta. Nemcsak vele, másokkal ls. Akadt olyan lakás, ahová, ha bekopogtam és kalapot emeltem, a férfi Jött utá­nam, ha meg az Időjárásról beszéltem, a feleségnek jött levél. Ilyenkor persze nem volt nehéz otthon találni a címzetteket. Bezzeg, amikor számla érkezett... Szűcs Lajos az Anna-kút és a Párizsi körút között járt házról házra nagy táskával. Utolsó munkanapját egy emlék szépíti meg. — Az anyuka karján hoz­ta a kislányt, mikor a gyer­mekgondozási segéllyé' csön­gettem be. „Köszönj el, a postás bácsi nem Jön többet" — biztatta a kicsit. A csöpp­ség erre átölelte a nyaka­mat. Honnan Ismerhetett? Sokszor látott azelőtt. Több­nyire így járunk a felnőt­tekkel ls. Óhatatlanul közeli Ismeretségbe kerülünk ve­lük. — Mindig a becsületet tar­tottam a legfontosabbnak E nélkül nem lehet a mi szak­mánkban dolgozni. Egyszerű emberként kerültem a pos­tához. Huszonhat évvel ez­előtt Eleinte a kézbesítés is nehéz feladatnak tűnt. Aztán megszerettem, még a sok gyaloglást ls hajlandó vol­tam elviselni, hogy találkoz­hassam az emberekkel Mit mondjak, nem lesz könnyű megszokni, hogy ezentúl ott­hon várom a kézbesítőt... J. E.

Next

/
Thumbnails
Contents