Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-10 / 237. szám

109 Szerda, 1979. október 10. Főágak és oldalhajtások Impressziók a 26. Vásárhelyi Őszi Tárlatról A sárkányrepülő maga építette szárnyakon, kihasz­nálva saját szellémi, testi erejét, és a természeti körül­ményeket, beváltja az embe­riség évezredes álmát. Ju­talma a repülés csodája, egy mással nem pótolható él­mény és önnön erejének iga­zolása. A Sárkányrepülő — Kligl Sándor szobra — most a 26. Vásárhelyi öszi Tárlat egyik, ebben a közegben kü­lönösen elgondolkodtató mű­ve. Szándéka, üzenete kitá­gítható, jelképe lehet egy új negyedszázad kezdetének ... Közel száz művész 250 al­kotása látható ezekben a he­tekben Hódmezővásárhelyen. A Tornyai János Múzeum kiéllítóhelyiségeiben és a Medgyessy Teremben fölso­rakozó müvek az előző évek­nél szigorúbb válogatásban és karakterisztikusabb, kö­vetkezetesebb eszmei-tartal­mi-kifejezésbeli csomópon­tokban mutatják föl azokat a törekvéseket, melyek ma a vásárhelyi, illetve az ehhez kapcsolódó képzőművészetet jellemzik. A hagyományok nedveiből táplálkozó főágak mellett a már nemcsak leve­leket és szirmokat bontó, de érett gyümölcsöt is termő oldalhajtásokra is oda kell figyelnünk. Éppen azért, mert ezek szervesen ízesül­nek a törzshöz és főágakhoz, Illetve sikeres öltások termő­re forduló vesszői. Tájábráaolások jelzik a nem túlságosan változatos tematika legerőteljesebb égát. Ezek a tájképek viszont nagyon sokfélék annak elle­nére, ho© a tűnőben levő paraszti világ, az elmúló ta­nyai életforma ihlette leg­többjét. Ez a tájélmény a kifejezésmódok sokféle hang­ján szólal meg. Czene Gábor Mártély! háza naturalista precizitása, csillogó felülete, tagadhatatlanul míves bra­vúrja ellenére is inkább Ide­genforgalmi prospektusba il­lő negédes munka. Csizmadia Zoltán a 724-es 6zámú tanyát ..fotózza" körbe, mint e© helyszínt kereső filmes egy szociografikus ihletésű alko­táshoz. Kurucz D. István minden alkalommal megra­gadja a látogatót azzal a hi­telességgel, „messzelátós fes­tészetének" utánozhatatlanul míves megmunkálásával, fe­lületeinek mélységével, han­gulatteremtő erejével, mely­re kevés példa van képző­művészetünkben. Csikós And­rás ritka bravúrral ad fak­túrát tájképi részleteinek, e© palánk málló repedései­nek, e© szántás borzas fe­lületének, e© víztócsa üveg­cserepeinek. Kollár György Lóránt János iskolateremtő példája nyomán — ennek a tájnak festi meg képi lum­mázatát — az elmúlásnak, az emlékezésnek, az átváltozás­nak . és a születésnek csodá­ját a „na© sömmi"-ben vib­ráló-változó-mozduló-szerve­ződő motívumokból. Mellet­tük van impresszionista al­konyat (Csikós Miklós), lírai estidül (Miskolci László), konstruktivizmus felé köze­ledő rendkeresés (M. Szabó István), lendületes gesztusok­kal fölhordott látomás (Zom­bori László). V. Bazsonyi Arany mélyen humánus festészete ugyan nem elsősorban az alföldi táj élményeiből táplálkozik, mégis erős — mert tartalmi­lényegi! — szálakkal kötődik az itteni törekvésekhez. Há­rom olajtemperájából kettő, bár tájélményekből indult, mélyebb gondolati-érzelmi reminisztenciákat ébreszt. A Gyilkos-tó a kékes-zöldes­szürkés hideg világ szele, a Kálvária a vörösek-naran­csok színeit izzítja föL A táj­ábrázolás tár©i környeze­tünk apró, félredobott esz­közeinek pontos-precíz meg­örökítését is fontosnak tart­ja. Ezeket térképezi föl gra­fikáin Marosvári György, s teremt steril, hipernaturalis­ta teret Kint és bent című festményén. HézsŐ Ferenc mozaik-festészetének két olyan darabját állította ki — Ménes, Szürke gulya —. ahol dekoratív formában, de adekvátan találkozik a meg­jelenítés formarendjével a mozgás tetten érése, illetve a szarvak ívelő ritmusa. Az ember, az ember által alakított környezet találkozik Szálay Ferenc, Somos Miklós és Vecsési Sándor e©-ftgy festményén. Szal© Nyári konyha című temperája a tárlat e©ik legszebb képe. a lege©szerűbb eszközökkel, emberi melegséggel Szinte tapintható közelségbe kerül hozzánk a tapasztott tűzhely, a meszelt fal, a simított föld­padló, a tenyérnyi ablak, ro­konunk a töpörödött anyóka, orrunkban a készülő étel il­lata. Mintha ennek a világ­nak ajtaja nyílna Somos Este a tanyán című képién — bár az ő festési módja finomabb, ©ön©házszerűbb, fátyolo­sabb. Vecsési az alkony kü­lönös fénytöréseiben a hösz­szú parasztház tornácára ül­teti megfáradt alakjait, pi­henni, emlékezni és emlékez­tetni. Talán ezek a művek: árasztják legmélyebbről en­nek a tájnak, ezeknek az em­bereknek Ismeretét, szerete­tét. Az emberábrázolás né­hány alkotónál összekapcso­lódik a történelmi önvizsgá­lattal. Szalay újabb két képet mutat be abból a mind te­rebélyesedő sorozatból, mely az 1848—49-es forradalmi szabadságharc, Illetve annak utóélete a magyar nép tuda­tában. A Kossuth Lajos azt üzente... és a 87 után című. festmények ennek a törté­nelmi önvizsgálatnak újabb festő adalékai. (Jő lenne e©­szer össze©űjtve látni ezeket a festményeket.) Németh Jó­zsef is ehhez a vonalhoz csatlakozik Harangok bevo­nulása című nagyméretű olajtemperájával, melynek kompozíciója kissé teátrális. Koszta Rozália négy portréja sűrített paraszti sorsok hor­dozója, Fülöp Erzsébet kis méretű képei lírai villaná­sok. Szurcsik János grafikai vázlatkönyvéből állít ki ka­rakteres alakokat, Kéri László úgy idézi meg szentesi előd­jének. Koszta Józsefnek alakját és művészetét, ho© közben önmaga arcát és szándékait sem tagadja meg. Csikós András nagyszerű portréja, Németh József ön­arcképe és Gougain-t idéző aktja ennek az emberköz­pontú művészetnek szép pél­dája ezen a tárlaton. Fontos Sándor a táj, az ember és az állat összekapcsolásával i©eksz!k jelképi mondani­valót teremteni. A megfa­©ott madár című képién si­keresebben, A lepke címűn kevesebb eredménnyel. Az ember áll jó néhány szobrász művészetének középpontjó­ban. Tóth Valéria alkotásain a klasszikus szépségideál ta­lálkozik mai emberi kapcso­latainkkal, harmóniaszom­junkkal, Nagy Sándor te­nyérben elférő vörösmárvány figuráit erőteljes, szinte gra­fikus vonalakkal karakteri­zálja. Csikai Márta mártélyi fűzfák göcsörtös törzseibe látja bele asszonyalakjait, Janzer Frigyes nem éppen eredeti, de mindenképpen hatásos plasztikai gondola­tokat sorakoztat a háborúról. Szabó Iván Majolikás lányok című domborműve a helyi fazekasha©ományok mindig megújuló szellemének, a fo­lyamatosságnak állít emléket. E©más mellett láthatunk négy tisztes portrét: Lantos Györgyi ártatlan-csodálkozó kisfiú-fejét, Máté István ke­serű-fájdalmas női arcmását, Englert Judit szikár kemény női portréját és Tóth Julian­na borzas hajkorona alá bú­vó kedves lányarcát. Ameny­nyire eredeti és gondolatgaz­dag Kotsis M. Margit két terrakotta szobra, annyira keresett Kucs Béla Cigány­madonnája. Az emberi gon­dolatok és érzések széles sprektrumát szembesíti na©­szerű festményein Zoltánfi István — szürreális megoldá. sok, léptékváltások, rene­szánsz ihletések, századeleji fotográfiák és mai gondola­tok szintézisét teremti meg alkotásain. A táj és az ember mellett jelentős szerepet kapnak az állatok. Ennek a tájnak el­maradhatatlan élőlényei a lovak, tehenek, madarak. A tárlat e©ik na©szerű fest­ménye Lóránt János E© ló című képe. Fodor József és Németh József alkotásain a gólyák jelennek meg. Németh András linóba faragott képes biológiakönyvének legerede­tibb darabja a Tyúk. Irodalmi, művészeti, Intel­lektuális élmények Ihletik az érmészek jelentős részét. Év­fordulók, utazósok emlékei, megbízások adják témáikat. Frltz Mihály sok rajzos érme közül a na©obb méretű Móricz bronzérem és a Pom­pel előlap a legsikerültebb, Füz Veronika útiélményeit sűríti, Kutas László soproni udvarok motívumait fogal­mazza éremmé. Király Vil­mos pedig bronzkavicsokba sűríti plasztikai illusztrációit. Néhány alkotás — kvalitá­sa, önálló értéke ellenére — ©ökértelenül, légüres térben mozog a kiállítás alapvetően realisztikus világában. Egyik legfeltűnőbb Váli Dezső Tá­lén drágakő című olajfest­ménye, Almásj Aladár sün­disznótüskéjű, groteszk, ne­hezen lefordítható három rézkarca és Várnai László fénygrafikának nevezett montázskísérletei. Mert a többi, akár a sárkányrepülő, a Földről indul iri©lésre méltó, szép légi útjára, Ifogy utána ismét a Földön landol­jon. Tandi Lajos Befejeződtek a Szegedi Kamarazenekari Napok A hétfői koncerttel lezá­rult a Szegedi Kamarazene­kari Napiok előadássorozata. Na© közönségsikerrel mu­tatták be az új műveket, sajnos Vaszy Viktor már nem jelenhetett meg a ren­dezvényeken. A zenei ber­kekben, de a koncertlátoga­tók körében is bizonyára még sokáig szóbeszéd tár©a lesz a bemutatókon hallott sok-sok újdonság, a pezsgő, eleven évadindulás. A szer­zők «©éniségéből, muzsiká­jából áradó életerő, a forma­érzék, a megmunkálás igé­nye, a muzikalitás finomsá­ga és létjogosultsága mind­mind azt sugallja, hogy ha­©ományossá kell tenni Sze­geden a kamarazenekari na­pok rendezvényeit, a mű­vészetpártolást. A két bemutató előtt Mihály András: Musica per 15 című műve hangzott el elsőként, reprezentálva ko­runk zenéjét. A darabot a Budapesti Kamarae©üttes adta elő, Nagy Ferenc ve­zényletével. A zenekar hatá­rozott szemlélettel közelítet­te meg a művet, kerek egésszé formálva a zeneileg igényes, egyéni ízzel telített darabot. Fábián Márta méltó folytatója Rácz Aladár mű­vészetének. Patinás cimba­lomjátékával, avantgard ízű stílusával, mesteri tudással szólaltatta meg Kurtág György: Szálkák című mű­vét. A szaggatott hangvételű, dinamikus futamokkal, ki­tartott pedálmegoldással el­játszott darab ugyanú© kö­zönségsiker volt, mint Kocsár Miklós: Repriche című alko­tása, amely különleges hang­szer-összeállítás: cimbalomra és fuvolára írta a szerző (Fá­bián Mártának és Matuz Istvánnak ajánlva). A darab hét rövid tétel sodró egésze, a dallamot, a motívumokat egymástól szinte észrevétle­nül átvéve szólaltatták meg á két hangszer színeinek egy­beolvasztása vaL Ami pedig a bemutatókat illeti; Kodály-tanítvány Maros Rudolf kifinomult hangzású, erőteljes dinami­kájú, kéttételes műve volt az e©ik, a Kontrasztok. A nosztalgikus karakterű indí­tás, a hegedű-hárfa kettősé­nek finomra csiszolt meló­dikussága, a fafúvók szólisz­ükus szerepe na© mester­ségbeli tudásról árulkodik — arról, ho© Maros igazán sokszínű szerző, új techni­kák tudója, mesterétől örö­költ igényességgel. Másik premierként Durkó Zsolt új műve, a Refrains, hangzott el a Budapesti Filharmóniai Társaság kamarazenekarának előadásában. Közreműködött Szecsődi Ferenc (hegedű). A kilenctételes mű na©lélegze­tű, tömör alkotás — egyéni karakterrel, színnel, melyet n szólóhegedű fog össze. Szí­nes, hangulatos, mély emberi érzelmeket sugalló mű, ener­gikus megfogalmazásban, ár­nyalt. érzékeny hangképzés­sel. Kér viszont, ho© a mű­sorváltozás miatt Döme Jenő na© bőgőszóló jót nem él­vezhettük — Székely Endre. Szöllösy András, Balassa Sándor, Ránki György mű­veivel e©etemben, melyek az eredeti programban sze­repeltek. Kelemen Zoltán Tanácskozás a közlekedésről A közlekedés gazdálkodási feltételeinek, a szabályozók­nak és a termelői áraknak a korábbinál nagyobb mértékű változása fokozottabb gon­dosságot, nagyobb körülte­kintést igényei a jövő évi tervek összeállításánál — hangsúlyozta Klézl Róbert miniszterhelyettes a Közle­kedés- és Postaügyl Minisz­tériumban kedden tartott ak­tívaülésen. Az értekezleten a minisz­térium vezetői a szakágaza­tok, a trösztök, az önálló vállalatok gazdasági és tár­sadalmi vezetőivel közösen számba vették a közlekedés Idei eddigi eredményeit, s a tapasztalatokat felhasználva megfogalmazták a jövő évi gazdálkodás főbb követelmé­nyeit. A minisztérium veze­tése a népgazdasági irány­elvek alapján, a közelmúlt­ban elfogadott közlekedés­politikai koncepció figyelem­bevételével útmutatást adott a vállalatoknak 1980. évi tervük kialakításához. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Huszár István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnö­ke. (MTI) Műszaki könyvek kiállítása Hagvomány már. hogy a közgazdasági napok keretében ki­állítást rendeznek — legfrissebb közgazdasági, ipari és technikai témákról szóló könyvújdonságaikat mutatják be a kiadók. Tegnap az Ifjúsági Ház klubjában rendezett tár­latot Keresztes Tibor, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Igazgatója nyitotta meg Sör és perec „Az író regényében saját véleményét mondja el a vi­lágegyetemről. Intelligensen szórakoztat; és az első köve­telmény, amit joggal tá­maszthatsz az íróval szem­ben, hogy amivel szórakoz­tatni akar, valóban érdekes legyen" — mondta William Somerset Maugham, és eh­hez tartotta magát. Irta in­telligensen szórakoztató re­gényeit, színdarabjait, no­velláit, amelyekkel hírnevet szerzett és sikert aratott — nemcsak Angliában. Ülést tartott a KISZ KB Kedden ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Polinszky Károly oktatási miniszter. Kárpáti Ferenc altáborna©, a Magyar Néphadsereg poli­tikai főcsoportfőnöke, hon­védelmi miniszterhelyettes. Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka. Úszta Gyula, a Ma©ar Partizán Szövetség főtitkára, Kiss Lajos vezérőrna©, a Ma©ar Honvédelmi Szövetség főtit­kára és A bel László, határőr vezérőrna©. a határőrség országos parancsnokságának politikai csoportfőnöke. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára a nem­zetközi és a belpolitikai élet, valamint az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről tájékoz­tatta a testületet. A KISZ Központi Bizott­sága ezután az ifjúság haza­fias, honvédelmi nevelésében és felkészítésében végzett mozgalmi munka tapasztala­tait tár©alta meg Varga Lászlónak, a KB titkárának előterjesztésében. Megállapí ­totta, hogy a KlSZ-szerveze­tek az elmúlt években fel­adataik többségét sikerrel ol­dották meg A Központi Bizottság vál­tozatlanul fontos feladatnak tekinti a hazafias és interna­cionalista gondolkodásmód, magatartás erősítését. A jö­vőben még nagyobb fi©el­met kell fordítani a fiatalok edzettségének növelésére, a tömegsport népszerűsítésére, az Ifjú Gárda munkájának fejlesztésére. Végül 6zemélyi kérdések­ben döntött a Központi Bi­zottság. Barabás Jánost és Pásztor Gabriellát, — akik más, fontos állami tisztsé­gekbe kerülnek — érdemeik elismerése mellett felmen­tette KB titkári tisztségük­ből, intéző bizottsági és tit­kársági tagságukból, Pásztor Gabriellát központi bizottsá­gi tagságából is. Juhász And­rást és Köpf Lászlónét meg­választotta a Központi Bi­zottság, az Intéző Bizottság és a titkárság tagjává, a KISZ KB titkárává. (MTI) Nálunk egyik legismertebb műve a Sör és perec (más kiadásban: Sör és tea, avagy A család szégyene). A re­gény írói mestermű; szer­kesztésmódja. hangulatos, érzékletes, fordulatos elbe­szélő modora, finoman ér­nyalt, mély emberismeretre valló jellemrajzai arról ta­núskodnak, hogy Maugham mindent tudott a mesterségé­ről. Az érdekesség követel­ményének már a témaválasz­tással eleget tett. A Sör és perec hőseit élő, valóságos személyekről mintázta; a re­génybeli elbeszélő, Wil lie Ashenden nem más, mint ő maga, az író; Edward Drif-> field alakjában a Magyaror­szágon is jól ismert költőre és regényíróra, Thomas Har­dyra ismertek az irodalom­történészek; Alroy Kear, a kevés tehetségű, ügyeskedő életrajzíró — egy korabeli kritikus, Hugh Walpole. A főszereplő persze Rosté Gann, Driffield első felesége. Ki tudja, melyik téma vonzot­ta inkább az írót: az ada­kozó természetű, mégis naiv gyermeki tisztaságú nő és a különös sorsú, kiismerhetet­len író kapcsolata, avagy sa­ját ifjúkori szerelmének tör­ténete? A korabeli olvasó­közönség szemében mindkét témának sajátos pikantériá­ja lehetett; bennünket pedig elsősorban a feldolgozás em­lített erényei miatt szóra­koztat. Kíváncsian vártuk a re­gény háromrészes, angol fel­dolgozását, amely az elmúlt hét központi tévéműsorává lépett elő, hiszen három egy* mást követő estén láthattuk. És megint úrrá lett rajtunk a rossz szokás, mármint, hogy hasonlítgattuk az ösz­szehasonlíthatatlant, a re­gényt meg a filmet (Meg lehet érteni, ha némely té­vés alkotó mélyen elitéli ezt a nézői magatartást, de hát ki vállalja annyiszor az a©­mosást, ahányszor közismert irodalmi mű adaptációjának megtekintésére kell a készü­lék elé ülnie?) Se szórakoz­tató, se érdekes nem volt annyira a sorozat, mint a regény. A jelen idejű elbe­szélés és az emlékezések filmbeli váltakozása olyan kínosan szabályosra sikerült, Bili Hays rendezőt látható­an annyira nem érdekelte az idősíkok cseréjének dra­maturgiai funkciója, hatása, hogy végül elérte, ami nem lehetett célja: már-már unatkoztunk, hisz az egy­hangúság figyelemgyengítő. A könyv szellemes iróniájá­nak közvetítésére sem hasz­náltatott a filmszerkezet, a jelenetezés, a képalkotás; csak a színészi játék. A „csak" persze nem a színész­teljesítményeket minősiti, hiszen Ashenden szerepében például nagyszerű volt Mi­chael Hordern. Az ő játéka árasztotta a regény ..levegő­jét", az angol polgári iro­dalmi köröknek kissé arisz­tokratikus, egyúttal egészsé­gesen irónikus légkörét. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents