Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-10 / 237. szám

Szerda, 1979. október 10. 3 Az intézeti nevetésről Háromnapos tanácskozási programmal kedden — az MTA székházában — meg­kezdődött a Magyar Pszicho­lógiai Tudományos Társaság konferenciája az intézeti ne­velés problémáiról. A nem­zetközi gyermekévhez kap­csolódó tudományos rendez­vényt — dr. Polinszky Ká­roly oktatási miniszter jelen­létében — a társaság elnöke, dr. Moussong-Kovács Erzsé­bet nyitotta meg. Több száz pszichológus, pe­dagógus és orvos cseréli ki tapasztalatait a családon kí­vüli nevelés-neveltetés gond­jairól. A konferencia szekciói feltárják, előadói tapaszta­latcserékkel keresik az inté­zeti gyermekek nevelésének, személyiségalakításának ha­tékony eszközeit. (MTI) Üj gyárak, üzemrészek Nélkülözhetetlen vegyi anyagok, élelmezési qg gyó­gyászati cikkek, korszerű számítástechnikai eszközök és egyéb fontos termékek gyártásával megkezdték a befektetett milliárdok tör­lesztését az új nagyberuhá­zások, amelyeket az idén ad­tak át, illetve amelyek köz­vetlenül befejezés előtt áll- • nak. A vegyipar gazdaságos ter­mékstruktúrájának bővítését szolgálja a Borsodi Vegyi Kombinát pvc-gyára. ahol a beruházás befejezése no­vemberre várható, továbbá a Tiszai Vegyikombinát poli­propilén gyára, amelyet már átadtak rendeltetésének. Mindkét ©ár beruházásánál a tervezett fejlesztési költsé­geken belül maradtak, az üzemszerű termelést már megkezdték, és kifogástalan minőségű terméket állítanak elő. A Borsodi Ve©i Kombi­nát az első háromnegyed év­ben több mint 90 000 tonna Rúzsán 5 —diákoknak A rúzsai általános iskolá­sok eddig a vendéglőbe jár­tak ebédelni. Az Ullés és Vidéke ÁFÉSZ csak f© tud­ta megoldani étkeztetésüket Harmadik éve már. ho© a tanulók meleg ételt kapnak ebédre. Turnusok váltották egymást, együtt ebédeltek a felnőttekkel a ©erekek. és ez rossz volt a diákoknak, gond a tanároknak. Ezért határozták el az ÁFÉSZ-nél, ho© megvásárolják a hajda­ni gabonafelvásárló épületét, a volt cserefelepet. Közel van a vendéglőhöz és időle­gesen segít a diákok ebédel­tetésénél. (U©anis a sarki épülettel más tervei vannak az üllési ÁFÉSZ-nek. A 400 szögölös portára a hatodik ötéves tervben új vendéglőt szeretnének építeni.) Arra gondoltak, átmenetileg meg­ha©ják a rajta levó épületet és kis ráfordítással ebédlő­nek alakítják át. majd idő­vel az épületet mindkét ol­dalon meghosszabbítják. A diákok ebédlőjéhez tar­tozik a tálaló-melegítő is, amelyet szintén a nyáron ala'kítottak át az építők. Nem volt vele na© munka, a fa­lakat nem bontották le. csak kimeszelték, kitakarították a helyiséget. Ott tartják mele­gen a tanulók ebédjét. A szomszédos vendéglőben főz­nek. tolókocsin viszik át az ételt. Nincs messze a két épület egymástól, a távolság mindössze 40—50 méter. A na©obb terembe 30 asz­talt és 120 széket vettek. Olajkályhát állítottak be. í© most már semmi aka­dálya sincs annak, ho© a rúzsai általános iskolások, e©szerre és diákokhoz mél­tó köi-ülmények között fo­©asszák el ennivalójukat. Naponta 300 ebédet főznek a rúzsai vendéglőben a diá­koknak. Az Üllés és Vidéke ÁFÉSZ­nek az átalakítás — a ház árával együtt — 600 ezer fo­rintjába került. pvc-t állított elő. s az év vé­géig a termelés 125 ezer ton­nára növekszik. Már a mos­tani termelésnek mintegy 60 százalékát külföldi rendelőit vásárolják. Hazai kooperáci­ókat is létrehoztak, amelyek alapján például korszerű ab­lakokat, ajtókat gyártanak a BVK pvc anyagából. A TVK polipropiléngyára ugyancsak a tervezettnek megfelelően dolgozik. Az alapanyagot a vállalat ko­rábban üzembe helyezett ole­fingyára adja. A finomfóli­ák, csomagolóanyagok, mű­anyag zsinegek és egyéb ter­mékek gyártására alkalmas polipropilén iránt itthon is, külföldön is nagy a kereslet. Idei tervük 36 ezer tonna, ebből eddig körülbelül 28 ezer tonna készült el. A Magyar Optikai Művek­ben a számítástechnikai be­rendezések fokozott gyártá­sát szolgálja az a csaknem egymilliárd forintos beruhá­zás. amely Budapesten befe­jeződött, a zalaegerszegi részleg befejezése pedig az év végére várható. Termékei főként az egységes számítás­technikai rendszerhez kap­csolódnak. A számítógépek kiegészítő berendezései, az úgynevezett perifériák, köz­tük lyukszalagos egységek, mágnestárcsás és hajlékony­lemezes tárolók készülnek a budapesti és a zalaegerszegi telephelyen, az új üzem­csarnokokban. Korszerűsítet­ték a komlói üzemet is, aho­va a részegységek alkatré­szeinek előállítását telepí­tették. A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat kar­cagi új gyárában megkez­dődtek az üzemi próbák, s ezzel befejező szakaszába ér­kezeit a nagyberuházás, amelyre a budapesti telep­helyek rekonstrukciójával együtt körülbelül 800 millió forintot költöttek. Ezzel lé­nyegében kiépül az állatte­nyésztés egyik háttéripara, amely évente kétmillió állat egészségügyi ellátását teszi lehetővé új oltóanyagaival. A karcagi új gyárban a jö­vő év elején kezdik meg az­üzemszerű termelést: éven­te 20 000 tonna úgynevezett premix és 30 000 tonna kar­bafii takarmánykiegészítő­szert állítanak elő. A Gyulai Húskombinát be­ruházása befejeződött, s a vállalat vezetői szeri ntt idei termelési tervüket túlteljesí­tik. Az egész évre tervezett 532 000 sertésből az év első háromnegyedében 388 ezret dolgoztak fel, s megterem­tették a feltételeit annak, ho© az év végére elérjék az 540 ezret. Az első háromne­gyed év további eredményei: 16 000 szarvasmarhat dolgoz­tak fel és 351 vagon ©ulai kolbászt és egyéb száraz árut szállítottak a rendelők­nek, többet a terv időará­nyos részénél. (MTI) Népi ellenőrök tanácskozása A Szeged me©ei városi és érkeznek kapitalista orszá­szegedi járási népi ellenőr­zési bizottság tegnap, kedden Kalmár József NEB-elnök vezetésével ülésezett. Iggn érdekes vizsgálat tapasztala­tait vitatta meg a testület. A népi ellenőrök hét termelő­szövetkezetben — a szaty­mazi Finn—Ma©ar. a for­ráskúti Haladás, a szegedi Tisza—Maros-szög, az Űj Élet. a Tiszatáj, a Felszaba­dulás és a röszkei Kossuth Tsz-ben — jártak és a KNEB programja alapján a követ­kező kérdésekre kerestek vá­laszt. Milyen arányú a tőkés importból származó ipari eredetű anyagok felhaszná­lása; a gazdaságok tudják-e, ho© milyen nyersanyagok Bővül az újszegedi ABC A kereskedelem egyre na­gyobb fi©elmet fordít Sze­ged peremkerületeinek ellá­tására. Szükség is van erre, mert a külső városrészekben még a kisebb élelmiszer­üzletek is túlterheltek. Igaz, több helyen csak az átme­és a ládáknak. A bolt, ha a bővítés befejeződik, 1440 né©zetméter alapterületű lesz. Felét a vevőtér. másik felét pedig a kiszolgálóhe­lyiségek foglalják el. Az új boltot a DÉLÉP munkásai építik, a létesít­neti megoldást segítheiik. Ez mény vázszerkezetével és a a helyzet az új lakótelepek letőgerendázattal már elké­árudáival is. A vásárlóik ez­rei azonban szívesebben tér­szültek. A tervek szerint a tél beálltáig összeszerelik az nek be e© tágas, világos oldalfalak előre©ártott ele­élelmiszer-ABC-be, ahol bő­ségesebb. áttekinthetőbb az árukészlet, és maguk választ­hatnak a polcokról. 1© a bevásárlás is rövidebb ideig tart Újszeged odesszai lakóte­lepe „kinőtt" e© viszonylag modern élelmiszer-ABC-t Ezért újabbat kell építeni. Az épülő üzlet körülbelül akkora alapterületű lesz, mint a mostani. A két áru­ház között az átjárást e© összekötő folyosó teszi lehe­tővé, amelyen a vásárlók szabadon közlekedhetnek. 1© e©szerre használhatják mind a két vevőteret. A rak­tárak is közösen kapnak he­lyet a két épületben. Ehhez azonban előbb a régi ABC-t is át kell alakítani. A tároló­helyek e© részét szociális helyiségekké alakítják, ho© megfelelő munkakörülménye­ket biztosítsanak az ottani dolgozóknak. Még ezek után ls ellendő hely marad a hőtósépekjyek, a zsákoknak meit is. Az új ABC össze­sen 14 millió forintba kerül, s várhatóan jövő nyárra ké­szül el. A vásárlók azonban akkor még nem használhat­ják a teljes kibővített üzle­tet. Az átjárófolyosó megépí­tése előtt u©anis be kell fejezni a régi bolt területén is a korszerűsítést. Erre a munkára most kivitelezőt ke­resnek. Remélhetőleg hama­rosan akad vállalkozó az át­alakításra. hiszen Újszeged jobb ellátása érdekében -igen fontos, ho© minél előbb el-, . .. . készüljön az „iker" élelmi­szer-ABC. amely megszünte­ti a zsúfoltságot és kedve­zőbb feltételeket nyújt a bevásárláshoz. J. E. Somogyi Károlyné felvétele HéöÁCO áU aa élelmiszer-ABC új épületének szerkezeti váza gokból. illetve lehet-e azo­kat hazai, va© szocialista országból származó termé­kekkel pótolni? A műtrá©a-, növény védőszer- és a fehér­jefelhasználást elemezték. A népi ellenőrök megálla­pították. hogy a növényvédő szerek felhasználásánál a szakszerűség és a hatékony­ság, a takarékosság mást je­lent. mint más anyagoknál. Ha a személyi és tár©i fel­tételek biztosítottak, akkor jól tudnak gazdálkodni a növényvédő szerekkel is. Rosszul értelmezett takaré­kosság. ha a gazdaság azt+ irányozná elő, csökkentsék az előírt anyagnormát, a vé­dekezés számát, mert ennek következménye a ©enge ter­més lenne. E©ébként a ter­melőszövetkezetek a gazdál­kodás korszerűsítése miatt kényszerhelyzetbe kerültek, mert rá vannak utalva arra, hogy tőkés importból fedez­zék a műtrá©át, fehérjét, növényvédő szert. U©anis ezeknek az anyagoknak e© része a szocialista országok­ból nem importálható, illet­ve a hazai ©árak sem állí­tanak elő elegendő mennyi­ségben. A növényvédő sze­rek tőkés importjának ará­. nya magasabb, mint a mű­i lrá©áé. A műtrú©ák haté­| kony és takarékos felhaszná­j lása elsősorban a gazdaságok színvonalától és a talajművelés minőségé­től függ. Végeredményben nem a műtrá©ák mennyisé­gét kell csökkenteni, hanem a talajművelés minőségét kell fokozni. A népi ellen­őrök tapasztalata szerint a termelőszövetkezetek általá­ban arra törekszenek, ho© takarékoskodjanak az im­portanyagokkal. A fehérjetakarmány fel­használásában nem e©értel­műen takarékosak a gazda­ságok. Ennek az okai külön­bözőek. A fehérjetakarmá­nyok árai még nem ösztö­nöznek eléggé a takarékos­ságra. a helyi előállításra és a melléktermékek na©obb mérvű felhasználására. A gazdálkodó szervek i©e­keznek gondjaikon úrrá len­ni, ezért a NEB azt javasol­ja. hogy a hatékonyság és takarékosság kérdését a ter­melőszövetkezetek szocialista brigádjai állandóan tartsák napirenden és felajánlások­kal segítsék elő a hatéko­nyabb gazdálkodást. Igazodok L áttam nyílegyenes sorokat a Ferihegyi repülőtéren, valahányszor külföldi küldöttség érkezett. A nép­hadsereg díszszázadai előtt zsinórt lehetne húzni, el­térés alig mutatkozna a katonák között. Amíg gyakorol­ták, tíz- és százezerszer hangzott el a vezényszó: Igazodj! A parancsnokoktól azonban egyszer sem hallottam azt a csaknem szinonimát, hogy: Helyezkedj!... Az igazodás fe­gyelemre, egységre utal; nincs a csapatban senki, aki ki­lógna a sorból. Így természetes. A néphadseregben. És a többi fegyveres alakulatnál. Azt jelentené ez, hogy másutt lehet? Netán a közéletben, a társadalom különböző szinte­rein szereplők közül méltatni akarom azokat, akik kilógnak a sorból? Nem erről van szó. Az igazodás nem jelent mást, mint egyetértést és alkalmazkodást valakihez, valamihez, akit vagy amit követendőnek tartok. Okos, ésszerű, meg­győződésen alapuló igazodást a világnézethez, a társadalmi rendszerhez, a vezető erő demokratikusan kialakított szán­dékához. céljához, akaratához. Csak a jó értelmű igazodás teremthet eszmei és cselekvési egységet. Csakhogy ma az elvtelenül igazodókról, a rendszerint személyekhez — és nem az ügyhöz — kötődőkről akarok beszélni. Az effajta igazodás ugyanis (mindig, de kiváltképp választások előtt) kifejezetten káros, összefonódáshoz és elvtelen kiszolgáláshoz, a tehetségtelenség nimbuszának fo­kozásához, és az egyéni érdekek képviseletének túlburjánzá­sához vezet. Mondják, hogy állóvízben nemcsak megél, ha­nem tenyészik is az igazodok raja. Próbáljuk hát kissé fel­korbácsolni ezt a tavat, amelyben a kétes értékű kötődé­sek igencsak gátolják a hullámverést. Az igazodok — abban az értelemben, ahogy ma beszé­lünk róluk — általában nem a legtehetségesebb emberek. Épp ezért kifinomult érzékük — mint a vaknak a tapintás — a személyes kötődéshez, a patrónusszerzéshez, az önvé­delem — elítélt, de mégis dívó — gyakorlatához vezeti őket. Ettől lesznek „hosszú életűek". Mert tudják, ho© a főnö­kük vagy> a felü©eleti szerv illetékese jobban szereti a pincepörköltet, mint a halászlevet; számon tartják gyerme­kének életkorát, í© hát megkérdezhetik, ho© túljutott-e már a rubeolán. Egy-e© látogatáskor készséggel sorolják az előre földerített forrásokat, ahol még lehet negyven fo­rintért kitűnő kisüstit, va© önköltségi áron bőrkabátot kapni, S ha az illető „ráharap", máris nyert ügye van az igazodónak. Előbb-utóbb véd- és dacszövetség veszi körül. Próbálja csak ezek után valaki kétségbe vonni, ho© az igazodó jól teszi a dolgát, ahol megbízást kapott, va© egyszerűbben: ahol a fizetéséért jelentkezik ... Az igazodó bólint és helyesel. Sohase mond előre vé­leményt, de rádupláz a főnökére. S ha a felettese nem fe­dezi föl az igazodás tényét, előbb-utóbb azt gondolja: ez a leghasználhatóbb ember a cégnél, erre kell támaszkodni. Ekkor már évtized is kevés ahhoz, hogy az illető alkalmat­lansága „kiderüljön". Nem vitatom: a közélet színterein is lehet vlgyázzba állni. De egyáltalán nem bizonyos, hogy az szolgálja a legjobban az ügyet, s az ügy felsőbb képvise­lőjét! aki minduntalan bokázik. Nem azt teszi. Igazodik. Nem e©, hanem tíz emberhez is igazodik: egyéni jövőjét igazgatja. Micsoda pénzbe és mennyi ©ötrelembe kerül ez a „személyes gondoskodás"! Nem hiszem, hogy fel tudnék sorolni mindent, ami «z igazodok természetrajzához tartozik. De tudjuk róluk, hogy környezetükben semmiféle „más kútfőből" származó ötlet nem kaphat teret; ho© plusz energiát nem lehet (mert nem érdemes!) bevetni, ök azok, akik csak azt tudják mondani beosztottaiknak. amit a „felsőbbség" szó szerint előír. Ennélfogva a központok előírásainak is csak formá­lisan, legföljebb jelentésekkel tudnak eleget tenni, és a társadalom, a kisebb és nagyobb közösségek állandó adósai maradnak. Mégpedig hosszú ideig, hiszen baráti szálak, véd- és dacszövetség veszi őket körül. Ki a fő hibás? Azok, akik elfogadják, értékelik apróbb-csepröbb „szolgáltatásai­kat" és hajbókolásukat, vagy azok. akik élnek e lehetőség­gel? A felelősségben nincs különbség! Az igazodok rend­szerint felkészületlenebb emberek, akik önkritikátlanul ön­maguknál alkalmasabb emberek vezetésére vállalkoznak. Ennélfogva szinte természetes, hogy saját „befolyási öveze­tükben" képtelenek — példájuk és tudásuk révén — húzó­erőt gyakorolni a közösségre. Beszélhetnénk róluk úgy is, mint „memorizáló másodemberekről", akiknek nincs véle­ményük, csak azt hajtogatják: „nincs felhatalmazásom a vá­laszra"; „a felettesem véleménye erről az. hogy...". „a megyei szervek azt tartják" — és befejezésként: „köszö­nöm, hogy eljöttek az elvtársak". Eredménytelen tár©alá­sok, döntés nélküli eszmefuttatás, idórablás a következ­mény, és milliókban, milliárdokban kifejezhetetlen népgaz­dasági kár. Viszont remek kapcsolatok szövődnek. Az iga­zodok a lelküket teszik ki azért, hogy segíthessenek a „te­hetetlenek szövetsége" tagjainak. Protekciót teremtenek a számukra, és nyüzsögnek a „mindent elintézni tudó" ember magabiztosságával. És kérkedve hivatkoznak: nem nekem, hanem egy magas rangú elvtársnak van szüksége rá. Nem árt, ha van az igazodóknak saját boruk, netán szőlőjük is, vagy nyaralójuk, elvégre egy jól sikerült pinceszer után mi bántódás érheti a halandót. .. ? S az igazodók nem tévednek: mindig tudják, hogy hol, mikor és mit kell mondani. Nem tudom. megfi©el­ték-e már a viták, az eszmecserék egy részének lég­körét. Voltaképpen az igazi vita csírája is hiányzik belőlük. Ezekre utalva mondta egy országos vezető: „Nincs szükség összkomfortos eszmecserékre; olyanokra, amelyek keretében mindenki azt mondja, amit már mondtak mások is. Olyan helyzet alakult ki, hogy hovatovább szégyenkeznem kell és bocsánatot kérnem, ha olyat találok gondolni, netán mon­dani is, ami még sehol sem hangzott gí..." De hát a szaj­kózás hogyan vinné előbbre közös ügyünket? Egy ismerősöm azt mondta: „Nálunk okos senki sem lehet, legfeljebb szép!" És e kétes értékű álláspont szerint alakította ki a környezetét. Az igazodók fennen hirdetik, hogy „pótolhatatlan ember nincs". És csaku©an: mindig találnak annyi hozzájuk hasonló tehetségtelent (bocsánat: arra a posztra kevésbé alkalmasat), amennyit csak akarnak. Maradhat ez így? Olvastam egy határozatban: értel­mesen és kulturáltan kell foglalkoztatni a munkaerőt. Gya­nítom, hogy ez az egész társadalomra érvényes követelmény. Lefe Béla

Next

/
Thumbnails
Contents