Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

4 Kedd, 1979. ofcfóher.P. nyszakma divatszakma Utcán, játszótéren, iskola­bi.n. ismerősök, nagybácsik, jóbarátok. na©mamák és pe­dagógusok ©akran megkér­dezik. mi akarsz lenni, kis­fiam. A ©ermek természete­sen a legtöbbször tanácsta­lan. Mert sok helyen otthon azt hallja, oda menj, ahol lK>rravaló is van. Mást mon­danak az iskolában. Ott rend­szerint azt sulykolják, csi­ráid. amihez kedved, tehet­séged van. Ilyen kereszttűz­ben a ©ermek e©ik lábáról a másik lábára áll. Amikor már kedve és képessége sze­rint dönteni tudna, kezében a szakma. Ekkor legföljebb agy na© vargabetűvel jut­hat el eredeti céljához. Ho© a szülői „praktikus" tanács mennyire erős. és mennyire befolyásoló, bizonyítja a szakmunkásképzés e©ik epi­zódja. Evek óta nincs ele­gendő hegesztő, kovács, öntő. gépi forgácsoló, bádogos, szerkezeti lakatos, távközlés­technikai hálózatszerelő, ci­pész, épületburkoló, vasbe­tonszerelő, ács. állványozó, l>ék, szakács. Éppen ezért az úgynevezett divatos szák­máknál a felvételiket korlá­tozni kellett. Néhány foglal­kozásnál olyan na© a tolon­gás. ho© csak adminisztra­tív intézkedéssel lehet előse­gíteni a helyes pályaorientá­ciót. Nem vitás, mindenkiből nem lehet autószerelő, fod­rász, kozmetikus, fotós, rú­házati eladó. A népgazdaság arányosan. harmonikusan csak akkor tud fejlődni, ha minden területen megfelelő és jól képzett az utánpótlás. Gondolom, azt a legtöbb em­ber tapasztalhatta már — saját háztartásában is —, mennyire fontos, ho© ele­gendő le©en a jó szakmun­kás. Mert bizony sűrűn elő­fordul. napokat, heteket kell várni e© e© szerelőre, ha a lakásban valami meghibá­sodott. Ez ls egyik következ­ménye a divatszakma-hiány­szakma kényszerű felosztásá­nak. Nem szólva arról, ho© gé|>ek állnak kihasználatla­nul. sok millió forintos kár keletkezik, mert nincs, aki kezelje azokat A szakmun­kásképzés e©ik alapja a termelésnek. Nap mint nap szó esik fontosságáról, hely­zetéről. Legutóbb a Csong­rád me©ei tanács elemezte, vizsgálta a szakmunkás­utánpótlás lehetőségeit E kérdés nemcsak a mun­kaerő-utánpótlás gondjai miatt fontos. Az sem mind­egy. ho© a szakmai ismere­tek mellett milyen társadal­mi politikai, ideológiai tud­nivalókat sajátítanak el az iskolapadban a jövő munkás­generációi. Mindennek alapja az almg mater — tehát a szakmunkásképző intézet és szakközépiskola. Felszereltsé­gük. képzési profiljuk, meto­dikájuk meghatározott. Lás­suk, milyen a helyzet! A megye 13 szakmunkás­képző intézetének oktatási feltélelei évről évre jobbak. Állandóan növekszik a fő­hivatású pedagógusok, közöt­tük az e©etemet végzett műszaki, mérnök tanárok száma. Pillanatnyilag csak az okoz gondot, ho© a szakok­tatók pedagógiai képzését mi­képp oldják meg (U©anis a 77 százalékuknak nincs pe­dagógiai végzettsége.) A me­gyei tanácsülésen a JATE pedagógiai tanszékének veze­tője például na©on helyesen azt javasolta, ezt a feladatot vállalja el a szegedi e©e­tem. Koránt sincs annyi panasz az iskolák zsúfoltságára, mint évekkel ezelőtt. Hat év alatt harminccal, illetve tízzel sza­porodott a tantermek és az előadótermek száma. 1© csökkent a kétmüszakos ok­tatás aránya, s jobban elfér­nek a ©erekek az iskola helyiségeiben. A tanácsok költségvetésükből jelentős összegeket fordítottak a régi épületek felújítására. Például Szegeden sor került a 600-as számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet tanműhelyének részleges rekonstrukciójára és a repülőtéri kollégiumot is rendbe hozták. Makón a szegedihez hasonlóan sikerült a régi iskolát újjá varázsol­ni. Ám hasznos lenne. ha több diák tudna a drága al­bérlet helyett kollégiumban lakni. Ehhez persze további építkezésre van szükség. Az oktató-nevelő munkát észre­vehetően csak e© dolog aka­dályozza napjainkban, nem mindenütt megfelelő színvo­nalúak és nem elegendőek a szemléltetőeszközök. Sokszor hónapokig használhatatlan egy-egy műszer, mert nincs pótalkatrész. A me©ei ta­nács ezért is határozott ú©, ho© a kollégiumi férőhelyek ©arapítása, a felújítások ©orsítása és a tornaterem­építés nagyobb üteme mel­lett létre kell hozni e© gép­felújító központot. A szak­munkásképző intézetekben rövid időre se hiányozzanak a műszerek, felszerelések. Lényeges változás a képzés minőségében, ho© 1974-től lehetővé vált a szakközépis­kolában. az érettségit e©ütt szerezzék meg a szakmunkás­bizonyítvánnyal. Minisztériu­mi rendelet szabályozza a szakközépiskolában a szak­munkásképzést. I©, megte­remtették annak feltételét, ho© építőipari, mezőgazda­sági. élelmiszeripari és fa­ipari szakmákban magasabb színvonalon történjen a kép­zés. Az idén már húsz első osztályt indítottak és az ed­digi tapasztalatok kedvezőek. Bár a szakmunkásképző is­kola — ami nem szakközép­iskola — közvetlen lehetősé­get nem biztosít felsőfokú továbbtanulásra, az itt végző diákoknak is módjuk van arra, ho© tovább képezzék magukat. A munkásművelő­désben ugrásszerű fejlődést jelentett a szakmunkások szakközépiskolája. Ez a típus évről évre növekvő érdeklő­désre tart számot. Az indu­lás évében, az 1974—75-ös tanévben 376. az 1978—79-es tanévben már 1 ezer 124 volt az elsős tanulók száma. A szakmunkaerő-hiány csök­kentése érdekében a felnőtt­szakmunkás-képzésnek ls igen na© a jelentősége. Elő­segíti a társadalmi mobilizá­ciót és a népgazdasági ér­dekből történő munkaerő-át­csoportosítást. Az utóbbi e©­két évben növekszik a má­sodik va© a harmadik fog­lalkozást megszerzők aránya. 1© lehetőség nyílik arra is, ho© ki-ki kedve, érdeklődé­se. tehetsége, érdekeltsége alapján saját életét is meg­változtassa. örvendetes, ho© a vállalatok e©re na©obb fl©elmet fordítanak a hiány­szakmáknál a felnőttképzés­re. Fokozzák az e©üttműkö­désüket a szakmunkásképző intézetekkel. Vitathatatlan tény. ho© a társadalom e©re többet tud tenni a képzés színvonalának emeléséért, az oktató-nevelő munka feltételeinek javítá­sáért. Kiderült ez a me©ei tanács helyzetmegítéléséből is. Azonban az is népgazda­sági érdek, ho© a pálya­orientáció megfelelő le©en és előbb-utóbb megszűnjön a hiányszakma-divatszakma el­különülése. Halász Miklós Vili Két évvel ezelőtt a Kék Golyó étteremben a Kender­fonó és Szövőipari Vál'«ilat javítóműhelyének' Május 1. szocialista brigádja hangula­tos összejövetelen* búcsúztat­ta a 22 éves kollegát, Csúri Vilmos kommunista géplaka­tost, akit a hadseregbe szó­! ütött a behívóparancs. Most újra ősz van; letelt az idő. Nehéz, munkában bővelkedő esztendők után leszerelésre készülnek az „öregkatonák" — köztük Csúri Vilmos sza­kaszvezető is. Vili — í© szólítja csak­nem mindenki a laktanyá­ban — büszkén, emelt fővel térhet vissza a szülői házba és a munkatársak közé, mert amit esküt tett társai nevé­ben megfogadott, azt tisztes­séggel teljesítette. Húrom alkalommal nyerte el a nép­hadsereg kiváló katonája cí­met; irányításával az alaku­lat KISZ-bizottsága kétszer érdemelte ki a Kiváló KISZ­szervezet zászlót. Katonai és mozgalmi munkáját a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával, a KISZ KB dicsérő oklevelével és egy csehszlovákiai jutalom­utazással ismerték el pa­rancsnokai. A leszerelés előtti napon arról beszélgettünk, ho©an telt el a huszonnégy hónap. — Ne hig©e, ho© mada­rat lehetett volna velem fo­gatni, amikor megkaptam a behívóparancsot Jól éreztem magam a munkahelyemen; a seregről pedig nem csak szé­pet hallottam... Az időseb­bek fi©elmeztettek: mielőtt átléped a laktanyakaput, szippants e© jó na©ot, mert odabenn a levegő is más... — Múltak a napok és rá­jöttem: nem is annyira más, hiszen a jó munkának itt is van becsülete, emberségesen bánnak, törődnek velünk, érdemes jól dolgozni. Az el­ső csetlő-botló lépéseknél so­kat segített Szűcs Szilveszter, az e©kori iskolatárs. Berkes Miska, a rajparancsnokom és Tóth Lajos alezredes, akihez katonaéveim legszebb emlé­kei fűznék... — Az igazi erőpróbát a különböző gyakorlatok jelen­tették. Sárban-lucsokban, fénylő hidegben kellett tenni a dolgunkat — néha hosszú heteken át. Kezdetben kel­lemetlen volt, de aztán hoz­záedződtünk. A gépkocsi­vezetők és munkagépkezelők olyan ©akorlatra tettek itt szert, amit biztosan jól hasznosítanak maid munka­helyükön. A katonahétköz­napok feladataival birkózva kovácsolódtak igazán össze közösségeink és eközben jöt­tünk rá arra is, ho© csak egymást segítve boldogulha­tunk ... — Néhány hónapos kato­na voltam — folytatta —, amikor a KISZ-bizottság tit­kárának me©álasztottak. Minek tagadjam: „mélyvíz­be" kerültem. E©ik napról a másikra sokféle emberrel lett dolgom. Szót kellett ér­tenem a parancsnokokkal és azokkal a fiúkkal is. akik­től bizalmat kaptam. KISZ­bizottsági titkárként meg­tanultam az emberek ü©es­bajos gondjainak intézését, mert sokan — különösen a nős. családos katonák — fel­kerestek problémáikkal. Az igazi örömet pedig az ad­ja számomra, ho© mindig tudtunk segíteni katonatár­saimnak. — Huszonné© hónap ta­pasztalataival a tarsolyom­ban elmondhatom: téved, aki azt hiszi, hogy haszontalanul telik el a két esztendő. Igaz­nem mindig fenékig tejfel a katonaélet, de ho© hasznos volt számunkra, azt senki sem vitatja. Ma már lobban tudunk közösségi méretek­ben gondolkozni, érettebbek, komolyabbak lettünk; fele­lősséget érzünk másokért is.— * A körletek előtti nyárfák lassan az utolsó leveleket is „kiosztják"; nem lesz több parancskihirdetés. Kétévi, becsületes szolgálat után tudásban, emberségben ©a­rapodva holnap leszerelnek, hazaindulnak az „öregkato­nák". Bracsok István Munkaerő-átcsoportositas, üzembovités A OápíármO/avHó Isz munkáiéról Kinek a munkájára van szükség feltétlenül, és kiére nincs? Milyen átcsoportosítá­si lehetőségek vannak egyik munkakörből a másikba? Manapság egyre több helyen keresik ezekre a kérdésekre a választ. A Gépjárműjavító Ipari Szövetkezetben 31 műszaki alkalmazott dolgozik. A szö­vetkezetben megvizsgálták kiknek a munkáját tudják nélkülözni a jövőben. A szeptember közepén megtar­tott vezetőségi ülésen ú© döntöttek, hogy öt alkalma­zottjuk munkájára nincs szükségük — ebben a mun­kakörben. A termelésben to­vábbra is számítanak rájuk. Az e kérdésben érintett dol­gozóknak konkrét javaslato­kat is tettek, új beosztások­ra. Közülük ketten nem fo­gadták el a más munkakörbe való áthelyezést Még a szö­Ismeretlen piramis és papirusztekercsek Tizenkilenc éve kutatják — a két ország közötti egyezmény alapján — a prágai Károly E©etem ré­gészei az óe©iptoml civili­záció múltját Kairótól 30 kilométerre délnyugatra, az abusziri piramisok térségé­ben. A közelmúltban e©, még felderítetlen területen kap­tak engedélyt a kutatásra Abuszir déli részén. Itt a 12. csehszlovák expedíció látott munkához. Az ásatást dr. Miroslav Verner, a prágai Egyiptológiai Intézet régésze vereti. A kilenctagú expedíció ér­dekes felfedezéseket tett. Ki­ástak egy eddig ismeretlen piramistemplomot á temető­pap lakhelyével. Az épület­komplexum aa Ötödik. Di­nasztia korából való. tehát 4 és fél ezer éves. Az erősen megrongált leletek eredeti anyagot tartalmaznak, és ez lehetővé teszi, hogy az Ötö­dik Dinasztia keletkezésére vonatkozó eddigi feltétele­zéseket helyesbitsék. A pira­mistemplom levéltárából olyan papirusztöredékeket sikerült felszínre hozni, ame­lyek az Ötödik és Hatodik Dinasztia korának gazdasági és politikai viszonyaira vet­nek fényt. Valószínű, ho© a régészek az óegyiptomi kultúra egyik legrégebbi pa­piruszgyűjteményét találták meg. \ A leletek között szerepel­nek rituális és használati tárgyak. óe©iptomi pecsé­tek lenyomatai stb. HÁZASSÁG Meszlényi Mihály és Király Eva Paula. Ipolyszegi István és Szent­andrási Edit, Tóth András László és Ambrus Eva, Kürti Imre és Daróczl Mária, Lencsés Gábor és Faragó Anikó, Mrtnus László és Pécsi Erzsébet. Virág János György és Kassai Ágnes, Bah János és Berec Erzsébet Katalin, Csábi Ferenc > és varró Anna, Farkas Kálmán és Rácz Mária Magdolna, Vincze Árpád és Danlzs Erzsébet, Bakos Imre és Sebők Eva Rozália, Fodor Jozseí és Ress Mária, öze László és Ambrus Erzsébet, Lovász János és Komlődl Hedvig, Simon Zol­tán és Zakar Magdolna Mária, Berman Tibor és Körmendi Margit, Bauer Nándor és Vass Mária Julianna, Pászti József és Mászáros Eva Erzsébet há­zasságot kötöttek. SZÜLETÉS Szélpál Józsefnek és zsébetnek Katalin, T, rÁsnak és Farkas Máris bor', Rabi Andrisnak és Etelkának András. Baráth Jó­zsefnek és Magony Máriának Tamás Mihály" Horváth Gábor­nak és Nagy Gizellának Gábor Zsolt, Szabó Jáonsnak és Vad Eszter Juliannának Krisztina, Márki Lászlónak és Szécsl Ka­talinnak Melinda Katalin. Bed­nár Andrásnak és Szolnoki Irénnek Ágnes, Szécsl László­nak és Bakos Erzsébetnek Er­zsébet, Zsikal Tibornak és dr. Orsvari Juditnak Barbara, Né­meth László Szilveszternek és Csúcs Márta Etelkának Anita Mária, Eperjesi Gézának és Papdl Erzsébet Máriának Ka­talin, Ördög Sándornak és Ta­más Julianna Máriának Erika, KarakAs Lajosnak és Fekete Aranka Erzsébetnek Gábor, Ha­lász Sándornak és Modok • Va­lériának Valéria, Tóth Jánosnak és Buda Edit Csillának Péter Balázs. Rubdnger Balázsnak és Márkus Ilonának Balázs. HonkO Mátyásnak és Gémest Annamá­riának Nikolett Márta. Lehmann Lászlónak es Kozma Editnek László, László Lasí'ónak es Fo­dor Juliannának Anikó, Körász Lajosnak és Kálmán Margitnak Családi események Zoltán, Gregus Gézának és ör­dögh Mária Rozáliának Róbert, Bakai Vincének és Győri Julian­nának Bernadett, Somogyi Im­rének és Köteles Franciskának Tamás, Szilágyi Zoltánnak és Tóth Mária Emíliának Ágnes. Monostori Istvánnak és Való Gabriella Andreanak Judit Gab­riella, Gombos Istvánnak és Battnnrs Máriának Krisztián, Kőhalmi Ottónak és Bognár Íren Lváriak Dóra. Hajdú Perer Pálnak és Komócsin Erzsébet­nek Csilla, Vikariovszky Sán­dor Jánosnak és Viesay Erzsé­betnek Kornélia Ágnes. Nátly Dezsőnek és Makai Erzsébetnek Angéla Erzsébet, Kolompár Ba­lázsnak ' és "Dimovtcs Máriának Róbert. Árva Istvánnak és Hor­váth Zsuzsanna Zsófiának Rita Zsuzsanna. Zádori Istvánnak és Bábi Annának Lilla, Klem Pál Istvánnak és Rónaszéki Ágnes Laurának Krisztina Laura. Nó­vák Istvánnak és Kismárton Editnek Zoltán István, Czobor Mihálynak és Takács Ilonának Szilárd, Szabó Józsefnek es Fu­rák Juliannának Gábor, Molnár Lászlónak és Takács Erzsébet­nek Ágnes, Erdödi Lászlónak és Csilló Rózának Zoltán Gábor, Bitó Lajosnak és Tóth Erzsébet­nek Attila, Tápal Gábor Miklós­nak és Molnár Katalin Rozáliá­nak Attila Csaba, Goldár Pál­nak és Lúgost Rozáliának Ad­rienn Rózsa, öze László István­nak és Szilágyi Tünde Mártának Szilvia Ildikó, Barfusz László­nak és Havér Irénnek Beáta, Busa Dezsőnek és Cziriák Ka­talinnak Krisztián Zsolt. Csábi Péter Lajosnak és sánta Má­riának Erika, Gyuris Józsefnek és Kis Máriának Anita, Csóö Lászlónak és Daka Juliannának László, Majoros Imrének és Szénégető Katalinnak Tamás, Rózsa Sándor Nándornak és Dékány Piroska Teréziának Il­dikó Sarolta, Ha raj ka László­nak es Szekeres Margitnak Lázsió, Szűcs István Lajosnak és Czeglédi Rózának István Ger­gő, Pengő Sándornak és Kása Erzsébetnek Erzsébet Diána. Nesic Miodragnak és dr. Kovács SzUvlának Danieella Szandra, dr. Gál Józsefnek és Szőllk Ka­talinnak Jozseí István, Császár Jánosnak és Konkoly Ágnes Annának Krisztina Ágnes, Pet­rovlcs Györgynek és Budai Ró­zsának Roland Richárd, Nádast Árpádnak és Tolonits Évának Attila szabolcs, Gera Antalnak és Madár Zsuzsannának Zsolt Antal. Ale Zoltánnak és Zsib­rtta Katalinnak Márió, ördögh József Ignéenak és dr. Botos Jolánnak Géza. Guczt András­nak és Nacsa Irénnek Krisztina, Mikus Gábornak és Horváth Rozáliának Gabriella. Boros­Gyevi Lászlónak és Kis Ágnes­nek Márta, Halász Balint Sán­dornak és Csányi Píroskának Tünde, Helntz Ferencnek és Farkas Margit Máriának Gábor Gyula, Szakái Pálnak és Rácz Erzsébetnek Orsolya nevü gyer­mekük született. HALÁLOZÁS Balázs Lajos, Tráni Péter. Füri Imre János, Széles Andrüsné Tóth Erzsébet. Csányi János. Buknicr István Jáons. Helntz Gyula. Csukonyi Gyula, Hege­düs-Bite Ferenc, Szabadi István, Btte Dezső, Lele Mihályné Hódi Mária, Fleissig Dezsöné Bndo­vits Gabriella. Miklós Károlyné Molnár Terézia, Tuza Gáspárné Kutal Julianna, Szélpál Imréné Huszta Julianna, Gábor Mihály­né Nagymihály Magdolna, Tácsi Ferenc, Fodor Istvánné niés­Német Rozália, Rózsi Vilmos, Pölös istvánné Kovács Katalin, Kádár Béla, Barna Gézáné Farkas Julianna Halász János. Gémes Dezső. Gáli Mihály, tvicz Ferenc. Várfalvi Mihályné Bubi Veronika. Sztojka Mária. Kli­vlnyj József. Bödt János, ökrös Jánosnó Hődör Márta meghalt. I vetkezetben dolgoznak — állásuk csak október végén szűnik meg —, de a jövő­ben valószínűleg más mun­kahelyet keresnek. A továb­bi három ember ezután is a szövetkezetben fog dolgozni. Egyéb átcsoportosítást is végrehajtottak. Megszüntet­ték az úgynevezett kapcsolt munkaköröket. (Azt, hogy e© dolgozónak több beosztá­sa is van.) így egyszerűbbé válik az ü©intézés. (E© gazdája lesz a munkavédel­mi, rendészeti, tűzvédelmi és a műszaki ellenőrzésnek, továbbá a kalkuláció készíté­sének, s az e©éb üzemgaz­dasági feladatnak.) Mint a szövetkezetben el­mondták. az átszervezést kö­rültekintően, az illetékes párt- és irányító szervek jó­váha©ásával hajtották vég­re, szem előtt tartva a hu­mánumot, és a szövetkezet jövőjét; jelentős bővítés vágható a szegedi üzemük­ben, ennek e© része már meg is valósult. A szegedi autójavító üzemben elkészült a gépko­csik műszaki vizsgáztatásá­ra is alkalmas diagnosztikai részleg. Itt minden olyan vizsgálatot el tudnak végez­ni, amelynek meg kell előz­nie a személyautók kötelező műszaki szemléjét. Ezzel egyszerűbbé válik az autótu­lajdonosok dolga, hiszen a javításoktól kezdve a műsza­ki vizsgán való részvételt bizonyító papírok kiállítá­sáig minden munkát elvé­geznek az üzemben. Az új szolgáltatással valószínűleg november végétől kezdődően . állnak a lakosság rendelke­zésére. Bővül a kerékpár javító részlegük is. Az év végéig berendezik az e©ik felső­városi tízemeletes épület legalsó szintjét. Itt a há­rom helyiségből álló műhely­ben az eddigi biciklijavítási munka háromszorosát tud­ják majd elvégezni. A Cser© Mihály utcai te­lephelyen társadalmi mun­kában felépítettek e© ebéd­lőt, amelyet esténként klub­nak is tudnak használni. Az egész üzem rekonstrukció­jának az elkezdése iövőre várható. Egy korszerű mo­torszerviz létrehozását ter­vezik. Üj, modern festékszó­ró gépek beszerzésével, fe­dett tároló és belső utak építésével, az ü©felek ké­nyelmét szolgáló információs és ü©intéző központ kiala­kításával. f

Next

/
Thumbnails
Contents