Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

Szerda, 1979. október 10. 3 Jelentős társadalmi munkával Kisiparosok szolgáltatóháza Vásárhelyen ÉIÉJF: A megye első kisipari szolgáltatóháza Megalakulásának 30. év­fordulóját tavaly ünnepelte a KIOSZ. A jubileum alkal­mából „Egy nap a szerve­zetért" jelszóval társadalmi munkára hívta fel a tagsá­got a KIOSZ Csongrád me­gyei szervezete. A kisiparo­sok alapszervezetei kivétel nélkül csatlakoztak a moz­galomhoz, a közel 600 kis­iparos vállalta, hogy részt, vesz a hódmezővásárhelyi szolgáltatóház létrehozásá­ban. Példásan eleget is tet­tek vállalásuknak; a hód­mezővásárhelyi kisiparosok 6620 munkaórával járultak hozzá a Munkácsy utcai szolgáltatóház építéséhez. Az öt — könyvkötő, rá­dió- és tévészerelő, férfisza­bó. háztartásigép-szerelő, műszerész — műhelynek ott­hont adó, 186 négyzetméter alapterületű, a KIOSZ Or­szágos Vezetőségének 1 mil­lió 280 ezer forintos támo­gatásával épült létesítményi tegnap, hétfőn délben Mol­nár József, a Kisiparosok Országos Szervezetének el­nöke adta át rendeltetésé­nek. Az avatóünnepségen részt vett Papái József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezető­je, dr. Szalontai József, az MSZMP hódmezővásárhelyi bizottságának első titkára, Vaszócsik Győzőné dr., s. Csongrád megyei tanács vb ipari osztályának vezetője és dr. Csatordai Antal. a hódmezővásárhelyi városi tanács elnöke. A megjelenteket — az ün­nepi összejövetelen szép számban részt vettek a tár­sadalmi munkát vállalt kis­iparosok — Budai Antalné, a KIOSZ megyei szervezeté­nek titkára köszöntötte. El­mondta, hogy a szolgáltató­ház építéséhez, csekély ösz­szegért, a hódmezővásárhe­lyi tanács biztosított terüle­tet, és két. bontásra ítéli épületet bocsájtott a szer­vezet rendelkezésére. A ter­veket a városi tanács mű­szaki osztályán társadalmi munkában készítették el. A megyei szervezet tit­kára a társadalmi munká­ban kiemelkedően tevékeny­kedő alapszervezeteknek és kisiparosoknak kitüntető ok­levelet adott át. A Kertvá­rosban épült új szolgáltató­ház tegnap délutántól az ügyfelek rendelkezésére áll. Megyei küldöttségek utaztak Lódzba Tegnap, hétfőn — a test­vérmegyei kapcsolatok kere­tében — Csongrád megyei kereskedelmi és vendéglátó­ipari szakembereit küldöttsé­ge utazott a lengyelországi .Lódzba. Az épülő, Süeged , nagyáru­ház létesít ésáre- üzérriel telé­Sére társult vállalatok veze­tői —•" ' Telkes György, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatója, dr.' Azari- Zoltán, a szegedi ÁFÉSZ elnöke és Dékány László, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója — Lódzban tanul­mányozzák az áruházi rend­szerben működő kereskedel­mi egységek munkáját, e tevékenység tapasztalatait. valamint tárgyalnak a test­vérvállalat ok közreműködé­sével lebonyolítandó árucse­re lehetőségeiről. * A Lengyel Szocialista If­júsági Szövetség lódzi városi tanácsának meghívására teg­nap, hétfőn Csongrád me­gyei ifjúsági politikai dele­gáció utazott Lódzbi Kul­csár Péternek, a megyei KISZ-bizottság titkárának vezetésével. A küldöttség tagjai: Martonosi Imre, dr. Sternné Fejér Márta, a me­gyei KISZ-bizottság tagjai és Molnárné Fábián Edit, a megyei KISZ-bizottság mun­katársa. A delegáció októ­ber 18-ig tartózkodik a len­gyel testvérvárosban. ahol a lódzi fiatalok életével Is­merkednek és tapasztalatot cserélnek a két ifjúsági szö­vetség munkájáról. Küllem és kelendőség Kilencmilliós megtakarítás Jelentős megtakarítással járó gyártmányszűkítést haj­tott végre a közelmúltban a Növényolajipari és Mosó­szergyártó Vállalat nyírbá­tori ©ára. Ennek során több olyan, a közületi nagyfo­gyasztók számára készített mosószer ©ártását szüntet­ték meg, amelyhez na© mennyiségű importból szár­mazó alapanyag beszerzésére volt szükség. Terméksorának ésszerűsí­tésével a szabolcsi gyár több mint kilencmillió forint ér­tékű devizát takarít meg. A Szeged környéki gazdaságokban Vetik a búzát Az Idei ősz eddig még „jobban alakult" a tavalyi­nál. Több a napfény, kedve­ző az időjárás. A gépek a betakarítással e© időben te­hát vethetnek is a határban. Csongrád megye gazdaságai ú© tervezik, ho© jövőre csaknem 100 ezer hektár kalászost termesztenek. Többségében búza és árpa kerül p földbe, a homoko­sabb vidéken — mint példá­ul a szegedi járás — rozzsal is próbálkoznak. A termék­szerkezet változtatásahoz hozzátartozik az is, ho© az adottságoknak megfelelő nö­vényeket termesszenek. Ezért vetnek rozsot a téeszek és a szakszövetkezetek a ho­mokföldeken. A szegedi gaz­daságok mindegyikében noz­záfogtak az őszi búza veté­séhez, miután 588 hektáron a földbe szórták a vetőgé­pek az árpát és a repcét. A szőregi Tisza—Maros­szög Tsz-ben 2 ezer 400 hektár gabonának készítik elő a magágyat. Többszörö­sen elmunkálják a talajt, ho© jó termést arathassa­nak. Tizenkét vetögéppel dolgoznak. Egy traktor egy­szerre két gépet is húz, hogy szakszerűbb legyen a vetés. Ugyanis, ha na© sebesség­gel halad az erőgép, rit­kábbra szórja a szemeket, és hiányos lesz a tőszám. azaz ritka a vetés. A szőregiek ezen ú© segítenek. hogv megterhelik a traktort — két vetőgépet akasztanak utána: ígv csak a kívánt sebességgel haladhatnak az erőgépek. Tervezték, hogy szombaton és vasárnap is dolgoznak a vetőbrigádok, do az idő közbeszólt. Az eső betessékelte a gépeket a határból. Tegnap viszont új­ra dolgoztak a szőregi és a kübeki kerületben. A szegedi járásban is le­álltak a gépek a hétvégi eső miatt. Ami viszont még' jót is tett. a száraz, poros táb­láknak. Valósággal fölüdült a határ. Az ásotthalmi Fel­szabadulás Tsz-ben 300 nek­tár rozsot és 100 hektár repcét már elvetettek. A többi vetnivaló területe is napról napra fogy. Három gépük járja a táblákat, és naponta 150 hektáron szór­ják a földbe a jövő évi ke­nyérnekvalót. Ügy tervezik az ásotthalmiak, 1 ezer 50 hektár földön termesztenek gabonát. A domaszék i Szőlőfürt Szakszövetkezetben kukori. ca után is vetnek gabonát A csőtörőt és a kombáint követik a traktorok, a hen­gerek és a vetőgépek. Csak­nem 300 hektár lesz őszi ár­pa az ezerhektáros gabona­földből. A Szegedi Altami Gazda­ságban is meghaladja a vei­nivaló terület az ezer hek­tárt. Tegnap kezdték az őszi árpa vetését. Számításuk — ha csak nem lesz valami fönnakadás —, október 20­ra elvetik az összes gabonát. A gazdaságok — okulva a tavalyi év 1 tárából — az idén gondosabban előkészí­tik a talajt, jobban ügyel­nek a vetésre, mert még nem múlta idejét a régi böl­cselet: ki mint vet. ú© arat. M aguk a pszichológusok is alaposan meglepődtek, akik először vizsgál­ták a párkapcsolatok kezdeteinek mechanizmusát. Meglepődtek, mert hiszen akár hogyan is nézték, egyféle eredmény jött ki: férfiak és nők esetében egyaránt a külső jegyek keltik föl elsőként az ér­deklődést a partner iránt, vagyis a „meg­jelenés", vagy a szépség, s minden más tulajdonság, mint intelligencia, kulturált­ság, kedvesség stb. csak ezután követ­kezik. az^z, a már megszületett érdeklődés fönntartására való. Lehet ho© mindezen megdöbbentek á pszichológusok — hiszen korántsem ezt az eredményt várták —, ám mindezt például nagyon is jól tudják a kisgyermekek] akiknek' szavajárása szerint a csúnya és á rossz fogalmak egyenértékű­ek, s akik meséik révén is ezt tanulják, hiszen a jó tündér mindig gyünyörű. a go­nosz vasorrú bába — amint azt a vasorr is jelezni hívatott — mindig ronda ... Az előbbiekből több minden is kiderül­het. Többek között az is, hogy sokszor pszichológusi tudásra és apparátusra sincs szükség ahhoz, hogy értékes eredmények­re juthassunk, mindössze egykori gyerme­ki észjárásunkat kellene felelevenítenünk ahhoz, hogy rejtettebb emberi reakciókat megérthessünk. A felnőtti viselkedésre ugyanis sokféle társadalmasodott szabá­lyozottság rakódik rá, s ezért önmaga szá­mára sem világos a legtöbb esetben, hogy ítéleteit, cselekvéseit nagyon sokszor oly egyszerű, ösztönös tényezők befolyásolják alapvetően, amelyeknek az ember utoljára gyermekkorában engedhetett nyíltan sza­bad utat. Sajnos, ezt a kis igazságot alig­alig veszik figyelembe például az iparban és a kereskedelemben. Ezért is van az, hogy boltjainkat, áruházainkat jobbára a „szürke", érdektelen küllemű áruk özönlik el, s gyártó, eladó egyaránt csodálkozik, hogy forgalma miért marad alatta a vá­rakozásnak. Pedig a küllem, a formaterve­zett külső fontosságát másutt már réges­rég fölismerték, s jó néhány jól menő tő­kés cég tudna beszámolni arról, hogy mű­szakilag kevésbé fejlett, kevésbé tartós, ám szép, formatervezett áruival hogyan tudta lesöpörni versenytársait a piacról. Nemrégiben egy szegedi vállalatnál jár­tam, amely azzal szerzett világhírű nevet, hogy az Alföld egyik termékét exportálja. Az e©ik osztályvezető asztalán néhány, zacskó hevert, vállalgti méretű fejtörésre okot szolgáltató zacskók. Termékeiket ugyanis néhány külföldi piacon alufóliá­val bevont papírból készült zacskóban hozzák forgalomba, piros nyomtatott szö­veggel és ábrával. Mindaddig nyugodtan dolgoztak, amíg egy osztrák cég szállította nekik a zacskókat. Egyszer azután egy ma.©ar vállalat kijelentette, ilyent ők is tudnak csinálni, örültek a javaslatnak, hi­szen ezután forintért kaphatják a csoma­golóanyagot, s ha nem is örültek volna, csak ezt választhatták, mert az ajánlat után megvonták tőlük a zacskóra szóló importengedélyt. És megérkezett a minta a hazai gyártmányú zacskóból. A fólia nem fényes, inkább törődött, mintha a kutya szájából húzták volna ki, a ragasztás csá­léra sikeredett, a rányomott szöveg pedig nem piros, inkább bordó, s ami még na­gyobb baj, még véletlenül sincs a zacskó közepén. Az osztályvezető elkeseredve le­gyint: — Mit kezdjünk mi ezzel? Képzel­jen el e© külföldi szupermarketet, ahol csodásnál csodásabb csomagolásban sora­koznak az áruk! Hát melyik vevő fogja leemelni a polcról a miénket? Egymás mellett látva a kétféle zacskót, igazat kellett adnom neki. így aligha le­het keletje a magyar árunak, amelynek ráadásul egyre komolyabb külföldi ver­senytársai vannak. amelyek majdnem ugyanazt a minőséget, s csodásan szép és praktikus csomagolást tudnak produkálni. Pedig hát a hazai zacskókat fölajánló vál­lalat is nyilván be tudná állítani tisztes­ségesen gépeit, hogy szép zacskókat ad- . ion, csakhogy nyilván föl sem vetődött benne a küllem fontossága, az. hogy rajta egy jó magyar exportcikk sorsa, jövője múlik. Hiszen nálunk még mindig dívik az a szemlélet: az a fonto.s. mi van belül Ez már nálunk sem így igaz. s egyáltalán nem lehet igaz olyan piacokon, ahol na­gyon sokféle e©enértékű áru között vá­laszthat a vevő. Választását ilyen körül­mények között nyilván a külső megjelenés fogja elsősorban befolyásolni. Külföldet járt hazánkfiai sokszor ára­dozva jönnek meg útiukról. lelkesen, csil­logó szemmel mesélnek áruházakról, üzle­tekről, arról, mi mindent' láttak a keres­kedelem haza táján. Lelkesen beszélnek nagyáruházak ruházati osztályairól, s ha az emberben ilyenkor fölmerül a hazai áruházak „szürke" öltünysorainak képe, az ember kénytelen igazat adni a lelkesedé­nek. Hiszen áruházaink jobbára ma is úgy festenek, mintha minden ember ma is reg­geltől estig öltönyben járna. Dzsekit vagy blézert, vagy hasonlót vásárolni? U©an. Akkor marad a maszek szabó, vagy a kül­földi áruház. Pedig — mint az idei BNV is bizonyítja — a magyar ipar is képes sok mindent szépen, divatosan gyártani, csak­hogy ezek a termékek valahogyan évtize­dek óta képtelenek eljutni az üzletekbe. Most ne firtassuk — mert úgy ls remény­telen —, hogy ki a hibás, a kereskedelem, vagy az ipar. Nyilván mindkettő. 1© azonban áruházainkban maradnak a „szür­ke"'. unalmas, érdektelen öltönysorok, ame­lyek alig-alig csábítanak vevőt, s közben a ruházati ipar és kereskedelem panasz­kodik. hogy forgalma stagnál, ho© relatíve évről évre kisebb hányadot birtokólnak a kiskereskedelmi forgalomból. Pedig lehet­ne ez másképpen is ... Vajon mi lehet az oka, hogy termelő- és kereskedelmi vállalataink még mindig ntem fedezték fel áruik küllemének fon­tosságát? Arra már nyilván rájöttek, hogy külföldi piacokon a jó minőséggel egyen­értékű igény a küllem, a megjelenés. Csakhogy mintha mindezt tehernek érez­nék. s belföldre csak kínos lassúsággal produkálják ezeket az erényeket. Talán azért, mert a hazai piacon nem kell éles versenyben eladniuk? Ma már ez sem igaz, mert ha más nem. hát a piaci részesedés — amely igencsak elhanyagolt közgadasági fogalom minálunk — komoly „verseny­társ" önmagában is. Hiszen alapigazság, hogy nagy szériákat lehet olcsón előállíta­ni. Vagyis az a vállalat jár jól. amely ugyanazt a fazont egy időben képes kül­földön és belföldön értékesíteni. Ezzel is jócskán csökkentheti önköltségét. Csakhogy erre eddig kevés a példa. Ráadásul a mai gazdasági helyzetben az sem mindegy egy vállalat számára, hogy piaci részesedését képes-e növelni. Hiszen a mai árak között az emberek nagyon is megfontolják, mire költsék a pénzüket. Ám divatos, szép kül­lemű árukkal ma is bőségesen növelhetné egy vállalat eladásait, míg konvencionális, „unalmas" és „szürke" termékeket gyártva, csak veszíthet piaci részesedéséből, amivel előbb-utóbb saját jövőjét vonhatja kétség­be. P szichológus híján, legalább a gyer­mekmesékre alapozva, átállhatná­nak vállalataink — akiket ez illet — a vasorrú bába gyártásáról a jóságos tündérek mindenképpen nagyobb haszon­nal és piaci részesedéssel kecsegtető kíná­latára. Ez nemcsak a hazai piacnak, hanem exportlehetőségeinknek is jót lenne. Arról nem is beszélve, hogy szép tárgyak, javak, divatos áruk. használati cikkek között va­lamennyiünk mindennapi közérzete is jobb lenne. Mert aligha tagadhatjuk: mi, felnőttek sem szeretjük a vasorrú bábá­kat... Szávay István Felvilágosítás, gondozás Nővédelem a serdülőkortól Az egészségű©! integrá­ció keretében a szülészetben, nögyó©ászatban a szakem­berek arra törekszenek, hogy a család- és nővédelmi ta­nácsadással kezdődően és összefogottan „e© kézben" legyen egés2ségü©ileg a nőkről való gondoskodás a serdülőkortól, az ivarérett koron át a szülésig, (s az­után is. Dr. Túri Péter szülészorvos fogalmazta meg ézeket a gondolatokat, a fiatal szü­lészorvosok és egészségü©i szakdolgozók tudományos konferenciája után adott nyilatkozatában. — A szülészetlxm-nő©ó­©ászatban az integráció hosszabb időre, több évre szóló programot jelent — mondotta. — Az előrehala­dás mértékét természetesen befolyásolják a helyi adott­ságok. A területi elv szerint működő kórházakhoz példá­ul több va© kevesebb kör­zeti rendelőintézet í© több, va© kevesebb ellátandó nő tartozik, de mindenütt e©­formán fontos, ho© mind a járó-, mind a fekvőbetegek ellátása azonos szakmai fel­fogás szerint történjék. — A szülészeti gyakorlat e©ik fontos feltétele a ter­hesgondozás, nem túlzás azv mondani, hogy a jó terhes­gondozás a zavartalan szülés biztosítéka. A szülészeti eredmények további javítá­sa ma már egyre kevésbé múlik a szülőszobán. Jól le­het még mindig 171 intézet­ben — szülőotthonban — szülhetnek a nők, a szülések több mint 80 százalékára azonban már 52 jól felsze­relt nagy intézményben ke­rül sor. A felvilágosításban még nagyon sok a tennivaló, s ez nemcsak —, s elsősorban nem — az orvosok feladata! Már otthon, a családban kell kezdődnie, s az iskolában kell folytatódnia. Igaz, őszin­te szóval! Különösen fontos ez annál a korosztál.vnál. amelyik már nem gyermek, de még nem felnőtt, s t© adott esetben, ha egészség­ügyi problémája van. tudja azt. hová forduljon ta­nácsért, segítségért. (MTI) j I

Next

/
Thumbnails
Contents