Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

Szerda, 1979. október 3. 5 Tápai képek, búcsúval Már a buszmegállóban föltűnt a dolog. A Szilléri sugárút végén, a 20-asi'a, vagy a 21-esre várva szokatlanul sok autó buzdult neki a petőfitelepi „töltésbejáró" emelkedőjének. Pedig vasárnap volt. Igaz, szép, verőfényes, kora őszi tündöklést adó. Egy nappal előtte, az esős-zimonkós szombaton még nemigen hittük volna. A főutcán már hömpölyög a tömeg. Megtorpan, azután megindul újra, hogy végre földuzzadt folyamként a sportpálya tengerébe ömöljön. Körbe-körbe a sátrak, pultok, a szombati eső csak keskeny sármentes ösvényt hagyott előttük a nézelődő százaknak. Van itt minden. Mézeskalácsos, könyves, ké«es. giccsgyártók tucatjainak mütyürkeparádéja, törökméz és vattacukor és boltokban sehol nem látható, csíkos és mindenféle mintás cukrok, egyéb ínyencségek. Lacikonyha, sült kolbász és természetesen sok-sok kőbányai világos. Május elsejet majális jneg vasárnap délelőtti kirakodóvásár tarkabarka egyvelege a futballkapuk körül. Keresném a népművészeti vásárt, (vagy legyünk rosszmájúak? ez is „népművészet"), de csak nehezen találom. Hátul, a második sorban, a céllövöldék és ringlispilek tőszomszédságában sorakoznak egymás mellett a fazekasok, fafaragók, kékfestősök és a többiek. Fölöttébb megnyugtató: itt talán még sűrűbb a tömeg, az izzó déli nap ellenére. Hol itt kérdezgetnek hol ott, egy-egy különösen ízléses, szép portékánál fölkapom a fejem: az árak úgy kétszáz forint körül kezdődnek. Bácsalmási fafaragó, szenzációs darabokkal. Ez az ember igazi művész, akárki láthatja. Büszkén áll alkotásai mögött, a pompás fatányér árát kérdezve, csak az áru hátsó részére bök: nyolcszázötven. Hát igen. A legújabb ízléstelenségcsoda, a tekergőző fémkígyó, amit tucatjával látni minden második standon, húsz forintért találhat gazdára. * Az úton végig fölsorakoznak a nézők. Rendezők futkosnak, mellükön jelvény, címerrel és ezzel a fölirattal: „Nemes falu. Tápai búcsú." Azután két óra után Munkában a fafaragó Fuss el véle U^l Á mese-mondóka szerint általában — ha itt van — a végével kell elfutni. Vasárnap délelőtt fél 11-től viszont immáron tizenharmadszorra mór az elejétől így történt, (Babonaságra egyébként semmi ok.) „Futni mindig jó!" — mondta a megszólaltatott testnevelő tanár, s szakmai szempontból egészen biztos, hogy igaza van. A Magyar Rádió íuló-kocogó napjai: népünnepélyek, telekommunikációs egészségfejlesztéssel. Ama bizonyos tizenharmadikat most vasárnap Hódmezővásárhelyről közvetítették, a Vásárhelyi Hetek nyitóé reményeként. Nem tudni, szimbólikus volt-e a legelső zeneszám mindenesetre tény: elsősorban természetesen a fiatalok voltak most is azok, akik a három-, illetve négyezer méteres táv „lerohanására" („lekocogására") vállalkoztak. A két műsorvezető, Novotny Zoltán és Feledy Péter hol itt, hol ott tűnt föl, általános iskolásokkal és középiskolásokkal, ifjú hölgyekkel és urakkal, akik közül egy-egy afféle mini-idegenvezetőként szép kis reklámszövegeket „nyomott" Vásárhely nevezetességeiről, a HÖDIKÖT-től a Tornyai Múzeumig és tovább. Amerre futottak. S így ment, mendegélt, kocogott, néha fölgyorsult (zene!) a műsor. Egy és egynegyed órán át. Közben minden rendszeresen jelentkező Somogyi Károlyné felvételei Szűrrátétek pár perccel az iskolából dal- hangulat fokozódik. Már a házigazdák táncolnak, forró a levegő. Két székely aszszony is érkezett: Kóka Rozália mesemondó, és Fábián Éva énekes. Indulnék kifelé, nehéz az embernek átverekednie magát a sokaságon. Egy hang utánam: „No, kifelé is csak azok gyünnek, akik nem fizették mög a jegyűt!" * Vissza a sportpályára, mert már tudom, melyik népművész nyerte el a Legszebb portéka és a Legszebb tárgy kitüntető címet: előbbit Dugár János kecskeméti fazekas, a Népművészet Ifjú Mestere, utóbbit Kovács Miklós tiszakécskei kékfestőmester, népi iparművész. Üjra meg kellene nézni őket. Nehéz vállalkozás. A kavargás, ha lehet, még nagyobb. Közben a pályán is elkezdődött a műsor. A Kaláka együttessel, a Bóbita bábegyüttessel, a Postás Színpad felléptével, a Wattegyüttes koncertjével. Este természetesen discó is volt, a templomban pedig kórushangverseny, az Ifjú Zenebarátok Kórusával és a Bartók kórussal. Most viszont éppen Laci bohóc van a szabadtéri színpadon. Esik-kel, idétlenkedik. Gyanítom: nagy elődeitől, mondjuk Grocktól van még tanulnivalója. — Anyukám, ennek a manusnak legalább 15 ezer öszszejön havonta. Járja az országot, meg minden. Es ezzel a... Anyukám elmereng. — Hát eddig még én se tudtam kivenni, mit is Hátrább a céllövöldék! és az óriás kerék felől régi dal a hangszóróból: „Nézd, mit csináltak a dalommal..." Esteledik, a fényszórók kísérteties derengésbe vonják a nemes falu csinos házait. A Tisza-töltés felől gyerekhangok, nevetés, két busz húz el mellettem, majdhogynem ordítanak a belső feszültségtől. Gyalog indulok vissza. Búcsúzva a búcsútól. Domonkos László lal-muzsikával kitáncolnak az útra a meghívott népi együttesek. Így, „menettáncban" érnek a Juhász Gyula Művelődési Házhoz, ahol a Bartók Béla Művelődési Központ és a tápéi intézmény közös rendezésében ünnepélyesen megnyitják — a híres-neves tápai búcsút. A művelődési ház előtt még kisebb, rögtönzött műsor. Az együttesek — a hosszúhetényi, a madocsaibölcskei, az alsónyéki, a hercegszántói, no meg a házigazdák — ráadást adnak a célba érkezvén, öreg, kalapos-bajuszos magyar az egyik csoport élén, fejfedője legényesen fölbokrétázva. Ravaszkásan somolyog, az együttes nevét viselő tábla nyelét a zsebébe dugja. A hercegszántói délszlávok vad kólóba kezdenek. Színpad, zsúfolt nézőtér. A műsorvezető: „Azt mondják, Árpád népe ahogy leszállott a lóról, elkezdett gyéként szőni. Azóta itt vannak." A mm I Wl rádiófigyelő műsor örök rákfenéje rágta magát az adásba: hiába vártunk olyan új, specifikusan csak a hely szellemére jellemző blickfangokra, amelyek kicsit fölpörgették volna az adást. Hiszen hiába az olykor festői leírás: „kék mez, piros nadrág", vagy éppen a rossz, illetve jó stílusban futó fiúk plasztikus képei, no meg a minden futó-kocogó napon megjelenő kézbesítőbiciklista az ország másik végéből — ha a hallgató mindenkoron a vizuális <^L" d?!e.rt0mb°;aS. élményből kiszorítván, csakis dobhártyája által adható élményekre predesztinált. Próbálkozások persze voltak, a Hódmezővásárhely név eredetéről szóló, nem túlzottan szakmai elmélkedésektől a városszerte látható sok bicikliig (energiaválság!) Megtudtuk azt is, hogy tőlünk 23 kilométerre mintegy 1500—2000 sportoló hölgy található. Ki tudja, mi szegediek mikor vesszük hasznát e fontos-bokros kijelentésnek? Mindegy: fő az egészség, a tömegsportmozgalom, úgy tűnik, a rádió jóvoltából is fejlődik. Futottak még: Juhász Endre (műszaki vezető), Demjén Erzsébet (zenei szerkesztő) és László György (szerkesztő). D. L. Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerzőnek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének, kiemelkedő pedagógiai és művészi munkássága elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezsó, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, hétfőn adta át. Jelen volt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hunya Istvánnak, a MEDOSZ elnökének, több évtizedes kiemelkedő munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki TanácS helyettes elnöke hétfőn adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Nemes Lászlónak, a Magyar Képzőművés-eti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárának, 60. születésnapja alkalmából, munkásmozgalmi tevékenysége, valamint több évtizedes tudományos és oktató munkája elismeréseként a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár hétfőn adta át. Gépek exportja Az Öntödei Vállalat Kőbányai Vas- és Acélöntödéjében speciális gépeket gyártanak a paradicsom, valamint a gyümölcs nagyüzemi feldolgozására. A termékek zömét exportálják. Emiékezes Karácsonyi Ferencre Ma, október 2-án lenne 90 éves Karácsonyi Ferenc, a munkásmozgalom egyik hódmezővásárhelyi kiemelkedő vezetője. 1889-ben született Hódmezővásárhelyen, tízgyermekes napszámoscsalád fiaként és itt is halt meg 1966-ban. Apját korán elvesztette, ezért — mint önéletrajzában írta — már 7 éves korától cselédeskedett nyaranta a vásárhelyi tanyákon. Később ácsmesterséget tanult és a tanoncidő letöltése után, 1912től kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Egy évvel később vezetőségi tag a szakszervezetben. A világháborút ő sem tudta elkerülni. Szerb front, azután Galícia, majd 1915 tavaszán Przemysl-nél került orosz fogságba. 1918-ban került haza. Az őszirózsás forradalom Szegeden érte. Tagja lett a nemzetőrségnek, 1919-ben a vörös őrségnek. Ezért a fehérterror idején menekülnie kellett. A két világháború között 1922-től tagja, 1935-től titkára volt Hódmezővásárhelyen a Szociáldemokrata Pártnak, egészen a felszabadulásig. Mindig a szegények pártján állott, igyekezett meggyőzni őket igazukról. A Horthy-rendszer választások idején 1—2 hétre mindig internálta: 6—15 nap fogházbüntetést kapott olyankor. De 1942-ben — mint a város rendjére veszélyes egyént — tartósan internálták. Rendőrségi fogda, toloncház, Kistarcsa. Szívszorító olvasni a toloncházi elbocsátó levelét ennek az egész életében becsületes munkásembernek. Rendőri felügyelet alá került, ám 1944. március végén ismét internálták. De 1944. október 8-án, a város felszabadulása napján Hódmezővásárhelyen volt. Ott volt a Kossuth téren elvtársaival, barátaival, amikor a bevonuló szovjet hadsereg egyik tisztje arra szólította fel az egybegyűlteket, hogy hozzák létre a város új vezetőségét. Először — már mint a Kommunista Párt tagja — a rendőrség vezetője lett. 1945. január 4-én nevezték ki Szeged város, Hódmezővásárhely és Csongrád megye főispánjának, öt évig töltötte be ezt a tisztséget. Főispán korára való visszaemlékezéseiben — többek között — leírja, hogy ott volt és ünnepi beszédet mondott Pusztaszeren az Árpád-emlékműnél a törvényes földosztás kezdetén. Beszélgetett is a volt cselédekkel, akik nem akarták elhinni, hogy valóban övék a föld. Sok határozott intézkedésének nyomát őrzi a levéltár a főispáni iratokban. Például egy nagyon humánus gondolkodásra valló jelentése 1945. április 14-én: „Földmívelésügyi Minisztev Ürnak Budapest. Tisztelettel jelentem, hogy a sövényházi őrgróf Pallavicini kastélyt a szegedi „Nemzeti Segély" részére átengedtem használatra: gyermeknyaraltatási célokra. Karácsonyi főispán". Ez egy 63 szobás kastély volt, amelyben több száz gyermek kapott menedéket. Arra ls volt ideje, hogy a Szegedi Nemzeti Színház ügyével foglalkozzék. Minden érdekelte. Jegyzőkönyvek tanúsága szerint határozottan, elkötelezetten szólt hozzá minden kérdéshez, amely népünk sorsának jobbrafordulását szolgálta. 1950-ben a Magtermeltető Vállalat igazgatója lett, s betegsége miatt innen ment nyugdíjba 1955-ben. Egy év-' vei később azonban — 1956ban — újra beállt a munkáshatalmat védelmezők sorába. Részt vett az ellenforradalom elleni harcban és az MSZMP újjászervezésében. Több magas állami kitüntetés tulajdonosa volt. Ügy emlékezünk Karácsonyi Ferencre születésének kilencvenedik évfordulóján, mint pártunk, munkásmozgalmunk egyik kiemelkedő személyiségére. Mayer Gyuláné r ítélet után A Budapesti Művészeti Hetek alkalmából bemutatott tévémüvek áitalába í reprezentatív alkotások. Mit jelent ez? Azt hiszem, ketté kell választanunk a megítélés szempontjait, vagyis: a nézők szerint az a reprezentatív, a rangos budapesti kulturális események sorába való tévés alkotás, amely élményt képes adni, erős hatással van eszünkre és szivünkre, értelmünkre és érzelmeinkre. A televíziós alkotókról tudjuk (hiszen többször kinyilatkoztatták), hogy az ő műsorcsináló gondjaik száma, a mű elkészítésekor tanúsított gondosság mértéke, sem hagyható figyelmen kívül a mű minőségének meghatározásakor. Az ítélet után című tévéfilm gondos munka. Operatőr (Kocsis Sándor), dramaPuskin-emlékérem Suara Róbertnek Hétfőn, a Barátság Házá- nemzetközi szövetség Puskinban Jurij Lvovics Asaturov, emlékérmét annak a 16szaka Szovjetunió budapesti embernek, aki kiemelkedő nagykövetségének tanácsosa tevékenységével hozzájárult átnyújtotta Suara Róbert a MAPRJAL létrehozásához, nyugalmazott egyetemi ta- az orosz nyelv és irodalom nárnak, az Orosz Nyelv- és kutatási eredményeinek gyaIrodalomtanárok Nemzetközi rapításához, a nyelvoktatás Szövetsége (MAPRJAL) Pus- népszerűsítéséhez. Hazánkból kin-emlékérmet. „„ . T . r , Idén augusztusban, a a MAPRJAL magyar szekMAPRJAL IV. kongresszu- ciójának első elnökét érte a sán ítélték oda először a megtiszteltetés. turg (Lendvai György), díszlettervező (Duba L ászió), jelmezkészítő (Horányi Mária) egyaránt szak- és célszerűen dolgozott, az is érzékelhető, hogy gondosan összehangolták különféle természetű feladataikat — az ügy. a film mondandóiának érvényesülése érdekében. (Azért szükséges fölemlegetni ezt, ami egyébként természetes, elengedhetetlenül szükséges. mert mégsincs mindig így.) Mihályfi Imre, a rendező elmélyülten és érzékenyen foglalkozott a nagy témával — a lehetetlennel szembeszálló, a reménytelen helyzetben is cselekvő ember dicséretével. Szereposztásában nem kell hibákat felfedeznünk, színészei, különösen a főszereplő L ohinszky Loránd, érezhetően határozott instrukciók alapján, tisztességes igyekezettel próbáltak hiteles figurákat teremteni. Miért, hogy mindezek végeredménye „nem jött át a képernyőn"? Az ítélet után minden szakmai erénye ellenére nézőidegen, hatástalan maradt, a közönségítélet szerint nem érte el a művészeti hetek bemutatóiió) elvárt színvonalat. A Tyimofei Szokolov művéből Szántó Erika és a rendező közreműködésével elkészült forgatókönyv a ludas. Rendező legyen a talpan, aki az extrém történet alapjón mély értelmű, hatásos filmet tud csinálni — az emberiesség. méltányosság, igazság nevében a lehetetlent megkísértő, példájával bennünket fölrázó emberről. Ez a történet ugyanis annyira nélkülözi az életszagot, a valósághitelt, hogy a legnagyobb rendezői és színészi igyekezettel sem sikerülhet „belehalni". A filmet nézve ugyanaz az ember érzése, mint az egyszeri betegnek lehetett; azért került az idegosztályra, mert talált egy kapukulcsot és mindegyre ahhoz akart házat építeni. Mintha elhatároztatott volna, hogy a fent emlegetett szép emberi tulajdonságokat muszáj megénekelni, tehát ki kell találni egy sztorit amely ezt lehetővé teszi. így lön az ártatlan fiú esete a nemi erőszakkal, valamint emberséges pártfogójával olyan hiteltelen, iskolás oéldázattá, ami ellenállt minden rendezői jó szándéknak és színészi tehetségnek. S.E.