Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

Szombat, 1979. október 6. 5 Megbeszélések Cikkünk visszhangja az ismeret­terjesztésről Csongrád megyébe látoga­tott dr. Kurucz Imre, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat országos főtitkára. Csütörtökön délelőtt a sze­gedi Bartók Béla Művelődé­si Központban találkozott a megyében működő művelő­dési házak vezetőivel, és előadást tartott „Az ismeret­terjesztő munka hatékonysá­ga" címmel. Délután a TIT szentesi Járási elnökségének kihelyezett ülésén vett részt Derekegyházán, ahol a szeg­vári nagyközségi TIT-szer­vezet munkáját értékelték, különös tekintettel a szocia­lista brigádok körében vég­zett tevékenységre. A ta­nácskozáson a főtitkár az értelmiség ismeretterjesztés­ben vállalt feladatairól szólt. Dr. Kurucz Imre tegnap Szegeden, a társulat Kárász utcai klubjában a TIT vá­rosi-járási titkáraival foly­tatott megbeszélést az isme­retterjesztő munka időszerű kérdéseiről. Vonatkésésekről, vasúti személyszállításról A Délmagyarország 1979. október 2-i számában. Jám­bor Ernő tollából megjelent „Késlekedő vonatok" c. ri­portja késztet arra, hogy a témához hozzászóljak. No meg az is. hogy az energia­gazdálkodás kényszerítő ha­tása a tömegközlekedési esz­közök, igy a vasúti személy­szállítás fokozottabb igény­bevételét eredményezheti. Tehát növekvő érdeklődésre tarthat számot az, hogv a vasút milyen lehetőségekkel rendelkezik, mit várhat az utazóközönség... Munkánk egyik minőségi mutatószáma a menetrend­szerűség. Statisztikai arány­szám, átlagot jelez, ami két­ségtelen sok mindent takar. Tartalmazza a helvl vona­tok közel 100 százalékos pontosságát, és a nemzetkö­zi, belföldi gyorsvonatok 20 —25 százalékos késését is. És ami a helyi vonatok ké­sését jelenti, az is zöm­mel a csatlakozó fővonalak Műsorajánlat Az aradi tizenhárom vér­tanúról emlékezik meg az a korabeli dokumentumok alapján összeállított irodalmi műsor, amelyet ma, szomba­ton, a hős tábornokok halá­lának 130. évfordulóján este ti órakor rendeznek meg a Móra Ferenc Múzeum dísz­termében. Közreműködnek a Szegedi Nemzeti Színház művészei: Kátay Endre, Nagy Zoltán, Vass Gábor. Maróti Gábor és Csala Gabriella. Molnár István grafikáiból nyíiik kiállítás ma, szomba­ton délután 5 órakor az If­júsági Házban. A tárlatot Koplik Judit művészettörté­nész nyitja meg, A kiállítás október 27-ig, naponta 10 és este 8 óra között tekinthető meg. A pedagógus képzőművé­szek megyei kiállítása nyílik meg Makón, a József Attila Művelődési Központban ma, szombaton délelőtt 11 órakor. A tárlatot Szabó G. László, a Csongrád megyei tanács el­nökhelyettese nyitja meg. A kiállítás október 17-ig tekint­hető meg. Több dísco-program várja a fiatalokat ma, szombaton. Este 6 órakor kezdődik az Ifjúsági Ház Szombat esti láz című műsora, a lemezlovas: Tóth András (Óriás). Közre­működik: Nagy Bandó And­rás humorista. Levetítik a San Babila egy napja című olasz filmet is. A KSZV Vic­tor Hugó utcai klubjában is disco lesz, vezeti: Horváth András. A múzeum textilgyűjtemé­nyének legszebb darabjaival ismerkedhetnek meg az ér­deklődők a Móra Ferenc Mú­zeum Múzeumi matinék cí­mű sorozatában T. Knotlk Márta vezetésével holnap, október 7-én. délelőtt 11 órá­tól. Gyermekfoglalkozás lesz holnap, október 7-én. dél­előtt 10 órai kezdettel a Ju­hász Gyula Művelődési Köz­pontban. Donizetti Anna Bolena cí­mű operájáról tart előadást Molnár László karnagy a hanglemezbarátok klubjának soron következő összejövete­lén, október 8-án, este 6 órá­tól a TIT Kárász utca 11. szám alatti klubhelyiségében. A Móra Ferenc Múzeum Beszélgetés kortárs tudósok­kal című sorozatának vendé­ge október 8-án, este 6 órától dr. Greguss Pál botanikus professzor lesz. A Budapesti kamaraegyüt­tes koncertjét rendezi meg az Országos Filharmónia kama­rabérleti sorozatának A—l-es előadásaként, október 8-án, este fél 8 órai kezdettel a Tisza-szálló hangversenyter­mében. Vezényel: Nagy Fe­renc. közreműködik: Szecső­di Ferenc (hegedű). Fábián Márta (cimbalom), Döme Je­nő (nagybőgő). A műsorban mai magyar szerzők — Ma­ros Rudolf, Durkó Zsolt, Szőllősy András. Balassa Sán­dor, Székely Endre és Ránki György művei szerepelnek. A^ idei Szegedi Szabadtéri Játékok nagy sikerű előadá­sát, Szophoklész Antigoné cí­mű tragédiáját közvetíti fel­vételről a televízió l-es mű­sora október 10-én, 21 órai kezdettel. Á Dél-alföldi Krónika. a szegedi körzeti stúdió műso­ra október 12-én. 18 óra 15 perckor jelentkezik az l-es programban. Ezúttal többek között a második világháto* rús lengyel emigrációról tar­tott tudományos tanácsko­zásról. a napraforgóról, vala­mint a négyezer éves gorzsai településről számol be az adás. Carelli Gábor énekművész, a New York-i Metropolitan Operaház tagja lesz a Zene­műkiadó Vállalat, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és a Somogyi-könyvtár ven­dége október 9-én, este 6 órától a Móra Ferenc Mú­zeum dísztermében. vonatkésésére vezethető vissza. Miért késnek a belföldi gyorsvonatok? Az okok túl­nyomó többsége anyagi-tech­nikai feltételekkel függ ösz­sze. Ilyen a pálya állapota és karbantartási igénye. A MÁV vonalaira az egyvágá­nyú rendszer a jellemző. Maximális sebessége 100 km/ó. Mindkét tényező a népgazdaság teherbüó-ké­pességének függvénye. Az •egy vágányon szervezett forgalom vonattalálkozáso­kat, megelőzéseket csak .ál­lomásokon tesz lehetővé. Az egy vágányon az Európában egyik legdinamikusabban növekvő teherforgalmat is le kell bonyolítani. És ezt az egy vágányt tervszerűen, a biztonsági elsődlegesség alapján folyamatosan fenn kell tartani. Síncserét, kité­rőcserét, vízáteresztőket, hi­dakat kell cserélni. Sokszor magát az alépítményét is fel kell újítani. Útkereszteződé­seket., gáz, víz, villany stb. keresztezéseket kell — más ágazatok igényeinek megfe­lelően — megvalósítani, és azokat is fenntartani. Köz­ben a vonatoknak menni keli. Időnként átszállással, sebességkorlátozással, és ezek által okozott késések­kel, de a vasút nem állhat meg. Amióta a fizikai munkát gépekkel igyekszünk pótol­ni, mivel a csákányos pálya­munkás lassan teljesen el­fogy — az egyvágányú pá­lyán egyre nehezebb a fo­lyamatos üzem és a fenntar­tási munka összhangja. A gépek nem tudnak félreáll­ni, ha jön a vonat. Pályasebesség felemelése megoldhatná a késéseket, ha a menetrend jelenlegi átlag­sebességét tartva, több tar­talék idővel rendelkeznénk. Ez távlati feladat. Nagyobb folyóméter súlyú felépítmény beépítése lenne szükséges. Meg kell oldani a hazai 60 kp/m-s síngyártást. Nyers­anyagot, acélgyártási kapa­citást kell biztosítani. Ez a helyzet a második vágányok építésére is vonatkozik: anyag- és kivitelezői kapa­citás, vagyis népgazdasági anyagi feltétel kérdése az egész. Megoldása csak hosz­szabb távon képzelhető el. Milyen okai vannak még a késéseknek? A technikai berendezések meghibásodá­sa. Elromlik a mozdony, el­törik a sín, felmondia a szolgálatot a biztosítóberen­dezés. Igaz, mindez a köz­úti forgalomban is előfor­dulhat. Elromolhat az autó. beszakadhat az út. közúti baleset is fordul elő. De ott csak néhány utast érint, — és ilyen esetben megértőb­bek is vagyunk, hisz a saiát autóval is történhet hiba. És a vasút utasa közvetlenül a hibát nem is érzékeli, csak azt, hogy késik a vonat. Pe­dig millió gondot jelent, hogy mozdonyaink jelentős része külföldi gyártású, anyag- és alkatrészellátása meg sem közelíti a közúti járművekét, pedig ott is mennyit panaszkodnak. Ja­vítóbázisaink sokszor ma­nufakturális módszerekkel állítják élő a hiányzó alkat­részeket. Néha az utasok is „segí­tenek" a vonatok késésében azzal, ho© a személykocsi kézifékjét működtetik, majd ha megállt a gyorsvo­nat, elszelelnek. Ilyen eset­ben meg kell keresni a be­fékezés helyét, amit meg kell szüntetni. 8—10 kocsi­nál ez nem olyan e©szerű, és főleg Időt igényel. A többi utas ilyenkor is csak egyet lát: a ©orsvonat 25— 30 perc késéssel érkezett Szegedre vagy Budapestre. Renitenskedők, részegek, ve­rekedők okoznak azzal ké­sést, hogy hatósági közbe­avatkozást kell kérni. Saj­nos, a vonatokon nincs rend­őrség, hiányoljuk is. Más vasutakon rendszeresen uta­zik a hatóság. A je©vizs­gálók száma is kevés, és védtelenek az agresszív, ré­szeg utasokkal szemben. A hivatkozott riport meg­állapításaival összességében egyetértek, csupán kiegészí­teni kívántam azt. Kiegészí­tésnek szánom azt is — és nem árt, ha az utazóközön­ségünk tudja, hogy a Ma­gyar Vasúti Díjszabás a vi­lág egyik legolcsóbb utazá­si lehetőségét biztosítja. A díjtételeket 1951-ben állapí­tották meg. És hogy minden 100 Ft-os teljes árú menet­jegyhez az állam további 137 Ft dotációt biztosít. És hogy minden kedvezményes utazást először 100 százalék­ra kiegészít, és további 137 százalékot fedez az utazás ténylegesen felmerülő költ­ségeiből. Ebből két dolog következik: Az egyik, hogy a vasúti személyszállítás sa­ját bevételből még a fenn­tartását sem képes fedezni, fejlesztése csak néogazdasági támogatással és elhatárolás­sal lehetséges. A másik, hogy az utazóközönség nem értékeli kellően azt az előnyt, amit a népgazdaság a díjtételek alacsony szinten tartásával biztosít. Ezt szám­talan példával lehet alátá­masztani, különösen ami a vasúti személykocsik beren­dezéseinek rongálásánál ki­mutatható. Meg kell jegyez­ni, hogv ez az utasok na­gyon kis hányadára vonat­kozik, de összefogással, a közömbösség csökkentésével megszüntethető lenne. Befejezésül hangsúlyoznom kell, hogv adott anyag: technikai feltételek melle" is lehet javítani a vasút! személyszállításon. Főleg azokon a területeken, ame­lyek kifejezetten a vasutas­dolgozókon múlnak. Ezek a munka szervezettsége. a munkafegyelem, az udvari­asság, az ü©szeretet, az in­formáció, a tisztaság, a fi­gyelmesség stb. Lovász Lázár vasútigazgató Energiagazdálkodás Megközelítően 2 millió tonna kőolajjal egyenértékű energia takarítható meg évente azokkal az intézkedések­kel, amelynek központi programja most áll kidolgozás alatt. Ezekről a feladatokról tartott előadást pénteken, a Techni­ka Házában Czipper Gyula, az országos energiagazdálko­dási hatóság helyettes vezetője. Á műszaki könyvnapok országos megnyitója — A műszaki könyvna­pok, a műszaki irodalom októberi seregszemléje évről évre visszatérő, jó alkalom arra, hogy a műszaki köny­vek létrehozói és felhasz­nálói kölcsönösen tájékoztas­sák egymást, tájékozódjanak egymás dolgairól — mondot­ta Polinszky Károly akadé­mikus. oktatási miniszter a műszaki könyvnapok orszá­gos megnyitóján, pénteken délelőtt a budapesti műsza­ki egyetem aulájában. Ez év október 5. és 31. között 18. alkalommal ren­dezik meg a műszaki köny­vek országos seregszemléjét, A tavalyi tapasztalatokat fi­gyelembe véve az idén mint­egy 20 százalékkal nagyobb példányszámban jelentek meg a könyvújdonságok. (MTI) Október hatodika Hat óra. Zubog a víz a csapból, csapódik a liftajtó, lobog a teavíz. „Jó reggelt. Október hatodika, szombat van ..." Kintről alig elvi­selhető dübörgés, megresz­ketnek a panelfalak. A cö­löpverő. Október hatodika, szom­bat van. „Éppen most szen­vedtek ki négyen közülünk, még visszhangzónak a lö­vések szívemben." Ennél a mondatnál megszakadt Lei­ningennek az utolsó pilla­natban írt levele. Akkor mentek értük, hogy a négy agyonlövött után kilencüket az akasztófákhoz kísérjék. Hatodika van. Idegtépő ez a dübörgés ... Csakhogy nem szűnik ez a dübörgés! Építik a háza­kat! Es itt a szombat, ját­szótér, kirándulás. Aulich, Damjanich, Des­sewffy, Kiss, Knézich, Lachner, Lázár, Leinlngen, Nagy Sándor, Poeltenberg, Schweidel, Török, Vécsey. Ezt kellene mondani a ©e­rekeknek... A ritmusra, alliterációra fi©elnek, majd követelik: még egyszer! Morzsolgatom a neveket. Százharminc évvel ezelőtt, hatodikára virradóra Dam­janich János imádkozott: „Mindenség ura! Hozzád fo­hászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elvá­lás nehéz óráiban, ad) erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalá­zatos halált erősen és fér­fiasan állhassam ki." Vajon mit gondolnak a gyerekek? A fiatalok? Er­tik-e, ho© miért? Miért ment mind a tizenhárom, holott néhányuk szökhetett volna? 1849. október 6-án reggel 6 órakor tizenkét fegyver egyszerre dördült az aradi vár sáncai között. Hárman eldőltek, Kiss Ernő térden maradt, három katona még e©szer lőtt, közelről. A kö­tél általi halálra ítéltek kö­vetkeztek, a bitófák sora előtt, középen álltak, hal­kan beszélgettek. Poelten­bergnek. a bécsi jogász fiá­nak kellett először indul­ni... Vécsey Károly gróf, az utolsó, végig a hóhér nyomában járt; mindeniket elkísérte, majd az utolsó előttitől, a vörössipkások vezérétől, akit mindig lené­zett és akinek haragosa volt — külön is elbúcsúzott. Meggörnyedt Damjanich élettelen teste előtt, és meg­csókolta a kezét. A bitófák körül négyszögben katonák álltak, és zokogtak. „A ke©elem jó dolog, de előbb e© kicsit akasztunk" — mondta a „halovány vámpír", Schwarzenberg, a bécsi kormány hatalmasa. Aztán bebizonyította, hogy a tizenháromnál sokkal na­gyobb számok is vannak... Vérzett az ország. Azóta is, hányszor? De ama tizen­három példája megmaradt, élt és mozdított: megkísér­teni a lehetetlent! Hát ezért — mondják, gondolom az Iskolákban. Ezért léptek e©enes gerinc­cel sötét puskacsövek elé, i durva kötél alá. Ezért volt értelmes és emberi a vér­tanúság. Tudván tudták, va© sejtették, hogy példá­juk segítség lesz jövő ge­nerációknak, hogy marad­jon ember is az emberte­lenségben. Most, „kerek évfordulón", ilyeneket is mondanak, gondolom, az iskolákban. Amelyek amúgy elég han­gosak a példaképszegény­ségről szóló panaszoktól... Pedig az u©ancsak hato­dikán kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök emlé­kére ég az örökmécses, és áll az emlékoszlop az aradi vár mellett is. Sulyok Erzsébet Zenei naptár Korunk zenéje Csütörtökön telt ház előtt folytatódott a Szegedi Ka­marazenekari Napok kon­certsorozata a Tisza-szálló nagytermében. Két bemuta­tóra került sor — Welner Leó II. divertimentó jávai egy műsorban. Huszár La­jos Scherzo és adagio és Molnár László Négy tanul­mány című műve a Szegedi Kamarazenekar előadásában vonzotta a zömében fiatal látogatókat. Pál Tamás a művek ve­zénylése előtt méltatta Wei­ner munkásságát, kamara­zenéjének lényegét, „helyre téve" professzionista mes­terműveit, hiszen sokszor méltánytalanul mellőzzük e jelentős mestert a koncert­termekben. Ezután hangzott el a II. divertimento édes­bús, dinamikusan lüktető muzsikája. A finoman len­dületes pizzicatók, a tömöt­ten telt népdalízek édes­keserű hangzása, a színdús harmóniák franciás elegan­ciája azt tükrözte, ho© a karmester és a zenekar na­gyon is szakavatott kézzel nyúlt a mester csiszolt mu­zsikájához. Huszár Lajos Scherzo és adagio című müvének be­mutatását a karmester és a szerző kötetlen beszélgetése vezette be. A klasszikus szo­nátarondó formában építke­ző, korunk feszültségét idéző és a távolságot ostromló, gyors mozgású zene kitar­tott hangjaival gyakorolt hatást a hallgatóságra. A három alapelemből építke­ző adagio tétel halk indulá­sa, a sejtelmes akkordfoltok, a fortlsszimo feszültsége, a szinte „könyörgő" recitati­vók szaggatott lüktetése drá­mai csúcsban tömörült. Mol­nár László Négy tanulmány című művét tizenhárom hangszerjátékos adta elő, mindvégig önálló daliamszó­lammal. Az orgonaszólam is önálló, versenyszerű, így bi­zonyos szabadságot, önálló­ságot „engedélyez" a szerző karmesternek, zenésznek e©aránt. Ami bő lehetősé­get ad arra is. hogy az elő­adók bizonyíthassák tehetsé­güket, adott kereteken be­lül. Újszerű a ha©ományos vonós- és az elektromos hangzással való kísérletezés; úgv tűnik, sikerrel A rend­kívül dinamikus, jól szer­kesztett mű nagv tets®ést aratott csütörtökön este. Va­lóban korunk zenéle e két mű, előadásuk Pál Tamás és a Szeged! Kamarazene­kar kiváló -miriMt** ^'raéri. Kelemen Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents