Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

Csfiíoríök, 1979. október 4. 3 Találkozó 900 méter mélységben Hosszú hónapok nehéz munkája után teljesítetlek vállalásukat Recsken a Bányászati Aknaméiyítö Vállalat körzetének dolgozói. 900 mfler mélységben összekötötték a 2. számú függőleges aknát az 1. számú aknától vezető vízszintes vágattal. A Két bányászcsoport a föld alatt találkozott. Trethon Ferenc előadása a politikai akadémián A Magyar Szocialista Mun- I káspárt Központi Bizottságának politikai akadémiáján szerdán Trethon Ferenc munkaügyi miniszter tartott előadást, ,.A munka szerinti elosztás néhány elméleti' és gyakorlati kérdése a szocializmus építésének jelenlegi időszakában" címmel. Az előadáson megjelenteket, a párt vezető propagandistáit, gazdasági, politikai, társadalmi életünk képviselőit Kovács Antal, a Központi Bizottság osztályvezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. Nevelés tanulásra, munkára Megbeszélés a városi pártbizottságon Az úttörő munkára vonat- hogy az elmúlt öt évben kozó párthatározatok végre- több párthatározat, állami hajtásának Szeged .városi ta- rendelkezés és jogszabály pasztalatairól tájékoztatta kedvező társadalmi légkört tegnap, szerdán délután a teremtett az úttörömozgavárosi pártbizottság székhá- lom fejlődéséhez. A gyermezában a pedagógusokat, út- kék mozgalmi nevelése tártörő vezetőket, párt- és tár- sadalmi üggyé vált, javultak sadalmi aktivistákat Török a mozgalom anyagi, tárgyi és József, az MSZMP Szeged személyi feltételei. Szegeden városi bizottságának első tit- az elmúlt tanévben 16 ezer kára. A munkaértekezleten, tanuló közül 13 ezer 700-an melyet Rigó Szilveszter, a voltak úttörők, illetve kisdovároSi pártbizottság osztály- bosok. A csapatok átlagosan vezetője nyitott meg, részt vett Padár Lászlóné, Csongrád megye úttörő elnöke is. Török József elmondotta, Myomda- és papíripar Munkaverseny, szakmai továbbképzés A nyomdászok'és a papíripari dolgozók munkaverseny-vállalásait jobban összhangba kell hozni, mert csak így teljesíthetők hiánytalanul. Ez csendült ki valamennyi felszólaló szavából a Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete Központi Vezetőségének szerdai ülésén, ahol a pártkongresszus és felszabadulásunk évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny helyzetét értékelték. Az írásos előterjesztéshez és a szóbeli beszámolóhoz hozzászólók közül többen kifogásolták. hogy a legtöbb vállalásból hiányzik a minőség javítására irányuló törekvés. Márpedig a nyomdák csak úgy állíthatnak elő jobb terméket és csak úgy takarékoskodhatnak, ha a papíripar jobb minőségű alapanyagot biztosít. Mások arra is figyelmeztettek, hogy a papíriparban vállalt 2.5 százalékos cellulózmegtakarítás csak akkor könyvelhető el eredményként, ha az nem rontja a minőséget, mert a rosszabb papír rongálja a nyomd agépe ket. A központi vezetőség foglalkozott a nyomda- és a papíripar szakmai továbbképzésének fejlesztésével is. A központi vezetőség az elhunyt Kimmel Emil helyett Lux Jánost bízta meg a főtitkári teendők ellátásával. 5—10 ezer forinttal gazdálkodnak évente A csapat- és vándortáborok támogatására 1979-ben 50 ezer forintot fordítottak. Az Üttörőház költségvetése is nőtt. amióta tanácsi kezelésben áll. A politikai nevelőmunka alapvető célja a felkészítés a KISZ-életre. A tartalmas KISZ-útlörő kapcsolatok megszemélyesítői az ifi vezetők. A csapatoknál a főiskolai és • az egyetemi hallgatókkal együtt 700 ICISZ-fiatal dolgozik. Az 1974-es párthatározat megjelenése óta az úttörőcsapatok nagyobb figyelmet fordítanak a tanulásl'a és a munkára nevelésre. Szólt Török József, a szakkörök munkájáról, az iskola és a munkahelyek kapcsolatáról. Külön kiemelte a szülők felelősségét, és hangsúlyozta. hogy az iskolai pártszervezetek tekintsék teljes értékű pártmegbízatásnak a pedagógusok úttörővezetői tevékenységét. A megyei és a.városi párt vb nevében megköszönte az úttörőmozgalom patronálásában élenjárók munkáját. majd válaszolt néhány, úttörővezetői munkával kapcsolatos kérdésre. megye értelmiségének szerepe, körülményei Ülést tartott a népfront megyei bizottsága Ülést tartott tegnap, szerdán a Hazafias Népfront megyei bizottsága a népfront városi székházában. Napirendjén megtárgyalták a megyei értelmiség szerepét és körülményeit. Jelen volt Tóth János, a népfront országos titkárságának képviselője és Kamenszki Péter, a megyei pártbizottság munkatársa is. Nagy István, a népfront megyei elnöke köszöntötte az ülés résztvevőit, majd dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára előadást tartott a megyében élő értelmiségről, tevékenységéről, élet- és munkakörülményeiről, A rövid történelmi visszapillantásban egyebek között utalt arra, hogy a megye értelmiségi lakossága már a két világháború közötti időszakban is kinyilvánította a nemzetért. a jövőért érzet felelősségét, és a haladás oldalán tette le voksát. A fölszabadulás után zömmel elfogadták a népi demokrácia, a szocializmus építésének feladatát. Az első évtizedben elkövetett politikai hibák azonban nem voltak hatástalanok még a szocialista értelmiség körében sem. Az azóta eltelt több mint két évtized alatt azonban töretlen volt ennek a társadalmi rétegnek a fejlődése. Milyen elemekből építkezett eddig ez a fejlődés? A gazdasági, társadalmi élet alakulása határozta meg mindvégig a tudatukban végbemenő pozitív változásokat is. A megye sajátos, elmaradóit helyzetéből adódóan itt dinamikusabb volt a gazdasági előrehaladás, ennek megfelelően gyorsabban nőtt az értelmiség száma is; arra kellett sok energiát fordítanunk. hogy legyen értelmiség. Jelenleg a kereső lakosság 10—12 százaléka diplomás, és ez az arány megfelelő, s nem kívánatos tovább növelni. Sokkal több gondot kell fordítanunk azonban arra. hogy tanult emberek képességeiket maximálisan kihasználó munkakörökben dolgozzanak. Ezt követeli meg gazdasági érdekünk és az egyén érdeke is. Az előadó külön szólt az egyes, megyében dolgozó értelmiségi csoportokról is. Amikor a hatékonyság, a minőség, a takarékosság kulcsszavai gazdasági életünknek, különösen nagy felelőssége van a műszaki és az agrárértelmiségnek. Kezdeményezőkészségre, reális önértékelésre van szükség a munka minőségének javítása érdekében. Nem könnyű ez ott, ahol elevenen él a mennyiségi szemlélet. A szervezés, átszervezés is elkerülhetetlen viszonylag sok helyen. A tudományos életben tevékenykedőkkel kapcsolatban hangsúlyozta dr. Koncz János, hogy ma már idejét múlt, kényelmességre valló érv az, amelyik a vidéki kutatók hátrányos helyzetére hivatkozik. Tudományos intézeteinkben sokat javultak a munkakörülmények, konferenciáknak ad otthont Szeged. A fejlesztést, az anyagi támogatás odaítélését ezután még kevésbé Sz dönt; el, vidékre kerül vagy sem. hanem kizárólag az intézményben végzett munka hatékonysága és minősége lesz a mérvadó. • Elismerésre méltó a nemegyszer nehéz körülmények között oktató, nevelő pedagógusok áldozatvállalása, az egészségügyiek helytállása, és örvendetes, hogy egyre több fórumon láttatják alkotásaikat képzőművészeink. Az előadást élénk vita követte. Dr. Dömötör János, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója a helyi szellemi élet képviselőinek publikációs lehetőségeiről, a helyi politikában játszott szerepükről mondta el véleményét. Dr. Berencsi György, egyetemi tanár megállapított ta: jó az értelmiség közérzete. A párt poltikája lehetővé teszi, hogy érezzék munkájuk társadalmi hasznosságát. Ezért is vállalkoznak olyan sokan arra, hogy az önkéntes közősségi tevékenységből is kiveszik részüket, egyebek között a népfrontnál, is. Dr. Tényi Mária egyetemi tanár a fiatal egyetemi és főiskolai oktatók életkörülményeiről szólt, majd fölhívta a népfront figyelmét is arra. hogy szép számmal vannak soraik között olyan pártonkívüliek, akik csak megbízatás hiánya miatt nem végeznek közéleti munkát. Katona Sándor, makói nyugdíjas fölszólalásában arra kereste a választ, kit nevezünk ma értelmiséginek: csak a diplomást vagy az évtizedek óta irányító, szervező, „papír nélküli" vezetőket is. Dr. Szántó Imre egyetemi tanár a fölvételi és a pályázati rendszer hiányosságairól, a kezdő pedagógusok, az öszellentétekben is. A gazdagparaszt és az agrárproletár — földmunkás, részes arató, napszámos — ellentéte volta legerőteljesebb. Akadt azonban egy sajátos réteg is, melynek tagjai kertészkedéssel foglalkoztak, akik hagyma- — és más zöldség- — termeléssel foglalkoztak. A városban jelentős számú, a polgári haladást támogató értelmiségi is tevékenykedett. Ebből — az ország más területeihez képest viszonylag haladottabb — állapotból eredt, hogy Makón politizáló' emberek éltek. Széles hatókörük volt a 48-as függetlenségi olvasóköröknek, melyek tagjai főképpen tanyai parasztokból, hagymásokból verbuválódtak. Jelentős szerepet játszott a városban a 48-as Kossuth Párt és a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. Ezek a kormánnyal szemben álló ellenzéki pártok — más-más módon ugyan, dc — baloldali szerepet töltöttek be. Abban az időben, amikor ébredezni kezdett bennem az értelem, ez az ellenzéki légkör ott is éreztette hatását, ahol mi éltünk, a város szélén, az egykori makói proletárság körében. Ennek a szegény negyednek sajátos jellemvonása volt az erőteljes összetartás, a bajba jutottak megsegítése. Mindenki mindent tudott egymásról. A szegénysors közösséggé kovácsolta az itt élőket. Ebben a közösségben, szinte gyermekfejjel találkoztam először a politikával. Olyan szokás járta itt Makón akkoriban, hogy a téli estéken beszélgetésre jöttek össze egy-egy háznál. A napi elfoglaltság ilyenkor jórészt a piacozásra korlátozódott — már akinek volt mit eladnia. így az estéken tellett az időből eszmecserékre. Ezeknek az összejöveteleknek megvolt a maguk külön szertartása. Asszonyok és férfiak külön-külön beszélgettek. Ma, amikor hazánkban mind erőteljesebben kibontakozik a valóságban is eszembe jutnak e beszélgetések. Az asszonyok témája a női egyenjogúság, sokszor akkoriban eltért a férfiakétól. Főleg arról váltottak szót, ki ment férjhez, kinek m'ilyen volt a lakodalma, mit ettek, új csizmát viselt-e a vőlegény. A férfiak beszélgetése általában úgy indult, hogy mi mennyibe kerül, mit adnak a hagymáért a piacon Ezután jöttek a háborús emlékek, a forradalom, az ellenforradalom, a napi politikai kérdések. A mi környékünkön több kommunista lakott, kettőt ismertem közülük: Szakács Márkot, akit 1920-ban két és fél évi börtönre ítéltek és Szűcs Pált. ö is megjárta a Szegedi Csillagbörtönt, három évet töltött ott. Nagy szerepe volt 1918-ban a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetén belül a kommunista csoport szervezésében. Ezeken a téli estéken hallottam először a szovjetoroszországi eseményekről, a Vörös Hadseregről, a forradalomról, Leninről. Makó szabadelvű, politizáló légköre nekem — és rajtam kívül sokaknak — útravalót adott ahhoz, hogy bejárjuk azt az utat, amit a forradalom jelölt ki a munkásosztály tagjai számára. Az életem végül is úgy alakult, hogy szülővárosomtól meszsze kerültem, de elhoztam innen magamban a politizáló hajlamot. A makóiak persze nemcsak politizáló hajlandóságukról voltak híresek mindig, hanem dolgosságukról, szorgalmukról is. A tisztes munka becsülete mélyen él az itteniekben. A tenniakarás. az alkotó képesség hozzásegítette ezt a helységet ahhoz, hogy végre igazi város legyen. A szándék, az akarat azonban Önmagában kevés lett volna ehhez, ha nem fordul közben olyan óriásit a történelem kereke. 1944 őszén Budapest környékén laktam. Nyugtalan szívvel figyeltem a hírekre, vajon mi történik otthon? Ilyesforma ősz volt akkor is, mint most. Szorongva gondoltam az itthoni tájra, és nagy volt az örömöm, amikor megtudtam, hogy felszabadult. S ezt követően e forradalmi hagyományú helységben, a baloldali, demokratikus hagyományok talaján új élet bontakozott ki. Olyan erők álltak az új„ a demokratikus rend megteremtéséért folyó küzdelem élére, amelyek a felszabadulás előtti évtize7' dek kemény harcaiban edződtek. Azóta többször jártam szülővárosomban. Mindanynyiszor örömmel látom a fejlődést, azt, hogy a régi utcák, házak helyén új épületek emelkednek, igazi városközpont épült ki. Megszépült, megifjodott az ősi város az utóbbi harmincöt esztendő során. És nem csupán a város külseje változott, hanem változtak az emberek — életmódjuk, életfelfogásuk, gondolkodásmódjuk — is. A KEB elnöke felszólalásának befejező részében hangsúlyozta: — Emlékezzünk hálás szívvel azokra, akik vérük hullásával, harccal és áldozattal juttattak bennünket a szabadsághoz, a szocialista vívmányokhoz, a békés alkotáshoz. Az elődök harca kötelez bennünket. Felelősek vagyunk nemzetünk előtt azért, hogy az örökséget, a szocialista vívmányokat méltón megőrizzük és gyarapítsuk. Ügy adjuk mindezt tovább a jövő nemzedékeknek, fiainknak, lányainknak, unokáinknak. utódainkban, hogy ők is gyarapíthassák, gazdagíthassák. Azzal a tudattal munkálkodva mindig, hogy kizárólag a becsülettel, tisztességgel végzett munka, a szocialista társadalom emberéhez méltó élet adhat alapot a megbecsülésre, tiszteletre. töndíjas gyakornokok gondjairól beszélt. Kovács Józsefné tanár a pedagógusok közművelődésben vállalt szerepé ... a népfrontmozgalom bizottságaiban betöltött tisztségeiről tájékoztatta a résztvevőket. Kulcsárné Kiss Piroska. a népfront városi titkára fölszólalásában elmondta, miként használta ki a mozgalom az értelmiségiek alkotó energiáját. Dr. Forgó István, makói tanácselnök, dr. Pék Józsefné, szentesi iskolaigazgató és dr. Avéd Lászlóné, mindszenti nyugdíjas egyaránt a vidéken, kis községekben tanító pedagógusok élet- és munkakörülményeit mutatta be. Az elhangzott kérdésekre dr. Koncz János válaszolt. Ezt követően Ősz Károly, a népfront megyei titkárhelyetlese szóbeli kiegészítést fűzött ahhoz az érteimiségről szóló állásfoglalás- javaslathoz, amelyet a bizottság elfogadott és hozzájárult, hogv eljutassák a helyi népfrontszervekhez. Az ajánlott állásfoglalás leszögezi: a népfront tevékenységének alapja a szövetségi politika. Ennek megfelelően mind nagyobb aktivitással munkálkodnak mozgalomban az értelmiségiek is. A társadalmi tevékenységbe azonban egyes értelmiségi rétegeket, például a műszaki értelmiséget nem sikerült kellőképpen bevonni. További kiaknázható lehetőségek rejlenek az agrárszakemberek tenniakarásában is. A népfront szorgalmazza az értelmiségi dolgozók társadalmi kapcsolatainak kiszélesítését. hogy a műszaki, agrárés humánértelmiség a közélet minden fórumán jelen legyen. A szocialista nemzeti egység erősítése érdekében további szemléletformálásra kell törekedni, hogy szilárduljon az értelmiség szocialista elkötelezettsége. hogy jobban kibontakozzék a szó és a tett. a közösségi és a magánélet egysége: hogy gyengüljenek a kispolgáriság, a konzervativizmus maradványai és erősödjék a kormányzás demokratikus módszere. A megyei népfrontbizottság javasolja az egyes bizottságoknak. hogy 1980 végéig határozzák meg saját — az értelmiség tevékenységével kapcsolatos — feladataikat is. A népfront megyei bizottságának ülése Nagy István zárszavával ért veget. * Ugyancsak tegnap tartotta ülését a népfront Szeged városi bizottsága is. A 600-as számú ipari szakmunkásképző intézetben dr. Müller Józsefné, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője a szakmunkásképzésről. a továbbfejlesztés szegedi feladatairól tájékoztatta a bizottsági tagokat Yeterán földmunkások találkozója A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége és a MEDOSZ Csongrád megyei Elnöksége tegnap földmunkás veterántalálkozót rendezett Derekegyházán. A DÉFOSZ, illetve a MEDOSZ egykori tisztségviselőinek és kiemelkedő aktivistáinak baráti beszélgetését Sulyok József, a MEDOSZ megyei titkára nyitotta meg, majd köszöntöt mondott dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ Központi Vezetőségének titkára. A rendezvényen részt vett és felszólalt Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára is.