Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

Vasárnap, 1979. október 93. II „Érezze jól magát" A kultúra hete a Komplett vállalatnál Egy hétig tartó kulturális rendezvénysorozat kezdődik ma. csütörtökön; a Komplett Ruházati Vállalat kulturális bizottsága és a Bartók. Béla Művelődési Központ közösen szervezi. A meghívón ez áll: ^Kívánjuk. hogy minden dolgozónk érezze jól magát, gyarapodjon szakmai tudása, műveltsége, szélesedjen látó­köre." Nem lehet más a célja a többi vállalati művelődési bizottságnak sem, amelyeket azért hívtak életre, hogy se­gítsék hozzá a dolgozóikat a fentiekhez; műveltséghez, nagyobb szirmai tudáshoz, széles látókörhöz. A Komp­lett azonban most valami újdonsággal próbálkozik: sa­ját erőin kívül a művelődé­si központ szervezőmunká­ját szolgáltatásalt is igé­nyelve hét napra koncentrál annyi kulturális eseményt, amennyit máskor, máshol talán esztendő alatt szervez­nek. A program: a vállalat dol­gozóinak ma. csütörtökön délelőtt Vinkler László fes­tőművész beszél képeiről, amelyekből nemrég nyílt ki­állítás a Bartókban. Holnap a „komptett-hét" elnevezé­sű eseménysorozat ünnepé­lyes megnyitóját tartják meg, ugyancsak a művelő­dési központban, ahol addig­ra már berendezik az egyik termet a Komplett által for­galmazott termékekkel. Bár a hét programjainak több­ségére a vállalat szegedi dol­gozóit várják, ezt az árube­mutatót, a hétfői divatbe­mutatót és vásárlói ankétot természetesen a legszélesebb közönségnek rendezik; sze­retnének ezúttal „bolton kí­vül" találkozni a vásárlók­kal, hátha hozzásegíthetik egymást további, a megszo­kottnál mindkét félnek kel­lemesebb, eredményesebb bolti találkozásokhoz. A szakmai események mellett sorakozó kulturális rendez­vények közül kiemelkedik Psota Irén keddi előadóest­je, a holnapi, fiataloknak szánt műsor, amelyen a Sze­gedi Kisopera és a Molnár­dixieland lép fel. A dolgo­zók családtagjaira gondoltak a szervezők akkor is, amikor a Bábszínházat kérték: szombaton délután mutassa be a gyerekeknek a Csala­vári Csalavér című bábjá­tékot; akkor is, amikor a Tápéi Népi Együttest hív­ták a szerdai nyugdíjas-talál­kozóra. Gondolom, a Komplett-hét sikerén is múlik, hogy a mű­velődési központ a többi szegedi vállalattal, gyárral is szövetkezik-e újabb „he­tek" megrendezésére. Most mindenesetre úgy véleked­nek a Bartókban: a jól elő­készített, színvonalas prog­ram alkalmas arra, hogy kedvet csináljon a rendsze­resebb művelődéshez. Az egy hét alatt ugyanis meg­ismerkedhetnek a vállalat dolgozói a művelődési köz­pont művészeti csoportjai­val, klubjával, szakköreivel, valamennyi szolgáltatásával, az érdeklődők mindenfajta kulturálódási alkalomról tu­domást szerezhetnek, részle­tes felvilágosítást kaphat­nak arról, hogyan használ­hatnák igényeik szerint a művelődési intézményt. Re­mélhető hát, hogv a Komp­lett-héten a háznak új kö­zönsége ls toborzódik. és nem egyhetes, hanem folya­matos művelődésre buzdul­nak mindazok, akik a követ­kező napokon netán először érzik meg. hogy szórakozni­művelődni nemcsak kell­(ene), hanem kellemes ls. S. E. Lakodalom van a mi utcánkban... Milyenek is a véletlenek! Hétfőn este Félegyházán, a múzeumban kerekasztal-be­szélgetés folyt a száztizenöt esztendeje, 1864. október 24­én született Móra Istvánról, Móra Ferencnek tizenöt év­vel idősebb testvérbátyjáról, a századforduló kedvelt el­beszélőjéről és költőjéről. Azon évődtünk ott a félegy­házi Móra-kutatókkal meg Móra István két unokájával a meglepően érdeklődő fél­egyházi közönség előtt, hogy e Nap elhomályosította a Holdat: Móra Ferenc híre­neve túlságosan is háttérbe szorította a maga Idejében híres Móra Istvánt, akit ne­gyedszázada, amikor még élt (1957-ben, pátriárkái korban, 93 évesen halt meg), Illyés Gyula is „méltatlanul nem emlegetett derék magyar toll­forgatónak" nevezett Az idei Móra-centenáriumra kiadtuk egy kis könyvecskében Ha­zaemlékezések címmel a csa­ládjára, apjára, anyjára, öcs­csére, a száz év előtti Fél­egyházára vonatkozó írásai­nak gyűjteményét. Bori Im­re pedig Újvidéken egy an­tológiában előhozta a fele­désből Atyámfiai cfmű elbe­széléskötetének (1898) kilenc legsikerültebb novelláját. Móra István legnagyobb Irodalomtörténeti érdeme persze, hogy Keresztelő Já­nosa volt Móra Ferencnek: 6 készítette elő öccse útját. Nem annyira tudatosan, mint inkább pusztán azzal, hogy utat tört előtte, szándékta­lanul is példát jelentett szá­mára. A Könnyes könyvet Ferenc így dedikálta István­nak: „Bátyámnak, tanitó mesteremnek". S azután mint annyiszor az irodalom, a mű­vészet, a tudomány történe­tében, a tanítvány túlszár­nyalta mesterét. Ma már szü­lővárosában is elevenítgetni kell Móra István nevét és életművét Nem különben Szegeden ahol írói, költői pályája ki­bontakozott A félegyházi la­pokban megjelent versei után ugyanis 1887-től a Szegedi Napló tette országosan is­mertté a nevét Sokáig, majdnem a Napló megszű­néséig jelentek meg a lap­ban versei és tárcái. Éppen az öccse, Móra Ferenc írta a Szegedi Napló történetéről szólván, hogy bátyja sokat köszönhet a Naplónak, hi­szen ez födözte föl a homo­si tanyákon a fiatal tanítót. Aki azután Zentán lett ta­nitó (ezért is óoolíák cyök­6égét a vajdasági magyar írástudók), majd irodalmi si­kerei révén 1896-tól a fő­városban polgári iskolai ta­nár, végül igazgatóhelyettes 1924-ig, nyugalomba vonulá­sáig Másnap, kedden délelőtt az egyik unokája, a soproni Móra Bertalan nyugalmazott megyei főügyészhelyettes, Szegedre látogatott, hogy nagyapjának némely relik­viáját elhozza a Somogyi­könyvtárba. S ugyanazon a napon olvasom a Délmagyar­ország hirei között, hogy délután a petőfitelepi klub­könyvtárban nyugdíjasok ré­szére Lakodalom van a mi utcánkban címmel népzenei előadást tart Szécsi József barátom, a zenei ismeretter­jesztés és kóruskultúra fá­radhatatlan munkása. Ki tudja ma már, hogy ennek a dalnak a szövegét Móra István írta? Ez a si­került népies műdal, Hoppé Rezsőnek a népzenénk új stí­lusát jól eltaláló zenéjével, folklorizálódott, népivé vált, Bzinte népdallá formálódott, egyike a legnépszerűbb da­lainknak. Aligha van szélese hazában lakodalom vagy más mulató alkalom, amelyen leg­alább egyszer föl ne csen­dülne. Most is, ahogy az Or­vostudományi Egyetem Ma­joros József vezette citera­zenekara nyitóul megzendí­tette, a tele terem is vele da­lolta: mindenki ismerte. Nó­táskönyvekből, lemezekről ritkán hiányzik. A külföldi magyarság körében is ked­velt dal: 6zámos kint kiadott lemezen is ott van, amint erről az örökösök számára ér­kezgető szerzői jogdíjak min­dennél pontosabban tudósíta­nak. Milyen különös is a sors! Móra István unokáját taps­sal köszöntötték a petófite­lepi nyugdíjasok, de ez a taps a 115 éve született író. naiv, költőnek szólt, akit nap­jainkban mér elfeledtek; ver­seit, elbeszéléseit, színművet nem ismerik, de aki íme, egy dalával máig is él öt világ­rész magyarsága között. Ju­hász Gyulának van egy pom­pás aforizmája: „A legtöbb költő azért ír egy életen át, hogy egy verssel halhatat­lanná lehessen." Senkire sem érvényesebb ez Móra Istvánnál. Egyetlen dala élte túl a kegyetlen időt, amely könyörtelenül fe­ledésre ítél hajdan népszerű életműveket. Móra Ferenc bátyjának emlékezetét ez a dala tette halhatatlanná Péter László Amatőr gondolatok Nyakig vagyunk filmmel, önti a televízió, naponta több változatban, és akkor mehetünk moziba, amikor éppen kedvünk van. Az a negyvenhárom, amelyet a napokban a Csongrád me­gyei amatőrök fesztiválon mutattak be Szegeden, ha a számokat nézzük, egyáltalán nem hiányzik Miért jó még­is, ha van? Az amatőr első nagy örö­me. hogy mozog a filmen, akit a gép elé terelt. Nagy szenzáció nem lesz belőle, megszoktuk, hogy mozog. Csaléteknek mégis jó. Állí­tólag másként nézi mások alkotását, aki hasonlót csi­nálni maga ls próbálgat. Trükköket akar megtanulni, de ráragad a dramaturgia is, először csak kicsit, aztán mindig beljebb rágódik. Ész­re se veszi, megtanulja a film nyelvét, és megérti, amit mások mondanak ezen a nyelven. Fölmérhetetlen haszon, de keveset lát, aki csak ezt veszi észre. Kerítsünk elő egy sánta hasonlatot. Valaki megakar­ja tanulni, hogyan lehet a falba szöget verni. Hasznos tudnivalók közé sorolható a kalapálás, alig múlik el nap, amikor szükségünk ne lenne rá. Amíg azonban valaki megtanulja, egy csomó sze­get elgörbít, és egypárszor rácsap a kezére. Ez a tan­díj. Most jusson eszébe va­lakinek, hogy kiállítást, fesztivált rendez a görbe szegeknek, és a bepólyált uj­jaknak. Erős a gyanúm, gyönge próbálkozás lenne. Kit érdekel, milyen áron ta­nulta meg Jóska. hogyan kell fején találni a szöget? Az amatőrfilmet se nézné meg senki, ha csak azt mu­tatná, milyen röcögtetős ké­pek után fut be a sima svenk. Az pedik tény, hogy érdeklődő közönsége van a maszek-filmnek, valaminek tehát még lennie kell ben­ne. Minden zsűri azt figyeli ugyan először, technikailag mennyire tökéletes, amit lát, és mennyire kerek a mű, a közönség azonban általában másként mérlegel. Tökéletes technikával készített és ke­rekre szerkesztett műsort eleget láthat máshol, inkább érdekli maga a téma. Ma­rad tehát a kérdések kérdé­se: tudnak-e amatőrfilme­seink mondani olyat, amit rajtűk kívül más nem na­gyon mond, vagy nem úgy mondja. Másképpen szólva: csak a film mozog, vagv az alkotó fejében a gondolat is? A gondolatátvitel első tétele ugyanis az, legyen mit átvinni. Azt mondja az egyik, já­tékos ötletek egész sorával, hogy annyira el vagvvink telve újdonságokkal, az Iga­zi szenzációt — a titokzatos űrutast — már észre se vesszük. Perzselő gondunk­ról szól a másik, velünk együtt élők „emberré válá­sáról", olyan ritka képekkel ajándékozva meg a nézőt, amelyek a cigánytemetés megrendülését hozzák elénk. A harmadik azt az egyszerű tételt mondja, hogy csecse­mőotthonainkban talán töb­bet kapnak a földi javakból a gyerekek, mint akik otthon nevelkednek, szemmel lát­hatóan jól is érzik ott ma­gukat — de a kicsike ágyak­ban édesanyáról álmodnak. Elmosódik a kép: nem tud­ják, milyen az igazi édes­anya. A negyedik elősorolja, hogy zajjal, patikaszerrel, bagóval, kávéval, eszeveszett rohanással és unalmas-ártal­mas értekezletekkel mérgez­zük magunkat. Egy darab a filmből: rohanunk, hogy el ne késsünk unatkozni. Vita támadt az egyik film körül. Kell-e, szabad-e olyan borzalmas tényt vászonra vinni, mint az úton.iárók au­tós balesete. Előttünk halnak meg a szerencsétlen embe­rek. Kimondatlanul is azt mondja az amatőr. nincs más választásunk. vigyáz­nunk kell. Az igét sokszor mondjuk, aki a filmet látta, biztosan nem felejti. Szét­szakadt család — elvált szü­lők —, fásuló kapcsolat a „láthatáson" részt vevő apa és gyermekei között, ennyi az egyik. Semmi ütközés nincsen benne, képsora szin­te mázas, mégis feszíti a gondolat. Intés a holnapnak? Eltúl­zott ábra, sötét pesszimiz­mus? A szürke város képe után a szürkeségre átállt és az át nem programozható ember víziója következik. A rémkép: majd meggyógyít­juk, akinek a szürke nem elég. Nem igaz ám, hogy csak mázsás súlyú, malomkő nagyságú nyomatékok hor­dozója az amatőr. Itt van a játékos rajzfilm, pompás öt­lettel, a Főgebra. Itt vannak a képek a szép, lelket nyug­tató, megújuló és bennünket ls megújító természetről, itt vannak a régi mesterségek beszédesen szép — és hang­gal is szépen beszélő — filmjei. Régóta tudjuk. Tá­pé téma az irodalomban, a képzőművészetben, az igé­nyes fényképen, és íme, té­ma az amatőrfilmben ls. Évente adódik egv-kettő, amelyik Szeged falujában készült A nagy elbeszélő, Bence Nagy Pál mondja most a magáét, öröm hall­gatni. A címszavakba kiemelt gondolat valójában zárkába került, amit föl tudtam so­rolni, az nem maga a film. Az amatőrök többet is mon­danak. jobban is mondják. Eszközük a mozi. van. aki­nek mind a tíz ujjában benne van. Tizenvalahány évvel ezelőtt volt már ha­sonló korszaka Szegeden az amatőrfilmnek, úgv tűnik, most tovább erősödik. Horváth Dezső A blokád folytatása Színes, szinkronizált, két­részes szovjet film. Irta: AlcUszandr CsakovszkiJ és Arnold Vltold. Fényképez­te: Anatclij Nazarov. Ze­ne: Venjamln Baszner. Rendezte: Mihail Jersov. Főbb szereplők: Jurlj Szo­lomln, - Jevgenyij Lcbegyev, Irina Akulova, Szergej Ilarcsenko. Mintha a köztudatban kis­sé háttérbe szorulna a má­sodik világháború eseményei között Leningrád neve. A Szovjetunió földjén folyta­tott harcok közül a döntő fordulatot hozó Sztálingrád például jóval ismertebb. Ta­lán a csaták eltérő időtar­tama miatt is. Ami hosszú, az a kései szemlélőnek a háború összes borzalma el­lenére sem tűnik általában annyira érdekesnek, meg­jegyzésre, figyelemre alkal­masnak, mint a „látványo­sabb", „huszárosabb" akciók. Pedig nemigen akad város Európában, amely annyit szenvedett volna a XX. szá­dadban, mint a Néva-parti. Csak a számok nyelvén: a német blokád 900 napja és éjszakája egymillió halottat követelt a hárommilliós né­pességből. Minden napra majdnem ezret. Az élelmi­szer-fejadagok eredeti meny­nyiségükről hetedrészükre csökkentek. A hitleristák naponta több tonna lövedé­ket lőttek Leningrádra, mint ahány tonna élelmiszert, ka­pott aznap a lakosság. Kell ehhez kommentár? Mihail Jersov semmi mást nem tett, csak egy kétrészes, olykor megrendítő hatású filmben krónikásként ábrá­zolni, újra'elmutatni kíván­ta a szavakkal, mondatokkal ki nem fejezhetőt Tiszte­legve az éhínség, a rettenet, a halál mindennapjai, s fő­leg a védekező örök elszánt­sága előtt, amely idegen hó­dítók elleni honvédő küzde­lemben mutatkozik meg. Ez az a film, ahol nz Itt-ott ki­fejezetten patetikus hangnem olyannyira elkerülhetetlen, hogy egyszerűen szükség­szerű. R a film külön di­cséretére válik, hogy néme­lyik képsorával feszültséget. a nagy egészben apró drá­mákat és főleg — hitelt ké­pes nyújtani a magyar né­ző számara (szerencsére) szinte elképzelhetetlennek. Egyébként nincs ebben a kétrészes alkotásban semmi különleges, már ami általá­ban a háborús filmeket jel­'emzi. Eredeti híradófelvé­tel-dokumentumok és a történelmi személyiségek arcélelnek — Sztálin, Zsu­kov, Zsdanov, Hitler, — jól maszkírozott színészek segít­ségével úgy-ahogy pontos felvillantása, azonkívül egyéni hősiesség és ko'tektív tettek, hadiüzemek és komi­szárok és ápolónők és gép­puskafészkek Nagy szeren­r se. hogy a hároméves blo­kád történetét bemutató film cáfolja a „látványos" 'örténelmi események látvá­nyos filmieinek mítoszát. Mert a lényeg a szokványos eszközökön túl, mélvebben van. D. L Pályázat katonai főiskolai jelentkezésre A Honvédelmi Miniszté­rium jelentkezésre hívja fel a dolgozó nép fegyveres szogálata iránt érdeklődő, és azt hivatásuknak választó fiatalokat, akik a Magyar Néphadsereg, vagy a Belügy­minisztérium határőrség tisztjei kívánnak lenni. A főiskolára azok jelentkez­hetnek, akik középiskolai tanulmányaikat a mostani tanévben befejezik, érettségi vizsgát tesznek, illetőleg ko­rábban érettségiztek. A je­lentkezés további feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen és feddhetetlen előélet, erkölcsi-politikai megbízhatóság, hivatásos szogalatra való egészségi és fizikai alkalmasság, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A katonai főiskolára pá­lyázó tanulók jelentkezési lapot a középiskola igazgató­jától, az előző évben vég­zettek a megyei hadkiegé­szítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi had­kiegészítő) parancsnokságtól, a sorkatonák a parancsno­kaiktól kapnak. A jelentkezők pályázhat­nak a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskola gépesített lö­vész, páncélos, csapatfelderí­tő, rakétatüzér, műszaki, műszaki-magasépítő, vagy határőr; a Zalka Máté Ka­tonai Műszaki Főiskola lég­védelmi rakéta, vegyvédel­mi, híradó, rádiólokátor, rá­diófelderltő, páncélos és gép­jármű, fegyverzeti, hadtáp, vagy pénzügyi; a Kibán György Repülő Műszaki Fő­iskola repülő-műszaki, va­dásziránvitó-megfigyelő, vagy repülőgép-, l'leve helikopter­vezető! szakára. A pályázók a katonai fő­iskola mellett egyidejűleg más felsőoktatási intézmény­be is jelentkezhetnek. A je­lentkezők márciusban a Zalka Máté Katonai Főis­kolán felvételi vizsgát tesz­nek: egészségi és szakmai alkalmasságuk megállapítá­sán kfvül matematikai (re­pülőgép-vezetőjelölteknek helyette orosz nyelvi), fizi­kai, illetve az azt helyette­sítő géptani, elektrotechni­kai, mechanikai stb. ismere­teiket mérik fel. A katonai főiskolára fel­vett hallgatók teljes ellá-« tásban, havonta illetmény­ben, a második félévtől kez­dődően — elért tanulmányi eredményeiktől függően — tanulmányi pótlékban ré­szesülnek. A tanuláshoz szükséges eszközöket a fő­iskolák térítésmentesen biz­tosítják, továbbá magas színvonalon gondoskodnak a hallgatók elhelyezéséről, kul­turális és sportigényeinek kelégítéséről. A tanulmányi idő négy év. A harmadik tanulmányi évet eredménye­sen befejezett hallgatókat zászlósi rendfokozatba ne­vezik ki. A sikeres állam­vizsga után felavatott hall­gatók a Ma 'yar Néphadse­reg, Illetve a Belügyminisz­térium határőrség hivatásos tisztjeiként kezdik meg csa­patszolgálatukat. A katonai főiskola — a katonai szak­képesítéssel egyeHejüleg — meghatározott szakon üzem­mérnöki, üzem?azdúszi. vagy általános iskolai tanári ké­pesítést is nyújt. A repülő­gépvezetői szakra november 30-ig, a többi szakra január 31-ig lehet jelentkezni (MTI) Tankönyvkiállitás A magyar tankönyv és pe­dagógiai könyvkiadó utóbbi három évtizedéről, a Tan­könyvkiadó Vállalat tevé­kenységéről ad áttekintést az a kiállítás, amelyet Voks-in József, a Pedagógusok Szak­szervezetének főtitkára nvi­tott meg szerdán a Liszt Fe­renc téri könyvklubban. A bemutatott csaknem 900 könyv közül háromszáz az új iskolai tantervekhez ké­szült Mint Petró Andrái a Tan­könyvkiadó Vállalat igazga­tója a kiállítás ka— 'n tar­tott sajtótájékoztat ó' \n el­mondotta: A ste" ': el — általában gyakorló ne' •igó­gusolckal — arra törekedtek, hogv a versek, a mesék, a történetek kivá'ngatásán >1 csak . tiszta forrásból" merít­senek. irodalmi értékeket ad­janak közre. A kiállítás ok­tóber 30-ig tekinthető meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents