Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

25 Szerda, 1979. október 17. 7 '. „ » keperryo Panaszkodunk. A tévéeek azért, mert hiányolják a forgatókönyveket, amelyeket kortárs Írók a mai valóság­ról írnak — tévés feldolgo­zás céljaira. A közönség majdnem ugyanezért, hogy tudniillik kevés a napjaink­ról szóló, érdekes és színvo­nalas tévéjáték. Az írók né­ha úgy látják, azért nem ér­demes forgatókönyvet Írni, mert a televízióban adaptált irodalomnak koránt sínes ak­kora szakmai rangja, mint a nyomtatásban megjelenő­nek; máskor, amikor mégis adnak irodalmat a tévének, kideríti, hogy azért nem volt érdemes, mert egészen más sült ki belőle, mint amit az író szándékozott kisütni­Mindezeken kívül még sok egyéb oka van, hogy nehéz, bonyolult ügy a tévé és a kortárs irodalom (Írók) kap­csolata. Erre mutat a múlt. heti Csurka-bemutató is. Az általános hiányérzet enyhítésére drámapályázatot hirdetett a televízió, ennek egyik díjazottja Csurka Ist­ván forgatókönyve. E hír már önmagában reménykel­tő volt, hiszen az író éles vaióságlátásán, súlyos társa­dalmi, tudati problémák iránti érzékenységén kívül arról is ismert, hogy szóra­koztató, elmés szókimondás­sal szereti közkinccsé tenni eme meglátásait Várakozá­sunk csak megnőtt, sünikor kiderült, hogy Dömölk y János kezeihez került a Csurka-forgatókönyv, alti már számos kitűnő tévémü­vei bizonyította: őt is érdek­li a magyar valóság, szíve­sen láttatja magatartásunkat és tudatállapotunkat olyan­nak, amilyen — bizony néha anakronisztikus, társadalmi­lag káros. Legsikerültebb rendezéseiben mesterien fi­gyeltette meg a látszólag egyszerűben a bonyolultat, azt egyediben az általánost, a kuriózumnak tűnő riporw témában a társadalmi ellent­mondások feszülését. Megta­lálta a formát is, ami hite­lesítette a mondandóját, amiben egyszerre lehetett közérthető és mélyértelmű, el­kerülhette a szájbarágós okoskodást és a semmitmon­dó általánosságot is. Talán érthető, ha kettejük szövetkezésétől sokat vár. tunk. Dömölky megint ka­pott egy riportot; igaz, az csurkai módon abszurd, hi­szen az író agymosodába küldi ifjú, és ezért még for­radalmasán őszinte szavú ri­porterhősét. De nát, ha egy­szer az agymosás a témája! Pontosabban ... pontosabban nem tudni, mi a témája! Zavartságom indoklása­ként többféle ellentmondást kényszerülök fölemlegetni. Először is: elolvastam a mű­sorújságban az író nagy igazságokat kimondó beha­rangozóját, ezt az agymosás és konformizmus elleni, tö­mör, de a történetiséget sem mellőző vádiratot. Helyesel­tem magamban, és vártam a ián nem a megrögzött non­konformistákat, a megbo­csáthatatlanul eredeti gon­dolkodókat igyekeznek jobb belátásra bírni, A fizikai erőszak különböző módoza­tainak alkalmazásával (a té­véjáték e területen megnyil­vánuló ötletgazdagsága az emberiség történetének rvasy hagyományaiból táplálkozik) olyan pácienseket kívántak itt jobb útra téríteni, akik mai normáink szerint káro­san tevékenykedtek a társa­dalmi munkamegosztásban általuk elfoglalt különféle pozíciókban. Mézesmadzagot húzogattak, a ló egyik olda­láról a másikra estek, mi­egymás. Mikorra a riporter­hősről kiderült hogy ót való­ban a főnöksége küldte „ri­portra", belőle valóban de­rék konformistát szeretnének csinálni agyának némi vegy­tisztításával, addigra az agy­mosoda, mint történelmi múltú és határozott célú in­tézmény, mint folyamatosan termelő üzem — elveszítette előttünk hitelét. Az Egész napos riport utolsó gondolati bukfence (a megfélemlített újságíró előbb deklarálja a szabadságot, aztán megírja bővebb kifejtést — a tévé- szokvány termelési riport­játéktól. Természetszerűen azt vártam, hogy a műalko­tás mozgósítsa gondolati és érzelmi energiáimat az agy­mosás hívei ellen, mindazon hatalmak és hatalmasok el­len, akik nem tűrik az em­berben az emberit, az erede­tit, az egyénit, a logtkus és földönjáró gondolat vezérel­te cselekvést és magatartást. Hanem elveszik a saját ér­zékszervekkel való érzékelés lehetőségét, a gondolat és a cselekvés szabadságát A tévéjátékban azonban azt láttam, hogy e bizonyos agymosóintézetben egyálta­ját), és világtörténelmire bő vített képei (a szerkesztőségi szobában különféle hatalmak vérengzéseiről, fizikai ter­rorjáról beszél a dekoráció) végképp lehetetlenné teszik tisztánlátásunkat az alkotói célokról. Bár fülünkbe cseng­nek még a mosodai riport során elhangzott merész igazságok, félő, holnapra el­felejtjük őket. Mert úav lóg­tak a levegőben, a játéktól idegenül, mint ünneplő soka­dalom fölött az oda nem il­lő ialszavú transzparens. Kár értük! Sulyok Erzsébet rádiófigyelő adj benzint! „Adj király katonátT — imígyen hangzott a kiáltó felszólítás gyerekkorunkban az iskolaudvaron, amikor két összefogódzott sor állt föl egymással szemben, maid egyik vagy másik „szakított": nekirohant a sornak, meg­próbálván áttörni a kordont, Magyarán — igyekezett ka­tonát szerezni. Nagyjából e példa érvé­nyes a következő helyzetre: számos intézkedés született a közelmúltban azzal a célzat­tal, hogv ésszerűsítsék a sze­mély- és tehergépkocsik üze­meltetését a takarékosság je­gyében. Egyszóval, az állam azt mondja: adj sofőr, ben­zint! Mivel az energiatakaré. kosság — alapvető, égetően aktuális népgazdasági érdek, igen ám, de vajon mi a való­ságas helyzet? Adnak? Ér­•dekeltek abban, hogv ilv ön. zetlenek legyenek? Netán egyéb gondok nehezítik a végrehajtást? Ami minderre válaszol­hat: például egy jó rádiós ri­portműsor. Ilyen volt Kondor Kataliné, amely Autók, utak, fuvarok címmel hangzott el a múlt héten szerdán a Kos­suth adón, Előbb néhány adat; ma Magyarországon százötvenezer teherautó van. Ebből a szervezett fuvarozó szektorban, vagyis a Volán­nál és a célfuvarokat lebo­nyolító cégeknél, összesen 27 ezer. A többi — a közüle­teknél. Eme 27 ezer autó többet fogyaszt, mint a töb­bi százhúszezer. Más. Idén háromezer közületi gépkocsit kell leadni. (Eddig több mint ezerrel már ez megtörtént.) Az állami gépkocsipark har­mineezrea, még ez is soknak tűnik, lehet, hogy a mennyi, sóget a jövőben még tovább csökkentik. A cél — újfent — a takarékosság. Megvan te­hát a kiindulópont, úgyis, mint tézis. Antitézis; sok az üres te­herautó. Egy-egy fuvart „le­tudván", újabban kötetesek a soförök jelentkezni; leaven árujuk visszafelé is. Hogy valóban van-e, különösen például délután 5 óra után, már más kérdés Anvagt ér­dekeltség? A kérdésre azt mondja a gépkocsivezető, súivpénz jár érte — Itt-ott. Nekik nem. Külön prémium a takarékos, az államnak felszólításra benzint adó „pi­lótáknak"? A teljes 1980-as bérfejlesztés nem lenne ele­gendő hozzá. Lehet, hqgy ép­pen a bérszámfejtő nem kap. na akkor fizetést egy teljes évig,., Szintézis; nem vész el az üzemanyag, ha valódi, átfo­gó érdekeltségi rendszert si­kerül ésszerűen kialakítani a sofőröknek, Hogy a felada­tok így áttevődjenek az álla­mi autókról például a sze­mélyi tulajdonban levő gép­kocsiparkra is. Bár. ha vesz­SZük. hogy a KPM illetékese szerint éppen az egyik Csongrád megyei (!) terme­lőszövetkezetben évek óta nem számoltatták el a gép­kocsivezetőkkel az üzem­anyagot .., Arrói már ne is beszél­jünk, mekkora értékek és mi­lyen fontos érdekek forog­nak ígv kockán. S arról sem. hogy mondjuk délután 5 és fé| 8 között ugyan hol. me­l.vik hivatalban, vállalatnál hallgathatták, vagy akárme­lyik esetleg otthon ülő illeté­kes figyelhette ezt az igen­igen hasznos, aktuális, fon­tos és ráadásul kitűnően megszerkesztett riportot? (Igaz, másnap délelőtt meg­ismételték, A harmadik mű­sorban, reggel, munkaidő­ben) Mindénesetre például szerdán valószínűleg legtöb­ben éppen a délutáni csúcs­forgalom kellős közepén fo­gyaszthatták üzemanyagai­kat. D. L. CHSCBI Ikoaetak­önmagukkal A meghívó: „Kedves Bará­tunk ! Szeged felszabadulása 35. évfordulója alkalmából a volt MADISZ felsővárosi szervezetének régi vezetőiből alakult szervező bizottság kezdeményezésére baráti ta­lálkozót tartunk, amelyre sze­retettel meghívunk. A talál­Azaz, dehogy Emlékek, amelyek tettek vol­tak a fiatalság elmúlt, de ha­tásában kitörölhetetlenül a máig élő jelenében. Mert le­hetne-e fiatalosabb lendület­nek tanúja az ember, mint itt, ötven-hatvan éves embe­rek között. Negyed tizenegy. Elfárad a kórus. Hiába, régen volt, Is­mét benépesülnek az aszta­lok, a beszélgetés moraja töl­ti be a termet. Emlékszel?... mikrofon, -volt"... — Kedves fiúk, lányok. Nem „volt" titkár vagyok, mert le sosem váltottatok. És néha.... mintha tegnap lett volna... Es a köszöntő, meleg sza­vak között a dicséret: — Fel. ko2Ó időpontja: 1970. október sővároűiak. A legjobbak közt 13. Kezdési időpont: 19.30 a legjobbak voltatok. Jobb óra." későn, mint soha, megmon­Negyed nyolc. Már szinte dani ezt nektek,,, telve van a helyőmégi klub És az emlékek; focimeccs Emlékszel?... nagyterme. De újra ós újra a megyei bizottság csapata- Major Mihály, nyílik az ajtó, s az utea esti val, — Jó erőben voltunk, fényeinek esőfüggönyös vib- vagy negyvenöt kiló átlag, rálásábój egyre-másra lép- súllyal. Emlékeztek: egy ta. nek be az újonnan jövők. Az Iáit kupát szidoloztunk fó­elötérben Vetró György, a nyes díjjá, hogy elveszítsük a felsővárosi MADISZ-saerve- meccsel együtt, S aztán visz. zet egykori titkára, s egy kis szaioptuk a megyétől, hogy termetű, de aHnal fürgébb Újra szidolozva, a tápéiakkfil szerltett, de a menekülés le­mozgású asszony fogadják az >a játszhassunk, s újra csak hetőségát kutató magyar ka. érkezőket. A szervező bízott- veszítsünk.., topák lefegyverzése és átöi­ságot képviselik. S még jó Közben Andrássy Lajos, a töztetése, hogy Szegedet ne néhányan, akik baráti arcok költő hajai hozzám, s ma- pusztítsák harcok, ellentünte­fölvillanására várnak. Kéz- gyarázza a legjobbaknak tések a jobboldali megmoz­fogások, ölelések, lelkes, vagy szóló dicséretet: — Közel dulásokra, vagy tVerbőczi csodálkozó kiáltások. „Hát voltunk, mindig elérhetők, szobrának szétverése, amit te? Te lennél az?" Ha plakátot kellptt ragaszta- másnap így kommentál Az alacsony asszony nevet- ni, mentünk. Ha ellenséges ve mondja: tüntetők vonultak, s kellett — Hiába, régen volt. A ellentünteté*. hat minket nevekre emlékszem, de az lehetett a legkönnyebben elő. arcokat sokszor nem tudom teremteni... hova tenni... A köszöntő szavakból is ki­Az újonnan érkezett férf! hangzik az indoklás: a szer­röstelkedik: vezet kommunista magjának — Látod! Én pedig az ar- dicsérete: — A Dáni, a Vetró, codra, rád emlékezem. De a Ladvánszky család, ós 'még hogy hogyan hívnak?... sokan, apák ós gyerekek biz­— Hát nem emlékszel? — tosították magként a moz­galom lendületét,,. a Morgós, vagy másként: a Csupasz ív Morgós körül kisebb csoport. És megelevenednek a har­mincöt éves élmények. Az artistamutatványnak beillő plakátragasztás a városháza falaira, az ellenállásra kény­neveti el magát Újra az asz­szony, Gulyásné, — A Száraz Ica, a Kis Száraz... S már hozzám fordul, — Tudja, Kicsinek hívtak. Mert, hogy kicsi is voltam, és Délmágvarország: „Végre, ítélt a nép.,." Major Mihály egy asszony vállát fogja át: — ö a Stumpf Mari. Alóla húzták ki azt a lepedőt 44-ben, amely fehér zászló­ként hirdette a városháza tornyán, hogy Szegeden nem lesz ellenállás. Jöhetnek a felszabadító csapatok ,.. Közben felhangzik a dal: „Hegyek között, völgyek kö­zött zakatol a vonat..," Már S a meglepetés: a SZQTE sor kígyózik át a termen, vi­citerazenekarának műsora. Fél tiz. Mozgalmi dalokba kezd a zenekar. A zongorái nál Kováts Attila, a hang­dám. felszabadult nevetéssel. Köztük csöke József film­rendező, a híres szöveg és daliam szerzője. (1918-ban ő volt Csillebérc első tábor­parancsnoka. Kellett vala­milyen dal, játék a gyerekek­„ OPB IHBMHHoek... 8 halhatatlanná szünetet' kihasd tömeg veszi körül a zenekart, a zakatolást a negyvenktlen­lizenöt éves. A bátyám után s*ei'á)'ar i8&z®itája, a Hor szaladtam mindig., momkás, Valaha, a nehezebb S már újra az érkezők felé bőkben az ő tangóharmoni. fordul a figyelme, Aztán, a kaja volt zer>e". Es már pillanatnyi nálva kérdezem: — Hányan jöttek el? — Szinte már mindenki itt van. Da vannak köztünk dip­lomaták, akik nem tudtak küföldről hazajönni. És akik fegyveres testületeknél szol­gálnak, akiket kötött a szol. gálát. És vannak halot­taink , •, — halkul el a hangja, ahogyan szeme a bejárat menti, üveglappal ta. kart asztalon levő képekre téved. — Most temettük el Ladányi Bencét... Nyolc óra. Az asztaloknál _ • beszélgetés morajlik, tölti be vo fölcsendül a dal; „Fel vörö- ee* budapesti VIT...) sok, proletárok..," Az egy- Kígyózik a sor, vállakat kori énekkar ismét magára fűznek láneba a karok. Vaku talál. „A szívembe nyíllal ez villan, képek készülnek, a bús régi dal..," Zeng az amelyek ismét emlékké vál­ének a zenekart átláthatót- hatnak a következő, aa lan gyűrűként körbefogó kar­ban. Ritmus, lendület, csillo­gó azem, ragyogó arcok, aho­gyan újjáélednek az emlé­kek. „Termelnek újra a gyá­rak,,," Megbicsaklik a dal­lam, a szöveg, Hiába, a gya­korlat.,,' Aztán új lendüle­tet vesznek; s felszárnyal a a munkásoké a jő. Középen Oláh Gyula a termet a zenévei birkózva. A vacsora, a pohlár bor mel­lett fényképek kerülnek elő. Vetró György hajol hoz­zám: — Nemcsak felsővárosiak vagyunk itt, Az a mag. de nyítik vannak Fodortelepről, mint Andrássy Lajos, vagy Móra­városból. mint MiJu — int az asztal felé. Háromnegyed kilenc. A be­szélgetés moraját áttöri a gyöngélkedő hangszóró roao. gisa, Vetró György, volt tit­kár kér szót, köszönti azokat, akik eljöttek. vezényel, a kar egykori szó­listája. Hát a valamikori kar­mester? Diplomata. Nem tu­dott hazautazni. „Alltunk a harcban, álltunk meré­szen ..." Az emiékek fűtik . _. forróvá a dallamot, kémé- ként sose veszítettek el pattogóvá a ritmust, Száváy István 1084-es találkozóra .. Mert öt év múltán ismét találkoznak. Egyhangúan megszavazták az indítványt, márpedig az is a demokrá­ciához tartozik, hogy a ho­zott határozatot nem vitatjuk — mondják. „A kötelező vi­szontlátására" — köszönnek el egymástól. Szeged felsza­badulásának negyvenedik év­fordulóján tehát ismét ta­lálkoznak. hogy fölelevenít­sék emlékeiket, hogy cso­portként, közösségként, is föltalálják újra önmagukat, régi valójukat, amit egyén­—• ... folytatni ötévenként, itt. zunk,,, Aztán Bányász MADISZ városi akarjuk.., . találko­Imréhez, a szervezeté­Hetvenöt éves a Szabó Ervin Könyvtár nek volt titkárához kerül a Léggömb a várudvarról A Budavári Palotában a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet Játék­kultúra címmel nagyszabású kiállítást rendez a nemzet­közi gyermekév tiszteletére. A kiállítást egy. a Magyar Nemzeti Galéria udvaráról felemelkedő, 5 e/.er köbmé­teres iédsömb nyitja meg ma, kedden délután 4 óra­kor, A Budavári Palota D­épuletének harmadik eme­letén látható bemutató hét­fő kivételével naponta 10­tői 18 óráig tekinthető meg. Kiszerelés „Jó szerelése van" — mondjuk —, ha egy csino­san öltözött fiút, vagy lányt Játunk. Szerelést végeznek az autó-, vagy víz­vezeték-szerelők is; aztán a kisze­relő vállalat, ami­kor csomagokba pergeti a szemas kávét, Szereinek a futballmeccsen a hátvédek is. ha jó formában vannak. Biztosan van még a magyar nyelv­1 nek számos egyéb is a szé­ke pcso­fogalma reléssel latban. Egész más sze­relést — ha nem is szó szennt — végeznek a gyá­rakban, a sütö­dékben, a nagy-, kerben az élel­miszor- és oseme­gekoreskedéaek-1 ben, és az édes­ségboltokban el­vétve a kedves el­árusítók, amikor az édes teasüte­ményes dobozok­ból kiszednek, il­letve kiszerelnek egy-két darab tea­süteményt. A „kedves" vevő csak a csomag felbontásánál ve­szi észre, hogy „nini", innen pár darab, mintha hiá­nyozna? Pedig a doboz még le is volt ragasztva. (Újból!) Igazán nem ve­hetjük rossz né­ven, ha valaki szereti az édessé­get, csak ne ilyen módon! Dr, Vámossy József Megalapításának 75, évfor­dulójára emlékezik a főváro­si Szabó Ervin Könyvtár. Hétfőn a Patakv István Mű­velődési Központban rende­zett emlékülésen részt vett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság tit­kára, Molnár Ferenc kultu­rális államtitkár. Király Andrásné, az MSZMP buda­pesti bizottságának titkára, valamint a párt- és állami szervek, társadalmi szerve­zetek számos képviselője. Megjelentek az ünnepségen az európai szocialista orszá­gok fővárosai könyvtárainak főigazgatói. Révész Ferenc főigazgató a könyvtár csak­nem 900 dolgozója nevében köszöntötte a részvevőket, majd Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyet­tese méltatta a fővárosi Sza­hó Ervin Könyvtár szereDét Budapest művelődési életé­ben, A hazai testvérkönyvtá­rak és a külföldi vendégek meleg szavakkal köszöntöt­ték a 75 éves főváfosi könyvtárat Az ülés további részében Remete László kandidátus Szabó Ervin könyvtárpoliti­kusj munkásságáról tartott előadást. SaőJce Tiborné igaz­gatóhelyettes beszámolt a könyvtár sokrétű munkájá­ról, eredményeiről, terveiről. Kötött­árukról Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter nyitotta meg az MTESZ székházában a Kötő-Hurkoló Szakemberek Nemzetközi Szövetségének XXIV. kongresszusát. Hang­súlyoztam kötöttáruk jelenleg már szerte a világon az öl­tözködés könnyen kezelhető, nélkülözhetetlen kellékei. A 3 napos tanácskozáson csak­nem 20 országból mintegy másfélszáz, a szakma hazai berkeiből pedig körülbelül 1250 szakember vesz részt.

Next

/
Thumbnails
Contents