Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

6 Csütörtök, 1979. szeptember 4. postalada társszerzőnk az olvasó Utazás - bosszúsággal Hétről hétre bőven akad a Postaláda rovat címére ér­kezett levelek között olyan, melyben „akut", hetek, hóna­pok óta változatlanul sok kellemetlenséget okozó gondról értesítenek bennünket. Sokan csak végső lehetőségként for­dulnak hozzánk, miután a hivatalos utat már megjárták, de panaszukra orvoslást nem találtak, összeállításunk so­ros szerkesztője ilyenkor minden tőle telhetőt megtesz, hogy a levelekből kiolvasható panasz terelőutak nélkül, egyenesen az Illetékesekhez jusson. Kétféle megoldással élünk. Ha a gond tapasztalataink, feltételezésünk szerint sokakat érint, figyelemfelhívó kommentárral nyilvánosság­ra hozzuk az ügyet. Az egyéni, ám nem kevésbé bántó sérelmek esetén az illetékesekhez továbbítjuk a levelet, kérve, hogy intézkedésükről bennünket is tájékoztatni szí­veskedjenek. Nem győzzük eleget hangoztatni, az „apró-cseprő" sé­relmek is rendkívül nyugtalanítóak lehetnek, főként akkor, ha némi jóindulattal orvosolhatók. A lakosság közérzetét ezek éppúgy befolyásolják, mint a nagy port felvert ügyek. Arról nem is beszélve, hogy a közönyösség igen káros le­het. Véleményünk szerint egyetlen hivatal, ipari vagy szol­gáltatóvállalat sem engedheti meg magának, hogy kényel­mességből elveszítse az emberek — az ügyfelek, a vendégek, a dolgozók, s így tovább — bizalmát. S hogy miért ez a bevezető? Az elmúlt hetekben több olyan olvasói észre­vétellel foglalkoztunk, melyre levélíróinkkal együtt a mai napig hiába vártuk a választ A közzétett gondok jó része süket fülekre talált. Szóltunk egyebek között a beázó la­kások tulajdonosainak, bérlőinek gondjáról. A panaszokra ezidálg — akárcsak a lakások garanciális javításával, vagy a közlekedéssel kapcsolatos problémákra — senki nem rea­gált. Hogy mindezt miért pont e heti összeállításunk beveze­tőjében mondtuk el? Azért, mert most — kellemes meg­lepetés — több válaszlevelet kaptunk, az alábbiakban köz­zé ls tesszük ezeket. Megfogalmazódik, nyilván tudják: a gondokkal szembenézni, s megoldásuk érdekében intézked­ni, célravezetőbb és tisztességesebb eljárás, mint hallgat­ni... A Sárga és a Tisza A 45-ös autóbuszjárattal kapcsolatosan Gyálarétről kaptunk levelet. 128 aláírást számoltunk össze benne, eb­ből is látható, hogy olvasó­ink sokakat érintő gond kap­csán fogtak tollat. Azt sérel­mezik, hogy a 45-ös járat 20 perces követési távolság sze­rint közlekedő autóbuszai újabban 30 percenként köz­lekednek. A 4 óra 35 perc­kor induló busz még nagyon korai. A tapasztalatok sze­rint mindössze két-három utassal megy Szegedre. Az 5 óra 05 perckor induló busz viszont —, mint olvasóink írják — vagy késik, vagy egyszerűen ki sem jön. A 0 órára járó dolgozók így igen gyakran elkésnek munkahe­lyükről. Levélíróink indo­koltnak tartanák, tehát az eredeti követési távolság visszaállítását. Annál is in­kább, mivel itt az iskolasze­zon és közeleg a tél. Utazás bosszúsággal I — ezt a címet adhatnám leve­Az a hír járja Szegedet, hogy a csongrádi vízlépcső, illetve a Dunaföldvárig hú­zódó Duna—Tisza-csatorna még ez évben elkészül, és a legközelebbi árvíz tavasszal már nem fogja elönteni a munkásmozgalom régi talál­kozóhelyét, a Sárgát, mert hat méteren már nem emel­kedik felül a víz. A hír fel­ajzotta a Sárga régi lakóit, akiket évente többször ls klönt a Tisza; tetemes költ­ségeket és sok munkát okozva. Üdülőtársaink nevé­ben kérném a szerkesztősé­get, hogy szíveskedjenek a kérdésnek utánanézni, érte­sülésükről a lap hasábjain a nagyközönséget tájékoztat­ni I — Faragó László levelé­ből Idéztünk. Hálátlan feladat: remény­kedő olvasónkat ki kell áb­rándítanunk. Az Alsótisza­vidéki Vízügyi Igazgatósá­gon ugyanis a következőket tudtuk meg: a csongrádi vízlépcső és a Sárgát elöntő (vagy megkímélő) ár között semmiféle összefüggés nincs. Így elkészültével — erre egyébként 1985—86-ban leT het számítani — sem '„me­nekül meg" az üdülőtelep árvíz idején a víztől. A Sárga különben egy másik vízlépcső, a törökbecsel duz­zasztó hatását „érezheti", ezt ls csak addig, amíg Sze­gednél a Tisza vízállása nem haladja meg a 250 centimé­tert. Ennél magasabb vízál­lásnál — gondok a Sárgá­nál csak Jóval nagyobb víz­állásnál jelentkeznek — már úgy (.viselkedik" a folyó, mintha a duzzasztó nem is létezne. Olvasónknak a Du­na—Tisza-csatorna elkészül­tével kapcsolatos információi ugyancsak tévesek. A csa­torna megépítése ugyanis az ezredforduló feladata. lemnek, írja Sopsits Lajos. „A Volán Újszeged—Szeged nagyállomás közötti autó­buszjáratáról szeretnék szól­ni. A Mezőhegyes—Üjszeged vonalon közlekedő, 16 óra 58 perckor Újszegedre érke­ző személyvonathoz nem jön autóbusz, mely az utasokat a szegedi nagyállomásra, a 17 óra 20 perckor induló sze­mélyvonathoz szállítaná. Egy hónapon belül többször is tapasztaltam, s ezt mások is megerősítik, hogy vasárnap, amikor igen sok a vissza­utazó utas, sokan hoppon maradnak. Nem érik el a vo­natot, mert nincs jármű, amivel a nagyállomásra me­hetnének. Legutóbb augusz. tus 19-én jártam így csalá­dommal. Hiába pásztáztuk már a vonatról, hogy van-e az újszegedi állomáson autó­busz, s hiába siettünk a le­szállással, a nagyállomásról induló járatot — autóbusz hiányában — mégis lekés­tük. Köszönet Tartóczkt Istvánné, Sze­ged, József Attila sugárút 54. szám alatti olvasónk nemrégiben Mezőtúron járt. egyik ABC-áruházban — a vasúthoz közel található üz­letben — ott felejtette kézi­táskáját Feledékenységére csak másnap jött rá, ekkor már reménytelenül tért visz­sza a boltba. Nagy meglepe­tésére a pénztárosnő meg­őrizte. s visszaadta táskáját. Levélírónk — felemlítve, hogy a pénztáros készséges, és udvarias magatartása pél­da lehet a kereskedelemben dolgozók számára — ezúton mond a szívességért köszö­netet. Annyit kért még, hogy írjuk ki a pénztárosnő nevét is: Sánta József né (Mezőtúr, Csokonai út 24.), Válaszol az illetékes Szennyvíz az udvaron A Maros utca 30. szám alatti ház lakóinak nevében kereste fel szerkesztőségün­ket Ferenczi László. Lesújt­va újságolta, hogy a ház la­kóinak elkeseredésére hetek óta folyik udvarukon a szennyvíz, valószínűleg az ülepítő akna. Illetve a hoz­zá vezető csatorna eldugulá­sa miatt. Az ingatlankezelő vállalat panaszukra küldött is hozzájuk szakembereket. Ok megkísérelték a hibát megszüntetni, aztán — nem tudni, miért — félbehagyták a munkálatokat. Mivel a házban csecsemő is lakik, s a fertőzés veszélye nagy, valóban Indokolt lenne az ügyben minél előbb intéz­kedni. Hogy a Maros utcai ház­ban mi okozta a csatorna el­dugulását, nem tudjuk. Az eset kapcsán azonban nem árt felidézni az IKV tapasz­talatalt. miszerint sok lakás­ban mindenféle hulladékot a lefolyóba, s nem a szemetes vödörbe — dobnak. Emiatt számtalan bérlőt ért már kellemetlenség. Az Északi városrész egyik új. első eme­leti lakását a napokban ön­tötte el a szennyvíz. Néhány emelettel feljebb ugyanisva­laki a mosóvízzel a pelenkát is a lefolyóba öntötte.­A lift nem működik „Igen nehéz helyzetben vagyunk. Ez év június óta lakóházunkban Szeged, Tar­ján 320/A) a lift nem műkö­dik. Érdeklődésünkre, illetve panaszunkra a lakásszövet­kezettől azt a választ kap­tuk, hogy a felvonót anyag­hiány miatt nem tudják megjavítani. Számunkra ez nem magyarázat. Előfordul­hat, hogy még hónapokig lift nélkül maradunk. A ház lakói fizetik a felújítási pénzt, és nem értik, miért nem lehet a lift rendszeres karbantartását elvégeztetni. Az emeletekre feljutni kis­gyermekeseknek és időseb­beknek nagyon nehéz. Véle­ményünk szerint a tízemele­tes házhoz a lift éppúgy hozzátartozik, mint a víz és a villany. Hiánya ezért okoz nekünk bosszúságot." — írja 29 lakó a szerkesztőségünk­höz érkezett levélben. Augusztus 10-i Postaláda rovatunk megjelent, postai kézbesítéssel kapcsolatos so­rainkra a Szegedi Postaigaz­gatóságtól válasz érkezett: „Ábrahám Jánosné, Szeged, Római körút 18. szám alatti lakos címére júliusban ok­iratilag nyilvántartott kül­demény nem érkezett. A közönséges küldeményt a posta sem okiratilag sem darabszám szerint nem tartja nyilván, ezért a kézbesítés körülményeit utólag tisztázni nem tud­tuk. A kérdéses időpont­ban a kézbesítést alkalmi munkaerő (diák) végezte, a levél írójának körzetében évek óta ez a diák helyette­sít. Munkája ellen eddig ész­revétel nem érkezett hoz­zánk, feladatát mindig pon­tosan. lelkiismeretesen vé­gezte." Késve jött fizetés címmel megjelent írásunkra a Móra Ferenc Tsz elnöke válaszolt: „Megállapítottuk, hogy a le­vélíró panasza részben jogos volt, ugyanis augusztus 4-e helyett csak 6-án tudtuk ki­fizetni néhány dolgozó mun­kabérét. A késés oka, hogy termelőszövetkezetünknél három bérszámfejtő dolgo­zik, s ez időben közülük ket­tő — közvetlenül . a bérkifi­zetés előtt — megbetegedett, így túlórával és átcsoporto­sítással is csak 6-án tudtuk néhány dolgozónk bérét ki­fizetni. Intézkedtünk, hogy a jövőben hasonló eset ne for­duljon elő, és a munkabére­ket a bérszabályzat alapján meghatározott határidőben fizessék ki." Mire kell várni? című írásunkra, melyet augusztus 3-i összeállításunkban tet­tünk közzé, a DÉGAZ igaz­gatója reagált: „Amint azt már korábbi levelünkben je­leztük, a Körtöltés és a Csongrádi sugárút keresztező­désénél, az úttól körülbelül 150 méterre húzódik a 6 at­moszférás üzemnyomású gáz­vezeték. A kijavítására vo­natkozó technológiát — az előzőekben jelzett határidő­re — előre nem várt akadá­lyok miatt kivitelezni nem tudtuk. A víz alatt húzódó és jelenleg is víz alatt álló vezeték meghibásodott sza­kaszának javítása ugyan's csak KPE-vezeték behúzás, sal lehetséges. A megrendelt, kemény polietilén gázveze­ték azonban csak augusztus 17-én érkezett meg vállala­tunkhoz. A kivitelezés előké­szítési munkáit időközben már elvégeztük — a homok­zsákokkal való körülkerítés­re, az indító- és fogadóárok kialakítására gondolok —, s mivel a behúzás időtartamá­ra a szegedi erőműnél gáz­korlátozás válik szükségessé, időpontként a szeptember 3—7-ig időszakot állapítot­tuk meg. A fentiek értelmé­ben a meghibásodás végle­ges kijavítása szeptember 7­én megtörténik." Augusztus 31-i Postaláda rovatunkban megjelent, Levél a Gödör-bői című ol­vasói levélre Mózes János, az Alföldi Vendéglátó Vál­lalat igazgatója válaszolt: „Vállalatunk kollektíváját méiységesen felháborította az Egyetem étteremben au­gusztus 25-én történt eset. Dolgozóink egyértelműen el­ítélték az ott történteket, hi­szen olyan éttermünkről van szó, amely 6zolid áraival, íz­letes ételeivel korábban már kivívta vendégeink megelé­gedését. Szolid árpolitika ... Városunk — úgy hiszem — egyetlen olyan étterme, ahol ebédidőben negyedosztályú ételhaszonkulccsal számo­lunk. Ez a kedvezmény el­sősorban az egyetem dolgo­zóinak szól, de természete­sen — nyílt árusítású üzlet lévén — bárki igénybe ve­heti. Délután fél 3-tól étel­árainkat isínét harmadosztá­lyú haszonkulccsal állapít­juk meg. Innen adódik a le­vélben említett kétféle ár­lap. Természetesen a fél 3 előtt megrendelt és elfo­gyasztott ételt az alacso­nyabb áron kell számlázni, hiszen a felszolgálók elszá­moltatása fél 3-kor történik. A szóban forgó esetben, tehát nem a két étlap árai között levő különbségről van szó, hanem tudatos többletszá­molásról. A felszolgálót — neve se maradjon titokban: Nagylaki Kálmán — azon­nal felfüggesztettem beosz­tásából, és ellene fegyelmi eljárást indítottam. Az eljá­rás során Nagylaki Kálmán elismerte a többletszámolás tényét. A körülmények fi­gyelembevételével őt — fe­gyelmi határozattal, azon­nali hatállyal — kony­hai segédmunkás mun­kakörbe helyeztem át. Re­mélem, hogy a közvé­lemény vállalatunkat Illető­en „egyedi esetnek" tekinti a történteket, és a Gödörben szerzett kellemes tapaszta­latok mielőbb feledtetik e sajnálatos esetet." Panaszkodom... ... egyes hírlapbolti dolgo­zókra. Kezdetben sem a kereskedő nem panaszko­dott a vevőre, sem az or­vos a hozzáforduló bete­gekre. Mert a pult mögött kereskedők álltak, és az orvoshoz mihamarabb gyó­gyulni akaró, valódi bete­gek fordultak. Mi a helyzet ma? Mindenki panaszko­dik, mindenkire. Amiről konkrétan szólni akarok, az egy hírlapbolt. Vasárnap délig van nyitva, a hétfő szabadnap. Ez rendjén Is lenne, csak az a furcsa, hogy a kettős ün­nepek után is jár a sza­badnap. Meddig tart az ebédidő? Már tizenegy órakor — s még két óra után is — kint a tábla: az eladó nincs a boltban. Be­vásárolt, vagy megfőzött odahaza? És miért hívják olyan sokat a hírlapárusí­tókat a postára? És mi­ért nem hívnak minden hírlapeladót állandóan a postára? A szombat: csak mérgelődés. „Fogorvosnál vagyok" — olvasom, s tu­dom, ez egész napos távol­létet jelent. Van valahol Szegeden egy hírlapbolt, ahová nem megyek be többet. Mert azt még elvi­selem, hogy nem köszön­nek, amikor belépek, de azt már kevésbé, hogy a köszönésemet nem is fo­gadják. Ha fiatal „csaj" az eladó, az üzlet tele van fi­úkkal és velük, nem velem foglalkozik az eladó. Ha meg férfi, ő a lányokkal diskurál. Ha öregebb, bo­csánat, idősebb hölgy áll a pult mögött, tele van vénasszonyokkal, elnézést, idősebb hölgyekkel a hlr­lapbolt. És folyik a beszéd: „Mit vásároltál a piacon" — szóval amolyan öregek klubja. A legérdekesebbet még elmondom. Az egyik fiatal eladó „csaj", ha bo­rús és esős idő Volt, min­dig bezárta az üzletet és behúzódott aludni. Mond­ván, hogy őt az ilyen idő elálmosítja. Közben kint toporogtunk, szidtuk a pos­tát, mert az újság sokunk­nak szükséglet, talán .ká­ros szenvedély", mint a kávé, a cigaretta, vagy az alkohol. Mérgelődünk, ha időben nem tudjuk meg­venni kedvenc lapjainkat. Meg kell azonban hagy­ni, vannak nagyon rendes, készséges újságárusok, aki­ket sokan szeretnek. Ezek­kel az emberekkel kellene talán megoldani a problé­mát. Kellene velük egy-két nagyobb újságelárusító központot létrehozni. Fakk­rendszerrel, a postán vált­ható levélszekrény mintá­jára, a fakkok oldalán a név és a kért lapok jegy­zéke. Az újságokat, folyó­iratokat előre elkészítenék, mi elmennénk értük, ki­vennénk és kifizetnénk. És miért ne lehetne ezeknek a kedves, készséges eladók­nak kiemelt fizetésük? A sok „kis csaj" fizetéséből futná, mi megbecsülnénk őket, és ők is szívesen foglalkoznának velünk. Befejezem, mert már egy órája, hogy a rendelési Idő megkezdődött, sietnem kell. Előtte azért még megisszuk a kávénkat, a tegnapi vadászélményemet elmesélem, és majd csak megkezdem én is a ren­delésemet. A kedves bete­gek pedig — menjenek pa­naszkodni. Dr. Veress Sándor Üzenet özv. Gőnczy Józsefné, továbbítottuk. Az Illetékesek Francia utca 4. szám alatti segítsége nélkül ugyanis nem olvasónk levelét — válasz reményében — a városi ta­nács vb építési osztályához lalni. tudunk ügyében állást fog- , Muskátlis ablak D. Józsefné szegedi olva­sónk levelében a muskátlit dicséri, mint kedves, szép virágot, és tanácsot kér ne­velésére. Cikkünket neki ajánljuk. A muskátli hazájában — Dél-Afrikában — vadon éL Idegen származása ellenére, jellegzetesen magyar virág­nak tartják. Fogalma egybe­forrt nemcsak kertjeinkkel, parkjainkkal, virágos erké­lyeinkkel, muskátlis ablaka­inkkal, hanem a népdalokkal és a népművészet más ágai­val is. Bár az utóbbi évtizedben — mint más dísznövénynél — a muskátlitermesztésben is gyökeres változás történt. A nagyüzemi módszerek, az új szaporítási eljárások, gaz­dag fajta- és színváltozatot hoztak létre. Vannak rózsa­színű. piros, fehér és a lila megannyi árnyalatában pom­pázó virágú muskátlik. Ugyancsak megtalálható a törpétől a magasnövésűig, a futótól a telt és a félig telt virágúig sokféle változata. Rendkívül fény- és meleg­Igényes növény: nemcsak a fényerőssége fontos a számá­ra, hanem a fény időtartama is. Igazán csak az olyan he­lyeken virul szépen, ahol kedvezőek számára a körül­mények: hosszúak a napok, és nem árnyékolja semmi. Ilyen helyeken tavasztői ké­ső őszig virágzik. Kedveli a 20—25 C-fokos meleget, de igen fontos a szerepe a talaj megfelelő összetételének is, mert ez elősegíti a jó víz­gazdálkodást. A májusi fagyok után már kiültethetjük. Ekkor a fiatal növények bőséges öntözést kí­vánnak, egészen a megerősö­désig. Aztán már beérik ke­vesebb vízzel is. Nem árt. ha esetenként 0.4 százalékos Wo­pil- vagy Wuxal-oldattal is meglocsoljuk őket. A fárad­ságot szép virágaikkal meg­hálálják. Kedves színfoltja a város­rak a virágos erkély, a vi­rágos udvar. Ezek a virágos balkonládák jól ellensúlyoz­zák a lakótelep egyhangúsá­gát is. A sokféle muskátliból pedig mindenki kiválaszthat­ja a neki leginkább megfe­lelőt, a leginkább tetszőt A virágok ültetésére 20X20X80 centiméteres, könnyen moz­gatható fa-, műanyag vagy eternit ládákat használjunk. Ültetés előtt a ládákat min­dig fertőtlenítsük. Erre acél­ra 2 százalékos formalinos oldatot használjunk. Egy-egy szabvány méretű ládába csak három tő muskátlit ültes­sünk. Vannak erősen bokro­sodó fajták, ezek a futó­muskátlik, melléjük ne ültes­sünk más virágot Valószínűleg — hajdanán — még a föníciai kereskedők révén kerülhetett az első muskátli Görögországba, ahonnan aztán elterjedt az egész világon. A muskátli a magyar kertek jellegzetes nö­vénye, szinte minden tele­pülésen megtalálható. De még sok ablak, erkély van hazánkban, amely „kopa­szon", virág nélkül köszönti a nyarat Igaz, a muskátli rem olcsó virág, de van egy nagy előnye: gyorsan és könnyen szaporítható házilag így viszonylag rövid Idő alatt, egy-két cserép virág­tól sok növényhez jutha­tunk. A fiatal hajtások köny­nyen megerednek. Egy kis faradsággal széppé tehetjük ablakainkat, erkélyeinket, vi­rágossá lakóhelyünket. Jellemző a muskátlira, hogy Dél-Afrikától Észak­Európáig mindenütt virág­zik. A sivatagi homokon is nyílik, és megél a legkötöt­tebb agyagtalajon is. Ez is bizonyítja, hogy nem nagyon igényes. Díszítsük erkélyein­ket. ablakainkat, kertjeinket, parkjainkat ezzel a magyar­nak vallott, változatos és há­lás virággal. összeállította: Ladányi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents