Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

37 Vasárnap, 1979. szeptember 39. Életmódunk változásairól II. Az életmód és az értékek rJ~,c „Ahogyan az egyének életüket Sk maguk." Gazdag gyökérzetű, összetett társadalmi folyamatokból szerveződik az emberek, osztályok, rétegek, csoportok, egyének életmódja. összetettsége, sokarcúsága, parttalanná tágításának veszélye maga is indokolja, hogy tisztázzuk. mit is értünk rajta, hogy meghatározzuk ezt a roppant aktuális fogalmat. A szociológiai szakirodalomban kikristályosodóban van ez a meghatározás. Életmódnak az emberek társadalmi helyzete által meghatározott, viszonylagos autonómiával hierarchizált. szokásos és ismétlődő élettevékenységét nevezzük, amelyben ötvözik: — kenyérkereső, közéleti-politikai, kulturális-szellemi aktivitásukat, — a felhalmozott anyagi és szellemi értékekhez való viszonyulásukat, részesedésüket és hozzájárulásukat, — létszükségleteik meghatározott társadalmi színvonalon lehetséges kielégítését, — társadalmi, családi és egyéb személyes kapcsolataikat. A Konkrét formában az életmód mindenkor meghatározott történeti korszakban élő. az adott történeti korszakra jellemző szociális struktúrához, valamely osztályhoz, réteghez, csoporthoz tartozó. történelmileg-társadalmilag lehetséges és valóságosan létező egyének életmódja. Az ember szükségletkielégítő tevékenységének alanyában, módjában, eszközeiben és termékeiben történetileg bontakoznak ki ezek a jellegzetességek, fejlődnek ki az egyes tevékenységformák, s velük az az alternatívamező, amelyekből az egyén megválaszthatja tevékenysége célját, módját. alanyi és tárgyi feltételeit, eszközeit. Az emberi tevékenység történeti folyamatában természeti előfeltételekből munkálódnak ki azok a társadalmi tartalmak. amelyek elsajátításával és gazdagításával válhat társadalmi lénnyé az egyén. Egyéniséggé, személyiséggé a természeti egyed^ csak úgy bontakozhat, ha mind több társadalmi tartalmat ötvöz önmagába és hoz létre maga köré. A nemzedékek örökősei az elődök által felhalmozott társadalmi tartalmaknak, az értékeknek. Már bölcsőjüknél ott találják a személyiségértékek, tárgyi-dologi értékek, magatartás- és tevékenységértékek és az objektiváit szellemi értékek együttesét. Az örökségből és amit erőfeszítéseivel hozzátesz, építi az egyén önmagát, értékrendszerét. Az örökségként történelmileg és társadalmilag adott objektív értékrendszer elsajátításából, alkalmazásából, gyarapításából alakul ki — azonosulást, elutasítást kifejező viszonya alapján — az égvén szubjektív értékrendszere. életmódjának individuális meghatározója és jellegzetessége. Az egyén értékrendszere és ennek nyomán kialakított életmódja a számára történelmileg és szociálisan adott objektív értékrendszer elemeiből szerveződik, de egyben érzelmi és gondolati viszonyulást is tartalmaz mind az objektív értékrendszer összetevőihez, mind a sa.iát életmódjában realizálódó értékstruktúrához. A A társadalom különböző osztályai. rétegei, csoportjai azonban — s ez a történelem egyik legfontosabb sajátossága — nem egyformán osztoznak az örökségen. Az egyének, a hovaszületés véletlenje révén, különböző társadalmi körülmények közé születnek, s társadalmi helyzetük eltérő szélességű és mélységű táv- latokat nyit az emberi értékekből való részesedésük és kibontakozásuk számára. Az antagonisztikus osztályviszonyok között tulajdonosai, avagy alávetett kiszolgálói a termelési eszközöknek, a munkamegosztás társadalmi rendszerében meghatározott tevékenysémcgnyilvámtják, olyanok (Marx) gi körök foglyaivá-képviselőivé válnak, elemeivé alá- és fölérendeltségi rendszernek, s mindezek alapján különbözö módon és mértékben részesednek a társadalmi javakból. A társadalmi viszonyok a szociális tagozódás különböző formáit eredményezik, a társadalmat eltérő társadalmi helyzetű osztályokra, rétegekre, csoportokra tagolják. A társadalmi viszonyok által kijelölt státusz a kapu, amelyen keresztül feltárulnak a felhalmozott értékekből, szellemi és anyagi javakból való részesedésük, hozzájárulásuk, önön sorsuk, közelebbi és tágabb társadalmi környezetük életének alakításába való beleszólásuk lehetőségei. A társadalmi struktúrában elfoglalt helyzetük tehát meghatározza a lehetőségeket a különböző társadalmi csoportok és a hozzájuk tartozó egyének viszonyainak, életfeltételeinek, életmódjának kialakításához. Az egyének akaratlagos és spontán, céltudatosan rangsorolt és esetleges tevékenységükkel ezeket a lehetőségeket váltják valóra. A lehetőségmező. társadalmi helyzetük és társadalmi viszonyaik szabnak határt viszonylagos autonómiájuknak. Aktivitásuk életmódjuk alakításának, önmaguk és körülményeik formálásának nélkülözhetetlen meghatározója. Az osztályok, rétegek, csoportok nemcsak megvalósítják a társadalmi helyzetük és viszonyaik által meghatározott lehetőségeiket, de e lehetőségek bővítésére, gazdagítására, mennyiségi és minőségi kiterjesztésére is törekszenek, egyéni és társadalmi erőfeszítésekkel, ha kell harccaiküzdelemmel módosítják társadalmi helyzetüket, és társadalmi termelőerőik fejlettségének megfelelő- szinten átalakíthatják és átalakítják ezeket, a viszonyokat. BESENYI SÁNDOR "több tízezer lengvel katona és polgári személy érkezett magyar földre 1939 emlékezetes őszén, Lengyelország elárulásának hónapjában. A magyarországi lengyelbarátság a falvakban és-városokban egyre több embert mozgatott meg. A magyar—lengyel határon, majd a határtól a menekültek elhelyezésére kijelölt helységig sok ezer ember adott kisebb-nagyobb segítséget. Voltak helységek, ahol harangszóval, máshol zenekarral, éljenzéssel, vagy éppen fedetlen fővel fogadták a harcokból érke-/' zett lengyel katonákat. A megtámadott Lengyelország iránti szolidaritás egyik látványos formája a menekült katonák és tisztek ünnepélyes fogadtatása volt. A helyi lakosok sok faluban házaikba hívták a menekülteket, megvendégelték őket. Aztán élelemmel ellátva. visszakísérték őket a gyülekezőhelyre. Ahol volt rá lehetőség, ott a menekülteknek szállást, élelmet biztosítottak. A menekültek — a legtöbb esetben — rövid pihenés után folytatták útjukat. Bár voltak kivételek is. Az ország számos helységében a lakosok a távoli rokonnak kijáró szívélyességgel és megértéssel közeledtek a menekültek felé: anyagi és erkölcsi támaszt biztosítottak a „lengyel vendégeknek". Hetekig vendégül láttak egy-egy lengyel családot vagy személyt. 1939 őszének hangulata sok helyen az 1830—31. évi lengyel felkelés bukása utáni időszakot idézte. Akkor is ezrével jöttek magyar földre a felkelésben részt vevők, a politikai üldözöttek. Akkor is lelkesedéssel, az igaz ügyért harcolók. a majdani győzők iránti tisztelettel és megbecsüléssel vették őket körül. A bécsi udvar tehetetlen volt. A magyar udvarházakban százával éltek ..rokonok", hontalanok, politikai üldözöttek, akik aztán házi tanító, ispán, vagy éppen vendég minőségben éveket töltöttek vendéglátóiknál. Igen sokan a felső-magyarországi városokban találtak menedéket. Ezekben az években alakult ki a „lengyelkedés", a menekült lengyelek befogadásának, megvendégelésének, vendégként való elszállásolásának szép szokása. Azokban a felejthetetlen reformkori években a közigazgatás ugyancsak „lengyelpárti" voltGondoljunk csak Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Balogh János országgyűlési beszédeire, illetve a megyei gyűléseken a lengyelek érdekében elmondott szónoklataiA „lengyelkedés" és a lengyelmeníés ra. Ahogy a kiváló. Kossuth-díjas történész, dr. Kovács Endre is írta: „Bajza, Eötvös. Vörösmarty irodalmunkba vésik bele kitörölhetetlenül a magyar nép lengyelrokonszenvét." A nemesség tisztá. ban volt azzal, hogy a magyaroknak is „lengyel módon" kell megoldani az idegen elnyomás okozta politikai kérdéseket. Ha — ekkor — nem is vállalkozott a fegyveres felkelésre, de a lengyel nemesség harcával, törekvésével nyíltan rokonszenvezett. Számos vonatkozásban hasonló jelenségnek lehettünk tanúi 1939 őszén, majd a háború későbbi éveiben is. A „lengyelügy" felkarolásában, a lengyelek megsegítésében szerepet vállalók a II. világháború alatti Magyarországon szinte minden esetben németellenesek, Hitler-ellenesek voltak. Sokan nyíltan állást foglaltak, másokat cselekedeteik alapján sorolhatunk a segítők közé. A közigazgatási és a katonai hatóságok vezetői és beosztottai „lent" a hozzánk érkező menekültekben részben régi barátot, részben, a trianoni békeszerződést so. ha el nem ismerő, a Magyarországtól elszakított területek — egy részének — visszacsatolásához segítséget nyújtó állam menekültjeit látta. Az állam vezetői „fent" — a részükről is megnyilvánuló kétségtelen rokonszenv mellett — az előbb említetteken túlmenően a nyugaton megalakuló lengyel emigráns kormánytól Magyarország nyugati kapcsolatainak előmozdítását, a magyar érdekek bizonyos mértékű támogatását remélték. A háború éveiben a budapesti német követ és a katonai attassé több ízben tiltakozott a menekülteknek adott „túlzott" szabadság politikai és kulturális lehetőségek miatt. Nem tagadható, voltak időszakok. amikor a menekültek szabad mozgását korlátozták, vagy felléptek a magyarországi lengyel megbízottak ellen. A menekültek alapvető érdekeit azonban mindig tiszteletben tartották. A háború alatti években lengyel általános iskolák, középiskolák működhettek Magyarországon. Budapesten . Páskándi Géza Háry János halála ÉS TÜZES SZEMMEL HÁRY AZT MONDTA EKKOR [A FURFANGTALAN DIÁKNAK „Egy hangya mászott a kezem fejére De lepöccintém. akár egy pelyhet" KIHÜZTA MAGÁT OBSITOSUNK [S ÍGY SZÖLT TOVÁBB A FURFANGTALAN DIÁKNAK ,.Egy légy szállt orromra, lehet, nem hiszik Ám legyintéssel elűztem onnan" HARY SZEME MÁR ÜGY LOBBANT Föl, MINT KÉT KEREK NYÁREJI BOGLYA ..De ez semmi: még aznap három verebet Hessentettem el ablakomból" NAGYOT NÉZETT A FURFANGTALAN DE MÉGSEM TÜLSÁGOS NAGYOT TUDHATOTT Ö IS VALAMIT BOLYHOZÖDOTT MINT A HALÁLTÓL AKÁR A HALÁL ÖNMAGÁTÖL „KI ÖKRÖT HAZUDOTT TEGNAPI NAPON ANNAK MA HANGYÁT SEM [HISZNEK NAGYON" TUDTA A DIÁK S AZT IS TUDTA. HOGY NEM EZÉRT MESE-KÚT VÁNDOR-VÖDRE Sivatagba ért y-: MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA a Lengyel Könyvtár és a Lengyel Intézet, számos lengyel politikai és katonai érdekképviseleti szerv kiterjedt tevékenységére volt lehetőség. A menekültek egy része munkát vállalt. A lengyelek tízezrei megismerkedtek Magyarországgal, a magyar kultúrával. Sokan megtanulták a magyar nyelvet. Közülük — volt magyarországi lengyel diákok közül — ma többen igen fontos területeken tevékenykednek: Edward Debicki. Bogumil Dabrowski a lengyel—magyar kulturális, dr. Waclaw Felczak a történelmi kapcsolatok ápolásában vállaltak fontos szerepet. Mások az irodalmi kapcsolatok területén tevékenykedtek: Kazimiera Illakowiczowna, Tadeusz Fangrat, Tadeusz Sokol és a Kassákkal is barátságot kötött Marian Jachimowicz. a Dél-Alföldről is beszámoló Stanislaw Vincenz, Jerzy Lowell, Adam Bahdaj. a kiváló műfordító. Camilla Mondral is a háború alatt ismerkedett meg Magyarországgal. Közülük sokan jelenleg is a magyar irodalom lengyelországi népszerűsítésén fáradoznak. A magyar—lengyel kapcsolatok történetében a II. világháború alatti éveknek külön helye és jelentősége van. A lengyel menekültek befogadása, megvédelmezése is példa arra. hogy azokban a szomorú, ellentmondásos, sót véres cselekedetekkel terhes években volt egy másik Magyarország is. Voltak olyan erők. emberek. vágyak, melyek a fasizmus, a németorientáció ellenében egy másik Magyarországért tevékenykedtek. A dél-alföldi falvakban, városokban sok ezer ember a menekültek révén találkozott először lengyelekkel. Lengyelországgal. A háború évei alatt a lengyelek, a fasiszta megszállók ellen élet-halál harcát vívó lengyelek iránti szolidaritás sokféle formában kifejeződött. A források szerint Szegeden voltak, akik lengyel gépkocsikat. motorkerékpárokat, iratokat rejtegettek. Voltak orvosok, akik a hozzájuk forduló lengyeleket ingyen (!) kezelték. Voltak, akik ingyen szállást adtak, ruhaneművel segítettek. A német megszállás alatt voltak olyanok, akik bujtatták a német fasiszták által üldözött lengyeleket, voltak olyanok, akik segítséget nyújtottak a Magyarországról való el meneküléshez. az életben maradáshoz. Az idő törvényei szerint az emlékek. a történetek többnyire megkopnak. Sok dolgot ma már hiába keresünk, az emlékezet rostáján nyomtalanul átestek. A lengyelek védelmezésében részt vevők jelentős része eltávozott közülünk, magával vitte immár mindörökké a „történelmet". Sok forrás, néhány hites visszaemlékezés azonban segit a tájékozódásban. A sok emlék közül is kiemelkedik az. hogy a lengyel háborús menekülteket Csongrád megyében és a környező vidékeken is szívélyesen fogadták, a menekültek nyilvánosan hitet tettek hazaszeretetükről. A hatóságok hallgatólagos beleegyezésével, a lakosság segítségével nyugaton folytathatták a fasizmus elleni harcot. Kellő tisztelettel kell emlékezni mindazokra a csongrádi. Csanádi. szegedi emberekre, akik a legnehezebb időkben is a sorsüldözött menekültek segítségére voltak. A magyarországi háborús , lengyel emigráció kezdetének 40. évfordulója alkalmából szervezett szegedi tudományos ülésszak is jó alkalom volt az eredmények számbavételére, a feladatok tudomásulvételére. Arra is. hogy megemlékezzünk a magyar—lengyel kapcsolatok háború alatti fejezetéről, a magyar nép hagyományos lengyelbarátságról. a menekülteknek nyújtott segítségről. Alkalom arra is, hogy az ezeréves magyar—lengyel kapcsolatok egy-egy vonatkozásáról újabb ismereteket szerezhessünk, s újabb barátságok szövődjenek. Mert a hagyomány szerint a magyarok és a lengyelek a szívükben hordozzák a barátság érzését, így volt ez a 11. világháború éveiben. így van ez most is. így van ez immár ezer esztendeje. DR. LAGZI ISTVÁN